Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-23 / 272. szám

DUNÁNTÚLI § APLO VL ÉVFOLYAM, 272. SZÁM ÁRA 5D FILLÉR Mészáros Jenő marásai segédvájár elküldte újítását a Norma II. dolgozóinak A mágocsi gépállomás vezet a mélyszántásban Ma nyílik meg a „Bolsevik Párt Útja" kiállítás SZERDA, 1949 NOVEMBER 23 A mi ©Malimkon az igazság és a nagyobb erő Kéhány nappal ezelőtt óriási jelentőségű hír futott keresztül a világon. Megtudhattuk: az emberi­ség történelmében először a Szov­jetunióban békés célokra, a kapi­talista ember „képzeletét“ felül­múló, gigantikus építő munkára használják az atomerőt. Megismer­kedtünk már a résztelekkel is és órákig hajoltunk izgatottan a tér­képek fölé. Az Ob és Jeniszej folyók irányánaik megváltoztatása, eltérítésük az Északi jegeüenger- től a Káspi tenger felé és ezzel virágzó élet teremtése Franciaor- seágnyi nagyságú területen: va­lóban olyan feladat ez, amelyhez csak a sztálini korszak embere, a szovjet ember nyúlhatott. A nagy hírrel egyidőben Visin- szkij szovjet külügyminiszter új­ra megindította a harcot az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az atomfegyver megtiltásáért és a valóban hatásos atomellenőrzés megvalósításáért. Lehet-e egyszerű „technikai" okokkal magyarázni azt a tényt, hogy a szovjet atomerő első alkal­mazása békés alkotómunka képé­ben jelenik meg az emberiség cso­dálkozó szeme előtt, — az impe­rialisták birtokában lévő atomerö- ről pedig sokszázezer emberi lény halálából szerzett tudomást a vi­lág? Lehet ezt egyszerűen azzal indokolni, hogy az amerikai atom­fegyver felhasználásának időpont­ja a háború idejére — a szovjet atomerő felhasználása pedig a bé­ke idejére esett? Semmiesetre sem lehet ez a magyarázat. Ha most a szovjet atomtudomány vi­lágra szóló diadalának napjaiban megvizsgáljuk az imperialisták, il­letve a Szovjetunió atompolitiká­jának történetét, kiderül: a két rendszer legmélyebb lány égből fa­kad, hogy az atomerö tőkés kéz­ben a pusztítás, — szocialista kéz­ben a béke fegyverévé válik. Nézzük először az imperialisták atompolitikáját. Azt ma már lé­nyegében az egész világ tudja — elsősorban Blackett professzornak a világhírű angol Nóbel-dijas atomtudósnak az elemzéséből — hogy a második világháború vé­gén Japánra hulló két atombom­bának a ledobását, s ezzel több- százezer ember megölését — sem- mirffíle katonai szükségszerűség nem indokolta. Japán ebben az időpontban lénvegében már meg volt verve, Washington nagyon jól tudta, hogy a Szovjetunió had­serege az előzetes megállapodá­soknak megfelelően napokon be­lül megindul, hogy eltörje Japán főerejének, a madzsuriai és észak­kínai japán elit hadseregnek a gerincét. Ilyen körülmények kö­zött az atombomba ledobásának egyetlen célja volt: tudtára adni a világnak — akár százezrek éle­te árán is — hogy az amerikai kormánynak van atombombája, s a bomba lcdobásával elérni azt. hogy Japán egvedii! az Egyesült Államok előtt kapituláljon, hogy Japán megszállásából kirekesszék a japán hadsereg főerejét megve­rő, a győzelmet kiharcoló szövet­ségest: a Szovjetuniót. Az impe­rialisták számára tehát az atom. bomba már ledobásának pd'ana- tában sem a fasisztaellenes háború céljait szolgálta, — hanem szov­jetellenes provokációs háborús uszító célokat. Ez volt a helyzet az úgyneve» zett „amerikai atomellenőrzési tervvel" is. Az amerikaiak részé­ről Acheson mai külügyminiszter vezetésével egy bizottság az Egye­sült Nemzeteit Szervezetének 1947- es ülésszakán nyújtotta be az elő­zetesen kidolgozott tervet. M’ volt ennek a lényege? Az amerikaiak egy atomfcjlesztési hatóság matf- állapítását indítványozták. Ez irányította volna minden ország­ban az atomkutatást, joga lett vol­na vizsgálatokat folytatni a föld­kerekség minden országában. Vé­gül •— ez volt minden aljasság­nak és álszenteskedésnek a teteje — a meglévő atombomba-készle­tek betiltásáról és megsemmisíté­séről csak az ilyen „ellenőrző," megvalósítása után lehetett volna szó. És a legutolsó riadás: a Biz­tonsági Tanácsnak nem lett volna vétójoga az aíomellenörzési ha­tóság döntései felett. Nézzük, mit jelentett volna en­nek a tervezetnek a megvalósítá­sa? Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének mai összetétele mellett a számszerű többség az amerikai küldöttség kezében van. Ilyen kö­rülmények között minden kikül­dött vizsgáló bizottság nem lett volna egyéb imperialista kémszer­vezetnél. Ilyen kémszervezet be­bocsátást követelhetett volna a Szovjetunió területére, s ott az ipari kérdés mellett még az atom­nyersanyag bányászatára is mo­nopóliumot követelhetett volna magának, így képzelték el az ame­rikaiak az „atomellenőrzést". Aligha kell bizonyítani, hogy ez a javaslat sem volt egyéb, szov- jetellenes provokációnál. Már az egész indítvány benyújtásának a „körítése" is világosan mutatta, hogv zsarolásról van sző. Közvet­lenül az amerikai indítványok be­nyújtása előtt, február 17-én az amerikai kémszolgálat ügynökei Kanadában egy fantasztikus „atomkémkedési pert" robbantot­tak ki, hogy ezzel elvonják a köz­vélemény figyelmét a maguk ter­vének provokációs jellegéről. Félreérthetetlen ibizonyítékok igazolják tehát, hogy az atom­bomba az imperialisták kezében kezdettől fogva a szovjetellenes provokáció, a zsarolás, a háborús uszítás eszköze volt. íme: az atomerő imperialista kézben nem más és nem is lehet más, mint a pusztítás ereje, hiszen az imperializmus technikája és tu­dománya nem a dolgozók éleiét akarja szebbé és könnyebbé tenni, hanem a tőkések vagyonát éslhata- mát gyarapítani. Milyen más a kép szovjet ol­dala! A Szovjetuniónak is volt atom- ellenőrzéíi terve. De ennek a terv­nek minden szava benyújtása pil­lanatától kezdve a Szovjetunió békepolitikáját és ezen keresztül az egész emberiség békességét és haladását szolgálta. Mit mondott ez a javaslat? Mindenekelőtt kö­vetelte az atombombák használa­tának betiltását és a megegyezés aláírása után három hónapon be­lül minden, már elkészült, vagy készülőiéiben lévő atomfegyver megsemmisítését. A fegyverek be­tiltása, vagy megsemmisítése után meg kell szervezni az atome.rő el­lenőrzését. A szovjet indítványok befejezésül javasolták, hogv az öt nagyhatalom kössön egymással együttműködési szerződést. A szovjet magatartás iellemzé- sére meg kell .említenünk, hogy 1947. nyarán a Szovjetunió a megegyezés érdekében még egy külön egyezte'ő j avail! at ot is nyújtott be- 1947. — ez az az esz­tendő, amikor az atomfegyver az azóta elhangzott szovjet hivatalos közlemények szerint már a Szov­jetunió birtokában volt. A Szov­jetunió tehát éppen abban az idő­pontban tett nagyjelentőségű lé­pést a megegyezés felé, amikor kezébe került az atomfegyver. íme: a Szovjetunió a.tompoliti- káiából világosan kiderül: a szo­cializmus országa 1947. óta az atomfegvver birtokában követel'® az atomfegyver betiltását és ellen­Mind@n elképzelést felülmúlnak a ssovjet atomtudósok eredményei — mondotta Joliot-Curie a világhírű francia atomfizikus Az MTI párisi jelentése szerint Joliot-Curie, a Nobel-díjas francia atomfizikus, a Francia—Szovjet Társa­ság elnöke, aki a napokban tért vissza negyedik útjáról a Szovjetunióból, a következő nyilatkozatot adta: — Ami a Szovjetunióban mostani tartózkodásom alatt a legjobban meg­kapott, az a mindenütt megnyilvánuló rendíthetetlen békeakarat. A sajtó az irodalom, a mozi, min­den népi megnyilvánulás a béke szolgálatában áll. Nyugaton a sajtó és a rádió nyíltan uszító propagandát fejt ki, a Szovjet­unióban ez egyszerűen elképzelhetet­len. Erről a rendíthetetlen békeakarat- ró! tanúskodik az az óriási elképzelhe­tetlen méretű újjáépítés - is, ami az egész Szovjetunióban folyik. Egyedül Moszkvában jelenleg kétezer ház és húsz felhőkarcoló épül. Rendkívül meg­kapó az is, hogy a szovjet embereket mind testű, mind erkölcsi egészség jel­lemzi és ez minden síkon életörömmel és lelkesedéssel párosul. A szovjet emberek bíznak az élet­ben, boldogok és tudják, hogy a béke tábora az erősebb. A Szovjclunióban sem nagy tudó­sokban, sem eszközökben nincs hiány. A szovjet tudósok világviszonylatban is páratlanok és az utánpótlás, a fiata­lok mennyisége és minősége is csodá­latos. A szovjet nép valósággal elhal­mozza őket mindazzal, amiről ma egy tudós csak álmodhat. Éppen ezért az eredmények min­den elképzelést felülmúlnak. Ez szinte természetes is. A Szovjetunió a omeredmén-yei rend­kívüliek. Egészen természetes, hogy a szovjet tudósok, különösen az atom­energia békés természetű elhaszná­lása irányában kutattak. Ez pontosan megtelel a szovjet kormány vonalúi­I ” nak. A különbség a Szovjetunió és az USA között az, hogy az USA-ban minden erőfeszítést az atombomba gyártására összponto­sítanak, a Szovjetunióban viszont elsősorban az atomenergia békés felhasználását keresik. A özovjet kutatók munkáin altiak ered­ményét meggyorsítja az a tudat, hogy mindaiz", amit elérnek, az emberiség fa vára és fe'epcbadi rástárai has.ztiái- ják fel. Ezek az eredmények tényleg káprázatosak. — A szovjet ludósok igen élénken éi-deklödmck a nsp kfaugárz'ásai'nak gyakorin- i felhasználása iránt i-s A legnagyobb figyeemmel kísérik ezt kérdést. Jelenleg valósággal leközöljük a szenet és a petróleumot. Ha csak tíz Százalékai fel tudnánk használni annak az energiaforrásnak, amelyet a nap egy olyan országban sugároz, min például Egyiptom, „nv- nyi energiát udnánk kiaknázni, mini amennyit jelenleg az egész földön elő­állítani képesek vagyunk. Ezzel a kér­déssel a szovjet tudósok teljesen tisz­tában vannak. — Éppen a Szovjetunióban tartóz- kod-tam, ami-kor nyilvánosságra kerül, ek az atomenergia békés felhaszná­lásáról szóló hírek. Hallatlanul meg lepett, milyen természetesnek '«’álla ez: a hírt a szovjet nép. Az igaza megvallva, a hír nem volt teljesen új számunkra. Molotov 1947-ben bejelentette, hogy nincs többé atomiitok. A szovjet nép pedig tudja, hogy mindaz, amit vezetőt mondanak, megfelel a valóságnak. Ennek nyugaton éppen az ellenkező;­tapasztható. — Amikor Vi sírsz ki j beszédében kő, zöile, hogy a Szovje tunó az atomener­giát a sivatagok megiermékenyííéséj re és a begyek ledöntésére használja fel-, a szovjet nép ezt magától érte­tődőnek találta, nemhogy csodálkozol volna, de még csak meg sem lepődött rajta. Az egész szovjet tudomány elsősor* ban a béke szolgálatában áll és ez- 4 Szovjetunióban mindenki tudja. Ac egészben talán meglepő, hogy mindez* ami nekünk nyugatiaknak szenzáció*, a szovjet nép számára a világon « legtermészetesebb —- fejezte be nyi­latkozatát Joliot-Curie. ' I. V. Estéim távirata B@b! István miniszterelnökhöz Dobi István űrnek, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, Budapest. Fogadja köszönetemet azokért a jókívánságokért, amelyeket a Magyar Népköztársaság kormá nya és Ön személyesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából küldött. I. V. SZTÁLIN világ minden asszonyával meg kell ismertetni a szovjet gyermekek boldog éleiét Az NDNbZ ülése Moszkvában A TASZSZ moszkvai jeleni esc sze­rint a Nemzetközi Demokratiküs Nő" szövetség Moszkvában ülésező taná­csának ülésén megvitatták a , Demo, krntikiis női sajtó és feladatai1" című előadói beszédet. I.i-Pei-Csi asszony, az Uj Kínában megjelenő sajtóról számolt ne. Fonni Tabuk brazíliai küldött elmondotta, milyen népszerű hazájában a dómo­kra íókus női sajtó. Ezután az ütés áttért az ötödik napirendi pontra. Elena Cnporazzo, az olasz »ószövetség végrehajtó 1,'zotlsá. gátiak tagja tartott beszámolót a nem­zetközi gyermeknapról. Argrnliná. ban nagy a gyermekhalandóság. A gyermekek milliói szenvednek a há­borútól Görögországban, Vi-ilkamban. Indonéziában és Spanyolországban. A világ minden asszonyával meg lelt is­mertetni a szovjet gyermekei- boldog életét — jelentette ki. Meg kelt ismer­tetni őket azokkal a ragyogó körül­ményekkel, amelyeket a sz jciallzmus országa hozott létre a Sycnm-Vek tes­ti, kulturális és erkölcsi fejlődése szí. mára. A titkárság nevében javasolta, hogy július 1-ét jelöljék meg gyer­meknapként. I’arfjonova, a Szovjet Nők Antifa­siszta Bizottságának cfnökbelyellese üdvözölte az ülés résztvevőit, majd így folytatta: A Szovjetúnióban A4 mil­lió gyermek tanul az iskolákban. A tanítás 100 különböző nyelven folyik. A család és az iskola hazájuk iránti szeretet és az összes népek iránti tisz­telet és barátság szellemében nevelik n gyermekeket. A szovjet állam, az egész szovjet nép, Sztálin, a gyerme­kek legjobb barátja vezetésével nap- ról-napra gondoskodnak a gyormekek- röl. Azt akarjuk, hogy jövőjük boldog legyen. Ehhez azonban tartós hosszú béke kell. Tegyük a nemzetköz, gyer­meknapot valamennyi demokratikus békcerő mozgósításánál: napjává a gyermekek védelmében. Hétfőn a szakszervezeti székház os7.1opesarnokáhan a moszkvai ós moszkvakornyóki nöaktíva tartott gyűlést, az NDN3Z tanácsának Mosz­kvában folyó ülésszaka alkalmából. Marie Claude Vaillant Couturier fel­szólalásában hangoztatta: Boldogok vagyunk, hogy az KDXéZ tanácsá­nak moszkvai ülésszaka alkalmából lehetőségünk nyílik tolmácsolni az egész viliig asszonyainak háláját és szeretetét a hős szovjet népnek. A megjelentek nagy tapsától kí­sérve szólalt fel Dolores Ibárruri. Megköszönte a szovjet népnek és ve­zérénél:, Sztálin elv társnak a világ békéjéért vívott nar/'j küzdelmét, | j ..... őr zését. Kell-c meggyőzőbb bizo­nyíték arra, hogy az atomerő a szovjet kezében kezdettől fogva a béke megerősítésének eszköze volt. Ennek a két politkának az ö-z- szeharonlítása után valóban nem mondhatjuk többé „véletlennek", hogy a szovjet atomerőről nem a rombolás, hanem az emberiség történelmében pára'lan építő mun­ka híreiből szerzett tudomást a világ. Tudjuk, hogy amikor az imperialisták Truman bejelentésé­ből tudomást szereztek a Szovjet­unióban történt atonrrobbaná'ről — rájuk jellemző gondolkodás- móddal — nem az éviié re hasz­nált szovjet atoméról öl, hanem a szovjet atombombáról beszéltek. Az imperialista sajtó fogvacogó kommentárjai akkor — a párisi j Le Monde szavaival — arról be­széltek, hogy „végé annak a nyu­gaton elterjedt illúziónak, amelyet az USA képzelt katonai fölényé­ről tápláltak". Most, a gigantikus szovjet terv nyilvánosságra hoza­tala után a monopóliumok sajtója kénytelen egv lépé'sel továbbmen­ni vallomásában. Mosmár nem ar­ról be-zé!nek, hogv az amerikaiak elvesztették „a fölényt", nem ar­ról beszélnek, hogy a szocializmus országa ..elérte" az Egyesült Álla­mokat. Nem, mostmár arró' szól­nak az imperialista kommentárok, hogy — az angol Manchester Guardian szavaival — a szovjet ato'.r.kutatók „olvan titkokat ta­láltak meg, amelyeket Amerika mindeddig hiába keresett!" így érkezeti el az éMP-ríaHslák atom- -sarolása a rzocializ'a rend zer tudományos és technikai fölényé­nek nyilt elismeréséig. így érke­zett el addig a kényszerű vallo­másig, hogy a Szovjetunió a leg­nagyobb atomhatalom is, hogy nem „egyszerűen" az atomtitok. hanem a legfőbb és legértékesebb ato,útitok birtokában van. A világ minden békcszerető né­pe, amely nemcsak a háborúnak ellensége, de ellensége az impe­rialisták hábofús pánikkeltésének is, mélységes hálát érez a Szovjet­unió iránt, amely az atomerővel nem pusztulást, hanem építést szolgál és amelynek kezében a legjobb atomfegyverek nem hábo­rúk kirobbanását, hanem háborúk megakadályozását szolgálja. Azt jelzik ezek a szavak a világ min­den békéért küzdő, haladó embe­re számára, hogy nemcsak az igaz­ság, hanem a nagyobb erő is a Szovjetunió oldalán, a szocializ­mus oldalán, a ml oldalunkon van.

Next

/
Thumbnails
Contents