Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-23 / 272. szám
DUNÁNTÚLI § APLO VL ÉVFOLYAM, 272. SZÁM ÁRA 5D FILLÉR Mészáros Jenő marásai segédvájár elküldte újítását a Norma II. dolgozóinak A mágocsi gépállomás vezet a mélyszántásban Ma nyílik meg a „Bolsevik Párt Útja" kiállítás SZERDA, 1949 NOVEMBER 23 A mi ©Malimkon az igazság és a nagyobb erő Kéhány nappal ezelőtt óriási jelentőségű hír futott keresztül a világon. Megtudhattuk: az emberiség történelmében először a Szovjetunióban békés célokra, a kapitalista ember „képzeletét“ felülmúló, gigantikus építő munkára használják az atomerőt. Megismerkedtünk már a résztelekkel is és órákig hajoltunk izgatottan a térképek fölé. Az Ob és Jeniszej folyók irányánaik megváltoztatása, eltérítésük az Északi jegeüenger- től a Káspi tenger felé és ezzel virágzó élet teremtése Franciaor- seágnyi nagyságú területen: valóban olyan feladat ez, amelyhez csak a sztálini korszak embere, a szovjet ember nyúlhatott. A nagy hírrel egyidőben Visin- szkij szovjet külügyminiszter újra megindította a harcot az Egyesült Nemzetek Szervezetében az atomfegyver megtiltásáért és a valóban hatásos atomellenőrzés megvalósításáért. Lehet-e egyszerű „technikai" okokkal magyarázni azt a tényt, hogy a szovjet atomerő első alkalmazása békés alkotómunka képében jelenik meg az emberiség csodálkozó szeme előtt, — az imperialisták birtokában lévő atomerö- ről pedig sokszázezer emberi lény halálából szerzett tudomást a világ? Lehet ezt egyszerűen azzal indokolni, hogy az amerikai atomfegyver felhasználásának időpontja a háború idejére — a szovjet atomerő felhasználása pedig a béke idejére esett? Semmiesetre sem lehet ez a magyarázat. Ha most a szovjet atomtudomány világra szóló diadalának napjaiban megvizsgáljuk az imperialisták, illetve a Szovjetunió atompolitikájának történetét, kiderül: a két rendszer legmélyebb lány égből fakad, hogy az atomerö tőkés kézben a pusztítás, — szocialista kézben a béke fegyverévé válik. Nézzük először az imperialisták atompolitikáját. Azt ma már lényegében az egész világ tudja — elsősorban Blackett professzornak a világhírű angol Nóbel-dijas atomtudósnak az elemzéséből — hogy a második világháború végén Japánra hulló két atombombának a ledobását, s ezzel több- százezer ember megölését — sem- mirffíle katonai szükségszerűség nem indokolta. Japán ebben az időpontban lénvegében már meg volt verve, Washington nagyon jól tudta, hogy a Szovjetunió hadserege az előzetes megállapodásoknak megfelelően napokon belül megindul, hogy eltörje Japán főerejének, a madzsuriai és északkínai japán elit hadseregnek a gerincét. Ilyen körülmények között az atombomba ledobásának egyetlen célja volt: tudtára adni a világnak — akár százezrek élete árán is — hogy az amerikai kormánynak van atombombája, s a bomba lcdobásával elérni azt. hogy Japán egvedii! az Egyesült Államok előtt kapituláljon, hogy Japán megszállásából kirekesszék a japán hadsereg főerejét megverő, a győzelmet kiharcoló szövetségest: a Szovjetuniót. Az imperialisták számára tehát az atom. bomba már ledobásának pd'ana- tában sem a fasisztaellenes háború céljait szolgálta, — hanem szovjetellenes provokációs háborús uszító célokat. Ez volt a helyzet az úgyneve» zett „amerikai atomellenőrzési tervvel" is. Az amerikaiak részéről Acheson mai külügyminiszter vezetésével egy bizottság az Egyesült Nemzeteit Szervezetének 1947- es ülésszakán nyújtotta be az előzetesen kidolgozott tervet. M’ volt ennek a lényege? Az amerikaiak egy atomfcjlesztési hatóság matf- állapítását indítványozták. Ez irányította volna minden országban az atomkutatást, joga lett volna vizsgálatokat folytatni a földkerekség minden országában. Végül •— ez volt minden aljasságnak és álszenteskedésnek a teteje — a meglévő atombomba-készletek betiltásáról és megsemmisítéséről csak az ilyen „ellenőrző," megvalósítása után lehetett volna szó. És a legutolsó riadás: a Biztonsági Tanácsnak nem lett volna vétójoga az aíomellenörzési hatóság döntései felett. Nézzük, mit jelentett volna ennek a tervezetnek a megvalósítása? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mai összetétele mellett a számszerű többség az amerikai küldöttség kezében van. Ilyen körülmények között minden kiküldött vizsgáló bizottság nem lett volna egyéb imperialista kémszervezetnél. Ilyen kémszervezet bebocsátást követelhetett volna a Szovjetunió területére, s ott az ipari kérdés mellett még az atomnyersanyag bányászatára is monopóliumot követelhetett volna magának, így képzelték el az amerikaiak az „atomellenőrzést". Aligha kell bizonyítani, hogy ez a javaslat sem volt egyéb, szov- jetellenes provokációnál. Már az egész indítvány benyújtásának a „körítése" is világosan mutatta, hogv zsarolásról van sző. Közvetlenül az amerikai indítványok benyújtása előtt, február 17-én az amerikai kémszolgálat ügynökei Kanadában egy fantasztikus „atomkémkedési pert" robbantottak ki, hogy ezzel elvonják a közvélemény figyelmét a maguk tervének provokációs jellegéről. Félreérthetetlen ibizonyítékok igazolják tehát, hogy az atombomba az imperialisták kezében kezdettől fogva a szovjetellenes provokáció, a zsarolás, a háborús uszítás eszköze volt. íme: az atomerő imperialista kézben nem más és nem is lehet más, mint a pusztítás ereje, hiszen az imperializmus technikája és tudománya nem a dolgozók éleiét akarja szebbé és könnyebbé tenni, hanem a tőkések vagyonát éslhata- mát gyarapítani. Milyen más a kép szovjet oldala! A Szovjetuniónak is volt atom- ellenőrzéíi terve. De ennek a tervnek minden szava benyújtása pillanatától kezdve a Szovjetunió békepolitikáját és ezen keresztül az egész emberiség békességét és haladását szolgálta. Mit mondott ez a javaslat? Mindenekelőtt követelte az atombombák használatának betiltását és a megegyezés aláírása után három hónapon belül minden, már elkészült, vagy készülőiéiben lévő atomfegyver megsemmisítését. A fegyverek betiltása, vagy megsemmisítése után meg kell szervezni az atome.rő ellenőrzését. A szovjet indítványok befejezésül javasolták, hogv az öt nagyhatalom kössön egymással együttműködési szerződést. A szovjet magatartás iellemzé- sére meg kell .említenünk, hogy 1947. nyarán a Szovjetunió a megegyezés érdekében még egy külön egyezte'ő j avail! at ot is nyújtott be- 1947. — ez az az esztendő, amikor az atomfegyver az azóta elhangzott szovjet hivatalos közlemények szerint már a Szovjetunió birtokában volt. A Szovjetunió tehát éppen abban az időpontban tett nagyjelentőségű lépést a megegyezés felé, amikor kezébe került az atomfegyver. íme: a Szovjetunió a.tompoliti- káiából világosan kiderül: a szocializmus országa 1947. óta az atomfegvver birtokában követel'® az atomfegyver betiltását és ellenMind@n elképzelést felülmúlnak a ssovjet atomtudósok eredményei — mondotta Joliot-Curie a világhírű francia atomfizikus Az MTI párisi jelentése szerint Joliot-Curie, a Nobel-díjas francia atomfizikus, a Francia—Szovjet Társaság elnöke, aki a napokban tért vissza negyedik útjáról a Szovjetunióból, a következő nyilatkozatot adta: — Ami a Szovjetunióban mostani tartózkodásom alatt a legjobban megkapott, az a mindenütt megnyilvánuló rendíthetetlen békeakarat. A sajtó az irodalom, a mozi, minden népi megnyilvánulás a béke szolgálatában áll. Nyugaton a sajtó és a rádió nyíltan uszító propagandát fejt ki, a Szovjetunióban ez egyszerűen elképzelhetetlen. Erről a rendíthetetlen békeakarat- ró! tanúskodik az az óriási elképzelhetetlen méretű újjáépítés - is, ami az egész Szovjetunióban folyik. Egyedül Moszkvában jelenleg kétezer ház és húsz felhőkarcoló épül. Rendkívül megkapó az is, hogy a szovjet embereket mind testű, mind erkölcsi egészség jellemzi és ez minden síkon életörömmel és lelkesedéssel párosul. A szovjet emberek bíznak az életben, boldogok és tudják, hogy a béke tábora az erősebb. A Szovjclunióban sem nagy tudósokban, sem eszközökben nincs hiány. A szovjet tudósok világviszonylatban is páratlanok és az utánpótlás, a fiatalok mennyisége és minősége is csodálatos. A szovjet nép valósággal elhalmozza őket mindazzal, amiről ma egy tudós csak álmodhat. Éppen ezért az eredmények minden elképzelést felülmúlnak. Ez szinte természetes is. A Szovjetunió a omeredmén-yei rendkívüliek. Egészen természetes, hogy a szovjet tudósok, különösen az atomenergia békés természetű elhasználása irányában kutattak. Ez pontosan megtelel a szovjet kormány vonalúiI ” nak. A különbség a Szovjetunió és az USA között az, hogy az USA-ban minden erőfeszítést az atombomba gyártására összpontosítanak, a Szovjetunióban viszont elsősorban az atomenergia békés felhasználását keresik. A özovjet kutatók munkáin altiak eredményét meggyorsítja az a tudat, hogy mindaiz", amit elérnek, az emberiség fa vára és fe'epcbadi rástárai has.ztiái- ják fel. Ezek az eredmények tényleg káprázatosak. — A szovjet ludósok igen élénken éi-deklödmck a nsp kfaugárz'ásai'nak gyakorin- i felhasználása iránt i-s A legnagyobb figyeemmel kísérik ezt kérdést. Jelenleg valósággal leközöljük a szenet és a petróleumot. Ha csak tíz Százalékai fel tudnánk használni annak az energiaforrásnak, amelyet a nap egy olyan országban sugároz, min például Egyiptom, „nv- nyi energiát udnánk kiaknázni, mini amennyit jelenleg az egész földön előállítani képesek vagyunk. Ezzel a kérdéssel a szovjet tudósok teljesen tisztában vannak. — Éppen a Szovjetunióban tartóz- kod-tam, ami-kor nyilvánosságra kerül, ek az atomenergia békés felhasználásáról szóló hírek. Hallatlanul meg lepett, milyen természetesnek '«’álla ez: a hírt a szovjet nép. Az igaza megvallva, a hír nem volt teljesen új számunkra. Molotov 1947-ben bejelentette, hogy nincs többé atomiitok. A szovjet nép pedig tudja, hogy mindaz, amit vezetőt mondanak, megfelel a valóságnak. Ennek nyugaton éppen az ellenkező;tapasztható. — Amikor Vi sírsz ki j beszédében kő, zöile, hogy a Szovje tunó az atomenergiát a sivatagok megiermékenyííéséj re és a begyek ledöntésére használja fel-, a szovjet nép ezt magától értetődőnek találta, nemhogy csodálkozol volna, de még csak meg sem lepődött rajta. Az egész szovjet tudomány elsősor* ban a béke szolgálatában áll és ez- 4 Szovjetunióban mindenki tudja. Ac egészben talán meglepő, hogy mindez* ami nekünk nyugatiaknak szenzáció*, a szovjet nép számára a világon « legtermészetesebb —- fejezte be nyilatkozatát Joliot-Curie. ' I. V. Estéim távirata B@b! István miniszterelnökhöz Dobi István űrnek, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, Budapest. Fogadja köszönetemet azokért a jókívánságokért, amelyeket a Magyar Népköztársaság kormá nya és Ön személyesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából küldött. I. V. SZTÁLIN világ minden asszonyával meg kell ismertetni a szovjet gyermekek boldog éleiét Az NDNbZ ülése Moszkvában A TASZSZ moszkvai jeleni esc szerint a Nemzetközi Demokratiküs Nő" szövetség Moszkvában ülésező tanácsának ülésén megvitatták a , Demo, krntikiis női sajtó és feladatai1" című előadói beszédet. I.i-Pei-Csi asszony, az Uj Kínában megjelenő sajtóról számolt ne. Fonni Tabuk brazíliai küldött elmondotta, milyen népszerű hazájában a dómokra íókus női sajtó. Ezután az ütés áttért az ötödik napirendi pontra. Elena Cnporazzo, az olasz »ószövetség végrehajtó 1,'zotlsá. gátiak tagja tartott beszámolót a nemzetközi gyermeknapról. Argrnliná. ban nagy a gyermekhalandóság. A gyermekek milliói szenvednek a háborútól Görögországban, Vi-ilkamban. Indonéziában és Spanyolországban. A világ minden asszonyával meg lelt ismertetni a szovjet gyermekei- boldog életét — jelentette ki. Meg kelt ismertetni őket azokkal a ragyogó körülményekkel, amelyeket a sz jciallzmus országa hozott létre a Sycnm-Vek testi, kulturális és erkölcsi fejlődése szí. mára. A titkárság nevében javasolta, hogy július 1-ét jelöljék meg gyermeknapként. I’arfjonova, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának cfnökbelyellese üdvözölte az ülés résztvevőit, majd így folytatta: A Szovjetúnióban A4 millió gyermek tanul az iskolákban. A tanítás 100 különböző nyelven folyik. A család és az iskola hazájuk iránti szeretet és az összes népek iránti tisztelet és barátság szellemében nevelik n gyermekeket. A szovjet állam, az egész szovjet nép, Sztálin, a gyermekek legjobb barátja vezetésével nap- ról-napra gondoskodnak a gyormekek- röl. Azt akarjuk, hogy jövőjük boldog legyen. Ehhez azonban tartós hosszú béke kell. Tegyük a nemzetköz, gyermeknapot valamennyi demokratikus békcerő mozgósításánál: napjává a gyermekek védelmében. Hétfőn a szakszervezeti székház os7.1opesarnokáhan a moszkvai ós moszkvakornyóki nöaktíva tartott gyűlést, az NDN3Z tanácsának Moszkvában folyó ülésszaka alkalmából. Marie Claude Vaillant Couturier felszólalásában hangoztatta: Boldogok vagyunk, hogy az KDXéZ tanácsának moszkvai ülésszaka alkalmából lehetőségünk nyílik tolmácsolni az egész viliig asszonyainak háláját és szeretetét a hős szovjet népnek. A megjelentek nagy tapsától kísérve szólalt fel Dolores Ibárruri. Megköszönte a szovjet népnek és vezérénél:, Sztálin elv társnak a világ békéjéért vívott nar/'j küzdelmét, | j ..... őr zését. Kell-c meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az atomerő a szovjet kezében kezdettől fogva a béke megerősítésének eszköze volt. Ennek a két politkának az ö-z- szeharonlítása után valóban nem mondhatjuk többé „véletlennek", hogy a szovjet atomerőről nem a rombolás, hanem az emberiség történelmében pára'lan építő munka híreiből szerzett tudomást a világ. Tudjuk, hogy amikor az imperialisták Truman bejelentéséből tudomást szereztek a Szovjetunióban történt atonrrobbaná'ről — rájuk jellemző gondolkodás- móddal — nem az éviié re használt szovjet atoméról öl, hanem a szovjet atombombáról beszéltek. Az imperialista sajtó fogvacogó kommentárjai akkor — a párisi j Le Monde szavaival — arról beszéltek, hogy „végé annak a nyugaton elterjedt illúziónak, amelyet az USA képzelt katonai fölényéről tápláltak". Most, a gigantikus szovjet terv nyilvánosságra hozatala után a monopóliumok sajtója kénytelen egv lépé'sel továbbmenni vallomásában. Mosmár nem arról be-zé!nek, hogv az amerikaiak elvesztették „a fölényt", nem arról beszélnek, hogy a szocializmus országa ..elérte" az Egyesült Államokat. Nem, mostmár arró' szólnak az imperialista kommentárok, hogy — az angol Manchester Guardian szavaival — a szovjet ato'.r.kutatók „olvan titkokat találtak meg, amelyeket Amerika mindeddig hiába keresett!" így érkezeti el az éMP-ríaHslák atom- -sarolása a rzocializ'a rend zer tudományos és technikai fölényének nyilt elismeréséig. így érkezett el addig a kényszerű vallomásig, hogy a Szovjetunió a legnagyobb atomhatalom is, hogy nem „egyszerűen" az atomtitok. hanem a legfőbb és legértékesebb ato,útitok birtokában van. A világ minden békcszerető népe, amely nemcsak a háborúnak ellensége, de ellensége az imperialisták hábofús pánikkeltésének is, mélységes hálát érez a Szovjetunió iránt, amely az atomerővel nem pusztulást, hanem építést szolgál és amelynek kezében a legjobb atomfegyverek nem háborúk kirobbanását, hanem háborúk megakadályozását szolgálja. Azt jelzik ezek a szavak a világ minden békéért küzdő, haladó embere számára, hogy nemcsak az igazság, hanem a nagyobb erő is a Szovjetunió oldalán, a szocializmus oldalán, a ml oldalunkon van.
