Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-26 / 121. szám

NAPLÓ

5

Tzk&ts Ucdáitk készül

AZ IF/ÍJ SÁGI KONGRESSZUSRA

Ta.kS.cs József határőr. Mielőtt bevonult volna Borsod megyében, Putno- kon a MINSZ járási titkára volt. 22 éves, 17 éves kora óta tagja a Pártnak. A diósgyőri újgyárban dolgozott 15 éves kora óta a reszelővágóműhelyben. ,

— Február tizediké után, Rákosi elvtárs beszéde után új lendületet vett az ifjúsági munka. mondja Takács

tlvtárs — attól kezdve fokozottabban segített bennünket a Párt. A lenagyobb segítség azonban maga az ifjúsági szövetség létrehozása lesz.

például, hogy mennyi baj volt a szervezetek rétegeződése miatt. Egyszer Pagonypusztán nagyban állt a harc a fiatalok között, hogy milyen szervezetet alakítsanak, EPOSZ-í, vagy SZIT-ct. Még amikor én egyhónapos ifjúsági iskolán voltam, akkor is úgy beszélhettünk az egységről: „Ha majd el tudunk a fejlődés olyan fokára jutni, akkor majd megalakítjuk a: egységes szövetségei."

— Most már eljutottunk oda és meg. érett az idő, de megérett az. ifjúság is arra, hogy megalakuljon a Párt ifjúsági szövetsége.

— Mielőtt bevonultam volna, már 0». vastam Farkas elvtárs beszédét, melyben bejelentette, hogy a honvédség fiataljaidé resztvesznek az ifjúsági szövetség munkájúban. Mondtam is az elvtársaknak: „Meglátjátok, ha bevonulok, akkor sem fogok elszakadni az ifjúsági munkától.“’

Takács elvtárs nem is szakadt el az. ifjúsági munkától, de nem is szakadt cl régebbi munkatársaitól és barátaitól sem. Már napok óta a küldöflválasztó taggyűlés előkészítésén dolgozik, de azért a levélírásra is maradt ideje.

vitt a posta innét Put. nokra. Az egyik a területi SZÍT szervezetnek szólt, a másik a MTNSZ bizottsának, a harmadik a putnoki bányai SZIT-szervezetnck és három másik pedig három elvtársnak.

Miről szólnak ezek a levelek? Hát először is Takács Jóska leírta bennem hogy miként fogadták őket, a bevonuló újoncokat az állomáson, azután részletesen leírta, hogyan készülnek ők a határőrségnél az egységes ifjúsági szövetség, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének megalakítására. így szólt ez a része a levélnek: „Tudjátok, közvetlenül nekünk, határőröknek a szovjet határőrök a példaképeink és nekünk határőr-fiataloknak pedig a szovjet komszomolisták, akik a határőrség soraiban a Nagy Honvédő Háború idején hőstettekben bizonyították be, hogy méltók a Lenini Komszomolhoz és méltók arra, hogy tagjai legyenek a Bolsevik Pártnak.

Szakaszbizalmi vagyok és rendszeresen elbeszélgetünk a bajtársakkal az Ifjú Gárdáról, Mcrcszjevről, Zójáról, Oleg Kosevojról és aki még nem olvasta a róluk szóló könyveket, az mind feliratkozott, hogy kivegye a könyvtár, bői. ■

Azután megtárgyaltuk a libavai berepülést is, mely szinten igen jó példa arra, hogy a szovjet határőrség milyen

A dolgozók termelésének emelkedését, a magasabb kereseti lehetőségeket nagymértékben segíti elő a munkaidő teljes kihasználása. Az Építéstudományi Intézet szakemberei, akik az egyes építkezéseknél úgynevezett, munkanap fényképezést végeznek, megállapítják, hogy a nyolc órai munkaidőből mennyi telik el produktív munkával és mennyi az az idő, amelyet felesleges munkával vagy a helytelen szervezés miatt munka néléber elszántsággal őrzi a határokat. Persze beszélgettünk a termelés kérdéseiről, beszélgettünk Sztahánovról, aki mint ifjúmunkás bányász forradalmasította a bányamunkát.

Mi magunk is munkaversenybe léptünk, brigádokat alakítottunk, hogy egymást segítsük a fegyelem megszilárdításában és a haditudomány mesteri elsajátításában.

most érzem igazán mennyivel egyszerűbb minden kérdés. menynyivel könnyebb minden munka, amikor segít és irányít bennünket a pártszervezet, mert ez a pártszervezet is megkapta ám a Párt Központi Vezetőségének levelét a Párt ifjúsági szövetségének létrehozásáról.

írjátok meg ti is, mi újság nálatok, hogy álltok az előkészítés munkájával, milyen termelési eredményeket értek ei az ifik és teljesíti-e mindenki rendesen a felajánlását. Válaszotokat várom."

A levelek még nemrég mentek el és így válasz még nem érkezhetett, de ha a pártszervezet olt is komoly segítséget ad az ifjúsági munkához .akkor a válasz minden kérdésre csak jó lesz és Takács elvlárs büszkén mutogathatja majd bajtársainak.

Megállapítják azt is, hogy az építésvezető helytelen szervezése, vagy a szakmunkások cs brigádvezetők rossz irányítása miatt történt-e a a munkaidökiesés. Rámutatnak a szervezési és szakmai hibákra és megmagyarázzák a dolgozóknak, hogy az egyes munkameneteknél hogyan lehet a felesleges mozdulatokat kiküszöbölni, hogyan lehet kevesebb erővel több munkál végezni.

Emlékszem,

I Hat levelet

Munkanap-fényképezést végeznek az ÉTI szakemberei az építkezéseknél

kül töltenek el a dolgozók.

Bizony, csak

Kicsúszott a pártszervezet keséből az irányító, vezető szerep,

ezért kiskimlyoskodik a csoportéinak és esért burjánzik el az eg^enlesdi a nádasdt tszcs-ben

A nádasdi csoport tagjai a megalakulás óta számos szép eredményt értek már el. Az őszi munkák elvégzésében az élenjárók közt voltak, csoportjuk jóval a határidő előtt végezte el az őszi szántást és vetést. A tavaszi munkák is igen jól indultak. Sipka elvtárs, a párttitkár a magasabb terméseredmény elérésére versenyre hívta ki az egész csoportot. A versenyhez azonnal csatlakoztak a kommunisták és a csoportnak azok a tagjai, akik 'valóban szívükön viselik a csoport munkáját,, fejlődését és előremenetelét. A csoporttagokból két munkacsapatot szervezett a járási MEZOSZ, a csapatvezetők B. Szabó József és Faragó József lettek.

Hegkezdték a niiinkaegység- Cel való számolást is, minden tag megkapta a munkaegység könyvét és abba jegyezték be nap mint nap az elvégzett munka után járó egységekét.

A munka azonban nem sokáig folyt olyan lelkesedéssé, mint ahogy elkezdődött. A két csapatvezetőt csak este, vagy reggel lehetett a munkacsapatnál látni, különben egész nap le voltak foglalva a dohányföldön. Azért még ment a munkaegységgel való számolás. R. Szabó és Faragó József reggel, mielőtt elkezdték a tagok a munkát, felmérték a földet, ha reggel nem tudták megtenni, megosi- nálták este és a munkaegységet naponta bejegyezték a könyvekbe.

Később egyszer elmaradt a reggeli munkamérés. Nem nézték meg a csapatvezetők este sem az elvégzett munkát.

— Majd holnap lemérjük — mondták a tagoknak.

Másnap valóban bejegyezték a munkaegységeket, de az ilyen esetek mind gyakrabban fordultak elő. Elmaradtak a jegyzéssel napokra, süt egyszer egy egész hétre is. Utánapótolni ilyen hosszú időn keresztül pc- dik már nem tudták a jegyzést. Visz

szamenőleg már nem tudja megmondani senki sem, hogy mit mikor végzett, csak azt, hogy hány napot dolgozott. Az, hogy ennyire elhanyagol ta a két csapatvezető a csapatokat és az intézőbizottság sem nézett utána a kérdésnek, erősen visszarántotta a tagokat a versenytől.

— Majd napokra számítjuk ki a munkát — szólt közbe Pankrát Ja- kabné a tszcs egyik tagja — máskép már nem lehet —, de Sipka elv- társ és Pankrát elvtársnő is csak eddig jutnak a kérdéssel. És azt hiszik, hogy ezzel már el is intézték. Nem látják meg. hogy a munkaegységgel való számolás elhanyagolásával tág teret adnak a csoporton belül az egyenlősdi elburjánzásának, ami elfojtja a versenyt, megöli a helyes kezdeményezéseket, elveszi a rendes, szorgalmas csoporttagok munkakedvét.

Ez az egyik oka annak, hogy a munka nem megy úgy, ahogy kellene és még csak most látnak hozzá a tagok a kukorica első kapálásának és répaegyelésnek.

\ hibák másik (őokaZágoiiy •Sámuel csoportelnök. 1 csoport tagjai elmondják róla, hogy amióta elnök, kiskirályoskodik és mindennek úgy kell lennie, ahogy ő kívánja, akár helyes, akár nem, amit megkövetel.

— Nem is tudom, miért tűrik a csoportban lévő kommunisták az ilyen elnököt, mint Zágonyi — szólal meg Balog Lászióné, aki csoporton kívüli és segíteni jött az édesanyjának a ré- paegyclésben. — I-usta, hencegő és úgy kezeli a tagokat, mint engem azon a nagybirtokon, ahol a felszabadulás előtt cseléd voltam. Nincs egy rendes szava sem. Ha a töbick dolgoznak, akkor ö kiül a: árnyékba és onnan ordítozik. Leginkább azt kiabálja: „Ha én egész nap itt ülök és dirigálok, akkor mint a tszcs leszünk a |á rásbanl" — Zágonyi viselkedése persze visszariasztja a belépni szándékozókat is a csoporttól.

— Beléptünk volna már mi is az. urammal — szólal meg újra Ba'ogné — de addig, amíg Zágonyi itt lesz. nincs hozzá kedvünk. A mi munkánkon w- gyenclö kiskirályt nem jogunk tartani'

Zágonyinak minden szava, minden cselekedete a csoport ellen irányul. Idősebb tapasztaltabb sok csoportjánál, de még nem fordult elő, hogy valakinek segitelt, vagy jó tanácsol adott volna munkájához. Mesterkedéseivel elnyomja a csoportba« lévő kommunistákat és háttérbe szorítja a Párt irányító és vezető szerepét.

be a*iéri «»íri »•/,< :* csonorl

pártszervezete? Miért engedték a kom munisták idáig fajulni a hibákat a csoporton belül? A pártszervezetnek kemény kézzel meg kell fognia a vezetést. Ne tűrjék tovább, hogy az ellenség egy olyan emberen keresztül, mint Zágonyi bomlassza a csoportot. Haladéktalanul virítsák le és ha to. vábbra sem változtat magatartásán, zárják ki a csoportból.

Azonban nemcsak a csoport pártszervezete a felelős. A csoportban meglévő hibákat észre kellett volna venni a pécsváradi járási pártbizottságnak is. Sipka elvtárs és a csoporttagok ké relmére, hogy a MEZOSZ-a] vizsgálják ki az ügyel, támogatniok kellet! volna A kérést, azonnal vizsgálatot keliell volna, indítaniok és le kelleti volm leplezniük a hibák okozóját De sem a járási bizottság, sem a járási MEZOSZ nem foglalkozol! kellőképpen a nádasdi csoporttal, elhanyagolták őket és így nem is tudhatták a csoportban meglévő hibákról.

A csoport pártszervezete, a Járási Bizottság és a járási MEZOSZ tehát egyaránt felelősek a hibákért. És együttesen felelősek azért is. hogy <; nádasdi csoportban lévő tűrhetetlen helyzet most már haladéktalanul meg szűnjön és r. hibákat a legrövidebb időn belül k'iavítsá1:.

Sok kiess ” sokra megy

A ljublinoi „Kaganovics“-gyár acélöntő-műhelyében dolgozik Valentina Fomina, a formakcszitö-brigád kom- szomoiisfa vezetője. Ö kezdeményezne a Szovjetunióban azt a mozgalmat, hogy a szerszám cs anyagmeglakarítást egyénenként vegyék nyilvántartásba.

BRIGÁDJA ELÉ LÁTSZÓLAG IGEN SZERÉNY

feladatot tűzött ki: havonként

200 rubelt kell magtakarítani szögeken dróton és egyéb anyagon. Megértette, ha a műhely, az egész gyár minden brigádja ugyanilyen feladatot vállal, a sok 100—200 rubel végeredményben hatalmas eredményt jelent.

Valentina Fomina javaslatát a Komszomol-bizottság -elé terjesztette. Előadta, helyes lenne, ha minden brigádnál személyes számlát vezetnének a me-gtakaritásokról és ezzel állandóan kimutathatnák, mennyivel járul hozzá egy-egy munkás a terven- felüli megtakarításhoz.

— Ez nagyobb mértékben növelné mindenkiben a felelősségérzetet — mondotta. — Egyúttal új teret is nyi'nánk a sztahanovista találékonyság számára.

INDÍTVÁNYÁT ELFOGADTÁK

A gyárban Fomina minden követőjének nyilvántartási könyvecskét adtak ki; ebbe kellett bevezetni a megtakarítások' eredményét.

A megtakarítási könyvecskék lassan megteltek a bejegyzésekkel. Attól kezdve, bogy Fomina brigádjában elö-ször írták be: „Megtakarított az államnak 250 rubelt" — a megtakar!, tások összege és a bejegyzések száma állandóan növekedett. A második hónapban a brigád már 300, a harms* óikban 400 - - ma pedig már havonti 8—i ezer rubelt takarít meg.

Az anyagkiadás régi normáit elvetették. A gyárban Új, átlagos normákat vezették be, de hamarosan ezeket is túlszárnyalták. A harc most már nemcsak az apró segédanyagok és fémek megtakarítására irányul, hanem a tűzálló tégla, tüzelőanyag és villamosenergia megtakarítására is.

A ljublinoi .,Kaganovics“'-gyárhan ma több, mint 100 brigád vezet külön megtakarítási elszámolást. Valentina Fomina műhelyében az elmúlt évben 569 ezer rubelt takarítottak meg, az egész gyárban pedig több mint 1 milliót.

EZ ÉVBEN FOMINA BRIGÁDJÁBAN

a megtakarítási könyvecske máig 35 ezer rubelt mutat ki. De joggal bevezethetnének könyvükbe még sok- százmillió rubelt, amelyet az ipar és közlekedás különböző ágaiban Fomina követői takarítottak meg.

A takarékossági mozgalom elterjedt az egész Szovjetunióban. A komszo- molista brigádok ezrei tértek át Fomina rendszerére a gyárakban, építkezéseknél, vasúti műhelyekben és egyebbüft.

A személyes kezdeményezést é* példaadást nagyra értékelik a Szov- jetúnióban. Valentina Fominát kezdeményezéséért Sztálin-d íj j al jutalmazták. Ez egyben ösztönzésül szolgál az önköltségcsökkentés céljából meg- inditott takarékossági verseny újabb fellendítésére.

A moszkvai go.yóscsapágv-gyár fiatal sztahánovisla munkásnőj', Nina Ma- karovics, munkamódszerét ismerteti ifjúmunkás társainak.

Á VÖRÖS ANNA

helyettes gazdaságvezető

Olyan ízesen beszél: valahogy a friss, meleg tej íze jut az ember eszébe szavait hallgatva. Egyszerű ruhájában, lesimitott hajával, magabiztos mozdulataival szinte egy kicsit ellentétben is van vele a jóízű beszéd. Most nemrég érkezett és délután már megy tovább.

Hogy honnan érkezeti? Kacsról indult. Borsod megyéből. Nem egyene sen ide. Előbb még elment Tolnába Kónvi mellé Megyes-pusztára sum- máslánynak egy párszor. Aztán Szerencsre, Mezőhegyesre.

Honnan érkezett? A szolgaságból, a nyomorúságból, a Hálózottságból. Azt mondod ilyen állomás nincs. Dehogy nincs. A legtöbb ember éle lében voll ilyen állomás. És a legtöbb nemcsak, hogy kiszállt ezen az állomáson, hanem el is időzött ottan. Némelyik az egész életén keresztül.

De nem is innen érkezett közvetlenül. Előbb még a felszabadulás után is elmenI Mezőhegyesre. Ekkor azonban már túl volt élete legna- szobb állomásán. Belépett a Pártba. Mezőhegyesen ebben az időben még a régről ottmaradt urak parancsoltak és a bandagazda is régifajta volt. -S az a szokása is régi, hogy ellopja a munkások szalonnáját és zsírját.

Diadalmasan mutatta a visszaszerzett. zsírt többi munkástársának — Me. rész ány ez az Annus — mondogatták akkor a többi lányok. Szembe mer szállni velük. A férfiak is elismerőleg beszélnek róla. Ott volt a fél falu — Kacson csak hegy van, nincs miben dolgozni — s amikor hazamentek, percek aiali elterjed! a hír, hogyan viselkedett Mezőhegyesen. Pár napra

rá megválasztották bírónak. Ez két éve történt, 22 éves volt akkor.

A következő állomás: egyhónapos pártiskola. Hol van utána már a régi félszeg parasztlány? De azért csak nagyon meg van illetödve, amikor Mosonmagyaróváron megáll a hatalmas iskolaépület előtt. Leleszi a kis- koffert, úgy nézi a tudás csarnokát. Nyolc hónapig lesz itt: Nézi az épületet. Szédítő nagy. Azt tudja, hogy dzsentri-gyerekek tanullak benne azelőtt. De azok, hosszú évekig tanút- lak, mielőtt idejöttek — vagy legalább is addig jártak iskolába. Ő pedig ...

Meginog. Mi lesz vele? Hogyan állja meg a helyéi?

Amikor újra lelveszi a kiskoííeri már a másik kezével ragadja meg a fogantyút. Közben megfordult. Vissza akar indulni az állomásra.

Aztán valami belevág. Látja at apját, aki egész életében egyik uradalomból a másikba háborgott a kenyér után. Látja inas kezét, arcán a mély ráncokat. Ott áll az anyja ágya mellett. Az anyjáé mellett, aki örök betegséget szerzett a summáséletben.

Aztán Szalai Sárit tátja a 80 holdas kutak kisasszonylányát.

Talán Szalai Sári jöjjön ide — hasít bele a lelisrnerés.

Már újra szemben áll a nagy épülettel. És úgy megy be az ajtón, mint aki vérrel-vcrejtéhkel épített házába lép be először.

Innen jött. A nyolchónapos mosonmagyaróvári mezőgazdasági iskoláról Vörös Annának kiv’ák Délután m~g\ tovább. A kál-olymajori állami ?<**•’'». ■ságba Gardn-ápvezelö helyettesnek-