Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-07 / 56. szám
1950 MÁRCIUS 7 W HL P J, a 5 Vasútépítés Komlón — munkaverseny nélkül Nem törődik a Párt és a szakszervezet vezetősége az ott dolgozó munkásokkal a sínek alatt ötéves tervünk sikeres végrehajtásának egyik bázisa Komló, amelynek egyre fejlődő vasúti forgalmához már kicsi a jelenlegi pályaudvar. Ezért már az ötéves terv első évében korszerűsítik a pályaudvart. Sor kerül új állomásépület és fütőház építésére, de nagy árufelvételi raktár is készül. Máris munkában van a fordítókorong építése és a pálya alapépítményének megerősítése, illetve kicserélése, hogy a nagy mozdonyok is bemehessenek Komlóra. az alapépítmény egyébként is olyan laza és süppedős. hogy már a kis mozdonyok alatt ie számtalan eíntörós következett be. Most az alapépítmény megjavításán folyik a munka. Jelenleg nyolcvanan dolgoznak, — párttagok és pártoukívüliek — de a jobb idők beálltával újból lényegesen emelkedik majd a mnnkások ST-áma. A dolgozók valamennyien messziről jöttek, — részben Zalából, részben pedig az Alföldről. A munka szemmelláthatólag nem valami nagy lelkesedéssel folyik. Pedig teljesítménybérben dolgoznak valameny- nyien. — Mi lehet ennek az oka? — feszesük fel magunknak a kérdést és a választ a kalyibaszerü kis irodában kapjuk meg. Amikor az egyéni munkaverseny felől érdeklődünk, Rozs- nvai Béla irodai dolgozó azt mondja: meg van elvtárs, de a valóságban nagyon siváran állunk — vallja be ószintén. Mivelünk itt nem törődik senki. Sem a pártszervezet, lem a szakszervezet. Nekünk nincs gazdánk, aki irányítana bennünket. A pártszervezetünk Bakóeán van, a szakszervezetünk meg Dombóváron és az ottani osztálymérnökséghez tartozunk, de nem igen törődnek velünk. Közben előkerül Pomázi János elv- társ ia, a bizalmi. Szintén panaszkodik. Papíron — Már néhány hónapja dolgozunk itt, de a párttitkárunknak még a hírét sem láttuk. Megtudjuk azt is, hogy a szakszervezeti üzemi bizottsági titkár, Kiss József «sem fordít több gondot a komlói dolgozókra. Egyszer ugyan járt Komlón, de alig tartózkodó t ott negyedóráig és máris ment vissza Dombóvárra. Egyedül Pallér Gyula elvtárs, főpályamester az, aki mégis valami kapcsolatot teremt a dolgozók, a Párt és szakszervezet között. Neki viszont a nagy elfoglaltsága miatt nincs ideje a dolgozókkal foglalkozni. Az sem tetszik a vasú'- ópítőknek, hogy az összes komlói vasutasok főbizalmija, az a Békefi Mihály, akit a Pártból klerikális beállítottsága és politikai fejletlensége miatt kizártak és aki mellesleg úgy beszél a dolgozókkal, hogy „mit pofáz maya, amikor én beszélek". Pomázi eJvtáre egyszer már jelentést tett a dombóvári szakszervezetnek Békefi Mihály magatartása ellen. A szakszervezet azonban ki sem vizsgálta az ügyet. Ugylátszik a dombóvári üzemi bizottságot nem érdekli a dolgozók sorsa. következménye lett az osztálymérnökség részé- ről, mert Pomázi elv- társat alaposan ledorongolták, hogy nem tartotta be a „szolgálati utat“ és nem nekik tett először je'entést. Ugylátszik a dombóvári osztálymérnökségen még nem tudják, hogy nem a paragrafus az első, hanem a tömegcikkel való kapcsolat kiépítése. És vegyék tudomásul azt is, hogy a szabályok és paragrafusok ellenére, ma kétezertonnás és ötszázkilomé- teres vonatok futnak az országban, hirdetve a szocializmus döntő fölényét a kapitalizmussal szemben. Künn a munkálatoknál egyik csoport éppen kavicsot rak le a vagón- ból. Amikor a munkaverseny felöl érdeklődünk, Szabados József zalai tájszólással válaszol. — Dolgozunk mi verseny nélkül ie, mert családunk van. Elienlien (comíói Hogy ilyen választ kaptunk, azon nem is csodálkozunk, mert pártnap. szakszervezeti nap, szeminárium, agitáció, vagy népnevelés itt isméié: len fogalom. * Azt is megtudjuk, hogy bizony még újságot sem olvasnak, pedig idéjük volna bőven erre is, munkájuk után. De sem a pártszervezet, sem a szak- szervezet nem törődik veiük. Mintha Dombóváron az osztálymérnökségen és Bakóeán a pártszervezetnél nem ismernék a Központi Vezetőség határozatát a munkaverseny kiszélesítéséről, vagy Rákosi elvtárs legutóbbi beszédét a dolgozók politikai színvonalának emeléséről. vasútépítőknél bőséges alkalom nyílnék erre. — Szeretnénk mi tanulni, csak nincs aki foglalkozzon velünk — mondották többen is. Ezenkívül más panaszuk is van a dolgozóknak, amiről szintén nem vett tudomást a dombóvári üzemi bi zottság, bár jelentették neki. A tnesz- sziről jött munkások Meesekjánosi községben laknak egy beíonpadlós szobában, a betonon csak némi szalma a derékaljuk. Ez bizony nem kényelmes pihenőhely és a szalma is már polvvához hasonló. így rendet sem tudnak esinálni és inkább istállóhoz hasonlít a szoba, mint emberi lakhelyhez. Mindezek alapján a szakszervezet feladata, hogy sürgősen 'változtasson eze ken a lehetetlen állapotokon. De természetesen a pártszervezet se nézze továbbra is tétlenül a komló; vasútépítők helyzetét, azt. hogv senki nem törődik velük, hogy nem tanítják. nem nevelik őket. Vegyék tudomásul Bakóeán. Kom'ón és Dombóváron azok. akiket i!'e\ hogy Pártunk Központi Bizottságának határozata és Rákosi elvtáre beszédének végrehajtása minden pártszervezetre és szakszervezetre egyaránt vonatkozik. Gróf József. Elsősorban A műhelyfalakra már kikerültek a gyönyörű béícegalambok, a pirosbetüs feliratok. Oly szép és oly nemesen egyszerű minden terem minden üzemrész díszítése, hogy a bírálóbizottság nem tud majd dönteni. Egyet azonban tudni fognék. Azt, hogy a feliratok, a jelmondatok nemcsak külsőséget jelentene?.:. hanem kifejezik egy üzem r.ődolgozóinak bckcakaralá-:, a világ-1 szabadságba vetett rendíthetetlen hitét! Tóthné, Makkné és társaik így készülnek a dohánygyárban Ä NEMZETKÖZI NŐNAPRA A pécsi Dohánygyárban már hetek óta készülnek a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. Felajánlások hosszú cora vezet vissza február elejéig, amikor az üzem asszonyai megfogadták, hogy a béke harcos ünnepét, március nyolcadikét termelésük emelésével, se- lejtcsökkentéssel, jó munkával fogják megünnepelni. Tisztasági, pontossági, dekorációs és faliújság versenyt indí" toltak az üzemrészek között, faliújság- és dekorációsversenyre hivták ki a Zsolnay-gyár nödolgozóit Amióta a verseny megindult, szép eredmények mutatkoznak a százalékoknál, az asszonyok termelése lényegesen emelkedik. A felajánlásokat valamennyien teljesítik. Brassóiné két százalékot ajánlott fel a nőnapra 150 feletti átlagára, de a felajánlást már túlteljesítette, és tudja, hogy nyolcadikén még sokkal szebb eredményt ér el. még többet ad majd a szívvel végzett munka. A jobb eredmények elérésében nemcsak az fűti őket, hogy társukat „legyőzzék" és százalékban túlszárnyalják. Tudatában vannak annak, hogy az elért százalékok, a felmutatott eredmények a béketábor erősödését, az imperialista, háborús úszítók elgyengü iéact jelentik. Tudják azt, ha ők jól dolgoznak, erősítik a szabadságért folytatott nemzetközt harcot, segítik gyarmati asszonytársaikat, siettetik egy ÚJ, szép élet megszületését. — Igen, a békét ünnepeljük mi, asz- Mronyok holnap — mondja a dohány- vúlogatásban Makk Ferencné és keze önkéntelenül is gyorsabban mozog, mert tudja: ahány dohánylevéllel többet válogat ki, annál erősebb lesz a békéiábor, annál inkább biztosíthatja • béke védelmét és jó munkájával hozzájárulhat a gyarmati népek szabadságharcához. Tóth Istvánná a szivarkagyártógép mellett, nagyobb felajánlással szeretné túlteljesíteni nőnapi felajánlását, mint mások. És sikerülni is fog maid neki biztosan. Erőt ad neki ehhez kislánya, az Egyetem-utcai iskola éltanulója iránti szerctete, munkával akarja biztosítani a kislány jövőjét, több munkával bizonyítja be az imperialistáknak, hogy mérhetetlenül gyűlöli őket, mert háborút akarnak, mert nem elégednek meg azzal, hogy a múltban elvették az ö urát is, hogy százezreknek kellett elesni a távoli csatatereken. Békés és nyugodt jövőt akar. Azt akarja, hogy munkája nyomán jólét és béke teremjen, hogy ösz- szefogással teljesítsék és túlteljesítsék a terveket, hogy az otthonokban ragyogó gyerckszemek nézzenek vissza az édesanyákra, hogy minden becsülete® ember megtalálja munkáján kereszt ti 1 a boldoguláshoz vezető utat. — Erre gondoltam, amikor a nőnap* felajánlást tettem — mondja komolyan Tóthné. — Biztos vagyok benne, hogy a 126 százalékomat jóval túlteljesítem nyolcadikén és a sztálini műszakhoz hasonló eredményt fogok majd elérni. Bánki Lajosné blúzán megcsillan az élmunkásjelvény, ahogy szorgoskodik a szivarkagyártó automata körül. Neki is nagy jelentőségű nap március 8. — Nekem nemcsak fáklyás felvonulást és díszünnepséget jelent ez a nap. Nagyon jól akarok dolgozni ezen a napon, hogy tanujelét adjam bők evő fry a m nak és a teljesítményemet tartani is akarom. Felfokozom április 4"re úgy, hogy no.. . Ha jobb eredményt érek el, az mindig álról van, hogy a még szabadságukért küzdő asszonytársakra gondolok. Látom magam előtt harcukat és ez újabb lendületet ad minden alkalommal a munkámnak. A szovjet nőkre is sokat gondolok, követendő példaképnek állítom magam elé őket, olvasok róluk, tanulok tőlük, s minél iobbnn megismerem őket. annál jobban öntudatosodom, annál közelebb kerülök hozzájuk és a világ békeszerető asz. iszonyaihoz Akikről a példái vesszük A Moszkvai Tanáos épületében a látogatók fogadását egy volt falusi ta nítonö intézi, aki most a tanács elnökének helyettese cs az Orosz Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökének is helyettese. Maria Szaricsevá- nak hívják. A Szovjetunió egészségügyi minisztériumának gyermekkórházait és szülészeti intézményeit Maria Kovrikina vezeti, az egykori uráli parasztlány, ma a miniszter helyettese. A felszabadult nő örömmel dolgozik a Szovjetunióban. Valenüna Bujanova, a „Vladimír Iljics" kolhoz fiatal munkacsoport vezetőnője a tavaszt vetőmagot készíti elő. A szovjet nők, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzeliségűek. teljesen egyenjogúak. Azerbajdzsánban. Zahra Kerimova a köztársaság népjóléti minisztériumának vezetője. Az észt köztársaságban Olga Lauristin a pénzügy- miniszter. A csuvas anionom köztársaságban Zója Andrejeva a Legfelsőbb Tanács elnöke. E példák döntö módon bizonyítják, m’lyen nagy a szovjet nők szerepe az állam kormányzásában, az ország gazdasági és kulturális életében. Ehhez vegyük a következő adatokat. A Legfelsőbb Tanácsnak 1937-ben 227 női képviselője volt. 1946-ban 277 és a mostani áj választások során számuk még emelkedni fog. A szövetséges és autóiéin köztársaságok legfelsőbb tanácsaiban 1700, különféle nemzetiségű nőt találunk. A helyi tanácsokban •több mint félmillió nő van, a járási cs falusi tanácsokban sokezer nö tölt be elnöki tisztséget. A női trakíorbrigád-vezetök száma 250 ezer; 350 ezer szovjet nő kolhozok és ffzovhozok állattenyésztő gazdaságait vezeti. A Szovjetunióban több mint 15 ezer női kolhozelnök van, 250 ezer nő dolgozik a mérnöki és technikusi pályán. Több mint 100 ezer orvos és 700 ezer pedagógus került ki a a szovjet nők sorából. Mi a magyarázata annak, hogy a szovjet nők ilyen hatalmas — egyetlen más országban sem tapasztalható — számban vesznek részt országuk politikai, gazdasági és kulturális életében? A válasz erre a kérdésre a Szovjetunió felépítéséből folyik — a szocializmus országának természetes feltételeiből adódik, amelyek a széles néprétegek bevonását biztosítják az állami és társadalmi életbe. A Szovjetunió már első rendeletéi egyikében, 1913"ban biztosította a rők és férfiak egyenjogúságát. A kapitalista kizsákmányolás megszüntetése, a munkanélküliség kiküszöbölése, a szocialista gazdasági rend megteremtése magúval hozta a Szovjetunió leányainak, asszonyainak azt a lehetőséget, hogy egyenjogúságukkal élve, elfoglalhassák a társadalomban az őket meg illető helyet. A Sztálini Alkotmány megerősítette a szovjet nők politikai egyenjogúságát és az a jólét, amely a Szovjetunióban a szocializmus győzelme következtében teremtődött meg, minden feltéte't megteremtett. arra. hogy a nők teljes képzettséget szerezve, hivat ott ságuknak és képességeiknek megfelelően fejlődhessenek szoba, dón választott pályájukon. Nem kis mértó. S—i járult hozzá a nők fejlődéséhez és képességeik kibon. tásához a szociális intézkedések végtelen sora, amelyeket a szovjet kormány foganatosított. A világon egyedül a Szovjetunióban teremtették meg azokat a viszonyokat, amelyek közt a nők munkatevékenységüket összeegyeztethetik az anyai hivatással. A szülő otthonok, gyermek-egészségvédelmi in. fezetek, tejkonyhák, ovódáíc és napköziotthonok széles hálózata, az anyák számára a terhesség és szülés idejére biztosított száiroi kedvezmény, a társadalombiztosítás rendszere a díjtalan orvosi ellátás, stb. — mind hozzájárult a nők felemelkedéséhez. A Szovjetunió legfelsőbb vezetésében is megfelelően vannak képviselve a nők. Képünk A. G. Szeregin, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttét mutatja be. A szovjet nők világa ezért gazdag és sokoldalú. A nagy és komoly munka nem vonja el őket az élet más te* fűidéiről. Foglalkoznak művészettel, sporttal, tanulnak. Aktív harcosai a békének és demokráciának, az első sorban küzdenek a háborús gyujtogatók ellen. Egy év alatt mindent újjávarázsoltak a Monyoród-pusztai állami gazdaságban A hatalmas jegenyék és óriási törzsű akácfák, szinte védőén veszik körül a Monyoród-pusztai állami gazdaság lakóházát és gazdasági épületeit. Amerre nézünk, mindenütt rend és tisztaság Mindez azonan nem régóta van igy. — Amikor tavaly az állami gazdaság átvette az épületeket és a hozzátartozó földet, minden dülede- zett, elhanyagolt volt. egyszóval nagyon siralmasan nézett ki — mondja Kő István brigádvezető. Sziebcn. n kiiKákináipolé Tolt tulajdonos nem fordított semmi gondot a karbantartasra. Az volt az elve, hogy minél kevesebbet befektetni és minél nagyobb hasznot húzni. A múlt év tavaszán, márciusban került az állam, a dolgozó nép birtokába a gazdaság. Az odakerült dolgozó parasztoknak nehéz körülményekkel kellett megbirkózni, mert, az egész birtokon nem volt egy rendes lakás és egy gazdasági épület. Az istálló tetején például nem volt egy ép cserép sem, csak a csupasz gerendák meredtek az ég felé. Azonban ma már mindez csak rossz álomnak tűnik, mert az állami gazdaság dolgozóinak keze alatt napról-napra szépültek az épületek. Az állandó munkások, Reisz József, Müller József és Schmidt Géza Kő István brigádvezető irányításával elkezdték a nagytakarítást. Ebben a munkában nagy segítséget kaptak, amikor a kőművesek és ácsok is megjelentek és teljes erővel megindult az épületek kijavítása. — Siettünk a munkával, mert értesítettek bennünket, hogy növendék állatokat kap a gazdaság — meséli Reisz József tehenész, és azoknak szép istállót akartunk építeni. Lelkesen, jól ment a munka és ahogy szépültek az épületek, egyre inkább érezték a dolgozók, hogy maguknak építenek. «Ire cl Készüli a mtiwKa megérkeztek az állatok is. Bevezethették a jószágokat a fehérre meszelt. teljesen kijavított istállóba Ezután került sor a többi épület kijavítására is. A lakóház földjét lerakták szép cementlapokkal. Uj ablakkeretek kerültek a házra, az ajtókat is kijavították és mostmár elfoglalhatták azt a gazdaság állandó munkásai. Közben teljesen új, négy rekeszes d:sznóó!at építettek, ahol ma már a dolgozók hizlalásra vett malacai ropogtatják a kukoricát. A dolgozok hatalmas munkakedvt. alapjaiban megváltoztatta a gazdaság képét. Akik ismerték valaha, e* most látják újra, azok azt mondják, hogy nem lehet ráismerni. Igen, a munkások meglátták, hogy a magukét építik és ez nagy erőt adott nékik. Azonban nemcsak a gazdaság belterületén, hanem kint a földeken is folyt a lelkes munka. Időszaki munkásokat vettek fel és azokkal közösen megkezdték a tavasziak e1- vetését. Mindent elvégeztek időben és várták az eredményt, ami nem is maradt el. Azóta OKy év telt el és a gazdaság egyre jóbban erősödött, gyarapodott. Ma már az istállóba nem kell behordani a vizet, mert közvetlen a kútról vízvezetéken vezetik be és az állatok a vályúból ihatnak. Huszonkilenc üsző szép gömbölyűre bízva áll az istállóban él mellette, két csikó és egy tehén eszi a takarmányt. A gazdaság megelégedett, lelkes dolgozói már minden előkészületet megtettek a tavaszi munkára és várják a napsütést, hogy elkezdhessék a szántást-vetést. Brigádjuk versenyben van a némelbólvi gazdaság brigádjával és arra törekednek, hogy megnyerjék a versenyt és még tovább fejlesszék a gazdasagot.
