Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-11 / 262. szám
DUNÁNTÚLI w >LO ForradalmR8ftot(ák a nflvépitést a mohácsi kombinát «ztáhánoristái Pécsbányatelep Sztálin elvtárs születésnapjára befejezi a tervet Átán Ss a sároki TSZCS-ben is hetei ezték a mélyszántást vi. évfolyam, 202. szám ára 50 FILLÉR PÉNTEK, 1949 NOVEMBER II Entdfzeílen visszavonulás Zaszlavszkij elvfárs a »Tarfő* bekéért, népi demokráciáért“ című lapban, a kommunista pártok Tájékoztató Irodája hivatalos (apjának legutóbbi számában írta az alább között cikket „A támadóiéi nagy veresége a hidegháborúban“ címmel, amit jelentősége miatt veszünk át Az emberiség, sajnos, nem rendelkezik olyan, a filmhez, meg a rádióhoz hasonló technikai eszközökkel, amelyek lehetővé tennék, hogy a történelem számára megörökítsék egyeseknél a csalódás, másoknál az őröm egységes kitörését; egyesek dühét és kétségbeesését, mások reményét és biztonságérzetét, amit az a közlés váltott ki, hogy 1947 óta a Szovjetunió rendelkezik az atomfegyverrel. Nagyszerű pillanat volt ez! Ez volt a folyó év egyik legjelentősebb eseménye. És még most ie nevetnünk kell, ha magunk elé képzeljük a burzsoá újságírók arcát Valósággal kihullott kezükből a toll és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt A kapitalista sajtó fecsegő és rikácsoló papagájai ámulatukban majd kővé váltak, kimeresztették a szemüket és teljesen elvesztették a fejüket E percben ágy festenek, mint a boxoló a ringben, amikor egy súlyos ütéstől éppen elveszíti harcképességét és már-már összeesik... Ez természetesen csak egy percig tartott, de ez a perc rendkívül nagyjelentőségű volt, mert az agresszorok mélységes vereségéről tanúskodott a hidegháborúban, amelyet az angolamerikai imperializmus főkolomposai szerveztek a Szovjetunió, a demokrácia ellen. A „hidegháború" kifejezés a kapitalista sajtó szülötte. A kapitalista sajtó találta ki és hozta forgalomba. Nem kell sokat találgatni, ki a támadó ebben a hidegháborúban: elég, ha tekintetünket az imperialista sajtóra vetjük. Gazdái parancsszavára háború előtti hangulatot szít, arra törekszik, hogy az általános pánik, a fejvesztettig, a megfélemlítés légkörét teremtse meg, olyan légkört, amelyben az igazi rablóháborúkat készítik elő. A régmúltban a háborúk gyakran kezdődtek azzal, hogy az ellenséges seregek hadirendje előtt egyes katonák ide-oda lovagoltak és az ellenfélre marón gúnyos, gyalázkodó szidalmakat szórtak. Ez nemcsak mulatság volt, hanem kísérlet is arra, hogy az igazi harc előtt aláássák az ellenség harci erejét, kísérlet arra, hogy az ellenséget lelki egyensúlyából kibillentsék, kísérlet arra, hogy időelőtti kirobbanásokra provokálják. Ezt » szerepet manapság az imperialista sajtó vállalta magára. A bértollnokok hétrét görnyednek a vezérkarok előtt Felmagasztalják az USA erejét és megkísérlik lekicsinyelni a demokratikus tábor erejét. Néma megvetés a válasz. Az atombombáról ujjongtak és üvöltöztek, az atombomba modelljeivel hadonásztak. Azt képzelték magukról, hogy nagyon erősek. Megsflketültek saját kiabálásuktól és örvendeztek, amikor látták maguk körül a kispolgárok ijedt ar- cit. Ezért vesztették el annyira a fejüket, ezért csúszott ki egyszerre a talaj a lábuk alól, az első pillanatban, amikor az egész világon hallható volt a nyugodt kijelentés arról, hogy a Szovjetunió is rendelkezik az atomfegyver titkával, csak éppen nem szánja azt a népek megfélemlítésére. A hidegháborúban elkezdődött a rendezetlen visszavonulás. Lomtárba kerül számtalan könyv, cikk, rádióelőadás az angol-amerkai tábor katonai fölényéről, amelvet az atommonopóliumra alapítottak. Mindez Iim-lom. Az imperializmus katona-politikai kalandorainak minden olyan elhamarkodott „elmélete", hogy a Szovjetunió elleni háborút egyedül az atombomba segítségével meg lehet nyerni, tökéletes ostobaságnak és mélységes tudatlanságnak bizonyult, mint ahogyan ez korábbam is világos volt. A szovjetellenes agitációt új alapokon kényszerültek átszervezni és a hidegháborúban megvert megfigyelők hiába igyekeznek kiegyenlíteni a frontot. A mai napig sincsen közöttük összhang. A hidegháborút természetesen nem szüntették és nem. is szüntetik meg. A hidegháborúnak megvannak a forrásai. A hidegháború üzlet lett, amelyről nem mondanak le azok, akiknek ez az üzlet pénzt hoz. Véglegesen összeomlott azonban a légi villámháború elmélete, pedig ez az elmélet a legfontosabb szerepet játszott a hidegháborúban. A kapitalista sajtó jelenleg azzal igyekszik bizonyítani az USA képzelt fölényét, hogy az több atombombát halmozott fel az elmúlt év alatt, mint amennyit a Szovjetunió felhalmozhatott. Ezt a számtant vízre írták villával. Mindaddig, amig nem valósították meg a valóságos ellenőrzést az atomfegyver gyártása felett, senki se mondhat róla véleményt De nem ez a fődolog. Az atombomba veszélyes és megengedhetetlen fegyver marad, megengedhetetlen, mert a népek nem tűrik ennék a fegyvernek a használatát. Az a fő, hogy az atom-villámháborútól való fecsegésnek véget vetett eV És ez is a támadó hatalmas veresége a hidegháborúban. Az imperialisták tisztában vannak azzal, hogy a népek nem akarnak háborút, hogy a kapitalista országok népei nem megbízhatók egy háborúban. Ebből ered a kommunisták elleni féktelen düh, az a kísérlet, hogy még a háború előtt leszámoljanak velük, hogy az Egyesült Államok egész társadalmi, politikai berendezését fasizál- ják. Az atom-villámháborúval való zsarolást éppen arra használták fel, hogy a nyárepolgár képzeletében létrehozzák a nép nélküli háborút, olyan háborút, amely kellemes, sőt bizonyos fokig még élvezetes is. Pontosan ilyen háborút ígért a németeknek Hitler is. Ein, zwei, drei! Egy kis tankroham és minden kész: egész Európa Németországot szolgálja. Semmiféle nehézség, semmiféle áldozat a németek részéről és ha ezerszám pusztulnak is, „nem teljes értékű", „alsórendű" emberek, az isten által kiválasztott „Übermensch" egyszerűen fütyül erre. Most már az egész emberiség tudja, hogy ez nem csupán bűnös terv volt, amely Németország katasztrófájával és a háboiús bűnösök kivégzésével fejeződött be, de ez egyúttal hajmeresztő ostobaság is — nem véletlen, hanem olyan ostobaság, amely a politikai tudat, lanságban és őriemben barbárságban gyökeredzett. Egyedül imperialista mohósággal — nem lehet sokra vinni a politikában és a stratégiában. Napjaink hidegháborújában az agresszorok pentosan másolják Hitlert. Az atomvillámháború felelőtlen elmélete — ami egyben bűnös és elképzelhetetlen is — mérhetetlenül elburjánzott a kapitalista sajtó hasábjain. One, two, three! — és atombombák lebegnek a Szovjetunió ipari központjai felett, a kapitalista országok népei- nek pedig olyan látvány ez, mint a cirkusz közönségének a szórokoz- tató bűvészmutatvány. Minden el van intézve: az egész világ a Wall Street szolgálatában, a népnek I béke végzetes a kapitalizmus számára, a háberá viszont teljesen megsemmisítené \ Malenkov beszámolója továbbra is a világsajtó érdeklődésének előterében áll Moszkvai jelenté« szerint m bolgár lapok közül az Izgrev megállapítja, hogy Malenkov beszámolója feltárta a haladás útján lévő népek előtt kibontakozó fényes kilátásokat és meggyőzően mutatta ki, hogy a szocializmus győzelme elkerülhetetlen. Az emberek százmillióinak békevágyát megteste. sít« és a Szovjetúnió vezetése alatt álló bókemozgalom megfékezi a támadókat. A newyorití Dally Worker hangsúlyozza: A Szovjetúnió világosan kifejezésre juttatta, hogy nem azért küzd a békéért, mert gyenge, hanem mert erős. Malenkov leleplezte a háborús nsrí- __ lókat, kifejtette, hogy a szocializmus kész a békés versenyre, bogy bebizonyítsa, melyik rendszer az előnyösebb. Malenkov beszámolója minden becsületes embert arra buzdít, hogy küzdjön országunk és a Szovjetúnió közötti békéért. Az olasz sajtó szintén nagy figyelmet szentel Malenkov beszámolójának. Az Unttá hangsúlyozza, bog7 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi diadalmaskodnak a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben. Az atomenergia • szovjet nép kezében a béke és a technikai haladás hatalmas fegyvere, A reakciós olasz lapok is kénytelenek elismerni, hogy Malenkov beszámolója hatalmas érdeklődést keltett az egész világon. A Stampa kiemeli, hogy a beszéd elsősorban a Szovjetúnió békeakaratáról tanúskodik. A Corriére della Sera és s Gazetta del Popolo a beszámolónak azt a részét emeli ki hogy egy harmadik világháború, amelyet az imperialisták idéznének fel, a világkapitalizmus sírja lenne. Párisi jelentés szerint „Győzelmek mérlege" címmel az Humanité külpolitikai vezércikke megállapítja, hogy Malenkov beszéde mély hatást váltott ki az imperialista országok fővárosaiban, annál is inkább, mert ez a beszéd a SzovJertánló-vezeWe demokratikus béket'ábor győzelmeinek mérlegét vonta meg. Malenkov azzal a megállapításával, hogy a harmadik világháború nemcsak egyes kapitalista országok, hanem az egész világkapitalizmus számára halálos lernte, a nemzetközi helyzet kulcsára mutat rá. A béke a kapitalizmus «rámára végzetes, a háború viszont telj* Ben megsemmisítené. Érthető, ha ezen ellentmondás következtében s kapitalista világ körében fejvesztettség leaz úrrá — írj« « vezércikk. Vájjon megoldható-« az ellentmondás békés úton? — t«*ri f«J a kérdést d cikkíró. Igen, de csak ml oldhatjuk meg és nem ők, A néptömegek a békéért folytatott harc fokozásával a Szovjetunió irányítása alatt rá tudják kényszeríteni a kapitalistákat arra, bogy a békés megoldást válasszák. Természetesen szó sinos arról, h<víT ők ezt a megoldást örömteli szívvel vállalnák, annál kevésbé, mivel a béke ügyének győzelme a szocializmus ügyének győzelmét fogja magával hozni. A népek harcos kiállása azonban kelt. hogy olyan helyzet elé állítsa őket, amelyben nem lehet más választásuk. . Sztálin megmondotta — folytatja » cikkíró — hogy a háború akarása és megindításának lehetősége két különböző dolog. Minél jobban csökkennek « háború kirobbanásának lehetőségei a néptömegek akciója következtében, annál nagyobbak a béke esélyei. Ezért vagyunk hálásak a Szovjetunió népeinek. A Szovjetunió az atomtitok birtokában tántoríthatnilanul kitart álláspontja mellett: Tiltsák meg az atomfegyver használatát} létesítsenek ellenőrzést az A TASZSZ newyorki jelentése sze. rint az ENSZ különleges politikai bizottsága november 8-án folytába az atomenergia nemzetközi ellenőrzése kérdésének megvita fisát, Naskovszkij lengyel küldött felszólalásában hangozlaf.a, hogy a különleges politikai bizottság e’é meg-vlátás céljából terjesztett okmányok ar. ról tanúskodnak, hogy az a ombizott- ság angol—amerikai többsége folyta:, ja korábbi politikáját és megakadályozza a megegyezés létrejöttét az atomfegyver használatának megtiltása kérdésében. Az atombiizottság állandó tagjai, a lm: állam tanácskozása alatt megismétlődött ez a hadjárat, amely az címűit néhány év során megakadályozta a megegyezés létrejötte: az atomenergia ellenőrzésének kérdésében. — Minden alkalommal, amikor a legkisebb remény megcsillant — akár a részleges megegyezésre is — az Egyesül: Államok küldötte haladéktalanul lépéseket :ett a megegyezés le. lieíőségének megakadályozásaira. Világosan látható, hogy az eljenőrzésre vonatkozó amerikai tev célja az érdekel: népek szuverén jogainak megsértése. Az amerikai tier* lényege: Bocsássák a nyersanyagé: és az atom. energia előállítását olyan nemzetközi szerv rendelkezésére, amely az Egyesült Államok kezében van. Ez a terv nem más, mint a világ imperialista körei támadó törekvésének rosszul álcázott megjelenése. A Szovjetunió annak ellenére, hogy az atom ti: ok birtokában van, tánto. Ithaia'.lanul kitart álláspontja melletti Feltétlenül tiltsák meg au atomfegyver használatát és létesítsenek ellenőrzést az atomenergia felett. Végül a lengyel küldőt: be jelenetbe, hogy a lengyel nép egyhangúlag meg- bélyegzi az imperialista tábor támadó terveit, követeli az atomfegyver éu • öbbi :ömegirtó fegyver megtiltásul éa az atomenergia fölötti hatékony ellenőrzést, amely lehetetlenné teszi u atomenergia feJhasználásé: bűnös, háborús célokra és helye: le az emberiség üdvére megnyitja a békés célokra való alkalmazás útját. A bizottság folyta: ta a kérdés vitáját:, amelynek során Malik szovjet küldött mondot: nagy beszédet, nem kell félni a háborútól, harcolnia sem kell. Végső esetben néhány hadosztály, amelyet a „nem teljes értékű" franciákból és angolokból állítanak fel, akiket amerikai dollárokon vásároltak meg, befejezi majd a kommunisták kiirtását. Micsoda badarság, szent isten, minő badarság! Lehet utánozni a győztest és lehet tanulni tőle, de lemásolni a legyőzöttet, beöltöztetni a hitlerista vademberek rongyaiba, — ez a barlanglakó ősemberhez illene, ha feltámadna a földön. Az amerikai sajtó néhány éven keresztül a népek előtt azt az idióta nótát fújta, hogy a háború, amennyiben bekövetkezik, hasonló lesz az atombomba robbanásához. Bikini lagúnáiban — valahol távol az USA-tól és Európától, a Csendes-Óceánon, vagy Oroszország szteppéin — (ez a hülyék szemében csaknem egy és ugyanaz) és a népeknek semmi okuk a nyugtalanságra. A sajtó félrevezette a népeket és becsapta saját magát is. Ezért vesztette el fejét a kapitalista saj'ó, amikor a tények csapásai alatt lepottyant az uborkafáról. Nincs semmi villámháború és nem is lehet. Ha a háborús uszí- tóknak sikerülne elkezdeni a háborút, úgy az súlyos és hosszú háború lenne. És abban résztvesznek a népek. Semmiféle „one, two, three" bűvészmutatvány nem lesz! A halál fog keresztülgázolni minden családon és Bikini, lagúnája lesz a legveszélytelenebb hely a földgolyón. A háború, az háborít. Senkinek sem fog sikerülni, hogy a nézőtéren foglaljon helyet, mindenki résztvevő lesz, — s elvitat, hatatlanul azok a népek fognak győzni, amelyek az igazságért fognak küzdeni, amelyek meg vannak győződve igazságukról, a szabad népek fognak győzni, amelyek hazájukért és nem a Wall-Street profitjáért harcolnak. A népek azonban nem akarnak háborút, a népek békét akarnak; a kapitalista sajtó mélységes csalódásának feljajdu’ását elfojtotta a népek örömujjongása. A szovjet nép kezében levő atomfegyvert, mint a béke új biztosítékát üdvözölték. Még 0 reakciós újságok is a háborús feszültség csökkenéséről számoltak be, a szovjet kormány történelmi jelentőségű közlés« után. Igen, a béke meleg légáramlata kezdett behatolni a hidegháború légkörébe. És ez minden szónál világosabban beszél arról, hogy megbukott az a csalás, amelybe az imperialisták megvásárolható sajtója igyekszik a népeket beugratni: az az ámítás, mintha a Szovjetunió a békét fenyegetné. Nem, ebben nem hisznek a népek, túlnyomó többségük nem hisz benne. Minél erősebb a Szovjet, unió, annál nyugodtabb az élet a földön — ez ment át a milliók tudatába. A hidegháborús stratégia gyászvitézei, az atomzsarolás specialistái elvesztették az ütközetet. Természetesen, folytatni fogják a háborút, a régi és új eszközökkel is, amelyek azonban ugyanolyan szánalmasak. A hideghálaorú ugyanolyan meggazdagodási forrás a Wall-Street részére, mint az igazi háború. De a támadó vereséget fog szenvedni, kétszeres és háromszo. ros vereséget szenved a hidegháborúban és végleges vereséget fog szenvedni, ha fejét igazi háborúban teszi kockára.
