Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

H A P L O

!950 FEBRUÁR 12

iá

mohón szívják maikba a szocialista kultúrát K-ét-bárom évvel ezelőtt az amerikai vagy burzsoá filmeken nőtt tnozibajárók jelentékeny része idegenkedve vagy éppen érthetetlenül állott a [szovjet filmekkel szemben. Most már iit is megtört a jég.

A szovjef filmek végre kivívták maguknak a megérdemelt elismerést Ugyané* vonatkozik a szovjet színdarabokra cs a szocialista kultúra minden egyéb {érmékévé. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kultúrszomjat, amely nemcsak a marxista—[erainitta klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedés-el követeli.

—1 Sztálin cívíárs műveinek kiadásakor va. első kötetet 50.000 példányban nyomtattak. Amikor ezt napok

alatt elkapkodták, 25.000 példányt nyomattunk utána, de ez is kevésnek bizonyult.

Ezérí elhatároztuk, hogy a sorozat minden kötelét egyelőre

100.000 példányban iogjuk kiadni. Ugyanez a jelenség nyilvánul meg az orofiz nyelv tanításában, amelynek egyik legnagyobb akadálya a jó nyelvtanltök és nyelvkönyvek hiánya.

—< Az irodalom, költészet, színház, film frontján ás megjelennek az első komoly kísérletek, a szocialista kultúra magyar hajtásának első eredményei. Megéljhodott tudósaink és a dolgozó nép összefogásának jegyében a Tudományos Akadémia. A sztálini munkaiéi ajánlás megmutatta, hogy

a műszaki értelmiség zöme is a szocializmus felé fordul.

Az állam és egyház elválasztása simán folytatódik

Az Ideológiai fronton elért első eredmények népi demokráciánk legbiztatóbb sikerei közé sorolhatók. Ennek a szocializmus felé fordulásnak egyik eredménye, hogy

Hz állam és egyház efválaszfásn «imán és különösebb súrlódások nélkül folytatódik.

i— A n épkön: árs a sági álkoitrnSnynak megfelelő esküt az összes felckczotck papjai rendben lehették, a római katolikus püspökök és rendfőnökök kivételéivel. Ezek a püspökök és rendiő- nöikök orra hivatkoznak, hogy ilyen, eskü letételéhez feletteseik külön engedélye szükséges és ennek beérkeztéig .függőben hagyják az eskütételt. Mi utánanéztünk ft dolognak és nveg- jáírlapitotUnk, hogy

az összes magyar katolikus püspök annakidején nyugodtan felesküdött Horthyrn.

Előttem van az esküszőveg, amely Így kejjdiödikr „Én, dr. Hamvas Endre,

mini püspökhöz illik, esküszöm a szent evangéliumokra, hogy Magyar- ország főméi tóságú kormányzójának híve leszek“. Az esküt Honthy kezébe tették le és az esküszöveget sajáijkezű aláírásukkal erősítették meg. Az utolsó három ilyen eskütétel nem egészen halt évvel ezelőtt, 1944 március 5-én történt.

Ezekufán kézen felevő a gyanú, hogy a katolikus főpapoknál a/, eskü le nem tételében nemcsak tormái okok játszanak szerepet.

A demokrácia azonban erejének és igazának tudatában itt is nyugodtan néz a fejlemények elé.

Farinuk vezetési* aluli megszilárdult népünk egysége

— Népi demokráciánk sikeréként könyvelhetjük el fővárosunk és az elővárosok egyesítését. Ezzel a lépéssel Is fél évszázad adósságéi törleszt jük le. Budapest környékének dolgozói, akiknek életviszonyait fokozatosan a fővároshoz fogjuk emelni, ebből la fényből is meggyőződhetnek róla, hogy a népi demokráciában a szó éa a tett egybeesik.

—• Végül népi demokráciánk számokban ki nem fejezhető, de jelentőségében felmérhetetlen erősödése, hogy

Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése alatt megszilárdult népünk egysége. Ennek egyik megjelenési formája, hogy eltűnőben van hazánk keleti és nyugati területe közt a gazdasági és politikai különbség.

Ez az egység segítette elő az újjáépítés sikerét, a hároméves terv időelőtti befejezését. Ez új erőforrása és biztosítéka jobb jövőnknek és boldogulásunknak.

— Népi demokráciánk helyzetének ismertetésénél ezáltal szándékosan, eltekintettem azoknak a nehézségeknek és hibáknak részletes taglalásától, amelyek egy sor területen mu- \ lakóénak, de

amelyeknek jelentősége és méretei nem haladják tűt az egészséges szervezet gyermekbetegségeit és a növekedéssel járó bajokat.

Elég, ha rámutatunk államgépezetünk növekvő bürokratikus. tendenciájára, a túltengő szervezésekre, a felesleges központokra, a gazdasági és adminisztraJtív vízfejek létrejöttére és bizonyos pazarlásra, amely jó gazdasági helyzetünk következtében a körleteknél jelentkezik.

A kritikai részt azonban ezúttal népi demokráciánk motorjára és vezető erejére, saját Pártunkra tartottam fenn.

Minél jobban érezzük át a politikai és gazdasági felelősséget

. _v— Előre kel! bocsátanom, hogy *i tépi demokrácia sikerei elsősorban Pártunk sikerei is. Ezek a sikerek igazolják, hogy

Páliunk egészséges, jól fejlődik jés meg tudja oldani mindazokat • a feladatokat, amelyeket a tör- íéneíem a szocializmus építésével kapcsolatban eléje állított, •innék a fejlődésnek, volt egyik legjobb és legsikerersebb bizonyítéka az a. fordulat, melyet Pártunk az utolsó hónapokban a termelés felé tett. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy acz „ felleadütés, melyet az elmúlt 4—5 hónap folyamán a szo'cia Est« építés terén tapasztaltunk, elsősorban annak kőBZönhető, hogy Pártánk figyelmét a termelés kérdéseke összpontosította.

— Az a felismerés, hogy a kommunista jó munkájának próbaköve a termelés eredménye, hogy a jól végzett politikai munkát az emelkedő' termelés számai ellenőrzik, egyre inkább átmegy Pártunk köztudatába és vele együtt erősödik az a ludat, hogy moxt már — mint az ország gazdáinak — megnőtt * a felelőssé gímk.

Mindenért, ami ebben a* országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk n felelősek.

Minél jobban átérezzék ezt a felelősséget, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi munkákat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánk háruló feladatokat, annál inkább meggyorsul a szocializmus építése. dolgozó népünk felvirágzó a.

— Annak tudata, hogy a politikai felelősség mellett legalább oly mértékben ránk hárul a gazdasági felelősség is, 'kiszélesítette, elmélyítette a kommunista munkát, közelebb vitte a gyárak esztergapadijaihoz és a szövetkezetek földjeihez. Egyben mutatója ez a jelenség annak, hogy

Pártunk a feladatok sokoldaíúsá- gúvai és terebélyesedévé ve' együtt nő és fejlődik.

— Amikor egészséges Pártunknak ezeket az eredményeit, melyek elmélyítették és megszilárdították nemzet- vezető szerepét, ilyen élesen kidomborítom, ugyanakkor rá kell mutatnom egy sor hibára, amelyeknek kiküszöbölése szükséges, mert tűrésük veszélyeztetné Pártunk további egészséges fejlődését.

önteltség a pár I szer rezetek vezetőségeiken, különösen a Viharsarokban

f — Hogy miről van azó, azt bevezetésül azokkal a tapasztalatokkal eccmléítefcm, amelyeket a Viharsarok vármegyéinek pártszervezeteivel kapcsolatban nyertünk. A Viharsarok vármegyéi tudvalevőleg felszabadulásunk első napjaitól kezdve a kommunista mozgalom legerősebb bástyád voltak. Osanád, Chong rád, Bőkés megyékben már 1945-ben a kommunista szavazatok száma 20 és 30 százalék között váltakozott és messze meghaladta ,az országos átlagot. Ez természetes is volt, meri hiszen ezeknek a vármegyéknek a Pa casztsága évtizedes, sőt évszázados harcos múltra tekintett vissza.

—• De már az 1947-es választanoknál észrevettük, hegy mozgalmunk ezekben a megyékben egyhelyben topog és hogy valami n ne» rendben. Az elmúlt évben újra arra figyeltünk fel, hogy ezek a megyék mindenütt az ntí.lsó sorba kerültek a vetés- kampánynál, a gabonabeadásnál, a tervkölcsönjegyzésnél és egyebütt. Ezért három hónapja alaposan megvizsgáltuk az ottani pártszervezetek munkáját.

— Az első tapasztalatunk az volt, hogy

Pártunk országosan (átható sikere pártszervezeteink vezetőségében fokozatosan erősödő önteltséget eredményezett.

Elv társaink egyre jobban, lebecsülték a tömegek felvilágosításának és megnyerésének szükségességét .és ami e/.Zel összefügg, lebecsülték a/ ellenség munkájának jelentőségét is.

— Amikor például felvetettük a kérdést, hogy a szabotáló butikokat miért nem leplezik le erőteljesen a dolgozó parasztság előtt, miért nem igyekeznek meggyűlöltetni őket a falu lakosságával, a medgyesházi termelőbizottság egyik tagja azt válaszolta; „Nincs nekünk szükségünk az ilyesmire, nem mer senki a védelmükre kelni, legfeljebb az orruk alatt morognak."

Ez a jelenség a „fordulni éve" óta országosan is tapasztalható, de a Viharsarokban különösen élesen mutatkozik.

A kulúkok kérdésében néhol messze előreszaladnak, a Párt vonalától balra eltérő terveik vannak a kulákok likvidálására. Másutt még virágzik a ,.jó kulik" elmélet, néhol még a Pártba is beveszik őket és a termelőszövetkezetek kérdéseiben hallgatólagos egységfrontba is kerülnek a kulúkokkal.

— A felszabadulás előtti mozgal- 1

inakban résztvett idősebb elvtársak részéről tapasztalható, hogy

igyekeznek a fiatalokat fávoíínr- fani a párívczeSőségtöí és mín- denléfe párfmunkától, azon a címen, hogy: ,,A fiatalokat a Bórlhy-rendszer nevelte. Hol voltak ők akkor, amikor mi már harcoltunk?" Ennek eredményeként pártszervezeteink egy része elöregedett. Orosházán például a Párt átszervezése után is 513 pártmunkásból 431 35 éven felüli, nagyrészt 50 év körüli elvtárs. A fiatalabb elvtársak háttérbe szorításának egyik fő oka az, hogy az idősebb elvtársak látják, hogy a fiatalok jobban fejlődnek, pártiskolába mennek, bátrabban kezdeményeznek.

Parnuesoíás a tömegek meggyőzése helyeit

— Tapasztalhattuk a felsőbb pártszervezetek intézkedéseivel kapcsolatos ellenállást. Amikor a Csanád megyei bizottság 4—5 községben női bírónak megválasztását javasolta, regi elvtár- saink megbotránkozva kérdezték: „Micsoda világ lesz itt, amikor a nők fognak nekünk parancsolni". Amikor a pártonkívüli tömegek megnyeréséről van szó, ezek az elvtársak úgy teszik fel a kérdést: „Azoknak hízelegjünk, akik nevettek rajiunk, amikor a csendőrök vittek bennünket? Azokat agitáljuk, akiit mostanáig nem találták meg m utat Pártunkhoz? Ki van hatalmon, hát nem mi? Ha nem tetszik nekik valami, hát nem tudjuk őket kényszeríteni?"

_ Lépíen-nyomon tapasztattuk

a parancsolgatást, a tömegek véleményének semmibevételét, az ellenség lebecsülését a pártszervezeteken belül is.

Nem tartanak rendszeresen taggyűlési, a vezetőségnek nem számolnak be munkájukról, sőt ha a tagok részéről kritikai hangok hallatszanak, a Párt egysége elleni tárnádénak, frak- ciczásnaís minősítik és a bíráló! ledorongolják.

Az önteltség eredményeképpen az éberség is eltompult.

— Azt hiszem, hogy ezekután nem lehet csodálkozni azon, hogy a Viharsarok vármegyéi, amelyek 1945-ben az élenjártak, pártszervezeteink rossz munkája következtében visszaestek és

a legrosszabb megyék közé kerültek.

Amikor pártszervezeteinkben elharapódzott az a szollem, amely meggyőzés helyett diklál, nemcsak az ellenségnek, de a tömegeknek és védül saját elv.áraainknak is, amelyben nincs pár demokrácia, ahol nem hallgatják meg, sőt elnyomják a tagság

kritikáját érs, ahol még kevésbé lehet szó önkritikáról, ott az út lefelé vezet. Ahol elharapódzók az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is,

hogy nincs szükségünk a dolgozó ‘5- megek támogatására, ötöt rögtön meglazul és később elvész a Párt és a tömegek egészséges kapcsolata, Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől.

A h «ínam tűm isi a öntudatos, odaadó, ssecény munkása Pár*jármaié, osztályának, dolgozó népének

— A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pántjának, osztályának, dolgozó népének.

Ez sikereink titka.

De ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászás, korrupció keletkezik, háttérbe szorítják az ifjaka,., nőket és lompul az éberség az ellenséggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, amelyekkel szemben, ha

kíméletlenül let nem vesszük a harcot, előbb vagy utóbb, de lejtőre viszik a Pártot.

— Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenségek, amelyeket a Viharsarokban tapasztaltunk, tőbbé- kevésbé a legtöbb szervezetünkben fellelhető, ha nem is ilyen tömény formában. Különösen megnőtt a számuk, mióta a harc a reakcióval szemben lényegében eldőlt, mióta biztosan ülünk a nyeregben és mióta elméletileg is megmagyaráztuk, hogy a népi demokrácia lényegében proletárdiktatúra, azóta nem egyszer hallani, amikor elvi árjaink meggyőzés helyett kényszert alkalmaznék, azzal indokolva, hogy „most proletárdiktatúra van“. Mielőtt a hibák részletes taglalására rámennék, idézni akarom azt, amit nagy tani lónk: Lenin és Sztálin erről mondott:

„A Párt taktikáját — tanítja Sztálin elviárs — a munkásosztály bizalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg — ellenkezőleg, az erőszak megöli azt —, hanem a Párt helyes elmélete, a Párt helyes taktikája, a Pártnak az osztály iránti odaadása

a munkásosztály támogatásával kapcsolatban és ama kézsége és képessége, hogy q tömegeket jelszavai helyességéről meg• győzze."

Rákösd elviárs néhány ídlovomatkozó idézet után így folytatta beszédét;

— Sztálin elvfárs megállapításai a parasztsághoz való viszonyunkra is érvényesele, s Pártunkra mind'enbcn illenek.

Az. a helytelen nézet például, hogy most már az ellenség meg- verése után nincs szükség nálunk meggyőzésre, hanem elég a kényszer alkalmazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtettük Lenin tanítását, aki azt mondta:

„Akkor alkalmaztuk helyesen és sikerrel a kényszert, ka előbb megteremtettük számára a meggyőzés alapját."

— Nem csoda, hogy olyan helyeken, ahol a kutakkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkalmaz — de Pártunk nem törődik azzal, hogy ez intézkedések jogosságáról Q dolgozó parasztságot meggyőzze, 1 — he- lyenkint a m eg rendszabály ozotJi kulákok felé fordul a parasztság egy részének szimpátiája.

— Még Súlyosabb azonban az eset, ha

a faját elvtársainkka! szemben alkalmaznak iá párfwzegvezefek vezetői kényszert, a meggyőzés helyett diktálnak, parancsolgatnak nekik.

Hogy ilyesmi nemcsak a Viharsarokban, hanem egyebütt ‘is előfordul, az itt a pártközpontban nem egyszer tapasztalható.

A párídcmokrácla elfogása

— Sok a panasz a pártidemokrácia megsértése miatt. Egyes szervezeteik egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogy hiányoznak a választ ott szervek.

— A borsodmegyeí nagyüzemi párt- bizottságok például mind kincvezettek. A borsodmegyei bizottság egyetlen tagja sem választott és a p árl'.v ál asztma nyilak nagy többsége már nem tartózkodik a megyében.

Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol e pártdemokrácía elemi szabályait nem tartják be, ahoí a vezetőség nem ad számot tagságának és a tagságának nincs módja bírálatot mondani a vezetőség munkájáról, igazi partéiét- röf szó sem tehet.

Még kevésbé lehet szó önkritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arra vonatkozóan, hogy nem tűrik funkcioná- riusainfc a kritikát.

—1 Ezek ’a módszerek oda vezetnek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoportosulásokról, állásvadászairól. Azokat az eLvtánsakaií, akiket megfosztunk a bírálat ellem jogától, elidegenít jük a Pánttól, elégé- ctetlenséget keltünk bennük.

— A pártdemokrácia elfojtá,» természetesen nem marad titokban. Csökkenti a Párt vonzóerejét, a tagok leszoknak az aktív hozzászólásokról, ami a vezetőkben még inkább megnöveli a csa’hatatíanság, az önelégültség érzését

— Egyre gyakoribb az a panasz, hogy

összekeverik a Pártol ős a tömegeket, a Pártot és az államot

Hogy ez a gyakorlatban hogy történik, arra egy-két példa: A kecskeméti gépállomáson az üzemi értekezletet nevezték taggyűlésnek. A propagandista megválasztásában, amely napirenden volt. a pártonkívüliek is resztvettek és méltatlankodtak, hogy miért nem pár- tohkívüli a pártpropagaodista. Megállapítást nyert, hogy Vas megyében a decemberi taggyűlésen több helyen nem a párttitkár tartó tta a beszámolót, hanem a jegyző, vagy a tanító.

A fmroüirácSára jcSifeisszők a íagíclvéteiüel kapcsolatos hibák

— Hogy a bürokrácia milyen mélyen beleette magát pártóletünkbe és milyen károkat okozhat, arra nézve

jeltemzők azok a hibák, amelyeket a tagfelvétellel kapcsolatban országszerte tapasztalhattunk.

A pártvezetőség a tagfelíílvizs^álat után elhatározta, hogy az új tagok felvételét nem bízza véletlenre, hanem Pártunk szociális összetételének és vonzásának megnövelése szempontjából szabályozni fogja, pártszervezeteinknek javasoltuk, hogy ebből a célból elsősorban a termelésben kitűnt ipari munkásokat. a termelőcsoportok dolgozó tagjait és az értelmiségből, főleg a technikai értelmiséget részesítsük előnyben a felvételnél. Külön felhívtuk a figyelmet, hogy Pártunkban nem eléggé vannak képviselve az ifjak és a

nők és ezért a tag j el öltfelvét cinéi órájuk is külön irányt kell venni.

— A gyakorlatban ez odavezetett, hogy a megyei, vagy járási bizottságok

számszerűleg előírták, hogy egy- egy szervezet hány 25 éven aluli vagy felüli férfit, nőt, ipari munkást, vagy parasztot vehetett fel.

Ennek az lett az eredménye, hogy például egy falusi szervezet, amelynek egy hónapra egy 25 éven aluli nő felvételét engedélyezték, nem fogadta el a termelésben kitűnt férfi jelentkezését. Az ilyen bürokratikus eljárásnak százféle változata támadt és azt ered- • ményezte, hogy az új tagjelöltek felvétele gépiesen, hibásan történt. Nem a termelésben kitűnt legjobb munkások, ifjak, nők, műszaki értelmiségiek jutottak be a Pártba.

i.Mrmexateaxmain’exKVtsa'tsnmxmrxwnemMBtmm

meghűlés fis lóidolmaK ellen gyors és kitűnő hatású szer a rénhevált

ASPIRIN

v I A B L £ T r A