Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-06 / 258. szám

6 HAM. d »» NOVEMBER « MAP A , _ KÜLPOLITIKÁBAN Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében éles harcot vívott az egész elmúlt bét folyamán a szovjet kül­döttség. Elsősorban a fasiszta görög kormány barbár cselekedeteinek és hódító szándékainak felszámolását követelte. Visinszkij elvtárs ízek­re szedte és széjjelverte MacNeil, az angol kül döttség ve­zetőjének hazug érve­lését, ame­lyek dön­tően Albá­nia alaptalan megrágal­mazására szorítkoztak. Rámutatott arra, hogy a görög fasiszták hódító terveit az angolszász imperialisták szítják és támogatják. „Felelőssé■ fjem teljes tudatában kijelentem, hogy a szovjet kormány a meg­egyezés elérésére irányuló őszinte kívánságát fejezi ki, midőn a „vég­leges határ” megfogalmazást java­solja. Azokat pedig, akik nem akar­ják elfogadni e megfogalmazást, vádolom, hogy nem akarják ameg- egyezéstr — mondotta az albán görög határról szólva. Kernény ellenfél MAC NEU. A szovjet küldöttség Javaslatai elsősorban az áldatlan görög belső helyzet megváltoztatására irányul­tak és a nagyhatalmak által ellen­őrzött, demokratikus választásokat Jelölték meg a legszükségesebb tennivalónak. JSzűntessék be a tör­vénytelen kivégzéseket.'” — követel­te Visinszkij, de a fasiszta barbár­ságot, a gyalázatos vérfürdőt he­lyeslő és irányító arigoLszász sza­vazógépezet elvetette javaslatát. Arra a sürgetésre, hogy vonják viasza azonnal az amerikai-angol csapatokat, az angol kormány kény­telen volt hivatalos bejelentést tenni. A „közeljövőben* — így szól a nyilatkozat — kiürítik Görög­országot, de „ez nem érinti a brit haditengerészeti, katonai és rendőri misszió helyzetét.* A görög nép hét éve tartó hősies ■zabadságharca tehát tovább tart annyi szenvedésen, veszteségen át a végső győzelemig. Újra mozog a föld Olaszországban A' két nagy nyugateurópai ország­ban, Francia- és Olaszországban nem érezhetik nyugton magukat az imperialisták és csatlósaik. Mozog a föld a lábúit alatt, amit hói francia kormányválságok, hol milliós tömeg- sztrájkok vagy a kiélesedő olasz osztályharc jelez. Most Olaszország került újra az előtérbe. A hős mezőgazdasági munkásság, amely a nyáron teljes győzelmet aratott, több mint egyhónapig tar­tó, kétmilliós tömeget megmozgató sztrájkjával, most újabb sikeres harcot folytat a földbirtokosok ér­dekét védelmező, áruló kormány ellen. Kalábriában, amikor tizenöt­ezer hektárnyi parlagon heverő föl­det elfoglalt az embertelen gyo­morban sínylődő nincstelen paraszt­ság, SceTba pribékjei «őrtüzet nyi­tottak. Két halott és sok sebesült vérével öntözték a nagybirtokosok által bitorolt földet. A munkásosz­tály most is kiállt a szegény­parasztság mellett és 8 órás, orszá­gos tüntető sztrájkjával válságot idézet elő a kormányban is. A hit­vány imperialista bérencek, a jobb­oldali szociáldemokraták kénytele­nek voltak a nép felháborodásának nyomására három miniszterüket kivon­ni a gyilkos kor­mányból. De azóta újra kérik elvesz­tett bársonyszékei­ket, hogy onnan to­vábbra is hűségesen kiszolgálják ameri­kai gazdáikat. Tog­liatti elvtárs a bát­ran küzdő szegény­parasztság jogainak megvédelmc- zése mellett távolabbi célt is kitű­zött az olasz dolgozók küzdelmé­nek: „Mi ragaszkodunk ahhoz,hogy Olaszország új külpolitikai irányt vegyen, nemzeti és békepárti irányt, mely eltöri a szörnyű táncot, ame­lyet azért feszítettek a világra, ,’iorty ezt ketté szakítsák és háborúba ■'•yitsék.” Az Egyesült Államok politikai élete is forrong. Egyik hír a másik után bizonyítja az imperialisták fej­vesztett kapkodását, belső villongá­sait, tehetetlenségét. Az új háború készítésére irányuló igyekezetüket most azzal is kihangsúlyozták, hogy tizennégyszer annyit fordítanak jövő- évi költségvetésükből fegyverkezés­re, mint 1939-ben. Számításaikba ott csúszik be a hiba, hogy a munkásosz­tály és kü­lönösen a tizennyolc­millió főre felduzzadt, teljes és részleges munkanél­küli-sereg nem lelke­sedik a~ tő­kések para­dicsomának megvédel- mezaséért. A háborús DENFEID gépezeten belül is baj van. Minden megokolás uélkül, se szó, 6e beszéd, leváltották Deafeld admirálist, a tengerészet főparancs­nokát, Az ok: bírálni merészelte az amerikai hadügyminisztérium munká­ját, különösen pedig a B. 36-os bom- básógépek beállításával nem értett egyet. Köztudomású, hogy Johnsen hadügyminiszternek gazdasági érde­kei fűződnek az ilyen tipusu bom­bázók gyártásához. Dcnfeldnek, aki panamájába bele mert szólni, tá­voznia kell. „A haditengerészetben valóságos zendülés tört ki Donfeld eltávolítása miatt“ — írja a Daily Herald. Do az amerikai politikát nem ezek a belső intrikák, csetepaték fogják megváltoztatni, hanem a mind bát­rabban és elszántabban küzdő ameri­kai munkásosztály. Több mint egy hónapja sztrájkolnak az acélipari, a szén cs alumíniumipari dolgozók és ezalatt az idő alatt 11 és fel száza­tokkal csökkent az Egyesült Államok ipari termelése. Ez is jelzij hogy az új háborút készítő imperialisták­nak még saját hazájukban is kemény ellenféllel kell megbirkózniok. „4 BECSÜLETES VÖRÖS HARCOSNAK» Magyarok a Nagy Októberi Forradalomban TOGLIATTI Rövid idő alatt már eljutottunk Szim- feropolba. Ott csoportunk valamennyi tagja kitüntetésként ezüstórát *tepolt ezzel a felirattal: „A b-csületes vörös harcosnak.“ Krím félszigetének felszaba­dítása után betedmagammal (köz­tünk volt Gergely Sándor elvtárs, még egy Gergely nevű és egy Mezei nevű elvtárs) megtisztelő megbízást kaptunk. Az első szovjet pénzszállít­mányt kellett elszállítanunk Szevasz- tepolka, Minitegy félvagótroyi bank­jegyet vittünk magunkkal, a guberná­tort palotában raktároztuk el és ott őriztük addig, míg a szovjet bank emberei megérkeztek a felszabadított városba és átvették. A Vörös Hadseregben a tisztek és katonák egyaránt megbecsültek ben nünket, magyar munkásokat. Szívesen bíztak ránk fontos feladatokat, mer, tudták, hogy azt a legnagyobb nehéz­ségek árán is végrehajtjuk. Mi ma­gunk jól tudtuk, hogy miért harco­lunk ilyen lelkesen. Otthon is folyt már a forradalom és tudtuk, hogy ha a Nagy Októberi Forradalomban szü­letett szocialista Szovjetunió kiűzi ellenségeit, akkor olyan támogatót ka­punk a mi forradalmunkhoz, hogy mi is könnyen verjük le ellenségeinket. Huszonhat esztendővel Ué.söbb —* ez a történelemben egy pillanat — így is történt- Mészáros István. A KOftMANV «.dRerei A londoni Daily Worker-ben megjelent karikatúra azt ábrá­zolja, hogy a ncp becsapására szánt ígéreteket a „munkás“ kor­mány hogy viszi a vágóhídra. Az a kép aláírása: „Temetési me­net," Elől egy jámbor kis bárány jelképezi a kormány beváltatlan ígérgetéseit, utána bárddal a „szó ciallsía" kormányelnök, Attlce halad, őt követi a papi köntösbe bujtatott bábkormány, Bevan cs Bevin, Cripps és a többiek. Az angol nép elkeseredetten veszi tudomásul, hogy burgonya és hús jegyet kap, leállítják az építkezé­seket és a szociális juttatásokat megkurtítják. A választási ígé­reteket vágóhídra viszik. A francia rajzoló azt írta müve alá: „Szélvihar süvít FranoiÍr­ország felett“. A szélvihar okozója Marianne, a francia nép meg­személyesítője, aki sorban fújja le azokat a kártyákat, »melyeket Samu bácsi rakosgat fel. A kártyák egy-egy miniszterelnököt ábrá­zolnak. Már elrepült Qucuille, Moch és Maycr, de nem kerülheti cl sorsát Bidault sem. A szélvihar mind erősebben süvít cs végül nemcsak a kártyákat söpri el, de az asztalt is felborítja,.. üzenet Argentínából nek róla, hogy itt Délamerikában, mennyi igaz magyar férfi és nő él. Az utóbbi időben ide rengeteg nyi­las, náci szivárgott be, de mi régi ma­gyarok, akik épp az ö hibájukból vet­tük kezünkbe a vándorbotot, nem érintkezünk velük. Ezek kackiáskod- nak, rázzák a rongyot, de minden hí. ába, itt dolgozni muszáj! Most ökel használják ki úgy. mini ahogy ölt min­ket kihasználtak. Nagy szerencséjük Önöknek, magyar dolgozóknak, hogy ilyen embereknek nem nevezhető sa­laktól megszabadultak. Elnézést kérek, hogy ilyen hibásan írok (Nem is irt hibásan. A szerk.j.de nekem nem nagyon volt időm a szép- írást megtanulni. Négy elemit végez­tem és habár a legjobb tanuló vol­tam az osztályban, mégsem tanulhat­tam tovább. Ma már sokkal jobban Írok és olvasok spanyolul, mint ma­gyarul, mert nem gyakorolhatom elég­gé. Tisztelt Szerfzeszlőség! Szerelném, ha levelem leközölnék, hadd tudják meg a magyar dolgozók, hogy ideát, a tengeren túl van sok magyar szív, ami értük dobog és van sok magyar, cki Sztálin cs a szoujef nép nevét imájába foglalja, meri csak nekik köszönheti a magyar nemzet, hogy a Oirszopók hadát lerázta magáról. Szives üdvözlettel HORVÁTH ISTVÁNNfi" Eddig a levél és mi most rögtön vá­laszolunk is rá: Kedves Horvátiiné! Nagyon örültünk levelének és an­nak, hogy még huszonöt év távlatából sem szakadt el a'magyar néptől, hely­zetünket eredményeinket és céljainkat épp oly élesen és tisztán látja, mirít- ha itt élne közöttünk. A tcrvkölcsönjcgyzést már lezártuk, Az ország dolgozó népe messze túl le­gyezte az előirányzatot. Januárban már nekikezdünk az ötéves országepí- tö terv megvalósít jvának. Önök, a messze idegenbe szakadt demokratikus magyarok hirdessék szakadatlanul, nogy hazánkban meg­változott, úi és jobb világ van. Ma már nem négy elemű járnak a gyere­kek, de az általános iskolában leg* alább is nyolc évet és azután ar, aki­nek tehetsége van, egyetemre kerül a középiskolák után. Nálunk is dolgozni kell, mint oda­kint. De van egy alapvető különbség: mi nem a tőkéseknek, hanem magunk­nak dolgozunk. A raunkásosz ály é* az egész dolgozó nco kezébe került a hatalom, a dolgozó népe1 pedig Pár­tunk, a Magyar Dolgozók Pártja irá­nyítja. önnek és müden hasonlóan gondol­kozó, igaz mziltn.ik elvtársi üdvöz­letünket küldjük, Odakint Argentiné­ban is sikerrel harcoljanak azoknak ar eszméknek győzelméért amelyeket itt, távoli hazájukban tr.ár diadalr® vittünk! Légipostán kaptunk levelet Argentí­nából. A feladó jelzése meglehetősen hosszú: Isabel Pclc Horváth Bella Vis­ta Callo Ameghino 30. F. C. G. S. Man:in Rep. Argentína, Sud America. „Kelf Bella Vis/a 1019. 28. o*t. A Buenos Airesben megjelenő „Jö­vő“ című lapból, melynek előlizelőjc nagyok, olvastam, hogy a Népköztár­saság kormányának felhívására az Öt­éves Tervkölcsönl. már a felhívást kő­vető napokban túljegyezték. Ez nagyon, nagyon meghaló. Hogy a magyar dolgozó tömegeknek ilyen szilárd a bizalma a népi demokratikus rendszerben. Mi több, ez valósággal könnyekre indít, kát végre ilyen a magyar nép, az én drága népem?! Hál ez az a nép, amely állati módon síny­lődött a legnagyobb nyomorúságban és ezer évi iszonyatos szenvedés után úgyszólván máról-holnapra bámulatos gyorsasággal találta meg önmagát? Tisztelt Szerkesztőség, én a somogy- megyei szigetvári járásbcli Gyöngyös­mellék községből származom. Huszon­öt éve élek Argentínában. Mindig a kommunizmus szent igazságáért hurcol. lám. En nem „amertkáztam'', mert ke­nyeremet becsületes munkával keres­tem, de azért nem hiányzik egy pár pesó és ha lehetne, ha az argentínai törvények megengednék a pénzkiildést. én még az utolsó centemet is oda­adnám erre a hatalmas jegyzésre. De nemcsak én! Ha lehetne pénzt küldeni, akkor önök meggyőződhetné­l/-ben jók hadaiOjJolyiíarsammal együtt az Ural 5s erd eiben döntöget­tük az óriás szálfákat. Ot{ hallottuk meg a Nagy Forradalom első híreit, őreink a cárizmus alatt tudatlanság­ban tartott orosz földmunkásokból lett katonák voltak. Nem sokat tud­tak a forradalomról, csak annyit, hogy a cár már nem úr az orosz né­pen. A cári jelvényt még nem dobták le sapkájukról, de áthúzták vörös posztóval. — Nektek otthon nincs cárotok? Nem akartok hazamenni rendet csi­nálj? — kérdezte egyszer az egyik őr, óvatos körülnézés ufán. MI pedfer akarunk menni. A táborban dolgozó katonák nagyobb- része otthon munkás és szegéoypa- raszt eolt Tudtuk azt is, hogy mi a forradalom. Hogyne akartunk volna menni. Néhány társammal rövidesen meg is szöktünk. Nem jutottunk mész. sze, «jgy uráli falucskában már elfog­tak és Jckaterinburgba szállítottak. A szökés mégsem végződött rosszul, lert a Vörös Hadsereg kezébe kerül­tünk. Húsznapi fogságra ítéltek szö­késért, azután egyelőre munkára osz­tottak be valamennyiünket. Később a Vörös Hadsereggé,! együtt mentünk Cseljabinszkba, ott 1918 májusában fColcsak ellenforradalmi csapatai éj­iéi meglepték a helyőrséget és újra ogságba kerültünk. Akmolinszkban, najd az Isim folyó partján építtettek felünk vasutat. Majdnem egy évig'* ártott ez a kényszermunka, mig 1919# avaszán végre újra felszabadított # >ennünket a Vörös Hadsereg. Jelent- f : ez tern és az V. hadseregbe osztottak \ >e. Orenburgon és Cseljabinszkon átj érasznojarszkig szorítottuk vissza ^ Colcsakékat, ott aztán már nem akadt# lolgunk. # tirlfitfi aryfi/.elmeKet aratott a# /örös Hadsereg. 1920 tavaszán jelent-# ;czíünk társaimmal a lengyel frontra,? le mire Moszkvába értünk, a Vörös# fadsereg már a lengyel urak és ka-J onatiszfek csapatait is szétverte. J A Bolsevik Párt Moszkvában párt-J skolára hivott be, több társammal# rgyütt, Itt találkoztam Gergely San-# lor elvtárssal, aki most az Irószövej-# ég elnöke és a pártiskola után együtt? nentünk Frunze hadseregparancsnok? :iilönleges csoportjába osztva Wran-J ;el ellen. Itt ' Iát jam meg először, i (ogy a zűrzavarosnak látszó, óriásig ömegeket mozgató harcot tervszerűen# rányítja egy bölcs és előrelátó ve-# elő. ^ Charkovban történt, Hogy Frunze# .adseregparancsnok magához hivatott/ s egy levelet adott át. i — Ezt — így mondta — vigye fiam^ Moszkvába és a választ pontosan héty iap múlva ide hozza. f Elindultam Moszkva felé, minden# irmüre jogosító igazolvánnyal, Frun-# e hadseregparancsnok pedig külön-# onatával más irányba ment tovább.# ‘ontoian hét nap múlva akkor értem? issza Charkovba, mikor Frunze kü-i önvonata begördült a pályaudvarra a s délben már indultunk is tovább, i )ramü pon'ossággal, Sztálin láng f Iméjének irányításával folyt a harc. KÉT KORMÁNY íme, ez a véleménye Anglia és Franciaország népének kormá­nyáról — ezt írhatjuk az alábbi két rajz fölé. A kormány és a dolgozó nép, ez a kapitalista országokban két egymástól független, jobban mondva egymásnak ellentmondó tényező. A népi demokrá­ciákban és mindenekelőtt a Szovjetunóban a kormány a dolgozók­ból, a dolgozókért van, állandó ellenőrzésük, bírálatuk mellett, érdekükben cselekszik, a kpzsák mányolókkai szemben a dofgozók ügyét védelmezi. Nem így Nyngat európában. Nézzük cs?k a kéjt rajzot.

Next

/
Thumbnails
Contents