Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-04 / 102. szám
1950 MÁJUS 4 NAPLÓ 5 „SoJia mÁg ifa/eii gjjÄmjÄinljzep. máfus dkegét stmt Láttam“ Szalai Sándor sztahanovista kőműves esmondja, hogy mit látót 3 a Imdspesii felvonní ásón, amit Rákosi eivtárs közelében a dísztribünről nézett végig Egy páran ültünk a péc3Í Magasépítési NV pártirodájában. Sorra jöttek az elvtársak tagsági díjat fizetni és a sok piros könyvecskét szorongató elvtárs közé beállított Szalai Sándor eivtárs, sztahánovista kőműves. Ismerték itt a jelenlévők mind, hiszen volt aki napjában húszszor is látta az építkezésen. Látták, amikor tavaly augusztusban nekikezdett Sz'ahá. nov-módszerrel a munkának és látták azóta is, amikor az új munkamódszerrel könnyen, minden különösebb megerőltetés nélkül hagyta el a százszáza, lékok mérföldköveit. 4—5—6—7—8— 900 százalék. Ilyen eredményeket is ért «L Azonban talán méz sohasem néztek olyan figyelemmel rá, mint most, amikor belépett az ajtón és köszönt: Szabadság! Szalai István egy délelőttön pár méterre Rákos; elvtárstól, Rákosi eivtárs közeiében nézte végig a felejthetetlen május elsejei budapesti felvonulást. Mindent el kell mondania, minden! el kell neki mesélnie és ö örömmel beszél, mert mégegyszer átéli a hatalmas élményt, mégegyszer utazik sokadmagával munkásokkal, bányászokkal. dolgozó parasztokkal, a Pärt Megyei Bizottságának küldötteként Budapestre. Májús elsején réznél már fél hatkor felkeltünk, pedig ráértünk volna hét órára kimenni a Hősök lerere, de nem volt maradásunk. Már az utcán vígan igyekeztek minden felől a felvonulók és mi is már reggel halkor ott voltunk Sudár elvtárssal, a Kossuth- díjas pécsbányatelep; vájárra! a téren. A díszemelvényre kalauzoltak bennitn. két. Nagyon, de nagyon örültünk ennek, mert így legalább szeietett Rákosi elvtársunk közelében lehettünk. — Rákosi eivtárs is korán megérkezett, már ott volt negyed hétkor, amikor már alig lehetett megközelíteni az emelvényt, mert akkora tömeg özönlött a város felől. A Lenin-úlon sem volt már egy talpalatnyi hely sem. — Azután nyolckor megkezdődött a felvonulás. Hát errő] már nem tudok mit beszélni. Ezt eimondan; leírni nem lehet. Azt a hatalmas lelkesedést, ahogy jöttek, azt a sugárzó szeretetek ahogy Rákosi elvtársra néztek, ahogy éljeneztek, ahogy integettek, ezt én nem tudom elmondani, de annyi bizonyos, hogy soha még ilyen május elsejét nem láttam. Órákon át megállás nélküj özönlött a felvonulók tömege és a végén már, amikor régen végétért a felvonulás, akkor sem tudtunk lekerülni az emelvényről mert azok, ak k felvonultak, visszajötlek és százezrek állták kö- körül az emelvényt. Egymás után üdvözölték Rákosi elvtársat és addig nem mozdult a tömeg, amíg Rákosi elvtárs egy pár szóban nem válaszolt. — Én manóm, megvallva na igazat, csak örültem annak, hogy így alakult a dolog és ott maradtunk az emelvényen, mert így legalább még tovább lehettem Rákosi e'vtárs közeiében. Amíg Szalai elvtárs beszél egy pillanatra lopva végignéztem a többieket és látom, hogy ezek az együttérző elvtársak most furcsán néznek Szalai elv- társra: irigykednek rá egy kicsit, 'rigy- lik azokat a felejthetetlen órákat, ott Rákosi elvtárs közelében, fent az eme!, vényen. Még .sokat kérdeznek és Sza'a: ív- társ még sokat válaszol, auztán felii az autóbuszra és hazamegy, várja otthon öt gyere!;. Itt azután mindent kezdhet elölről és újból. Megint mesélhet. .... és a kis tízéves Edit lánya, a kis éltanuló szorgalmasan iegyezget. Ha vitát indítanának azon, hogy Baranyában melyik a „legormánysá- Éibb“ község, Sósverti!ke könnyen elnyerhetné az elsőséget. Jellegzetes maga a község: két egymástól vagy kétszáz méter távolságra épült házsor, mindenik előtt gyalog- és kocsiút, köztük friss fűvű pázsit. Lakói kivétel nélkül régi ormánysági családok leszármazottai. S hogy mennyire or- cványsága a község, azt hadd bizonyítsa két számadat: a községnek ma 360 körül mozog a lakossága, de volt, amikor 700 ember lakta Sósvertikét. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy még ma is van mintegy 20 család, mely 40—50 éven belül ki fog halni *— az egyke miatt. Mert ,hogy az ő szemével ök is látnakez nem kétséges. Ismerik Varga Kálmánt, tuidlják, hogy úgy hihetnek minden szavának, mint a saját szemüknek. Hisz ezért is választották őt. Hogy mit akarnak legjobban megtudni? Nehéz volna mind felsorolni. Legkönnyebben úgy lehetne válaszolni: mindent. Amióta megtörtént a választás' Varga Kálmán akár munkába m®gy. akár a községházán van, nem tud úgy egy dolgozó paraszttal beszélgetni, hogy oda ne lyukadjon ki a beszélgetés: aztán ezt jól megnézed, Kálmán. Varga Kálmán ilyenkor előveszi s, füzet-ét és bejegyzi az újabb kérdést. ben az ormánysági községben is. A dolgozó parasztok pedig készülnek, lázasan készülnek, hogy küldöttjük szemén keresztül belenézzenek a jövőbe. abba a jövőbe, mely nemsokára nálunk is jelen lesz. Nemcsak látni de végre asz Különösen fel kell használni el— és ezt ma máT a sósver- tikei dolgozó parasztok is is nagyon jól tudják — a múlt rendszer bűne. Azé a rendszeré, melyben a dolgozó paraszt ha nem csalt, ha nem kupeckedett — s ha több gyereke volt — csak a nyomorúságot választhatta az egykézés helyett. Azé a rendszeré, melyben egy jómódú középparaszt család leszármazottai — ha többen voltak — egy emberöltő alatt könnyen koldusbotra, zsellér- sorba, nincstelenségbe süllyedtek. Ma már csak inkább nyomait és emlékét lehet találni az egykés világnak. Nyomait: a pusztuló 20 családban és emlékét az emberekben, akik sértődő sen utasítják vissza az egyke vádját. De nincs is alap rá ezzel vádolni őket. Hiszen a jómódú középparasztok közt se Kelemen János az egyetlen, akinek felesége már e negyedik gyerek jövetelét várja. A kisebb parasztok között pedig végebben se volt nagy divat az egykézés. Annyira nem, hogy a parasztság retegeződését csaknem pontosan meg lehetett állapítani a gyerekek számából. Ahol több gyereket láttál, arról biztosan tudhattad, hogy kisparaszti vagy szegényparaszt. [ y„»_ I Kálmánnak Sósvertike pár- ».1183 I tonkívűli birájár.ak is 4----------- gyereke volt Hármat — bárom lányt — már elvittek tőle. a legfiatalabb, tizenhat éves fia van már csak otthon. Varga Kálmán egyike azoknak az embereknek és Sósvertike egyike azoknak a községeknek, melyet az a kitüntetés ért, hogy belenézhetnek a jövőbe. E-zl így Keresztes Mária mondotta, az MNDSZ titkára, amikor lezajlott a küldöttválasztás a Szovjetunióba induló parasztdelegációba. Vargia Kálmán szemével belenézünk j jövőbe — mondotta akkor és *70t3 számosán keresték már fel Varp Kálmánt, hogy megmondják nP *’ niit is akarunk látni az ö szemé- nel a jövőből. Kérdés, kérdés, kérdés. Kérdések, melyek válaszra várnak. Egy-egy kérdés mellett több név is van. Ebből el lehet dönteni — nem annyira azt, hogy mi után a legnagyobb az érdeklődés — inkább azt, hogy milyen kérdésiek a legkevésbé tisztázottak. A pálmát az öregek viszik el. Mi lesz az öregekkel? Ezt r.ézd meg Kálmán! Varga Kálmán a választ már most is nagyjából helyesen meg íudtná adni. Eddig is érdekelte a kolhoz világa, húsz egynéhányon már régebben termelőcsoport alakításán törik a fejüket Sósvertikén is, köztük ö is. Most is elmondhatná: Hát az öregeket eltartja a kolhoz. ezt nehéz ' ám elhinni. Nehéz az olyan embereknek, akik eddig mindig csak azt látták, hogy ha valaki megöregszik, akkor csak tehernek nézik a család nyakán és a neve se igen más. mint ..vén haszontalan“, vagy ..öreg kenyérpuáz'.í'.ó“ s csak az! lesik, hogy mikor szabadulnak már meg tőle. így hát mindenki azt várj?, hogy saját szemével győződjön meg a dologról Varga Kálmán Éppúgy, mint a gyermeknevelésről is. az asszonyok munkájáról is és még rengeteg mindenről, ami már ott szerepe! a kis füzeiben és ami még czu'án fog belekerülni az indulás boldog pillana á'ig A választás után a kulákok azt kezdték suttogni: Elviszik Varga Kálmánt, soha se íog visszajönni. Varga Kálmán jó nagyol nevetett raj’a. amikor a fülébe juloti; s nevelnek rajta a többi dolgozó parasztok is Sósvertikén. Tudják, hogy a kulák végső elkeseredéseben folyamodott ilyen ostoba hazugsághoz. Tudják, hogy ez olyan ember szükölése. aki érzi, hogy vége az 6 világának, hogy menlhetetlenül. legyőzik. Igen. a kulákok szűkülnek int ebCsaHiaqy sösorban a Szovjetunió Boisevik Pártjának tapasztalatait párlépíté- sünk terén. Ebben a tekintetben még a kezdet kezdetén vagyunk és alaposan lemaradtunk. Mos1 az a feladatunk, hogy ezt a lemaradást kiküszöböljük. (Rákosi elvtárs február 10-i beszédéiből.) Vájjon megértették-e újonnan ^választott vezetőségeink Rákosi elvtárs szavainak jelentőségét, e ha. megértették, hogyan kezdenek ahhoz a munkához, hogy a dolgozók legjobbjaival, a fejlődőképes, jó munkát végző . fiatalokkal, egyre öntudato- sabbá váló nőmunkásokkal erősítsék meg a Pártot, a munkásosztály élcsapatát. Nézzük meg, hogy áll a Pécsi Bőrgyár pártvezetősége ózon 'a. téren. Az asztal fiókban két tagfelvételi kérelem fekszik. Taggyűlést meg nem tartott a párt- szervezet. így nem is kerülhettek fel vételre. De nem foglalkozott másféleképpen sem az új vezetőség a tagjelöltfelvétel kérdéssel. Az üzemi pártszervezet decentralizálásán dolgoznak, a műhelypártszervezetek annyira lefoglalták a vezetőség idejét, hogy nem jutnak hozzá. .Ez n kérdés most nincs napirenden.“ De jól tudjuk, hogy a pártépítés, a Pártnak új. erős tagokkal való fel - frissítése nem kampány-feladat, hanem állandó, szívós, egyetlen percre be nem szüntethető munka. Ezt kell maga előtt, látnia az újonnan megválasztott pártvezetőségnek. Milkovics elvtársnak, a párttitkár nak meg vannak a tervei a pártépi tés terén is. „Amint lesz ideje“, a fiatalokkal szeretne törődni, hiszen a Bőrgyárban nem egy ifi brigád Tervteljesífés a tavasz? munkálatoknál Mfliujlosta, a kolhoz a^ronomusa lóháton járja be az egész munka* területet és utasítást ad a traktor istáknak. A kazasztáni Bárábáza kolhozban most fejezték be a tavaszi mező- gazdasági munkát. Öt vetőgéppel dolgoztak a hatalmas traktor munkásai, akik így ezer hektárral teljesítették túl .vetéstervüket, , ^ kell a párfépítés feladatait, is keli hajlani aisokat új vezetőségeknek • van, kiváló, jómunkás ifjúmunkásokkal, akik kiveszik részüket a ezervezeti életből is és becsületes odaadó tagjai lennének a Pártnak. A másik tömegszervezet, ahonnan Milkovics elvtárs kádereket vár, az MNDSZ. Az asszonyok egyre jobban kibonts kozó versenyszellemében, komolysá gában. lelkesedésében megjelenő aktivitást fel akarja használni Milkovics elvtárs, hogy a népnevelők útján ti Hómunkások legkiválóbbjait a Párt felé irányítsa. Ezek azonban még csak tervek. Milkovics elvtárs látja, tisztán és helyesen látja a feladatokat a pártépítés új erőkkel való felfrissítése terén is. De vájjon helyes-e áz, ha egy kommunista látja a feladatait, de nem hajtja végre? Milkovics elvtárs már a vezetöségválfteztás előtt is foglalkozott a tagjelöltfelvétellel. Április hatodikén — két héttel a vezet őség választó taggyűlés előtt — hat elvtársat vettek fel a Pártba. A tagság igen aktívan vitatta meg felvételüket, egy-egy elvtársnál 6—8 felszólaló volt, látszott, hogy a pártépítés kérdését a pártszervezet tagsága, magának érzi. Akkor vették fel Nyíri elv társat, aki azóta még fokozottabb lendülettel végzi a munkáját, a falujárók között mindig az első, kiveszi részét a Magyar Szovjet Társaság és a Szabadsághar cos Szövetség munkájában is. Aktív, lelkes tagjelölt lett belőle. Vagy itt van például Sasvári Imre elvtárs, cseres-faragó*, ö vele Milkovics elvtárs, amikor még egymás mellett dolgoztak, sokszor beszélt: Pártban a helyed, mert becsületes, rendes munkás vagy, tudsz és akarsz is dolgozni. Ilyenekre van szüksége a Pártnak ...“ Sasvári elv- társ, amikor .lekerült' ' a cseresbe; amikor tagjelölt lep. 160—170—188 százalékot teljesített. Amióta (agje lölt, még jobban megfogja a munkát, őszintén mondja: — Én azelőtt ie azt láttam, hogy a kommunisták az éden járnak, ügy 4 éreztem nekem is ez a kötelességem. Milyen eredmény fakadt Saevári elvtárs érzéséből? Az, hogy a legutóbbi héten 297 százalékot teljesített. Az új vezetőcégnek látnia kell ezeket az eredményeket és éppen ezért kell még fokozottabb gondot fordítania a pártépíiés munkájára. Meg kell tanulnia a bőrgyári é# minden új vezetőségnek, — hiszen mint a jegyzőkönyvek mutatják, az újonnan megválasztó^ vezetőségek első taggyűlésein a legtöbb helyen nem vettek föl tagjelöltet — hogy a legfontosabb a helyes súlypontok kialakítása. Nem helyes munkamódszer az, hogy „no, ma elvégzem ezt, s ha ezzel készen vagyok, akkor majd rátérek a másik fontos kérdésre... csak ezzel végezzek“. Azt kell látni, hogy a decentralizálás kérdése fontos, de ugyanilyen fontos a tagjelöltekkel való törődés is. Azt az eredményt, amit ezen a téren az új vezetőség eddig fel tud mutatni: hogy* összeköttetésben a törnegszervezeti veze- . tökkel a jó, termelésben példamutató munkásokat bevonták az oktatásba, ezt az eredményt fejlesszék tovább és mint ahogy a vezet őség válasz tó taggyűlés előtt tettek ezen az úton, helyes, jó kezdeményezéseket, a pártvezetés többi fontos munkájával egyidejűleg tartsák kezükben a pártépítés kérdésének minden egyéb fon- tos szálát is. így tesz majd az új vezetőség eleget Pártunk bölcs vezetője, Rákosi elvtárs szavának, hogy a Bolsevik Párt tapasztalatainak útján szilárddá és bevehetetlennc építsük a mi Pártunkat.
