Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-31 / 304. szám

»« DECEMBER 31

NAPLÓ

FELSKÁT A SAJTOLÓGÉP FELETT:

„Méltán lehetünk büszkék Csordás Mihályné élmunkás elvtársnőre*

Egy régi ssombs-ton volt a szöszke

Annáoska. vizsgája. Amint kilépett a kapun, lopva tekintett vissza az iskola ódon épületére. Nagyon fájt a szíve, hogy nem tanulhat tovább. Csak hat elemit végzett, pedig nagyon szeretett tanulni.

Hétfőn reggel, vézna kisleány állt ,meg a Zsolnay-gyár kapujában. Egy darabig sodródott a tovasiető munkások között. Nem tudott- határozni. Reggel, mielőtt nővére elindult a gyárba, lelkére kötötte:

— Ne menj sehová munkát kérni. Majd megteszünk valahogy. Beosztjuk amit én keresek és ti négyen tovább jártok iskolába!

De 'Annácska más gondolt. Erezte, hogy Bözsi, a jóságos nővér, aki szüleik halála óta féltő, szinte szülői gondossággal vigyáz rájuk, egyedül nem tudja megkeresni a mindennapi kenyeret. Határozott. Dolgozik kisebb testvéreiért, éppen úgy, mint a BCzsL

•

Félénken Tépett be a gyár irodájába, ahol fölvették segédmunkásnak. Ezután már együtt jártak a gyárba nővérével, együtt robotoltak, együtt nyelték le a gyár um inak durvaságait, megalázásait. A nehéz munka közben Annácska nagylánnyá érett. Közben hatszor elbocsátották és hatszor vették fel újra. Amíg munkanélküli volt, kapálni járt, szolgált, másnak súrolt és mosott. Szombat éjjelenként akkor is bejárt a gyárba, A Márta nagysága kegyeskedett megengedni, hogy ilyenkor takarítsa az irodákat, súrolja a piszkos padlót- és tisztítsa a nagy ablakokat 18 filléres órabérért.

Akkor sem lett. sokkal könnyebb sa. élete, amikor Csordás Mihály felesége lett. Keveset kerestek mind a ketten. Az asszony majdnem teljes fizetése minden hónapban a lakbérro ment. Mattyasovszky Zsolnayék házában laktak, akik huszonöt pengőt, kértek havonta a szoba-konvhás lakásért J

c

Huszonöt éve dolgozott már a gyárban, amikor 1945 novembert írtunk éa az első szovjet katonákkal találkozott. Félt tőlük. Benne motoszkált a sok hazúg rémhír, amit, a szovjet emberekről hírcsztéltek. Sok mindent beszeltek ebben az időben. Azt is, hegy a munkásoké lesz az ország. Kételkedett. Nem tudta, elképzelni. hogy új élet vár rá is, és hogy ezentúl szebb, örömtelibb lesz az élet

Csak hwsan eszmélt rá. Es hogy rájött a valóságra, úgy változott meg & munkához való viszonya. Azelőtt in dolgozott Sokat De muszájból és nem látott célt maga előtt. Most tudta, hogy magának dolgozik, országi építi és látta, ha többet dolgozik, több fizetést is kap. Anyagilag előnyösen megváltozott a helyzete neki 1« és urának is, aki portás lett az üzemben az államosítás óta. Meglátszott ez a Lakáson ■ is. Megszaporodtak a konyhaszekrényben a szén piros-mázas lábasok, új dió-, rrák- é« húsdaráló került bele, új evőeszközt vettek, új cipőt, nagykabátot az urának, magának is cipőt, szövet- ruhákat, világoskék ágyneműt és még rengeteg mást

A gyárban brigádot alakítottak, átadták egymásnak a munkamódszereiket, a régi sajtolónők tanították a fiatalabbakat. így már mindegyiknek jobban ment a munka. 1948 május elsején Csordásnét kitüntették. Jó munkájáért eozinvázát kapott. Ez volt az első eozin a lakásában. Másodszor pénzjutalmat, háromszáz forintot kapott, az első negyedévi nyereségrészesedésből. Közben egyéni versonyző lett. A fiat?,] Kajtor Jánosnét választotta párjának. Jól dolgoztak mind a ketten, a pirosselyem vándorzászlót mégis ő nyor- te el. Azóta is ott áll a gépe felett

Ekkor határozta el, hogy ő egyénileg is megajándékozza Sztálin elv társat.

— Csa.k jó munka lehet ez. Semmi más — született meg benne a gondolat. — Túl kell szárnyalnom az átlagos 164 százalékomatCsordásné teljesítménye a sztálini műszak előtt felfutott 266 százalékra, a sztálini műszakon pedig 369 százalékot ért el. Ezen a napon száz forinttal számolták el a nyolc óráját. Kimondhatatlanul örült a magas százaléknak és annak, hogy méltón ünnepelte meg Sztálin elvtársat.

celofánnal bevonva, nehogy belepje a folyton szálló fehér por.

Ez év tavaszán érte a legnagyobb kitüntetés. Elmunkás lőtt Csordás Mihálynó az államosított Zsolnay- gvár sajtolónője. Ezután még jobban dolgozott. A második negyedévi nyereségrészesedésből kétszáz forintot. kapott, Utána felkü'dtéb Pestre, hogy képviselje a gyár munkásait a Sztálinnak küldött ajándékok kiállt'1 tásán. Olt állt a gyár hatalmas vázája is, az összumnkásság ajándéka, a többi gyönyörű ajándék között.

Fogadalmat is tett ezen a napon Sztálin «ívtársnak és a Pártnak. Azt, hogy az elért százalékot tartani fogja. Azért, hogy az ötéves terv is sikerüljön és továbbra is olyan munkát végezzen, amelyre büszke lehel ő is és a többi Z-oinay-gvári dolgozó, akik ezt írták a gépe fölé: „Méltón lehetünk büszkék Csordás Mihálynó étmunkás élvtársnőre, mert egyéni teljesítményével túlszárnyalta az üzemben eddig elért összes eredményekéi-“

Harsányt Márta

VABHKÄIH

Megjelent fflzetnlakban

AZ ÖTEVES TERVVEL A SZOCIALIZMUS FELÉ

Gerő Ernő beszéde az őrssé ggyííléson 1949 december 9-én

Törvény

n Mwfyar Népköztársaság eUő oféves népgazdasági tervéről

Az 1950 január 1-fől 1954 december 51-ig terjedő időszakra.

E» a füzet, mely Gerő elvlérs beszédé’ és ar ötéves terv (örvényét foglalja ina fiiban, nagy segítség pártszervezeteink, n k. népnevelőinknek az ötéves terv ismertetésében, adatainak feldolgozásában. A ffizet szemináriumi anyag is lesz. A Pártszervezetek kapnák elegendő o.'iinyiséget ne oktatás céljára, az azon leül kapott fliz.et-ket terjesszék n párt- agság éw a dolgozők széles rétegei között.

W oldat Sra I forint.

Eladja: Népművelési Minis’/tcrinm. Eopliníé: MDP pártszervezetekben.

i Tisztelt népi bizottság — kezdte , beszámolóját Kaparó Vendel, a du- i hőnyi népi bizottság elnöke. — azért l jöttünk most össze, hogy megállapításuk milyen vadkár érte községünk I gazdatársadalrruít.

— Hatalmas — sóhajtott fei könny- 1 belábadó szemmel Siralmas János.

Kaparó Vendel azonban nem zavartatta magát, hanem tovább foly- ' tatta. — Mindnyájan tudjuk, hogy községünk határában igen elszaporodtak a vadak. És annak is tudója vagyunk (ezt a kifejezést szerette újabban használni) igen, tudója vagyunk, hogy az elszaporodott vadak, amint az előbb Siralmas gazdatársunk is mondotta hatalmas károkat okoztak.

F.zután felolvasta a rendeletet, mely szerint vadkár esetén a dolgozó parasztokat kártalanítja az állam.

— Megértettük mindnyájan? — • tette fel a kérdési Kaparó. — Az álltam kifizeti, a vadak okozta káro- r kát. Javasolom, hogy holnap kezdjük meg az összeírást, kinek mennyi kára van.

— Megkezdhetnénk azt már ma is — vetette közbe Sár-Kovács.

— Hát csak nem akarod most este összedobolni a falut?

Elsőnek Kaparó vadkárának megállapításához fogtak.

— Hát az én Csereszél melletti kukoricámat megrongálták egy kissé a 'vadak — kezdte. — Csak ne szerénykedjen, tudjuk mi azt, hogy jól megkárosították magát a vadak. — kezdte biztatni Sár-Kovács. — Mennyi kukoricája volt ott.

— Egy hold. . ,

— Mennyi termett rajta?

— hefelett vagy kilenc mázsaO— válaszolt bizonytalanul Kaparó. — Na, ha nem történik vadkár termett volna legalább harminc. Tehát 21 mázsát meg kell, hogy térítsenek magánost.

Kis Jcyncsi összehúzott szemekkel nézett n?. A községben senkinek se termett 13—14 mázsánál több kukoricája a szárazság miatt. De nem szólhatott-, mert már diktálta is Sár- Kovács: Kaparó Vendel, 21 mázsa tengeri, 45 forintjával, 945 forint. Aztán rrindjárt következett ö. 1026 forintot állapítottak meg neki hasonló alapon. így mentek tovább aztán a többieke-n is, Porpác Jánosnak is megállapítva 320 forintot. Neki ugyan nincs földje, de amint mondotta a kertjébsn a káposztának igen csipkés volt a levele, biztosan a nyíllak rágták ki olyan egyenlőtlenül. Sár-Kovács indítványozta, hogy Kiss Jancsinak is szavazzanak meg 200 forintot, de az •mérgesen visszautasította. azzal, hogy neki se földje, se kertje nincs.

Másnap aztán kidobolták, hogy lehet jelentkezni kártérítésre. Ekkor már mindenki tudta a faluban, hogy a népi bizottság mennyit íratott magának.

Délre már olyan volt a falu, mint a méhkas. Az alvégen már azt beszélték, hogy lehet a 45-ös vadkár után is Íratni, abban az évben ugyanis elmaradt a térítés, ebéd után pedig már az a hír járta, hogy a népi demokrácia jóvdteszi a múlt rendszer minden disznó?ágát és megtéríti ct hábevű előtti károkat is. Ekkor már soktrn voltak, akik másodszor

Med Mo^uiU-akadémiás

Sitkétties tnu&zaUoi uéfy&eü

A komlói pártiroda ajtaja kemény kopogtatás után mttgni/flik és hat katonaruhás mriber lép be rajta. Kossuth akadémikusok. Az ismerős arcok láttára barátságosan fogadják a katonaruhába öltözött bányászó kát.

— Eljöttünk szaoi&Áigra — mond. ja az egyik, — meg segíteni, párt- munkát végezni — teszik hozzá a többiek.

— Hogy vagytok, hogy érsitek magatokat az akadémián — érdeklődnek tőlük a jelenlevők és megindul a szívélyes beszélgetés.

— De nemcsak erről akarunk beszélgetni — szál közbe az egyik akn- démid-s — hanem engedjétek meg nekünk, hogy dolgozzunk egy mű- szaJiot, míg itthon vagyunk. Mi is hadd segítsük beindítani az ötéves tervet.

A szemek hirtelen összenéznek a nem várt. indítványra és a pdrtveze- lőség tagjai is őrömmel fogadják az indítványt.

És elérkezett a szerdai nap, amikor a kaionanthák lekerültek a hat Kossuth akadém.iiisról és úgy mint azelőtt- pár hónapja, felvették a régi

bányászruhát és m.egindultak reggel hatkor az önkéntesen vállalt, műszakra a többi d-olgozó társaikkal együtt.

Ti is itt vagytok, megjöttetek? — kérdezgettek tőlük az aknán a bányászok és együtt szálltak le a fejtésekhez.

Jobban ment a munka, mint valaha. Horvai György, Boda Adolf, Héj. 'ja József, Kiadnia József, Garb Károly és Czukor József munkája nyomán ömlött a szén. tellek a csülök.

— Az ötéves terv sikeres megír,állásából mi is kivesszük részünket - - mondogatták a bányászoknak, akiket jóleső érzés töltött el a soraikból kiemelkedett akadémiások munkája láttán. A csapatok teljesítménye, ahol az akadémiások dolgoztak, meg. emelkedett a szerdai napon.

Négy nap volt a szabadság mindössze, és ebből is nyolc órát a fö’d alatt töltött él a hat bányász nko- démista, hogy megerősítsék a dolga- sók államának gazdaságát.

florvai György és társai t, and jelét adták, hogy nem szakadnak el az osztályuktól, a munkásosztálytól, amelynejt megvédik országát és békéjét.

07.GA ISTVÁN

fi sötétség világából

— a boldog élet világos útjára

Amikor a „Molotov" kolhoz megalakult, még alig volt kolhoz a szovjet országban. 1922-öt írtak. Olyan példát nyújtott azután az egyéni gazdálkodást folytató parasztok felé, hogy messze, környéken bizonyította a kollektív gazdálkodás fölényét.

Az alfáji, szibériai vidéken holdanként 3—4 mázsa búzát takarítottak be a parasztok. Kis parcelláikon nem tudták megvalósítani a vetésforgót, ezért cvről-évre kénytelenek voltak mindig búzát és búzát vetni; a talaj elszegényedett, elvesztette termelőképességét. Forró szélrohamok égették ki az amúgy is szegényes vetést.

Már a kolhozélot első évében meggyőződtek a parasztok a kolhoz hatalmas erejéről. Az állam hitelezett, gépeket küldőit és ugyanaz a föld — a közös művelésben — holdanként már 6 mázsa gabonát adott.

Teltek az évek és a ,,Mo!otov” kolhoz megerősödött, az Altáj egyik leggazdagabb kolhozává lett. Hírét gazdag terméseivel, magas jövedelmével és parasztjai jólétével vívta ki.

Egyik első teendők közé tartozott a füves vetésforgó rendszer bevezetése. E rendszerben a sokéves fakarmányffivek vetésével jól előké\

szántóterületet védő-erdősávokkal kerítették be, hogy megvédjék a vetést a keleti szárazság ellen cs telni feltartóztathassák a havat. Széles nyírta, liget, kertek és öt mesterséges víztartály biztosította már a talaj nedvességét és a kitűnő feltételeket a növények fejlődése számára.

A Kolhoz, parasztja! a ifives

vetésforgó rendszerének meghonosítása óta a legutóbbi tíz évben nem láttak rossz termést. A tavaszi búza termése már 10 mázsa lett holdanként — kétszer annyi, mint azelőtt

igen tanulságosak a termelés növekedését jelző -számok. A háború előtti négy utolsó évben a kolhoz 16.586 mázsa gabonát adott az államnak. A négy háborús év alatt 32.704 mázsát/ A négy háború utáni év alatt pedig 42.086 mázsát. Ez évben

12.000 mázsa gabonát szolgáltatott be a „Moiotov”-kolhoz.

Nézzük meg a kolhoz állatállományát. A tehénistállóban 90 szarvas- marha, a juhienyésztü gazdaságban 3)20 juh, az ólakban 295 sertés. 650 kacsa és más baromfi. Húsz ló és 104 méhcsalád van a kolhoz tulajdonában.

Saját viflanytelepe van a kolhoznak és egy sereg üzeme: tégla és oseróp- 'j'gyár, malom,, olajülő, konzervgyár, J gép, kovács, és ácsműhely. Mindezt Ja kolhoz már saját jövedelméből épi- I telte, állami segítség nélkül, j A kolhoz- jövedelme évről-évre nfc- í vokszlk. Milliomosokká válltak. 1940Í

ben a jövedelem 1 millió 117.000 rubelt tett ki, 1943-ban 1 millió 940.060 ' rubelt. A kolhoz parasztjai 6ázmára [ jóleső látvány a közös munka gyü- fmöicse: — a tele magtárak, a gazdag ! istállók, a nyírfaerdőkkel körülvett »földek, kertek, * víztárolók. Htszen [nem is olyan régen még puszla sztys- Jppe volt a kolhoz területe.

I Életükről és nrankájnkrél

t Fjodor Grinko, a Legfelsőbb Tanáén t tagja, a Szocialista Munka Hőse, « [ kolhoz elnöke így nyilatkozott:

J — Huszadik éve vezetem az alt áj? ) ..Moloiev” kolhozt. Minden erőmet a

S

* kolhozélet építésének szentelem. Különösen örvendetes számomra, hogy a szocialista mezőgazdaság a népi dm Jmokratikus országok parasztsága éUu i tőnek is alapjává válik. Nagy öröm r számomra, ha olvasom, vagy hallom <3 Jrádióban, hogy a'szovjct kolhozpaiasa- t ok példája alapján felelkesült m#- Jíjyar, lengyel, bulgár és más nemzett- Jségíí dolgozó parasztok is hozzáláttak f ahhoz, hogy hatalmas FíiJdműves-szA- £ vétkezőteket szervezzenek. Ezek a f gazdaságok a mi tapasztalataink a’apr J ján fognak megerősödni és fejlődni é Kivezetik a parasztokat a sötétség vi- J!ágából a boldog, kulturális élet vilá- tfgos úfjára.

is jelentkeztek és kérték az összegJ felemelését, mondván, hogy közbenJ rájöttek, hogy sokkal nagyobb kár; érte őket. Három óra fele már meg-! jelent Tál-Szabó Gergely is. Odame-j net egész úton a népi bizottságot dí-! csérte, pedig két héttel ezelőtt még] napszámba szidta őket, amikor Kis j Jancsi feljelentette, mivel hogy az: ötvenhat, holdból tíz még mindig fel-1 szántatlan volt. 3.000 forintra becsül-: ték a kárt, amit Tál-Szabó szenve-, dett. Estére kiderült, hogy 47.632 fa- ( rint vadkárt szenvedtek a duhonyialc\

— Hát csáki szalmája nektek azt

állam pénze — támadt estefelé Kis( Jancsi a népi bizottságra■ Hangját j azonban elnyomta a községi kocs- ( mából áthallatszó énekszó. Valaki ( ugyanis indítványozta, hogy a nagy- ( károsok a kocsmában tartsanak gyű- < lést. Áthallatszott, amint a „Nemi csallak meg pénteken” dallamára< SAr-Kovác.s énekli: i

— Megtérítenek mindent, megtéri- * fenek mindent, meg-té-ri-te-nek1 mindent.

Két hét múlva jött ki a határozat. ( Duhony községnek hivatalosan meg állapítottak 1698 forint 50 fillér vad- , kárt. Aznap este gyűlést tartottak a , DÉFOSZ-ban. ,

— Szaktársak — kezdte Kis Jan- 1 esi. — Szégyenletes dolog volt. az.' hogy mi az államot fejőstehénnek1 néztük. Megérdemelnétek, hogy egy fülért se kapjatok.

Aztán megcsinálták a becslést. 1600 forint kárt állapítottak meg összesen. A 98 forint 50 fillért, elhatározták, odaadják az úttörőknek csapat- zászlóra.