Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-04 / 3. szám

a> 4 komlói káderes — a legjobb vájái Kétszer "találkoztam vele. Amikor először láttam ott ült a komlói bá­nya pártirodájában és szorgalmasan jegyezte a taggyűlés anyagát. Keze- ügyében vagy tíz tagsági könyv fe­küdt. Néha fellapozta egyiket ée ki­írta az illető nevét, hogy lóik kap­ták meg tagsági könyvüket. Ott álkam az asztala mellett, vár­iam a termelési felelőst. Végre meg­kaptam, amire vártam, „Egyéni teljesítmények az utób­bi két hónapban“* ez volt ráírva a kimutaiásra. — Szorgalmasan kezdtem jegyezgetm. a feltüntetett neveket és a százaléko­kat. Az első név Földest Hermanne volt 202 százalékkal. Felírtam. Fel­írtam a többiét is. Sorakoztak a ne­vek, a számok és mire végére értem őt oldalt teleírtam. Mikor bejött Haui elvtárs, a párt- íátkár, megkérdeztem tőle ki a leg­jobb egyéni versenyző? — Földes! Hermann — felelte. Ezzel el is jöttem Komlóról. Egy hét múlva mentem ki újra. A csillék­kel és tszénnel megtölltött udvaron megállítottam az egyik munkást. — Elvtárs, hol 'találom meg a párt­szervezet káderesét? — Vagy fennt van a pár.tirodéban, ha ott nincs, akkor műszakon van. Már indulásra készen álltam, mikor belépett az irodába bányászlámpá­val kezében egy bányász. Feke*e munkaruhában, fején sapkával. Nem tudtam, hogy kicsoda. — Elvíárs — szóltam a párttitkár­nak — nem tudja hol van a káderes? — Itt van — és rámutatott a sző­kehajú bányászra, aki közelebb lé­pett és hangosan mondta nevét: — Földesi Hermann vagyok. Kezét keményen és barátságosan nyuj.oíta felém. Nem ismertem fel benne azt a férfit, akit két nappa ezelőtt láttam kék ruhában ülni a pártiroda asztalánál. Ismerősnek tűnt fel a neve. Igen... jutóit eszembe: ö az egyéni verseny­zők között a legjobb. És ő a pártszer­vezet káderese. Elkértem újra azt a termelési kimutatást és végignéztem Elsőnek olt találtam újra a nevét: Földes! Hermann. És végig néztem újra az eredmé­nyeket. Nem találtam nála jobbat. Volt sok jó, mint Nagy Ferenc 133,, Fábián Béta 107, Cseke Janog 124, Reim János 151, Fajcsá István 172 százalékkal, de 202 százalékos ered­ményt csak Földesi elvtárs ért el. Megnéztem a novemberi átlagos ki­mutatást, ott is az övé volt a legjobb, 195.85 százalékos teljesítménnyel. Éjjeles meg délutánom műszakban dol­gozik a 0. szint nyolcas telepén. Kát pártiskolát is végzett, 1945 óta a Párt tagja. Nagyon tud és szeret dolgozni — ez a vélemény róla. Mindig az elsők közöli van a termelésben. Nem az elsők között, hanem 6 az első — javítják ki. — Műszak után pedig a pártmunkát végzi. A munkafegyelem a munkaidő teljes kihasználása a leg­döntőbb fegyvere a termelés magasabbra emelésében. Amíg mindezt megtudtam róla Föl­desi elvtárs már lent járt a 6. sizn- ten és sietősen igyekezett munkahe­lyére. Mellette mentek társai, akik vele együtt egyéni versenyben van- naik. és a bánya mélyén biztos arról beszélgetnek, hogy az ötéves tervet csakis többtermetésseí lehet megvaló­sítani. A műszaknak nyolc óra múlva lesz vége és Földesi elvtárs újra ott ül majd a pártirodában kék ruhájában az asztal mellett. És jönnek hozzá az elvtársak tanácsért és ő készséggel vála-zol nvindegyiiíkndk. Kétszer találkoztam vele. Először nem tudtam meg róla semmit, de most tudom, hogy Földeli elvtárs Komlón a legjobb egyéni versenyző, és ő a pártszervezet káderese, aki, mint pártfunkcionárius példát mutat a többi dolgozónak a termelésben. Örülök, hogy megismerfem. Ha ez­után its kimegyek Komlóra, mindig megkeresem és megérdeklődöm tőle, hogy mennyit teljesített. K. I. Amire Bognár József már két éve rájött a termelési szerződés mentesít a beadás aló! is w?gész Déldvnántúlon nagy lelke- -Tb sedéssel és lendülettel indult meg a termelési szerződések kötése. A tcrmelőcsoportokkal való szerző­déskötés rövid /pár nap alatt teljes sikerrel befejeződött, a termelácso- portok kivétel nélkül lekötötték az előirányzatot. A termelőcsoportok után megindultak a kötések az egyé. niJrg gazdálkodó dolgozó parasztok­kal' is. Számos helyen már az ismertető gyűléseken előjegyezték szerződésre az egész előirányzatot, sőt olyan köz­ségek is vannak, ahol már be is fe­jezték a szerződéskötéseket. A kez­deti lendület bizonyítja, hogy dolgozó parasztságunk, megértette a szerződé­ses termelés előnyeit. Rájött arra, hogy anyagilag milyen nagy előnyt jelent a szerződés és emellett rájött még arra is, hogy... Bognár József 14 holdas bel- várdgyulai középparaszt két évvel ezelőtt szerződött először. Akkor még nem sokra. Uj volt előtte a szerző­déses termelés, nem tudta, hogyan fnc vele „kijönni“, de gondolta, meg­próbálja. Sikerült, nem bánta meg, fiogy szerződött BogDár József a gondolkodó em­berek fajtájához tartozik. Mikor vége lett a gazdasági évnek, leült és elkez­dett. számolni. A számadás eredménye az lett, hogy azon az egy holdon, amin szerződésben termelt, körülbe­lül 3 és félszer-négyszer akkora jö­vedelme volt, mint általánosságban, amit ki tudott hozni a földjéből. Ez volt az egyik ok, amiért Bognár Jó­zsef elhatározta, hogy a következő évben is szerződik. A másik pedig az volt, hogy az után a terület után, amin szerződésben termelt, nem kel­lett beadnia. Midőn aztán tavaly ismét a szerző­déskötésekre került sor, ismét leült számolni. Mikor felállt a számolás mellől, csak annyit mondott a fele ségének: — Meglásd, a* idén nekem nem kell^ beadnom semmit. Ki fo­gom fizetni az adómat és ezzel ele­get teszek mindon kötelezettségem­nek. A felesége nem nagyon akarta el­hinni, hiszen tudta, hogy beadás alól vsak az mentesül, akinek nincs több földje öt holdnál. Már pedig nekik 14 van. — Majd meglátjuk azt a nyáron — mondta a férjének. Bognár József nem sokat bizony­gatta előre igazát, tudta, hogy az asszonyokat is elsősorban a tények győzik meg, inkább elment a szövet­ezetbe megkötni a szerződést. — Három hold repce — diktá'ta — Há-rom hold rep-ce — ismételte írás közben Király Dezső, a szövet­kezet termelési felelőse. — Egy hold lucerna. — Egy hold lucerna. — Fél hold lencse... 500 négy­szögöl napraforgó, 300 mák ... fél hold... — Kész? — Nem elég ez? öt és fél hold ez összesen. Igen, öt és fél holdra kötött szer­ződést Bognár József. Pedig voltak P.elvárdgyulán is olyanok, akik a kulákok nótáját fújták a fülébe. — Majd odaadhatod a fejadago­dat, ha eljön a „beszolgáltatás“ — mondották neki. Bognár József ilyen­kor csak mosolygott, legfeljebb annyit mondott: — Majd meglátjuk. S aztán, ha a „beszolgáltatás“ nem is, de a begyűjtés elérkezett. Bognár József ekkorára már elszámolta u szerződésben termelt termények cgy részét. Elszámolta többek közt a lencsét is. 1365 forintot kapott az •525 kiló lencséért*- Mert ennyi termett a félholdon és 260 forintjával fizet­ték mázsáját. És a beadás? — Na látod, hogy csak a búzaföld- adómat. kell kifizetni — ment haza a községházáról, diadalmasan lobogtat­va ..gazdalapját.“. Hogy ez miként lehetséges, azt. el­mondja a „Gazdalajstrom“, amely megtekinthető a belvárdgyulai köz­ségházán. A gazdalajstrom mindenek előtt elárulja, hogy Bognár József- nek 13 hold 1300 négyszögöl földje van. amiből szántó 11 hold 400 négy­szögöl. Ezután terheli 10 mázsa 57 kilogram búza földadó. Begyűjtési kö­telezettsége 16 mázsa 50 kilogram. Illetve ennyi lett volna. ha nem szerződik. Az öt és fii hold szer­ződés azonban azt jelentette, hogy 644 kilóval csökkentették begyűjtési kötelezettségét. Igv a begyűjtési.kö­telezettsége még kevesebb lett, mint a földadója s midőn azt kifizette, nyugodtan állapíthatta meg, hogy minden kötelezettségének eleget tett. Igen, minden kötelezettségének. Mert tekintve, hogy begyűjtési kötelezett­sége nem volt, csak adót kellett fi­zetni. mentesült a takarmánybegyüj- tée aló! is, mentesült mintegy 50 kiló árpa és 2 mázsa csövestengeri beadásától. Az csak természetes, hogy az idén is az elsők között szerződött. — Bíborra (ez alatt bíborherét kell érteni), lencsére, rostkenderre, ta­vaszbükkönyre, napraforgóra — so rolja. — Sőt még fél hold gyapotra is. Persze Belvárdgyulán se ő volt az. egyetlen, aki igyekezett minél na­gyobb területre szerződni. Mert Bel- várdgyulán is és most már minden­felé a dolgozó parasztok rájöttek, bogy a szerződésnek nemcsak az az előnye, hogy többet jövedelmez, de az is, hogy mentesíti őket a beadás alól, mert a szerződéssel egyúttal a hazafias kötelességet jelentő be gyűjtésnek is eleget tesznek. Fiatal sztahanovisták dolgoznak a Szovjetunióban a védő erdősávok ült®- lésénél. A versenymunka segítségével gyorsan halad a természet átalakí­tásának nagy munkája. c4z egész. üzem. hasznát Látja ha a pártfitjtáz fél alkalmazza az elméletet Kari József elvíárs az elsők között volt, akik az simult évben beültek a pártiskola padjai közé, hogy megis­merkedjenek a mancizmus-leninizmus élenjáró elméletével. A pécsi Agrária keményítőgyár kommunisía dolgozói küldték, hogy az iskolából visszatérve megerősítse a pártszervezetet, haszno­sítsa a megszerzett tudást. tanul!) Kari elvtárs és mi­Kat hétig kor visszatért, más szem­mel látta már a gyárat, más szemmel bírálta ei a dolgozók munkáját és a tőkést, aki még ott volt, azaz nagyri kán megjelent és a mun­kások közül sokan megszokásból „igaz­gató úrnak" titulálták. A gyárban pe­dig ott' volt már a vállalatvezető is. Kónya elvtárs. a termelést ő irányí­totta, de a tőkés is kapott még fize­tés!. Felemás állapot volt. Kari elvtár.s akkor látta meg csak igazán élesen, hogy ez mennyire hát­ráltatja az üzem lejlődését, amikor az egyéni versenyről volt szó. Még a tőkésvezetés idején állapították meg a gyár normáját. Az egész gyárét. Hogy emberre, vagy legalább kisebb csoportokra dolgozzanak ki teljesít­ményi normát, az nem volt eléggé ké­nyelmes megoldás számukra. így nem fejlődhetett ki egyéni verseny, mert cgy-egy munkásnak külön, nem mér­hették a teljesítményét. December elején alakult meg az Ag­rária keményítőgyár pártszervezete. A gyár kommunista munkásai Kari elv- társat választották pártiitkárnak, az­ért, mert a pártiskolán elméleti tudás­ra térti szert és munkájában máris látszott, hogy ezt a tudást alkalmazni is akarja. közé tartozott, utat, amikor megszervezte a népne­velőket és azok segítségével mozgósí­totta az Agrária munkásait, A sztálini műszakban próbálták ki a gyár új be­rendezését. A centrifugális víztelení­tők utáni szállítócsigáknál még szűk keresztmetszet mutatkozott, de még így is elérték az addigi termelés két­szeresét. December végén megszűnt a felemás állapot is. „Nagy'öröm van az Agrária keményítőgyárban, megvalósult régi vágyunk, most már végleg a munká­soké a gyár!" —’irta lelkesen László Józsefné, a gyár egyik munkármőjé. A pártszervezet titkára, Kari tÍvtár* is együtt örült a munkásokkal, de nemcsak örült. A páriiskolán megta­nulta, hogy a Bolsevik Párt pártmun­kásai az új helyzetekben mindig meg­találták az új feladatokat. Az új' fel­adat itt is jelentkezett. A gyár tőkés nélkül, szabadon foghatott hozzá áz Sieves tervhez. fiz új Első ténykedései hogy az üzemi há­romszög ülésén ja­vasolta az egyéni normák mcgillapí fi­sát. Azt akarta, hogy a szocializmus elvéi: „mindenkinek teljesítménye sze­rint“, az Agfrária keményítőgyárban is alkalmazzák. Kiderült, hogy lehet itt is egyéni normát megállapítani. Kidolgozta a háromszög a tengerifel- hordók, a hengeresek, a szitások, a csatornások, cenlrifugázók normáját, úgyhogy az egyéni versenyzés fejlő­désének útjából ezt az akadályt rövi- desen eltüntetik. A pártszervezet már komoly man­kót fejtett ki a Sztálin elvíárs szüle­tésnapjára tett felajánlások és a szití- lini műszak megszervezése körül. Kari elvtárs a pártiskolán tanult a dicsőséges Bolsevik Párt szervezési módszereiről isi Ez a példa mutatott feladat az volt, hogy az öt­éves tervben mindennap el­érjék a sztálini műszak eredményét„ a régi termelés kétszere­sét, vagy annál is jobbat. Nagy sze­rep vár ebben a népnevelőkre, akik a sztálini műszak jó eredményében ,is részesek voltak. Az ötéves tervben mégjobb munkát kell végezniök, tehát a pártszervezet megindította az agiSA-i cíós tanfolyamok ame.yen a népneve-" lök megtanulják, hogyan végezhetik jói munkájukat. A pártiskolán ismerte meg Kaid, elvtárs az éberség rendkívüli fontossá­gát is. Az irodában még ott ült a tő­kés sógora, Majoros Imre főkönyvelő. A tőkésnek jól dolgozott, „De jót dolgozik-e nekünk is?" — kérdezte Kari elvtárs és figyelni kezdték. Ki­derült, hogy nemcsak rosszul, de sie- hogy sem dolgozik. Azzal akarta ká­rosítani a munkásokat, hogy ott ül, nem csinál semmit és zsebrevágja crte a íize*ést. Ha észrevette, hogy figye­lik, a látszat kedvéért apró ügyekkel bajlódott órákkosszait. De ezzel nera tudta leszerelni a munkásvezelők éber­ségét. Rövid úton eltávolították. Ilyen a gykorlat, ha párosul nz el- méLÉticl. Kari elvtárs együtt dolgozik a többi munkással, a keményítő porá­tól éppolyan fehér a haja és ruhája, mint a többieknek, de azok vezetőjük­nek választották, párttitkárnak, mert a tanulás, a pártiskolán szerzett tudás képessé tette erre és Kari elvtárs ezt a képességét mxmkástársai javára for­dítja. PÁSZTORFIUBÓL TUDÓS MEGJELENT Öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában FEHÉR LAJOS riportkönyve a magyar parasztküldöftség szovjefunióbcli tanulmányúljárót. 192 oldal. Ara: 3 forint. __ oldalon eredeti fényképfelvételek A moszkvai egyetemen kitüntetéssel végezte el biológiai tanulmányait Cibegmit Dondogin. Diplomá­jával a zsebében boldogan utazott szü­lőföldjére, hogy szülei, barátai körében töltse szabadságát. Alig várta, hogy megpillantsa Kelot-Mongológia végte­len sztyeppéit. Gyakran emlékezem vissza múltamra — mondja a fiatal mongol biológus, — Hányszor ébresztett tel hajnalonként anyám, hogy vigyem már. a legelőre a csordát. A jurta rongyos ajtó-függö­nyén befújt a hideg őszi szél. Alig tudtam szememből kidörzsölni az ál­mot, már vettem is lel kecskebörsubá- mat. Ingembe dugtam szegényes reg­gelimet és siettem a juhok után. .. A sztyeppe végtelenjében elszórt jurtákból könnyű fiistlelhők szállong­tak. Magasan az ég kékjén húztak a vadlibák... Az emlékezés fonalát tovább lázi Dondogin, de közben felcsillan a szeme; — Igen, ebben az időben nyílt meg nálunk Szomonban az első iskola. Há­rom nappal később apám beíratott és így leltem tízéves koromban tanuló. Élelem új korszaka kezdődőit. Ki­mondhatatlan örömmel léptem át az iskola küszöbét. Minden nap szívdobog- tetó izgalommal ültem be a padba. Hi­szen nem is oly régen a sötét, feudális Mongoliában a lakosság csaknem va­lamennyi tagja analfabéta volt és messze földön nem volt egyetlen is­kola sem. S most végre, a dolgozók gyermekei, köztük én, a juhpásztor is, tanulhattam. Az iskola befejezése után Ulan-Bator tanítóképző intéze­tébe iratkoztam be s később tanító lettem. 1942-ben, amikor a szovjet nép Sztálingrádnál döntő csapást mért a fasiszta hadseregre, Ulan-Batorban megnyílt az első mongol egyelem. Itt folytattam tanulmányaimat. Dondogin arcáról sugárzik a boldog büszkeség, amikor elmondja, hogy éle­tében röviddel ezután újabb fordulat történt. A moszkvai egyetem hallga­tója lett is most kitüntetéssel fejezte be tanulmányait, teljesedett régi vá­gya: biológus lelt. — A nyári szünidők alatt gyakran jártam otthon és láttam, mint, válto­zik a sztyeppe évröl-évre. Ma már új gyárak kéményei füstölögnek, ha­talmas nyájak gyarapodnak a legelő­kön. A mongolok házaiba jóinódu élei költözött. Az emberek valamennyien írástudók. Sok társam ugyanazat az cletutat járta be, mint én: pásztorból tudós lett. Mindezt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhet­jük, amely megmutatta a győzelmes utat Mongólia népi-forradalmi moz­galmának és a szegény, elnyomott szánt óvet ő-állatteny észtőket teljesjogu- oá és szabad polgárokká tette. És Dondogin forró szeretettel mondja; — Szivünk egész mélyéből hálásak vagyunk Sztálin elvtársnek és a szov­jet népnek azért a felmérhetetlen és önzetlen segítségért, amely nélkül Mon­gólia nem válthatott volna soha sza­bad országgá.

Next

/
Thumbnails
Contents