Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-10 / 8. szám

1*50 XANÜÄS 10 ' W A P L O •3* 3 G/A ICO fl SLAT Á pártmunka nem mehet a termelés rovására, mert a termelés a legfontosabb pártmunka AMjft egy-két hete míg sűrűn merőit lei ax üzemekben az a probléma, hogy „a pártmunka elvonja a munkásokai tt termelőmunkától.“ Bizalmiak, nép­nevelők, a Párt nem függetlenített funkcionáriusai, munkaidő alatt hói ilyen, hol amolyan ürüggyel, de min­dig azzal a felkiáltással, hogy „ez párt. munka!“ számtalanszor jelenlek meg a pártszervezet helyiségében, az üzem: 'bizottságnál, a vállalatvezetőnél, fél­órákig tartó „villámérlekezleten“ dug­ták össze a fejüket kulturális-, szo­ciális- és sportvezetők. Közben a gé pék álltak vagy üresen jártak, vagy a csoport többi tagja látta el nem túl nagy lelkesedéssel a „pártmunkát végző“ pártmunkás részét a termelő miunkában. Így volt et szinte vala­mennyi ízemben, kivétel nélkül. Azóta, lényegesen megtrAllo­ZOtt a helyzet. Elvtársaink megta­nulták, hogy az első és legfontosabb pártmunka, ha a termelésben dolgozó kommunisták példát mutatnak rá­juk «nő tervrészlet túlteljesítésével. így gondolkodik Benke Jenő elvtárs is. aki a Hamerli kesztyűgyár szabász- műhelyének bizalmija. A sztábni mű­szakban megmutatta, hogyan lehet kommunista módon dolgozni és 2/7 százalékkal 6 érte el a legjobb ered­ményt. A bizalmi tisztséggel járó munká­mat— mondja — nem munkaidő alatt végzem. Arra ott van a munka utáni idő, amikor már a napi feladatomat elvégeztem és ha akkor foglalkozom a csoport tagjaival, akkor nemcsak a magam, hanem társaim idejéből sem veszek el értékes perceket. Benke elvtárs példája csak egy a • ok közül. De hogy mennyire komoly a változás, azt bizonyítja Juc/i elv­társnak, a Sopiana gépgyár páittitká rajiak panasza. A Sopiana srűpjgyárban eddi« ■ pártmunka nagyrészét munkaidő alatt végezték el a pártfunkcionáxiu­sok. Must, hogy ez jórészt megszűnt, ■luczi elvtárs arról panaszkodik, hogy ® vakig elmerül a munkában, nincs akinek * munkáját napközben igény- be vehet né, számos ügy elintézése késik, mart csak munkaidő után tudnsk vele foglalkozni. A panasz nem eléggé in­dokolt, de bizonyítja, hogy a párt­munka és termelőmunka kérdésében gyors, alapos és helyes változás állt be. A hiba csak az, hogy ez nem any- nyira a pártszervezet nevelőmunkájá­nak, hanem elsősorban r tervfelbon- tásnak, az egyéni normának a követ kexménye. Azelőtt is szívesem foglalkoztam pártinunkávnl és a termelő munkában *fsm maradtam el — mondja őszintén Pécs Anna elvtársnő, a Hamerli kész tyfigyáx egyik népnevelője —, de a termelésben különösen azóta érek el fó eredményt, mióta egyéni normát koptunk. Hasonló m, «mit Juci; elvtárs mond: Mióta mindenki megkapta az egyéni tervét, erővel sem lehet az elv- társakat mnűkahdyukirői elhívni. A normáját mindenki tűi akarja teljesí térni és nem is hajlandó munkaidő alatt pártmunkát végezni. Err* nincs Is tzüKség Németh Imréné brigádvezető, a Pécsi Fém- és Lakatosárugyár pártbizalmija, miután munkahelyén 170 százalékra teljesíti normáját, ntána még vidáman és lelkesen végzj el a Párttól kapott njeghiraté.sávai járó munkát. Brigád­jának fiatal tagja, Monhalt Júlia elv lárxuö uépnevelő, ugyanígy vélekedik a dologról. Már az is jó népnevelő munka mondja , ha a termelésben el­érem a norma 160 vagy még több szá­zalékát. Szerintem csakis akkor lehet nyugodt lelkiismerettel és jó ered­ménnyel pártmuokát végezni, ha műn kahelyüokön megálljuk * helyünket. Ma már kevés helyen merülhet fel az a panasz, hogy a pártmunka el­vonná az elytársakat a termelőmun­kától. Ahol még mutatkozna, olt. is feltétlenül ki kell küszöbölni. Pár­tunk minden tagjának meg kell ta­nulnia a Bolsevik Párt példájából, hogy az ötéves terv végrehajtásában, amikor Pártunknak, kormányunk­nak az egóez országnak központi kérdése a szocializmus alapjainak megteremtése, a legfontosabb párt- munka maga a termelés, a tervek túlteljesítése. De meg Kell gráíolni ennek az eiienkezőjét is, aminek a csírái a Sopiana gépgyárban mutatkoznak, hogy a termelés mellett háttérbe szoruljanak a pártépítés kérdései, mellékes szerepet kapjon az okiatás és a pártfunkcionáriusok ne fordít­sanak kellő gondot a pártszervezet erősítésére. Nem elég az, hogy saját, helyesen értelmezett egyéni érdekeik serkentik a munkásokat részletterveik túltel­jesítésére, azzal, hogy a több telje­sítményért több bér is jár, hanem a pártszervezetnek még az eddiginél is nagyobb erővel, a termelésen túl vég­zett pártmunka még nagyobb lendü­letével kell arra törekednie, hogy a szocializmus objektív feltételein, a több és jobb gépen, gyáron, árun túl a szubjektív alapokat is megteremt­se: olyan tömegeket, amelyek lelke­sen és harcrakészen képesek a szo­cializmust. építeni. Ehhez pedig az kell, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy most már munkaidő alatt nem végeznek az éh-társak pártmunkát (amely legtöbbnyire nem is pártmun ka volt, csak ürügy az időtöltésre) hartem a Párt hareos tagjainak, ak­tíváinak a termelésen kívül végzett munkáját tegyük valóban lendületes, tömegeket nevelő, oktató és szerve­ző pártmunkává. ÜZENET MOSZKVÁBÓL Minden pénteken fél kilenckor megszólal a moszkvai rádió ma­gyar adása és üzenetet küldenek a magyar dolgozóknak a szocializ­mus országának legjobb munkásai Azok, akik kimagasló eredmé­nyeikkel segítették a szovjet nép gazdagabb, szebb életének kiala­kítását. Üzenetet küldenek azzal, hogy ismertetik munkamódszerei­ket, újításaikat. A.z első előadás a gyors fémvágásról szólt és kö­veti majd péntekről-péntekre az ipar minden ága, ahol a szovjet sztahánovisták megvalósították az. új technikát, magasabbra emelték a termelékenységet. Magyar mun­kások, munkásnők ezrei ülik kö­rül péntekenként a rádiót, keresik Moszkvát és hallgatják a szavakat, amelyek ismét bizonyítékai a segít­ségnek. Még élénken él emlékeze­tünkben Bikov, a gyorsvágás szta­hanovistája. Kilomonof, a szovjet bányászok egyik legkiválóbbja. Salvjugin sztahanovista kőműves, Ananyeva sztahánovista textilmun- kásnö. Itt jártak közöttünk, meg­mutatták hogyan lehet többet, job­Akik már megtanulták, Uo&ty s&UUattews-tz&unt Megindult a termelócsoporloknál az 1950. évi üzemtervek elkészítése. — Ezek a terveik termelőcsoportjainkat bekapcsolják hatalmas ölévcs nemze gazdasági tervünkbe és a csoportok munkáját sokkal tervszerűbbé, és ez­által sokPzal eredményesebbé teszik. Reménvpuszíán ma indul meg a tervkészítés. A kis irodát már készül­nek befű eni és várják, hogy megér­kezzék az agronómus, aki majd segít a csoportnak az ütemterv elkészíté­sében. A remény-pusztaiak már eddig is készültek a tervhez. Már maguk is számolgatták, hogyan irányozzák elő állattenyésztésükéi, mit és hogyan fegnak termelni. Reménypuszta nagyon szép eredmé. nveket ért el a múlt .évben. Számo lálogató győződött már meg ezekről az eredményekről saját szemével is és győződik meg mos anában is nap mini nap. Hisz épp tegnap is itt voltak a piskóták és a lésenyiek Egész nap nézegették a gazdaságo- s vagy háromórán keresztül ostromol­ták kérdéseikkel Varga Lajos elv ár- sat, a csoport elnökét * a többi cső- porttagokat. — Hátha még .tervszerűbben dol­goztunk volna — mondja Varga elv- társ — akkor még sokkal szebb ered. ményeket értünk volna el. Az iroda még nem melegedett be, Fodor clvíárs, az agronómus sem ér kezelt még meg, így hát a konyhá­ban beszélgetünk Vargáéknál, A terv készítésről. Ez foglalkoztatja most a csopor:okat. Főleg pedig arról, hogy mennyi baj származott abból, hogv nem volt tervszerű munka. — Ott volt például az állaUenyéez in­tésnél — mondja Varga elvtárs. — Nem készítettünk tervet a takarná nyozásra. Jó darabig úgyszólván csak tengerivel etettük a sertéseket. Ebből aztán ben, amit máskor is elvégezhettek volna. Ugyancsak a tervszerűség hiánya baiokat okozott az aratásban is. Nem mérték fel' előre az erőiket és csak az utolsó hetekben állapították' meg, hogy bizony aratógép kell a cso- porlnak. A búza már veszedelmesen sárgult, amikorra meglett a gép. — Igenám, de rossz volt, javítani keleltt. Hozzáfogtak a javításhoz. Pillanatnyi megállás nélkül dolgoztak a színben s az árnyékban is csörgött róluk a veríték, mert odakinn forró sugaraka' tűzött a nap, érlelve a búzái, sürge’- ve az aratás,!. Szerencsére még idejében lettek ké­szen. Le birták vágni viaszérésben jóllehel— ismét csak a tervszerűtlen ség követkéz ében — a mani'.labe- szevzcs i* igénybe vett pár napot. — Kemény versenyfu'ás volt ez az idő­vel s akkor... — Igen, akkor megfogadtuk, hogy ezután tervszerűen dolgozunk — mondja Varga elvtárs. S a fogadalmukat be is lar olíák % reméuypusztaiak. Az őszi munkáknak már tervszerűen foglak hozzá. Előre megállapították hogy melyik munkál mikorra kell el­végezni. Megszabták a kukoricatörés a vetés alá szántás, a vetés, a répa- szedés, a sílózás és a többi munkák határidejét, megállapítva, hogy me lyik munkához hány napra é- hány munkaerőre van szükség. A tervet be is tartották, só; határ idő előtt el is végeztek minden mun. kát. Sokkal könyebben, sokkal job­ban, sokkal kevesebb időveszteséggel és fáradtsággal, mint azt még a ta­vasszal csinálták. S most hozzáfognak majd, hogy pontos, részletes terve! készítsenek, jó szakember segítségével, az egész agság bevonásával az 1950-cs évre. Ötömmel és szívesen fognak hozzá- Szívesen, mer- saját tapasztala ul: bi­zonyította be nekik, hogy mennyivel jobb, mennyivel eredményesebb az olyan munka, amit előre meghatáro zott terv szerint végezuek s hogy mennyi bajnak szülöanyja a tervsze­rű'lenség. Boldogan, hisz az ötéves terv első évének tervét készítik, sa­ját boldog jövőjüket épí ik vele. ban dolgozni, áittőrve a régihez ragaszkodás, a maradiság, a cső- könyösség falait, itt jártak és meg­mutatták, hogy győzi le az emberi akarat, ész és lelkesedés a nagy ..lehetetlemt", és bizonyságot szo - gáltattak, hogy az ember, aki új életformát kapóit, képes arra, hogy mások szemében szinte cso­dálatos eredményeket érjen el. Nem őrzik féltékenyen munka- módszereiket, nem zárják páncél- szekrénybe. Át akarják adni és átadják mindazoknak, akik arra használják, hogy százaknak, ez­reknek és millióknak építsenek raj la keresztül új éledet. Olya1, amilyent ők maguk számára már megvalósítottak. Itt jártak közöttünk és pé'dá- juk ezreket vonzott. A magyar munkások legjobbjait. Megindult a győriek, a WM esztergályosok, a diósgyőriek versenye, melynek mozdonya az elért ezer, kétezer, háromezer százalék utón a gyors­vágásban túlhaladta a négyezer százalék állomását is. De a segít­ségre tovább is szükség van, Ezért kérték a WM munkásai levélben a moszkvai rádiót; közvetítse a szovjet sztahanovisták, a magyar munkások példaképeinek munka- módszereit. A válasz nem váratott soká magára. A kéz. amely fele kinyúltak a WM munkásai, haráití kézszorítással {eleit. Minden pénteken este {él ki­lenckor a moszkvai .rádió magyar adása szovjet sztahánov sták mun­kamódszereit ismerteti. Ezrek és tízezrek hallgatják ezeket az elő­adásokat, üzeneteket. A magyar munkások megértik mint mond ez az üzenet: „Szívesen mutatjuk és kövessétek ezt az utat. Mun­kával, harccal küzdjetek azért, ami a dolgozók számára a boldo­gulást hozza: a tervek megvalósí­tása, a szocializmus győzelme." És ha tetszik egyeseknek, ha nem: a magyar dolgozók ezt az üzenetet hallgatják és nem Ame­rika Hangját. A kolhozoknak nagy segítségére van az a számos mezőgazdasági kí- sérlei telep, ahol tudományos kutatómunkát folytatnak a Szovjetunió legkiválóbb agrárszakemberei. Képünk az egyik ‘kísérleti telep üveg- házát ábrázolja- A tudomány eredményei tovább gazdagítják a szov­jet parasztságot A SZTÁLIN AUTÓGYÁR két baj is származott .Turij Nyikiforov azt hitte: elérte termelésben a legfelsőbb határt. fUgy vélte, hogy munkaideje minden ipercét tökéletesen kihasználja. A igyalupad a legnagyobb fordulat- Az egyik az volt, hogy hamar elfő-igámmal, vágási előretolással és gyot: a tengerink és akkor kellett im&ységge! dolgozik. A kés 12 mil-li- venni. amikor a legdrágább volt. Ez'.,iméteres mélységnél választja le a már elkerülhettük volna, ha idejébe:: ^forgácsot. Röviden tehát — állapí- kjszámí'.jük, hogy mennyire van szűk-flotta meg Jurij — kihasználta az ség. Ugyanakkor az anyakocákat az ^összes lehetőségeket, elérte a terme- elzsírosodás veszélye fenyegette, mi <[lés legmagasabb fcfcát. vei csak kukoricán tarlót uk őket. i Később niéS'ÍS geudolktHtni kezdett: valóban semmit sem tehet már a termelékenység fokozására? emlékezetébe idézte amelyek munka , . r_ fközben felmerültek. Elmélyedt a-orkőly u an nezni. így azután nem-^j-nítszaki irodalomban — de nem ta- csák, hogy tengerit takarítottunk meg Iáit megoldást, amellyel előbbre jut­óé olcsóbbá és eredményesebbé is (Ihatott volna. Pedig okvetlenül meg ettük a takarmányozást. vakarta találni módját, miképpen le­x. ,, ■ , - . . , fhet tovább gyorsítani nz alkatrészek Igen, ez voll az első lecke a in*gnulnká!ását. szerűségből a teménypusz-aiak sza-i végre igen kütönös körülmények mára- ^között kapott feleletet a felvetődött Kaplak azonban még más lecké.t is. j, kérdésre. így történt: ___t. -LVAt _____ A gyári klub mozijában látott egy film et az esztergapadon alkalma ­— Ekkor jöttünk rá először, hogy 1 tervszerűen kell -takarmányozni. Ek-t„. ... kor kezdtünk ipari takarmányok, “^etetot6 pogácsa, szárított cukorrépaszele , sör. MirJrtitMt Kaptak például abból is, hogy a mun- kaerőt is tervszerűen előre kell el-, osztani. Ezt a leckét kapálásban kap táh, amikor előfordul- az az eset is. i hogy a fon'os munkához nem vol' elég munkaerő ugyanakkor, amikor jó| páran a városban voltak olyan ügyek­zott sztahánovi munkamódszerek­éről. Ennek ugyan nem volt közvet­len kapcsolata Nyikiforov szakmá­jához, mégis érdeklődéssel figyelte a filmet és hallgatta a bemondó magyarázatait. Egyszerre megragad­ta egy mondat a figyelmét: „A kés munkájának gyorsasága és tartós­sága elsősorban a heiyes geometriai formáktól függ". Azonnal felmerült benne az ötlet: problémája meg­oldását a kés szögeiben kel! keres­nie. Hazasietett és egész éjjel a vázla­tok fö’ött könyökölt. Végül is az a kérdés foglalkoztatta, mi lenne, ha a gyaluiás szerkezetének gyökeres megváltoztatásával „ellenkező” szög alatt kísérelné meg a fémet gyalul­ni. Igaz, ez ellentmond a techniká­ban kialakult nézeteknek; így még senki sem próbált acélt gyalulni. De azért nem állt meg a gondolatnál. Fogott egy közönséges kést, át­köszörülte „ellenkező” szögre. Nagy volt az öröme, amikor az első kí­sérletnél a kés símán behatolt a fémbe 25 milliméteres mélységre és alul vastag forgács vált ki. A gép egyenletesen és nyugodtan . műkö­dött. lyikííui'u« a íesköielrbbl előtolásoknál még mélyebbre enged te a kést: megkockáztatta 30—40 milliméteres mélységben gyalulni. Képzeljük csak el: a kés egyetlen menetnél három ujjnyi vastagságú rétéget hámoz le az acélról. Tapasztalatait Jurij nem tartotta titokban. Megmutatta a dolgot Sza- galovics mérnöknek, aki szinte nem hitt á szemének. Odahajolt a gép­hez és hallgatta annak járását. Minden rendben volt. A gép nyu­godtan, minden túlerőltetés nélkül dolgozott, a kés pedig úgy vette le az acélforgácsokat, mintha csak olajban járna. A gyárvezet&ség azonnal megren­delt egy tétel kést Nyikiforov rajza szerint. Amikor kipróbálták eze­ket, megdöbbenve tapasztal ták, hegy egyik a másik után eltörik. Kétségek támadtak, talán a sztahánovista gyalus kísérletei vé­letlenen múltak. Aztán megérkezett a második tétel kés és kiderült, hogy nem Nyikiforov új módszere hibás, hanem az először kapott késeket^ helytelenül edzették. A gyakorlati munka során Jurij Nyikiforov három hónap alatt két­évi normát teljesített az új kések­kel. A többi műhelyekből gyakrab­ban jöttek hozzá a gyalusok taná­csért. Egy napon gyalupadjánál tar­tották meg a gyalusok termelési ér­tekezletüket. A mérnökök és szakértők kije­lentették, hogy a műszaki irodalom­ban nincs olyan leírás, amely Nyiki­forov módszeréhez hasonlítana. Végtelenül boldog volt. hogy sike­rült megoldania egy olyan kérdést, amelyről nemrég még azt gondolta, hogy megoldhatatlan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents