Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-04 / 54. szám

tS9B MAStCTOS 4 NAPLÓ 5 Rákosi elvtárs kritikája minket nem érint..." kz elbizakodottság és következményei az Agrária keményítőgyárban A pécsi Agrárja keményítőgyár leve­lezőjétől, Török József 11-től levél iött. Többek között ezeket írja: ,.Rá­kosi fiolán beszédet áttanulmányoz­tam a Szabad Nép és a Dunántúli Napló közleményeiből. De meghallgat­tam még a rádió közvetítését is. A beszéd átfogó egészet adott a Pórt éle­tének minden területéről. Okulhat és tanulhat belőle minden dolgozó, akár párttag, akár pártonkivüli. Üzemünk dolgozóit azonban nem érte a kritika rgy része sem, mert üzemi pártszerve- letünk még fiatal, csak 1949 november­ien alakult meg. Most van jól fejlődő lendületben.“ Töröli József II. pártoníifvüls. Abból, ahogy ő ír, látszik, hogy nem- eaak ő, hanem az üzem minden dol­gozója szeretettel és bizalommal íor- dul a pártszervezet felé. De látszik <nás is és ez nem kevésbbé fontos. Nem érte a kritika az üzem dolgo­zóit? De érte! Rákosi elvtárs legiia- lyobb veszélyként éppen az önteltsé­get, az elbizakodottságot jelölte meg. És azt állítani, hogy a kritika éppen tz Agrária pártszervezetét nem érte, trra vall, hogy az ottani elvtársak el- íizakodtak. — Hosszá ideig gondolkoztam rajta, hogy van-e egyáltalán hiba a mi mun­kánkban, míg végül rájöttem, hogy itt- Ptt azért akad — mondja Kari József Járttitkár elvtárs. Kónya elvtársnak, a vállalatvezető- lek pedig egyenesen ez a véleménye: — Hát persze hibáink vannak, von­tak ... de talán nem is lenne jó, ha nár hibáink sem lennének. Pedig jó ■enne, ha nem lennének olyan hibák, nint például az. hogy a vállalatvezető szívesen, sőt élvezettel magyarázza el a gyártás menetét a legprecízebb apró. lékossággal olyanoknak is, akiknek ahhoz semmi közük, nem feledkezve meg arról sem, hogy milyen célra ké­szül a keményítő ás hova fogják szál­lítani. Azután olyan hibák, hogy a népnevelők nem magyarázzák meg a munkásuknak Rákosi elvtárs beszédé­nek jelent őségét és szellemét és így még az olyan aktív pártonkívüli mun­kás is, mint Török József levelező, helytelenül értelmezi azt. Jó lenne pél­dául, ha az üzemen belül az üzem egész munkásságát nem tévesztenék össze a párttagsággal, mint azt nem­csak Török József teszi levelében, ha­nem maga a pártvezetőség is, amely eddig a párttagokon hívül „minden ér­deklődő és szimpatizáns" részére is tartotta a taggyűléseket. — De elvtárs. miért ne mehetnék el most is a taggyűlésre, mikor eddig mindig ott voltam — méltatlankodott csak legutóbb is Szepcsné, aki most je­lentette be, hogy majd kérni fogja a tagjelöltté való felvételét. Az oSyan hiba sem ...Irt ha vanS mint a tagjelöltfelvétel körüli bürok­rácia. Amikor a legutóbbi taggyűlésen megkezdték a tagkönyvek megvizsgá­lását, kiderült, hogy jónéhány jelen­lévőnek nincsen tagkönyve. Ezek az elvtársak már tavaly nyáron kérték felvételüket. Kérelmükre nem jött ta­gadó válasz, de a felvételre sem jött határozat, tehát ők szorgalmasan eljár, tak a taggyűlésekre. A tavaly óta po­rosodó kérelmek most kerültek csak elő nemrég egy fiók mélyérői. Rákosi elvtárs beszéde tehát komoly mértékben érinti az Agrária pártszer­vezetét. Pedig most csak néhány kér­dést ragadtunk ki. A felvetett és fel nem vetett hibák oka, hogy ,,jól fejlő­dő lendületében" elb'.zakodott. Az el­bizakodottság pedig — nagyon jól bi­zonyítja ezt az Agrária példája —, eliompitja az éberséget, vakká tesz a hibákkal szemben. Nem Török József hibája, ha ő azt niszi, hogy náluk semmi hiba nincs. A pártszervezet vezetőségéé, amely a megelégedettség hangulatát terjeszti, anélkül, hogy arra komoly oka lenne. Ebből következík az is, hogy a terme­léssel is elégedettek. Iff»*. a „li (nyerési1 százalék magasabb az előirányzatnál, a az is igaz, hogy Tomcsányi Gyula elvtár», a keményítősziták kezelője az ország második legjobb munkása ebben a szakmában, de már a mennyiségi tervelőirányzattól lemaradtak. Számos más pártszervezet tapaszta­lata bizonyítja, hogy ahol úrrá lesz az elbizakodottság, ott hiába van ..fiata­los, jól fejlődő lendület“, mert az el­bizakodottság, önteltség nyomában já­ró tespedtség azt is eltünteti hamaro­san. Az elbizakodottság eltünteti az ön­bírálat nyomait, is. A kritika pedig a* öntelt pártszervezetnél és párttagnál a felvetett hibák kijavítása helyett sér­tődést és ellenállási vált ki. Az Agrária pártszervezete, de még a pártonkívüli dolgozók se higyjék, hogy hozzájuk nem szól Rákosi elvtárs szava, hanem nézzenek körül a maguk házatáján. vegyék észre a fejlődésük lendületét gátló hibákat, és kommun'«- ta szerénységgel javítsák ki azo­kat. A SZOVJET NÉP JELÖLTJE! Alim várják már a birjáni dolgozó parasztok, íiiiV a fiié kerüljön a tisztítóit, csávázott vetőmag Lassan eltűnik az utolsó hó is. Szikkadni kezd a föld, a barna ugar jedig má#várja, hogy jól elmunkál­ja a tárcsa, meg a borona. A munka tn-ég nem kezdődött meg, de a ké­szülődés már jávában folyik. Az. el6Ő lépés: ismertetni a dolgozó paraszt­sággal a község vetéstervét, majd . utána kidolgozni egyénenként is a tervet és amikor ez is meg van és ismerik a feladatot, akkor kezdenek majd a munkához az egyes gazdák. így indultak el a birjáni dolgozó parasztok is. A muitkorában tartot­ták meg a tervismerteíő gyűlést, amelyen a dolgoz# parasztok szép számmal, mintegy százan jelentek meg. Ez nagy szó Birjánban, mert a község nem a nagyok közé tartozik, inkább lehet kicsinek mondani. Per­sze az eredmény nem az „égből“ pottyant, hanem a népnevelők és a díilőfclelőGök jó felvilágosító munkájának eredménye. A* értekezleten mégis merkedtek az egész köz-ség tervével, majd utána elkészítette mindenki a sajátját. De nagy gondot fordítottak a bir- jániak a földbe kerülő gabona minő Bégére is. Meglátták, hogy csak tiszta, nemes magot érdemes vetni, mert csak azzal lehet nagyobb ter­méseredményt elérni. Igv minden dolgozó paraszt legfontoeabb teendő­jének tekintette a vetésre szánt mag csávázását és csiraképességének meg­állapítását. Voltak olyan gazdák is, akik ezt a munkát már n tél folyamán elvégezték. Ebben az időben sűrűn nyílott a fßldmüvesszövetkez.eti bolt’ ajtaja, mert a gazdák egymásután vásárol­ták a csávázáshoz szükséges rézgá- licot. A dolgozó parasztok jó hangula­tát és munkakedvét a Párt és a PI.FOSZ népnevelői nem hagyták csökkenni, hanem még jobban fokoz­ták. Bétái Dezső, Varga László Mu- fies György, Hentz Györgyné. ’Tán­cai Józsefné és a többiek, állandó an, minden este elmennek a dolgo­zó parasztokhoz és elbeszélgetnek velük a tavaszi munkák apró-cseprő, de mégis nagyon jelentős kérdései­ről. Megbeszélik velük, hogy milyen nagy jelentősége van, ha időben kez­dik el a szántás-vetést. Egy-egv ház­nál nemcsak az egész család, de még a szomszédok is összejönnek. A dol­gozó parasztok szívesen látják a nép­nevelőket, hiszen azok felvilágosul­tabbak, állandóan képezik magukat és így csak tanulhatnak tőlük. Az eredményes felvilágosító mun­kának egyik bizonyítéka, hogy a dolgozó parasztság, egy része már hozzákezdett a vetéshez. A múlt na­pokban, amikor a napsütéses idő egy kicsit tartós volt, idős Kótyi Janó« és Veiez József minden előkészületei megtettek, hogy elkezdjék a vetést. Azonban közbelépett az időjárás, igv nem tudták elvetni az árpát és a borsót. De még voltak többen is, akik ugyancsak el akarták kezdeni a ve­tést, hogy minél előbb befejezhes­sék. Az egyik háznál Veisz József tizenkétholdas dolgozó paraszt ezt mondja: — Én már a tél folyamán elvégez­tem a csávázási és megnéztem, hogy jó-e a mag csíraképessége. Most ké­szítem elő a vetőgépet és az. ekét. Úgy akarom, hogy a jó idő beállta után mindjárt elkezdhessem a mun kát. Hiszen csak úgy tudunk jó eredményt elérni, ha mindent idő ben megcsinálunk. Én már nagyon várom, hogy az esős idő e'múljon és kiniéhessek megkezdeni a munkát, csak az a baj, hogy nálunk még nem voltak itt a gépállomástól, hogy szerződést köthetnénk. így készülődnek a birjáni dolgozó parasztok a tavaszi munkákra. Most még egyénileg készülődnek, de úgy szeretnék, hogy a szántást-vetést és az elkövetkező többi munkát már csoportosan végezhessék el. mert elmondta Veisz József azt is, heg;, a/, elmúlt napokban alakult meg az ő családja és még kilenc oealád részvételével a termelőszö­vetkezeti csoport, ök most már meg­találták a boldog jövő felé vezető utat és azon dolgoznak, hogy az őszre a falu többi dolgozó parasztja is belépjen a csoportba. A Szovjetunió egyre jobban közeledik politikai életé­nek nagy eseményéhez, a Legfel­ső Tanács választásaihoz. E na­pokban mindennél ékesebben mu­tatkozik meg a szovjet társada­lom erkölcsi és polit.kai egysége, minden nap újabb és újabb bizo­nyítékát látjuk annak, hogy a ba­rátság és testvériség miiyen el­szakíthatatlan szálai kötik össze a Szovjetunió népeit. A választási gyűléseken a kom­munisták és a pártonkívüliek együtt jelölik a szovjet hatalom legfelsőbb szervébe a nép legjobb fiait és leányait, azokat, akik leg­hűségesebben szolgálják hazájukat és népüket. A szovjet emberek nagy követelményeket támaszta­nak a jelöltekkel szemben. O.yan funkcionáriusokat akarnak látni bennük, akik állhatatosan megva­lósítják a Bolsevik Párt, a nép politikáját, akik minden erejük­kel előmozdítják hazájuk felvirág­zását, a népek békéjének és biz­tonságának megszilárdítását. A jelöltek élén a Szovjetunió minden vidékén, minden városban és faluban Sztálin á 1, aki népét a szocializmus világtör­ténelmi jelentőségű győzelmeihez vezette. A Bolsevik Párt bölcs politikájának helyeslése jegyében jelölik a szovjet dolgozók a Leg­felsőbb Tanács küldöttei közé a Párt és a kormány többi vezető­jét: Molotovot. Malenkovot, Bori­ját, Vorosilovot, Kaganovicsot, Mikojání, Andrejevet, Hrusccovoí, Bulganyint, Svernyiket és Koszi­gint. Ä jelöltek között látjuk a szov­jet nép valamennyi rétegének élenjáró képviselőit. Köztük van­nak az önfeláldozó munkájukkal híressé váit munkások: Rosszij- szkij, a kollektív sztahánovísta- munka Sztálin-díjas szervezője, Bajkov, a „Kirov‘‘-gyár műveze­tője, Amoszov uráli kohóniunkás. Blinov, a délurali vasútvonal moz­donyvezetője, Aiijev bakui olaj­munkás, a Szocialista Munka Hő­se és igen sók más ipari és köz­lekedési újító. A jelöltek között vannak a kol­hozrendszer megerősítéséért folyó küzdelem élharcosai: Grinko a „Moiotov,‘-koihoz elnöke, Pasa Angelina a női traktorbrigádok vezetőinek legkiválóbbja, Bagirova azerbajdzsán kolhozparasztnő és még sokan mások a kolhozmuníka hősei közül. Tj’gyhangúan jelölik küldött­•*"* ként a szovjet választók a kiváló szovjet tudósokat, íróikat és a művészeti élet kitűnő munká­sait. Vavilov a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának elnöke, Nyeszmejanov a moszkvai egye­tem rektora, Fagyejev iró, Tur- szun-Zade költő, Taraszov é-s Csemaszov színművészek és a szovjet értelmiségnek még sok más élenjáró képviselője szerepel a jelöltek listáján. A munkások, parasztok és ér­telmiségiek jelölése kifejezésre juttatja a szovjet társadalom va­lamennyi rétegének baráti együtt­működőét, erkölcsi és politikai egységét. A szovjet nép a Szovjet Hadsereg képviselőit is jelöli, an­nak a hadseregnek képviselőit, amely megbízható őre békés mun­kájuknak. S hogy mennyire teljes lett a .szovjet nők millióinak bevo­nása a tevékeny politikai életbe, ezt a választók kifejezésre juttat­ják abban, hogy a Szovjetunió valamennyi népének legkiválóbb asszonyait és leányait jelölik kép- vielönek. Köztük van Stirova szö­vőnő, a többgépes mozgalom egyik kezdeményezője, V.izgalova tas- kenti sztahanovista szövőnő. Pro­o-z a tallini gépgyár formázónöje, Matvejeva, Pleszkaja, Vakilova ét Ibrahimova tanítónők, Gontarevi a cslcalovi állattenyésztő-szovhoi. igazgatónője és még sokan mások, bizonyítékául annak, hogy a szov­jet nők tekintélyes helyet foglal­nak el az államigazgatásban, az ország gazdasági és politikai éle­tében. A Szovjetunió Legfelső Tanác. á- ba történt jelölések mutatják, milyen magas megbecsülésben ré­szesedik a Szovjetunióban a mun­ka embere, milyen hatalmas alkotó erőket keltett életre a népben a Bolsevik: Párt. A VIT-FOGADALOM KÖTELEZ Hegedűs Márta, Kiss Antal, Talált Jenő a pécsi Magasépítési NV SZlT-esei. Még valamennyinkben, ég a multévi felejthetetlen Vi ág'fjú- sági Találkozó, még úgy rajzanak bennük az események, min ha teg­nap történt volna minden. A talál­kozás a hős szovjet fiatalokkal, a káprázatos megnyitó, a felejthetetlen búcsú a baráti népek- ifjaitól. a Rá­kosi elvtársnak tett fogadalom. Jobb és több munkát ígértek akkor, ön­tudatot, tanulást a béke védelméért, a béketábor megerősödéséért, tan­nak, akik megtartják a fogadalmat, olyanok mint Hegedűs Márta, de vannak, akik megfeledkeztek már róla, sőt azt is elfelejtik, bogy ifjú­munkások. hogy nekik is csak egy céljuk és kötelességük lehet: a szo­cializmus építésé. Hegedűs Márta szőkésbarna haja dúson omlik ki a pirospettyes kendő alól, ahogy a cementlapforrna fölé hajol. Szakavatott szeme gyorsan leméri az ada­gol t cementet, darab fával lesimítja a fete sieges mennyiséget, és egy kézmozdulattal a prés alá he­lyezi. Sima, négyzetalakú cementlapot emel ki a for­mából, bejelöli és gondosan illeszti bele a kis szállító ládikóba. — Miért jelölsz meg minden lapot? — Azért, mert csak így tudjuk ellenőrizni a mi­nőségi munkát és azt, hogy ki csinál selejtet. Másoktól tudjuk meg, hogy Hegedűs Márta az alsómükőüzem egyik legjobb munkása, hogy normá­ját átlagban 120—IJ0*/«-ra teljesíti, hogy szorgalmas és kitartó, hogy szívesen jár a Pártba és a SZIT-be, hogy sokat tanul és képezi magát és hogy mindenki szereti, mert csendes, szolid kislány. Amikor Mártát tagjelöltnek ajánlották, egyhangú volt nemcsak az ajánlók, hanem a tagok véleménye is: fel kell vennünk a Pártba! Igen jó munkát végzett a SZIT-ben is, megmutatta, hogy méltó akar lenni a Párthoz, hogy ki akarja érdemelni a tagjelöltséget. Végtelen örült ajinak, hogy felvették. Szorgalmas, jó munkáját akarta adni cserébe, többet akart ta­nulni, és a legjobb akart lenni az ifik között úgy a termelésben, mint a tanulásban. A napokban felvető­dött benne a gondolat: mi lenne, ha Nagyfi Gizi, ö, és még egy páran leánybrigádot alakítanának? Mi lenne, ha a cementlapgyártásnál kipróbálnák a Szta- hánov-módszert? A Párt biztosan segíti majd őket. És ha a Sztahánov-módszcrt bevezetnék, nem 154 szá­zaléka lenne mint a múlt héten, hanem annál sokkal több. így mindig várni kell a présre, de úgy, ahogy ő gondolja, a szalagrendszerrel sokkal jobban megy majd. — Gizikém, én este megpróbálom! — mondja Nagyfi Gizinek. — És ha sikerül, akkor nem tíz szá­zalékot ajánlok fel április négyre, hanem sokkal töb­bel emelem a százalékomat. És megtanítjuk a töb­bieket is, hogy azoknak is emelkedjék a teljesítmé­nyük. Jó? Nagyfi Gizi be/eegyezően bólint. Megpróbálják és a siJcer biztosan nem marad el, mert példaképük, c lenini Komszomol útján járnak. — Kcheeel Anti elrontott egy ládát! Ugye milyen ügyes? Heheel — hangzik nz a'-zfafos üzemben jobbról is, balról is a rosszindulatú gúnyolódás. Anti csak hall­gat, töri egy darabig, de a többiek nem hagyják. Fada­rabokkal dobálják, később egy kisebb ládát repítenek a fejéhez. Erre aztán már Anti is kijön a türelemből és a kezéhez legközelebb cső fadarabot elhajítja. „ .. .repül a fedrtrab, ki tudja hol áh meg?“ A tizenhatéves Talált Jenő hirtelen a homlokához kap. Patakokban ömlik1 belőle a vér. Jól célzott Kiás Anti, a fiatal segéd, mert éppen a szeme fölött érte a találat Talált Jenőt, akinek szemét elborítja a vér. De sebesülten is álugorja a munkapadot, jól bokánrugdalja*' Antit, kemény öklével annak szájára sújt, de közben ő is kapja az Üléseket. Pár pillanat alatt úgy elintézték egymást, hogy Jenői hideg vízzel kellett fellocsolni. A fiatalabbak nevetgélnek, az öregebb munkások viszont a fciüket csóválják és korholó megjegyzéseket tesznek. Ekkor már Anti és Jenő is szánják-bánják a dolgot és szeretnék megnemtörléntté tenni a csúnya verekedést. Kiss Anti most nagyon komolyan beszél. — Én SZIT-es vagyok elvtársak, és mégis ilyen ko- mo’yíalan dolgot csináltam. Nagyon szégyenlem maga», Nekem jó példával kellett volna előljárnom a fiatal ta­nulók előtt. Hálátlan vagyok, pedig nagyon sok mindent kapok a Paritól, a demokratikus kormányzattól. Most szabadultam fel, önállóan dolgozhatom, és mégis.. el­fogott az indulat. Akkor jöttem rá, amikor már meg- lörlént. hogy nagyon-nagyon helytelen volt. Akkor jutott eszembe párttagságom, amelyre nagyon büszke vagyok, akkor jutott eeszerobe r,z Is, hogy SZIT-es vagyok, és hogy az öntudatos SZIT-esek nem így csinálják, hanem munkafegyelemmel, tanulással, többtermeléssel harcolnak azért, hogy egységes szervezetünk lehessen. De ígérem elvtársik: mától kezdve megváltozom nem akarok ross* pé'da tenni az üzemben az ifjúság elöli! Biztosak vagyunk abban, hogy a Kiss Antalok és Tálát Jenők kijavítják hibáikat és ők Is arr« az úfr* térnek, melyen minden öntudatos ifjúmunkásnak halad­ni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents