Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-14 / 62. szám
1DM VfAaCIUS 14 NAPLÓ 5 OCít U'a kt úr átféri >f rőitt() t Egész nap dolgoztak. Esteli váltásnál együtt mentek be a szűk kis lakókocsiba, pihenni. Mindkettejük tagjaiban a fáradtság zsongott, az első nap fáradtsága, amikor még egy kicsit furcsa a hatóránkénti megszakítatlan munka, amikor minden testrészüknek újra meg kell szokni a traktor rázását, a tüdőnek a friss, éles tavaszi levegőt, ami eleinte egy kicsit kifárasztja azt, aki a telet műhelyben és tanteremben töLtötte. De mégse a fáradság volt bennük az uralkodó érzés. A fáradtságot, mely pillanatról pillanatra fel akart bennük tömi, mindig újra és újra legyőzte az öröm, és arcukon sem a fáradtság megtört vonásai látszottak, hanem a diadalé, egy győzelmes, szép nap sugárzása. Hogy is Tolt? Hét traktorra] jöttek Mágocsról Jágónakra. Két ragyogóra tisztított Hofherrel. A házak előtt kíváncsi emberek nézték a két csillogó masinát, a gyerekek még utánuk is szaladtak. A földművesszövetkezet előtt a párttitkár, Horváth Pál és a szövetkezeti ügyvezető várta a traktorokat, örömmel, szívesen köszöntötték őket... „ ... községünkbe megérkeztek a mágocsi gépállomás traktorai. Aki szerződött, vagy aki még szerződni akar, az estére jelenjen meg a föld- művesszövetkezet helyi-sé- gében.” Erces, éneklő hangon mondta a szöveget a dobos, utána még hármat ráütött a dobra nagyobb nyomaték kedvéért, aztán már sietett is tovább. A dobszóra összegyűlt dolgozó parasztok lassan, egymással élénken beszélgetve széledtek szét. Hat óra. Odakinn még majdnem egész világos van, de már sorakoznak befelé egymásután a dolgozó parasztok a földművesszövetkezet irodájába. Aztán ... Várjunk csak ... Először a traktorosok beszéltek. Akorára már alig fértek el a szobába. Látszik, érdekli őket a gépi munka. Azután az ügyvezető fogott hozzá, hogy megcsinálja a dülőtervet, milyen sorrendben mennek majd a traktorok. Nem volt egyszerű dolog, mert bizony elég foghíjas volt a beosztás, márpedig úgy lett volna jó, ha a gépek egyik dolgozó paraszt földjéről mehettek volna a másikra. Érdeklődtek, kérdezgettek, de csak néhány an kötöttek szerződést. Később, gyűlés után azt ifi megtudta a ké! traktoros. Szabó János, meg Balogh István: miért. — Két kulák traktoros szántott_ itt éveken keresztül — mesélte az ügyvezető. Már csak négyen ültek az irodában: a két traktoros, az ügyvezető és a párttitkár. — Gyalázatoson dolgozott a két kulák — folytatta a párttitkár. — Egy holdon hat vakbarázdát is hagytak. Ezért húzódoznak nálunk még mindig sokan a gépi munkától. Szabó Jánoa, meg Balogh István, a két traktorista egymásra néztek, de nem szóltak semmit. Az úton sem »o- kat beszéltek, másnap sem, amikor ki* mentek megkezdeni a munkát. De ahogy mégegyszer végignéztek mindent a traktorokon, ahogy megvizsgálták a munkagépeket, mindkettejükön látszott az elhatározás: „Eddig is igyekeztünk a legjobb munkát végezni, de ma úgy kell dolgoznunk, mint még soha!" Aztán mcskezdtídöu a harc. Kemény, nehéz harc a jágónaki dolgozó parasztokért. Kemény harc azért, hogy legyőzzék a jágónaki dolgozó parasztokban még meglévő előítéletet a gépi munkával szemben. Kemény harc, hogy felépítsék bennük azt, amit a két kulák tudatos rossz munkával lerombolt A harc széles nézőközönség elölt folyt le. Csak úgy feketéllett a határ a dolgozó parasztoktól. Mindketten tudták, Szabó János is, Balogh István is, hogy ez a döntő ütközet. Az este csak előcsatározások voltak amit meg is nyertek meg nem is, mert bár szerződtek néhányan, frontáttörést nem sikerült elérni. Ellenben most... Ni, odamennek az emberek a szántás szélibe. Nézik, morzsolgatják a rögöket, élénken tárgyalnak. Végeztek egy parcellával? Végigmennek rajta-, nincs-e vakbarázda, nem hagytak-e ki forgókat az elején, a végén, a közepén? De a traktorok nyomán egyenletes, szépen elmunkált föld marad, nagyítóval se lehet benne kivetni valót találni. Gyorsan dübörög előre mind t kettő. Előre dűlve, ügyelő szemekkel ülnek rajtuk olajos ruhájú gazdáik. Most — gondolja Szabó János. — Most dől el, hogy győzünk-e? Most ezekben a percekben érdeme» figyelni a jágónaki dolgozó parasztok arcát. Le lehet olvasni, mi megy végbe bennük. Mos! gyűri, temeti »Iá bennük az új a régit, most billen át a mérleg, egy percig mozdulatlanul lebegve a holtponton, bogy aztán még egy parcellára ve.ett pillantás, egy maradér. szétmorzsolt rög súlya belehulljon » tányérba, lenyomva, a gépi munka javár* billentve el végleg a mérleget. Most a gép nemcsak a főidet, r természetet gyűri maga alá, hanem a múlt ostoba előítéleteit is. Most a traktor tonnás súlya alatt hamis nézetek, kulákhazugságok törnek izzé- porrá ... Most a romokon új élet épül, amikor a dolgozó paraszt is megszereti, hűséges segítő társává avatja a gépet. Az előbb még csak vajúdott az új világ, a géppel szebbé, könnyebbé tett élet világa, de most... — Most már láttam mindent! — Ki mondta? Mindegy, mindnyájunk gondolatát fejelte ki. Ki indult meg elsőnek a földmívesszövctkezet felé szerződési kötni? Mindegy. Kövellék a többiek is. A kél traktor marad . Csak dübörgésük kísérte hosszan a falu felé tartó dolgozó parasztokat. Békés József. Tanuljanak a tobhi üzemek a lyubínóí Kaganovics- és a Pécsi Dohánygyár takarékossági felelőseitől Ugtf-e messze non Lyubfnóf Valljuk csak be. nem is tudjuk milyen metssze. Sokáig keresnénk a térképen, a hatalmas Szovjetunió térképén, Mestize, sokezer kilométerre innen, Lyubl- nóban van egy gyár: Kaganovics gyárnak hívják. Ebben az üzemben egy fiatal lány, Fomina Valentina elhatározta, hogy takarékossági brigádot alakít. Takarékoskodni főnnek a szögekkel, a formázó tűvel mintakéssl. tésnél. Kicsiségnek látszok a vállalásuk, de jól tudták; sok ilyen kicsi ősz- szeg, milyen hatalmaseá tud nönt, ha nemcsak a Kaganovics-gyárbr- de t többi gyárban (S ilyen brigádok születnek. Szóval sokszáz kilométerre van in non a Kaganories-gyár, a Fécsd Dohánygyárban nem jLs hallottak még róluk, amikor Kis Antal, az újítást f^e- lős egy éTtekerleien fölvetette: — Elvtársak, úgy kéne, hogy min den üzemrészben egy takarékossági felelőst ámítanánk, nk. vigyázna jnyag- ra, vízre, villanyra, megnézné, nrit használhatunk fel újral — A javaslatot elfogadták. Vájjon mi kötötte ősz- sze a két üzemet, sokszáz kilométeren át, miféle titkos huzal? Most már egy. re többen kitalálnák, ha felvetnénk Hiszen egyre többen felelnek rá mindennap szavakkal, tetfekkel. Az az oka, hogy nálunk is megtanulták gyáraink ban, hogy a munkás magának dolgozik, hogy minden fillér, ami kárba vész. az a saját pénze is és az egész dolgozó nagy közösségé. Ä szovjet acél öntő műhelyben a kommunisták és a komszomclisták hamarosan követték Fomino Vzlcntr.a példáját. Áttértek at önálló anyagelsza- motásra. Minden brigádnak, amely 'észtvesz a pénz és anyagtakatékossóg. versenyben, kis könyve van. A első lapon Lenin szavai olvashatók: ,A kommunizmus ot< kezdődik, ahol megjelenik az önzetlen, a nehézségeket ej. hárító nehéz munka, az egyszerű mun kásnnk „ munka termelékenységének növeléséről való gondoskodáséi . törekvés, hogy minden egyes ktogiu;ji gabonát, szenet, vasat és más anyag i kert, amelyeket nem 6 kap meg. s nem a közeli hozzátartozói, hanem egy „tó. voli hozzátartozói“. tehál a teljes társadalom egészben véve — gondosan megőrizzen. Ebbe a kis köryv^csk -be írják be a brigádok, hogy milyen megtakarítást érnek el minden hónapban. Ebből bizony a kezdeményezésen túl tanulhatnak a dohánygyáriak is Ugyanis ők még nem vezetnek munkájukról könyvet. Csak úgy egyénenként a takarékossági felelősök vigyáznak, figyelnek vizre, villanyra, figyelnek arra, hogy a nem egészen selejtes papírt újra használni lehessen. Csak néznéd Újvári István él munkás elvtársat, amikor a dohánycsomrgolás nál selejtessé lett papírokat nagy gonddal két papírlap közé szorítja — előbb egy kicsit megnedvesiletle őket — t» (gy azután úgy kisimulnak, hogy újra használni lehet őket. Újra »ínyéit a gép torka, újra sok-sok gramm finom dohány kerül bele. És ezt a módszert megmutatja az osztályon a társamok, de elmegy más osztályra Is, bogy las. sák és tanuljanak belőle. Vigyáz a mérő asszonyokra is, nehogy melléje szóródjon a dohány, hisz minden kis aranyszála érték, a dolgozók, * nagy közösség lulajdona. A Kagrrnovics-gyárban sem álltak meg egy takarékossági brigádnál, hamarosan kettő, három lett és nem sokidőre 70-re nőtt a ezámuk, D> a ffyát falál is átt'rte a nagyszerű kezettené- nyezés, Fomina Valentinát és brigádját megismerték a Szovjetunió gyárai. Mindenütt akadta/ követőik, akii: ti s érik, sőt tűi is haladják Fomina brigádjának eredményeit Periig a: £*m kis dolog, hisz hél hónap alatt iöhb mint 652 ezer rubel értékű o.nyagot és vilamosenergiát takarítottak meg Nálunk bizony még kevés gyárban ismerik a Dohánygyár takarékossági felelőseinek nevét. kevés gyárban akadtak eddig követőik. Pedig vízre, anyagra, üresjáratra, komoly eredményeket hozott már eddig ís De javítsanak még a munkájukon, mérjék I' pontosabban megtakarításaik összegét. Es ami a legfontosabb, tanuljanak tőlük minden gyárban Érdemes me-t saját maguk, o dolgozó társaik, a .,távolabbi hozzátartozóik" közös tulajdonát védik vele, s minden forird. amit így megőriznek a dolgozók mállóé lesz. MegáltapMák a „sztahanovista“ és az „élüzem“ cím elnyerésének fettételeit A nehézipari, könnyűipari, építés ügyi, közlekedés- és postaugyi miniszterek két fontos rendeletet bocsátottak ki. Az egyik a sztahanovista cim elnyeréséhez szükséges feltételekét, a másik az él-üzemek kijelölésének új módszerét határozója meg. Kiket tekinthetünk sziahánovisláknak ? A rendelet bevezetőjében rámutat ar ra, hogy a Sztálin 70. születésnapjára történő munkafelaján-lások és a sztálini műszak eredményei alapján a szocialista munkaverseny Magyarországon is tömegmozgalommá fejlődött. A Pár; útmutatásának megfelelően az egyéni verseny vált a munkaverseny alapformájává. A rendelet hangsúlyozza: az üzemre aeitöségeik kötelesek elősegíteni a Srta- há-nov-mozg-alom fejlődését, a Sztnhá nov-mozgialom és a sztahanovistái számára meg kell adniok minden tá mogatást. Az üzemi vezetőségeknél; gondoskodnánk kell arról, hogy a sztahanovisták munkamódszereit mind! több dolgozó sajátítsa el. A büszke és megtisztelő aztahánovis' ta cimet a dolgozók kiemelkedő meny- ngiségi, minőségi vagy gazdaságossági eredményeik alapján vagy a termelés és a termelékenység fokozására alkalmas elfogadott észszerűsités és újitás révén kaphatják meg. A megadott teljesítményeket mennyiségben, minőség, ben és gazdaságosságban egyaránt három hónapon keresztül kell elérni. A tel jesítményszifiteket a jelenlegi műszaki és szervezési adottságok, munka- feltételek figyelembevételével és mérlegelésével állopilollák meg. .4 sztahá no vista kötelessége, hogy kimagasló teljesítményének eléréséhez alkalmazott módszerét dolgozó társainak rendszeresen álad ja. A rendelet a továbbiakban az egye» iparágak legdöntőbb szakmáira vonatkozóan meghatározza azokat a telje- sítményszinteket, amelyeket el kell érnie a dolgozónak, hogy sztahánovis- l-ává váljék. A vas- és fémiparban az egyik előfeltétel, hogy n normát átlagban legalább 200 százalékban teljesítse s amellett előírt minőségű selejtmentes munkát nyújtson. A bányászatban az elövájó és fejtési vájárnak legalább 200 százalékot keli leljesftenie, a fenntartási, gáti és iszapoló, valamint az aknavájárnak legalább 160 százalékot, az omlasztó vájárnak legalább 140 százalékot kell elérnie. Szabályozta a rendelet a fejtési és szállító csillés, a gépkezelő, a külszíni munkás és mélyfúró szakmunkás szintjét is. Megállapítja a timföldgyártás, aluminiumkohó, a hengerművek, az ásványoljipar és vegyipar dolgozói számára is a sztnhánovista cím elnyerésének fellételeit A mész-, cement-, tégla- és cserép- iftarban. a fínomkerámiában cs üvegiparban általában 150—200 százalék a „sztahanovista szint“. Emellett figyelembe keli venni az egyes üzemekben a szenmeg ta karitás és a selejtszázalék alakulását is. A textiliparban a sztahánovisto cím elnyerésének egyik előfeltétele általában a 200 százalék teljesítései Emellett azonban ponlosan meghatározza a rendéit a legalacsonyabb géjihatásfokot, a formahibás kopszok legkisebb számát és a minimális Kitörést is. A sző- vödékben 80 07.5 százalékban kell * sztahánovisfáknak elsőrendű árut gyártani. . A bár-, gumi- és cipőiparban is 200 százalékos átlagteljesítmény a színt. Emellett a géptaszítóknak és kézihuso- löknak legfeljebb 1 százalék selejtjük, a fárahuzóknak legfeljebb 0.5 százalék selejtjük lehet. A szabászoknak legalább 80 százalékos anyagkihasználással kel! dolgozniok. A nyomda- és papíriparban legalább 200 százalékos teljesítményt keit elérni a sztahanovista cím eléréséhez. A fényezőknek legfeljebb 1 százalék, a marósoknál legfeljebb 3 százalék lehet a minőségi reklamáció. Az élelmezési iparban a legalacsonyabb szintek 150—200 százalékig terjednek. ■ í Emellett az egyes szakmák szerint anyagtakarékossági és sejeltcsökken- lési feltételekéi szab meg a rendelet, az építőipar egyes ágaiban pedig meg. határozza a sztahanovista cím eléréséhez szüksége« különleges feltételeket. Ugyanígy megállapítja a közlekedésben dolgozók »tantjelt is. A mérnökök, technikusok, művezetők akkor nyerik el a sztahá- novista címet, ha a vezetésük alatt dolgozó üzem műhelyei, műhely- részei a rájuk vonatkozó termelésű tervet mennyiségileg, valamint a* önköltség és a selejtcsökkentés szempontjából kimagaslóan teljesítik. Melyik üzem érheti el az „élüzem'‘ címet? Az élüzeim kijelöléséről szóló rendelet bevezetőjében hangsúlyozza: az üzemek között folyó verseny tartalmában, célkitűzéseiben és kijelölési rendszerében messze elmaradt a dolgozók egyéni munkaversenye mögött. Az iparigazgatóság a megtisztelő „élüzem” elnyeréséhez szükséges célkitűzéseket nem adta meg az üzemek számára, a verseny elbírálása nélkülözte a tárgyi feltételeket, gyakran nem vették tekintetbe az egyes iparágak vagy üzemek különleges termelési feladatait és azok nemzetgazdasági jelentőségét s így az üzemek közötti versenyt általában a sekélyesség jellemezte. A Központi Vezetőségnek a szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló határozata irányt mutatott az üzemek között folyó verseny új formájának megállapítására. Ennek a versenynek az üzemben folyó egyéni versenyre, Sztahánov- mozgalomra, brigádmozgalomra és a verseny egyéb formáira kelj épülnie. A rendeletben megjelölt iparágak üzemei közül az az üzem válik élüzemmé, amely az iparáganként kii- lörí-külön megállapítandó célkitűzéseket eléri, illetve legjobban túlteljesíti. A célkitűzések megállapításánál ötéves tervünk feladatait vették figyelembe és pontosan mérlegelték az egyes szakmák sajátos kérdéseit, elemezték a soron következő megoldásra váró feladatokat. Az élüzem kijelölésénél figyelembe kell venni az üzemben folyó munka verseny mozgalom eredményeit. Bármelyik üzem „élüzem”-mé való kijelölésének alapvető feltétele, hogy termelési tervét és nyereségbefizetési előirányzatát 100 százalékban teljesítse. A verseny elbírálása negyedéven- kint történik. A verseny győztese az illetékes miniszter „iparági vándor- zászló”-ját és az iparági „élüzem" címet kapja * Az élüzemek első kijelölése az 1950. év első negyedének eredmény alapján 1050. május 1-én történik meg. A versenyfeltételek érvényesek az első tervév második negyedének versenyszakaszára is A gvöz- if üzem a vándorzászlót és az élüzem elmet a soron következő ver- senykihirdetésig tartja meg. A szerszámgépgyártásban az él- üzemkijelölés előfeltétele, hogy három hónap átlagában a termelési tervet elaglább 10 százalékkal túlteljesítsék, legalább 95 százalékos tervszerűséget érjenek el, a selejtet a megelőző negyedévhez képest 10 százalékkal csökkentsék és a tervezett termelékenységet legalább 5 százalékkal fokozzák. A szénbányászati üzemek — tehát azok, amelyeknek napi termelése az 50 vágón szén mennyiséget meghaladja — akkor kerülhetnek az élüzemek közé, ha az előírt minőségi követelmények 100 százalékos teljesítése mellett háromhavi átlagban legalább 10 százalékkal túlszárnyalják a termelési tervet, legalább 4 százalékkal emelik a tényhez képest a műszakteljesit- ményt s ha a tervezet önköltsége legalább 6 százalékkal csökken. A könnyűipari üzemek közül a rendelet részletesen ismerteti a fonodák, szövődök és kikészítő üzemek élüzemmé jelölésének feltételeit. Tekintetbe veszik a beuttó géphatásfokot, a nyersanyag megfelelő kihasználását, a minőséget. • Fonodákban a hibás kopszok száma 3 százaléknál több nem lehet. A szö- vődékben a termelt pamut- és selyemárukból legalább 75 százaléknak elsőrendűnek kel! lennie — etnllett 22 százalék másodrendű és legfeljebb 3 százalék harmadrendű áru lehet. Selejt nem fordulhat elő. Az építkezések közül élüzemmé jelölhető az a lakás- vagy gyárépítkezés és építőipari szerelő vállalat, ahol a termelési tervet — az ösz- szes haláridők betartása mellptt — legalább 5 százalékkal tűlteljesitik és az önköltséget a tervhez képest 5 százalékkal csökkentik. Feltétel emellett az is, hogy az egyéni teljesítménybérben dolgozók arányszámát legalább 83 százalékra emeljék s a dolgozóknak legalább 60 százalékát egyéni és brigádversenybe bekapcsolják. A tégla- és cserépgyárak közül az lehet él üzem. amely tervelőirányzatát 8 százalékkal túlteljesíti, a tervben feltüntetett energiaszükségletéhez képest 5 százalékos megtakari- *ást ér el. 1000 darab kisméretű tégla egységére legalább 20 munkaórát fordít
