Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)
1949-12-30 / 303. szám
1949 DECEMBER » NAPLÓ Akiknek a Uvtiméves óf útökbnt is &&idúfy Hetet A SZOVJETUNIÓ MEGALAKULÁSA Kéjé® világoskék fejkendövei, kesében két, nagy zacskóval szaporán lépeget a kitaposott úton, a napsütésben álló házak között. — Nem tudom ki lakik ebbon a házbajn, — válaszol a kérdésre — mert nem ismerek még mindenkit-. Fokfelöl jöttek ide bányászok, hát elmúlik még jó pár hónap, amíg megismeri az ember valamennyit. Barátságosan beszélget velünk. Jól esik neki emlékezni és magyarázni, hogy milyen volt azelőtt, még pár évvel ezelőtt. — --------------. én is meg a férPárt teg vagyok | jesn is — mond------------------------- ja. — De az elvtárs ne álljon itt, mert hideg van. Közben megindulunk a palatetős házak felé, a Rigóder-dűlöi új bányatelepen. — Nem régóta lakunk itt. Hét hónapja — mosóli — és olyan büszke és boldog vagyok az otthonunkra, hogy ki sem tudom mondani. A. szürke szem pern óvás ház vidáman Büttcti magát a nap sugaraiban, és megmutatja barátságos külsejét a másik domboldalról idekandikáló régebbi házaknak, meg a -kilátónak, ami úgy látszik a dűlő felől, mint egy őrt- álló katona. A háznak még nincs járdája és a szürke hetonlépcsők fokozott tisztaságot kényszerítenek mindenkire. Szép fehér ajtók, gyönyörű tűzhely, tágas nagy ablakok ée mindenütt ragyogó tisztaság. — Nem laktunk mindig így. ifi előtt idejöttünk volna, egy régi malomban húzódtunk meg. Azelőtt: Komló, Szászvár, Nagymányok, Dob- rököz volt az otthonunk. Hánykolódtunk egyik helyről a másikra, 17 éven keresztül. — Kerestük a jobbat, de 13 évig sehol nem találtuk. Bányász az mindenütt bányász volt, olyan vakoud- t-uró, akinek jó minden, — ez volt a régi „urak“ véleménye. Ezt tapasztalta a maga régi életében Bájaith Ádámné, meg Páskodi Istvánná is, aki új lakásában, új otthonában boldogan vezet Iförül. — Mondjam e! azt is elvtárs, hogy ilyesmire gondolni sem lehetett régen? Elmondom. Bányásznak ház? Ilyen szép ház? Még azoknak sem volt, akik tudtak tálpatnyalni a bányabáróknak, hát hogy lett volna nekünk? Tekintetve! férje szinte simogatja a falakat, amelyek közé műszak után meg- Páskodi István seérkezik a gédvájár. — Mindezt a hároméves tervnek köszönhetem, meg a férjem jó munkájának. Dolgozik rendesen és clől- jár a termelésben — bizonyítgatja — és egy hónapra keres ezer forintot is. Páskodi István elvtárs teljesítményét jól ismerik 8 bányában. Még nem ért el 4—500 százalékot, de állandóan 120—130 százalékot teljesít. Becsülettel helyt áll a munkában. Ez a vélemény róla a Széchenyi aknán és ennek eredménye meg is látszik családjának életén és anyagi helyzetén. A terv új otthont, teremtett neki: kétszobás, összkomfortos családi házat, olyat, amiről 1938-ban így beszélt, ha valahol ilyet látott: biztosan valami burzsuj lakik benne. — Hosszú évekig ketten dolgoztunk és mégsem jutottunk semmire — meséli az asszony, — most pedig férjem egyedül jár a hányába és megvan mindenünk. Lakás. ruha. élelem, meg minden amire szükségünk van. A férjem ezért dolgozik szeretettel és lelkesedéssel végzi munkáját, A napokban is megígérte, hogy ebben a hónapban ő lesz az első a íMwmnfhnn 1922 októberében nagy gy őr elmet ünnepelt a Szovjetköztársaság: a Vörös Hadsereg és a Távolkelet partizánjai megtisztították a japán beavatkozó csapatoktól Vladivosz- tokot, a szovjetország utolsó, intervenciós kézen lévő területét. Napirendre került a szovjet köztársaságok szorosabb, egyetlen egységes államszövetségbe egyesülésének kérdése. A szocializmus építésére az összes népek erejét egyesíteni kellett. Meg kellett szervezni az ország erős védelmét. Biztosítani kellett a szovjet ország minden nemzetisége számára a fejlődés lehetőségéi minden irányban. E célból a szovjet ország összes népeit még közelebb kellett hozni egymáshoz. 1922 december 30-án ült össze a Szovjetek I. Össz-szövetségi Kongresszusa. Ezen a kongresszuson Lenin és Sztálin javaslatára megalapították a szovjet népek állami egyesülését — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét (SzSzKSz).. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe tartoztak akkor: az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetséges Köztársaság (OSzSzK), a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista köztársaság (KSzSzK), Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USzSzK) és a Bjclorussz Szovjet Szocialista Köztársaság (BSzSzK). Valamivel később Közép-Ázsiában három önálló szövetséges Szövjetközilársaság alakult — az üzbég, a Turkmen és a Tadzsik Szovjetköztársaság. Most mindezek a köztársaságok a szovjetáílamok egységes szövetségében egyesültek a teljes .önkéntesség és egyenjogúság alapján azzal, hogy a szovjet köztársaságok mindegyike megőrizte a Szovjetunióból való szabad kilépés jogát. A Szovjetunió megteremtése a szovjethatalom megerősödését és a Bolsevik Párt lenini-sztálini nemzeti politikájának nagy győzelmét jelentette. Paskodiné élete. szeretet-!el tekint lányára, akinek már könnyeb és szebb nem olyan, mint övé lesz az volt. A hároméves terv új otthont és új életet adott Páskodi István elvtársnak és családjának. Az ötéves terv pedig még többet ad a Páskodi Istvánoknak, Fáráith A dámáknak és mindazoknak, akik becsülettel - helyt - állnak a. termelés frontján. A pécsi „Dávid“ legyőzte a miskolci „Góliátot“ Ilii lesz a lei, föiib lesz a terneliesopsrt jiveÉlie Ezért versenyeznek egymással a fejős-onlyások Nagy csizmájában kicsit öregesen topog az istállóban. Ha nézed nem találsz rajta semmi különöset. Évtizedek óta beidegzett mozdulatokkal végzi munkáját. így dolgozott tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt is, és ő maga se sokat változott, legfeljebb a bajusza és a haja őszült meg és a homlokán és a szójánál lettek mélyebbek a barázdák. így ítélhetnél, ha felületesen néznéd Kovács Ferencet, a reménypusztai ter-melőesoport tehenészét. De ha jobban megfigyeled, akkor most munkaközben láthatod, hogy, ha a mozdulatok a régiek is, de serényebben végzi azokat. Mintha fordítva lenne: az idő múlása nem lassította, hanem gyorsabbá tette a munkáját Es a mozdulatok is kevésbé gépiesek, mint a múltban voltak. Nem. Nemcsak a haja őszült meg, nem ez az egyetlen változás, amin Kovács Ferenc keresztül ment. Es ez nem is csoda. Hisz az élete is megváltozott. Megváltozott először akkor, amikor felszabadult, megváltozott másodszor akkor, amikor belépett a csoportba. A harmadik változás akkor állott be életében, amikor elolvasta Matifca Ferenc versenykihívását. az ország első fejősgulyása címért, és elhatározta, hogy ő is versenybe lép. Az újságok megírták, hogy Kovács Ferenc is csatlakozott a versenyhez, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára már fel akarja emelni a fejési átlagot tehenenként két literrel. Kovács Ferenc pedig kicsit szégyenlősen mosolygott, amikor a verseny felöl kérdezgették, mikor azonban a dolgát elvégezte és egyedül is volt, összeráncolt homlokkal ült az asztalnál és gondolkodott. Néha még ceruzát is vett s jegyzett is Pár napig tartott így, aztán már ment a dolog. A tejkezelési napló lapjai elmondják, hogy milyen eredménnyel: Kovács Ferenc december hetedikén csatlakozott a versenyhez. Éhben az időben napi 6 liter körül mozgott fejési átlaga. Pontosabban: hatodikán 6.2, hetediken 5.4 volt c fejési átlag. Előtte is és utána is még egy pár napig, volt amikor egy-két decivel kevesebb, egy-két decivel többet fejt, de az átlag mindig 6 liter körül mozgott. Pár nap múlva azonban mintha megváltozott volna a helyzet. Három nap egymásután egyenletesen egy- . két decivel emelkedett tehenenként a kifejt tejmennyiség. Aztán két nap még visszaesett, majd ismét, de moslmár megszakítás nélkül, emelkedni kezdett. Ebben az időben már rendszeresen előre bepácolt takarmánykeveréket adott a teheneknek. Volt abban bú- zapolyva, takarmányrépa, olajpogácsa, kukoricadara, korpa és a tehenek úgy ették, mint gyerek a cukrot. így érkezett el a nagy nap, december 21. Hányszor tette már meg korareggelt szürkületben ezt az utat a lakásától az istállóig. Hányszor csapta meg így belépve az állatok párájának melege. S most mégis, mintha minden egy kicsit új lenne. Nemsokára jött a felesége is. Elkezdtek fejni. A sajtárban habzott a friss meleg tej és mire mind a tíz tehenet, megfejték negyvenliter finom, zsíros tejet öntöttek a kannákba. Este 38 litert fejtek. — 78 liter, — adta azonnal össze Kovács Ferenc, —ez tehenenként 7.8 litert jelent. Boldog volt ezen a napon. Igaz, kát decivel kevesebb lett az előirányzottnál. De érezte, hogy ez is hatalmas eredmény. Másnap reggel 41, este ismét 38 liter tejet fejtek ki. Egy decivel több az átlag, mint előző nap volt. És az elkövetkező napokban is e körül mozgott az átlag. S most harcol tovább a 8 literért De ezt se tekinti végső célnak. — Egy-két hónapon belül el kel! érnünk a kilenc litert is — mondja. Az udvaron süt a nap, a darálót hajtó kismotor hangja vidáman puf- fog, az istállóban a tehenek zizegte- tik a szalmát. Két fiatalember olaj- pogácsás zsákokat rak le egy szekérről. Annyi vidámság, annyi optimizmus van a hangokban, a mozdulatokban, s Kovács Ferenc arcán, hogy bízvást elhiszed, ez is sikerülni fog neki. „KBszBsj&k Rákosi elvtársijait“ A dolgozók körében hatalmas lelkesedést váhott kj ez új államosítási rendelet. A Standard-gyár dolgozói táviratot intéztek Rákosi Mátyáshoz: „Mi, a Standard-gyár összes dolgozói, forró szeretetünkeí és hálánkat küldjük Pártunk és népünk szeretett vezérének. Lelkes örömünket íejez- zük ki abból az alkalomból, hogy gyárunkat kormányzatunk államosította. ígérjük Rákos; elv'ársnak, hogy az imperialisták kém- és szabotázs tevékenységére a termelés fokozásával válaszolunk és tulajdonunkba jutott gyárunkat fokozottan népgazdaságunk szolgálatába állítjuk.’“ Az Első Magyar Cérnagyár dolgo. zó; szintén köszönő távira:ot intéztek Rákosi elv társhoz. Szeptember volt. A dolgozó parasztok szorgalmas munkája meghozta gyümölcsét. A cséplőgépek mellől ömlőit a gabona a szövetkeze': raktárakba. A burgonya is kitűnő termés: adott. A gyümölcsiák törékeny ága; roskadoztak a szebbnél - szebb gyümölcsöktől. A cukorrépa- termés is rekordot ígért» A föld bőséges termesének, a gyárak iparcikkeinek és a bányák szeneinek szállításához a vasul fokozottabb igénybevételére volt szükség. Ezzel a fénnyel számoltak a pécsi MÁV Üzleti gazgatóság vezetői is. — Ezér: elsőnek kapcsolódtak bele a kétezer tonnás mozgalomba. Megszervezték az első' irányvonalokat, amelyek mozdony és személyváltás nélkül egyfolytában lelték meg az utat Pécsről Budapestre. 1! Gyócsi Jenő c'.viárs üzletigazgató számvetést csinál. Ismeri az embereit. Tudta, hogy nem hagyják cserbe mer: ő is közülük való. A számvetés eredménye az lelt, elhatározta, javasolni fogja, hogy hívják ki versenyre a miskolci üzletigazgatóságot. — A verseny nagyobb lendületet ad a munkának — mondotta Gyócsi elvlárs Varga Ferenc elvtársnak a vasutasszakszervezet területi titkárának. miután közölte vele elhatározását. Nyár vége volt, amikor együtt üllek az igazgatóság tanácstermében a vasutas dolgozók legjobbjai. Ott volt Győri Kiss István elvtárs mozdony- vezető is, aki először vállalkozott arra, hogy a Mícsck tekervényes útjain elviszi az első túlterhelési vonalot. Gyócsi elviáxs bejelentésére vihar- zón csatlan fel a taps. Elsőnek Kulcsár József elviére szólalt fel a forgalom részéről és hangsúlyozta, hogy a forgalom dolgozói egyemberként támogatják n versenyt. A bejelentést nagy taps fogadta.- Azután Lindner Józseí elvtárs termelési felelős kert szót. Minden tek-in- let feléje fordult. :— Megnyerjük a versenyt! — fejező be rövid 'mondóigáját. Újból felviharzolt a taps, Talán még fokozottabb erővel, inint c.öbbi — ügy-van, úgy van — fogedkoz- tak valamennyien. Bánki Lajos elvtárs asztalos 'telt aztán javaslatot a verseny kiértékelésére: Azt javasolta, teknilettel arra, hogy Miskolc más terhelési -szakaszra esik — százalékban számítsál: ki az eredményeket ys ezt bízzék a közlekedésügyi minisztérium üzemgazdasági osztályára." A • javaslat általános helyeslésre talált. Ebben meg is á1- lapodlak.- Másnap postára adták á versenykihívást a miskolciaknak és a közlekedésügyi minisztériumnak. A miskolciak örömmel fogadLák a versenykihívást és biztosra vették a győzelmet. círaitijeziti ontó kéz -- fűzfa (ej-... — Dávid kihívta a , Góliátot —- mondotta a miskolciak legjobb mozdonyvezetője. A pécsi üzletigazgatóság vasúja» dolgozói n‘.'m nyilatkozták előre, hanem rákapcsoltak. Egymásután érték el a komolyabbnál-komolyabb eredményeket. Ünnepélyes keretek közölt indították útnak a halszázadik túl- ícrhcléses tefecrvonato’t. Néhány nap múlva elindult az ezredik irányvonat is. Az őszi csúcsforgalom tetőfokán már sikeresen lúljuiotlík, amikor * miskolciak is felügyeltek a teljesítményűkre. — Ennek fele sem tréfa — mondotta a miskolci üzletigazgató, amikor értesült a pécsiek ragyogó telj«-' sítményéről. Pedig a verseny hírére őnáluk i* állandóan fokozták a teljesítményt. De a pécsiek túltcttclc rajtuk. Lindner elvtárs termelési felelős éjszakákon át számitgal’ía az eredményeket. A fáradságos és áldozaton munkának meg is lett az eredmény*. A pirosversenyt a miskolciakkal szemben a közlekedésügyi minisztérium üzemgazdasági osztályának kiértékelése alapján 13:11 arányban » pécsiek nyerték. Futótűzként terjedt eí azeredmény híre az egész üzletigazgatóság területén. Ezen a napon 'csak mosolygó arcú vaisutast lchcte't | látni. i Aznap reggj az eredményt a rá- ; dió is bemondóra híradásában. — iSchmall Imre eivtárs örömmel mongollá feleségének. . — Ezt is a Pártnak és Rákosi clvI társnak köszönhetjük. * A verseny azóta sem állt le. Sőt J napról-napra erősbödik és szélese- i, dik. A verrenytáb'a grafikonja már (a 300 százalék fölé jutott. Alkotásra senkit sem lehet kényszeríteni, mivel a | kényszer — természeténél fogva — ellentétben áll az ! alkotással Csak a szocializmusban, ahol a munka és , a munkás szabad, érvényesül a dolgozók kezdeményeI zőkészsége. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Alekszej l Petrovics Makarovnak. a. Moszkvai Szerszámgyár csi- ■ szoló munkásának munkája szüntelen alkotás. Senki * és semmi nem kényszeríti öt, aki az ötéves terv során * eddig már 19 évi feladatot végzett el és a terv befejezéséig még 3-4 év teljesítményét akarja felmutatni. KI kényszeríti arra. hogy úgy dolgozzék, iahogy dolgozik? Senki. De minden gondolata állan- I dórin arra irányul, hagy egyre újabb módszereket találjon a munka termelékenységének emelésére. Azok a 1 különleges nehézségek, amelyek a gyárban a rendelés- 1 röl-rendelésre való átmenet gyakoriságából származónak, csak fokozzák észsjerűsítö, kezdeményező képes- ' sápét, fejlesztik teremtő erejét. Makarov e kérdésekről könyvet írt „Nagy gyorsasággal" címen. Ebben ezt mondja: „így van ez nádiunk: éppen a nehézségek ellen vívott harcban nrő- tsödik és fejlődik a sztah&novista alkotó képessége. )Nem hiába mondják a sztahánovisták: a nehézségek \azcrt vannak, hogy legyőzzük azokat." A ío«*5t«sfka frj!«(lésiv. az újítások bevezetése [mindig több és több ismeretet követel a munkástól. '.Makarov is beii.1 esténként az iskola padjába, mate- [matikát tanul, hogy könnyebben számolhasson a törtekkel. foglalkozik a nyeltannal is. hogy pontosabban tejelhesse ki magát, amikor a fiatalabbakat tanítja. Ha elvégzi ezt a tanfolyamot, beiratkozik a mesteriskolába. Ott majd alaposabban foglalkozik a rajzolás-, sál, amire szüksége van az új készülékek megszer- ( késelésénél, mélyrehatóbbon tanulmányozza a techno- , lógia kérdéseit, a gyorsfémvágás elméletét és a tér- ( melés szervezetét. , Ez ismeretekre szükség van a munkapadnál. Az ( alkotó, sztahanovista munka már jellegénél fogva is, előbbre viszi a munkást és ott maradhat a munkapadi mellett., a régi helyén, mégis a tudás magaslataira i emelkedik. i Szüksége, van a mindig mélyebb tudásra, mert ai sztahanovista, munkájában egyre jobban közeledik ai mérnök munkája felé. Ezért tanul kitartóan, a gyár i segítségével. így valósul meg a sztálini jövendölés, hogy eltűrik a különbség a fizikai és a szellemi munka1 között — a: az ellentét, amelu a kapitalizmusban egyik főforrása a társadalmi egyenlőtlenségnek. Vniatnikor :i szakmában kitűnt ügyes mesterről azt mondották: — Meg kellene aranyozni a kezét! S ezzel már ki is merült a múltban a kiemelkedő munkás jellemzésé és dicsérete. A munkás a gazdának. a kapitalistának adta oda a kezét, de a gondolatait megtartotta magának. Makarovnalc is aranyozni való a keze, de róla elsősorban azt szeretné mondani az ember: — Tiszta feje van! S még ez sem határozza meg az élenjáró sztahá- novista egyéniségét, azét, aki messze túlszárnyalja a: időt és teljes önfeláldozással építi a kommunizmust. Az ilyan munkás jellemvonásait így lehet meghatározni: aranyozni való kéz, tiszta fej és lángoló szív — a szovjet hazafi szíve.
