Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)
1949-12-25 / 300. szám
MIT ADOTT A HÁROMÉ^ TERV A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEMNEK nAp i» é iWt éecwnSer 23 í EBEÍR©É<SU HŐSÉG t A z a hatalmas erőfeszítés, amelyet a kommunisták által vezeteti mnnkásosztá 1 yunk és egész dolgozó népünk politikai és gazdasági tekin tétben elért, amelynek erednie«: veképpen megteremtette hazánkban a mim- kásosztálv és dolgozó parasztság ál lámát s napjainkban fejezi be győzelmesen népgazdaságunk újjáépítését, a 3 éves tervet, — megváltoztatta ha zán-k egész gazdasági és társadalni szerkezeiét. Ezzel a változással! együtt jár, mint alappal a felépítmény, 'kulturális életünk fejlődése is. Ezt tükrözik azok a hatalmas változások, melyek egyetemünk életében a felszabadulás óta s különösen 3 éves tervünk eredményeinek következtében megmutatkoztak. Az egyetem a tudomány művelésének a műhelye és a jövendő értelmiség szakmai képzésének, nevelésének intézménye. Olyan mértékben, ahogy dolgozó népünk áldozatos munkájának eredményeképpen termelésünk megnövekedett, úgy nyitlak meg azok a gazdasági erőforrások, váltás lehetségessé azok a beruházások, amelyek révén, -— a fasiszták által évtizedeken keresztül elhanyagolt s részben kj is fosztott egyetemből — a .kor- szerű tudomány művelésének műhelye leli. A beruházásra fordított összegek Pártunk helyes politikája következtében folytonosan emelkedtek s az lűtí). évl>en már 1,115.000 forintot tel lek ki. Ebből már 815.000 forintos fordíthattunk tudományos leiszerelések beszerzésére. ,4 .1 éves terv eredményeképpen egyetemünknek sohnsem volt enni/' tanszéke és tanszéket betöltő professzora. mint amennyi mn. Az évtize- J deliig betöltetlen kórélettani és tör »- vény.széki orvostani tanszékei belől- £ töltök, új fogászati tanszék s tervező- { dött és biztosítottuk az uro'ógía és t orr-, fül-, gégészet tanításához az elő- £ adókat. A jogi karon rnn mái mars- £ ista-leninisla jogbölcseleti tanszék mű t ködük. Megszűnt a lealacsonyító ú. n. £ „kiskasszarendszer“, eltűnt a nyo- ► moryo. díjtalan orvosok kategóriája. £ E gy év előtt az MDP áltál kéz- £ deményezett és vezetett Ma- í gyár Tudományos Tanács megjeleni: £ sével, azzi\J, hogy a Tanács a tudó- £ rnányos munkásoknak életszínvonalát k átlagosan 100 százalékkal emelte, az t zaj. hogy a kutatáshoz szükséges £ anyagi támogatást (műszer. vegyszer, ti gyógyszer stb.) intézményesen bizto- £ sftotla, eddig soha nem látott hatul- £ más lendületet adott a tudományos £ munkának. Az a megbecsülés és biz«- £ lom, amellyel Pártunk és « magyar £ munkásosztály - a Tudományos Ta- £ nács munkáján keresztül — a tudó - £ sok és munkatársaik felé fordult, je- £ lenti a „fordulat évét“ a magyar tu- ► dornáiiyos életben és így a mi egvete- £ miink életében is. Nyilvánvalóvá vált £ tudásaink, tudományos dolgozómii a számára, hogy ők. akik a múltban az. t uralkodó osztály által leg jobb eset-£ ben váll on ve rege lett, rosszul fizetett,£ alapjában lenézett emberek voltak, mat fontos társadalmi funkciójuknak me;r£ felelően, a népi demokrácia állal ff rendkívül megbecsült és anyagiakban i~ Is értekeit tagjai lettek a dolgozók kő- £ znssrgénck. S tudományos munkása- £ ink döntő többsége örömmel ragadta t meg a munkásoszitály segítő kezét. A ► meg a munkásosztály segítő kezét. £ A népj demokrácia a megbecsülés to- > vábbi jeleivel is el halmozta tudósain- t kát, egy Kossulh-dijas, négy altodé- £ mini tagsággal kitüntetett és számos £ különböző érdemrenddel kitüntetett £ ívtatónJ; van. »s «£> gyetemi ifjúságunk is nagy £ *-J mértékben érezte a népi de- £ mokráoin nagylelkű támogatását. Az £ illám ősit ott kollégiumokban egyre f öbb férőhely, ösztöndíjak cgvre nö- £ rekvő száma, az üdülés és a s|>or[ fo £ íozoti lehetőségei nyíltak meg a szá- ► nukra. Döntő fordulatot jelentett az ► fjóság éleiében az MDP Otmutatása £ ilapján kidolgozóit tanulmányi re- £ örni, amely éppen a tudományos in- ► éretek bőségesebb felszerelése és a £ anítw személyzet létszámának nagy- £ okú felemelése folytán volt lehetőé- £ ;es és amely ma már biztosítja, hogy £ ninden hallgatóval egyénileg fug.al- £ ózva, őket kis csoportokban oktatva, £ •lóban kitűnő, gyakorlatban ;s jár-£ «s szakembereket képezhessünk. £ Az anyagi gondoskodás és a amit- £ lányi reform eredménye máris meg- £ ■ ikozik abban, hogy soha niég ilyen tanulmányi eredményeket nem mutatott fel a: egyetemi ifjúság, mint nni. Ebben az. évben tettük meg s döntő tépést arra, hogy Pártunk ve zptéséve! felszámoljuk a volt uralkodó osztályok műveltségi előjogait. Sike rttlt is a munkás- és szegény paraszt- fiatalság arányát az I. .évfolyamokon közel 50 százalékra emelve, döntő módon megjavítani az ifjúság szó ciális összetételét. Az egyetemi ifjúság túlnyomó többsége sztálini felajánlásával, vizsgáinak határidő előtti és jó elvégzésével igyekezett megmutatni, hogy példának tekin.ti a termelésben hatalmas versenyben álló munkásosztályt és hogy. szorosan kíván felzárkóznia a munkásosztály és a nagy Szovjetunió mögé. Egyetemünk szocializmus felé való fejlődésének megindulását jelent*, hogy ez éviién megindult a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja t óláén étének oktatása. Az egyetem könyvtára ideológiai művekkel felszerelve adja meg a lehetőséget » marxista-leninista ideológia elsajátításához. Az ideológiai képzésben kiveszi a részét a professzori karral az élen az egyetem egész személyzete is. J elentős eredményeink mellett azonban teljes mértékben ttr (1 a Iában vagyunk annak, hogy az osz- tályellenség felszámolása, a: ellenséges nézetek nyílt megsemmisítése, az ideológiai oktatás és a szocialista nevelés tekintetében, valamint a hallgatóság szociális összetételének megváltoztatása kérdésében, még csak az első, — bár klségteleniil. jelentős — lépéseket teltük meg. Ezeknek a feladatoknak megoldásában a. Pártra és az. egyetemi ifjúság tömeg-szervezetére^ még szívós, kitartó munka vár. # A tudományos munka és a tanítás# eredményeiben fontos szerep jut az# egyelem több mint 700 főnyi ápoló.# laboráns», iueinfcnntartó és arlmi# nisztratív személyzetének is. Az? együttműködés egyre eredményesebb,J , számos újító, kiváló munkás, iníihedy- f brigád s egyéni versenyben álló műn - i kásunk segíti elő az eredményes be-# tegellátás, kutatás és tanítás műnké*# ját. Az elmúlt nyáron a bükkösdi kas-# lélyban együtt töltötték szabadságukat# az egyetem dolgozói, akiknek soha az-\ előtt üdülésben nem volt részük. Mun- J kásáink aktivitását hirdeti, a kitűnően i működő, mintaszerű napköziotthon, a# kultúrterem, a könyvtár, az élénkülő# sport- és kulturális élet, amelyek# mind a 3 éves terv eredményeinek# megnyilvánulásai az egyetemi dolga-# zók élcetében. J N agy optimizmussal. abban a # biztos tudatban indulunk neki# ötéves Iérvünknek, hogy Pártunk út # nutntása alapján, a munkásosztály ál-f urnának támogatásával az eddiginél# iofík-al eredményesebben fogjuk ki- ^ zenni részünket a terv végrehajtásé- p >ól. ’ Gyógyító intézményekrk . — ku- . ató munkánk eredményeinek a fei- J ínszoálása révén — még több embert ^ ulnak majd vissza a termelő munká-i iák. Ertelmiségnevelő munkánk pedig# ilyan lesz. amellyel biztosítani tudjuk# íz ötéves terv végrehajtásához szűk- # égés 50.000 értejjniiséginek ránkeső < őszében azokat a követelményeket, \ imelyeket a szocializmus építése szá- \ minkén előír. a Dr. Farúdi László ^ Aki le nem számol most a múlttal, az nem leli meg a jövendői! A szenvedésben ezt tanultam, lobogtatom, mint tarka kendőt — aki szeretni megtanított, az gyűlölni is megtanított, hogy a szabadság fennen szárnyal s a porban csúsznak lenn a gyikok, hogy ami szép volt, ne lefedjem, és hogy a jóra éberebben vigyázzak, mint vigyáztam akkor — mert nem mentség ma már a vakság és nem mentség ma a gyerekkor! Hullámzó láván járunk, billen, emelkedik, lehull a fölé — én azt tartom emlékeimben, amit a való összetört. Kocsonyás ázalag volt az ősöm---em lékeztek trilobiták? Én már ember vagyok és megőrzőm, ami szépet rámhagyott a világ. Zeng a természet! Rázza a tócsát! Felhördülnek a fák! ,_J Iszonyú dühükben elkiáltják magukat a paraziták! De aki éber, aki hű önmagához s az emberekhez — mindennap közelebb kerül az öntudatos szeretethez. . ACZÉL TAMÁS EQY DARAB SÜTEMÉNY iSrfn ; Iván lütignmt — Nálatok? Karácsonyfa? — és oly ellenszenvesen kezdett hahofiznb hogy ökölbe szorult a kezem és már ütni akartam, de eszembe jutott, hogy mama megparancsolta: legyek udvarias. :— Nekem apám ekkora könyvet vett! — és mutattam a kezemmel, milyen nagy'a könyt.— Látnád csak, mekkora, karácsonyfát rajzoltak arra. A karácsonyfán gőzhajó van, de mutasd meg, hol a tieteken a gőzhajó? Petrik arca eltorzult és ezt sziszegte: — Könyveket vesznek, de óik maguk krumplival tömik magukat! — Szegények vagyunk — mondtam dühbcgurulta-n — de a péttzeszrák előtt nem hajiunk megl^a akarjuó, könyvet veszünk, ha akarjuk, krumplit eszünk! Azt csinálunk, amit akarunk! — és kiöltöttem rá a nyelvem. ő is kidugta a nyelvet. Ekkor az ebédlőből a néni hivó hangja hallatszott; — Gyertek vacsorázni! Engem Petrik mellé ültettek, mamát pedig az asztal másik oldalára. A konyhából olyan jó szag áradt, hogy a gyomrom azonnal felelt rá. Metélt tésztás levest hoztak, Utána sült malacot tálaltak fel. Keveset ettem, ahogv mama megparancsolta, de Petrik úgy falt, mintha három napja nem evett volna. — Nikola, ne szegyeid magad, ’ vegyél még — kínált a néni. — Köszönöm, nem vagyok éhes, Mama rámnézett és mosolygott. Végül süteményt hoztak. Édes volt és lekváros. Gyorsan megettem » tányéromra tett darabot. Az asztalon, .a tálban ott volt még még a sütemény fele. — Vegyél süteményt, Nikola, vegyél — mondta la néni, de eszébe sem jutott, hogy maga adjon. Mama most már szomorúan nézett rám. „Nos, nem hozok szégyent a mamára" — gondoltam és válászomtafn: • — Köszönöm, néni, nem kérek. Egy darabot sem tudok enni. Petrik már a negvedtik darabot tüntette el, csámcsogott. Hogy ne jöjjek kísértésbe, az asztal alá nézegettem, ahol a macska dorombolt. A sütemény. nem ment ki az eszembőí. A macska térdemre tette mancsát és nyávogott, mintha ő is süteményt akarna. Megint az asztalra néztem, még mindig volt a tálban három darab és milyen közel hozzám. „Veszek“ — határoztam cl, s kinyújtottam a kezem a tészta felé. Mama, aki az előbb még szomszédjával beszélgetett, hirtelen fetém fordult. Meghűlt bennem a vér. A kezemet már nem húzhattam vissza észrevétlenül és egyszerre elment a kedvem az evéstől. E pillanatban mindont szívesen odaadtam volna: a süteményt, a malacot és á karácsonyfát is, ha kezem a térdemen feküdt volna, nem pedig kinyújtva a tésztás tál felé. Szégyent hoztam a mamára. A néni ráronézett, csúfondárosan nevetett és édeskés hangon mondta: — Hiszen, te félsz, podüg-azt hittem, hogy valóban nem vagy éhe«. Vegyél csak, vegyél, ne félj! — és megvetően lesett a mamira. Mama elpirult és lehajtotta a fejét. Ekkor megszólaltam: — Nem magamnak akarok. Én ezt a süteményt nem szeretem, A macskának akartam adni, mert éhes. Néni, adhatok a macskának ? A néni arckifejezése egyszerre megváltozott. —- Milyen ostoba — mondta dühösen — Talán bizony megoszt A macska az ebédet? — A mi macskánk megeszi — mondtam. — Adhatok neki? Mama felvidult. Az asztalnál mindenki hallgatott, a néni már sápadt volt a dühtől. Ekkor Petrik fogott egy süteményt és a macskának dobi«- Az állat enni kezdte. — Eszi! — kiáltott fel Petrik. — Nézzétek, a macska eszi az éde** Léget! — Nálunk a kismacskáik is eszik — szóltam fölényesen. — Csak a várcsomókat kell kivenni belőle, nehogy megfulladjanak tőle. A valóságban nálunk sohasem volt lekvár. De mindenki, aki az aW h mái ült, szentül hitte, hogy én valóban édességgel etetem a macskánkat. Mamára néztem, aki szomorúan és mégis gyengéden pillantott rám. Otthon mama mindent elmesélt papának. Apám magához ölelt é* el# i'ondta: — Derék gyerek vagy, fiacskám. Ne add el a büszkeségedet édes süteményért. Légy türelemmel, lesz m«á ünnep a mi utcánkban is. 4 * Sok karácsonyfát láttam már életemben és most is, amikor kis unokám csengő szavait hallgatom a karácsonyfa-játékokról, eszembe jut egy karácson vest. Negyven évvel ezelőtt történt. A kemencén ültem és gőzhajósdit játszottam, ide-oda csúszkáltam a szárításra kiszórt ko esen. — Gyere csak ide, Nikolka — hívott anyám. Lecsúsztam ., kemencéről, mama megsímegatta a fejemet; — Ma, vendégségbe megyünk, fiacskám. — Az apádét haizod majd fel. kapcát tekerek a lábadra — Nincs csizmám — mondtam. Apám csizmájának ragyögó szára volt, az orrán azonban kis folt díszlett. • Mindjárt menni akartama vendégségbe, hadd lássák a lábamon. — Nem —, mondta mama — osak este megyünk. De most jól figyeld meg, amit mondok: Ka-Lina nénihez megyünk karácsonyestre. Csak arra vigyázz, ne hozz reám szégyent. — Mi az, hegy „szégyent hozni"? — A néni gazdag, mi. szegények vagyunk. Neki saját boltja van, apád pedig egész nyáron gazdasági munkában ,görnyedi!, l e vízbefött krump il eszel, nála minden nap hús van az asztalon. Nehogy azt gondolja, hogy mi hízelgőnk ne! i. Szegények vagyunk, de nem hajiunk meg a pénzeszsák előtt. Ha vaCami- ízletes ételt tesznek az asztalra, ne ess neki, mintha három napja nem ettél volna. A néni kóláig.-íni fog: ,-Vegyél Nikola húst“... Te majd azt mondod neki: „Köszönöm, néni. nem vagyok éhes". Erre ö tovább kínálgat: „Vegyél csak, ne szegyeid magad" ... Te azt feleled: „Nem szégyeiem magam, néni,de komolyan nem kérek". Ha ö mégis eléd tenne valamit, egyél, die ne mohón. Ne edd mog az, egészet, hagyj egy keveset a tányéron. Ha pedig süteményt, vagy valami mást hoznak még, abhoz se nyúlj, várd meg. amíg eléd teszik. Megeszed és többet nem kérsz. Meg tudod állni mindezt? . 1 .. Bár -a nyál is összefutott a számban a hús ős a sütemény említésére, mégis beleegyeztem. — Hát apa nem jön vend'hőségbe? Nem, ö nfem akar vendégségbe menni a pénzeszsákhoz. Nem abból a fajtából való, aki meghajlik valaki előtt. Én se mennék, ha a szükség nem hajtana. A kásánk rövidesen kifogy, kitől kaphatnék? Csak Kalinátói. Ha pedig ma nem látogatom meg. azt mondja rólunk, hogy büszkék vagyunk és semmit sem ad. Este mama kapcát csavart a lábamra és fölhúzta a csizmát. Bebugyolálta a fejem a nagykendöbe és elindultunk. A szomszédék fia meglátott a csizmában és nevetni kezdett: Madárijeszíö! Miért húztál fel két csizmát? Egyben is elfértél volna! A csizma nyikorgóit a havon: szkirp-szkirp. Cuppogott minden lépés után. Ahogy bementünk a nénihez, mindenki egyszerre a csizmára nézett. A néni, sovány, fekete, gonosztékintetü asszony megcsóválta a fejét: — Ó, te szegény ördög! Menj játszani Petiikké!. Menj! — szóit gyorsan anvám és a másik szobába vezető ajtó fellé tuszkolt. • A szoba közepén karácsonyfa állt. Petrik, a néni fia. odalépett hozzám, összemérte magát velem, hogy ki magasabb, majd hátrál épeit t-s ajkát biggyesztve így szólt: — Te ugyan magasabb vagy, de én kövérebb vagyok. — Hat aztán. Ha akarok, két hét alatt meghízom — mondtam nevetve. — A molnár disznója nagyon sovány volt, de amint két hétig, krumplival etették, kövérebb lett, mint te vagy. Csak több krumplit kell enni! Petrik semmit sem tudott válaszolni. Megállt a karácsonyfa alatt és nézegetni kezdte a játékokat. A fán arany és ezüst diók, mézeskalács- lovaik, medvék és nyulak lógtak s a gyertyák! Vörösek, sárgák, kékeszöldek! ... és mindegyik égett, fényüktől valósággal káprázott az ember szeme. — Szép karácsonyfa? — kérdezte Petrik. Vállat vontam és így feleltem: ■ — Nálunk otthon szebb van.
