Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-09 / 58. szám

1950 MÁRCIUS 9 ÜÄPLO 5 Tanult a szovjet sztahanovistáktól, észszerűsítette munkamódszeréi-ezért tudja ha t ember munkáját elvégezni Végit János elvtárs a Pécsi Bőrgyárban Valamikor — ez most már olyan régnek tűnik, mintha nem is három­négy hónapja, de évekkel ezelőtt lett volna — hat ember dolgozott itt a krómos festőben. Négy nagy hordó fo­rog a műhelyben, újra és újra átfor­dulnak, a bennük tisztul, vagy színezö- dik a bőr. Morogva, zörögve járnak a hordók és köztük figyelmesen, gyors, szapora léptekkel, kiszámított mozdu­latokkal jár kezelőjük, Végh János elv- társ, sztahánovista. Hol, mikor történt az első áttörés I .... ........... ............... a régi munka barrikádján? — A szá­llni műszak felajánlási idején volt. Akkor elhatározták, hogy az eddig hat emberrel végzett munkát hárman vég­zik el. Sikerült, szép eredményt értek el akkor is. Hogy folytatódott? Az ötéves terv kezdetén 200-as brigádot alakítottak a krómos festőben. Végh János, Lajos László, Katies György. Ketten külön normával dolgoztak, de Katies György teljesítményét még a krómos cserzők- kel együtt számolták el és hiába vég­zett több, jobb munkát, nem aszerint kapta a fizetést. Ki is vették a brigád­ból, addig, míg a csoportos normákat felbontják ezen a részen is. Most már csak ketten maradtak. Egyre szebb és szebb teljesítményeket értek el. Hama­rosan 250 fölé ment a százalék. Ka­ties György pdig egyre jobban sürget­te a csoportos norma felbontását, hogy visszatérhessen a brigádba. Most már ketten maradtak: Végh elvtárs, a brigádvezető és Lajos László. Vígan tolták a kis kocsit a krómos mű­helyből a festőbe, büszkén mondták, hogy hat ember munkáját végzik ket­ten. Az egész üzem figyelni kezdte a krómos festő munkáját. De a fiatal „brigádnak" nem sok ideje volt így kettesben megöregedni. Lajos elvtársat pártiskolára küldték, mint az egyik legjobb munkást, mint sztahánovistáf. Az elmúlt egy hónap tapasztalata tette magabiztossá Végh Jánost, ami­kor kijelentette; — Én vállalom, hogy elvégzem Lajos elvtárs munkáját is. — Először kicsit hitetlenkedve nézték. ,.No lejöttek hat­ról háromra; az is kevés egy kies t, aztán kettőre, hát"... — mondották — de hogy egyedül hogy lógja csinál­ni, azt senki sem tudta. Végh János igen. Sokat olvasott a több gépes sztahánovistákról. S ha bár­milyen szakmában hallott valamit, so­hasem dobta úgy félre, mint a hasz­navehetetlent. Sohasem hivatkozott, még maga e'őtt sem arra; ..nálunk ezt nem lehet, azok textilgépek, meg ma­rók, meg fúrógépek, gyaluk, de mit csi­náljak én itt a Pécsi Bőrgyárban." Olvasta: a sztahanovista nem ereiével, hanem ewzévei. jó munkamegszervezéssel teszi köny- nyebbé a munkát. A szavak termékeny talajra hullottak. Megszervezni . . . megszervezni ... ez motoszkált Végh János gondolataiban. S megtalálta az újítás nyitját. — Miéri ne lehetne itt is több gép­pel, vagy hát ami nálunk a gépel he­lyettesíti: több hordóval dolgozni — szaladt végig a tekintete mosolyogva a hordókon. — Itt is meg lehet csi­nálni. Először beindítom az elsőt, má­sodikat, harmadikat, folyamatosan, nem összevissza- S amikor egyik kész, elindul a másik, mire azt kirakom, már indulhat a harmadik, negyedik. Persze így minden percre szükség van. Amikor odaálltunk melléje, s megkérdeztük, beszélhetnénk-e vele egy kicsit, azt felelte: — Nem sokat — kicsit gondolkozott — négy-öt percig. S láttuk, hogy magában azt számítja, mennyi időt tud kiszakítani. így éri el Végh János sztahánovista, hogy 300 százalékról 413 sy.áya*éltra ugrott a teljesítménye, hogy a borí­tékban, amit ezen a héten hazavisz, körülbelül öt darab százas is lesz. Mik a tervei Végh elvtársnak? — Benne van az ötéves tervben —• tolja magasabbra vidáman a sapkáját — új krómos-műhely készül, kilent, géppel. Meg nt lehet eme’ni a száza­lékot! Végh János sztahánovista, mos; nem tudja á'adni munkamódszerét a saját üzemükben, de az ország minden gyárában használhatják észszerüsíté sét. És még valamit nemcsak a bőr­gyárakban. de m'nden üzemben meg­tanulhatják Végh János történetébö’ azt, hogy nincs ,,spec!áhs“ hely, hogy minden újítást, azzal a szemmel keli nézni, mit haszná hatnék belőle, ho­gyan segítsem győzelemre vinni a ter­vünket. És akkor teljesítmény torén al'g lesz különbség a marógép és szí­nező hordó kezelője, irányítója között. Mindkettőnél egyaránt újfajta módon lehet és kell do gozni az újfajta éle­tünkért. QlcjtuíS-Cika (iijáriikhan, cl mez&kihi is áj.emberek jő rutáié dtcak rréoedés, ha azt hiszed, hogy csak a gyárakban formálódnak újfajta emberek. Hidd el, nap, min t nap új emberek szüleinek künn a mezőkön is, ahol most szél jár a barna ugar és a zöldelő vetés lelelt, mé­lyen lehajliiva a félarasznyi búza és rozsszálakat. Uj emberek születnek künn, messze a várostól és ezeknek az új embereknek formálásában azok segítenek, akiket már új emberré formált a gyárban, az üzemben a Párt. A ligeti állami srasdaságr réjren úri birtok volt, tavaly meg Gyümölcs- termelő NV. A gazdasághoz több, mint kétszáz hold szántó is tartozik, de jellegét mégis a nagy gyümölcsös adta meg, melyhez az idén egy még nagyobb darabon Újabb gyümölcsöst telepítenek. Tizenhét család élt itt, a múlthoz képest nem sokat változott körülmények közöt. Tavaly még nem ismerték például a saját kollektiv szerződésüket, nem sofc fogalmuk volt arról, hogy miben változott meg helyzetük. Jól-rosszul megcsinálták azt, amit mondtak nekik. Többet ' semmi esetre sem, inkább kevesebbet. Nem egyszer előfordult — ők maguk mesélték később, — hogy még a nagy munkák idején is, behúzódtak a gyü­mölcsösbe a fák közé, vagy más jól védett helyen kerestek „fedezéket‘* •— és várták az idő múlását. A gazdaságban egyetlen kommunista volt. Bokor János elvtársat a Bőrgyárból „emelték ki”. December elején ala­kult át a vállalat állami gazdasággá, december végén küldte ki a Póri, u munkásosztály Bokor elvtársat vezető­ne*- Féltek tőle _ mi értelme volna er i tagadni — amikor megjelent, bi­zalmatlanul néztek rá. Nem sok jót vártak tőle. AnsJ nzAtn, rflvifl néhány •»•Mlay» alatt történt, hosszú vol­na leírni. De hogy megváltoztak az eTTV??rek> ezt számos apró jel bizo- M°za'kokból tevődik össze a , némelyik kocka nem is illeszke- _ Pontosan a mellette levőhöz, ®^7?tt azonban teljes képet adnak, a valóság képét. ®y®l®sen Horváth György el- J™ j” í*4 hogy ők bizony nem soka1­! nak. de nem is volt senki, aki ta­ton i°. vo^na őket. Pedig szívesen nának. \ gyűlésen Bokor elvlárs a[r°l beszélt, hogy ma már más az it 'T, gazdasági dolgozók* helyzete, kukon ^ hoznak a saját birto. ■i' I" ^unkájukkal a maguk szebb ',Clet «»tik elő. Megértik. És azt is, zalékot teljesített. Többen teljesítet­tek még 200 százalékon felül. A két Dénes gyeiek, ak’ket azelőtt . főlógó­soknak" hívtak, 150—160 százalék kö­rül teljesített. A magas százalék után járó béreket — annak ellenére, hogy nóhányan voltak, akik kételkedtek ben­ne — természetesen kifizették. Mozaikok. Némelyik nem is illik pontosan a másik mellé. Együtt azon­ban mégis teljes képet adnak, a való­ság képét. Uj émberek születnek s az új emberek formálásában segítenek azok, akiket már új emberré formált a gyárakban, az üzemekben: a Párt. „Kérek még hat poharai” Á dolgozók tömegesen vásárolják taz olcsó és kitűnő minőségű üvegárut Az életszínvonal emelkedésének láncolatába szervesen beletartoz­nak az egyre gyakoribb árusítási hetek, a Selyemhét, a Női- és Gyermekruha Hét és most az Üveg- hét. Alighogy az Uveghét végetér majd, máris megkezdődik a követ­kező árusítási hét, alighanem a Szövet hét. Régebben, a kapitalista rablógaz­dálkodás idején is voltak kiárusí­tások és amikor a nagyhalak meg­ették a kishalat: végkiárusítások. Ezeket azonban az jellemezte, hogy silány árut sóztak el nem is olyan olcsón. Népköztársaságunk kereskedelmi politikája, a nemzeti vállalatok áru- politikája nem ilyen. Az árusítási hetek idején 30—40 százalékos ár- csökkentést haj­tanak végre és ez árcsökkentés az üveghéten már az 50 százalékot is elérte. így történt az­után, hogy az áru­sítási hetek egy­ben vásárlási hetek is lettek, mert a dolgozók hatalmas tömegekben keresik fel az árudákat és élnek az alkalommal, jócskán bevásárolnak. Pécs legnagyobb üzletében, az Állami Áruházban is szokatlanul nagy a forgalom az Üveghét ide­jén. Az üvegosztályon most két al­kalmazott helyett tíz dolgozik és igy is csak megállás nélkül győzik a kiszolgálást. A pult előtt rengetegen állnak, városiak, falusiak vegyest, de mint­ha itt is a „nők napjá” lenne, leg­több az asszony. Úgy látszik, afér-nöségi árut vettek. « 12 éti hanyazermunk<tra ítélték egy nkaszo’gálaios-század gyilkos őrmesterét fiakra nemigen bízzák a törékeny holmi bevásárlását. — Kérek még hat poharat. Abból az apróból is legyen szíves. Sótar­tót is. Mennyibe kerül ez a tál? — Három nyolcvan. — Ebből is kérek hat darabot. Egyre nagyobb halomba gyűlnek az üveg- -és porcellánáruk Kővári Andrásné előtt. — Eredetileg nem akartam ennyi­félét vásárolni. Dehát csak most látom, hogy milyen olcsó lett min­den. Nem tudok ellentállni a csábí­tásnak. Csillognak a polcokon a poharak, porcellánok, gyönyörű, metszett üvegkészletek.. Régebben az ilyes­mit csak külföldre szállították, hogy jusson belőlük a kapitalisták ünnepi asztalán. Most a pezsgős, bólés, h- kőrös poharak olcsón és ha lehet még szebben, itt állnak vevőre várva a polcokon. De étkészletekben is nagy a vá­laszték. Vargáné férje a Zsolnay- ban dolgozik és ő most a Zsolnay- ban gyártott pecsenyéstálat vásá­rol. — Itt is hasznát látom annak, hogy a férjem 153 százalékot telje­sít. És még olcsóbb lesz majd min­den — mondja —, ha ő is, meg a többiek is jobban dolgoznak. Háromszázhatvan féle üveg- és porccllánáru várt vevőre tegnap az Állami Áruházban és nem hiába vártak, mert több mint háromezren vásároltak a szerdai napon az üveg­osztályon. Az Állami Áruházban három­ezren, de Somogy, Baranya, Tolna üvegáru-üzleteiben több tízezerén éltek az alkalommal és olcsón, mi­hogy milyqp hiba volt akkor, hogy még tavaly is voltak olyanok, atuk elbújtak munkaidőben és csak az idő múlását várták. Pakker József ezt e! is mondja. V)m ejry kis knitúntrrmnnu. ott szoktak összejönni. Itt beszélték a tervet is. — Ezen a földön sose értek el bú­zából 9 ás fél mázsás átlagot edd’g — mondta a gyűlésen Vatolik József. — Most már ebből mi azt a következte- ( tést vonjuk le, hogy az idén se fog! menni? Én azt mondom: nem. Jó mun- 1 kával, jó trágyázással még többel is i termelünk 9 és félmázsánál, én inkább J ezt mondom. j — Még sokkal inkább így van ez sf kukoricával — tette hozzá Horváth) György. — A kapálástól függ a termés \ és mitőlünk, hogy hogyan kapálunk. J Mészáros Gergely arról beszél, hogy J az idén jobban kell a repcénél vigyáz- J 'ni, mert tavaly sok mag pergett el. j Bonért József bognár, 'az önköltség- j csökkentésről beszélt. i Kulákföldeket vett át a gazdaság, f Az átdolgozott terv szerint kukoricát 1 kellett volna bele vetni. Tavaly talán J egyetlen dolgozót nem érdekelt volna j az egész. Most úgyszólván valameny- i nyien tiltakoztak ellene, mondván,» hogy ük ismerik régről azt a részt, az \ mindig vadkáros volt. Kérték, változ i tássák meg a tervet. A földbe zabos- \ bükkönyt fognak vetni, azt nem eszik \ ki a vadak. . * Mészáros Gergely és Farkas Ferenci a napokban felkeresték Bokor elvtár- I sat. A szarvasok kárt tettek a rcpcé- 1 ben, nézzenek utána, mit kell tenni. < A mct«zésneb onn voliponto-J san megállapított normája. Az első J nap 346 faegységet végzett el átlag i egy tizes csoport. Üzemi gyűlésen lát- í gyalták meg a norma kérdését és a \ gazdaság dolgozói vállalták a napi 400 4 facgységet, mert amint mondták, haj jobban osztják be idejüket, annyit! szorgalmas munkával meg tudnak esi- j nálni. i Az ásásnál Bonért Józsefivé 250 szá- ( Szerdán egész napon át tárgyalta a pécsi megyei bíróság Simándy-tanácsa Hegyi János simontornyai lakos, a hírhedt IV/S mohácsi munkaszolgá. latos század szadista őrmesterének há­borús és népellcnes bűnügyét. Hegyi János továbbszolgáló őrmes­ter 1941-ben nyert beosztást saját ké. relmére Mohácson a zsidó munkásról gáliatosokhoz. Eölöltesei „bizalmát" ha­mar ki is érdemelte, mert az azóta ki- végzőit Orsóssal valósággal versenyzett, hogy melyikük tud kegyetlenebből bánni a nwnkaszolgálatosokkal. Hegyi János semmiben sem akart elimaradn. Orsóstól, ezért a kínzások legkiilönb féle módját választotta ki. Még szomorúbb sors vári n munka­szolgálatosokra, amikor Hegyi János­sal együtt kikerültek a frontra. Napirenden volt a mumkaszolgálalsok agvonverése, ezért „mozgó vesztőhely, nek" hívták a századot, Csak tizen­öten maradtak életben, mert sikerült átszökniök a szovjet csapatokhoz. He­gyi János nemcsak a munkaszolgálato­sokhoz volt kegyetlen, hanem a szovjet lakossággal is. Egy alkalommal a sza. dista őrmester egy asszonyba három­szor belelött, aki a helyszínen meghall.' Hegyi János a felszabadulás után nyugatra menekült a felelösségrevoná, elöl, majd 1947-ben visszaszivárgott és az ország különböző helyein bujkált. Ez év januárjában azonban Simonlor. nyán felismerték és igy került * me­gyei bfróság elé. A főtárgyaláson a vádlott cinikusan tagadott, de a kihallgatott tanuk terhe­lőén vallottak ellene. A bíróság hosszas tanácskozás után Hegyi Jánost háborús és népcilenes bűntettben mondotta ki bűnösnek, amiért kényszermunkára ítélte, amely­nek legrövidebb időtartama tizenkét év lehet. Ezenkívül a bíróság kimondotta n vagyonelkobzást is mellékbüntetés, ként. Bányászok nj lakásai szobás, szép kerttel, melléképületekkel. — Az 1949-ík év a szénbányászok számára nagy 1»­kásgyarapodást hozott. 1950-ben újabb 2 millió négyzet- méternyi lakásterületet építünk — mondotta befejezésül Zajkev. , i Mérnökök építik a kolhozt Fjodor Mitrofanovics Grinko, a „Molotov"-kolhoz el­nöke még a késő éjszakai órákban is dolgozószobájában foglalatoskodik. Mellén ott csillog a Szocialista Munka Hősének kijáró aranycsillag, a Legfelsőbb Tanács tagjai* nak jelvénye, két Lcnin-rend, valamint más magas ki­tüntetések Húsz esztendeje vezeti a kolhozt, amelyet a szovjet állam segítségével a kolhoz tagjai maguk építettek fel. Valaha töretlen ugar volt itt cs ma fejlett állattcnyészei, dúsan termő földek, gyümölcsös, konyhakertészet és sok üzem található. A kolhoz lakótelepe, Molo'ov-falu arculata is teljesen megváltozott 20 esztendő alatt. Három oldalról árnya* liget, övezi, a negyedik oldalon húzódik a gyönyörű gyü­mölcsös. Távolabb épültek fel a kolhozüzcmek épületei: a villanytclep, az olajütő, malom, konzervgyár, húsfel­dolgozó, stb. — Mindaz ami itt látható, egységes terv szerint épült — közli Menz építészmérnök, a ialu mérnöke — és terv szerint épül tovább. Az utcák egyenesek, és bennük cse­réppel ledett kényelmes házak állnak. A főutcán épült fel a többemeletes, nagyablakos iskolaépület, amelyben 600 gyermek tanul. Közelében van a kórház. A legmoder­nebb építészeti vívmányok tigyelembevélelével építettük fel az óvódat, bölcsődét is. A középületeket és az úf‘ lakóházakat a kolhoz az egységes terv szerint építi to­vább. A terv bekeretezve oil lügg Grinko kolhozelnök dol­gozószobájának lalán. Kék alapon fehér vonalak és néfiy- szögek jelzik az utcákat és negyedeket. Ami már fel­épült. őzt vörös vonalakkal csíkozták be. A ..Molotov"-kolhoz családjainak élete ma már sem­miben sem különbözik a városiak c'cfféltéleledöl. Szép heromszobás lakásokban laknak és minden kultúr igény ti­két kielégíthetik. A Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa felkereste 5z. Zajkevet, a bányászszakszervezet központi bizottsá­gának elnökét és megkérdezte, milyen lakásépítkezések iolytak az elmúlt esztendőben a szovjet szénbányászok íavára. — Szakszervezetünk — mondotta Zajkev — nem végleges adatai szerint 1949-ben tcbb mint 1 millió 600 :7er nr út lakásteriilct. épült a bányászok számára. Sck Jányászcsalád ünnepelte tehát új lakásának avatását íz elmúlt esztendőben. A fasiszta rablók elpusztították i Donyec-medmcét, de most új, rendezettebb bányász- akótelepek és városok keletkeztek nemcsuk a donyeci, hanem a rosztovi szénmedencében is. — Csupán az elmúlt évben 60 ezer bányászcsalád {öltözött ú|, a legmodernebb kényelemmel és a techn.ka minden vívmányával felszerelt lakásokba. Az ifjú, csa- ládtalan bányászok részére szállodatípusú házak épülnek. Ezek bebútorzására a szovjet állam több mint 6 millió •ubelt folyósított. E közös szállásokon éttermek, közös izórakozóhe’yek vannak, a bányavállalat szám'ájára tar­ának szakácsot, gazdasszonvt. takarítónőket. Ugyancsak i vállalat költségére szerzik be az élelmiszert és a fűtö- ínyagot. *— A Szovjetunióban a lakásépítkezéshez szorosan kapcsolódik a városok és múnkáslakótelcpek rendezése, innék során a múlt évben több mint 100 bölcsőde, óvó­ink, iskolák, áruházak épültek. Tízezrével ültették cl a gyümölcs- és díszfákat. 452 fásíioít tér, 144 park, va­lamint 481 sporttelep épült. — Építenek a bányászok maguknak családi házakat is? — Közel tízezer bányász épített magának családi lázat a múlt esztendőben. A Központi Bank kölcsönö­ket folyósít erre a célru. 7 esztendei lejárattal. A szov­jet állam a családi házak éptióséhez díjtalanul telkeket locsát az építők rendelkezésére, városokban 600 négy­szögöl, városon kívül 1200 négyszögöl nagyságban, vala­mint erdöróízt az épület fa kitermelésére. Az építkező ssaládok megkapnak minden technikai segítséget és szál- ítóeszközt is. A családi házak típustervek szerint épül­nek. Valamennyi ház építészetileg szép kivitelű, több

Next

/
Thumbnails
Contents