Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-30 / 278. szám

DUNÁNTÚLI

¥

NAPLÓ

Pécs dolgozó népe hálatelt szívvel ünnepelte Sztálin elvtársat és a dicsőséges Szovjet Hadsereget a felszabadulás ötödik évfordulóján

VL ÉVFOLYAM, 278. SZÄM

ARA 50 FILLÉR

SZERDA, 1949 NOVEMBER 30

Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről

Tegnap rövid Jelentést közöltünk a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának üléséről. A Szabad Nép ismertette az értekezletről kiadott hivatalos közleményt, amelyet rendkívüli jelentősége miatt szó szerint közlünk:

November második felében a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, amelyen a következő pártok képviselői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártja: Cservenkov V. és Popto- mov V. elvtársak; Román Munkáspárt: Gheorghiu-Dej G., Kisinevski I. és Mogyorós A. elvtársak; Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Gerő E., Révai J. és Kádár J. elvtársak; Lengyel Egyesült Munkáspárt: Berman J. és Zavadszky A. elvtársak; Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szuszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt: Duclos J„ Fajon E. és Cogniot G. elvtársak; Csehszlovákia Kommunista Pártja: Slansky R., Bastovansky S., Kopriva L. és Geminder B. elvtársak; Olasz Kommunista Párt: Togliatti P., D'Onofrio E. és Cicalini A. elvtársak.

Az értekezleten a kővetkező beszámolókat tartották: Szuszlov M. elvtárs: „A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen"; Togliatti P. elvtárs: „A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai" és Gheorghiu-Dej G. elvtárs: „A jugoszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hatalmában."

Véleményeik kicserélése után az értekezlet résztvevői teljes mértékben összeegyeztették nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határozatokat.

A bélié védelme

és bare a háborás gyiiffogatók ellen

A Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői megtárgyalták a béke védelmének és a háborús gyújtogatok elleni harcnak a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutottak;

Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának első tanácskozása 1947 szeptemberében a nemzetközi helyzetről adott.

Ez időszak alatt még világosabban és még élesebben megmutatkozott a két vonal a világpolitikában — egyfelől a Szovjetunió vezette demokratikus, imperialistaellenes tábor vonala, amely tábor állhatatos és következetes harcot vív a népek közötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Államok uralkodó körei vezette imperialista, demokráciaellenes tábor vonala, amely tábor alapvető célja az angol-amerikai világuralom erőszakos megvalósítása, idegen országok és népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobbantása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozódik. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei nyíltan folytatják az agresszió és az új háború előkészítésének politikáját.

Az imperialista tábor és a há- ború ellen folyó harcban megnövekedtek és megerősödtek a béke, a demokrácia és a szocializmus erői. A Szovjetunió erejének további növekedése, a népi demokratikus országok politikai és gazdasági megerősödése és rátérésük a szocializmus építésének útjára, a kínai népforradalóm történelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializmus egyesült erői felett, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése, a kommunista pártok megerősödése és a demokratikus mozgalom növekedése a kapitalista országokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendülete — mindez az imperialistaellenes és demokratikus tábor komoly kiszélesedését és megerősödését jelenti.

Ugyanekkor az imperialista és doiuokráci.aellenes tábor gyengül. A demokrácia éc a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazdasági válság, a tőkés rendszer általános válságának további kiéleződése, e rendszer külső és belső ellentmondásainak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengüléséről tanúskodik,

A nemzetközi erőviszonyok megváltozása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújtogatok körében. Az angolamerikai imperialisták arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső és belső ellentmondásaikat és nehézségeiket, megerősítik a monopöltőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták, érezve, hogy az idő ellenük dolgozik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erők különböző blokkjait és szövetségeit agresszív terveik megvalósítására.

Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború előkészítéséit szolgálja. Ez kifejezésre jut abban, hogy a Németországgal és Japánnal való viszony békés rendezését meghiúsítják, Németországot szétdarabolták, nyugati övezeteit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a rcvans-szellcm melegágyává és felvonulási területté változtatják e blokk agresszív terveinek megvalósítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és közvetlen folytatása, a Nyugati Szövetség, valamint az Északatlanti katonai blokk, amely valamennyi békeszerető nép ellen irányul, a féktelen fegyverkezési verseny az Egyesült Államokban és a nyugateurópai országokban, a katonai költségvetések felduzzasztása és az amerikai támaszponthálózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-amerikai blokk elutasítja az atomfegyver betiltását — noha az amerikai atom-monopólium legendája összeomlott — és mindenképpen szítja a háborús hisztériát. Ez a politika határozza meg az angol-amerikai blokk egész vonalát az Egyesült . Nemzetek Szervezetében, amely arra irányul, hogy az ENSZ-t aláássa és az amerikai monopóliumok esziközévé változtassa.

Ez a politika, melynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút, a budapesti pör által leleplezett Rajk—Brankov- félc ös-zeesküvésben is kifejezésre jutott. Ezt az összeesküvést angol- amerikai körök szervez'ck a népi demokratikus országok és a Szovjetunió ellen, a nemzetközi imperialista reakció ügynökségévé vált Tito-féle fasiszta, nacionalista klikk segítségével.

Az új háború előkészítésének politikája a kapitalista országok néptömegei számára azt jelenti, hogy szüntelenül növekvő adóterheik elviselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, miközben a fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illő extraproíitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista országok dolgozói számára még nagyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget hoz, rettegést a holnapi naptól. A háborút előkészítő politikával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan támadást vezetnek a néptömegek elemi létérdekei és demokratikus szabadságjogai ellen, hogy erősödik a reakció a társadalmi, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkalmaznak a népek haladó és demokratikus erőivel szemben. Az imperialista burzsoázia ezekkel a rendszabályokkal a hátországot próbálja előkészíteni rabióháborúja számára.

Ilymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz hasonlóan folytatja az új háború előkészítését minden irányban: katonai-stratégiai rendszabályok, politikai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideológiai mérgezése és a reakció fokozása útján.

Az amerikai imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irányuló terveiknél nem számolnak az imperializmus tábora és a szocializmus tábora közötti reális erőviszonyokkal. Világuralmi terveiknek még kevésbé van talaja, még inkább kalandorjellegűek, mint a hiteleristák és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperialisták nyilvánvalóan túlbecsülik saját erejüket s lebecsülik az imperialistaellenes tábor növekvő erejéit és szervezettségét.

A történelmi helyzet ma. gyökeresen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyujtogatók'nak összehasonlít!- hatatlanul nehezebb valóraváltani véres terveiket. ,,A közelmúlt háború borzalmai túl elevenek a népek emlékezetében és túl hatalmasak a békéért síkraszáló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszió terén le- gyűrhetnék és új háború irányába fordíthatnák őket." (I. Sztálin.)

A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban felismerik, milyen szörnyű szakadékba próbálják őket taszítani az imperialisták. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom fáradhatatlan harcát a békéért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a háborús gyújtogatok ellen — rap- ról-napra egyre erőteljesebben támogatják a legszélesebb néptömegek a világ minden országában.

Ebből ered a békemozgalom hatalmas fejlődése. Ez a mozgalom, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növekszik, átfogja a világ minden országát és a háborús veszedelem ellen küzdők egyre újabb tömegeit vonja soraiba. A békemozgalom szemléltetően mutatja: a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és kifejezik törhetetlen akaratukat, hogy megvédik a béke ügyét és megakadályozzák a háborút.

A béke ügye szempontjából azonban hibás és káros volna lebecsülni az új háború veszedelmét, amelyet az imperialista hatalmak, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával, készítenek elő.

A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak. Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent. A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció ügy®, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban nő a háborús kalandok veszedelme.

Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latbavetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért

— csak így lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatójnak bűnös szándékait.

Az új háború növekvő veszedelmének körülményei közepette nagy történelmi felelősség hárul a kommunista és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömörítéséért a háború erői ellen

— ez álljon ma a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész tevékenységének központjában.

Annak a nagy és nemes feladatnak a megvalósítására, hogy megmentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és munkáspártok képviselői szerint a legfontosabb teendők a következők:

1. Még szívósabban kell munkálkodni a békcinozgalom szervezeti megerősítésén és kiszélesítésén, a lakosság újabb és újabb rétegeit kell bevonni e mozgalomba, az egész nép mozgalmává kell változtatni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a békemozga- lomba bevonják a szakszervezeteket, a női, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kulturális, felvilágosító, vallási és más szervezeteket, valamint tudósokat, írókat, újságírókat, a kultúra művelőit, parlamenti és más politikai és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lépnek fel.

Ma különös erővel kerül homloktérbe az a feladat, hogy a béke

összes becsületes hívei — tekintet nélkül vallásukra, .politikai felfogásukra és pártállásukra — tömörüljenek a békéért, az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszélesebb harc alapján.

2. A békemozgalom további ki- fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű a munkásosztály egyre cselckvőbb részvétele ebben a mozgalomban, összeforrottsága, sorainak egysége. Ezért a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata, hogy á békéért harcolók soraiba bevonják a munkásosztály legszélesebb rétegeit, megteremtsék a munkásosztály szilárd egységét, megszervezzék a proletariátus különböző osztagainak együttes fellépését a békéért és országaik nemzeti függetlenségéért való harc közös alapján.

3. A munkásosztály egységét csakis a jobboldali szocialista sza- kadárolc, a munkásmozgalom bom- lasttói ellen folytatott erélyes harcban lehet kivívni.

A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Sara- gat, stb., a reakciós szakszervezefi vezetők, mint Green, Carey és Deakin, stb. a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egységének, szekértolói a háborús gyuj- togatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, kozmopolita frazeológiával leplezik.

A kommunista és munkáspártoknak, lankadatlanul küzdve a békéért, napról-napra le kell lep- * lezniök a jobboldali szocialista vezéreket, akik a béke leggonoszabb ellenségei. Mindenképpen fejleszteni és erősítni kell az együttműködést és akcióegységet a szocialista pártok alsó szervezeteivel és egyszerű tagjaival. Támogatni kell ezekben a pártokban minden valóban becsületes elemet, megmagyarázva nekik a reakciós jobboldali vezérek romlásba vívó politikáját.

4. A kommunista és munkáspártoknak a népek közötti szilárd és tartós béke legssélcsnbbküríi propagandáiét keli szembe szögezniük az ngres,-Torok embertelen propagandájává!, akik arra törekszenek, hogv Európa és Ázsia országait véres harcmezövé változassák. Fáradhatatlanul le kell leplezniük az agresszív blokkokat és katonai-politikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetséget és az Északatlanti blokkot); széleskörű felvilágosítással kell megma- gyarázniok, hogy egy új háború a népekre a legsúlyosabb szenvedéseket zúdítaná és óriási rombolásokat okozna, hogy a háború elleni harc és a béke védelme — a világ valamennyi népének ügye. El kel! érni, hogy a háború propagandáját. a faji gyűlölet és a népek közötti ellenségeskedés propagandáját. amit az angol-amerikai imperialisták űznek — rz egész demokratikus közvélemény minden országban élesen visszautasítsa.

El kell érni, hogy az új háború propagandistáinak ne legyen egyetlen fellépése sem, melyre a béke becsületes hívei ne adnák meg a választ..

5. Messzemenően fel kell használni a békéért folyó tömegharc bevált, új és hatékony formáit, amihők a városi és falusi békévé-