Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-08 / 57. szám

1930 MÁRCIUS 8 NAPLÓ s Ki adminisztrál, ki men admirusztraciót tanul — de a szerződéskötéssel nem törődnek a kétujfalusi gépállomáson SZTÁLIN „HÚGAI A gépállomás előadótermében együtt vannak a traktoristák. Egy hosszú asz­talt ülnek körül vagy harmincán. Az asztal végén Simon Júlia magyaráz. A traktorosok kissé álmosan hallgatják a magyarázatot. Tanulják az újfajta adminisztrációt. Az irodában hárman ülnek. Fucskár György elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, az agronómus és Geszti Mag­da adminisztrátor. Fucskár elvtárs bé­kességben olvasgat. Az agronómus az írógépet pötyögteti, az adminisztrátor diktál neki. Csendben, lassan, szépen, hatalmas gonddal: adminisztrálnak. olyan nyugodt a hangulat, olyan megelégedetten töl­tögeti mindenki az időt, mintha min­den a legnagyobb rendben volna. Mint­ha azonfelül, hogy az összes gépek ki­javítva, kitisztítva várják a munkát, a környék összes dolgozó parasztjai is szerződést kötve várnák a gépeket. Pedig a helyzet távolról sem ilyen szép. A kétujfalusi gépállomás dolgo­zói eddig az előirányzott szerződéste­rület negyedrészét se kötötték le! Hogyan lehet ez, mi az oka annak, hotív ilyen rosszul halad a szerződés- kötés? Nézzük csak, hát hogy volt tegnap? Mert tegnap vasárnap volt, s ha ma hétfőn benn is az egész gépállomás, a vasárnapot biztosan kihasználták. Patonai László gépállomás vezető elvtáreat, Fucskár elvtársat, a párt­titkárt. és az agronómust kérdezzük. — Tegnap a vezetőség benn volt Pécsett értekezleten, a traktoristák pedig otthon voltak. Szerződést kötni nem volt kinn senki. — Hát előtte, szombaton? — Akkor se. — Pénteken? Fejrázás a válasz. Pénteken se volt kinn senki, mintahogy nem volt csü­Kiss László elvtársat magához hi­vatta a Magasépítési NV pártszerve­zetének vezetősége. Nem sokat ker­teltek az elvtársak, röviden megma­gyarázták, hogy a nagyharsányi kő- osztályozónál jó népnevelőmunkára volna szükség_ A kőosztályozóban túlnyomórészt pártonkívüli munkások dolgoznak, hozzá még sokan olyanok is vannak köztük, akik eddig ipari munkával nem foglalkoztak, hanem a mezőgazdaságból kerültek a nagy len­dülettel megindult épitőmunkához. líagyharsáríi Baranyálcn a legu'óbbi időkig is olyan község­nek ismerték, ahol még érvényesül a kulákság, az osztályellenség hangja és így, akik onnan kerültek a munká­sok közé, öntudat dolgában bizony elmaradottak vol ak. Kiss «Jvlárs hozzálátott, mint jó kommunistához illik, a kapott nehéz feladat megoldásához. Tizenegy mun­kás dolgozo.t a kőosztályozóban egy exportban. A csopor: azt hangoz­tatta, — és tiltakozott minden ellen­kező vélemény ellen — hogy csak így, csoportban tudnak dolgozni és •térték a lehető legmagasabb ered­ményt, tovább semmiesetre sem jut­nak. — A csopor; normáját fel kell bon­tani, egyéni versenyt kell indítani — ez volt Kiss elvtárs feladata és ez ellen tiltakozott a csoport. Meggyőzéssel, hosszú ideig tartó be­szélgetésekkel, más munkahelyek pél­dájának felsorolásával elérte Kiss elvtárs, hogy a segédmunkás-csoport tagíai beleegyezlek a norma felbon­tásába. — Úgyis mindegy, — legyintettek i— hát bontsák. A tények ezntin Kiss elvárját Igazolták. Faragó István és Ledő Jó­zsef csoportjának tagjai a felbontott normával, egyéni versenyben dolgozva sorra szárnyalják túl régi teljesítmé­nyüket. Míg azelőtt a csoport legna­gyobb teljesítménye 192 százalék volt, a 8 bérhéten már 277 százalékra emelték a lelje í'ményükct. az utána következő 9. bérhéten pedig már 339 törtökön sem és azelőtt sem és nem volt senki az egész múlt hát en. Egész munkájuk a múlt héten abban merült ki, hogy tíz-tizenöt ember kiment pénzt beszedni csütörtökön és pénte­ken. de ezek is olyan községekbe, ahol már megkötötték a szerződést. Pár holdat „hoztak be" m'ndössze, hi­szen ezt csak mellékesként csinálták. Patonai elvtárs elismeri a hibát. — Komoly mulasztás terhel bennün. két — mondja. Több, mint egy hetet eltöltöttünk úgy, hogy 6emmit se csi­náltunk a szerződés érdekében. Erre azonban már jóval e őbb is rájöhetett volna, hisz az alközponí már a múlt hét elején figyelmeztette őket. vasárnap meg a pécsi értekez­leten kaptak erős kritikát a lemara­dás miatt. Ennek ellenére még ma se mentek ki, hanem adminisztrációt ta­nul és adminisztrál az egész gépállo­más. Az agronómus arra hivatkozik, hogy kevesen vannak, ak:k a szerződést ki tudják tölteni. De akkor ő miért ül itt benn és miért tölti a drága idejét gé­peléssel. — Mert ez ilyen, mert ez olyan munka, mert sok figyelmet kíván, mert ő a felelős érte stb.. stb. — hangzanak a kifogások egymásután. Később azon­ban kénytelen elismerni, hogy ugyan­ezt a munkát Geszti Magda és Simon Júlia is el tudnák végezni. kiderül, hogy ugyan­ilyen formában mar lel is merült, a kér­dés és a két elvtársnő vállalta is, hogy elvégzik a munkál. Hogy nézhette mindezt az üzemi pártszervezet, hogy tűrhette, hogy a gépállomás vezetői több, mint egy he­ten keresztül semmit nem lesznek a szerződésért? Hogy nézhette tétlenül az üzemi bizottság, hogy egymásután telnek el a drága napok kihasználatla­százalékos eredmény büszkélkedett a hirdetőtáblán. A jó népnevelőmunka eredménnyel járt. Sikerült a Párt és a pár'onkí- vüli tömegek közötti kapcsolatot leg­alább egy ponton létrehozni és máris nagy erővel nyilvánul meg az alul­ról jövő kezdeményezés. Nehéz munkát jelenteit a fe’ada! megoldása. Mennyivel könnyebb leír volna, ha Kiss elvtárs már hosszú, eredményes népnevelőmunka kiforrotj tapasztalatait tanulmányozhat a vol­na — Javasoltam már — mondja Kiss eivtárs, hogy hívjon össze a párt- szervezet a népnevelőkből olyan ta­pasztalatcsere értekezletet, mint ami­lyent az újítók, élmunkások és szta- hánovjsták tartanak. De ez nem tör­tént meg. Sztahánovisláinknak hatalmas tá­mogatást és segí'séget jelenteit az, hogy eljöttek a Szovjetunió kiváló sztahánovislái. Bikov eivtárs a gya­korlatban muta la be a gyor-vágást, Pányin elvlárs felült a magyar moz­donyra, hogy megmutassa, mii lehet elérni vele, Savljugin elv'árs a gyors­falazás munkáját mutatta be a ma­gyar építőmunkátok szeme előtt. — MícmhI;i óriási sfslisée lenne nekünk, népnevelőknek — csil­lan fel Kiss elvtárs szeme — ha iga­zi bolsevik agitátorok így tanítaná­nak meg bennünket a népnevelés hcsszú tapasztalatokon alapuló leg­eredményesebb bolsevik módszerére! Bolsevik agitátor még nem járt a déídunántúíi üzemekben, de tanulni mégis lehet, sőt kell a bolsevik agi­tátoroktól. Népnevelőink olvassanak minél többet a bolsevik agitáció* módszerekről. Itt van például Demidcnko, a fia­tal kommunista munkás esete, öt is, m nt Ki-S elvtársat munkahelyének, a z-lobini vasútállomásnak pártszer­vezete bíztn meg agitátormunkával. DemiderJko elvtárs azonban nem volt úgy egyedül, mint Kiss e'vtárs a fel­adatával. Scsupilov vezető égi tag állandóan figyelemmel kísérte >i mun­káját, tanác-iokat és ötleteket adott nul? Hogy állták meg szó nélkül ezt a mulasztást a brigádvezetők, a trak­torosok, akiknek pedig legelsőrendübb erdeire, hogy már előre lekössék szer­ződésileg a megművelendő földeket, mert így tudnak előre beosztást csi­nálni, így tudják megszervezni mun­kájukat, így tudnak többet teljesíteni, így tudják az üresjáratot csökkenteni. Pedig jó néhányan látták ezt a hi­bát. Csak nem mondták meg. Mert a kétujfalusi gépállomáson még nem is­merik a kritikát! Nem tették maguké­vá Rákosi elvtárs szavait, amelyeket a Központi Vezetőség előtt a kritikáról mondott. Annál is kirívóbb a h:ba. mert a dolgozó parasztok túlnyomó része szí­vesen köt szerződést. Hiszen, amikor a traktorosokkal beszélgettünk, ők ma­guk említenek olyan helyeket. ahol türelmetlenkednek, hogy miért nem mennek már! nem i* hívják őket, ott is kötnek a dolgozó pa­rasztok, csak meg kell nekik magyarázni a szerződés előnyeit és le kell bennük győzni az évszáza­dokon át beléjük rögződött fé’elmet az aláírástól, mint ahogy Kis József i& legyőzte Zádorban Sár Lajosnál. ak‘ mindent, helyeselt a szerződésnél, mégis négyszer, ötször is gondolko­dott. hogy aláírja-e Több. mint egy hetet, a legértéke­sebb napokat vesztegettek el a kétuj­falusi gépállomás dolgozói, döntően a gépállomás és a pártszervezet vezetői, valamint az ÜB hibájából mialatt a többi gépállomások serény munkával gyűjtöttek a szerződéseket. Néhány nap még rendelkezésükre áll. és ezi a néhány napot úgy kell k'használ- niok. hogy a gépállomás minden dol­gozójának mozgósításával, lelkiismere­tes munkával legalább némikép pótol­ják mulasztásukat. neki. Denvdenko egyre fejlődött, az újságolvasásról áttért a közvetlen be­szélgetésre, jegyzetfüzetébe gondo-an felírta a felhasználható tényeket, példádat és a felmerülő kérdéseket. Demidenko elvtár- az ag:tációt nem „többletmunkának", hanem mű­vészetnek tartja és igyekszik ezt a művészetet elsajátítani, a pártve'etö- ség pedig segít neki. Ugyanígy segít külön könyvtár felállításával, tapn-z- taíatc-'ere értekezletekkel a többi agitátornak is. Éidemes is volt -segítem, mert a zslobini állomás, amely azelőtt elma­radt n több től, ma már az első kö­zött halad. Esj-Síerfí a p**d.-i. akad ilyen tucatjával a Szovjetunióban De ha ezt a példát meg zivleük nép­nevelőink és a pártszervezet vezető­sége, Ilikkor a tömeg alulróf ‘övö kez­deményezésének egyre több olyan jc lét tapasztalják majd, mint amilyen­ről Kiss elvtárs beszél lelke-en — Nálunk a követ tal’c'kán szál­lítják az Cfztályozóig A -záüitás útját keresztül szeli a vasútvonal. Tolatás idején a mi forgalmunk meg­áit. Eddig a munkások lyenk >r csak teftek-vettek. nézelődtek, várták m'g a vasu!a-ok elkészülnek a vagonok összeállításával. Legutóbb az nban mi történt? Egy-egy munka- össze­szedett négy-öt talic-kát, azt a tola­tás ideje alatt mind megrakta, majd mikor néhány preig álltak vasúti kocsik, a megtöltött talicskáikat gyors egymásutánban áttolták. így küszö­bölték ki az id0ve;zteseget. A csAport esjébhént. amely rövid idővel ezelőtt hallani sem akart a normafelbontásról, mo<t a vállalat valamennyi munkahelyén dolgozó segédmunkás csoportját ver senyre akarja hívni. Ilyen eredmény nyel jár a jó népnevelőmunka és könnyű elképzelni, milyen óriá-i len­ne az eredmény akkor, ha Ki-s elv­társ elsajátítaná és alkalmazná De- mident'«/ és a többi bolsevik yg tá or módszeré: és úgy j-ámogatná a párt-zervezet őt és íár-ait s. mull a Bolsevik Párt az ő agitátorait. Idén pár napot töltöttem a volog- dai terület egyik nagy állattenyésztő szovhozában. Bőséggel áldott he­lyek, öntözött, jó fekete föld, a vi­rágzó hársfák körül rajzó arany­színű méhek, kövér nyájak, ízes, illatos tej ... Nyusa, a sztahánovista fejőnö telkesen beszélte el nekem, miként érte el teheneinél a rendkívül ma­gas tejhozamot. Szavait egyszer csak félbeszakította, pillantása messzire!- tévedt, elgondolkodott... — JVinös' tovább, Nyusa? — Gotdo/ja — kérdezte lassú, vontatott hányon,. válasz helyett — Joszif Vísszarionovics ismer engem? — Nemrég írtak magáról az újsá­gok, bizonyára olvasta — feleltem. Polina Silo brigádvezefő, másik két (ársavat. Marija Djuzsnik és Rimma Bjefcszjudovával együtt a dnyeperi vízierőmű beionmunkälaiainaf dolgo­zik. kiváló eredménnyel. — Nem ez a fontos nekem — mondat fejét rázva. — Csak annyit szeretnék, ha ő tudná, mennyire igyekszem és hogy én sem építem a kommunizmust rosszabbul, mint mások. Mert ez így van. Hozzá szállnak gondolataink. Neki ajánljuk min­den alkotásunlcat és minden alko­tásunk az ő nevét dicséri. Sztálin megmutatta nekünk életünk értel­mét, munkánk célját és a célhoz vezető utat. Az a nagyszerű világ, amelyben élünk, az ö akaratának és lángeszétiek megnyilvánulása. Sztá­lin neve számunkra a legkedvesebb név. Sztálin velünk van — ez annyit jelent: minden, ami helyes, igazsá­gos és jó, győzedelmeskedik a go­noszon. Sztálin őrködik felettünk. Ha nehéz perceink vannak, bát­ran írhat neki mindegyikünk: „Drá­ga Joszif Visszarionovics!" így és így áll az ügyem. És tanácstalan­ságunkban nem hagy magunkra. A mai 16- 20 éves lányok, nem­zedékem legboldogabb rétege. Ezek a lányok széles és fényes úton lép­nek az életbe, mindent megkap­nak, amit a szocializmus gazdag és hatalmas országa csak nyújthat. Ma már semmi csodálatos sincs abban, hogy asszonyaink és leá­nyaink a Legfelsőbb Tanács kül­döttei, miniszterek, tudósok, mér­nökök, bírák, a Szovjetunió Hősei, a Szocialista Munka Hősei. A nagy Sztálin emelte ily ma­gasra a szovjet nőt. „Ilyen nők nem voltak és nem is lehettek a régi világban”— mondotta. Nem is lehet ez másképpen, hi­szen a sztálini géniusz világítja meg a kommunizmus felé vezető utunkat. (Vera Panova írásából.) A moszkvai Metro főnökének helyettese Zinaida Troickája szavaiból ki­tűnik: jól tudja, egész mázként ala­kult volna sorsa, ha nem a Szov­jetunióban, hanem egy kapitalista országban születik: — Csak a mi szocialista álla­munk adja meg mindenkinek — le­gyen férfi vagy nő — azt a lehető­séget, hogy ott dolgozzék, ahol kedve tartja. Huszonkétéves vol­tam, amikor először vezettem vo­natot és igen nagy örömmel töltött el, hogy ilyen bonyolult és hasz­nos foglalkozást űzhetek. Zinaida Troickája ezután így be­szél munkájáról: — A háború alatt, Moszkva ost­romának kemény napjaiban fontos szállítmányokat vittem a szerelvé­nyen. A sok aggodalommal és izga­lommal tele időben mély megelége­déssel töltött el a tudat, hogy felelős poszton állok, munkám ha­zámat segíti. Zinaida Troiclcája jelenleg a moszkvai földalatti villamosvasút főnökének helyettese. Nagy hozzá­értéssel látja el munkakörét. Jó munkájáért kitüntették a Lenin- renddel, a Munka Vörös Zászlórend­jével és még számos más érdem­renddel. A miinkatermeEélicnység emelésének egyik kezdemény ezője A moszkvai I. sz. Állami Goluás- csapágy-gyárban dolgozik Kalja Barisnyikova gyalus brigádvezető­nő. Az elsők között volt, akik a munka, jobb megszervezésével biz­tosították a termelési normák túl­teljesítését. A női gyalusok brigádja volt az első a gyárban, amely a termelékenység fokozásával csök­kentette létszámát és ezután is állandóan növelte a termelést. Katja Barisnyikova vezetésével a brigád a műhely élére került, majd felhívással fordultak Moszkva vala­mennyi üzemének munkásaihoz, hogy kövessék példájukat: csök­kentsék a brigádok létszámát és észszerűsít csekkel, á munka átszer­vezésével növeljék termelékenysé­güket. Fiafal lányok is játszanak a barjai­ra on gr, 1 autonóm köztársaság Thcfumn- ról elnevezett kofhczklubjának fúvós. zenekarában. A nagyszerű kezdeményezés nem­csak Moszkvában, hanem a Szovjet­unió többi városában is visszhang­ra talált a munkások körében. Je­lenleg a Szovjetunió iparában már 20 ezer brigád dolgozik Katja Ba­risnyikova módszere szerint. Barisnyikovát, a munkatermelé­kenység emelésének • e kiváló ken- deményezőjét a dolgozók elismerést, megbecsülése és szeretete veszi kö­rül. A gépállomáson Kiss eivtárs még eredményesebb népnevelő munkát végezhetne, Ua imt&kM a Ms&ák aqitátoiok tap.as-'ztcdatait VéDÍil PZ is Ahol még A rigai VEF-gyár egyik komszomol női brigádja munkakö/&en

Next

/
Thumbnails
Contents