Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

4 MÄPL 1949 dseenuber 25 UTAZZ ELTEISA KOLHOZOKBA „Ez a könyv olyan, min', mikor homályos szobában kigyullad a fény .. Már legalább bél órája ölűnk dgyütt. Odakint lassan már. sötétedni kezd és a kezdődő homályt mAg csak fokozzák az eget egyenletesen bebo­rító hófellegck. Az ablakot néha meg­rázza a keleti szél; a komolyra for­duló tél figyelmeztető üzenete. Benn a szobában azonban kellemesen árad r.zét a kályha melege. Csendesen, halkan mesél. Néha be­hányom a szemem, ilyenkor eltűn­nek a falak, eltűnik az asztal, a kály­ha. Végtelennek tűnő búzatáblák, vi­rágzó gyümölcsösök tárulnak ki elöl­tem. Ott járunk a kolhozok vi'őgában. A szobát még mindig homány bo­rítja, aztán a villíinykapcsolóhoz lép. felkattantja, majd egy könyvvel a ke­zében tér vissza az asztalhoz, Közci- hózzuk egymáshoz székünket és for­gatni kezdjük. Hol csak a képeket nézzük, hol meg beleolvasunk a so­rokba, mint mohó gyerekek, egyszerre szeretnénk mindent. A könyvet, melynek fedőlapja Sztá­lin elvtársat ábrázolja grúz kolhoz- parasztasszonyok társaságában, Fehér Lajos elvtárs írta. „öt hit a világ ebben minden — teszi hozzá egy kis büszkeséggel hangjában. — Nézd azt az istállót — mutat egy másik képre. Minden gépesítve van benne. Most az erről szóló leírást keressük n szövegben. Megtaláljuk, olvasnj kezdi; „A tehén bciónvályúből eszik és ön­ti at óból Iszik. A■ tehenet géppel fejik. Síneken, gépi úton történik a trágya­kihordás. Úgyszintén a takarmány be- hordása az istállóba. Az istálló mel­lett külön épületben takarmánykony hát" állítottak fel Mágneses géppé’ vonnak ki belő le minden esetleges belekerült vasdarabot, drótot, szöget. Hatalmas üstökben - mossák a takar­mányt. főzik a krumplit, marharépát.“ — Ez így van — teszi hozzá. Meg lehet ebből a könyvbő] mindent látni, amit mi láttunk. Mintha csak megint ott járnék, úgy- éTzera olyan. Forgatjuk a lapokat. Kolhozparasz­tok ülnek a rádió mellett a képen. Csörgő elvtárs élénken reagál a rá­dióra. — látod, ez egyike annak, am; na­gyon tetszett. Hogy minden kolhozista taká sában ott találtuk. Méntelep és erdőültetögép, napközi- otthon és évente ftóöO liter tejet adó fj ÉbJIsPM? J7 legfejlettebb mezőgazdáságában", a címe. — Egy pillanatra n.em maradt cl kezéből a jegyzetfüzet — emlékezik vissza Fehér elvtársra utitársa, Csörgő Kálmán. Lapozgatunk. Néha oldalról az arcát lesem. Meghatottság, vagy inkább el- Arzékcnyiüés-féle bujkál állandóan vo­násai között. Ha naigyon szép emlékre gondol vissza az ember, akkor szokott ilyen lenni az arca. Egy-egy képnél, egy-egy mondatná! azonban felélénkül. * Látod — mutat rá ujjával az •lőttünk lévő képre, ilyen házakban laknak. Három-négy szoba van egy* ben, aszerint, hogy kinek hány csa* ládja van. És fürdőszoba és villany és vízvezeték. Látod, itt mindent lát­hatsz, amiről az előbb beszéltem. Mostmár szinte szenvedélyesen la­poz a könyvben, őszintén szólva iri­gyeltem. Valami csodálatos érzés le­het végignézni, végigolvasni életünk egy jelentős szakaszának történetét. S ő most ezt teszi. — Erre is emlékszem, — mutat •gy hatalmas, több, mint két és fél­mázsás disznót ábrázoló képre az „n- jics“-kolhozből. Gyorsan lapozunk tovább. Hatal­mas, magánjáró arató-cséplőgépet, orosz nevén kombájnt... Várjál csak hátha ez is van á könyvben. Gyorsan lapozunk tovább. Itt van nlutat rá diadalmasan. Megvan tehén, leghorn baromfi tenyészet és modern, kvarcoló berendezéssel és röntgennel ellátott orvosi rendelő ké­pei váltakoznak. Csörgő elvtárs most- már kevesebbet magyaráz, inkább csak elragadtatásának ad kifejezést a könyv felett. S amikor búcsúzás köz­ben azt magyarázom neki, hogy azért mégiscsak irigylésre méltó ember, hogy mindezt végig nézhette, hirtelen kezembe nyomja a könyvet. — Vidd — mondja. — Utazz el te is öt hélre a kolhozokba. Tavaly még sík lapály volt a Mo­hács előtti térség. Tavasszal azonban a búzával együtt falak kezdtek nőni » puszta területen. A fal gyorsabban nőtt és mire * búza kalásza sárgulni kezdett, meg lehetett állapítani, hogy a falakból háromemeletes lakóházak alakulnak ki. A falak, kő- és téglarakások. állvá­nyok és egyéb tartozékok növekedés« azonban mégsem volt eléggé gyors. <4 májast választások idején •orra szálltak fel a rémhírek a mohács] kombinátról. „Csak választási trükk" „A választás után ugyanis abbahagy­ják, nem érdemes elkezdeni1' — ezt suttogták és volt, afcj el is hitte. Még a munkások között is. Könnyű volt ezt terjeszteni, mert a többszáz mun­kás közül alig akadt egykét párttag Ó3 a többiek közül is csak alig néhá- nyan voltak szakszervezeti tagok Nem volt, akj példát mutatott volna, nem volt, aki megmagyarázta volna a mun­kásoknak, hogy itt maguknak építe­nek. Ellenben voltak olyanok, akik szándékosan terjesztették ezeket a hí­reket, szándékosan rontották a han­gulatot. Befurakodtak az ép:tkezés- hez volt fasiszták, csendőrök ott a munkások között bomlasztotta a ren­det és igyekezett kárt okozni az el­lenség. A nyá-r első hónapjában ugyanígy folyt tovább az élét Mohácson. Foly­hatott, mert pártszervezet még min­dig nem volt. A nyáT közepe azonban meghozta a fordulatot. A Párt köz­pontja erélyesebben kézbevette az építkezések kérdését és sor kerüli Mohácsra is. nyúlt a vonal. De ez már ősszel volt, a Párt Politikai Bizottságának a MÉMOSZ munkájáról szóló ha'ározata után. A grafikon vonala felfelé iveit, mert volt már a kombinát építkezésé nél pártszervezet, amely utána tudott nézni a határozatok végrehajtásának. A % ősz óta már csak A Párt központi lapja, a Szabad Nép kivá'ó cikkben foglalkozott a mo­hácsi építkezéssel és ez a cikk ezzel fejeződött be: „fíendet kell teremteni Mohácsául“ A „régi“ munkások — azok, akik tavasz óta itt dolgoznak, ezt az időpontot bevették időszámítá­sukba. „A cikk «lőtt...“ „A cikk után...“ mondják, ha valami ese­ményt meg akarnak jelölni. Hogy mi­ért, arra a legékesebb választ a sta­tisztikai iroda grafikonja adja meg. Cikk-cakkos volt az a július 24-i cikk előtt is, de az ezt kővető napokban mintha meggondolta volna magát, kezdett meredekei!1 'felfelé szökni. El­ért a százas volríalpn jóval felül, de ott sem állt meg, szeptember első he­tében újra, még élesebben felfelé irá­eleje Ilyen emelkedő vonalakat rajzolhat­nánk, ha a kombinátról hű képet akarnánk festeni. A „gyászos múlt“ nyomai eltűntök. Nemcsak a gyárépí­tésnél, hanem a várost keresztül» zelő csatorna építésénél is. Ott is kiderült korábban, hogy néhány vezető üdülő­helynek nézte a Duna melletti kis vá­roskát és nőni a szocialista építés vá­rosának. Ezek helyett becsületes mű­szaki dolgozók jöttek és az elmara­dást a munkások behozták. Október vége felé kapta meg a munka az igazi szocialista lendületet. Aid;or történt, hogy Fáink József elv­társ olvasta Pozsonyi Zoltán elvtárs kőműves eredményeit és olha'ározta, hogy megpróbálkozik a sztahanovista falazással. A próba fényesen sikeriiA Hatalmas táblák jelentek meg az épü­leteken, amelyek jelezték: „Fáink Jó­zsef elvlárs sztahánovista módszerrel 1998 százalékos teljesítményt ért el." Fábilz elvtársnak kővetői akadtak Témái Béla már a 3000 százalékot is elhagyta a sztahänonjsta módszerű fa­lazással. A sztahánovista módszer egyre szélesebb körben terjedt. Már. nemcsak a falazásnál alkalmazták. A vakolásban elsőnek Maczkó Pél ért? el a norma többszörösét, a műkögyár- tásban újítással párosult sztaháno­vista munkaszervezés tett lehetővé 2.0(10^százalékon felüli teljesítményt Eddig nem hallott eredmények jelent­keztek az épitömunkáhan, a v-rbetón- szerelésben, az épületasztalosoknál. ^ bbfil a izerrezetlen és levert tömegből amely a tavasszal Mohá­cson dolgozott, a Párt kiformálta öt­éves tervünk hatalmas alkotásának, a mohácsi kombinátnak szocialista épí­tőit. Nemhogy elbocsátották volna az itt dolgozókat, de kiderült, hogy kevesen is vannak, kevés a szakmunkás. Meg* ’ indult az átképzés és 58 segédmun­kás vagy más szakmájú munka* tanul­ja Mohácson az építő szakmákat, hogy rövid idő múlva szakmunkás­ként vegyenek részi az öléi es terv hatalmas alkotáséinak épílésébcn. Az átképzősök máris hataunas eredmé­nyeket érnek el és komoly verseny­társai a szakmunkásoknak. Másik 22 szakmunkás viszont a továbbképző tanfolyamokon vesz részt, hogy mű* vezetővé, munkavezetővé váljon. Az eddigi — a Szabad Nép cikke­iül kezdve egyenesvonalú — fejlődés­re december 21. tette fel a koronát. Sztálin elvtárs születésnapján a kom­binát dolgozói addigi enedm^nyeilzst is messze tiílszárnyalták, Sztálin elv- társ neve számokat adott a munká­nak. A sztálini felajánlások során ké­szült el határidő előtt hat háromeme­letes, szép, modern lakóépület amely ' ben kétszobás, konyhás, fürdőszobás, lakások várják a kombinát dolgozóit, Sztálin elvtárs neve adta a lendületet a csatornaépítő munkásoknak is, hogy befejezzék a főcsatorna munká­latait, így készült el a budapesti mű­ül mohácsi szakasza és Sztá'.in elv- társ iránt érzett hála és szeretet sok­szorozta meg a kombináthoz -tartozó többi üzem termelését is, A mohácsi liomMnátközelegy évre tekinthet vis-sza. Ez alatt az egy év alatt a kezdeti bajoktól a hatal­mas lendületű szocialista munkáig. 1 amelyben a kombináthoz került ve­gyes összetételű tömeg egységes csa­pattá, a szocializmus építőinek ro­hamcsapatává fejlődött, nagy volt az út. De a kombinát építői a Párt se­gítségével ezt az utat sikerrel és győ­zelmesen tették meg és most dettre- készen, a Szovjetunió sztahanovistái­nak péudájából és a Sztálin elvtárs iránt érzett szeretetböl merített lendü­lettel állnak az ötéves terv kapuja előtt, hogy megvalósítsák szocialistát jövőnk egyik biztos alapját: a mohá­csi ipari központot. Mészáros Ferenc ' AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS 1905 december 25-én a bolsevi­kok konferenciára gyűltek össze a finnországi Tammerfonsban. Bár forma szerint a bolsevikok és men­sevikek egyazon szociáldemokrata párt tagjai voltak, a valóságban két különböző pártot alkottat amelyek mindegyikének megvolt & maga központja. * A tammeríorsi konferencia ha­tározatai közül tettét kell kiemel- é nünk: az egyik — a valóságban . $ már két pártra szakadt párt egysé­ül gének holyreállí’.ásáról; a másik — f az első, úgynevezett Wíitté-fél« . f Duma bojkott járói szólott. ? A konferencia időpontjába«* | Moszkvában már megkezdődött a ' a fegvveres felkelés, ezért Lenin á tanácsára a résztvevők sürgősen • f befejezték tanácskozásukat és a 5> küldöttek hazautaztak, hogy sze- / mélyesen vegyenek részit a felkelés- t ben. £ * J A tammeríorsi konferencián , 5 találkozott egymással először j .) személyesen Lenin és Sztálin. Mae ’ i ga Sztálin így ír erről: f „Leninnel először 1905 decent, j v herében találkoztam, a bolsevikok \tammeríorsi konferencián. Re- \ mé tám, hogy meglátom pártánk ' 'í hegyi sasát, a nagy :) rbert, aki ■ j nemcsak politikailag, hanem — ha t úgy tetszik ~ fizikailag is nagy, d mert Lenin az Ón elképzelésemben 1 z úgy élt, mint egy óriás, aki hatat- ■ f más növésű és tckin'élyes külsejű.,. f Mekkora volt csalódásom, mikor ; egy egész közönséges embert pH- t lantot'am meg, közepesná’ aiacsc►* * nyabb növésűt, aki semmiben, a ; Jszó szoros érteimében semmiben : I sem különbözött a többi halandxí• ; töl, Nagyszerű volt Lenin két besz6- de, amelyeke* ezen a konferencián tartott: az aktuális helyzetről és az agrárkérdésről. Sajnos, nem mis- '• radtak fenn. Le'kes beszédek vol- : tak, az egész konferenciát viharos elragadtatásra késztetlek. A meg- ’ ) győzöd és szokatlan ereje, az árva- | r lés egyszerűsége és világossága, rö- j vid és mindenki számára érthatS : \ mondatok, semmi póz. semmi szó- ; \ ditö gesztus és hatásvadászó frA- > )zis — mindez előnyösen különbőz- ú fet'a meg Lenin beszédét a szokó- # sós ..parlamenti" szónokok bcszé- ideHöl." l, , -------.-..i-t-id.. i B! 3 m 01 # • • Tekintet el arra, hogy a Duna Csongrádnúl apad, no meg ma és holnap karácsony van, a szeretet és a tárcák hol fehér, hol nem fehér ünnepe (ennek jelentő, ségéf csak azzal tudjuk lemérni, hogy még a kapitalista Gu mann sem huzajoit ilyenkor nadrágot alkalmazottai­ról és ezen a napon talán még Truman sem szeretné mind a négy sarkában felgyújtani a világot) tehát ezen a napon mi is lehozunk egy ilyenhamisitatlan, békebeli, karácsonyi tárcát. Régebben a lapok mindig hoztak ilyesmike1, vagy a' polgármester, vagy a szerkesztőségi altiszt rokonától. A fő az volt, hogy legyen benne Szeretet, Osztálybéke és Méla Melankólia. Talál unk egy ilyen kottás tárcái A Dunipataji Hirharang egy régebbi számában, Széptelky Timót pennájából. Címe rövid és kifejező: „A SÍRIG SZERETETT HÁRFA, AVAGY KARÁCSONYEJl LECSÓ KOLBÁSSZAL". Ima a tárca: Ezen a szürkébe hajló színekkel elkevert alabásirom fehérségbe burkolt negédes estén, mely olyan volt. mint ^ a zebra az alagu ban, olyan alagútbán, mely sötét he- jgyeket és kíváncsian csörgedező folyókat köt össze, fminf egy végtelenbe merült bánatos fogkefe, ezen az festen a kakukos óra váratlanul — bármily hlhe eflenül fis hangzik — így szólt: J — Kakuk, kekuk. j Ebből az érző szivekkel bíró emberek megtudták, fhogy Adél a nyoszolyáján heveréziik. f Szép volt ő, mind a zöldleveles olajlámpások egy \ erdei házban. A harmaiozó lényben úgy rgyogtak, úgy Vcsillogtak, úgy kelle ték magukat gyűszőnyt szeplői, jhogy maga Venus istennő sem vette volna észre, hogy jarcának egyik fele rücskösebb, mint a másik, f Szűzi arcocskáján, oft ült a tapasz al{ság bája. f.Nem mulatott más,’ő erős akarat ai blrand, mint kissé \vaslagocska nyaka és tompa orra bizonyítja, de hisz az \én Dyonysosom a megmondhatója, hogy az angyalok jls pulókok. f Almalagon dobolt a kis üvsglálcán, melyet külön t dobolási célból hozatott jó atvja francia honból, Sevres• fből. 6 egy jó atya, — ó egy jó kormányfőtanácsos, ó J Baromfy Zoárd, a ripőkalji lovagrend ülnökei j Hatiga csak, minő zaj, minő bonyodalom, minő f hallatlan izgalom, minő drárnalság, minő váratlan tor- fdulatok. Ah, vagy cín rosszul hallottunk? . ., f, ti- nem! A manóra mondom, nem ’7"” brJIik az .M előzetes szobából, mely úgy nyílik a szalonba, mint’ keserves rcccsenés a rsírpapirban. — Ah Anasztázia, eh Anasztázia — szólt saját szá­ján álfái a tünde Adél. . Végre bejöt és „Tessék parancsolni‘ — mondta( egy póri cseléd. i — Mikor szokod már meg ezt a nevel?- — kérdi' tőle Adél. — De mond, mi oka van kinti zajoknak? 1 — Bctlehcmes gyerekek vannak kiint, beengedjem őke(. | — Oáh, most éppen ábrándozom... Na de jöjjenekJ Négy piszkos proligyerek jött be. Talán nem is tudták ők, a kis gyarlók értékelni, hogy minő nemes, szív tetfe lehetővé, hogy ormótlan és szakad bakan- • csaikkal megtapossák a vastag bokharai szőnyegeket. i — Nini, milyen érdekesek — tapsikolt hevertében a szende Adél.— Milyen soványok!... Éhesek vagytok? — kérdezte a gyerekektől. — Igen. — Érdekes érzés lehel. Az én macskám ilyenkor nyávog. Tudtok ti is nyávogni? — kérdezte angyali jósággal a szájához emelt egy kis bonbon . — Nem tudunk nyávogni. Ml csak énekelni szoktunk. — felelt az egyik kukoricahaj-szakállas proli csemete és valamennyien rákezdfek a „Mennyből az angyalra“. Na jól van — mondta Adél. — Ezt már nem szere, lem meghallgatni, mert únfal. Kérlek Anasztázia vezesd ki őkef. Mindjárt* itt lehet az enyém Oszkárom, a drága. — Már ifi is van — mondta Ártasz ázia. — Enged­jem be? — Oh ez kedves, oh ez graciöz, jöjjön gyorsan... — Csókolom a tündéri küsztihahdját — így monda a deli Oszkár, k. fehér kesztyűjét tartó kezében. — Bon soir, main kedvesem — mondta Adél, ki minf minden előkelő urilány, perfektül beszélte az an­golt. Kisvárla va még hozzátette; — Jaj, csak Piost pillantám meg, hogy e gyerekek még i(t vannak. < Szeme kufa(ólag néz körül a szalónban, mint holmi csipkék, némi helyeken. És lám! Eszrevevé már régóta nem kedvelt hárláját. — Itt e hárla — szól a gyerekeknek. — Aztán el ne igyá ok ártalmas alkohollal. Es a jó'étemény szárnyalt. Fenj az égen a sok égi lámpás, a malaszf'al fűtőt csillagok voltak a tanúi a szív érzelmeinek és az angyalok kara rágyújtott egy nótára."________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents