Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-20 / 295. szám

Élei a lila eris támasza:

a Szovjetunió és

a győzelmes szocializmus országa,

nagy vezére Sztálin !

November második felébe» ■ kommunista és munkáspártok Tfijékoats 16 Irodája értekezletet tartott Magyarországon. A* értekezleten Sznszlov 1L elrtórs, a Szovjctnnié Kommnnista (bolsevik) Partjának küldötte béke védelme éa hare a háborús gynjtogatók ellec“ ehnű faeczimoWJában beszámolt a béke erőinek hatalmas növekedéséről és vázolta azokat a teendőket, melyek ránk a béke megyédé sééri vívott hareankka* hárulnak.

Sárok Ma község, közvetlenül a Jugoszláv határ mellett. A határ innenső oldalén jövőjüket épfífi, annak biztonságiba** «nőtlenül hivő dolgozó parasztok. AHg pár kilométerrel arrébb, s határ másik oklat&i». Főber- eagtakxm THo áruló rendszerének járma »tart nyögő, aolsa nem Isméit nyomorban aányíödő, egy varrótűért vagy egy pár métw foltozócérnáért könyörgő doígocók.

^..A RABOK« El-LEN FOLYÓ HARCBAN MEGNÖVEKEDTEK ÉS MEGERŐSÖDTEK \ BÉKE, A DEMOKRÁCIA ÉS I SZOCIALIZMUS ERŰI? (Smesxlor elvtárs beszédéből).

“ Bizony «Min, m! Is sokat fej- KSdtfisk az utóbb! időben — mondja Siratni Károly, a sárold terroelőeso- port fcscgj*. Kerdődőtt az erősödésünk •özei, hogy kizavartuk a kulákokat a földművoMzövertkezetbőL Megerősödött a pártszervezetünk. Aztán pedig m«g- ahtlcBÄ a tcrmelőcsoportnnk. S most még közigazgatási vonalon is megerősödtünk. Dj főjegyzőt kaptunk. Nagyüzemi műnké* voK, tat minden gon- doSste>„ hogy eegftse« a TSZCS-« és a dolgotó parasztokon.

íjpra, a béke, a demokrácia, a seo- ciaTjrmmi erői Sárokon is megnövekedtek, mintnhogy megnövekedtek mindenütt Baranyában, mindenütt az országban és szerbe az egész világon.

„UGYANAKKOR AZ TMPERTA- LISTA és PEMOKRACIAEL- LENES TABOR GYENGÜLT.“ (Sznszlor elvtárs beszáraolójíü bófT

Nesa. SzemcO Líráimat enk az idők a z&vtaroafoan hatás**« tehetőségét jeVnt ették. EnUea as évekbe* n nemzsetiségi gyCUBet éveiben, számos sároki délszláv dolgozó paraszt ható. rosta d, hogy opt&t, bonositntja ass- gét Jugoszláviába. Szemző István ezekkei' megegyezett, bogy ráíratják itteni földjeikéi, cserében, pedig megkapják az 6 ^Knla környéki birtokét.*' Ez a «Red* környéki birtcA“ sohasem létezett, vagy legalább nem Szemző ár tuhíjdonáhna. Az áttelepüllek így mindenükből tó tettek «emmicve, Szemző úr viszont kastélyt épéit eteti magának Éáro&on ezektwn az évükbe®, nem be. szélTe arról, hogy megszerezte magának a község szántóterületének több, mint fölét.

Érdeke vájjon Szemző btvftiml ■

béke? Nem, 6 a zavarosban szeretne ismét haSásmi, neki a feszült nemzetközi légkör, a háborús hangulat féle!

meg.

Aztán eljöttek a nyRt háború ével.

A sárold dolgozó parasztoknak évről' évre nehezebb lett a sorok. A férfin &ai katonának, raunkaszolgúTatosnak vitték s •* asszonyok nap-nap után kisírt szemmel láttak hozzá * munkához.

Vájjon Polovi Sándor 55 holdas fcnJákoí is úgy sújtotta * háború, mini a dolgozó parasztokat? Semmiesetre sem. Polovi Sándor vígan dörzsölte a kezét és ami másoknak bajt és keserűséget jelentett, az neki korlátlan gazdagodás! lehetőséget. Építtetett is olyan gyönyörű házat, hogy * tárokiak alig győzték csodálni.

Éa Polovi Sándor te egymásután vette az arat ógépet, a füksisválógépet, szervétet te be a kalapácsos darálót.

, Igen • dolgozók szenvedte*, naprőL

Ohessak és «©rjesssiak a Párt kiadványai*

Pkkhii-zk éináéke és ^ akiknek nem érdeke

1 napra ^egésiyesftz* a kóláitok pedig vámszedőd voltai a dolgozóik szenvedéséneik és gazdagodtak « háború alatt. Így volt ez Sárokon éa Így voit mindenül* Baranyában, mindenütt az országban.

«MOST AZ A FELADAT, HOGY MÉGJOÜBAN FOKOZZUK A NÉPEK ÉBERSÉGÉT ~K HÁBORÜS GYÚJTOGATOK ELLEN." (SzjubzIoy)

Sárofcj rtnonyiatban az «foőtorbaa

art jelenti, hogy még több éberséget azok eflen, «kiknek Sáro&oo te jó üzlet a háboeá, akik a háborútól várják, hogy újra korlátlan ural legyenek a fal írnak, a Smnxő- és Polovi-féte kofáitok éa a többi fessen kólák ok eilen. É* nemerak Sárokon, hanem min- etem üt t, ahol a kuiákok érdekei abban is ütköznek • dolgozó parasztokéval, hogy ez utóbbiak a békéért küzdenek, a kóláitok pedig háborút állítanak.

Békás Józse!.

PWpneveSSWc A» pátiffankcfonárlnsaírtk mindennapi fel világosító numká- jáneik: te'a'mas segítségei nyújt, a pár‘sajtó. A jó népnevelő rendszeresen olvassa a Szabad Népet, » nép névé! 5 füzeteked, Pártmu-nkáls!, Tartós Békét, Dutórs'.tiiH iNaptdfe és Pártunk kilökő- zöríként, megjelenő kracSványaít, amelyek áOaíjddatv foglalkoznak a dolgozó mwfcisoeatúíy és peittsataátg ügyéivé’. A pártoajNút, ahogy *zt Révai évidre mondta száizezrek kenyerévé kel', termi.

A fejlődés útján tar"odú, amikor a

műnk Alosztály a dolgozó r.ép széles tömegei megtíkuvás nélküli harcot vfvntás a külíőMi és belföldi reakció elten, hogy megteremtsék a dolgozó nép saociaiista iársadelmá":. Harcolunk azé"!, hogy biztosítani tudjuk békénket « rothadó teapá'laíizrnt» háborúra, profira iészÖtekSS maroknyi söpredék hadával szembe®. Megvédjek * jövő nemzedSket. az Siöságtrrúcat attól, fi agy újból véres hábarfk-; áldozata legyen. Ebben a nagy küzdelemben szilárdan és erős bástyákén'1 áll mellettünk a Szovjetunió, a világbéke őre. a velürtk barátságban élő népi demokratikus államok ás a?, egész dolgozó

nép. Asanten ehhoe, ho^y a minrtennapi

életben, a murr.kában és az osztály• harcban h* üzemi mun&aaság közt meghúzódó fasiszta provokációs elemek suttogó aljas propagandáját meg tudjuk semmisíteni, szükség van arra, hogy népnevelőink és minden öntudatos* párttag tmegiianerje Pád'ntek íg&reyvonalát, figyeienvrtel Heérie « feilódés menetté!, temitfná'nyosza a Párt kiadványait, amelyek utat mu!»t- iwlk a monkiásoszíálynak az eükövet- keaö tefladatokra. Ezen a téren azonban súlyos hiányosságok vonnak még. Egyes pártszervezetek népnevelői például rvem olvassák a népnevelő füzeteket és ezáEal i»z Hytn üzemben a népnevelő munka sem folyik, azonban folyfo az agiláeió a rrtogh’t- zódó reakció részéről, és nem sok esetben, de előfordul az is, hogy még a népneve’őfiik is a sut'ogó proptgarr <Ja befolyása alá kenllnek.

Néhány üzemben és most már néhány falusi szervezetben i<s bevezet ék azt, ha megjelenik egy páritkiadvány, rail csoporiosan á' oiva*sák és niegvi- ta'jái;. Sok helyen a pánltitkár és a pán'vezetőség megértenie és, iuda'tv- afotta mái a népnevelők és a tsrság közölt, liogy mennyire fontós az állandó po&sÜau UáijáCccéotfsáig #. páPtonf«- asfvta5TyolDon -keresztül a Srovjéwuió megisímeréjei, & hatalmas nzodájfetú állam harci iiap»W!s*ai!8Amk fe'ltaÁr- aálása és oagyaaccű erectatár.ymcir.'k tudaftoeitiásia dolgozó xxfpürí-: széle« töniEgei közökt

A SzcA-'ja'juriió dicsőségé« Vörös Hadserege felsrabaütot-ia a tnsgygr népet évszázados elnyomatása alól. De ez nem jelenti azt, hogy mi most már karbateib kézzel várjuk, hogy nteg- valÓ6uljon a szocia'liTnus. Hg'almas épí ő munkahéten ébcril coic tosii- 'jönni éti ez az ébeirrég Vjemcszk ebbnn nyilvánuljon meg, hogy munkahelyünkhöz üzemünkhöz nem engedünk hozzáfér- hőzni idegen elemekei, Ivmem úgyis, hogy pártkiadvánvaink ohasácával elő- scgí-ijük páriltiagtjaiir.!: és a pár ‘.onkí- vü-|ie.k .töm-ggei köző í a fete’lígoef'.ó muriikák. így -tutijuk bizlosí'ani. hogy mimkáso6ztál-yuník öntudatosan nn-g- átja a helyet, így fogja dolgozó pz- rasz'ságuok felismerni, hogy a iku'áfi mikor és hogyan iá-rriadja a kis. és 1 középparaeztságot.

fi béke erői meg tudják akadozni a bábsrói

— Fagyejev párisi nyilatkozata

Atefaszamder Fagn’ejev, a szovjet frcL: egyesűletékte ekőíke, sfei jelenleg Pániisten réwstves* a béke bivei vÁ’éig szövetség rWIcársáigázialk munkája ;a'iban orra a kérdésen hogy no^yóbb letr-e véfemténye szeri.tr. az utóbbi évek so rin egy új hálxrú beszól ye, a következő nyila tikosa !o»t teílfc:

— Portosart sat, moeidtednáín — váfaezcf.ta « kérdaare Fagye jev, — hagy # harc tett «Ssebb a béüoe ée háború erői közöl. A béke erőinek ha- talftnas gyarapodáséval Azetrten az új báberús usaftök ntirídcjuf-fie mcster- •ktedést, mándientfóle IteJandot megkock áz'ei'!ia,'r/rf<. Ebben az ér .elemben a háborús wwSy növefioedieift, a béke erőn viszont óriásiak és képesek arra, hagy « háborút megakadlályózzáik. A vMg nélpei nem akarják a hébarút. Az US A ten jetenükiező gazdasá-gi válság egvrész' arra kész’ja'Jhe'i az ame- ritei vezcrtöbefl, hogy háború után p róbáfijaroik végetwtnn a vifeágnak, másrész/t auctTbaci a válság még súlyo wbfoan jelen '.ikezák a átacshaH-áíla- rnc&ten, irtot magában az USA.han. amá lényegesen csöídkenlá artrKk * fcúietórégejt, hogy háborús fcatersdba bocsállkazzawalk az. amerikai imiperia. firtnuB saámSáljteB, Ez ■ fényerő u v égeredlménytoen a béke táborát erősíti meg.

Vwjjots gyengült-« a Üeraokrúcínel-1 te®*» tábor Sárokon?

Kétségkívül gyengült. Pár érvei ess- J *K5tt a kuiákok még ttx elöljáróságban, a különböző népi szervekben, a f fő idea űvesszövefi:eret ben belülről pró- ( hé ttók a dolgozó parasztok eélkttűzé-1 aett me^iiúrttaxá. Ma már mindezekből WsaöppeiRtek. Befcdyásuk * fala < éteíére, • &>ígowó parasztokra roba-j ratra» eaőkkect. A népi jzorvek, a, Párt vezetésével ma már éberen vigyáznak arra, hogy például Szemző ( tolván, aki pár évvel ezelőtt a maga i 100 boWJávaS még vígan aznbo'álta a ( népi demokrácia rendelkezéseit, ma 1 eleget tegyen — többek közölt - tengeri begyűjtési kötelieze 11 s égének.

Kétségkívül, a demokráciaellenes tábor, a kuíákság gyengült Sárokon is.

JÉ NÉPEK NEM AKARNAK \

GYŰLÖLIK A {

HÁBORÚT ÉS HlBORŰTY

(Sznszlov).

— Nekünk béke kell — mondja Xontai «hrtár* határozottan. Mi most «Hndnltunk a tennelöcsoportunkkaL Tudjuk, hogy beláthatatlan a fejlődésnek a* űz útja, ami eW-ttüuk áll Tudjuk, hogy ez az út meghozza számunkra a baldog, gondtalan életet. 1 Kitűnik a nélkülözésnek míg az ' emléke la De ehhez béke kell, hogy ( békében építhessük, fejleszthessük , esoportunkalt. i

Igen, békét akarnak és gyűlölik a i Háborút Rárokon is a dolgozó pnrasz. i tok. Békét akarnak a TSZCS-tagok, 1 békét akarnak az összes dolgozó pn- < raaztok. A dolgozó asszonyok Sárokon 1 te éppúgy gyűlölik a háborúi, mint J mindenütt Baranyában, mini mindé- ( nőtt az országban, szerte a nagyvilág- , ban. I

De vájjon mindenki békét akar-e? l Vájjon mindenki gyűlöli-e a háborút i Sárobon? <

A kél világháború között csak pa-1 píron volt béke és zavarosabbnál za- varosabb évek kergették egymást. Ezek', a zavaros évek a dolgozó parasztok- ( nnk csak bajt, gondot, nyomorúságot < hoztak. De bait, gondot, nyomorúsá-1 got jelenteitek-e Szemző István urnák,1 aki n.hlian az időben még hatalmas földterület ura volt?

....

Ko

vpak Szldor Ar temovics tábornok, akit kétszer tüntettek ki a Szovjetunió Hőse címmel, a Nagy Honvédő Háború alatt erős ukrán partizáncsapatot vezetett.

Kovpak „Putivljtől a Kárpátokig” címen kiadott visz- szaemlékczés eiben megk apócm írja le találkozását Sztálinnal a Kremlben.

... A Kremlbe m együnk. Sztálin elvtárshoz. Számunkra ez nem volt váratlan — még a repülőgépen elképzeltem, mint folyik majd le találkozásunk. A Kremlhez vezető úton mégis csak arra az egyre gondoltam: most belépek Sztálin dolgozószobájába, meglátom, beszélgetni fog velem. Milyen nagy dolog ez!...

Mielőtt Sztálin dolgozószobájába jutottunk, néhány szobán mentünk keresztül. Gondoltam: „Most, most mindjárt meglátom ..Sztálint olyannak képzeltein el, amilyennek fényképen láttam s mikor dolgozó- szobája ajtaja kinyílt, Sztálin elvtárs valóban olyan is volt. No Iám, mintha már szokszor találkoztam volna vele, mintha személyesen ismertem volna. Sztálin szobája közepén állt, ugyanabban az öltönyben, amelyet fényképeiről mindenki ismer. Sztálin mellett Vorosilov állt tá- bomagyi egyenruhában.

— Lám, hát ilyen Kovpak — szólt Voro&tlov eh-társ.

Sztálin elmosolyodott. ICezetszorí tott velem, üdvözölt mindenkit és hellyel kínált meg. Az asztalnál Molotov mellé kerültem. Vjácseszláv Mihajlovicsot csak akkor láttam meg, amikor már mellette ültem.

Sztálin elvtárs az asztalnál szemben ült velem. Azt hittem, hogy n fogadás nagyon rövid lesz — hiszen az idők oly nehezek — de Joszif Visszárionovics nem sietett a tárgyra térni. Érdeklődött családunk iránt, összeköttetésben vagyunk-e velük és hogyan? Néhányszor félbe kellett szakítania a beszélgetést, a telefonhoz hívták. Az asztalhoz visszatérve Sztálin eh-társ megismételte a kérdést. Hol egyikünkhöz, hol másikunkhoz fordult. Mikor szavait hozzám intézte, úgy éreztem, mintha Joszif Visszárionovics észrevétlen megfogná kezemet és közelebb vonna magához. Bizonnyal mindegyikünknek ugyanez az érzése volt, mindegyikünk magához tért, megnyugodott. Sztálin úgy látszik, észrevette ezt és a partizándolgokról kezdett beszélgetni. Tőlem mindenekelőtt azt kérdezte, hogyan tartunk kapcsolatot a néppel, milyen a lakosság magatartása a partizánok irányában? Én felálltam & jelentést készültem tenni. De Sztálin elvtárs azt, mondta, hogy nem kell jelentést tennem. Arra kéri, üljek le és feleljek kérdéseire.

Sztálin elvtárs sok kérdést adott fel. Első kérdésére arról kezdtem beszélni, miképpen tartunk kapcsolatot a néppol s a nép hogyan segít nekünk. Joszif Visszárionovics azonnal értésünkre adta, hogy ez nagyon fontos és ennek nagyon nagy jelentőséget tulajdonít. Néhányszor bólintott, mintha azt mondaná: „Úgy, úgy, iám ez nagyon jó, hogy a néppel szoros kapcsolatot tartotok.”

Arra a kérdésre, hogyan vagyunk fegyverrel, ruhával ellátva, honnan pótoljuk fegyvereinket és lőszerünket, azt feleltem:

— Egyetlen helyről, Sztálin elv társ, az ellenségtől, a zsákmányból.

— Nem baj — mondta Sztálin — most majd mi segítünk hazai

fegyverekkel.

Miközben Joszif Visszárionovics kérdéseire válaszoltam, az volt az érzésem, hogy nagyon is jól isjneri mindazt, amit beszélek és csak azért kérdez, hogy rávezessen valamilyen fontos gondolatra és segítsen abban hogy sajátmagam tisztázzak bizonyos dolgokat. Csak aztán értettem meg, hogy egész idő alatt észrevétlenül milyen következtetésekre ösztönzött. Amikor ezt megértettem, rádöbbentem: milyen egyszerű is ez! Milyen világos!

Miután számos kérdésére válaszoltam, Sztálin elvtárs megkérdezte, hogy osztagunk miért tért át a mozgó hadviselésre? Ismertettem e hadműveletek ama előnyeit amelyekről Szurnscsinóban saját tapasztaltaink alapján meggyőződtünk.

Sztálin elvtáns végighallgatott, majd váratlanul azt kérdezte, hogy mindez így vap-e, hogy portyázásunk jogosultnak bizonyul-e s ha igen, nem vezethetnénk-e ilyen portyázást a Dnyeper jobb partján is?

A Kérdés nagyon komoly volt, azonnal nem is tudtam rá válaszolni.

— Gondolkozzék csak! — mondotta Sztálin.

Arról, hogy a jobbparti Ukrajnába átmenjünk, köztünk sosem esett szó, még álmodni sem mertünk erről. Osztagunkat Sztálin elvtárs port.yázó osztagnak nevezte. Ez tökéletesen pontos megjelölés, ez taktikánk egész lényege és Sztálin e találó elnevezéssel pontosan körül is írta. Ámde mi portyáink során egyik kerületből a másikba mentünk át, itt pedig arról volt szó, hogy áthaladjunk néhány megyén s átkeljünk a Desznán és a Dnyeperen. Ez sokkal nagyöbbméretű dolog volt.

— Tessék, hallgatom, Kovpak elvtárs.

— Azt hiszem, Sztálin elvtárs — mondtam — kijuthatunk a Dnyeper jobb partjára.

— S mire van szükségünk ehhez? — kérdezte Sztálin.

Azt válaszoltam, hogy legelsősorban ágyukra, gépkocsikra és tankelhárító fegyverekre van szükségünk.

—- Minden meglesz — mondta Sztálin és utasított, hogy azonnal állítsam össze azoknak a dolgoknak a jegyzékét, amelyekre jobbparti portyánkhoz szükségünk van.

összeállitottam a jegyzéket, kiszámítottam, hány repülőútra van szükségünk, hogy mindent, amit kérek átjuttassanak és megrémültem; a szám óriásinak tűnt fel. „Vájjon lehet-e most ennyit késni?" — gondoltam és átírtam jegyzékemet, persze sok mindent kihagytam belőle. S mégis, mikor jegyzékemet Sztálin elvtársnak átadtam, féltem, hogy azt mondja majd: „Igen elvetette a sulykot, Kovpak elvtárs."

Egész máskép történt. Sztálin ránézett az átnyújtott papírlapra és ezt kérdezte:

— Dehát ez biztosíthatja-e a portya sikerét?

Azt mondtam: nem tudtam elhatározni magam arra, hogy többét kérjek. Sztálin visszaadta a jegyzékemet és utasított., hogy újat állítsak

össze.

— Mindent megadhatunk, amire szükségük ven, — mondott*.

IS?Lőzben a jegyzéket újra összeállitottam, arra gondoltam, hogy nagyon jó volna harcosaim részére csizmát kapnom, de attól tartottam, hogy ez már túlontúl sok lesz s igy a csizma helyett csak bakancsot kértem. Sztálin, miután új jegyzékemet elolvasta, a bakancsot, azonnal áthúzta. Lám csak s én még csizmát akartam kérni! De nem értem rá, hogy összoszidjam sajátmagamat, mert az áthúzott „bakancs" szó fölé Sztálin már odaírta, hogy „csizma”.

Sztálin elvtárs úgy beszélgetett velünk, mintha bőven volna Ideje: néni siettetett, hagyta, hogy nyugodtan összeszedjük gondolatainkat s mindent ott döntött el jelenlétünkben, semmit sem halasztott el egy percre sem.

Búcsúzáskor Sztálin elvtárs szerencsés utat kívánt és ezt mondta:

— A legfontosabb, elvtársak, hogy szoros kapcsolatban álljatok a néppel!

Majd elmosolyodott, kezével az asztal körül ülőkre mutatott s így folytatta:

— Egyelőre ti vagytok a mi második frontunk!