Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-06 / 258. szám

4 H Ä P L Ő M49 NOVEMBER <1 4 !1 1.1 13 1". 1! j; 1! 1< i< i: 1 1» 1! í' 2 1 2 % l i 1 t 2 2 2 1 2 i 1 t 4 l T a U* n *1 • fi 6 i 1 1 1 * J u ; ^ : i ; fá * > H i í >( 'c «I j Ifi. ül* tel 01 f.1 ni cl e( ui ■7T • t i-.1 1 1 Í1 •J tóra* »jogosan lehuteuk büszkék és jogosan mondhatjuk boldognak magunkat, mert a földkerekség egyik sarkában nekünk sikerült először megdönteni a kapitaliz­must, azt a vadállatot, amely vérbeborította a földet, éhségbe és elvadultságba vitte az embe­riséget és amely elkerülhetetle­nül és rövidesen elpusztul — bármily szörnyen állatiasak is halálelőtti dühöngései.“ Lenin. A boíseviko^ fázósan készülődnek a felkelésre, Október f-én Leniin illegálisan megérkezett Finnországból. Á cári kopótlc elől elzárt házban - takott a Forradalom kitöréséig. Senkiit sem engedtek hozzá, még a Párt Központi Biz.otíságának tagjait sem. Innen irányította Lenin levelek és rövid írásbeli üzenetek útján a Párt előkészületeit a Forradalomra. A néptömegek elégedetlensége az Ideig­lenes (kormánnyal szemben , napról- napra növekedett. A bolsevikok a tömegek étére álltak s hozzáfogtak a felkelés előkészítéséhez, és megvaló­sításához. 1 „A nép többsége velünk van“ — — írta Lenin a Központi Bizottság­ban dolgozó elvtársaknak. Ennek az igazságnak a jegyében tartották meg a Bolsevik Párt Központi Bizottsága október 1-i történelmi ülését, ame­lyen elhatározták a fegyveres felke­lést. : i ­A Párt Központi Bizottsága októ­ber 16-án bővített ülést tartott és ezen egy központi szervet alakított, amelynek Sztálin, Szverdfov és ■Sztyepnn Scsipacsovs ELJÖTT A NAP Virradni kezd • én észre se vettem. Felnéztem és már pitymattott felettem. Egy pillanat és elinalt az éjjel, , Lila derengés ömlött szerteszéjjel. S a hajnal dobbant fel a horizontra. Győzelme vérszín zászlaját kibontva. Napi Üdv neked, hajnal nyomán jövő la, Kit nagyapák álmodtak a jövőbe! E nap volt Mara és Engels «Bent reménye, ök számftgatták, «milyen lesz a fénye. Hogy hetvenegyben Párizs földje rengett, A lőpor-füstben biztosan derengett. ^ Majd nemzedékeik ősvényét kiszabva, Áttolt Lenin , felmutatott e napba. Kronstadt! ágyúk harsányan üzentek; A* elcsigázott mttnkáscegimentek Egy éjszakán át csak rohamra mentek. Hideg acélja voit t pue ka csőnek., S álmatlanul ők csak egy álmot szőttek: Hogy jön már, jön a hajnal, *z a tiszta, És kél az őj nap, a szocialista. Egész világnak sorsa dőlt el egy nap, Ki se tadná ma, mi volt az tegnap. Hisz arany küszöbétől bűszike tvvet A kommunizmus dicső útja ível. Amelyen Sztélén megy előre vélünk. Nesn, mi e földön nem hiába élünk! Dzserzsinszkij lettek tagjai. E köz­ponti szerv, mint a Forradalmi ’Kato­natanács magva, a Forradalom veze­tőjévé vált. A Katonatanács élén Sztálin állt. az ellenforradalom is összevonta soráét s ké­szülődött a nagy össze­csapásra. Az Ideiglenes Kormány Ke- ienszkivel az óién, a 'katonaiskolák növendékeiből, a Szent György rtnd lovagjaiból, megszakítás nélkül szer­vezte a rohamzászlóaljakat. Ezeknek a zászlóaljaknak az volt a feladatuk, hogy megsemmisít--ék a Forradalmat. Ugyanekkor az Ideiglenes Kormány készülődött Pélervár kiürítésére, hogy aztán átadja a németeknek. Kerenszkiők elhatározták, hogy megkezdik a támadást. Október 24-én (november 6.) a ko­ra reggeli órákban megjelenik a Bol­sevik Párt lapjának a Sztálin áltat szerkesztett „Rabucsij Puty“-nak (Munkások Útja) a betiltásáról szóló rendelet Az Ideiglenes Kormány megkísérelte lefoglalni a lap épületét én nyomdáját Sztálin azonnal intéz­kedett. A Vörös Gárdák és a forra­dalmi katonák visszaverték Kcrens®- kl junkereinek a támadását és 11 órakor megjelent a lap, amely közöt­te Sztálin felhívását az Ideiglenes Kormány megdöntésére. az Ideiglenes Bi­li Téli Palotát Jzottság székhelyét ­....bekerítették, Fo rdította: Gáspár Endre * i az állomásokat, postát, a távíróközpon­tot, minisztériumokat, az állami ban­kot és az összes középületeket meg­szállták a Vörös Gárdák és a forra­dalmi katonák. Október 25-én reggel a forradalmi proletáriátus kezében tartotta Péter- vár minden jelentős pontját. Ugyan­ezen n napon megindult a roham a Téli Palota eíffen. Az „Auróra“ cirkáló horgonyt ve­tett a Néva torkolatában „ ágyúit a Téli Palota, az ellenforradalom utol­só mentsvára ellen fordította. Az ágyuk dörrenése új korszak, a Nagy Sz.oaiaflsta Forradalom korának kez­detét jelentette. A Forradalmi Katonatanács reggel 10 órakor felhívással fordult Orosz­ország népedhez: „Az Ideiglenes kormány megdőlt! Az államhatalom a petror/rddi mun­kás- és katonatanács szervének, a petrogrddi proletáriátus és a hely­őrség élén álló forradalmi katona tanácsnak kezébe ment át. Az ügy, amelyért a nép harcolt, a demokratikus béke azonnali felaján­lása, a földesúri földtulajdon meg­szüntetésé, a munkás-ellenőrzés a termelés fölött, a szovjet kormány létesítése — mindez most biztosítva van. Éljen a mtmkndsok, katonák és parasztok forradalma!“ E felhívást Lenin. írta s még azon a reggelen eljuttatták az ország ősz- szes ipari központjaiba. Nagy hatás­sal volt a felhívás az egész ország munkásosztályára s a vidék szovjetek­nek megkönnyítette a hatalom meg­szerzését. Október 25-ről 26-ra virradó éjsza­ka a kronsfadti tengerészek állal tá­mogatott munkások és forradalmi ka­tonák végső rohamot indítottak a Télit Palota ellen s az Ideiglenes Kormányt letartóztatták. A pétervári fegyveres felkelés győzött! ' Október 25-én este 10 óra 45 perc­kor a Szmoíniban megnyílt a Szovje­tek második kongresszusa, amelyen Lenin bejelentette a Nagy Forrada­lom győzelmét. A bolsevikok döntő győzelmet arattak ezen a kongres­szuson. kikiáltotta: mc ál­lamhatalmat a •zovjetek vették kezükbe! Október 26-án éjszak* a koogreez- sztis elfogadja m békéről «zóló dek­A kongresszus rétumot, amely javaslattal fordult az. összes hadviselő országokhoz az, azonnali fegyverszünet megkötésére, hogy hozzáfoghassanak a béketárgya­lásokhoz. Ugyanezen az éjszakán, a Szovje­tek második kongresszusa elfogadja a földről szóló dekrétumot, amely a földesúri tulajdont mrinden (kártalaní­tás nélkül eltörölte, a földesurak, az uralkodó család, a kolostorok, és egyházak földjeit a dolgozó parasz­toknak adták ingyen használatba. Ugyanezen a (kongresszuson alakult meg az első szovjet kormány. Elnö­kéül a Forradalom nagy vezérét, Vla­dimir Iljics Lenint választották. Sztá­lin nemzetiségügyi népbiztos lett. Ez­zel a Szovjetek második kongresszu­sa végétért. A kiküldöttek az ország minden részébe elvitték a szovjet hatalom, a Nagy Szocialista Forradalom győzel­mének a hírét, amely megsemmisítette a polgári-földesúri uralmat * « föld egyhatod részén új társadalomnak, a szocialista társadalomnak vetette meg az alapját. • AZ AURÓRA CIRKÁLÓ PARANCSNOKI HÍDJÁN A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóján minden évben nagy ünnepélyt rendezne^ Le- ívingrádban. Reggel az ,,Auróra" cir­káló elindul « volt Nikolájevszlt — ma Smidt-hid felé, és * Néva folyóín elfoglalja tisztetefbeíi helyét. A hajó parancsnoki hídján a „Vörös Zászló" kitüntetés, a hallhatatlan hősök gyö­nyörű jutalma csillog a fényben A parton fiatal tengexészcsapat kö­zeledik, mögöttük úttörő (pionér) alakulat, (eningrádi iskolák kitünte­tett tanulói sietnek, hogy üdvözöljék a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom első hadihajójának fedélzetén álló szovjet tengerészeket. A fiatal vendégeket P. A- Doronin másodkapitány, a hajó parancsnoka fogadja. Elmeséli nekik az „Auróra“ történelmi harcait, bemutatja a hajó­legénység legkiválóbbjait, s megenge­di, hogy meglátogassák a hajót. t Három háború veteránja, az „Auró­ra" cirkáló igen gazdag múltra te­kinthet vissza, melynek minden moz­zanata való történelem. Résztvctt az 1905-ös orosz-japán háborúban, aztán 1914-ben az első imperialista hábo­rúban. Mikor a Nagy Honvédő Hábo­rú megkezdődött, a Balti-tenger többi hajója mellett az öreg oirkáíó is csa­tasorba állt, s ágyútüzével gátat ve­tett a Leningrád felé törő németek útjába. A hajó legénysége számos hősi csa­tát vívott az ellenséggel. Amikor egy Á moszkvai szovjet főhadiszál- Házam szűrkeszemü, kendős leány ál­lított be. Az októbert ég baljós volt és hideg, a nedves fejőkön a kémények iözöft junkerek mászkáltak, gépfegy­vereikkel leszedték a Szovjet-téren járháló óvatlanokat. — Semmivel sem judok használni et Jorradalomnak — mondotta a leány. i— Szeretnék híreket kozni a főhadi Kallósnak a junkerekről. "Hiszen har­colhatnék, de sohasem volt még pus­ka a kezemben. Ha adnak papírokat, értesüléseket szerzek. Az elvtárs, zsírozott kurta bőrka­bátjában, pisztollyal a derékszíján, álmatlan éjszakáktól meggyötöri arc­cal merőn megnézte és így szólt: — Ha megcsal bennünket, agyon­lőjük. Érti? Ha felfedezik agyonlö­vik. — Tudom. — Mindent megfontolt! A leány megigazította a kendöl a fején. . — Adjanak igazolványt, amivel minden őrjáraton keresztülmehetek és papírokat, hogy katonatiszt lánya va­gyok. Ellátták kellő igazolványokkal és elment az Arbaton oz Alekszandrov- szhij-inléze'.be. Minden sarkon meg­mutatta a vöröskatonáknak az iga­zolványát. A Známenkánál eldugta a vörös papírokat. A junkerek körül­fogták és bevitték az intézetbe az őr­ségre. — Ápolónő akarok lenni — mon­dotta.' — Apám elesett a háborúban, kéj fivérem a Donnál harcol a kozák egységekben. .4 kis hu gommal vagyok. Helyes, helyes. Szent Oroszor­KÉT HÁLÁL szagért folytatott harcunkban örülünk vminden jóravaló honleány őszinte se­gítségének. Maga pedig káfonvtiszl lánya. Bevezették az ebédlőbe. Teát hoz­tak. Az ügyeletes liszt ezalatt így szólt az előtte álló junkerhez: — Szíycpanov, öltözz fel munkás­nak. Éviekéi;' át a Pokrovkába, itt a cím. Tudjál meg részleteket erről a lányról. Sztyepanov magára kapott egy ka­bátot, véres lyukkal a mellén, ame­lyet az imént vetlek le egy megölt munkásról. Felvette a kabáthoz tarto­zó nadrágot is, a szakadozott csizmái, lejébe csapta a sapkát és elindult az esti szürkületben. i ti* «• ara dóit címen tsapzoílha­jú polgár fogadta és mig megad (a a felvilágosítást, különösen ugrált a szeme: — Igen, lakik itt efféle. A kishúgá- val. Burzsu/, hogy az ördög vinné el. — És most hol a lány? — Reggel óta nem látták Biztosan letartóztatták. Valami vezérkari kapi­tány lánya a nyomorult.. ■ Éjszaka a junkerek már bizalmas­kodva, élénk kíváncsisággal vették kö­rül a szűrkeszemü lányt. Süteményt koztak, cukorkákat. Az vgylk vidáman kalimpálni kezdett a zongorán, a má­sik kissé térdcthajlva. mókás mo­sollyal csokrot nyújtott át. Reggel átküldték a kórházba, sebe­sülteket kötözni. Ahogy végigment a fehér faluk men­tén, látott valamit: vörös kartoning- ben, hátraejtett fellel fiatal munkás feküdi, fünkrenyütt (alpú csizmája mocskos volt, balszeme alatt lyuk sö- tétlett. 1 — Kém! — vetette oda a janker, atij a leányt kísérte, — Rajiacsipték. Egész nap oft dolgozott a leány a kötözőben, ügyesen, szelíden és a se­besüllek hálásan pillantottak söiet- szürke szemébe: — Köszönöm, nővérke. \ máMHlilk éjjelt-« hazakérezke- dett. Azt mondotta, a kishúgát, aki „odaát“ van, feltétlenül látnia kell, nem tudja, mi van vele. Két junkert akartak melléje adni kísérőnek. El­hárította. — Kos, ahogy gondolja. Mehet. „Vörös ing, a balszeme alatt sötét lyuk... hátraejtett fej...“ A leány maga mögött hagyta az in­tézetet, A vaksötétben csak önmagát tudta érzékelni, közel és távol semmi, mintha egyedül volna a világon. Kém lélt, csők nagy belső feszültségei ér­zett. Minden imbolygóit és homályo­san, zavarosan gomolygoft körülötte. Az épületek, a falak, a fűk. Vérvörö­sen ugráltak a villanyoszlopok, a vá­gányok a sötétben. És a sötétség is vérvörösen gomolygott. És véresen lo­boglak az alacsonyan úszó jellegek. A leány nyugodtan lép. egyik kezé­ben a lekérek igazolványát szorongat­ja, a másikban a vörösökéi. Amilyen őr megállítja, olyan igazolványt nyújt 1 át. \ .4 főhadiszálláson figyelmesen hcll-t gafták: nagyon értékes híreket hozott.If Valamennyien nyálason elbeszél got felt ! vele és kikérdezték. A meggyötört ar-if clí, kurta bőrkabátos elvtárs kedvesen! rámosolygott: — Derék leány vagy. Csak azután vigyázz, semmit se sejtsenek! A hajnali szürkületben, amikor a lövöldözés csendesedni kezdett, újra. visszament az Arbafra. A kórházba! szakadatlanul hordták a sebesülteket, ! A szmolenszki piac felöl támadó /un-! kereket visszaverték: sok embert vesz-! tettek. í A leány kialvatlan, elcsigázott arc-! cal, egész nap és éjjel is kötözött,! igazgattta a pólyákat, vizet adott. A! sebesültek hálás pillantásokkal ki-f serjék. f u sapka nélkül, munkás-! ruhában berontott a kórházba egy! junker. Böszült arccal ugrott a leány! elé ! — Ez volt az ... a besúgó! Ez árult í el> '! A leány fal fehéren hátrált, trejti nr-i cába szökött a vér és felkiáltott: ! — Ti megölitek a munkásokat,! akik ... akik a jobb sorsunkért har­colnak. Nekem .. . nekem nincs fegy­verem ■ ■. hát így öllek meg bennete­ket! Kivitíék a fehér fa! c/é és két go-'f hóval a szivében engedelmesen nigí-l dúlt le a földre, oil ahol minap nwg\ a kartoninges munkás hcio-t. dm.gi el nem vittek, kimeredi szürke szemé.\ iel szakadatlanul bámul a a *zig''<ú,\ októberi eget. Szerafimovics. « német gTánát ledöntötte a bajó lobo­góját, egyik fiatal tengerész, Volkov Arzenij komszomoíista, anélkül, hogy a parancsot várta volna ,— élete kockáztatásával — helyére tűzte a-ío- bogót. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom történetében az „Auróra" cár­káló halhatatlan dicsőséget szerzett. j^j'rrő] mesét a fiataloknak F. L '* Lipatov, az „Auróra“ egyik öreg harcosa, aki 32 évvel ezelőtt az „Auróra“ bolsevik sejtjének volt titkárai. — 1917 október 27-én — meséli Lipatov — parancsot kaptam a For­radalmi Bizottságtól, hogy szedjük fel a horgonyt, távozzunk a francia- orosz üzemből, ahol az „Auróra“ ja­vítások miatt állomásozott, és közelít­sük meg a Nikolajevszk-hidal. E rendel etet azonnal jelentettem a pa­rancsnoknak, akit a rangidős tiszt társaságában találtam. Mindketten megkérdezték: ez azt jelenti, hogy hajónk résztvesz a forradalomban? — Igen ezt jelenti! — feleltem neknk. Ekkor tíz perc gondolkozást időt kér­tek, hogy tanácskozzanak a többi tisztekkel. Tíz perc múlva a rang­idős tiszt közölte velem a határoza­tot: nem hajlandók a híd felé vezé­nyelni a hajót, nem vesznek részt a polgárháborúban. A tisztek igyekez­tek elhitetni velünk, hogy a Néva- folyó nem elég mély, s a hajó zátony­ra fut. De mi máskép határoztunk! Letartóztattuk a tiszteket, azután után megvizsgáltuk a folyó medrét « bebizonyítottuk, hogy a cirkálóval hajózható, A fiatalok lélegzetvisszafojtva hallgatják Lipatov visszaemlékezését, s le nem veszik tekintetüket arról az emberről, aki annakidején ott állt a cirkáló parancsnoki hidján, A, V. Belisev, -a hajó első politikai; biztosa mellett. — A Kommunista Párt rendeleté­hez híven — meséli tovább Lipaiov — a cirkáló ágyúit a Téli Palota fe­lé irányította. Az „Auróra“ ágyúinak eldördülésére indultak rohamra a Vörös Gárda csapatni, tengerészek és forradalmi 'katonák. fiatalok a hajó orránál gyüle­keznek, az ágyú körül, amely a Téli Palotát lőtte és L. A. Poíenov parancsnokkal beszélgetnek. Poíenov 1917-ben még fiatal tengerész volt, az „Aurórán" teljesített szolgalatot, s résztvctt a Forradalomban. 1922-ben nevezték ki a cirkáló parancsnokává. A hajólátogató fiival tengerészek, a Tengerészeti Iskola növendékei kö­zött ott van Polonov kapitány fia is. A szovjet kormány rcndeíetc értel­mében az „Auróra“ cirkálót emlók- hajónak nyilvánították, s átadták » lenngrádi „Nuhinov“ Tengerészeti Iskolának. Az „Auróra“ cirkáló, amelynek * fedélzetén a szovjet hajóhad számo«. ■kitűnő tengerésze nevelkedett, a fia­tal tengerészek iskolájává vált

Next

/
Thumbnails
Contents