Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-23 / 69. szám

Í95C MÁRCIUS 23 N Ä P L 6 3 Ki ke! 1 küszöbölni a súrlódásokat ELMÉLET ás W^Gy^OmLATj a normamegéllapításoknál a fizikai dolgozók és a műszaki értelmiségiek között Alaposan megvitatták a pártonhelüli demokráciát az elméleti párt napon „Az ötéves tervet megindítottak és most minden lelkiismeretes dolgozó ar­ra törekszik, hogy a normáját túltelje­sítse, mert tudatában van annak, hogy országunk jólétét, magasabb életszín­vonalát előbbre hozza. Ezt a szocialis­ta öntudatot igazolja az is. hogy egyre nagyobb számban alakulnak a 200-as brigádok" — így kezdte levelét ifj- Hó­nig Pál, a pécsi Sopiana gépgyár laka. tosüzemánek egyik dolgozója. Mint munkáslevelező, levelében rámutatott olyan hiányosságokra és hibákra, ame­lyek kerékkötőivé válhatnak annak, hogy a Sopianában új és új sztaháno- visták szülessenek. NézzüK meg: ennek a levélnek a nyomában, hogyan állunk tehát va­lóban ezzel a kérdéssel? Azt ír­ja Hónig Pál, hogy amikor 266 száza­lékos teljesítménye után felvette a fi­zetését, „az egyik értelmiségi dolgozó­tól nem elismerést, hanem szemrehá­nyást kaptam, hogy volt-e lelkiismere­tem felvenni a heti keresetet 266 szá­zalék után, amelynek a normája, az ideje, valószínűleg laza volt.?" Mit mond Villányi Tibor idöelcmző, irodavezető, akitől a kijelentés szárma­zik, Elismerni nehéz az ilyet, hát nem is ismeri el. Csak ennyit: — Én olyasmit mondtam, hogy egy ember kettő helyett, meg két és fél he­lyett nem tud dolgozni. S ezt ma is állítom. Újítás nclkiil nem lehet elérni ilyen erdeményt. Hónig Pál elérte. Elérte azzal, hogy nem csinált újítást, de a munkaideje minden percét kihasználta és el kell mondani, hogy a fizikai erejét is ala­posan. Újítást nem csinált, de apró mozdulatok elmaradtak munkájánál, elmaradtak és a pillanatokból percek, a percekből pedig órák születtek meg. Olyan órák, ami alatt Hónig Pál 266 százalékot teljesített. Azt raondjnk a sztahánevista ne az erejével, hanem az eszével dol­gozzon. Tanácsoljuk: ezt mondja Vil­lányi Tibor is az olyan munkásnak, akinél látja, hogy a nyers erővel szü­letnek meg kimagasló eredmények. És ha tovább akar menni, akkor segítsen neki, hogy újítással érje ezt el. Segítsen a jobb munkalehetőség meg­szervezésénél. Mert ez egy műszaki ér­telmiségi feladata. Erről nem egyszer, nem kétszer, hanem tízszer cs százszor beszélünk. Beszél róla Rákosi elvtárs, amikor a műszaki értelmiség hatható­sabb segítségét kéri és várja el a szta. hánovisták számára, beszélt róla GerO elvtárs a sztahánovisták kongresszusán, mint a további fejlődés egyik legfonto­sabb tényezőjéről. Ezt a scgtíséget vár­ják Villányi Tibortól is. Nem azt, hogy megrój ja az olyan munkást, aki 266 százalékot ért el, és ezután „van lelki, ismerete" a pénzt is felvenni. Van még egy „érve" is Villányi Ti­bornak. Mégpedig: Hónig Pál szerinte gyenge szakmunkás. Eddig sohasem teljesített évekre visszamenőleg olyan százalékban, amiről arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy most jobb munkát tud végezni. Vájjon lelkesítő hatással van-e az efajta bánásmód bárkire, hogy törekedjék, hogy jobb munkás legyen belőle. A válaszon nem sokat lehet vi­tatkozni. Ellenben sronöoSJon Villányi Tibor például a sztálini műszakra. — Hány „gyenge szakmunkás“ teljesítésé­ben születtek olyan eredmények, ame­lyek büszkeségeivé váltak az üzemnek. Nem is egy, nem is száz, .hanem ezer, meg ezer. Megszülettek az eredmények, mert fejlődik a munkásokban a szocia­lista öntudat, mindinkább látják, ki­nek a haszna a magasabb százalék, ki­nek a haszna a többtermelés. A levél folytatódik. Felhozza Ben- csik János esetét, akinél a csavaranyák reszelését harminc percben szabták meg. Amikor Bencsik János megmond­ta, hogy ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni és mérjék fel az idejét, — akkor csak hosszas kérés után voltak hajlandók kijönni és Richter Jánosnál — lechnikus —, felvenni az időt. Negy­ven perc alalt készült el a munka, pe­dig Richter János saját bevallása sze­rint is. nagyon dolgozott rajta. Akkor megadták a negyven percet a darab -megmunkálására. De előbb vitatkozni, eeszekedni kellett. Nem lelt. volna jobb ( munkások és a műszaki értelmiség közötti kapcsolat ápolására, ha vesze­kedés, a munkás elkeseritése előtt né­zik meg a darab megmunkálásának az idejét? Villányi Tibor és az időmérő Erdősi István azt mondják: — Az üzem és a dolgozók közössége érdekében nem engedünk meg semmi­féle csalást. És ez ellen harcolunk, mégha népszerűtlennek látszunk is! Ez helyes álláspont. Továbbra is ra­gaszkodjanak ehhez. De mindig vigyáz­zanak arra, hogy a csalás megakadá­lyozásánál, ne törjék le a feltörő új. jó eredményeket, hogy mindig szűrjék ki a homokból az aranyat, hogy alapo. san nézzék meg a teljesítményeket, mielőtt a „csalást" megakadályozzák. Mert ellenkező esetben minden jóhisze­műség és minden jószándék ellenére olyan hangulatot teremtenek a munká­sok között, mely semmiképpen nem lesz alkalmas a nagyobb teljesítmények elérésére, de arra sem. hogy szocialista építésünk egyik legfontosabb feltételét; a műszaki és fizikai dolgozók legszoro­sabb együttműködését megteremtsék. L. M. 3£őaáej káéii elfúlóit a 264 százalékig Kovács József a ligeti állami gazdaság dolgo­zója' már nem fiaiul em­ber. ötvenhárom mun­kával, sok szenvedéssel eltöltött év áll mögötte. Kovács bácsi, mert ígg hívják a többi dolgozók, egész életében cseléd volt. Alsőleperdcn a .herceg“ Eszterházi bir­tokán látta meg a nap­világot. Még most is ma­ga előtt tálja a füstös, Maknélküli, lakásnak nevesít kis odút, ahol a gyermekkorát élle. Már tizeneggéves korá­ban befogták dolgozni, mert nagy volt a család. Iskolába csak akkor járt, amikor megjött a tél és nem volt munka Később, amikor legény­sorba került és megnő­sült otthagyta n herce­get, elment új munkahe­lyet keresni. De csübör- böl-yödörbe került, mert új gazdája egy huták volt, helyzete pedig az előbbinél is rosszabb lett. A sok ezer és tízezer cseléddel egyetemben Kovács bácsinak is meg­változott az élete, ami­kor a szovjet katonák felszabadítottak bennün­ket. Az állami gazdaság dolgozója lett, munkáját tisztességesen megfizetik tudását megbecsülik Ko­vács József érdemes is erre a becsülésre, mert munkáját hiánytalanul végzi el. igyekszik azt túl is teljesíteni. Most már tudja, hogy magának és nem az uraságnak dol­gozik. Már tudatosult benne, hogy munkájával á is hozzájárul a szebb. boldogabb élet építésé­hez. Ez az érzés serkenti, ezért lépett ő is a ver­senyzők sorába. És az előirt munkát 26'í száza­lékra teljesítene. Most is ott ballag a gazdaság dombos föld­jein, hajtja a szürkéket, melyek húzzák maguk után a boronát. Munká­jában nincs megállás, csak midig, míg kitisz­títja a borona fogait a bcleragadl gaztól. Ez az egyik titka, hogy ilyen jó eredményt ért el. Ki­dolgozza becsületesen a nyolc órai munkaidőt. De van egy másik oka is a 261 százaléknak. Szerényen azt mondja, hogy bút újítottam egy kicsit, hogy gyorsabban menjen a munka Ez pedig abban áll, hogy nagyobb darab földet vesz egybe és így köny- nyebb a fordulás, mert nem kell a lovaknak egyhelyben topogni. Amíg az urasógnak dolgozott, nem gondolt ilyenre, mert akkor nem magának, nem a közös­ségnek csinálta. Meg hát szeretné, ha ők nyernék a versenyt, a ligetiek. Ö is tagja volt a kül­döttségnek, amelyik át­ment a hclvchely; gaz­daságba és párosver­senyre hívta az ottania­kat. Akkor ígéretet tet­tek, hogy jó munkával meg is nyerik a ver­senyt. A; ígéret kötelez, és nagy szégyen lenne, ha lemaradnának. De Kovács bácsi nem­csak a hetvefielyiekkel versenyez, hanem a gaz­daság tervén belül a sa­ját tervével is. Verse­nyez azért, hogy ;óbban és minél hamarabb el­végezze, ami a nagy terv­ből ráesik. De leglőkép. pen azért jár élen a munkában, mert szeret­ve bekerülni a pártba. Annak az élcsapatnak szeretne tagjelöltje len­ni, amelynek köszönheti, hogy élete újjászületett. De versenyez azér■ is, hogy április í-ét, élete eddigi legjobb munká­jává! köszönje meg. Kovács bácsinak ma már szép az élete. Ami­óta az állami gazdaság­ban dolgozik, vett új bútort a leányának, akii nemrég adott féijhez, magának pedig tíi csiz­mát és új ruhát. Az asz. sznnynak is került szok­nyára és szép kendőre való. Amióta ilyen ma­gas százalékot ér el, újabb tervek motoszkál­nak a fejében, bádió, könyv és más egyéb, amellyel még szebbé tudná lenni az éleiét. És Kovács bácsi számára mindez ma már nem el­érhetetlen, mert a kere­sete olyan arányban emelkedik, mint a telje­sítménye, százaléka Kedden este a pécsi üzemek párt- szervezetei részére tartott összevont elméleti pártnapot Lánczos János elv­társ, a Párt központi előadója. A Szak- szervezeti Székház nagytermét szinül- tig megtöltő hallgatóság a pártonhelüli demokrácia kérdéseit vitatta meg. A pártonhelüli demokrácia Pártunk erejének igazi alapja. Lényege az, hogy a Párt munkájában a Párthoz tartózó tömegek kezdeményezése, egységes aka­rata érvényesüljön, a tömegek elenőriz- zék állandóan a végrehajtás munkáját s maga a politikai munka végrehajtása a tömegek öntudatos és szilárd prolc- tár-pártfegyelmán alapuljon. A pár- tonbelüli demokrácia érvényesülésének döntő eszköze a tömeges méretekben megnyilvánuló kritika és önkritika. A párttagság egész tömegének cber figye­lemmel kell kísérnie vezetői és saját­maga munkáját, s a tapasztalt hibákat a munkában észlelt fogyatékosságokat azonnal meg kell bírálnia. Lánczos elvtárs előadásában bebizo­nyította, hogy a proletárdiktatúra épp azért, mert a tömegek aktív kezdemé­nyezését, a tömeges bírálatot juttatja érvényre, mert a kapitalizmusban ki­zsákmányolt többség akaratát érvénye­síti a volt kizsákmányolok kisebbségé­vel szemben, a legtökéletesebb demo­krácia. Számos pártfunkcionáriusunk azonban, mint Rákosi elvtárs is mon­dotta február 10-i beszédében, tévesen értelmezi .a proletárdiktatúrát, nem érti meg annak lényegéi és diktatórikus eszközöket, alkalmaz nemcsak a párt­tagság, de a pártonkivtili tömegek fele is. Ez a súlyos hiba azt eredményezi, hogy a párttagok és pártonkívüliek va­lóban diktatórikus hatalomnak tekintik a pártvezelőséget, félni kezdenek tőle, nem nyilvánul meg az alulról felfelé való bírálat, nem kerülnek felszínre eleinte a kijavítható kisebb hibák, s ezek az elkent kisebb hibák szülik a nagyobbakat, amelyek a bírálatot elnyomó pártvezc- íők politikai elzüllésére, a pártszerve­zet szétrombolódására vezethetnek. A pártonhelüli demokrácia minden párttag és tagjelölt számára nemcsak mint jogot, hanem mint kötelességet is előírja, hogy a vezetők munkájának ál­landó ellenőrzésével és pártszerű bírá­latával erősítsék Pártunkat, a terme­lésben és a mindennapi életben állan­dóan gyakorolt kritikával és kommu­nista önkritikával javítsák állandóan a termelőmunkát és az embereknek egy­máshoz való viszonyát. A pártonhelüli demokrácia erős alapokra való helye­zését és kifejlesztését szolgálják a Központi Vezetőség határozata alap­Ifjúsági sztahanovista brigád április 4 tiszteletére A szabolcsi országúiról nem lehet mást látni, mint a zöldelő búza­vetések közül kiemelkedő magas felvonótornyokat és a házak alap­jaiból kitermelt, valósággal heggyé sokasodott földkupacokat. Ha el­kerüljük a „Tulipán-csárdá”-t, a szederfákkal övezett országút ka­nyarodásánál hirtelen tűnik elő a pécsi Magasépítési NV építkezése. nj r EPOSZ-sapkás fiúk, idö­wi I, sebb munkásak, színes ru­■ hás lányok hajladoznak a tavaszi napsütésben, végzik szor­galmasan a munkájukat, harcolnak a százalékok növeléséért, a felszaba­dulási felajánlások túlteljesítéséért. Búr az építkezésen dolgozó körül­belül ötszáz ember közül aránylag kevés a párttag, a munkások zöme mégis megértette a Párt szavát, a Központi Vezetőség felhívását és sorra alakítják meg a kétszázas brigádokat. Újvári József, Vati László, Szalai Sándor, Hartlieb Sándor, a vállalat négy első szta- hánovistája, hogy jobb. eredménye­sebb munkát fejthessenek ki, egy közös, Sztahánov-brigádban tömö­rültek. Brigádtagok a négy sztahá- novista kőművesen kívül a négy habarcsterítő, és a négy adogató segédmunkás is. Sok nehézség, sok győzelem van már mögöttük A le­kicsinylő^ hangok ellenére is egymás után érték el sikereiket. Szép mun­kateljesítmények a pécsi ifiházon, a dombóvári sztahanovista bemutató, ahol Újvári József 1118-ca! a meny- nyiségi, Vati László pedig a minő­ségi verseny győztese lett, a sztá­lini műszak, mind-mind arról ta­núskodnak, hogy a Sztahánov-mun- kamódszer meghozta a maga dia­dalát. A sztahánovista brigád a felsza­badulás felejthetetlen ünnepének tiszteletére alakult, kifejezni vele, azt akarják a többi dol­gozó értésére hozni, hogy végtelenül hálásak a Szovjet­uniónak, hogy felszabadította őket, a Pártnak, hogy a felszabadulás után felkarolta, segítette, támogatta őket, bogy megteremtette rövid idő alatt az ő megváltozott, szebb, új, életüket, hogy kitárta előttük a sok­kal fényesebb, sokkal biztatóbb jö­vő ragyogó kapuját. Á kétkedők, a bizalmatlanok hitetlenül rázogat- ták fejüket, amikor felajánlásukat hallották. — Háromszázötven százalék!? Bri­gádban két százalékra csökkentik a selejtet?! — Úgyse bírják! Csak a szájuk jár- — hangzottak a meg­jegyzések. A négy fiatal sztahánovistn és a brigád többi tagjai így válaszoltak: — Megmutatjuk! Amit a Pártnak ígértünk meglesz! — Aem sokat be­széltek, sem ükkor, sem azóta róla, a munka mégis úgy folyik, mégis úgy dolgoznak, mintha mindig erről beszélnének egymás között. A ezta- háriov-munkából született meg az első heti eredményük, 360 százalék. Kimondhatatlanul örültek a győze­lemnek. Elsősorban azért, mert az első héten ígéretüket beváltották, valósággá vált a Pártnak adott sza­vuk. a hitetlenkedőknek, a kétkedődnek, a maradiaknak, hogy tudnak dolgozni, hogy a Szovjetunió és a Párt iránti szeretet képes egye­dül csak arra, hogy legyőzze a nap-nap után elért szép eredménye­ket, hogy messze túlszárnyalja a százszázalékot, a kétszázat és dia­dalmasan mutassa fel a háromszázon felüli teljesítéseket. Újvári József, Vatai László és a többiek termelésért vívott harca hoz­zájárul a béketábor győzelmének _ si­keréhez. a viliig ifjúságának bókéért vívott harcához, a Világifjúsági Hét sikeréhez, a magyar ifjúság egyse­gének mielőbbi megvalósításához. Mindezzel tisztában vannak. Azért emelik a teljesítményüket. azért vigyáznak az eddiginél sokkal job­ban a minőségre, a hiilladékanyagok felhasználására, az önköltség csök­kentésére. azért segítik munkamód­szerük átadásával ifjú társaiba, hogv mielőbb a szocializmus hasznos építőivé, az egységes ifjúsági szer­vezet. tagjaivá, a Párt elsőszámú se­gédcsapatává válhassanak. flzt akarják | Megmutatták ján most folyó vezetőségválasztn tag­gyűlések is, amelyeken a párttagság választ magának olyan vezetőséget, aiucly nem fél a bírálattól, A felszólalások is azt bizonyították, hogy milyen döntő szerepe van pár­tunk erősödésében, de a termelőmunka javításában is a pártonhelüli demo­kráciának, a kritika és önkritika helyes gyakorlásának. Miklós Ferenc elvtárs, a Magasépí­tési NV-töl arról számolt be, hogy ai- zal, hogy egy magas selejtszázalékkal dolgozó elvtársat meggyőztek arról, mennyire helyes a saját munkáját ál­landóan ellenőrizni, bírálni, elérték, hogy ez az elvtárs ma már kiváló mi­nőségű munkával teljesíti túl 6—700 százalékkal is a normáját. Rácz László elvtárs elmondotta, hogy az elméleti pártnap jól megvilágította a pártonhelüli demokrácia jelentőségét ős a Magasépítési NV pártszervezeté­nél törekszenek majd annak minél jobb megvalósítására. Szalai Sarolta elvtársnő az Abalige- ten járt falujárók munkáját bírálta meg és rámutatott, hogy csak helyes népnevelőmunkával lehet a dolgozó pa­rasztságban is érvényre juttatni az alulról jövő kezdeményezést. Lajos József etvtárs, a városháza pártszervezetét bírálta. Elmondotté, hogy ott a pártszervezeten belül is fel­üti a fejéi a bürokráci a. Monhalt Júlia elvtársnő felszólalásá­ban arról beszélt, hogy aki bírál, an­nak előbb képzettségével és példamu” tatásával kell ahhoz jogot szereznie. Palkó József elvtárs megbírálta a Magasépítési NV vezetőségét mert az itt feltalált téglamarkoló szer. kezetet az egész országban használják már, csak éppen a pécsi Magasépítést NV-nél nem. Kovács Vince elvtárs a városházi pártszervezet, munkáját bírálta meg, özv. Cugyiné é® Költ er László elvtár* pedig azt hangoztatták, hogy a bírá­lathoz előbb erkölcsi alapot kell sze­rezni. Lánczos elvtárs válaszában rámuta­tott, hogy már a felszólalásokban it érvényesült a pártdemokrácia, majd Monhalt Júliának, Gugyiné elvtársnő- nek és Köller Lászlónak válaszolva megmagyarázta, hogy mennyire téve« az a nézet, mintha a bírálathoz eicht» „erkölcsi alapot" kellene szerezni, —- Minden párttagnak és tagjelöltnek jo. ga és kötelessége, még akkor is, ha 5 maga is hibás, felvetni a vezetők hr* báit, nemcsak bízonyosfokú képzettség elnyerése után, hanem akkor Ls, ha bí­rálatánál csupán a munkájában és életében szerzett tapasztalatokra tá­maszkodik. Az elméleti pártnap ismét hatalma* lépést jelentett pártszervezeteink fej­lődésében. Különösen a felszólalások színvonala mutat határozott emelke­dést és az elméleti pártnap ismét be­bizonyította, hogy párttagságunk meg­érti: mennyire összefügg mindennapi életével és munkájával a marxi-lenini elmélet, de nemcsak megérti, hanem Rákosi elvtárs útmutatása alapján kez­di egyre eredményesebben alkalmazni is az elméletet. Megjelent • FALUSI NÉPNEVELŐ március 16-i száma. TARTALOMBÓL: Molnár Zoltán, a Somogy megyei Fart' bizottság titkára: Jó népnevelő műn- kával készítsük elő a vezető?ég- válaszíó taggyűléseket. Eszik Sándor sztahanovista népnevelő levele. Vadász Ferencé: A tavaszi árpa és zab vetésére mozgósítsunk! Kocsó Károly, líjmezőhegyefii népnevelő: így szervezzük a versenvt a Mezó hegyesi Állami Gazdaságban. Nagy Sándor: Április 4-e ünnepére készül Magyarország. A NÉPNEVELŐ előfizetési dija: Egynegyed évre 1.-— Ft. Egyes szám óra: 20 fillér. Szervezetek megrendelhetik: MDP Propaganda Terjeaztő, Budapest, IV., Deák Ferenc-uten 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents