Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-10 / 59. szám

1950 MÁRCIUS 10 NAPLÓ s Jletoéwtftu&dcui így kezdték meg. a tavaszi Pár napja még fekete volt az ugar. Aztán a felhők közül kibújt a nap sugarai, összefogtak a szabadon kószáló széllel és az ugar úgy válto­zott szürkévé, mint a fokeíehajú em­ber, aki a hirtelen ijedtségtől meg- öszül. Tegnapelőtt már 6zürke volt csaknem mindenfele és amikor a szentlörinci gépállomás traktorosai megkérdezték, mikor jöhetnek, azt a választ kapták: akár azonnal. Tegnap, ebédután jött meg az első traktor Reménypusztára. Dübörgése megremegtette az ablakokat, édeskés benzingőzt árasztott maga körül és a csoport tagjai — öregek, fiatalok egyaránt — olyan örömmel vették körül, mintha most látnának először traktort. Pedig nemcsak a traktor, a vezetője is régi ismerősük. Mindnyájan, Holier Jóskának hívják, itt szántott már az ősszel is. De ismerős a gyakornok is: a fiata­labbik Jandó gyerek, innen ment el nemrégen a gépállomásra. A traktor pótkocsit vontatott maga után, a pótkocsin tárcsák voltak. Szinte az egész csoport segített le­venni őket. Négy órakor kezdett el tárcsázni, nem messze a lakóházak­tól és ha arról fújt a szál, behozta a pusfogást, néha még a csikorgását is lehetett hallani és a hangok ilyenkor összekevereditek a rádió zenéjével. A másik traktor estefelé jött meg. Lekezelték a traktoristák és még az éjjel nekiálltak ezzel is tárcsázni. A csöndes éjszakában néha úgy hallat­szott, mintha mindkét traktor a cso­port udvarán dübörögne. A csoport tagjai egy kicsit nyug­talanabbul aludtak az éjjel. Este már mindenki tudta: holnap megkezdjük. A nagy munkák, vetés, aratás előtt mindig egy kis nyugtalanság van az emberekben. Nem bántó, nem idege­sítő nyugtalanság ez, leginkább ahhoz hasonlít, amit tró érez írás, a sportoló verseny előtt. t zs.ikoUbnn nyuarodtiin pihen­tek a kövér szemek. A zsákok szája jó erőisen be van kötve, ólomplombával lezárva, bizonyítékául annak, hogy nemesített, tisztított, csávázott vető­magot rejt magában. Reggel hárman is kimnetek meg­nézni, mennyit végeztek a traktorok. — Dél felé meg lehet kezdeni — ez- zetl a hírrel jöttek vissza. Olyan a csoport, mint a megbolygatott méh­kas, mindenki sürög-forog, mindenki­nek van dolga. És mindenki igyekszik. Nincs sehova kiírva, de mindenütt ott érzik a levegőben: Versenyben va­gyunk. Versenyben vagyunk a nagyobb terméseredményekért, a szebb életért, békénk megvédéséért. Senki se mond­ja el ilyen szépen — de mindenki érzi. Fél egy felé gördül ki az első két vetőgép. Az egyiknél Gergely János, a másiknál Kőműves József hajtja a lovakat. Mindketten egész délelőtt a gépeket vizsgálták, mégegyszer átpu­colták, állítgatták. A gép tetején duzzadt zsákokban viszik a vetőma­got. A tábla szélén rakódnak le, egy zsákból teleöntik a vetőgépet. Egy pihe nem száll fel, pedig erősen fúj a szél, földig hajtja az útnunti fű­szálakat. Olyan tiszta ez a vetőmag, mint a kristály. KiT«‘Str.lK a rndat aztán beáll­nak a tábla szélibe. Egymás mellé, Gergely János egy kicsit előbb, Kő­műves egy kiosit hátrébb, csak a lo­vai állnak a földön, a vetőgép még kinn van az úton. Gergely vetőgépe mögött Vargáné, Kőműves gépénél Udvari György az utánjáró. — No. — Ezt Gergely János mond­ja. A két ló meginduL aztán megin­dulnak Kőműveséit is. A gépcsikorgás éles zaja tölti be a levegőt, összeke­veredik a két traktor lüktető, hol erősödő, hol gyengülő puffogásával. A szél kapkodja jobbra-balra a han­gokat, elviszi, aztán ismét visszahozza s a két traktor dübörgéséből, a két vetőgép csikorgásából olyan dallamot komponál, aminek azt a címet adhat­nák a zeneköltők: A munka, a sza­badság, az új élet dala. Békés József. A minisztertanács újból szabályozta az arany forgalmát Pár nappal ezelőtt jelent meg a minisztertanács rendelete, mely újra szabályozta az aranyforgalmat. A ren delet szerint egy család birtokában legfeljebb 500 gramm arany, vagy 100 giamm platina lehet. Az ezt meg­haladó mennyiséget március 15-ig be kell jelenteni a Nemzeti Banknál, vagy pedig megvételre fel kell ajánlani az Ékszerkereskedelmi Nemzeti Vállalatnak, Az Ékszerkereskcdelmi NV a megvételre felajánlott aranyat, vagy platinát a rendes napi áron veszi ál és fizeti ki. Mindazok, akik a bejelentést, vagy a felajánlási március 15-ig megteszik, mentesülnek min­den büntetéstől. Az V. kerületi rendőrfőkapitányság területén, melybe beletartoznak Baranya, Somogy, Tolna megyéit, már eddig is kiváló eredménnyel folyl a nyomozás az arany re jtego.ők leleplezésére. Je'enteg a nyomozás szüne­tel, egész március 15-lg, ameddig a minisztertanács rendelele teljes bün­tetlenséget bizlosíl mindazoknak, ak ik a törvényes rendelkezéseknek ele. gél lesznek. Március 15 után a rendőrség — minden valószínűség szerinl — tovább folytatja a nyomozást. Egy pártszervezet, amely „kampányszerűen“ foglalkozott Rákosi elvtárs beszédével A pécsi Zsolnay-gyár pártszerve­zete arról nevezetes, hogy „mindent a maga idejében“ csinál. Ez magyar­ra fordítva annyit jelent, hogy a pártszervezet csak egy-egy kam­pányfeladat megoldásának lendül ne­ki, azután jön a második kampány, utána a harmadik és senki sem tö­rődik azzal, hogy hova leeznek az előző kampány eredményei. Rákosi elvtárs beszédében többek között er­re a hibára is figyelmeztette a párt- szervezeteket. És mit tett erre a Zsolnay-gyár pártszervezete? Ismer­tette Rákosi elvtárs beszédét — kampányszerűen. Rákosi elvtársnak a Központi Ve zetőség előtt február 10-én elmon dott beszédét a Párt füzetalakban is kiadta, hogy könnyebbé tegye a párt- funkcionáriusok és párttagok részére a beszéd alapos és gondos áttanul­mányozását. Nem ok és cél nélkül tette ezt a Párt, hanem azért, hogy valóban minél több tag tanulmányoz­za át a Pártunk fejlődésének útját megvilágító beszédet. Á beszéd olvasásának, tanulmányo­zásának hasznát jól megértette Jozi- povics Anna elvtársnő, a pártszerve­zet tizesbizalmija. Jozipovics elvtárs­nő, aki egyébként élmunkás is, nem­csak maga olvasta el, hanem tizes csoportja tagjainak" ie átadta a fü­zeteket, — Mióta gondosan átolvastam ezt a füzetkét, amelyből Rákosi elvtárs bölcs szavai szólnak hozzánk, sok­kal tisztábban látom a teendőimet, tudom, hogyan kell dolgoznia és él­nie a kommunistának — mondja Les- nyik Gyuláné elvtársim. Jozipovics elvtársnötöl kapta ő is a füzetet, aki nemcsak átadta, de meg is ma­gyarázta, miért fontos áttanulmá­nyozni. Így látja Horváth István bizalmi elvtárs is. A két bizalmi csoportja tisztábban látja a pártszervezet mun­káját, annak hibáit, de világosan lát­ja a feladatokat is, amelyeket a munka megjavítása érdekében kell tenniük. Náluk másképp, jobban, lendületesebben. jobb kedvvel megy most a munka mint a többieknél. _ — Jozipovics elvtársnö és Horvá h elvtárs ugyanis nem azért foglalkoz­nak különös gonrldal Rákosi elvtárs beszédének tanulmányozásával, mint­ha a pártszervezet felhívta volna a figyelmüket. Ök maguktól, a párt­sajtóban olvasott cikkek nyomán jöttek rá, hogy mennyire fontos és helyes, ha nemcsak egyszerűen to­vábbadják a füzeteket, hanem meg is beszélik azoknak a tartalmát, igye­keznek a mélyére hatolni Rákosi elv­társ bölcs szavainak. A pártszervezel vezetősége nem tar­totta fontosnak, hogy — miután né­hány értekezleten megbeszélték —. to­vábbra is foglalkozzék Rákosi elvtárs beszédének tanulságaival és az azok­ból eredő feladatokkal. Még azt sem tartotta különösen fontosnak, hogy a városi bizottságtól hozott füzetek min­den bizalmihoz elfussanak. Téglássi Nándornénak, a festő üzem­rész bizalmijának nem jutott a füzet­ből. Nem is tudja, hogy kapott a párt­szervezet ilyen füzeteket. — Pedig jó lenne elolvasni — ez a véleménye — Rákosi elvtárs beszédé­ből nagyon sokat lehetne tanulni. Dolmány Jánosnénak viszont, a ko- rongosmühely bizalmijának jutott ti­zenöt füzet is. Ott porosodik mind a fiókjában. — Nem veszik meg az elvtársak — mentegetőzik Dolmányné elvtársnö. de hogy ez mennyire üres mentegetőzés, azt nemcsak Téglássiné, hanem sok párttag érdeklődése is bizonyítja, akik m nd szeretnék mégegyszer, alaposab­ban átolvasni, közelebbről megismerni Rákosi elvtárs beszédét. Az igazság az, hogy a pártszervezet vezetősége nem hívta fel a bizalmiak figyelmét a füzet terjesztésének jelentőségére. így az­után Dolmányné nemcsak, hogy el­adatlanul heverteti már egy hete a fü­zeteket a fiókjában, hanem maga sem olvasta el. A pártszervezet nem is el­lenőrizte, hogy mi történik a füzetek­kel. Ha ellenőrzi, kiderült volna hogy nemcsak Dolmányné. de Tomasek Bor bála és még igen sok bizalmi sem ta­nulmányozta ét költő isnnddal a beszé det. Sokkal egyszerűbb magyarázata van annak, hogy Dolmányné fiókjában ti­zenöt füzet porosodik, mint aZ, hogy „nem veszik meg". A pártszervezet ve­zetősége így gondolkodott: — Rákosi elvtárs beszéde irányt mu­tatott Pártunknak. A beszédet ismer­tetnünk kell a széles tagság előtt. Ml ezt a feladatot sikeresen elvégeztük mert tartottunk népnevelöértekezletct tartottunk taggyűlést, átvettük a füze­teket, mozgósítottuk a bizalmiakat. A párszervezet mindent megtett. Csalt egyel felejtett el. Azt, hogy nem elég értekezletet tar­tani, gyülésezni és mozgósítani — egy­két hétig. — hanem meg kell érteni és a tagsággal megértetni Rákosi elvtárs út­mutatásának lényegét. Azt felejtették el, hogy Rákosi elvtárs beszédének megismerése és saját viszonyaikra va­ló alkalmazása a pártszervezet munká­jának gyökeres megváltoztatását jelen, ti. A vezetőség érezze most alapvető feladatának, hogy ezt a „feledékcnysé- get" megszüntesse, Rákosi elvtárs be­szédének alapos áttanulmányozása nyo mán változtassa meg rossz munkamód­szerét és térjen át az elevenebb, ru­galmasabb. lendületesebb munkára Az eddigi tapasztalatok alapján csak még egy figyelmeztetést kell hozzátennünk: nehogy még ezt is kampányszerűen csi­nálják! 4 szovjet grófiItai kiállítás hatalmas sikere Alig néhány nappal ezelőt- nyílt meg a szovjet grafikai kiállítás a Nemzeti Szalonban, amely már az el- sö napokban is az érdeklődök hatal­mas lömegél vonzotta. A Képzőművé­szeti Főiskola hallga ói, a művésze:! gimnázium és a Reáltanoda-ulcai álta­lános iskola növendékei már megnéz ték a grafikai kiállítást. Igen sok üzemünk, iskolánk, közhivatalunk dol­gozói jelentenék be lálogaásukat a következő napokra. Az MSZT a Iái:- galók kezébe kérdőíve! ad. A nézőt, megírják véleményüket a kiállításról cs arról, milyen kiállítási szerelnének Iái ni legközelebb. Az első kél napon 1100 látogató löltöltte ki a kérdőivel Muhamed Zinurov, a Szovjetunió legjobb acélöntője. 1 ACELONTO ÚTJA A qyorsöntés A kemence teljes gázzal dolgozott, megrakták, megtörtént az olvasztótér hevítése is. Most még nyersvasat kel­majd próbát vett. Minden rendben volt. Jelt adott az öntés levezetésére. A segédmunkások megrohamozták a kemencét és az izzó fémláva szikrákat hányva ömlött a kokillákba. Zinurov kezével végigtörölte az ar­cát és örömmel jelentette: a gyorsön­tés sikerült, az előírásnál hamarabb fejezték be. Muhamed Zinurov a legismertebb ember Magnitogorszkban. A villamos­kocsikban ez a felírás szerepel a transzparenseken: „Éljen Muhamed Zi. nurov, az ország legjobb acélöntője!" A rádió, a nagy példányszámban megjelenő gyári újság, a faliújságok és a Martin-műhely röplapjai felhívják a kohászokat, hogy sajátítsák el Zinu­rov mesterségbeli tudását. Mintasze­rűen dolgozik, féltékenyen őrzi mun­kásbecsületét és az üzemet a gazda szemével tekinti. A Szovjetunió legjobb acélöntője fa­luról került az üzembe, távoli otthoná­ból földijei hívták Magnitogorszkba. Betonmunkásként kezdte, résztvetl Magnitogorszk építésében. Akkor hatá­rozta el, hogy acélöntő lesz, amikor 1934-ben Sztálin fogadta a szovjet ko­hászok küldöttségét. A Martin-kemenoétól ragyogó fény ömlött ki a csapoiónyüásokon keresz­tül. Vége felé közeledett az olvasztás. Muhamed Zinurov öntőmester, mint igazi parancsnok, irányította a segéd­munkásokat és a daru-kezelőket. A láng kivetődő fényében arca olyan volt, mintha bronzból lenne. Szeme vidá­man csillogott. A főművezető kérdésé­re — hogyan áll az olvasztás — nyu­godtan felelte: — Minden rendben van. — S jelt adott: — Rajta! A segédmunkások meglazították a ..dugói", átütötték a csapolónyílást. Zúgott és sistergett a kiszabadult acél. — Kiigazítani a falakat! — utasító;, ta Zinurov az embereket, majd maga nyúlt a kerékhez és csökkentette a gázt. Visszatért a kemencéhez és meg­vizsgálta, mielőtt az új műszakot be­állítanák. Azután az adagoló-gép ke­zelőjéhez fordult: — Rajtad a sor! — intette segéd­munkásait: — Vígabban, fiúk, gyors- olvasztást fogunk végeznil lett volna ráönteni, de nem volt. Zinurov az irányítóhoz szaladt: — Hol a nyersvas? Az irányító hangja felrepült: — Nyersvas!... Gyerünk a nyers- vassal! . .. Gyorsöntésröl van szó! Csak néhány percig kellett várakoz­ni, zúgva jött a motoroskocsi, hozta a harangformájú tartályokat a vörösen izzó nyersvással. — Töltsétek be gyorsan! Csikorogtak a kapcsolók. A hid-da­rúk könnyedén kapták fel a 85 tonnás tartályokat, továbbították az adagoló­hoz és az izzó fém beömlött a kemence tüzetokádó torkába. Z:murov gőzt engedett a forrasztóba. több levegőt bocsátott a tüzes forga­tagba. A vas habzott és a kemence iz­zásig hevített boltozata vakító fényt árasztott. A salak felemelkcdett­Az acélöntő egy pillanatig töpren­gett: ha a salakot bent hagyják a ke­mencében, elkésnek az öntéssel. Ha ként, foszfort és más felesleges keve­réket adnak, az acél magába szívja és akkor befellegzett a minőségnek. Sürgette segédmunkásait: — Engedjétek ki a salakot! Ezen is túlestek. Zinurov megkeverte az öntvényt. A háború utáni ötéves terv első évi­ben Zinurov november 19-re teljesítet­te a tervet: ötvenhárom gyoraöntéot adott és csaknem ötezer tonna jó acéllal szárnyalta túl az évi feladatat. Első az országban A terv második évében versenyre hívta a híres marjupoli acélöntőt, Mi­hail Kucserint. Zinurov győzött a ver­senyben, az évi előírást december 20-r* befejezte. A kemence, amelyet kezelt, javítás nélkül viselt 285 öntést, abban az évben a leghosszabb kampányt • magnitogorszki „Sztálin"-kombinátban. Az ötéves terv harmadik évében Zi­nurov ugyancsak méltóan teljesítette azokat a kötelezettségeket, amelyeket a moszkvai „Sarló és Kalapács“-gyár acélöntőjével, Vitalij MihajlOwal foly­tatott versenyben vállalt magára. Hí­ven a sztahánovi hagyományhoz, ekkor is határidő előtt, december 11-re fe­jezte be évi tervét. 1949-ben a zaporozsjei acélkombi­nát kiváló acélöntőjével, Fjodor Pisz- karewel állt versenyben és december 24-re teljesítette felemelt évi tervit. Az ötéves terv kezdete óta tőbbezer tonna kiváló minőségű terven felül ké­szített acélt írtak személyes számlá­ja javára. 1950-ben még jelentősebb sikereket akar elérni; MEGJELENT: r A kötet tartalmazza a Rákosi-perek anyagát 1925 szeptemberétől 1940-ig. Bőséges dokumentanyag ismerteti Rákosi Mátyás bátor bol­sevik kiállását a fasiszta vérbfróság előtt és a világ dolgozóinak a Bolsevik Párt által vezelett harcát Rákosi Mátyás kiszabadításáért 592 oldal. 32 képmellékletlel. Ara: tűzve 20*— forint, kötve 28’— forint SZIKRA Magyar Munkásmozgalmi Intézet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents