Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-09 / 34. szám

DUNÁNTÚLI ßariftujai dolgoró páráitok levele fóaboni eivinrNitoz Szombaton nyílik meg a Munkásmozgalmi Intézet kiállítása A MESZHART és a íűtőház dolgozói megválasztották a küldötteket az országos sztahánovista tanácskozásra A megyei tanácskozás után Mindenkiben, aki résztvett a termelőszövetkezetek és gépállo­mások vasárnapi tanácskozásán, még ott zsonganak azok a felejthe­tetlen szavak, melyek a leghala- dottabb dolgozó parasztság képvi­selőinek ajkáról hangzottak el. Mindenkiben, mint egy hosszú idő­re szóló élmény él a vasárnapi ta­nácskozás, olyan élmény, ami so­káig erőt ad majd mindazoknak, akik resztvettek ezen a döntő je­lentőségű tanácskozáson. Déldunántűlon ilyen rendkívüli fontosságú tanácskozása még nem volt a dolgozó parasztoknak. Érezték, tudták ezt maguk a kül­döttek is. De azt ís tudták, hogy kinek köszönhetik azt, hogy ilyen döntő fontosságú értekezleten ma­guk választhatják meg jobb életük kialakításának küldötteit. Ennek az érzésének Kinczler Já- nosné, erdősmecskei küldött így adott kifejezést: „A múltban el a cm mertem volna képzelni, hogy egy ilyen egyszerű parasztasszony mint én, idejöjjön, és ennyi ember előtt, ilyen fontos dolgokban el­mondja a véleményét. S hogy ez így van. ezt a nagy Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak köszönhet­jük". De döntően megmutatkozott az is. termelőszövetkezeteink tagsága tudatában van annak is, hogy a Párt és Rákosi elvtárs iránytmu- taíása nélkül sötétben botorkáltak volna, s hogy a Párt, Rákosi elv- társ mutatta meg a helyes utat. Hitet tettek a megyei tanácsko­zások résztvevői vasárnap. Hitet tettek a Szovjetunió, Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja mellett. De bizonyságtétel is volt a vasár­napi tanácskozás. Bebizonyosodot mindenekelőtt a megyei tanácskozásokon, hogy Déldunántűlon hatalmas fejlődés­nek, virágzásnak indult a termelő­szövetkezeti mozgalom. A küldöt­tek kivétel nélkül csoportjaik meg­erősödéséről számoltak be. El­mondták, hogy községükben nap- ról-napra nő az érdeklődés a cso­port iránt a dolgozó parasztok körében s hogy alig telik hét, sőt nap, hogy újabb és újabb tagok ne kérnék fölvételüket. De beszámol­tak arról is, hogy csaknem minden, vagy akár nyugodtan mondhatjuk — minden faluban fog’alkoznak a falu leghaladottabb dolgozó pa­rasztjai a termelöcsoport megala­kításának gondolatával. Ugyanakkor számos felszólaló támasztotta alá Rákosi elvtársnak azt a megállapítását, hogy a dol­gozó parasztság a termelőcsopor­tokban „kivirult, új életre kelt". S bebizonyosodott a dolgozó pa­rasztságnak erről az új életéről mindenek előtt az, hogy ez az élet szép. Ez az új, szép, nyugodt és biztos élet az egyik szülője annak, ami szintén teljes mértékben bebi­zonyosodott a tanácskozáson, hogy egy úflafta dolgozó parasztság van kialakulóban, sőt alakult már ki bizonyos mértékben a csoportok­ban. Mi jellemezte a múltban a dol­gozó parasztokat? A teljes tudat­lanság és érdektelenség- Úgy el voltak zárva a világtól, mintha minden egyes kisparaszti parcellát kínai-fal választott volna el egy­mástól és külvilágtól. A minden­napi kegyetlen robot, az örökös hajsza a megélhetésért, lekötötte minden gondolatukat, nem beszélve orról, hogy a kizsákmányoló rend­szer mindent megtett ennek a sö­tétségnek fenntartására. A megyei tanácskozásokon bebh'- 2°nyosodott, hogy a dolgozó pa­rasztság legjobbjai messze kitörtek ezekböl a szűk keretekből. Meny­eire bebizonyosodott, hogy ter­melőszövetkezeteink parasztsága megértette az összefüggéseket a sa­ját munkája és a nagy világ ese­ményei között. Kitágult a látóköre, kitágult egész Indonéziáig, Vietná­mig, Burmáig. „Mi szerencsés helyzetben vagyunk — mondotta Mészáros Sándor, az illocskai ter- melőcsoport képviselője. — Van­nak azonban olyanok, mint a fran­cia, olasz dolgozók, mint a viet­namiak, akik fegyverrel, kemény sztrájkokkal küzdenek szabadsá­gukért, az elnyomás ellen. És mi, amikor versenyben dolgozunk, igyekszünk nagyobb eredményekei elérni s ezáltal erősítjük a béke-1 frontot, akkor ezeknek a nehéz | helyzetben harcolóknak is segí- ;j tünk". Igen, újfajta dolgozó pa- lg rasztság mutatkozott be a megyei tanácskozásokon. Olyan paraszt­ság mely egyenesítette gerincét mely aükotó erejének tudatára éb­redt, mely bízik magában, mert tudja, hogy a munkásosztály veze­tésével, segítségével minden cél­kitűzését meg tudja valósítani. Em­lékezzünk o5ak vissza, nem is olyan régi, csak egy-két év előtti falusi gyűlésre. Bármiről is volt szó, a végén rendszerint panasz­nap vált belőle. A múltban, de még a felszabadulás után is jóidéig a dolgozó parasztoktól és az egyéni parasztoktól még ma is igen sok esetben csak sírást, panaszkodást lehetett és lehet hallani, hol indo­koltan, hol indokolatlanul. Annál kevésbé lehetett hallani panaszkodást a megyei tanácsko- záscAon. A somogymegyei tanács­kozáson ötvenhat felszólalás hang­zott el és nagyszámban szóltak hozzá a beszámolóhoz a baranyai és tolnai tanácskozáson is a dol­gozó parasztok, de egyetlen egy | olyan hozzászólás nem volt, ame­lyik sírásból, vagy panaszkodásból állott volna ki. Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy a ter­melőcsoportok — különösen a ré­gi csoportok — tágjainak, nem igen lehet panaszkodni valójuk. Senki se gondolhatja azonban azt, hogy nekik nincsenek nehézsé­geik. Igenis vannak nehézségek. Csakhogy ez a dolgozó parasztság nem panaszkodik a nehézségek­ről, hanem megoldja a nehézsége­ket. Ha a maga erejéből nem megy, akkor segítséget kér az ,,idősebb testvértől", a munkás- osztálytól, de leküzdi az aka- ft dályt. A kizsákmányolástól félszaba- g dúlt dolgozó parasztság hatalmas S erejét lehetett érezni a tanácsko-1 záson, amely —• mint az a Szov­jetunióban is bebizonyosodott — a munkásosztály vezetésével cso­dákra képes. Ugyanakkor olyan újfajta dolgozó parasztság mutat­kozott be, melynek ez a csodá­kat alkotott szovjet parasztság a mintaképe, amely tudatosan azon az úton akar haladni, melyet aÁ Szovjetunió parasztsága járt. „A Szovjetunió diadalmas parasztsá­gának útján akarunk tovább ha­ladni" — mondta felszólalásában Kirad! György, Baranya egyik leg­nagyobb csoportjának, a majsi TSZCS-nek küldötte, „Példaké­pünknek tekintjük a szovjet kol­hozokat" — mondotta Harmath Jenő, németkéri küldött. Ebben az öntudatra, alkotó ere­jére ébredt, a szovjet parasztokat miwtaképének tekintő dolgozó pa­rasztságban hatalmasan elmélyült a munkás-paraszt szövetség tuda­ta. És ez döntően megnyilvánult a vasárnapi tanácskozásokon. Alig volt felszólaló, aki ne hangsú­lyozta volna, hogy tudatában van annak, hogy a munkásosztály se­gítsége tette lehetővé az eredmé­nyeiket. Döntően pedig hansúlyoz- iák a. felszólalók a gépállomások segítségét is, mint a munkásosztály J iSstáUn elvtárs nevével még fényesebb jövőre szavaz a szovjet nép A TASZSZ Iroda moszkvai jelentése szerint Sztálin az egész szovjet nép jelöltje — erről tanúskodik a távira tok özöne, amelyek ezekben a napok­ban a Szovjetúnió minden részéből ér­keznek Moszkvába. Az egyszerű embe­rek miEiój — munkások, kolhozparasz­tok és értelmiség válás ztáseiött.i gyű­léseiken elsőnek Sztátin nevét nevezik meg. A dolgozók mindenütt annak a for­ró kívánságuknak adnak kifejezést, hogy a nagy vezérre és tanítómesterre, Lenin halhatatlan ügyének továbbvi vöjére szavazhassanak. A moszkvai Elektrozavod sokezerfönyi munkása Sztálin elvtársat jelölte a Szovjetúnió Legfelső Tanácsba. A választási gyűlé­seken a kommunisták és a pártonkl- vüliek, munkások, mérnökök, techni­kusok, alkalmazottak és az ifjúság egy gondolatot éa egy érzést juttatott ki­fejezésre. „Naponta érezzük a nagy és bölcs Sztálin vezetését, Vezérünk fá­radhatatlan gondoskodását a szocialis­ta haza felvirágzásáról. Sztál’n élete és működése lelkesítő példa a munkás, osztály ügyéért, népünk és az egész emberiség boldogságáért folytatott harcra“ — mondták a felszólalók. Sztálingrád, a volgaj erőd is SrtáBnt jelölte elsőnek a Szovjetúnió Legfelső Tanácsába. A szónokok a hős város újjáépítésének sikereit hangoztatva, amelyre Sztálin állandóan nagy figyel, met és gondot fordít, • következőket mondották: — >fSztálin jelölésére sza­vazva, a ragyogó jelenre él a még fé­nyesebb jövőre szavazunk. Sztálin lángelméjü vezetésével népünk maga­biztosan halad a kommunizmus ma­gaslatai felé Szovjet-Esztországban is nagy lendü­lettel folyik a választás előtti hadjá­rat. A taBini cellulózé és papirüzem dolgozói gyűlésének szónokai hangoz­tatták, az észt nép körében 7 évszá­zadon keresztül járt szájról-szájra a legenda arról, aki majd felszabadítja a népet s boldogságot hoz számára. A nagg Sztálin akaratából az éizt nép válláról egy szer tmlndenkorra lekerült az idegen és, a helyi járom. Néhány esztendő múlt csak el a fasiszta meg­szállás nehéz évei óta és Szovjet-Észt. ország napról-napra egyre jobban fei- virágzik. Sztálin atyai gondoskodással kíséri figyelemmel Szovjef-Esrlország sikeres gazdasági fejlődését. A szibériai falvak dolgozói is Sztá­lint nevezik meg jelöltjükként és telje« szívből hálát adnak a koibozrendszer megteremtőjének és szervezőjének, aki a parasztságot a jómódú és kulturált élet széles országújára vezette. A Szovjetunió Legfelső Tanács« —• figyelembe vére a dolgozók társa­dalmi szervezeteinek a Legfelső Ta­nács jelöltjeinek a kerületi választási bizottságoknál történő bejegyzése ha­táridejének meghosszabbítására irá­nyuló kívánságát, abból a célból, hogy a dolgozók minél szélesebb körben tarthassanak jelölő gyűléseket és körzeti választógyüléseket, meg­hosszabbította a jelöltek bejegyzésé­nek határidejét és elrendelte, bogy a dolgozók társadalmi szervezetei ti a közűtetek, amelyek a Szovjetunió Legfelső Tanácsába jelölteket állíta­nak, jelöltjeiket a megfelelő körzeti választási bizottságoknál legkésőbb február 20-ig, vagyis 20 nappal a vá­lasztások előtt jegyezhessék be és a körzeti választást bizottságok • be­jegyzett képviselőjelöltekről szóló adatokat legkésőbb a választások előtt 15 nappal, vagyis február 25-ig tegyék közzé. A hírhedt francia kémszolgálat szerepére derítenek fényt a vádlottak vallomásai a Rohiaieau-per második napján A PAP varsói jelentése szerint Ro- bineu és társai kémkedési perének második napján a bíróság folytatta Robineau fővádlóit kihallgatását. Ro bineau bevallotta,' hogy Lengyelország­ban kifejtett kémtevékenysége „táma­dó jellegű“ volt. Ezután Gaston Drouet vádlott kihall, gatisára került sor, aki szintén beval­lotta bűnösségét. Elmondta, Bardet, a francia konzulátus alkonzulja értésére adta, hogy szüksége voln» adatokra a Slup- sik környékén elhelyezett szovjet csapatokra vonatkozóan és csak akkor hajlandó számára Fran­ciaországba szóló vízumot, valamint német barátnője számára útlevelet ki­adni, ha Drouet ezeket az adatokat megszerzi. Drouet ezután részletesen elmondta, milyen megbízásokat adott számára Bardet, akit főképpen a szovjet katonai egységek elhelyezése és ereje ér­dekelt. Mikor megkérdezte tőle, kinek van szjiksége erre a felvilágosításokra, Bar­det ezt felelte: ,,A francia második iro­dának.“ Elmondta ezután, hogy Bar­det utasítására lépett érintkezésbe Kurt Baumgaerten német állampolgár­ral, aki szintén kémtevékenységet fej­tett ki. Ezután részletesen felsorolttá, milyen adatokat szolgáltatott Bardet- nek a lengyel földművelésről, rádió­leadó állomásokról, repülőterekről, ka­tonai intézményekről és katonai egy­ségekről, majd részletesen felsorolta a kémeket, ' akikkel összeköttetésben volt A bíróság ezután áttért Kbmczak vádlott kihallgatására, aki elismerte, hogy adatokat szolgáltatott a francia kémszervezetnek katonai egységekről, A TASZSZ Iroda moszkvai jelen­tése szerint kedden nyílt meg az ENSZ gazdasági és társadalmi taná­csának tizedik ülésszaka. A* ülés kezdetén Carapkin, a Szovjetunió képviselője javaslatot terjesztett elő a Kuomintang képviselőjének ki­zárásáról a gazdasági és társadat* mi tanácsból. A Szovjetunió javaslatát támogat­ták Lengyelország és Csehszlovákia küldöttei is. Mivel a Szovjetunió ja­vaslatát a tanács tagjainak többsé­ge, élén az Egyesült Államok képvi­selőjével, elutasította, a szovjet kül­tengeri kikötőkről, áüami hivatalok mű­ködéséről, ipartelepek termelés' ered­ményeiről. Beismerte, hogy híven tel­jesítette mindazokat az utasításokat, amelyeket Bardettől, majd később Ro- bineau tói kapott Tudta, hogy Bardet — bár hivata­losan francia alkonznl — valójá­ban kém és mint lengyel állampolgár tudta, mi­lyen jelentősége van az általa szolgák tatot* adatoknak. döttség elhagyta ax ülést, bejelentve, hogy addig nem vess részt a gazdasági és társadalmi tanács munkájában, amíg a tanácsból ki nem zárják a Kuomintang-csoport képviselőjét. A Szovjetunió nem ismeri el törvé­nyesnek a tanács egyetlen olyan ha­tározatát sem, amelyet a Koumin- tang-küldött részvételével hoz. Csehszlovákia és Lengyelország küldöttei szintén megtagadták, hogy. résztvegyenek a gazdasági és társa­dalmi tanács munkájában és elhagy­ták az üléstermet. & Szovjeiiiió, Lengyelország ás Csehszlovákia hüliHei elhagyták az EHSZ gazdasági ás társadalmi tanácsának iiiását legfontosabb támogatását a politi­kai vezetés és irányítás mellett. Mindezeken felül bebizonyoso­dott az is a vasárnapi megyei ér­tekezleteken, hogy termelőcso­portjaink tagsága megértette, hogy melyek a legdöntőbb feladatok termelőcsoportjaink további fej­lesztése terén. Számos hozzászóló hangsúlyozta ki a termésátlag emelésének, mint legdöntőbb fel­adatnak a fontosságát- Bizonyossá vált a tanácskozás nyomán az is, bogy termelős'zövetkezeteink nagyrészénél megértik most már a munkaegységgel való számolás, a végzett munka arányában való osztozkodás hatalmas jelentősé­gét. „Rájöttünk, hogy a lusták kardoskodnak az egyenlő osztozko­dás mellett" — mondotta Mészá­ros Pálné lippói üzemi párttitkár „Ma már nem tudnánk meglenni munkaegység rJlkül" - fejezte ki röviden véleményét a gerjeni cso­port küldötte. Es a tanácskozás hatalmas mértékben elősegítette, hogy rövidesen egyetlen olyan csoportunk se legyen, amelyiket az „egyeniősdi" bomlasztana. Döntő jelentőségűnek kell ne­veznünk az értekezletet a nők és az ifjúság bevonása szempontjá­ból, bebizonyosodott az is, hogy a küldöttek megértették a földbe- vitel körül mutatkozó elhajlások felszámolásának szükségességét. Számítunk arra is, hogy rövidesen megszűnik az a több helyen mu­tatkozó irányzat, hogy túlzott mértékben akarják igénybe ven­ni az állami támogatást és köve­tésre talál a kistormásiak és a nagynyárádiak példába, akik, amit lehetett, saját erejükből építettek fel. Megmutatkozott a megyei érte­kezleten az is: temelőszövetkeze­teink tagságában egyre jobban tu­datosul, hogy csoportjainkat csak a kulákok ellen vívott kemény har­cok árán építhetjük, s hogy ezért fokozott éberségre van szükség a kulákok támadásaival szemben. De mindenek fölött megmutatkozott az is, hogy csoportjaink egyre in­kább megértik, hogy mind a fel­adatok megoldásához, mind a ku- lákok elleni eredményes harchoz elengedhetetlenül szükséges az orős üzemi pártszervezet kiépítése, mely motorja lesz a fejlődésnek, mely irányítani fogja a csoport munkáját, harcát egyaránt Hatalmas, szinte felmérhetetlen a megyei tanácskozások jelentősé­ge. Eredményei hosszú időn ke­resztül viszik előre Pártunk pa­rasztpolitikáját, munkánkat mely­nek célja boldog, szép életet te­remteni dolgozó parasztságunk számára.

Next

/
Thumbnails
Contents