Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-21 / 296. szám

10 *7 B P * O 1949 DECEMBER 2! Sjztálin elvtárs születésnapján az egész világ haladé népeinek vez érét üdvözli minden dolgozó. Benne ^ bíznak az elnyomottak és kiz sákmányoltok, hozzá száll a hála és kös zönet azoktól, akik a megszabadultak a kapitalizmus igájából. A munkapa dok melleti, a bányában, az épülő gyárakon és mindenütt, ahol mun­kások dolgoznak, a termelés eddig elképzelhetetlen lendülete fejezi ki a dolgozó Sztálin iránti szerétét, háláját, és ragaszkodását, de árad a levelek özöne is, hogy szóban is ki fejtse azt, amit a termelés kiugró százalékai mondanak. Levelet ír a bá nyász, a szellemi dolgozó, a kis ut törő, a mérnöki pályára készülő munkás, dolgozó parasztból lett kát onaüszt, hogy köszönetét mondjon u nagy Sztálinnak, aki megteremtette számunkra a békés fejlődésnek, a bo Idog jövő építésének lehetőségét. Ma bányászok jókedvvel dolgozunk és versenyzőnk öreg bányász vagyok, 1912 óta dol­gozom a föld alatt. Hbsszú évek tel­tek el addig, amíg valódi bányász, vá­jár lehetterrj. De a tőkések világában akkor sem javult sokat az életem. Ml, bányászok jó] tudtuk és mondtuk is egymásközölt, hogy ennek a rendszer­nek meg kell buknia, az a világ, ami­kor a dolgozókat kizsákmányolják, nem tarthat sokáig. Már 1914-ben sztráj­koltunk a jobb éleiért. Az 1918-as for­radalomban mi is Lenin nevével kel­tünk fel és sokan léptünk be a vörös hadseregbe. Az el enforradalom győ­zött, kidobtak a bányából, menekül­nöm ke leti, de visszatértem később Sokáig vo'tam munkanélküli is, csak 1931-ben kerültem vissza a bánjába. Végigszenvedtem mindent, amit a tő. kések elkövethettek a munkásokkal. De nem nyugodtunk bele. Mi, bányászok tudtuk, hogy Sztálin Lenin munkáját folytatja és tudtuk, hogy hozzánk is eljön még a szocia'lzmus. Ahol lehe­tett, harcoltunk is ezért. Két éhség- sztrájkban vettem részt. A bányamun­kások helyzete napró -rapra rosszab­bodott, az elnyomás mindig erősebb lett. A második világháború kitörése­kor gyűlt fel egy renwnysugár ben­nünk, mert tudtuk, hogy a Szovjet­uniót, amelynek élén Sztá'in áll, nem verhetik le és úgy hittük, hogy a má­sodik világháború vége is forrada'om tesz. De nem volt szükség a mi ök­lünkre, Sztálin elvtárs vezetése alatt a Szovjet Hadsereg elzavarta a mi urainkat és kizsákmányolóinkat; meg­dőlt az egész kizsákmányoló régi rendszer. Azóta Sztálin elvtárs bő cs útmutatása és tanítványának, Rákosi elvtársnak a vezetése révén a magyar dolgozók megteremtették a dolgozók boldogabb országát. £s most azt lát­juk, hogy a dolgozók élétszínvona'a mindig jobban emelkedik, kultúránk fej'ődik. Mi bányamunkássok, látva ezt jókedvvel dolgozunk és versenyezünk egymással a termelésben, mert mienk az üzem és az ország, magunknak dől. gozunk már. Jószerencsét! Horváth József 2 0. Meszestelep. Magam ura vagyok a termeiőcsoportban Olyan nyomorúságos volt az életem a múltban, amilyen csak lehetett egy. nmcs'-e'.en mezőgazdasági napszámos­nak. Jártam mindenfele napszámba mindenfele elvetett az élet, mindenfele megkísérelem torsomon javítani. Jár­tam részért aratni nagybir okra, ku- lákhoz, elmentem téglagyárba behor­djak, dolgoztam hajnaltól napestig. És mégis, majdhogy éhen nem hal­tam. Üj ruhát sohasem íud am venni magamnak, nekem, mindig csak az ju­tott, amit az urak levetettek maguk­ról. Tí múlásra nem voltam képes, pedig sokszor érez em magamban, hogy tud­nék tanulni, hisz akármilyen könyv, vagy írás a kezembe került, éjjel az egész napi fárasztó munkától zsibbad* tagokkal, zúgó fejjel is elolvastam. A felszabadulás után 12 hold földel kaptam. A magam ura let’tem, nem voltam többé más kapcája. Olyan lett az életem, hogy végre azt mondhattam magamról, hogy ember vagyok. Aztán ahogy eltek az évek, úgy lett min­dig könnyebb a sorom. De ez egész tavalyig olyan volt, mint amikor nyu­godtan poroszkálnak a lovak. Tavaly ősszel azonban mintha hir­telen közévágtak volna a lovaknak, hirtelen nekilendült az én életem sze­kere is. Belép'.cm a crmolőcsoportba. „Törekvés” termelőcsoportnak nevez­tük cl a szövetkezetünket és töreked­tünk is. Munkánknak meg lett az ered­ménye. Ma már nem urak ól levetett ruhában járok, hanem két öltöző ru­hát h vettem.ebben az évben. Meg­van mindenem; ami az életemhez szük­séges. Sőt régi vágyam is teljesült. Vettem magamnak egy harmonikát. Munka után előveszem és el kezdek játszani rajta. Ilyenkor úgy érzem, hogy bol­dog vagyok. Legtöbbet szovjet dalo­kat játszok és azt szeretném, ha a har­monika hangjaiba is bele- tudnám vin­ni az': a hatalmas szeretete, amit az iránt érzéke «kinek mindezt köszönhe­tem, Sztálin elvtárs iránt. Tudom, hogy mosá még csak kezde­tén vagyunk az útnál*, de azt is tu­dom, hogy Sztálin elvtárs útmutatá­sával sikeresen végigjárjuk ezt az úta't cs még sokkal szebb, sokkal bol­dogabb élet vár ránk. Mészáros Sándor Törekvés TSZCS Ulocska. Most tudjuk, mierí dolgozunk ff ét éve vagyok a Sopiana gép­gyárnak munkásnőie.' Amikor ideke­rültem, a német fasiszták parancsára öldöklő fegyvereket gyártottunk, tjjel-nappal dolgoztunk éhbérért és álltunk nap-nap után kihallgatás előtt, mert nem ment a termelés. Hogy mehetett volna az a termelés, »melynek célja az öldöklés volt, a vad pusztítás. Ma, hála a_ Szovjetuniónak, hála Sztálin elvtársnak, szabad országban mint öntudatos dolgozók egy új ha tát építünk népünknek. Most , nem kell sem büntetés, sem kihallgatás, a termelés mégis megy, viszi előre a dolgozók lelkesedése. Most tudjuk miért dolgozunk és az elvégzett munka arányában megkapjuk fize­tésünket. Mint a Petőfi tnagk'szl 6 brigád vezetője, minden erőmmel dolgozok azért, hogy minél többet termeljünk a brigáddal, mert látjuk, hogy a többfermcléssel, nem azér dolgozunk, hogy olyan eszközöket gyártsunk, amivel egymást gyilkol­juk, hanem hároméves tervvel és mgst következő hatalmas ötéves ter­vünkkel az országunkat építjük, az ország életszínvonalának emelését segítjük elő. De ahhoz, hogy megvalósíthassuk, béke kell. Az a béke. melyet szá­munkén a nagy Sztálin vívott ki, melynek megtartására most a nagy Sztálin vezeti a világ békesaeretö népeinek béketáborát. Esténként átképző tanfolyamra iá­tok. Vasöntő lesz belőlem. Azelőtt hallani sem lehetett erről. Gondolni sem mertünk arra, kisemmizett, bér leszorításra használt munkásnál:, hogy számunkra is megnyílik a to- Vdbbtanidás útja, mi is szakmunká­tok lehetünk. Ezt a lehetőséget is Sztálin elvtársnak köszönhetjük és tgérjük élünk h vele és minden al­kalmat megragadunk a tanulásra. forró szeretetem és hálám felérd termelésűn ?5 százalékkal való nö- v-I'sét vállaltam Sztálin elvtárs v»n. letisnapjára és Ígérem, hogy tőlem telhetőén ezt lovábbra is megtartom, mert tudom azt, hogy ezzel saját és többi embertársaim jobb jövőjét se­gítek felépíteni, amelyért a bölcs Sztálin útmutatása, a Szovjetunió Kilenc éves voltam, amikor először dolgozni mentem. De tudom, nem én voltam az egyetlen, aki így volt. Ez volt a sorsa az olyan szegény embe­rek gyerekeinek, mint amilyen én is voltam. Szüleim nagybirtokokon cse- h'deskcdtek egészen 1915-ig és 10-en voltunk testvérek, csoda-e ha már olyan fiatalon be kellett állnom a kenyérkeresők sorába.. Aztán jött a felszabadulás és mi a szabadsággal együtt földet is kap­tunk. Később láttuk, hogy a terme- löcsoporlban sokkal jobban boldogu­lunk és beléptünk a csoportba. Érez­tük, hogy a boldogság útján elindul­tunk és éreztük, hogy mindezt Sztá­lin elv[t'trsnak köszönhetjük. példája nyomán dologozik az egész magyar nép. Szabadság! tizv. Molnár József ne Sopianá gépgyár. Traktorista lettem. És számtalan­szor,. mikor traktorom a termelőcso- portok hatalmas tábláin zúgott, Sztá­lin elvtársra gondoltam. Ilyenkor úgy éreztem, hogy a traktor is azt zúgja: „Látod Tamás Eszti, miijen szép életet kaptál te.“ . S most. mikor az ö születésnapját ünnepeljük, meg akarom neki mon­dani: Köszönöm, Imgy emberré tett köszönöm a traktort, a traktoros is­kolát, köszönöm, az egyenjogúságomat és ezután is úgy akarok dolgozni, hogy minden munkám egyúttal egy- egy köszönő szó is legyen. Tamás Eszter pécsváradi gépállomás. krwönlioíiiib, ho<*v Bili is 9zt»hánoviMlúk leLünk Kedves Sztálin elvtársi Engedje meg, hogy születésnapján mint ifjú magyar sztahanovista forró szeretette) köszöntsem! A szabadság és béke után. melyet az ön hős fiai hoztak el nekünk, az új, észszerűbb, a sztahanovista munka­módszerek is eljutottak hozzánk. Ahogy a mi példaképeink, a kemszo- moiok példát mutattak a haza szaba óságáért folytatott harcban, úgy mu­tattak példát a háború után. amikor gyáraikba, üzemeikbe hazatérve hozzákezdtek ahhoz, hogy újjáépítsék országukat, hogy megteremtsék hazájukban a szocializmust. Filmeken láttuk, és könyvekben olvastuk ezeket a dolgokat és elhatároztuk, hogy mi is olyanok leszünk, hogy az ő példamutatásuk nyomán jó munkával megteremtjük nálunk is a szo­cializmust. Ez az elhatározás késztetett arra a gondolatra, hogy mun­kámat — kőműves segéd vagyok — észszerűsítem és meggyorsítom. Két ifjúmunkástársammal, Fekete Erzsivel és Lakatos Jánossal brigádot alakítottunk, de előbb áttanulmányoztunk egy-két füzetet, mely a szta­hanovista munkamódszerről szólt, és azóta ezzel a módszerrel dolgo­zunk. Hogy eredményes és jó munkát végzünk azóta, azt az is bizo­nyítja, hogy brigádommal a dombóvári iflú sztahanovisták versenyén 1118 százalékkal baranyai viszonylatban elsőnek ugrottunk ki. Elhatá­roztuk mind a hárman, hogy ezt az eredményt tartani, sőt fokozni fog­juk. ’Ezzel tartozunk Sz*á!in o! ’\ársnuk és hős fiainak, akt!: nekünk a szabadságot és boldogulást hozták, tartozunk vele hazánknak és önma­gunknak !s! Brigádommá! együtt k Kánom .azt, hogy éljen sokáig erőben, egész­ségben és őrködjön békénk felett! j v á r I J ú z s c f szlahánovista ifjúmunkás kőműves EüTenlők lettünk a férfiakkal mert a hadsereg fejlesztéséből is ki akarjuk venni részünket az ipari munkásság mellett. Tudjuk, hogy egyet soha nem szabad elfelejtenünk, azt, hogy a dolgozó népből valók vagyunk és mindig büszkén és sze­retettel gondolunk azokra a bajtár­sainkra, akik g gyárakban és a föl­deken szolgálják hazánkat. Hatalmas, eredmény ez, hogy, mi, a dolgozó nép fiai, munkások és dol­gozó parasztok a hadseregben is el­. ZtíUy $aJ A mű íz akink a mnvliáHoklio} egyfiát «pitik u N/ociiiiizma^ A felszabadulás elolt Magyarorszá­gon is — csakúgy, mini más kapi a- lis a államban, a munkást semmibe- veíiék, munkájáért elismerés nem járt. Az ember a vasal, nadrágnál kezdődő 4, azoknál, akik teljesen a kizsákmányolok szolgálnának szen­telték és úrnak érezték magukat a többi kizsákmányolt fölött, Ide, az urak közé számí’olták a munkások a műszaki értelmiséget, a mérnököt, a technikust, aki könnyebb munkát vég­zet: és a lökés érdekében parancsolt a munkahelyen. Pedig a műszaki dol­gozó is kizsákmányolt volt, mint a munkás. A tőkés azonban „barátsá­gával“ mély szakadékot épített ki a munkás és műszaki értelmiség között, hogy ezt kihasználhassa a nagyobb haszon érdekében. x A munka — fizikai és szellemi egy­aránt — az igazi megbecsü ést csak a felszabadulás u án kaphatta meg. A Szovjetunió szocialista emberei, a bölcs és nagy hadvezér, Sztálin veze­tésével hozzánk is elhozták a munkás- osztály szabadsága, és új, mély értei­mé adtak a munkának. A munkás- osztály óriási lendülettel építi magá­najk az országo és az új rendet a szocializmust. Megváltozol a mi helyzetünk is. A munkás nem fél a műszaki dolgozótól, hanem szereti és egyii : dolgozik vele, a kölcsönös kö­zeledés a apján építi munkás és mű­szaki dolgozó együ.t a szocializmust- Szoros összefogásunk méltó bizonyi­illegny ittak elő lem az iskolák kapni Ön biztosan tudja, hogy mit jelent az egy fiatalnak, aki-már 14 éves korában a bánya mélyén volt kény­telen keresni kenyerét, ha végre oda kerülhet, hogy tanulhat. Az én sor­som bizony nagyon mostoha volt a múltban. Étien, szomjan dolgoztam a bányában, mint fiatal gyerek, de már ekkor megtanultam, hogy a Szov­jetunió és ön Sztálin elvtárs az, aki­ben bízhatunk. És valóban el is jött a felszabadu­lás, ami nekem elsősorban az iskoláit kapuinak megnyílását jelentette. Mi­lyen boldog voltam, amikor először nekiültem a könyvnek. Minden gon­dolatom az volt, hogy tanulni aka­rok. És tanultam is. 0-zc.boLtlká/j,. t Qu.Uo.it JiuíliukJ n f, OYMtrwfJ Luvt«. Hálával fordnlnnk a Na«ry Honvédő Háború lángesni had vezér éhe« 1045-ben a dicsőséges szovjet had- i tiszta iga alól. sereg f eszabadította hazánkat a fa- J foglaltuk a nép fontos őrhelyeit. És ezt az eredményt a nagy Bolsevik Párt és annal: nagy vezére, Sztá­lin generalisszimusz tette számunkra lehetővé. Ezért fordulunk mi soha nem szű­nő hálával és szeretettel feléje, a Nagy Honvédő Háború lángeszű had­vezéréhez, minden katona példaké­péhez. Éljen Sztálin, békéért vívott harcunk sikerének záloga. téka a mi bőrgyári komplex-brigá­dunk, amelyben munkások és műsza­kiak szoros egységben kutatják fel a ermalós rejtett < artailékait. Sztálin jelölte ki elsőnek a műszaki értelmi­ség htvlyét a szocializmusban és ezt a helyei mi méltó módon akarjuk el­foglalni, hálánkat • és köszőnetftnket ezért a munkásokkal együtt munká­val, több, jobb, o'csóbb termeléssel fejezzük ki. Nagy Jenő a Bőrgyár műszaki dolgozója. Boldog jövőmet kö-zönönt £düxafsora táim^arruirJLdui, •a nűuey4obfc> ^»skdöcyxáqa.. oóJob -jo^olc loruudnL • 'UvJŐrAil uim. z*A*jfcJnüL bo-uni. ex Ifilpzá rt-uluJ«-ox«A ^QüilaboJiCt íifszúlöL. tjböbdű^ c^j£xrnjsAJüO>uCirn. sjz-b^hdccpJbfc» 'j^oérrvdi •töiMŐnara rruO. "Kiloi» .I^ujuej. Száola/V J^láüaOjoi.! ÖlSuL? 'j^ivu^a^á\c Wűwiill® ... hős küzdelmükért, a tanulásért 'orrá szeretettel ígérem, hogy méltó 'eszel; a hős lenini Komszotnalhoz cs \il leszek a szovjet néphez én ölfr '■őz Sztálin elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents