Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-09 / 58. szám

N i pi a 1950 MÁRCIUS 9 Á Szovjetunió népei a nagy Sztálin eívtárs vezetésével haladnak a kommunizmus felé Vorosilov marsall választási beszédet mondott Minszkben A TASZSZ-lroda minszki jelen­tése szerint március 7-én Vorosilov elvtárs megjelent a minszki városi választókerület választói előtt. Zajcev, a minszki traktorgyár sztahanovistája nyitotta meg a nagygyűlést, amelyen több felszó­laló után Kliment Jefremovics Vorosilov képviselőjelölt szólalt fel a megjelentek viharos ünneplése kö­zepette. — Elvtársak! — kezdte beszédét Vorosilov. — Ismét megtiszteltek engem bizalmukkal és a minszki választókerület a Szocialista Szov­jet Köztársaságok Szövetsége Leg­felsőbb Tanácsába jelölt. Szívből jövő hálámat fejezem ki ezért a bi­zalomért. (Hosszas taps.) Ezt a nagy megbecsülést és bizalmat elsősor­ban Lenin—Sztálin nagy és dicső pártjára és Sztálinra, a lángeszű vezérre vonatkoztatom. (Viharos taps.) — Lenin—Sztáilin pártja, vezé­rünk és tanítónk, a nagy Sztálin, biztosította és biztosítja népünknek a diadalokat, a békét és államunk­nak a szocializmus építésének si­kereit. (Taps, mindenki feláll, Sztá­lint éljenzfk.) — Én, mint a kommunisták és pártonkívüliek sztálini tömbjének jelöltje, ígérem Önöknek és Bjelo- russzia fővárosa valamennyi vá­lasztójának, hogy mindig hű fia leszek Lenin—Sztálin nagy pártjá­nak, munkámban töretlenül köve­tem vonalát és engem mindenben Sztálin elvtársnak, nagy vezérünknek útmutatásai fognak vezetni. (Taps.) Vorosilov elvtárs ezután vissza­pillantást vetett a Szovjetunió fejlő­désére, sikereire, majd így foly­tatta: — Szocialista hazánk története során először határos óriási hosz­szúságban a baráti testvérnépekkel. Nyugaton a Balti-tengertől a Fe­kete-tengerig Lengyelország, Cseh­szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária szabad és bókeszerető népei a szomszédaink. Ezeknek az államoknak népei szilárdan a szo­cialista átalakulás útjára léptek, az örök testvéri barátság szálai kötik őket össze nagy hazánk né­peivel. Keleten hazánk baráti álla­mokkal — a nagy Kínai Népköz- társasággal, a MtomgoS Népköztár­sasággal és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársasággal határos. Ezeknek az eredményeknek nem csekély politikai és nemzetközi je­lentőségük van. Ma elvtársak, a mélységes megelégedettség érzésé - vei összegezhetjük a háború utáni ötéves terv teljesítésének eredmé­nyeit. Ezeket az eredményeket ha­zánk munkásosztályának, kolhoz­parasztságának és értelmiségének megfeszített alkotó munkája érte el. Vorosilov elvtárs ezután részlete­sen ismertette a szocialista gazda­ság, technika, tudomány, kultúra terén elért hatalmas sikereket. Elvtársak! Hatalmas sikereket értünk el az építés minden terüle­tén. A Kommunista Párt, a nagy Sztálin azonban arra tanít bennün­ket, hogy sohasem elégedjünk meg az elért eredményekkel, ne pihen­jünk habárainkon. Sokat kell még tennie népünknek, hogy hazánkat minden véletlen ellen biztosítsa, hogy meggyorsítsa haladásunkat a kommunizmus felé. — A Szovjetunió törhetelleniil halad az erős fejlődés útján a gaz­dasági és kulturális élet minden területén. A kapitalista világ ugyan­akkor elháríthatatlanul süllyed bele a legsúlyosabb gazdasági válságba. ken az ipari termelés, növekszik a munkanélküliség, állandóan emel­kednek a közszükségleti cikken árai, csökken a dolgozók életszín­vonala, folytatódik a tömegek ei- nyomorodása, kiéleződnek az osz- tályellentéíek. — Ilyen körülmények között a kivénhedt kapitailizmus ideológusai az agresszióban, az új világháború­ban próbálnak kiutat keresni a gaz­dasági válságból. Bűnös céljuk el­érésére az imperialista reakció leg- elvakultabb képviselői semmilyen eszköztől sem riadnak vissza. A tör­ténelem menete azonban kérlelhetet­len, engedelmeskedik törvényeinek. Ezek, Elvtársak, a második világ­háború következményei. Bekövet­kezett, amiről 1934 januárjában a XVII. pártkongresszuson oly meg­döbbentő éleslátással beszélt a nagy Sztálin, vezérünk és tanítónk. És ha az imperialista urak a történelem valamennyi meggyőző és szemléltető tanulsága ellenére mégis csak rá­erőszakolják az emberiségre a har­madik világháborút, akkor kétség­telen, hogy ez a háború végetvet a kivénhedt kapitalista világ létezésé­nek. (Viharos taps.) — Biztosítéka ennek a nagy Szov­jetunió hatalma és a béke, szabad­ság és a népek függetlensége nevé­ben a szocializmus, a demokrácia útján haladó népek testvéri közös­sége. — Lenin—Sztálin ügye végső dia­dalának biztosítéka a harcedzett Kommunista Pártunk és . Szalin elvtárs, ' a világ valamennyi dolgo­zója boldogságának nagy harcosa, vezérünk és tanítónk (Hosszan­tartó taps, amely viharos ünnep­léssé változik. Kiáltások hangza­nak: „Dicsőség a nagy Sztálinnak”, „Éljen a nagy Sztálin, a Djelorussz Rákosi elvtárs SS éves Valamennyi tőkés országban csők- nép legjobb barátja!” Rákosi Mátyás elvtárs9 a magyar nép nagy vezérének a fasizmus ellen vívott hősies harcát foglatja össze a ma megjeleni- Rákosi-per című könyv nagyszerű, ragyogó vádirat volt az el­nyomás rendszere ellen, ragyogó igaz­ságszolgáltatás, a megrágalmazol', sár. barin lóit magyar kommiin, a Magyar Tanácsköztársaság emlékének. Beszé­dét Rákosi elvtárs olyan „jóslássa1“ fe­jezte be. amelyért az elnök ugyan rendreutasította, de amely ma már a mfgvalósuíát útjára lépéti: „Bármi legyen az én egyéni sorsom, az ügy, gmclgérl én harcolok, győzni fog!" ■ Rákosi etvtá.rsat halálra asarlák ítélni. Rákosi Mátyás nagyszerű véde­kezése azonban ú j erűt adott a nemzet közi és magyar munkásmozgalom har­cának. A tiltakozás háborgó vihara új­ra megmentette: életfogytiglani fegy- házra ítélték. A nemzetközi munkásmozgalom élén a Szovjetunióval. Sztálin ehdárjp») és Dimitrov elvtárssal, a „Komm'ern kormányosával” mindent elkövetett Rákosi Mátyás megmentéséért. Ezt a szívós, kitartó, lankadatlan harcot mit. tatja a könyv kilencedik fejezete. A táblai tárgyalást mutatja he a tize­dik fejezet, míg a tizenegyedik „újabb öt börtönévről“ számol be. Végül a tizenkettedik fejezet Március 9-én, Rákosi elvtárs szü­letésnapján a Magyar Munkásmoz­galmi Intézet kiadásában jelenik meg a „Rákosi-per” című kötet. A könyv címe nem adja igazi tartal­mát, sokkal több ez, mint a pérek egyszerű leírása: tartalmazza a dol­gozó nép perét elnyomói ellen. Lényegében a kötet tartalmát két részre oszthatjuk: Az első I—V. fe­jezetig az első Rákosi-per, amely­ben nyoilc és félévre büntették Rá­kosi elvtársat. A kötet második része, a VI—XII. fejezet tartalma a második per, a „népbiztos per”, to­vábbá az azt követő események 1940 novemberéig, Rákosi elvtárs kiszabadulásáig. Az első fejezet Rákosi Mátyás elfogásával kezdődik, akit 1925 szeptemberé­ben, csaknem egy évi illegális ma­gyarországi tevékenység után tar­tóztattak le és állítottak a bur­zsoázia bírósága elé. Az első fejezet megmutatja, Rá­kosi elvtárs azért jött haza Ma­gyarországra, hogy megszervezze és veréssé a kizsákmányolt dolgozók harcát elnyomóik ellen, azért, mert csak a legjobbak voltak képesek ilyen önfeláldozó, önzetlen harcra. Rákosi Mátyás munkája nyomán felélénkült a mozgalom, szilárd ta­lajra talált az illegális szervezke­dés. Rákosi életét a munkásmozga­lomnak adta és a nemzetközi mun­kásmozgalom harcba szállt meg­mentéséért. „öt világrészen folyt a harc" Rákosi és társai megmenté­séért. A második fejezet a stafáriális tárgyalást mutatja be. Biztosra ment az ellen- forradalom úgynevezett igazság­szolgáltatása. De Rákosi Mátyás hajlíthatatlanul, tántoríthatatlanul, szilárdan és nyugodtan állja a har­cot és a Szovjetunióval az élén a nemzetközi felháborodás, a munkás- osztály ökle megállítja a készüiö gyilkosságot. A harmadik fejezet a törvény- széki, úgynevezett „rendes bíró­sági” tárgyalást mutatja meg. „Rá­kosi és társai — írré akkor az Iz- vesztija — ama kiválasztott ember­anyagból vannak gyúrva, amilyen­nel a burzsoázia nem rendelkezik és amilyent semmiféle pénzért vásá­rolni nem lehet.” Barbusse pedig azt mondta: „Rákosira figyel az egész világ” és Rákosi beszéde vád­beszéd volt. az ellenforradalmi rend­szer ellen. A kötet negyedik fejezete néhány cikket tartalmaz a nemzetközi és magyar sajtóból a per értékelésé­ről. Az ötödik fejezet fi börlftnéveket mutatja be. Rákosi elvtárs szaka­datlan harccal, tanulással és taní­tással töltötte el a nyolc és fél évet. 1934 áprilisában kellett volna sza­badulnia, de a burzsoázia nem akarta kiengedni körmei közül. Sa­ját törvényeit lábbal tiporva és megcsúfolva, újra letartóztatta és új eljárást indított ellene, ezúttal a Tanácsköztársaság idején viselt har­cáért. Erről az új perről szól a kötet második része, a hatodik fejezettől kezdve. Tömegtiltakozások vihara — csak így lehet jellemezni azt a hatalmas harcot, amely válasz volt a fasiszta provokációra. A hetedik fejezet a „népbiztos par” tárgyalá­sait mutatja be. A vádlott tulajdon­képpen a Magyar Tanácsköztársaság volt. Ezt akarták mepgyalázni és sár­ivá tiporni. Felvonultak a háziig tanuk csak úgy fröccskölt a gvalázkodás és rágalmazás az ügyész szájából. De Rá kosi elvtárs rendületlenül, nyugudtan állta a harcot és visszaverte a táma­dást. „A vádlott vádol“ — írta a Pravda és valóban: Rákosi elvtáls meg­fordította a pert. Az uralkodó rendszer perét, Rákosi Mátyás népbiztos ellen — a magyar dolgozó nép perévé vál­toztatta a népelnyomó, embertelen fa. siszla rendszer ellen. A nyolcadik fej’ezet címe „Az utolsó szú jogán”. Rákosi Mátyás az utolsó szó jogán vádlottból vádlóvá válva, pörölycsapásokkal sújtotta az értníor- radalmi rendszert. A „független és pár. latlan bíróság” elnöke újra leleplező­dött mint a burzsoá elnyomás elnöke, amikor előre figyelmeztette Rákosi elv társat: „A. védekezés szabadsága nem jelenti azt, hogy egy tiltott tarsadaimi irányzat érdekében propagandabeszé­det tartson.“ Rákosi elvtárs beszéde az igazság diadaláról vzól. A Szovjetunió, amely Sztálin elv- társ gondoskodása következtében 15 éven keresztül élen jártas Rákosi elv- társ megmentéséért folyó harcban, vé. gül kiharcolta a sznbadonbocsájlását. Annyi szenvedés után Rákosi elvtárs a szabadság földjére léphetett, hogy pillanatig sem pihenve, élére álljon » magyar nép szabadságharcának Ez röviden a könyv tartalma. Kiégő szili ezt még egy rövid életrajzi felso­rolás és 32 oldal illusztráció, amely a harc különböző szakaszait és doku menlumait mutatja be. A könyv kiadásának célja az volt. hogy példái mulasson. A szocializmus építésének korszakában vagyunk, most jön tétre a magyar ifjú ság egységes szervezete. Ifjaknak é> felnőtteknek egyaránt feladata átala­kulni, átnevelödni a szocializmus kor szakának üjtfpiisú emberévé. A Rákos! per hallatlanul nagy jelentősége abban áll, hogy olyan példaképei állít elénk aki itt él közöltünk, ma is vezeti, irá­nyítja harcainkat a jobb, boldogabb jövőért. Ma, ötvennyolcadik születésnap­ján forró szeretettel köszöntjük a magyar dolgozó nép tántoríthatat­lan szabadságharcosát, a bölcs ál­lamférfit, Lenin és Sztálin nagy tanítványát, Rákosi Mátyás elv­társat, Rákosi elvtárs élete összeforrt a magyar munkásosztály történe­tével. A századeleji harcos balol­dali szociáldemokrata mozgalom­tól kezdve nincs olyan mozzanata forradalmi osztályharcunknak. amelynek első soraiban ne látnánk ott Rákosi elvtársat. Amikor a ma­gyar munkásmozgalom történetét mondjuk el, akkor Rákosii elvtárs életéről adunk számot és amikor Rákosi elvtárs életrajzát soroljuk, akkor a magyar munkásosztály történelméről szólunk. Csak néhány példát nézzünk: Rákosi elvtárs vezeti főiskolai hall­gató korában a szocialista diákok mozgalmát Budapesten. Hazai ta­pasztalatait Hamburgban és Lon­donban a nemzetközi munkásmoz­galom széles medrébe ágyazza be. Az első világháború a frontra szó­lítja. A fogságban ízig-vérig bol­sevistává válik. Hazatérésekor szervezője és fáradhatatlan agitá­tora az alakuló Kommunista Párt­nak. A Tanácsköztársaság idején tagja a Forradalmi Kormányzó Tanácsnak és a Népbiztosok Ta­nácsának. Fegyverrel a kézben a magyar Vörös Hadsereg soraiban védelmezi a felszabadult proleta­riátus hazáját- Rákosi elvtárs ott állt a forradalmi munkásmozga­lom bölcsőjénél és az ifjú Kommu­nista Párt hősies korszakában, a Tanácsköztársaság idején bátran vezette a proleláriátus dicső küz­delmét. 1919 után a fasizmus börtönbe szorítja az egész magyar dolgozó népet. De a nagybirtokosok és nagytőkések véres diktatúrája nem rettenti vissza Rákosi elvtársat at­tól, hogy a Szovjetunióban végzett munkája, a Kommunista Interna- cionálé megtisztelő titkári posztjá­nak ellátása és Európa minden országának forradalmi harcában való többéves irányító munka után visszatérjen hazájába.. Rendkívüli nehézségek közt újjászervezi az illegális Kommunista Pártot. Aljas árulás juttatja hóhérai kezére. Börtönben sínylődik az egész ma­gyar dolgozó nép, örökre el akar­ják tiporni igazságát, — fegyház- bavetik Rákosi Mátyást is, a ma­gyar dolgozók igazságának, jogai­nak, szabadságának, hazánk füg­getlenségének törhetetlen harco.-át. De ahogy a magyar nép igazát nem lehetett elpusztítani, éppúgy nem tudták megtörni Rákosi elv­társat sem! Hiába ismertették meg vele egy kivételével az ország minden fegyházát, hiába tartották íizenötévig börtönben, hiába su­hogtatták meg feje felett újra és újra a hóhér kötelét, — Rákosi elvtárs erősebb volt, mint az ural­mon lévő úri bitangok! Tárgyalá­sain ő ültette a vádlottak padjá­ra a fasiszta banditákat, a tár­gyalóteremből is példát mutatott népének a megalkuvás nélküli harcra. Keményen vágta bírái sze­mébe „vádbeszéde" végén ezeket a szavakat: „Akkor röviden befeje­zem. A magam személyére nézve — ugyanúgy, mint a törvényszék előtt.— itt sem óhajtok semmi vé­dekezést előterjeszteni, tekintettel arra, hogy mindazokat az elveket, amiket 1919-ben vallottam, ma is vallom. És azzal fejezem be: kom­munista vagyok és maradok. Nyu­godtan nézek a jövő elé. Jöjjön, aminek jönnie kell, a jövő a miénk!" Rákosi Mátyás osodálatos sza­ván valóra váltak. A jövő a miénk lett, a magyar dolgozó népé. Ezt a jövőnket ma már je­lennek hívjuk. És soraink élén ott áll Rákosi Mátyás, akit a fasiszta pribékeik karmaiból öt világrész munkásosztályának megmozdulása, a magyar dolgozók bátor kiállása és elsősorban a Szovjetunió, Sztá­lin elvtárs ereje és gondoskodása mentett meg. Felszabadulásunk első nagv erő­feszítésére. az újjáépítésre Rákosi elvtárs szervezte az országot. Debrecentől Pécsig fáradhatatla­nul járta a megyéket, városokat és a romok, a kétségbeesés felett lel- ssen szállták íránytmutató szá­ri. Küzdött azért, hogy a Szov- itunió által adott nagy történelmi alkalmat megragadjuk és végre szabaddá, függetlenné tegyük or­szágunkat, hogy a magyar mun­kásosztály véglegesen kezébe vegye megszenvedett jogos jussát: a ha­talmat, hogy felépítsük a'boldog, kommunista társadalmat. Ezért buzdította cselekvésre a dolgozó­kat, ezért mondta még 1945 elején Pécsett: „A magyar munkásosz- tá.y jelentősége és a nemzet ve­zetésében elfoglalt helye párhuza­mos lesz azzal a munkával, amit most a magyar munkásosztály az újjáépítés folyamán fel fog mu­tatni. A hősies áldozatok nem voltak hiábavalók. A lendületes építő- munka és a reakció elleni kímé­letlen harc nyomán a nemzet ve­zetője, a politikai és gazda ági hatalom birtokosa, a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkás- osztály lett, Magyarországon ki­bontakozott a világ legszélesebb, legdemokratikusabb politikai rend­je: a proletárdiktatúra. Rákosi elvtárs vezetésével sikert siker után értünk el. Az általa irányí­tott újjáépítés világszerte elisme­rést vívott ki magának. Az inflá­ció dühödt hullámai közt pontos időre ígérte a jó pénzt és meglett. Az ellenség gúnyos hitetlenkedése mellett vázolta fel hároméves ter­vünket és ídőelőtt végrehajtottuk. Politikai és gazdasági győzelmein­ket nagyszerű törvénybe foglalta, amely a dolgozók jogait biztosítja és tovább növeli Népköztársasá­gunk Alkotmányába, Józan veze­tésével, a sikertől nem elbizako­dottan megyünk ma új, nagyszeiű céljaink, az ötéves terv megvaló­sítása, a szocializmus felé. Rákosi elvtárs atyai szeretettel, fáradhatatlanul szervezte és ne­velte győzelmes harcaink erős irá­nyítóját, munkásosztályunk élcsa­patát, kommun,sta pártunkat. Harcedzeit, kipróbált, a forradal­mi elmélettel mindjobban felvérte­zett, a nagy példaképhez, a Bol­sevik Párthoz mind közelebb álló Párt áll dolgozó népünk élén. Azért vau ilyen erős, egészséges, sziklaszilárd pártja a magyar dol­gozóknak, mert Rákosi elvtárs éles szeme minduntalan megtalál­ta munkájában a jót, de á kivetni­valót is. A bolsevik krit ka és önkritika fegyverét az első perc­től kezdve alkalmazta, akkor is, amikor belső ellenségeink még számosak voltak és ott ültek a hatalomban. Újra 1945 eleji pécsi beszédére hivatkozunk, amelyben így szólt: „Pártunknak, elévülhe­tetlen érdemei vannak, de most nem ezekről, hanem saját hibáink­ról akarok beszélni". És hadd. te­gyük mellé a Központi Vezetőség ülésén mondott legutóbbi nagy. be­szédét, amelyben e szavak után tért rá Pártunk hibáinak taglalá­sára: ,,A kritikai részt ezúttal népi demokráciánk motorjára és vezető erejére, Pártunkra tartottam [°.nn. • Ez a szakadatlan, épitő bírálat és önbírálat tette naggyá, élenjáróvá, szeretetté és becsültté Pártunkat. Hogy milyen az igaz hazafi, a kommunista, azt saját életével mutatta meg Rákosi elvtárs. ő pél­dázza azt a nagyszerű embertípust, amelyről beszéde során így szó­lott: ,,A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjá­nak. osztályának, dolgozó népé­nek". Amikor ezeket a szavakat, mondotta, mindannyian Öt láttuk szemeink előtt, Rákosi Mátyást, az igazi lenini-sztálini vezetőt. Olyan vezető Ő, amint azt Sztálin elvtárs meghatározta: feladatai magaslatán áll, félreérthetetlen és határozott, félelmet nem ismerő a harcban, könyörtelen a nép ellen­ségeivel szemben, mentes minden pániktól, bölcs és megfontolt, igazságos és becsületes és úgy szereti népünket, mint szerette né­pét Lenin. Amikor születésnapján forrón szeretett vezérünket, a mi drága Rákosi elvtársunkat köszöntjük és munkájához jó egészséget, sok si­kert kívánunk, szavainkat az első országos sztahánovista tanácsko­zás küldöttei levelének egy mon­datával zárjuk: „Ha önhöz .szó- lunk, nagy Pártunkat, hazánkat, a szocializmust építő magvar Nép- köztársaságot köszöntjük". Mert Rákosi Mátyás egy a Pár­tunkkal, hazánkkal, dolgozó né­pünkkel, egy boldog jövőnkkel, élete életünkkel.

Next

/
Thumbnails
Contents