Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-18 / 294. szám

Pm DECEMBER » NAPLÓ S l l Gamós Istvánt, sohasem láttam, de mégis ismerem. Tudom, hogy mindig jókedvű, fáradhatatlan szorgalmú em­ber, Tudom róla, hogy brigádvezelő. Azt is tudom róla, hogy jó hrigádve- zetó, mert nemcsak a saját munkájá­val törődik, hanem azzal is, hogy a hrigádtagok munkája is jól ‘ menjen. Nem láttam soha Gamós Istvánt. Pedig kerestem többször. Mentem utá­na néha egyik községből a másikba. Mentem utána, ahogy a dolgozó pa­rasztok irányítottak. Többször jártam úgy, hogy épp az előtte való nap fe­jezte be a munkát s mindenki ezzel fogadott. „Kár, hogy nem jött előbb, elvtárs, tegnap még itt szántottak “ Számtalan traktoristával találkoz­tam, de vele nem sikerült találkoz­nom. És mégis ismerem. És ha jól meggondolom, nem is mondhatom, hogy nem találkoztam vele. ■Hisz tegnap Is találkoztunk Igaz, ő nem tud erről a találkozásról. Nem tudja, hogy tegnap találkoztunk Ujpetrén. Gerebicz bácsival mentünk, s cso­port elnökével. (Nem fiatal már, 60 felé jár. Ha leveszi a sapkáját ősz haja borzosan mered az égnek, de a szeme olyan fiatalos, akárhány húsz éves megirigyelhetné tőle. Most fehér bőrbekecsben jár. A szovjet festők ki- állításán láttam egy képet, „A kolhoz őre“ voR a cfme, az jutott rögtön az eszembe, mihelyst Gebericz bácsit megláttam.) Igen, Gebericz bácsival mentünk, aki húszéves lelkesedésével és egy jó gazda büszkeségével — hozzá kell tennünk, jogos büszkeségével — mu­togatta a csoport vagyonát. Elvezetett a hizlaldához és a malacfiaztatóboz. Aztán megmutatta a készülő kis épü­KIKET A KÖZÖS CÉL eggvémvAcsoir letet, ahol a villanyerőre berendezett darálója és szecskavágója lesz a cso­portnak. Végigmentünk a két hosszú istállón, melyekben már égtek a vil­lanyok (most a napokban szerelték be), s ahol sorban szebbnél szebb lo­vak álllak. záztAn felvezetett a határba Is És ekkor találkoztam Gamós István­nal. Akkor, amikor végignéztem a ha­talmas, bétszázhúszholdas, gyönyörűen zöldelö bűzavetésen. Akkor, amikor Gerebicz bácsi széles mozdulattal vé­gig mutatott a hatalmas táblán és amikor azt mondta: — Mindezt nekik köszönhetjük. Mentünk a vetés mellett. Hatalmas zöld asztak Egy darabig csendesen ballagunk. Gerebicz bácsi hagyja, hadd csodálkozzam birodalmuk nagy­ságán. Nekem azonban inkább a zöld asztal hasonlat jár a fejemben, arra gondolok, hogy ez az a zöld asztal, amihez a munkások és parasztok le­ülnek tárgyalni egymással közös sor­suk jobbátételéről. Gerebicz bácsi azonban később ma­gyarázni kezdi szavait. — Több, mini 900 holdat összehoz­ni kisparcellákból, nem gyerekjáték — kezdi­Elismerem, valóban ez nem lehetett gyerekjáték. Miután igazat hagytam neki folytatja: Hy- hál megkéstünk egy kicsit a földösszevonással és megkés­tünk a vetésalá szántással is. Gerebicz bácsi mostmár lelkesen mesél. Hallgatom. Szemem elől eltű­nik a vetés harsogó zöldje. Szántai- len az egész hatalmas tábla. Aztán jön hat traktor és a vezetőjük kije­lenti, hogy nem kell félni, ha kulá­kok hullanak az égből, akkor )s befe­jezik határidőre a munkát. És elin­dulnak, Dübörög a motor éjjel-nap­pal. A táblán soha nem látóit gyorsa­sággal sorakoznak egymás mellé a ba­rázdák. A traktorok nyomán halad­nak a vetőgépek. — És hát, határidőre kész lettünk. — fejezi be Gerebicz bácsi. Akkorára két fiút már elbűcsúztaf- tak a csoportból. Két, vagy három na­pig nézte Kiss Jóska, meg Moldován Jóska, hogy dolgoznak a traktoristák. Aztán fogták magukat, hazamentek, és kijelentették, hogy elmennek trak­torosnak. Azóta vagy négyen követték őket, ■/VenstalAlfeozíasn soha Gamós Istvánnak Nem láttam, sose, amint előrehajolva gépén, tőr előre trakto­rával őszi napsütésben, vagy ködös éjszakában. De beszéltem Gerebicz bá­csival. És beszéltem Kis elvtárssal és beszéltem Szentgyörgyi Józseffel és Miklós Ferenccel a hosszú istállóban, amint éppen etették a lovakat. És be­széltem Maszlag Jánossal, amint ja­véban dolgozott a daráló és szecska­vágó „műhelyen.“ (Nem találtam he­lyesebb kifejezés! rá, mint műhely. Az is lesz ez, ahol szinte gyártani fog­ják az eleséget a jószágnak.) És be­széltem még számos tagjával az új- petrli csoportnak. És ahánnyal csak beszéltem, mindnek szeretet fűtötte szavát. A 220 holdas táblán szépen kelt a búza. De amikor szántottak, a trak- torislák vetettek is. Vetették a gépál­lomás dolgozói és a terinelőcsoport parasztjai közötti szeretet, megértés, barátság és szövetség magját. És ez a mag sok-sok szívben már kalászba is szökkent. Békés József • • (IjLmitp az üzemben, ümiep, a eiaLádi k&sben Szivét is készíti az tiunepra Sok­szor gondol a nagy napra és a felsugárzó öröm olyan beöne, mint a műhely hatalmas ablakain széle« kévékben beomló napfény. Számtalanszor vé­giggondolja az ogész napot. Otthon az ággyal szemben ketyeg a nagy éra. ötöt ver majd akkor, amikor Tóth Jenő ébred. Azon a napon úgy: — Ma van hit Sztálin születés­napja!... — A szeme a képre esik, ami az óra alatt virág között áll és sugárzó biztonsággal, bölcsességgel néz le róla a világ dolgozó népei­nek vezére, Sztálin. Minden ünnepélyes lesz ezen a napon. A víz frissebb, a reggeli jobb izií, a kisfia szuszogása kedvesebb és » karjaiban feszülő erő is több lesz mint máskor. I " . horizontális szerszám­h tl3!?y gépet is feldíszítik.-—L Tetején vörös csillag, oldalán Sztálin képe. Szerdán, a nagy napon Tóth Jenő többet, job-' ban akar dolgozni mellette, mint máskor. ; „Az egész műhely fel lesz díszít- < ve...“ — és arra gondol má.r most,i hogy ezen az ünnepen milyen öröm-* mel, milyen lelkesedéssel zeng majd1 ezer hangon a munka... ezer han­gon, de egy ütemben Sztálinért! De nemcsak az üzemben készül-* Bek, nemcsak az üzemre gondol, ha * a nagy nap jut eszébe. Gondol a kis j lakásra, a fényes bútorokra. — Tettye-utea 23. A világos, kedves, függönyökön áttör a fény. Ott bal-, ra. van a kis asztal az óra alatt. Ott < lesz majd a kép. Asszonya gondos ( kezekkel készít köréje s eléje virá- * *ot ] Az olajos ruha zsebében már ott i »Irani a mozijegy. i — Díszelőadásra megyünk, tu-' dr>d-e? — mondja otthon. — A Sztá-' tbagrádi csatát mutatják be! Úgy \ készülj, el ne késsünk róla — teszi ( hozzá még mosolyogva. j Dehogy késne el'Pedig sok dolga* lesz ezen a napon az asszonynak is 1 ni t,hon. A lakást már előző nap rend-' he teszi, mindent elkészít, hogy neki j bt ünnepe legyen másnap. Na de az, •béd, meg délután már hat órakor a, Munkás Kultúrházba ig mennek, i Nagygyűlés lesz. Sztálinról beszél í áz előadó, Sztálinról szól majd a i verg, Sztálinról szólnak a dalok. i film... D« szép lesz látni Sztálin elvtárs harcát, Sztálin elvtárs győzelmét» Reggel végigsimította az ura iinneplős télikabátját. Ezt veszi föl, s a sötét ruháját, ö is szépen akar elmenni. Sorra nézi a ruháit. Most már van egy pár, válogathat bennük. És a vacsora. Arról majd elfelejt­kezett, ahogy végiggondolta az ün­nepi napot. Este összejönnek Tóth elvtárs régi barátai, elvtársai. — Azok, akikkel sokszor ültünk a semmi mellett, s órákon át beszél­tük az életünket. Azt, hogyíkizsákmá- nvoltak bennünket és a tőkések nem vették emberszámba a prolit. De szerdán este másról beszél Tóth elút.árs és másról beszélnek elvtár­sai. A kedves otthon meleg fényé­ben, rádió mellett, ízes vacsora után valahonnan egészen belülről jönnek Az ötéves majd a szavak: — Látod Jenő lehet is így élni és abból, hogy jól dolgoztunk. Abból, hogy te is, ón is, meg a harmadik is többet terme], emeli a százalékot. Jó így. És még jobb lesz. tervre gondolnak. A háromnak becsületesen eleget tettek a Sopiana gépgyárban. Ajándékot is kaptak tőle: egy hatalmas, új, modern.mű­helyt. Az ötéves tervtől még többet kapnak. — De még többet akarunk adni mi is. Magunknak adjuk. És mindig szebb, mindig gazdagabb lesz éle­tünk. Aztán szinte egyszerre fordul az arcuk a feldíszített kép felé. A sze­mek egyet mondának: — Elsősorban neki köszönhetjük! Sztálinnak! Lorenz Mária SZTÁLIN, A KIMAGASLÓ HADVEZÉR J. V. Sztálin valamennyi dolgo­zó bölcs vezére <a tanítója, kiváló hadvezér. Sztálin badvezéri láng­esze valóban megmentő szerepet játszott a szovjet ország szempont­jából és e badvezéri lángéaznek igen nagy jelentősége volt az eg ész emberiség sorsának eldöntésében. Joszif Visezárionovics, akit a nép végtelenül szeret ég a legköz­vetlenebb érzésekkel viseltetik iránta, magában egyesíti a nagy gondolkodót, a sokmilliós dolgozó tömegek politikai vezérének, az e'örelátó és éber stratégiának, a felülmúlhatatlan taktikusnak és a tömegek szervezőjének vonásait. A. polgárháború éveiben a Párt központi bizottsága és Lenin a for­radalmi szempontjából legdöntőbb és legveszélyesebb arcvonalakra küldték Sztálint És ahol Sztálin megjelent, a Vörös Hadsereg min­dig kivívta, a győzelmet. Sztálin volt a legragyogóbb hadászati ter­vek megalkotója, ő volt a szovjet hadsereg valamennyi döntő győzel­mének lelkesítője és megszerve­zője. A polgárháború éveiben rakta le Sztálin a világon a legélcnjáróbb haditudomány, a sztálini haditudo­mány alapjait, amely a hadászat legmagasabb fejlettségi fokát je. lenti, A polgárháború befejezés© után Sztálin fáradhatatlanul gondosko­dott a Szovjetunió fegyveres erői­nek megsziiárditá-iáről és tökélete­sítéséről. A szovjelek II. országos kongresszusán Sztálin a Párt ne­vében esküt tett arra, hogy erőt nem kímélve fogja erősíteni a Vö­rös Hadsereget és a Vörös Flottái. S a sztálini eskü valóra vált a trockísta-bucharinista banda elke­seredett ellenállása ellenére is. E banda már jóval azelőtt eladta ma­gát az imperialista titkos szolgá­latoknak. azpnban Sztálin nagy­szerű előrelátása és határozottsá­ga leleplezte, majd a Bolsevik Párt megsemmisítette ezt az ellenforra­dalmi asoportot, A szovjet ország iparosítására és a mezőgazdaság kollektivizálá­sára irányuló bölcs sztálini poli­tika alapján nőtt és erősödött a Szovjetunió fegyveres ereje, emel­kedett harci készsége. Sztálin irányította és irányítja a harckocsi-, repülőgép- és tüzérségi tervezők technikai gondolkozását, ö a lelkesítője és megszervezője a hatalmas haditengerészeti flotta megépítésének. Sztálin fáradhatat-, lan gondoskodása eredményeképen a szovjet szocialista ország ideje­korán elökészűlt az aktív véde­lemre. A hitleri Németországgal vívott háború óriási tűzpróbája volt * * szovjet nép valamennyi erejének cs összes lehetőségeinek, A szovjet nép, hős fegyveres erői, lángeszű vezérük és hadvezérük bölcs veze­tése alatt becsülettel helytálltak a kemény megpróbáltatások köze­pette. Sztálin vezetés© alatt lángeszű hadászati lerv szerint az új, általa kiválasztott, kinevezett vezető ka­tonai káderek ragyogó hadművele­teket bonyolítottak le a Nagy Honvédő Háború frontján. Valamennyi hadműveletbe — Moszkva alatt, Sztálingrádnál, W ronyezsben, Kurszk és Bjelgorod alatt, Harkov és Kiev alatt, Lenin­grad és Minszk, Jassy és Kísinyev alatt, valamint a. hitleri Németor­szág legfőbb hadászati központjai ellert intézett támadások során 1945 elején — mindenütt világo­san kifejezésre jutott Sztálin had­vezért lángelméje. A hadi tudományok terén Sztálin világtekintéiy, újító. Bátran össze­töri mindazt, ami idejétmulta, ami elavult, A nagy Sztálin állapította meg tudományosan az igazi vi­szonyt a különböző korszerű fegy. veraemek között a támadás és a védelem feltételei között. Ö dol­gozta ki a tartalékok kérdését, amelyek háborúban rendkívül nagy jelentőségűek. Sztálin láng­eszűén határozta meg a legfőbb csaták időpontját és irányát, rámu­tatott azokra az utakra, amelyeken döntő erővi/szonyváltozást lehet el­érni a mi javunkra, amelyeken fö­lényt lehet kiharcolni a háború folyamán az ellenség fölött A- szovjet állam nagyra értékelte a Szovjetunió összes fegyveres erőt legfőbb parancsnokának, Sztálin­nak, a Nagy Honvédő Háborúban szerzett eredményeit. A Szovjet­unió marsallja, majd a gcnerallsz- szimusz cfmct adományozta Sztá­linnak. A Szovjetunió fegyveres erői amelyeket Sztálin alkotott és ne­velt fel, ma éberen őrzik a szőtt­jét haza állami érdekeit és a szov­jet nép békés alkotó munkáját, azét a népét, amely a nagy Sztálin vezetésével sikeresen építi a kom­munizmust 267 mugymrmycMí iskola Szlovákiában 'A szlovák újjáépítés kiállítása alkalmából Budapesten tartózkodó Ledislav Novomeszky szlovák kultusz, és tudományügyi megbízott nyilat­kozott a szlovákiai magyar iskolák helyzetéről. 1947-ben és 48-ban még egyáltalán nem volt magyar iskola Szlovákiában. Az 1948-as februárt események és a magyar anyanyelvtl csehszlovák állampolgárok egyenjo­gúsítása óta az általános iskolák közül ma már 267 magyarnyelvű és még ebben az évben magyar középiskolák nyílnak Szlovákiában. Piros-kik és pehelykönnyű paplanéi van Pite Adolfnak reggelizés céljára. Reggel ugyan­is elveszik tőié a vastag dunnát és paplant terítenek rá, majd egy jókora, az ágyra áUitható asztalon behozzák a villás, kanalas, késes és csészés reggelit. Pite Adolf imádkozik egyet és visszateszi a mijfogsorát, majd nekilát a szeletelésnek és a hörpintgetésnek. Ugyanekkor szokta volt átolvas­ni a lapokat. Régebben elsőnek a tőzsde és a lóverseny rovatokat böngészte át — többnyire mosolygós éképpel, — majd elolvasta az Uj Nemzedék ve­zércikkét. Ilyenkor már kiürült a kakaós csésze és jöhettek a zsírosabb falatok, a sonka, az abált szalonna és a Pesti Újság külpolitikai rovata. Rendben is volt Pite Adolf igazgat-ö úr emésztése. Azonban mostanában kissé nyugtalankodik, epés és savas lett Pite úr. Nincs már ..Holnap“, nincs már a „Hazánk“ című lap, egyedül az „Uj ember“ maradt a sonka mellé. így aztán kény­telen más lapot is olvasni, hogy rosszmájú meg­jegyzéseivel serkentse bélműködését. Egy kis mézet kent éppen a vajra, amikor jelentették, hogy Cserfa Huba az előszobába ér­kezett. Ez a Cserfa egyetlen nagynéniének leg­sikerültebb gyermeke. Szépen dekorált csendőr- tiszt volt és ez időben észre sem vették, hogy nilyen égbekiáltóan hülye, de azóta ez nap­világra került, mert Huba mindenhez tehetetlen volt, csak rokonai alapos pumpolásához nem. Pite Adolfhoz ritkán jött, de nem cél nélkül, habár célját csak egésznapos, óvatos és szak­szerű pumpol-ással érhette el. Ma este nyolcra vacsorára volt hivatalos és így jókor reggel beállított, hogy a húszast az öregből időre ki­vasalja, — Enytyem-pentyem, csám, jöjjön be, kluty — mondta kél csámcsogás és egy hörpintés közben. Huba bejött és hét bokacsattogtatds. vala­mint egy karficam után leült ctz ágy közelébe. — Csám, csám, csám, nyék, mi új csám ság van, etyem fiam? — Semmi kérlek alássan bátyám, kívánok jó magyar étvágyat. — Az megvan kluty, csak ebben az újságban éppen nincs semmi, de semmi. Enyfyem. Ezzel be is fejezte az étkezést és egy szal­vétával megtörölte a száját, de az asztal még maradt a helyén, mert az első menet után, ha minden legyüremlett, akkor még evett, amíg hely volt. — Tragikus ez kérlek, mert olyan üresek ezek a lapok, mint egy luftballon. Mert nézd fiam mi van benn. A kínai néphadsereg katonái el­érték az indokínai határt, hát vagyok én egy indokínai, hogy engem ez érdekeljen? Mond vagyok én? __ __ ___ _ _____ Cserfa Huba jól és megnézte rokonát. összehúzta a szemóldöhét Szemlátomást zavarólag hatott rá a selyem hdzpkabdt, de végűi is kevés meggyőződéssel kibökte. — Nem, nem vagy. — Na aztán itt a másik. Leszállították a péksütemény árát. Hehehe, jó vicc, mi? Nem is lehet zsemlyét kapni. Meg itt a másik, leszállítot­ták a sertéshús árát. Kérdlek tégedet, kit érde­kel ez? Mi van a zerge hússal és az angolnával. Arról persze hallgatnak mint a sir. Benő bátyád Csapnál lakik és ö mondta, hogy ott úsznak feL felé az dngoln-dk jóvátételbe. Csak ennyit akar­tam mondani — mondta és ezzel egy kis májpás­tétomot kent egy zsemlyére. — Most mit hallgatsz, — támadt rd a muiya Hubára — azt hiszed, hogy nincs igazam. Itt az újság, fogd, nézd te és mutass' nékem egy egyet­len kis hirt, bármilyen érdekességet, olvasnivalót benne, mert én nem találok bent más jót, mini a gyászjelentéseket. Huba készségesen magához ragadta az új­ságot és búzgón olvasni kezdte, majd mindjárt így szólt. — Van itt egy kis hír Adolf bátyám, de mm tudom, hogy léged érdekel-e. — Na hadd halljuk, ki vele. — Azt mondja, hogy Pite Adolf valutázás* ügye átkerült a munkástanácshoz és a tárgyalásI folyó hó 2‘2-re kitűzték. (Szántó)

Next

/
Thumbnails
Contents