Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-16 / 266. szám

1949 NOVEMBER 16 NAPLÓ 5 A PÉCS VIDÉKI BÁNYÁSZOK TANULNAK ALBERTTEIEP SZTÁHÁNOPISTÁITÓL A NÉPEK SZJUMDSJÍGBMK ÚTJA A váltáskor találkoztak. Egyik fe­ketében, a másik már kiíiirödve. Varró Lajos elvtárs ma nagyon sie­tett Mindenáron akart beszélni az „ablézzal“. — Olvasta. Tegnap egész délül án gondolkoztam rajta. Újra meg újra átolvastam — mondja Heim Itván- nak. — Én is törtem a fejem, mit lehet­ne belőle a mi viszonylatunkban hasznosítani — felel komolyan Heim István. Mindketten a Szabad Nép cikkére gondolnak. Arra, amelyik megirta, hogy az aíberttclepi bányászok hét, nyolc-, meg kilencszázszázalékban teljesítik a normát. Sok beszédre nines idő, mert le kell szállni. „Majd holnap; pártnap előtt...“ egyeznek meg. Varró Lajos újra előveszi az njsá- got. Mit lehetne hasznosítani minálunk Is? Na nézzük csak sorjába. „Andrer elvtárs élmunkás clővájár 87. főből álló csapata azzal megy le a bányába, hogy csúcsteljesítményt állít fel...“ — olvassa Varró elvtárs. Na ez egy kicsivel több, mi csak tizennégyen vagyunk,.7 kettőbe hu­szonnyolcán. Dohát a norma itt is, ott is megvan. Nézzük tovább. „Melegcsákánnyal“ kezdenek... Ez nálunk nincs — gondolja Varró elv­társ. Húzódnak tőle a bányászok, meg amíg személyeket szállít az ak­na, nem megy a szénszállítás, nem megy a lentieknek az tires. Az pe­dig hiba...“ De azért meg lehetne próbálni, ezen a nehézségen majd segítenének a műszakiak, beoszta­nák úgy a szállítást... ezt meg kell nézni. Megbeszéljük az ablézzal, meg a többiekkel is — határozza, el. S így megy rendre végig Varró elvtárs a cikk minden fejezetén. Elismerően bólint, amikor olvassa az albert.telepick munkaszervezését. „Hát jól megnéznek ezek minden percet az biztos. Akárcsak nálunk“. S amíg ezt gondolja, utánanéz, váj­jon tényleg kihasznál-é a Varró csa­pat is minden percet? Lesz ott még egy-kettő, ami elszalad, mint az ér az erdő sűrűjében. Észre sem vesz- szük, csak akkor, amikor újra a ter­melésbe állítjuk ezeket a perceket is. Akkor születnek meg a hét- nyolcszázszázalékok. Mert az albert- teíepiek semmi „boszorkányságot“ nem csináltak. Munkahelyen vették át a munkát, minden percei terme­lésre használtak föl, vagy biztosítás­ra, úgy vigyáztak a nap minden részére, mint uzsorás a kincseire. És az eredmény? Büszke, boldog öröm, hogy ők többet tettek a szo­cializmusért, hogy többet adtak ma­guknak és népüknek. Ezt ne akarná a Varró-brigád is? Olyan nincs. Persze Meesekszabolcs, Szent István akna más mint Alberttelep. Ott csákánnyal, repesztéssel dolgoz­nak a fejtésben, itt a métán és a szénpor miatt csak réselőgéppel le­het dolgozni, ott kaparószallag viszi a szenet és így lehetne folytatni. — De meg kell találni, hogy eze­ken felül mégis mit hasznosíthatunk, mit tanulhatunk az alberttelepiektől —- mondja Varró elvtárs. És nem áll meg a szónál. Ma gondolkozás, fejtörés, holnap tett lesz belőle. De ha csak annyit tanult meg Varró elvtárs és annyit megtanul a brigádja, hogy az alberttelepiek mun­káját a Párt s Sztálin elvtárs iránti forró szeretet vitte, az ő születés­napjára készültek vele, akkor Me- csekszabolcsról is büszkén jelenthe­tik majd, együtt az a'.berttelepiek- kel: „Mecsekszabolcson huszon­nyolc bányász becsülettel helyt állt- a termelés frontján.“ H arminckét évvel ezelőtt, 1917 november 15-én írta alá Lenin és Sztálin a deklarációt Oroszország népeinek jogairól Ezzel kapcsolatban az Izvesztija „A népek barátságának nagy erején” című vezércikkében rá­mutat arra, hogy a világ egyszerű em­bereinek százmillióit foglalkoztató kér­dések közé tartozik a nemzetiségi kér­dés, az egyes népek lovábbi gazdasági, kulturális és állama fejlődésének kérdé­se. A kapitalizmus manapság azon igyekszik, hogy a világ népeire rá­kényszerítse a nemzed fejlődés felszá­molását azáltal, hogy amerikai világ- birodalmat hoz létre, etemerikaisítja az összes országokat és világrészeket. M ás utat m-utal a világnak a mi országunk — írja az Izveszti­ja. — Ez az út a népek szabadságának és boldogságának sztálini'útja, a né­pek barátságán és együttműködésén felépülő tarlós béke útja, amely minden népnek szabad nemzeti fejlődést bizto­sít. 32 évvel ezelőtt írta alá Lenin és Sztálin az Oroszország népeinek jo­gairól szóló deklarációt. Ezt a kiemel­kedő okmányt Sztálin elvtárs írta. Ez az okmány kihirdette, hogy az új fia­talom, a munkásosztály diktatúrájának hatalma, haladéktalanul, határozottan és visszavonhatatlanul felszabadítja a rabszolgasors aló! Oroszország minden népét. Sztálin elvtárs tanítása az új szocialista nemzetekről hatalmas, le­győzhetetlen fegyver minden felszaba­dításért és a szocializmusért küzdő nép kezében. A mi szovjet tapasztalataink mellett szólnak, hogy korunkban a nemzet fej­lődésének természetes útja a forradal­mi átalakulás burzsoá nemzetből szp- cia'ista nemzetté. A szocializmus szel­lemében gyökeresen átalakulnak a nemzetek a kapitalizmus felszámolásá­nak eredményeként. Így keletkeznek és fejlődnek ki az új szocialista típusú nemzetek és ezzel a szocialista társa­dalom lehetőséget kap arra, hogy min­den nép javára használja fel a népek és nemzetiségek óriási alkotó erőit. A Szovjetunió a megerősödött és teljes erejükben fejlődő szocia­lista nemzetek nagy baráti közössége, a nemzeti haladás példája, az összes többi nép számára. Egy olyan haladás példája, amely kizárja a háborúkat és nemzetközi súrlódásokat, amely erőit a népek barátságából, nemzetközi megér­téséből és együttműködéséből meríti. Erről ékesen tanúskodik az, hogy a Szovjetunió szocialista nemzetei baráti kapcsolatokat létesítettek Kelet- és Délkelet-Európa ifjú, születőben lévő szocialista nemzeteivel és a kapcsola­tokat erősítik. Ebben rejlik — fejezi be az lzve­sztija — a Szovjetuniónak mint a ha­talmas imperialistaellene» tábor, a bé­ke, a demokrácia és a szocializmus tábora vezetőjének és szervezőjének leküzdhetetlen ereje és befolyása. 478 szemináriumban 38.609 építőmunltás tanul A minisztertanács július 17-i határozatában rámutatott az építőmun- kások politikai képzésének rendkívüli fontosságára. Ezt a. bírálatot még aláhúzta a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának határozata a MÉMOSZ munkájáról. Ennek nyo mán a MÉMOSZ számos párt- és tömeg szervezeti szemináriumot szervezett az építőmunkások politikai ok­tatásának fejlesztésére. Jelenleg Budapesten 288, vidéken' 100 szeminá­rium működik, összesen 478 szeminárium több mint 38.000 résztvevővel. Ezenkívül működik egy hathetes bentlakásos iskola 107 résztvevővel és december elsején megindul két kéthetes iskola 100—100 hallgatóval. A MÉMOSZ által felhasznált füzetek száma mutatja a megnöveke­dett politikai érdeklődést, amely az építőmunkások körében tapasztal­I ható. Rákosi Mátyás szeptember 30-i beszédéből 30.000 példányt, a többi szemináriumi füzetekből pedig mint egy 30—30.000 példányt' vásároltuk az építőmunkások. Á Norma II. problémái a norma körül A Magyar-Szovjet Társaság felhívása A Magyar-Szovjet Társaság Sztálin 70. születésnapja alkalmából reprezen­tatív kiállításon mutatja be Sztálin életét kora ifjúságától napjainkig. A A Társaság azzal a felhívással fordul valamennyi intézményhez (múzeum, könyvtár, iskola stb.) tő meg szer veze­tékhez és magánosokhoz, hogy a ki­állítás számára bocsássák rendelkezé­sükre a birtokukban levő, Sztálin ge- neralisszimuszt ábrázoló, vagy a Sztá­linnal kapcsolatos képeket, szobrokat, emléktárgyakat stb. Különösen kéri erre azokat, akik az 1917. évi forra­dalmi vagy későbbi években az inter­venciós csapatok elleni harcokban a Vörös Hadsereg oldalán küzdöttek és különböző emléktárgyakkal rendelkez­nek. Bejelentések a Magyat—Szovjet Társaság tittkáírságához tehetők Buda­pest, Erzsébet-kőrút 9—11. A globális norma fékezi a munkaverseny lendületét IK pécsi Norma II-ben panaszkod­nak a normára. Három csoport dolgo­zik az olajprésnél és a három cso­port egymással versenyben áii. Verse­nyeznek is egymással az elvtársak, kellő lelkesedéssel és szorgalommal, csak éppen azt nem tudják soha meg­állapítani, hogy ki nyeri a versenyt. A norma ugyanis csak az egész üzem termelését állapítja meg és nem al­kalmas arra, hogy a csoportok telje- attjnényét külön mérjék, nem is szól­va'az egyéni teljesítmények mérésé­ről., Eü volt ax egyik panasz. A má­sik az, hogy a Norma II. munkásai Sztálin elvtárs 70. születésnapjának megünneplésére elhatározták hogy a csoportok létszámát egy emberrel csökkentik és kevesebben is elvégzik ugyanazt a munkát. A felajánlást vég­re is hajtották. Egy munkást a cso­portból más munkára tettek át és egy hétig már a kiscbblétszámú csoport végezte ugyanazt a munkát 10—15 százalékos teljesftményszázalék emel.' Uedést vártak. Ehelyett a csoport szá­zalékos teljesítménye 2 százalékkal csökkent. Ezzel még nincs vége a panaszok­nak. A műn kérek maguk is szeretnek utánaszámolni a teljesítményüknek. Eddig, amiig a tudományos normát be nem vezették, meg is tehették. De most sohasem tudják hogy mikor ér­ték el a norma százszázalékát. A norma mutalószánws. Ekörül van a véből összeállított bonyolult képlet, baj. A mutatószím ugyanis hat ténye- 'amp.lv még az edzett idegzetű bérel­számolóknak is korai hajhullást okoz. A norma KilröÜ hiba okozta, hogy a Norma Il-ben az u'óbbi idő­ben lanyhult a versenyszellem. Azok » munkások, akik versenyre hívták ki egymást, abbahagyták a versenyt, mert úgysem tudják, ki lesz a győz­tes és a csoportok versenye is szinte teljesen megszűnt. Ebben természete­sen nagy szerepe van annak is, hogy az egész üzemre megállapított norma alapján minden munkás egyforma .tel­jesítmény után kapja a bérét. Igil egyiknek sem érttel:r. hogy a normál túlteljesítse, kiszórt a saját töhbtcljc- sltményr az üzemi átlagol csak ke­néssel növeli. Megkerestük a hibák okát. A bér- felelős szerint az egész országban minden olajüzemnél ilyen normát alkalmaznak, csak ott van külön csoport- vagy egyéni norma, ahol azt mérni lehet. Itt derült ki, hogy a Norma II. munkásainak a panaszát a saját újí­tásuk okozta. Eddig a kisajtolt ola­jat külön fazékban gyűjtötték ösz- szer és szűrés slőtt lemérték. így minden csoport tudta, hogy mű­szakjában mennyi volt a termelt olaj. Nemrég, hogy a méregetéssel járó időveszteségét kiküszöböljék, újítást vezettek be. Lényege az, hogy a kisajtolt olaj csővezetéken rögtön a nagy gyüjtőtartályba ke­rül. Ezzel napi másfél órát takarí­tottak meg a termelés számára. Körülbelül 5 százalékkal növekedett is a termelt olaj mennyisége. De az újítás egyúttal lehetetlenné tette, hogy a csoport teljesítményét külön mérjék. Ezért nincs minden csoport­nak külön normája. Ex azonban még: nem in.-ígya­rám meg azt, hogy miért kell a „tudományos” normának olyan bo­nyolultnak lennie, hogy a munkás ne tudja kiszámítani. Ha ez az or­szág minden olajüezménél így van, akkor is hiba. Megoldást kell ta­lálni arra, hogy a bonyolult mutató­számból a munkás számára is ért­hető normát számoljanak ki. A Norma II. munkásai pedig, akik időt tudtak megtakarítani újításuk­kal, most törjék a fejüket olyan újításon, amely időveszteség nélkül is lehetővé teszi a mérést. Ez sem lehet olyan ördöngős dolog. Csak nehogy az süljön ki belőle, amit már egy-két munkás hangoztatott, hogy a mérés kedvéért vessék el az újítást és továbbra is meregessék fazékból az olajat. A kérdést sürgősen meg kell ol­dani, ha nem akarják az egyéni és brigádverseny további lanyhulá­sát. Ez egyöntetű véleménye a mun­kásoknak, a telepvezetőnek, válla­latvezetőnek és bérfelelősnék egy­aránt. Ha egy véleményen vannak, fogjanak is hozzá egyöntetűen a megoldáshoz, annyi jó ötlet és újí­tás után a norma körüli hibák ki­javítására is találnak majd mód­szert. A gyapjúipar 12, a kötött áruipar 20 százalék­kal termel többet mint az elmúlt esztendőben A textilipar termelése egy év alatt 45 százalékkal emelkedett. Az ered­mény az új beruházásoknak, az egyéni versenymozgalom elmélyítésének és a jó szocialista munkamódszerek alkat, mazásának köszönhetők. .4 textilipari beruházások közül leg­jelentősebb a szegedi textilkombiná' építkezése. A tcxtilkombinát fonodája több ezer modern a Szovjeténiólól ka­pott fonógéppel még ebben az évben megkezdi működését. Ezenkívül jelen­tős beruházások történtek a többi twx- tilgyárunknál is. A termelés emelkedésére jeTtemrö, hogy csak pamulárnból 14 millió mé­terrel gyáriunk többet ez évben, mint 1948-ban. A gyapjúipar 12 százalékka! termelt többet a mait évinél, a kötött, áruipar pédig 20 százalékkal maija felül múlt évi termelését. A selyem­ipar ezévi termelése 17.8 százalékkal haladja túl a múlt évi termelést. A selyemfélék árát néhány héttel emelőit 25—35 százalékkal csökkentették. PAVLENKO: A déli Krím valamikor sivár, egy­hangú terület volt. Ma szemetkáp- ráztató színekben pompázik ez a cso­dálatos szépségű, gazdag jermékeny- ségű vidék. Az év minden szakában J más-más színek vidámítják a szemet. > Aranyló citromligetek mellet? na(- ^rancsosok illatoznak. Fügefák kínál­ják ízes gyümölcseiket, hamvas gyü­mölcsöt hozó öszibnrackfák lombo­sodnak. A déligyümölcsös ligeteket eukaliptuszok és olajfák teszik még szebbé. A sivár egyhangúságból a színek, illatok és izek valóságos tobzódásáig nagy volt az út. A szakadékokkal teli közép-hegyvidék ridegségét a régi cári Oroszország „uraságai” kezdtek átalakítani. Ök semmi mást nem akartak, mint az olasz és fran­cia. Riviérát lemásolni. Ha dőzsölő útjaik során az idegen „urak” palo­takertjeiben megláttak valami furcsa formájú fát, akkor azonnal elhozatlák annak csemetéjét a Krimbc. Az volt t az álmuk, hogy olt egy „orosz Riv e- t rát” varázsoljanak elő, csak azérí. mert jobban akartak mulatni és a pénzit szórni. A tudósok azonban nem nyugodtak ebbe bele. Batumi és Szucsumi fű- vészlkcrljeíben kis citromligeteket lé­tesítettek és meg akarták honosítani a tea, citrom, füge és olajbogyó tcle- títéseket. Tűt sokat ugyan nem tehet­tek, meßis úttörői vol'ak mindannak, amit később a szovjet tudósok elér­tek. A szovjet hatalom ezen a téren is megadott minden lehetőségei bámu- fatraméltó dolgok megvalósítására. Azerbajdzsán és Abházia völgyei citromkertekké váltak. Megszületett a fagyálló fügefa. A Micsurint köve­tő gyakorlati emberek egyik kísérle­tet a másik után végezték. Aposzio- laiki és Bonik, — jalai kertészek — évente kétszer termő citromfát hono­sítottak meg. A Masszand ra -k o! h ö z víncelCáre szakadékokat ültetett be olajfával és dióval. A gyér csapadéké Kérésben, ahol szabadján jár a szél, gránátalmát, banánt és kaktuszt te­nyésztettek ki. Baranya, Somogy és Tolna megyékben új árudákat nyit a Cipőnagykereskedeimi NY Három megyében, Baranyában, Ia Cipőnagykereskedelmi NV. Somogybán és Tolnában árusítja az Nemrégen nyílt meg a második állami cipőgyárak és a cipészkis-1 elárusító bolt Kaposváron és hol- ipari termelőszövetkezetek termékeit I naP nyílik meg ugyanott a nagy­kereskedelmi lerakat is. i Tolna megyében a tervek szerint i szintén most nyílnak majd árudák i és ugyanekkor a három megyében ia földművesszövetkezetek százai áru- i sítják a magyar cipőipar termékeit. A Cipőnagykereskedelmi NV a három megyében már eddig is kö- ’ zel ötvenezer pár cipőt adott ei ha- 1 vönként. Ez azt jelenti, hogy a há­rom megyében egy év alatt több 'mint 600 ezer pár cipőt vásárolnak a dolgozók és ez továbbá az élet- színvonal komolymérvű emelkedését iS-1 jelenti. Az azerbajdzsáni Kum községben nagy fagyálló „asztaranszki" naran­csok teremnek. Az üzbekiszláni Ze- rafsanszki völgyben egy citrom 170 gramm. Még grape Jruitot is termesz­tenek. Van olyan, amelyik 2 kg-o{ nyom. . Kubánban 3 év alatt 100 ezer cit­romfát ültettek, Azerbajdzsánban az 1919—50. évben 860 ezer citromléiét, i A teaültetvények területe 20 azerf hektárra emelkedik. Jalta kolhozai- f ban 1948-ban 84 ezer gyümölcsfát ü!-J tettek el, a faállomány Krím egész J területén meghaladja a milliót. Pri-7 szivasjóben, a fedoszjai gabonaterme­lő szovhozban, — 4 év alatt olyan területet ültettek be. őszibarackfával és fügefával, — amelynek talajvédel­mi sávja megfelel a Moszkva-Krtm távolságnak, vagyis 1500 km-nek. Hála a természetátaíaivitás nagy tcr-| veinek, nincs messze az az idő, ami-a kor olyan vidékeiken, ahol csak rit-4 kán látnak déligyümölcsöt, minden- é napos letiz a banán és a narancs a dolgozók asztalán. Három úi áruda — Eddig Pécsett csak a „Kos­suth” cipőboltban volt árudánk, ez az ország egyik legszebb cipőeláru­sítóhelye — mondja Varga Gyula elvtárs, az NV vállalatvezetője.. A tegnapi nappal, tizenötödikévé, három új árudánk nyílt meg: A „Pécsi Cipőbolt” a Majorossy' Imre- utca és a Kossuth Lajos-utca sn kán és két áruda az Irgalmas-'" ban, az egyik a Klein Herrn •• másik a jCiktá cipőkereskedé lyén. A Cipőkereskedelmi NV jobb minőségű árüt lmz A női strapa-cipők •» ’ • tos árig, a férficipők »* los áron vannak rakiáro..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents