Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-23 / 272. szám

- IfSTNOVÉMBER 23 NAPLÓ BÁNYÁSZOK tapasztalatcseréje Szemben ülnek egymással, kört alakítanak. A pécsbányatelepiefe amúgy schichtesen, az ajkaiak „ven- dégesen”. De amikor megszólalnajk, már nem érezni, nem látni mást, csak tizenhat bányászt, akik össze- ültek, hogy megbeszéljék: mi hasz­nosat láttak itt az ajkaiak, mit tet­tek zsebre, hogy hazavigyék, és mi az, ami tapasztalatképen előkerül a zsebből, hogy odaadják a pécsiek­nek, a jobb, könnyebb, biztosabb munkáért. Az ajkaiak hatan van­nak. így egymás mellett Üregi Já­nos újítási megbízott, Tihanyi Ala­jos vállalatvezető, Budavári Miklós csoportvezető vájár, Gáspár Imre élmunkás, Szász József vájár, párt­titkár, Zöld Antal brigádvezető, él­munkás. A pécsiek karéjában középen Böhm Sándor elvtárs mosolyog, mel­lette Veszély József, Kis Jván Jó­zsef, Werner Flórián és a többiek. Eisfínek Tihanyi elvtárs szólal ________ meg. — Azontúl, hogy megköszönjük azt a kedves fogadtatást, amivel a pécsiek vártak, mindjáirt az első, amit elmondhatunk, amit bánya­járásunk alkalmából legelőször lát­tunk, hegy a pécsvidóki elvtársak nehezebb körülmények között dol­goznak mint mi. Es mind a hat szempár egyet su­gároz a szemben ülőkre: elismerést a munkatársaknak. Komolyan, őszin­tén. — És valamennyien tanultunk ab­ból a lelkesedésből, ahogy itt az elv­társak végzik a miunkájukat — fo-ytatja Budavári elvtárs a szót. B* * az első, amit elmondtak. Náluk 2—3 méteres, öt fokos dőlésű fej­tének vannak. Megnézték a mi fej­té leinket és most nninden szó báj­té -sj kézszorítás, a jó munka elis­merése. Hogy elvinni mit tudnak az aj­knak? Hát szeretnék a réselőgépe- kt.t, mert olyan Ajkán nincs, re- P'sztéssel, csákánnyal dolgoznak. IA. ________I olyan kemény kőzet | ” Oli.s Qi I meiiefft, hogy szikrázik ri'jta a csákány. Oregi elvtárs meg is próbálta a gépe t. Valamikor Fran­ciaországban dolgozott ilyennel, szí­vesen látná Ajkúin is, ahol először a szállítást gépesítették, most rendez­kednek majd be a fejtési gépekre. Még valami hasznosat láttak az tokaiak, a mohi!-ácsolásunkat. (Az eldigi fa ácsolán és a vassal való ácsolás keveréke.,1) Nagy nyomást ki­bír, biztonságostibb, mint a fa. Vadon bány nmesterrel töviről- hegyire megbeszélik, holnap már rajzot is kapnak róla. Egymás kö­zött pedig hamarosan arról folyik a szó, hogy milyein eddig használha­tatlannak látsző anyagot tudnak így majd bedolgozni. — Itt van nzután az egyéni ver­seny — mondja Budavári elvtárs — ezzel megelőztök bennünket a pécsi elvtársak. Hallom háromszáz, meg négyszázszázai ékos teljesítményük is volt. — Vájjon mennyi lehet otthon a százalék — súgja Szász elvtárs a brigádvezető Zöld Antalnak. Otthon hétfőn kezdték meg, épp aznap, hogy eljöttek', most aztán nagy a kíváncsiság, mit értek el? mindegyiket oda állítom, ahol tu­dom, hogy megy neki a munka. Ez igen, elismerően bólint Buda­vári elvtárs. Aztán előkerül a mun­kafegyelem kérdése. Ott is akadnak „bumlisok”. Ott is nehéz velük el­bánni. Ajka azonban szigorúbb, mint Pécs vidéke, mert ott három mű­szakmulasztás után, mégha har­mincéves bányász is az illető, ke­zébe nyomják a cédulát, leszámol­tatják. beszélnek az * üzemi há­romszögekről. Hogy ki­Azlán küszöböljék az egyes üzemek — mint nálunk a kerületek — sovi­niszta munkáját, a három üzem há­romszöge hetenként összejön, hogy minél jobban érezzék, hogy tulaj­donképpen együvé tartoznak, hogy ami rossz az egyiknek, az árt a má­siknak is. Utoljára mondják, de mégis érez­ni, hogy milyen elsősége van ennek a kérdésnek: „És a Párt elvtársak?'’ Megkérdik, hogy dolgozik a mi üzemi szervezetünk beszélnek a ma­gukéról. S amivel befejezik a ta­pasztalatcsere-értekezletet, szorosan ehhez tartozik: — És zárjuk azzal, mégis csak jó és szép, hogy mi most itt össze­jöhettünk, bányász a bányásszal, hogy elérhettük ezt is. Tanultunk belőle és mielőbb várjuk szívesen Ajkára a pécsi elvtársakat. Nem mondják, de minden szó köszönet a Párt felé, mely számuk­ra az új élettel ezt is megterem­tette. „A véradás a legnemesebb és legemberségesebb cselekedet44 Pelrovszkij professzor előadása A Magyar Vöröskereszt és a Ma­gyar-Szovjet Társaság meghívására Petrovszkij professzor, a budapesti III. számú sebészeti klinika igazgató­ja előadást tartott a vérátömlesztés­ről. Az előadás első részében a vérát- ömleszJés jelentőségéről beszélt. El­mondotta, hogy a Szovjetunióban a legszélesebb alapon évekkel ezelőtt szervezték meg a véradószolgálafo'. A Szovjetunióban a sebészet, a nőgyógyászat és belgyógyászai mel­lett újabban már szemgyógyászatban is alkalmaznak vérátömlesztést. A hallgatóság feszült /érdeklődése fesszor a vérátömlesztésnek aat '* módját, amikor egyes kiváló szovjet sebészek az elvérzett beteget a halál beállta után öf percen belül a feji főverőérbe adott vérátömlesztéssel visszaad ák az életnek. A vérátadás, azonkívül, hogy a legemberségesebb és legnemesebb cse­lekedet, igen fontos politikai kérdés is — mondotta — mert arra neveli a tömegeket, hogy segítsenek egymáson. A Szovjetunióban mindenki szívesen ad vért, a véradóik között vannak munkások, kolhozparasztok, tudósok, katonák, sztahánovisi ák egyaránt —* közben ismertet/e Petrovszkij pro- fejezte be előadását. Luzsokon szétzúzták a kulákhazugságot a „szalonnás hantról1 Hogy Vajszlóra hogy körűit, a»' senki se tudja megmondani. Tény az, hogy eljutott Vajszlóra, a vajsziói kulákok felkapták, az>án vitték to­vább Eljutott Egyházasharasztiba, de eljutott, jó messzire, nagy kerülő­vel Mattyra és Gordisára is. Luzsok- ra Sütő Mihály közve1 ítésevel jutott el, ami annál furcsább volt, mivel ö volt.az, akit múlt vasárnap megjutal­maztak begyűjtési teljesítéséért. Síi ö Mihály azon a naj>on benn volt a vajsziói malomban. Elég sokat kellett neki várni, mig sor került rá s ez az idő elég volt, hogy részle e- sen elmagyarázzák neki a dolgot, hogy „ráérünk tavasszal“, meg hogy „szalonnát* lesz a hant4, sőt még azt is, hogy a 'raktor, de még a ló is letapossa a földet. Sütő Mihály elhitte a kulákok meséjét s mivel mostanában, ha több ember ösz- szejön, megtárgyalják a mélyszántás ügyét Luzsokon is, hát ®1 is mondta másoknak is a dolgot. Másnap este is kifej te, te a „néze­teit" a községházán, ahol többen be­szélgettek együtt a község dolgozó parasztjai közül. Lőrincz Lajos elv­társ egy darabig csak hallgatta. H-i.il- gifta, mit beszél az ellenség egy kis- panaszt szájával. Aztán csendesen beleelegyedett 5 is a beszélgetésbe. — Hát nézzük csak — kezdte — az; mondod, hogy ráérünk tavasszal elvégezni a szántási’. Hát igaz-e az, hogy, ha ősszel megszántod a földet, akkor sokkal több nedvességet tud elraktározni. — Igaz — hagyta rá készségesen Sütő Mihály. Látszott rajta, hogy ő sincs egészen meggyőződve igazáról, dehát „úgy mondták Vajszlón.‘‘ Igaz-e az, — folyatta Lőrincz elv­társ, hogy tavasszal a föld felülele hamar kiszárad. Sütő Mihály kény­telen volt ezt is elismerni. — Hát az igaz-e, kérdezte diadalmasan Lő- rincz elvtárs, hogy ha tavasszal vég- zed a mélyszántást, akkor ezt 'a szá­razabb réteget leforgatod, felhozod a nedvesebb részt? — Igaz — ismerte el ezt is Sütő Mihály, — Na és akkor mi lesz? — Ez a réteg is kiszárad. — Na látod, ezért mondja a kulák, hogy ráérünk tavasszal végezni a mélyszán/iást. Azért, hogy mennél ke­vesebb nedvesség legyen a földben, hogy így ne sikerüljön a vetésünk. Ekkorra már egész kis kör alakult ki a dolgozó parasztokból, akik fi­gyelték a vitát. S most, hogy Lőrincz elvtárs megcáfolta a kulák érveit, hefyeslőleg bólogattak. Sütő Mihály hallgatja Lőrincz elv- társ szavait. Érzi ő, hogy nincs egé­szen rendben az, amit ő mondott. I# S most már bánja is, hogy a kuiákok félre tudták vezetni. így aztán most már ő igyekszik javítani a helyzeten. — Hát azt én se hittem e( — mondja, hogy a traktor, meg a lovak úgy letaposnák a főidet, hogy ne le­hetne rendesen megszántani utána. — Értelmes ember nem is hihet ef ilyen badarságot — szói be!« a be­szélgetésbe az egyik hallgató. Aztán még elég sokáig elbeszélget­nek, s mire eltávoznak, egy sincs már köztük,, aki hiteit adna a kuíák- agitációnak. Lőrincz elvtárs azonban nem elé­gedett meg ezzel. Még aznap este, tekintve, hogy összehívná már nem tudta őket, felkereste mind a tíz népnevelőt. Egymásután kopogtál ott be Nagy Ká­rolyhoz, Szűcs Peteméhez, Vincze Já­noshoz, meg a többiekhez. Megma­gyarázta nekik, hogy miről van szó, hogy milyen rémhíreik terjedtek el a faíuban. És másnap már tíz népnevelő vette fel a küzdelmet ellenük. Vajlszfóróí jött a rémhír, nem tudni, hogy került oda. Lehet, hogy az ot­tani kuiákok találták ki, de az is le­het, hogy máshonnan hozták ők is. Eljutott Luzsokra ás. Luzsokon azon­ban nem volt hosszú életű, mert bár alig van egy-két párttag, azok veze­tésével szétzúzták a népnevelők. S aztóta a íuzsoki határban is meg­szaporodtak az ekék s a teljesítmény. Hasítják hamarosan a megduplázó­dott eső után megpuhult főidet. Kát! Vendcíék ma be is fejezik, Mészáros Ferenc, Czompó János, Vincze János holnap vagy holnapután s a többi dolgozó parasztok is rövidesen, hisz mosl már mindnyájan tudják, hogy mekkora érdekük fűződik az őszi mélyszántás időbeni elvégzéséhez. A legjobb ajánlás a tagjelöltséghez * f k 4 n I *s az*- mor>dták, mint Pé- 1 ** ' esett eleinte, ho.jy a mi( A pécsi Magasépítő NV szegező- tákatos műhelyében nemrég telték fel a falra a grafikonokat. Ez „újítás“, amint Farkas Elemér elvtárs mondja, legalábbis itt. A grafikon arra ió, hogy a munkások mindig lássák, hol áll a 'termelésük. Most éppen Hor­váth Lászlóé áll a legmagasabban: 300 százalékot teljesített, de a víz­szintes vonal azt is megmulatja, hogy nemcsak ma, hanem már jóideje tilt­ja ezt a teljesítményt. Közvetlenül utána következik Engelsbach Ferenc. Az ő teljesítménye csak ké' százalék­kal alacsonyabb. Horváth László már a Párt tagjeJöltje. Engelsbach Ferenc most jelentette be, hogy ő is szeret­ne az élcsapat soraiba kerülni. Sovány, komoly tekintető fiatalember, az arcáról is látszik, hogy ami'' elhatároz, annak meg kell lennie. Az igaz, hogy a tagjelöltté való felvétele nem tőle függ, hanem rtr 298 SZÁZALÉK \ a taggyűlési, de tőle függ az, hogy méltó legyen a tagság bizalmára, ar­ra, hogy a tagjelöltség megtisztelte­tésében részesülhessen. Ezért közeledik a grafikonja vona­la egyre jobban a Horváth László grafikonjáéhoz. És nemcsak ezért. Azért is, mert Horváth elvtárssal pá- rosverser.yben dolgozik és szeretné lehagyni. De főképpen azért, mert látja, hogy a munka nálunk is be- clület és dicsőség dolga. — Akár a Szovjetunióban — mondja. — Otf voltam hadifogságban. Szakmámban dolgozhattam és ott megt anultam, hogy a jó munkáért tisztelik és megbecsülik az embert a szocialista államban. Ott is igyekez­tem a legjobban dolgozni, mert bár * frontról kerültem oda, tudjam már, hogy nem ellenségnek dolgozom ós velem sem úgy bántak, mintha hadi­fogoly lettem volna. Rövidesen bri- gádvezető lettem. A békeszerződés után pedig, elsősorban azokat* enged­ték haza, akik a munkában jól meg­álltát a helyüket, Mikor hazatért, szeretett volna belépni a Pártba, meri a hadifogságban sokat tanult már a kom­munistákról, de tóikkor már tagzárLat volt. Mikor a Páti: Központi Vezető­sége határozatával megnyitotta a Párt kapuit, jelentkezett, és most meg Ígérték, hogy a következő faggyú- lés elbírálja jelentkezéséi. A műhely aszialán a többieké kö­rzőit ott van az ő emléklapja is Szlá- ’ lin elvtárs arcképével. „Engelsbach , Ferenc vállalta teljesítményének 190 I %-ra való emeléséi." — ez áll rajta )és uána: „teljesítette 298%-ra". Az (emléklap a műhely falára kerül majd, főtt hirdeti, hogy Engclsbach Ferenc • hálából azért-, hogy a Szovjeiunióban 'nem bántak vele hadifogolyként és míg jó munkával tette jóvá azt, hogy .az ország volt elnyomó urai a népek (nagy barátja ellen küldték, addig a i Szovjet Hadsereg az ő számára is I felszabadította az országot. * A jövő heti taggyűlésen mindez 'szóba kerül majd Lehet, hogy van­nak hibái is Engelsbach elvtársnak. lakik vele dolgoznak, együtt élik vele jólétükét, meg tudják azt mondani, f Ezek az apró hibák is mérlegre kerül­őnek, ha vannak, de ha vannak is. || súlyukkal szemben ott lesz a mérleg ? másik oldalán a 298 százalék, vagy talán addigra még több is és ott lesz- ének azok az újítások is, apró új fo­rgások, amelyek segítségével ezt elér* p te és amelyeket továbbadod a műhely ('többi dolgozójának is. Ez a mérleg ami a felszólalásokból kialakul, tár­S sai szerint is Engelsbach Ferenc ja­vára fog elbillenni, Pártunk tagje- iöitjei sorában egy újabb kommunis ;.a módon dolgozó, a termelésbe! élenjáró munkás kerül. A bányánkban nőm lehet. Ott is ne­hézségek voltak, mégis áttörték a Rátát és megcsinálják, persze más# módon, mint itt, az egyéni ver- f ínyt. t A szovjet üzemekben az agitáció« Budavári elvtársat a munkások # munkában nagy szerepe van az olva- arányszáma — hány vájár, hány # só-óráknak, amelyeken nemcsak az segédvájár, csillés — érdekli. Tét- ([újságok közleményeit vitatják meg, seik neki Böhm elvtárs válasza arra #h.inem a résztvevők baráti beszélíe- o kérdésre., hogy hogyan osztják el#tés során kicserélik véleményüket na­az embereiket: ,.5pi munkájukkal kapcsolatban is. — Aszerint, hogy ki hova való,9! , ‘ r-,, ­ki hol trad legjobb teljesítményt* Am:k<" ert^ulnelc a folyo eseme- •idni. Van olyan segédvájárom, aki ( ay ékről, a Part es a ormány le: - önállóan dolgozik. Ismerem őket, és' fontosabb határozatairól, meghálálják #a módját annak, hogy saját munká­ljuk ellenőrzésének, a hibák feltárá- \ sónak, az élmunkások tapasztalatai­nak kérdéseit megvitassák és {elhasz­nálják. Nézzünk be a „Vladimír Iljics“- gyár elektromotor műhelyébe, hogyan folyik az olvasó-órár. keresz’ül az agitáció* munka. \GITACIO A MŰHELYBEN Mrfyelont nr Anyag - és Adaiszolgálatás Wovemberi (11.) száma. Tarlalomjbál: Ei»elj»ik Pártunk elméleti színvonalát (az MDP Politikai Bizottságának 1949 október 20-i határozata). BENOIT FRANCHON: A franc,a műn- kásorztálv harca létérdekeiért. H. MIMCí Á népi demokratikus Len jmelorszag közgazdasága a fejlődés kíjávi.. Í V. Sztálin Müveinek első kötete. . MANVIIOVSZK1J: A népi dcmokrnll- kxis ál In ni osztnlyjcllegc. N. S/5KATK1N: A természettudomány * kommunista nevelés rendszerében. E. SZLYKPOV: A párt munka bolsevik stílusúról. A Kbzrmnti Oktatási Osztály folyóirata nRk elfifizHési ára 1 évre "0 FI, fél­év re* 15 Ft. negyedévro 8 Ft. Egyes szám ura: 5 forint. Előfizotirrseket felvesz n kindóliivntnl: MDP Priopn2nminanvngterjes7tő, IV. Deák »erenc-u,. 15. (Telefon: 189-655, 189-642) Élenjáró eredmények Az öilévcs terv négy év alatt törté­nő befejezéséért folytatott harcban az agitál or az olvasó-órára behozta az élenjáró üzemek eredményeit. Az e tárgyú felolvasások komoly eszközé­vé váltak a műhely munkája megjaví­tásának. A munkások az olvasmányok és ismertetéselc hatása alatt javasló htokat lel ek' és konkrét kötelezettsé- x fje ke vállaltak, újabb versenyfcladia .'tokát tüz'ek ki magúk elé. Kiderült, hogy a dolgozók szívesen ismerkednek meg más üzemek és más gyárakban dolgozó s® ahánovisták ta­pasztalataival. Az ilyen tárgyú felol­vasások megmozgatják a munkások képzeletét, élénk beszélgetésre ser­kentik őket. Az eredmény a munká­ban mutai ikozik meg és nem véletlen, hogy a felolvasó-órák következtében az elektromotor műhelyben megnőtt az egyéni és az összteljesítmény. Az olvasó-agitáció beveze ését kö­vető hónapban a műhely 117.4 száza­lékra teljesítefe termelési tervét, emellett a termelés főrészét kitevő feladat — a moiorok szerelésének teljesítésében, 176 százalékot érfek el. A sikeres munkáért a műhely el­nyerte a gyár Vörös Vándorzászlaját. A munka üteme nem lankadt a kő­vetkező hónapban sem, szaporodtok az észszcrűsftési javaslatok, bevezet­ték a mo-orok. futószalagon történő szerelését, ami teljesen új lépés' je­leni ett előre. Hatc n jövedelmezővé a tokozásáért Amikor Moszkva élenjáró üzemei mozgalmat indítottak a vállala'ok jövedelmezőségének növrl'isécn., a leningrádi dolgozok sem maradlak étlenek. A „Vladimír Iljics'‘-gyár( ;mlíte;l műhelyében az olvasó-órán ( i páríkiadványokból ismerkedtek meg * i mozgalom jelentőségével. Az ismer-' etés ui.án a munkások kérdésekké!1 árasztották el az agitátort és nyom-( ban javaslatokat is (etilek, hogyan( lehe'me a műhely munkáján keresztül elérni a kívánt célt. így épült fel a jövedelmezőség fo­kozására irányuló szervezési-technikai intézkedéseket tartalmazó mühelyterv. Ebbe bevették azokat az indítványo­ka', amelyeket a dolgozók az olvasó­órán tettek. A javaslat ok nyomán tö­kéletesítették és eszel olcsóbbá tet­ték a gyáron belüli szálljiáit. A munka jobb megszervezésével nagy eredményeket értek el a nyersanyag­takarékoskodás terén is. Cinnel való forrasztásról a rézzel való forrasz­tásra tértek át. A drága szigel elő- anyagot olcsóbb szigetelő kartonnal holycaiesiteJlék anélkül, hogy ez a minőség rovására ment volna. A bolsevik agitáció mindig az élet­tel párosul. A agitátor, aki a felol­vasó-órákat vezeiii, jó munka esetén elóbbreviszi a termelés ügyét és ugyanakkor fokozza a munkások ér­deklődését a politikai kérdések iránt. Ebben van az agitációs munka ereje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents