Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-12 / 263. szám
1949 novombex 12. Számoljunk le az íszákossággal ' ÍVnenc-aknán történt délután kettőkor, fcogy belép egy napszínti munkás és keserves panasszal elmondja, hogy öt becsapták, mert rossz bérosztályba sorolták, ezért kevesebbet keres, mint a mellette dolgozó fiatal munkások. Á’Pártot okolta a hibáért és nem akart az illetékesekhez menni, pedig a Párt bérügyekkel nem foglalkozik. Aznap este értekezlet volt. Hazafelé a sötétben megbotlottam valamiben. Gyufát gyújtottam és a délutáni panaszkodót láttam heverni az úton. Sikerült felébreszteni, de azt már nem tudta megmondani, hol lakik. Sürgősen utána kellene nézni, hogy ez az ember elkeseredésében itta-e le magát oz igazságtalan besorolás miatt vagy csak több bért akart, hogy többet ihasson. Akár így történt azonban, akár úgy, ez az ember nem maradhat a Párt tagja. Mert most még párttag. Mi bányászok nem tűrhetjük, hogy ilyen emberek rontsák a Párt tekintélyét és rossz példát mutassanak a dolgozóknak. V IN DICS MIHÁLY vájár Bürokrácia a kőrházbautalámál ' rA közhivatalokból már nagyjából kingir- bátltuk a bürokráciát, de azért itl-ott még akad. Kisunokámat a kezelőorvos kórházba utalta. A beutalással mentőautóba ültünk, perceken belül jelentkeztünk a gyermekklinikán, mert súlyosnak mutatkozott az eset. Ott, a klinikán kezdődőt az, ami kikényszerítette belőlem ezeket a sorokat. Vissjar küldtek azzal, hogy láttamoztassuk a társpénztárnál a beutalást. A társpénztár a Ma- jorossg Imre-utcában van. Tehát: iszkiri a Majorossy-utcába. — Ja kérem! — mondják ott —, előbb a főorvossal kell aláíratni, hogy „benti kezelés’1. A főorvos székhelye a Munkácsy Miliályutcában van. Futás a Munkáésy-utcába. A f őorvos nincs ott, megmondják azt is, hogy a törvényszéken van ilyenkor, 11 óra után. Vissza a táispénztár- hoz: mit tegyünk? — Menjek a törvényszékre ■— mondják, — a főorvos alt is aláírja. Rohanás a törvényszékre, találok egy barátságos altisztet, na végre, megvan az aláírás. Most már csak egyszer kell visszamenni a társpénztárhoz, aztán a klinikára Beszéljünk komolyan: honnan tudhatja a főorvos hogy igaza van-e a kezelőorvosnak9 Hiszen nem Is látja a beteget. Nem lenne sokkal egyszerűbb egyedül a kezelőorvos aláírásával felvenni a beteget? A többit intézzék a kórházak és társpénztárak hivatalai egymással, ne futkároztassák a beteg hozzátartozóit. SOLYMÁR OTTÓ I Pécsbányatelep Tanulnak a fiatalok „Tanulj, hogy taníthass..." — olvastam az egyik báDyateiepi SZIT-hclyiség falán. De ez a mondat nemcsak a fiataloknak szól, ha* nem azoknak is, akik fölött pár évtized már elszaladt. Népünk vezetője, fiákosi elvtárs adta számunkra az új jelszót. És megindult az. üzemi pártszervezetekben és szakszervezetekben a szemináriumok hatalmas tömege. A dolgozók érzik és tudják, hogy ha jó munkát akarnak végezni, akkor tanulni keli. Ezért nem sajnálják a fáradtságot, korábban jönnek műszakra, később mennek haza, vagy munka után az esti órákban a szakszervezetben sajátítják el a marsi-lcnini- sziálini elméletet. Ez a tanulási vágy örvendetes jelenség a SZIT-fiataleknáJ is, akik bebizonyították, bogy tanú!ui 'karnak, bogy méltón megállhassák a helyüket, amikor arra kerül a sor, hogy az ,öregek” helyére lépjenek. De munkájukban most is segítőtársuk a könyv, Pártunk ideológiája. Politikailag jól képzett, öntudatos, munkára és harcra kész ifjúsággal sokkal könnyebben és gyorsabban valósíthatjuk meg kitűzött célunkat: a dolgozók szabad hazáját, a szocialista Magyarországot. Tehát: tanulj, hogy taníthass! Mezővári Antal, Meesekszabolcs „Mele9csáhány“-r8Rdszer a mázai bányában 1949 november hó 7-től a mázai bányaüzem 6-os é, 18-asbrigádja nyilatkozatban vállalta a munkaidő 100%-os kihasználását, a munkahelyen történő váltást. Folyó hó 7-én a délutános harmad: Nyers Mihály brigádvezető vájár és 5 társa, Oláh Lajos vájár, Tcimel József segédvájár. Pfiszter Mátyás, Mindum János és Müller János VIII. csillések az előírt műszakonkénti 3 csille, norma helyett egy műszakban 6.33 csille, összesen 38 csillét termeltek, ami 211%-os teljesítménynek felel meg. Tehát 111%-cks túlteljesítést ért e! a brigád a munkaidő 100%-os kihasználásával. Az ilyen teljesítmények biztosítják a 'hároméves terv időelőtti befejezését, és ezt a példát kövesse a többi brigád is. P°PP János /. GÉPEK KÖNN YI1IK MEG A SZOVJET BÁNYÁSZ ÉLETÉT f A Donyec-medence dolgozó bányászok a hitleriírták kiűzésének első pillanatában hozzáláttak a felrobbantott és befui- lasztott bányák helyreállításához és rövid idő alatt megkezdték a termelést. De nemcsak újjáépítették, hanem a haladó technika minden vívmányával is ellátták a bányákat. A Szovjetunió kor- talánya kezdettől döntő feladatának tartotta a kőszénipar újjászervezését és a bányamunka megkönnyítésére a munka gépesítését Egymásután keletkeztek a kiváló bányafelszerelést gyártó vállalatok, Már jóval a háború előtt szkrépe- rek és konvejerek, villanymozdonyok dolgoztak a báiyák legtöbbjében. A Donyec-medence bányái már a háború kitörésekor 90 százalékban gépesítve voltak és most a szénkombájnok lehetőséget adtai a~teljes mechanizálására is. A ,,Donbassz” szénkombájn feltalálói Sztálin-díjat kaptak, s a gépet szériában gyártják, de bevezetik sorra ezenkívül a ézénberakót, salakszállítógépeket, transz. E ortőröket a szkréperekhez, széngyalu- af és nagyobb kapacitású villanymoz- Üonyokat. • • • A Donyec-medence legtöbb bányájában már nem használnak lapátot, mert a szénkombájn feleslegessé teszi. Ujab- bai egy különleges készülékkel már a gép által előidézett szénport is el tudják tüntetni. A szovjet bányászok a gépek segítségével hatalmas eredményeket ériek el. Ivan Osztjkin a „Karagandaugolj" 18. sz. bányájában nemrég tért át két fejlőgép kezelésére, s két vájatban haladva egy hónap alatt 23.363 tonna szenet fejtett ki, a norma kétszeresét. Azóta segédeivel, Popov és Baraszov bányászokkal naponta egy vonatszerelvény szenet fejt ki, most pedig kötelezettséget vállalt, hogy egy hónap alatt 25.000 tonna fűtőanyagot fejt ki. A termelés növekedésével természetesen nő a kereset is. A „Csisztjakov antracit" bányában a szénkombájn használata előtt a napi átlagtermelés 3.4 tonna volt, most 8.5 tonna. A bányászok keresete háromszorosára emelkedett. Kononyihin, a „Makajev Ugol" sztáhánovista furő- gépkezelője naponta a norma három, három és félsaerseét teljesíti és így havonta 11—13 ezer rubelt keres. Példája nem egyedülálló. Igen sok bányász keres havi tízezer rubelt vagy annál is többet. Ehhez még pótdíj is jár a szolgálati évek szerint. A múlt évben pedig egyszeri jutalomként 530 millió rubelt osztott ki a kormány. Magas az öregségi és ideiglenes munkaképtelenségi segély összege is. A Szovjetunióban minden területen gondoskodnak a bányászok jólétéről. A szénvidékeken nagyszabású lakóházépítés folyik, az utóbbi hónapokban sokezer bányász ragyogó új lakásba költözőit De nemcsak a jólétből, hanem a megbecsülésből is kijut a szovjet bányásznak. Munkáját a kormány és a nép nagyrabe- csülí, dicsőséggel és tisztelettel övez minden jó! dolgozó bányászt. Sokan kapták meg a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címét kiváló munkájukért. Külön tudományos intézetek foglalkoznak azzal is, hogy á bányamunkát biztonságosabbá tegyék. j Ilyen az élete a szocialista ország á- ban a bányászoknak. A mi államunk, amely a nagy Szovjetunió példáját követi, a mi bányászaink számára is ilyerf életet akar teremtem és már az első ötéves tervben nagy lépést teszünk bányamunka megkönnjjM*« télé,
