Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-19 / 66. szám
i N A PL © 1950 MÁRCIUS 19 NAP A , KÜLPOLITIKÁBAN A Bolsevik Párt választási felhívásának szavai beigazolódtak: „A szovjet nép jogos büszkeséggel tekint küzdelmének és munkájának eredményére. A szovjet embereket megingathatatlan meggyőződés tölti el, hogy a haza további előre haladása a kommunizmus felé vezető úton sikeres lesz. A/u- rutpság nincs szilárdabb állam, mint a Szocialista Szovjet Köztársaágok Sző. vétségé." Ezeket a szavakat pontosan fedte a március 12-i nagy diadal, amely nemcsak a Szovjeté unió egyetemes népi ünnepét, a szocialista demokrácia, ha, nem a világ minden szabad nbpénen és az egész hekefrontnak kimagasló győzelmét jelezte. A bolsevi-kok és a pártonkívüliek blokkja a szavazatok 00.73 százalékát nyerte el' Kó/e, száz tizenegymillió választó bizonyította azt, amit a Pravda így fogalmazott meg- „Bolsevik Pártunkon és szovjet kormányunkon kívül sohu a történelem folyamán sem párt, sem kormány nem kapott ilyen osztatlan bizalmai a: egész nép részéről." A Szovjetunió népe egy emberként áll a nagy Sztálin, a béke és a kommunizmus mellett. Ez az egybekovácso- lódott, sziklaszilárd, lebírhatatlan erő n népi demokráciák nagy támasza, a szabadságharcos népek lelkesítője és segítője, a világ békéjének megingat hatatlan őre A imperialisták keserű gyásznapja volt március 12, mert ez annak a szó cialista államnak diadalát hozta meg, amelyet immár több, mint harminckét esztendeje hiába próbálnak megdönle- ni, elszigetelni, megrágalmazni, ez a nap annak a rendszernek kimagasló sikere, amelynek forradalmi eszme lángralobbantják a világ minden táján f az elnyomottak, kizsákmányoltak, af fehér és színes rab.zolgák bátor sza-f badságharcát. A selejtáru közt Ugyanezen a napon, — bár iné említeni sem szabadna a kettői egy másután — Nyugateurópa egy kis államát megszavaztatta az amerikai nagytőke. A siralmas választási komédián arról döntöttek: jöjjön-é vissza Belgiumba a Hitler-rajongé s most Wall Street- bérenc király, vagy sem. Aj féktelen megvesztegetés, amerikai-ízü választási cirkusz ellenére a belga nép 42.4 százaléka ,,nem„-et kiáltott a nemzetközi reakció tervére. Pedig III. Lipótra, ezelőtt még Berchtesgadenben, Hitler előtt csúszó. mászó pojácára nemcsak az amerikai pénzes-zsákok, de természetes szövetségesük, a klerikális reakció és a jobboldali szociáldemokraták is áldásukat adták. Az egység tökéletes Van Boy bíboros érsek út és Spunk úr, a ,,szo- cialista“ vezér között. Angliaiján György lordokká avatja a jobboldali szociáldemokrata férgeket, Belgiumban megpróbálják a trónra visszacsempész. n| kipótol, Franciaországban és mindenütt munkásvérben áztatják kezük. — Íme a munkásáruk) szociáidem.Q’k ráták erkölcsi züllésének feneketlen sége! A reakció brutális erőszakával dacolva egyedül a Belga Kommunista Párt védelmezi hazája szabadsagát. A Kommunista Párt, amely a készülő államcsíny ellen fáradhatatlanul szervezi a dolgozó tömegeket. Hatalmas sztráj kok fogják megrázkódtatni Belgium nyomorúságos gazdasági életéi, ha a burzsoázia, a főjTipok és mumkásáruhi cimboráik meg akarják valósítani tervüket. Belgium népe tiltakozik az ellen, hogy a Marshall-terv seiejt-árui közt az amerikaiak most egy királyi szállítsanak számára. Hatodik hét! Csodálatraméltó szívóssággal és hősiességgel küzd jobb életéért és beké jéért a francia nép. A sztrájk, a dolgozók nagyszerű fegyvere az elnyomók ellen, élesen szegeződik a francia burzsoázia es az áruló kormány mellé nek. Vasmunkások, építők, tengerészek, a közszolgáltatások dolgozói, a munkásosztály csaknem minden ágának 1 íz és százezrei a tisztviselők egy részével a megfélemlítés ellenére fokozzák nemes küzdelmüket. Immár 220 nagyüzemben diadalt aratott u bérharc, de a küzdelem a részleges sí kertöl még jobban lelkesítve, tovább mégy. Sőt, amint azt a CGT felhívása leszögezi: még hosszú belekre leh-'t számítani, míg a francia dolgozók k> vívják követeléseiket. A front újra elszántan, mereven áll a gyárakban, rtohámrendőröket vonultat fel az „amerikai“ kormány, túszo kát próbál szedni, de aljassága mit sem változtat azon. hogy mini szélesebb mederben immár halódik hetébe lép a bérharci A fasiszla törvények megszavazása, a reakció általános támadása sem Ind a hömpölygő áradatnak gátat szabni. Nem a Wall S'ie.et bábjai, Bidault kormánya nem a gyárosok és bankárok, hanem szeretett kommunista pártjuk szavát követik a francia dolgozók isi MÁRCIUS 112 A szovjet választási diadal elkeseredett dühöt váltott ki az Achcso- nok, Churchillek, Titok, Bevinek, Blumok, — az imperialisták és szolgáik sorában. Telítetlen tajtékzásuk mit sem változtat azotx, hogy a világ legegysé^«*ebb, legszilárdabb állama a Szovjetunió. „Tito a ml gazemberünk” A lime beszámolója a Wall Street bérencének uralmáról J. 4 CSODAL4T0S JEN4I GÉPEZET A német dolgozók joggal büszkék a jénai Zeiss-művek világviszonylatban egyedülálló planetáriumára. E csodálatos készülék egyik példányát Sztálin generalisszimusz i születésnapi ajándékául készítették el. A leipzigi tavaszi vásáron most bemutatták a nagyközönségnek e 1 halaim;«- thüszaki csúcstcljesít- 1 menynek mondható gépezetet, amely a finommechanikai és optikai tel- , jesílőkép esség legfelső határát je* i lenti a tudomány mai állása melleit. i A külföldi szakkörök nagy elismeréssel nyilatkoznak a gépről, amely szabad szemmel láthatóvá teszi és rövid időre leszűkíti a csillagvilág minden folyamatát. Ami a természetben egy nap, egy év, egy évszázad vagy több évezred alatt játszódik le, a néző számára rövid percekig tartó látvány. A hatalmas szerkezet nagy érdeklődés1' váltott ki a lipcsei vásáron. Rövid idővel ezelőtt lapunkban idéztük a Time cikkét, amelyben az amerikai nagytőke lapja szokatlan őszinteséggel számol be hitvány szövetségeséről. Most kezünkbe került a rendkívül tanulságos cikk, amelyet az alábbiakban rész etesen ismertetünk. A Time című hetilap címlapján sárga álfutó szalag hirdeti: riportot körzői Tito Jugoszláviájáról, (1 Valójában a lap sok képpel farkiról! öl oldalt szentel Jugoszláviának, f pontosabban az USA és ) ito közti barátság propagálásának. R. Luce marik lapjával, a Life-al együtt, a Wa.it Street: imperialista törekvések egyik leguszítóbb sajtóorgánuma, nem véletlenül tűzte napirendre a „Tito-1 ruman barátság kérdését. A szovjet leleplezések, Rajknsk és a belgrádi ügynökök más cinkosainak bukása minden országba elvitte Tito aljasságának hírét A Time szerkesztői magukravállal" ták. hogy „megmagyarázzák", miért kell az USA-nak Titoval együttműködni. A lap azzal kezdi, hogy az Egyesült Államok (szovjetellcnes polili kaja megvalósítására) szövetségeseke: keres. „Szükség van szövetségesekre akár tiszták, akár piszkosak — írja a Time. — . . Tito egyike az USA szövetségeseinek. A kérdés: hogyan kormányoz? Hogy erre válaszolhasson, a Time, Jugoszláviába küldte párisi irodájának vezetőjét, André Laugerret." SPAAK 8 néhány esztendővel Mit !á;o!i a Tide riportere Jugoszláviában? A békeküldöttségct nem engedték be az Egyesült Államokba. „Azt hiszem, kevesebb sutlogásl hallottam. mint bárhol másutt., ahol megfordultam eddig ■. . Sok belgrádi nem érzi magái, biztonságban soholsem .. llt-ott utcasarkokon vagy a szállodák folyosóin emberek álltak a tömeget fi. gyelve egyenruhában, vagy bokáig érő fekete bőrkabátban, amelyet állatában a fél címei es titkos rendőrség, az UDB nem hivatalos egyenruhájának tartanak." Mr. Laguerre e bevezető: után a jugoszláv nép életszínvonalával foglalkozik: „A kormány állításaival elleniéiben saját statisztikái mutatják, hogy a tömegek rosszabut táplálkoznak, mint a háború előtt. A legfontosabb, adagolt élelmiszerek ára kétszerese, harmadszorosa, vagy négyszerese a háborúelőlti- nek. Ezzel szemben a fizetések csak megduplázódtak. A föélelmiszerektöl eltekintve még ennél is nagyobb az áremelkedés.“ Az é eiszínvoRa! „A jugoszláv életszínvonalra jellemző tényeket ezekkel az egyszerű szavakkal jellemezhetjük — írja a Time — egy hétéves kislánynak va:ó gyapjúruháért, amelyet jegyre adnak, le kell adni egy háromtagú család háromhavi textiljegyeit. Egy pár rossz cipő jegy nélkül egy munkás átlagos havibérébe kerül. Á tömegek életéi az állandó elégtelenség szintjére süllyesztették —, amely éppen hogy nem visz az éhhalálba." Ennyit az életszínvonalról. Nézzük, mit mond a Time a közgazdaság általános helyzetéről, a tervteljesítésröl: „Ami a tervet illeti, amennyire ki lehet hámozni a dolgot, az igazság az. hogy a teljesítmény bizonyosan alatta marad az előirányzottnak. Nem azért, mintha Jugoszlávia nem rendelkeznék az elsődleges nyersanyagforrásokkal . A terv erőltetett üteme azonban mindent meghiúsít. Van sok vacak épület. Az importált gépek tönkremennek, alig hogy megvásárolták azokat. Képzett munkaerő borzasztóan kevés van. A jugoszláv ipar most drágábban termeli az egyes árukat, mint amennyibe behozataluk kerülne." Rankov cs a feagyűíöUebb ember A riport Tito személyével is foglalkozik. Elmondja, hogy a jugoszláv államgépezet „piramisának csúcsán a* 57 éves Josip Broz-Tilo áll. Igen son dal van róla, a legtöbbet a SKOJ — a kommunista fölvesd: tiloista) ifjúsági mozgalom tagjai éneklik. Egy példa: „Tito harmatos szamóca. Egész népünk büszke rád." A 200 font súlyú (majdnem mázsás) szamóca nagy utat lett meg a Kumro- vec nevű horvát falutól" -— állapítja meg a Time riportere, majd hozzáteszi: „Tito fényűzően él dedinijei villájában. Van falusi birtoka is, ejy főúri birtok az adriai Brioni-szigetén, s az övé a szerb királyok fehér palotája Belgrádban." Ezután beszámoló következik „Tito hűséges három barátjáról, az ország második, harmadik és negyedik legfontosabb emberéről Kardeljrőt, Ran. kavicsról és Gyilaszról." Csak egy mondatot idézünk: „Rankovics a leggyűlöllebb ember J ugoszláviában." Tito aljas gazember Nem ismertetjük a Time hosszas politikai fejtegetéseit. Az összefoglalásban minden benne van: „Jugoszláviában megszűntek az Amc_ rikaellenes közvetlen támadások, de sok egyszerű jugoszláv kommunista még mindig úgy érzi, hogy a USA a farkas és a Szovjetúnió alapjában véve az ország derék barátja .. Milyen következtetéseket kell ebből a Time szerint Amerikának levonni? Íme a válasz: „Segíteni kell Titán. Körülbelül 25 millió dollár hitelt kapott már eddig is." A lap ezután így folytatja: „Tito aljas gazember, jegyezte meg szomorúan Zágrábban egy amerikai, de a mi gazemberünk ...“ A Time nem titkolja, hogy Ti tót valójában azért kell „segíteni", mert a Szovjetunió, a szociaizmus és a népi demokráciák esküdt ellensége, mert harcot folytat a Szovjetunió ellen. Sanghaji tapasztalatok A repülőgép ablakain keresztül figyelik az utasok a felszabadult Kína tájait. Pcrcről-percre új területek tűnnek fel. Fciülró'l a hatalmas végte- lenbeíutó rizsfölldek egyetlen nagy barna földtábla képét nyújtják, amelyen egyre több apró pont mozog. A szem lélődő inkább tudja, mint sejti, hogy ezek az apró pontok a földeken dolgozó felszabadult kínai parasztok, akik most már a magukén szántanak, vetnek és aratnak. Tükörsima betonúton száguld az autó. így egész közelről megfigyelhetők a négyszögekre hasított rizsföldeken dolgozó parasztok. A földek végében sorakozó, rizsszalmával fedett parasztházak sorra elmaradnak. A falvakat, településeket magunk mögött hagyva, a látóhatáron egyszerre felbukkan Sanghaj városa. Sanghaj — a világ egyik legnagyobb kikötője. Kína gazdasági központja. Itt összpontosul az ország gazdasági ereje, a nagyipar, de a behozatal és kivitel forga.ma is. Sanghajban rr.éndig sok külföldi tar- tózkouott. A könnyű zsákmány reményében tömegesen tódu lak ide az imperialista országok kereskedői, pana- mázói és üzletemberei. Amíg ez a pénzhajhászó külföldi kereskedoréteg a fővárosban felhőkarcolókat épített, addig a kínai munkások egyre messzebb távolodtak a belvárostól, a külváros nyomorúságos kunyhóiba. Száz és százezer sanghaji proletárnak nem volt hajléka és a „dzsunká”-nak nevezett hosszú, keskeny, szalmatetővel fedett csónakokban lakott. Többezer ilyen dzsunka hin.'bálódzott a Huan-po és a Szudzsau-krik sárga vízén. Ennyit a város múltjáról. A felszabadulás után a népi kormány megváltoztatta ezt a he'yzetet s ma ma már az égnektörő felhőkarcolókat munkások lakják. Az „úszó Sangha.r lakói a városból megszökött Kuornin- tang-hivatalnokok épületeiben találtak lakást. Jó életkörülmények között, a a új szabad élet kiépítésén fáradoznak már a tegnap rr.’íg hajléktalan proletárok. A gyárlátogatások még világosabban tárják fel a szembetűnő változást, amely a felszabadulás óta végbement a kínai nép életében. Az egyik sanghaji textilgyár homlokzatán tíízvörös, kék és sárga transzparensek. A műhelyben a gyár cgvik régi munkásnője, Lu-Szun így válaszolt kérdésünkre: — Csang-Kai-Sck bandája a visszavonuláskor magával akarta vinni az egész gyár felszerelését. De mi meg- védlük a gyárat. A múltban csak any- nyit dolgoztam, amennyit a tulajdonos megkövetelt. Mindegy volt számomra, mennyi selymet gyártok. Ma már a ncp számára szövöm a selymet. Megváltoztak munkafeltételeink, a dolgozók üzemében, csak kedvvel lehet dolgozni. Gyárunkat a legkorszerűbb berendezésekkel, ventillátorokkal látták el, hogy a munka legjobb köriilrr.«ényeit megteremtsék. Az egyre gyarapodó szociális intézkedések napról-napra megkönnyítik munkánkat. Azelőtt 10—12 óra volt a napi munkaidő, ma nyolcórás műszakokban doL goznak. Ez adta az alapot ahhoz, hogy új eljárások, új munkamódszerek be- vezetésével fokozzák a munka termelékenységét. A textilgyárban 20,—25 szövőgép kezelésére tértek át. A sanghaji dolgozók legutóbb a nyersanyagtakarékosságért és az általános önkölt. ségcsökkentésért hirdetett új versenyt nehéziparban. A sanghaji benyomások egyetlen nagy képpé szövődnek. Ez a kép e'even, erős, a valóságot — az 500 rrftliós népi Kína fejlődését, virágzó éleiét ábrázolja.
