Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-21 / 44. szám
DUNÁNTÚLI jr APLO Forrö szereietfel fogadták Pécs dolgozói Tyihonov elvfársat Deák Lívia etvlársnő beszámolója a pécsi kibővített pártválasztmányi ülésen Megalakult az első sziahánovista-brigád István-aknán Vn. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1950 FEBRUÁR 2! A párt választ mányi ülésekről Történelmi tett, —• ez volt Rákosi elvtárs beszéde. Párttagok és pártonkívűliek egyre jobban megértik, hogy most a magyar dolgozó nép élcsapatának, a kommunisták pártjának fejlődésében merőben új szakasz kezdődik. Ha röviden akarnánk megfogalmazni, rn.ről van szó, azt mondhatnánk: jelentős és határozott léptekkel tovább megyünk azon az úton, amelyet számunkra és minden kommunista párt számára a Bolsevik Párt nagy példája kijelölt. A Magyar Dolgozók Pártja egy 'ilyen bolsevik-típusú párt akar lenni, amelyben eleven a párton- belüii demokrácia, ahol szélesen • és pártszerüen alkalmazzák a kri- ' tikát és önkritikát és amely eltép- hetetlen, mély gyökerekkel ágyazódik be a tömegek közé. Ez a fordulat, Rákosi elvtárs párthatározattá lett szavainak végrehajtása nemcsak Pártunk életében, hanem egész népi demokráciánk történetében új szakaszt jelöl, általa meggyorsul fejlődésünk, a •zocidlizmus felépítése hazánkban. Ezért fogadta párttag és párton- kívüli oly nagy örömmel, lelkes felszabadultsággal Rákosi elvtárs Útmutatását. Jól látjuk, hogy nem egyik napról a másikra szóló feladat végrehajtása előtt állunk. Nem hirtelen és ugyanakkor múló sikerek hajszolásához fogunk? hanem megalapozott, tartós eredményeket akarupk és fogunk elérni. Ezért az a módszeresség, ahogy Pártunk Rákosi elvtárs beszédét mind lejjebb viszi, mind mélyebbre ássa a dolgozó tömegek tudatába. Az első lépéseket azok a választmányi értekezletek jelentik, amelyeket a Megyei Bizottság, a városi és járási pártbizottságok a napokban tartottak és amelyeket második ütemben a taggyűlések követnek. A választmányi ülések arra mutatnak, hogy pártszervezeteinknek egy része becsületesen, kommunista felelősséggel megkezdte a 'teszed feldolgozását és Rákosi elvtárs szavai nyonán őszinte igyekezettel nekiláttak az eddig elkövetett hibák felkutatásához, a munka megjavításához. Erre vallanak az olyan felszólalások, mint a pécsi posta oktatási felelőséé, a Bőrgyár, Kokszgyár titkáráé és még jó néhány elvtársé, akik megszólaltatták azt az egészséges, alkotó visszhangot, amely eljövendő, inár érlelődő, új, nagy sikereinket jelzi. Eléggé nem méltatható eredmény az, hogy tömegméretekben most bontakozott ki először szabadon az alulról jövő bírálat és ugyanakkor a felsőbb pártszervek most alkalmazták e öször szélesen és konkréten az alapszervezetek nyílt kritikáját. Persze még sok a csiszolni való. Még akadtak olyan felszólalások is, mint Király elvtársé a Magasépítő NV-től, aki beszéde során minden átmenet mélkül, szinte lábánál előrángatva “jelentette ki: „Most pedig önkritikát is fogok gyakorolni“ és azután, amit gyakorolt, az minden volt, csak nem önkritika. Még vannak olyanok, akik a kommunista pártok e fő fegyverének alkalmazását oly helytelenül értelmezik, mint Sziklai elvtárs, a szászvári párttitkár, aki kijelentette, hogy :„Ezentúl havonta kétszer napirendre tüzzük a kritikát". Ha ők még nem is értették meg, de már sok felszólalás mutatja, hogy elvtársiunk tekintélyes százaléka tudja: a kritika és önkritika, munkánk adandó elválaszthatatlan, szerves része. Ezt példázta •Gabore elvtárs, mecsekszabo'c párttitkírunk és a mohácsi választmányi ülés nem egy felszólalása. Mindezek a rendkívül biztató tények azt bizonyítják, hogy párt- szervezeteink kezdik megtalálni a vezetés magasabbrendű, bolsevik módszereit. E jelentős eredmények mellett azonban fel kell vetnünk a szép számmal adódó hiányosságokat is. Elsősorban azért, hogy azokat döntően a küszöbön álló taggyűlések során, de egész gyakorlati munkánkban felfedjük és kiküszöböljük. Amit legelőször is látnunk kell: Rákosi elvtárs beszédét még pártfunkcionáriusaink tekintélyes része sem értette meg, valahol a felszínen mozognak, de mélyére nem jutottak le. Épp ezért, ha fel is vetik a hibákat, nem kutatják rögtön azok forrását és a belőlük származó kárt, nem beszélnek arról, hogyan fognak új módon dolgozni, hogyan fogják megnyitni párttagságunk eddig lefojtott aktivitása előtt a zsilipeket, hogyan fogják ezer és ezer erős szállal ö&szeszőni pártszervezeteinket a pártonkívüli dolgozók hatalmas táborával. Ebből adódik az, hogy általában a kritika felfelé, a felső pártszerv felé és felülről lefelé, az alapszervezetek felé dícséretremél- tő lendüíettel bontakozott ki, igyanakker az önkritika sokszor ;ekélyes, hasznavehetetlen maradt. Sok esetben megelégszünk a hi- aák, a nehézségek egyszerű vénasz- szonyos felsorolásával, mint ahogy ízt Lantos elvtárs, vasasi párt- szervezetünk titkára tette, vagy olyan semmitmondó frázisokkal lobálózunk, mint azzal a eajnála- :osan nagy népszerűségnek őrven- lő kifejezéssel: „Mi is hibásak vagyunk természetesen ..." De rogy ki ez a mi személy szerint és íz illető miben hibás és főleg hogy ogja mi/hkáját megjavítani, az lem derül ki. Ilyen nagy szavaik- cal elégedett meg szentiőrinci já- á,si bizottságunk és a mohácsi városi alap'zervezetek közül nem ;gy. Márpedig nekik és mindenki- lek, aikit érint meg kell mondatunk, hogy Vven ködös, megfog- latatlan „önkritika“ nem vis: j 'lőre bennünket egy lépéssel sem. Nem vettük már jó előre szá | nításba, hogy Pártunk ezt a ha- j almas feladatot is az ellenség! idáz támadása közben fogja vég- •ehajtani. Pedig még néhány felszólalás színtelensége, bizonyta- ansága is megmutatta, hogy az izemekben fellelhető osztály - íllenség és falun a kulákok meg- ceresik a maguk számára alkal- nas réseket, ahova propagandánkkal befészkelődhetnek. Most ígyik legszívesebben alkalmazott nódszeröknek látszik annak ter- esztése: „na most leváltanak ninden vezetőt". Ezzel próbálnak lizonvta’ansagot, ingadozást so- alnkba bevinni. Nekünk nedig nagv feladataink égrehaj fásához szilárd ör.biza- omra van szükségünk azok részé - öl is, akik jószándékkal, bccsü’e- esen dolgoztak és közben esetleg» em is egy. hanem egész sor hi- 5 át követtek el. Érezni kell min- 'cn párttagunknak és minden 'áriszervezeti vezetőnknek: milyen atalrnas erő a mi Pártunk, miyen egészséges, szilárd szerveze íz, amely ilyen bátran beszél fogyatékosságairól. És gondoljon minien egyes kommunista arra is, iogy a Párt ereje az övéből és a" slcsapat. többi lagiáéból tevődik issze. Ennek tudatában vegye el bátran a harcot az ellenség iskálódásával szemben, saját ma- ’»tartásával sugározza annak a egyszerű fordulatnak kezdetét, Az ügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte a kémbanda tagjaira Kedden déli egy órakor hirdetik ki az ítéletet Geiger Imre és társai bűnügyének hétfői tárgyalását 9 óra titán néhány perccel nyitotta meg Ölti Vilmos, elnök, aki megállapí otta, hogy a tanúként beidézett Zádor Györgynó, dr. Decsényi József, Budai Lajos, Czver- dély Andor, Fazekas István, Arató Henrik, Vass Károly, őzv. Laehne Andrásáé, Gergely Gedeon valampny- nyien jelen vannak. Ezután Ölti elnök rátért a tanúkihallgatások megkezdésére, Elsőnek Zádor Györgynét hallgatta ki, aki elmondotta, hogy 1946-ban kerül! az ISEC Nádorul cai irodájába. Elnök: Észlelt-e valami olyasmit, ami nem ügyvitelhez tartozott, ami nem kereskedelmi, gazdasági funkció volt, hanem kémtevékenység? Zádorné: Az irodában végzett működésem során rövidesen meggyőződtem arról, hogy az egymást követő, említett amerikai, illetve angol megbízottak a kereskedelmi vállalattal kapcsolatos tevékenységüket csupán ürügykénf használták fel, amelynek leple alafl kém- és szabo- lázstevékenységel folytatlak. KómjeSentépelt a futárpostában Elnök; Hogyan juttatta az adatokat Vogeler külföldre, tud ön erről? Zpdorné: Általában az amerikai megbízottaknak az volt a szokásuk, hogy bizalmas jelentéseiket, kémjelen- éseiket nem a szabályszerű magyar posta útján továbbították, hanem az amerikai misszió, illetőleg később a követség íulárposláíónak igénybevételével. Elnök; Megfizették önt rendesen? Zádorné: Igen, Elnök: Mennyi volt a fizetése? Zádorné: ők a gyári fizetésem túl :ize'éskie‘<észités címén havi ezer fo- ■íntot adtak. Elnök: Tessék megmondani, Sanders í cigar is gyűjtőit ilyen adatokat és elentéseke;. Zádorné: Sanders a legnagyobb mértékben folytatta az előző amerikai megSi. zoffa.lt kém tevékeny-égét. Végevedül Zádorné Geiger, Radó, tőrv Edina kém- és srabotázscrelek- nányeirő! valló t, maid az elnök dr. VcsS-nyi József tanút hallgatta ki. Elnök: Tud ön arról, hogy a fel- zabadulás után havi jelentéseket kézi ettek a newyorki központ rézére? Decsényi: Igen, Lenkei volt vezér- gazgató és én rendszeresen havonta kémjelenfésekef nllí’ot- fnnk össze az amerikn!nk részé, re Magyarc-szág politikai, gazdasági és katonai helyzetéről. Elnök: Ezek a jelentések tehát lemcsak a S'andard vállalat ügyeit s kérdései; ‘árgyalták? Deosényi: Nem, kérem, országos [gyeket Is. Decsényi után Budai Lajos tanul allgat'a ki a tanácselnök. Elnök: Milyen minőségiben dotgo- ob ön Standardnál? Budai: Let?utóbb mint műszaki tit- árság vezetője. Elnök: ön volt a terv-megbízott? fítt rf ÍJÍ • T /< Elnök: Volt önnek tudomása arról, hogy az amerikaiaknak az üzemet elsorvasztó politikai célkitűzéseik Tannak? Budai: Igen, tudtam ezt. Elnök; Honnan vett ön erről tudomást? Budai: 1948 január elején Geiger Imre magához hívató#. Elmondotta, hogy mint jól tudom, néhány hónappal ezelőtt alkalma volt •Newyorkban a Standard-konszern vezetőcégével tárgyalni Ezen a tárgyaláson Caldwell ezt az u javítását azzal indokolta, hogy az amerikai kormányzatnak nem érdeke, hogy a fiatal magyar népi demokráciának a gazdasági élete fejlődésnek induljon. Budai elmondotta még,, hogy Geiger vezérigazgatása alatt 60 felesleges átköltöztetést hajtottak végre, ami sokszázezer forintba került a magyar nép államának. Elnök: Geiger Imre, ön adott ezekre az á [költöztetésekre konkrét utasítást? Geiger; Igen, én adtam utasítási Elnök; Tehát Így történt mindez? Geiger: Igen, teljesen megfelel a valóságnak. Kövoikczik Czverdély Andor Jrí* hallgatása. Elnök: ön milyen minőségben került a Standard-gyárba? Czverdély: Mint vezető mérnök. Elnök; Tud ön arról, hogy ebben a gyárban tudatos szabotázsok folytak? Czverdély: 1949 január végén Geiger Imre magához hívatott a szobijába ée a következőiket mondotta: Az amerikaiaknak semmi éi dohé, hogy a gyár teljesítmény», , termelése ma százszázalékosan folyjék. A jelentésből úgy látom, hogy kollega úrnak annyi baja van, hogy nem lesz nehéz elvállalnia azt a feladatot, hogy azokat a hibáliat, amelyek felmerülnek, nem küszöböli ki teljes mértékben, olyan mértékben, ahogyan azt tudná. Elnök; Tessék csak ide jönni Geiger Imre, emlékszik ön erre? Geiger: Igen, Elnök: így volt? Geiger: Igen, Jugoszláviának nem szállítottak selejtet Elnök: Fazekas István tanút kérem. 1 Fazekas: Az újítások legnagyobb Fazekas István az elnök kérdésére része vagy nem, vagy késedelmesen elmondja, hogy 1923-ban Pesterzsébeten született, foglalkozása osztályvezető főmérnök, 1942 óta dolgozik a Standardnál, majd a magyar posta állami rendeléseinek ezabotálásár&l vallott. Elnök: Csak a magyar posta rendeléseibe építettek he selejtanyagot, vagy más államok részére is? Fazekas: Tudomásom szerint a Jugoszláviába szállított áruknál ez nem érvényesült. Elnök: Mit tud ön a gyár dolgozói által kitervelt újítási, ószszerüsítési javaslatok kérdéséről? került bevezetésre. Érne legjellemzőbb példa a törés metszőlap, amelyet körülbelül 1948 végén adtak be mint újítást. Ennek a metszőlapnak a bevez<r* tésére csak a volt vezetők lecserélés» után került lehetőség és ez évenként 300—400 ezer forint j megtakarítást jelent a vállalat- í nők Elnök: (Geiger feléj Geiger, tud 5* erről az újításról? Geiger (feláll): Igen. Elnök: Miért nem alkalmazták ezt előbb, ha ez ilyen lényeges megtakarítást jelent a vállalat részére. Geiger: Éppen ezeket a megtakarításokat akartuk elkerülni. Milliókkal károsították meg a magyar álSamot Elnök: Kérem Arató Henrik tanút. Ara ó arról vallott, hogy a newyorki ISEC-közpoct köteles lett volna minden újabb műszaki találmányt, tervrajzot, műszaki információit megküldeni a budapesti Standard-gyárnak, míg a gyár ennek fejében a forgalomból 4 százalékot térített meg a newyorki központnak. A központ azonban ebből semmit nem teljesített. A budapesti gyár ellenben pontosan teljesítette a befizetést, ezáltal mabb milliókkal károsították meg a magyar államot. Elnök: Kérem Vass Károly tanút. Vass Károly elmondja, hogy 1948 december 15-íg volt veszprémi főispán, ez idő alatt ismerte meg dr. Justh István prépost-plébánost. Ezután Vass elmondotta, hogy 1948 november ele* jén, amikor hivatalos úton Budapesten járt, Justh is vele jött. A Paradlso espressobaa megismerkedett Sander« Edgárral, alti akkor meghívta magához vacsorára. Vass: Ekkor közölte velem Edgar Sanders, hogy Justh révén teljesen tájékozódva van legitimista politikai beállítottságomról és tudja azt. hogy én kész anyagot szolgáltattam Justhnak, amit ö Justh-töl meg is kapott. Ekkor röviden ismertette velem a nemzetközi politikai helyzetet, az angol-amerikai imperializmus háborús célkitűzéseit és orr» raíé íelkészütődésükeL Ennek a háborús célnak az érdekében kíván engem is bekapcsolni hírszerző tevékenységébe. A kémjelentések útját Vass Justh—Sanders Elnök: ön milyen adatokat juttatott el Justhon keresztül Sandershez? Vass: Justhon keresztül gazdasági, politikai és katonai vonatkozású adatokat juttattam el. Elnök: Juttatott el ön például Vcszprém-kőmyékről, az ön megyéjéből, az ön főispánsága alatti megyében települt üzemekről konkrét adatokat? Vass; Igen. folyamatosan jelentettem Justhnak. ' Elnök: Például milyen üzemekről? Vass: A Péli Nifrogéngyár. helyreállításának ütemét, azután a munkástéfszámnak, a termelékenységnek emelkedését. Elnök: ön ugyebár kapott hívatalo» jelentéseket ezekről az adatokról 6» végezve eddigi munkájával elsősorban saját cselekedeteivel kell hozzájárulnia a párthatározatok végrehajtásához. így nemcsak egyszerűen a hibákat kell felfednünk, hanem ki kell kutatnunk azok okozóit és az akadályok félredo- básával el kell érnünk, hogy pártszervezeteinket minden elv- társunk. minden becsületes dolgozó odaadóan támogassa, rajta keresztül szeresse egész Pártunkat, mögé felsorakozva építse szocialista jövőnket. Nemcsak az előttünk álló taggyűlések helyes megszervezéséhez, hanem az egész új fejlődési szakasz megértéséhez és végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges Rákosi elvtárs beszédének beható feldolgozása, saját szervezetünkre, saját munkánkra való alkalmazása. Ez kell, hogy gyakorlat; munkánk alapját képezze, enélkül minden tettünk felszínes éa eredménytelen lesz. Rákosi elvtárs a marxizmus-le- ninizmus előrevilágító fényével megmutatta számunkra az útat Lépjünk rajta bátran előrel amely Rákosi elvtárs # beszéde nyomán most pártszervezeteinkben szárnyát bontja. Az előttünk álló feladat mindenek előtt az, hogy minden egyes párttagunk külön-külön érezze a felelősséget, amely a tennivalókból ráhárul, amellyel ő fog hozzájárulni ahhoz, hogy Pártunk munkáját megjavítsa, kapcsolatait a tömegekkel elmélyítse, a nárfdemokrácia továbbfejlesztését ílősegitse. Ezt a személyi fcle- össéget kell minden egyes kommunistának éreznie és. számadást
