Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-22 / 271. szám
DUNÁNTÚLI NAP] Használjuk ki m kedvező Idő fúrást az őszi mélyszántás befejezésére Kiosztották a jutalmakat a terménybegyüjtési verseny győzteseinek Lendületesen indult a Szabad Föld terjesztési kampánya Üt VT ÉVFOLYAM, 271. SZÁM ARA SO FILLÉR KEDD, 1949 NOVEMBER 22 Mint az ördög a tömjénfiisttöl, úgy menekülnek az imperialisták a szovjet békejavaslatnk elöl Fisinszkij hatalmas beszédében felfedte az amerikaiak háborús készülődéseit Ki ENSZ politikai bizottságában a Szovjetunió békejavaslataival kapcsolatos vita során Visinszikij szovjet külügyminiszter másodszor is felszólalt és újabb tények nyitvánossagra- hczásával leplezte le az imperialisták háborús előkészületeit. Mindenekelőtt Austin amerikai küldött beszédére válaszolt. — Austin úr — mondotta Vi-sinszkij — felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség nem eGö Ízben hozta fel az új háború előkészítésének kérdését. Ez igaz, De miről tanúskodik ez? Először arról, hogy az USA-ban és Angliában évek ófa folyó háborús propaganda nemcsak, hogy nem 6zünf meg, hanem az utóbbi időben is nagy lendülettel folynak az új világháború előkészületei. Másodszor arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió valóban következetes harcot folytat a háborús propaganda és az új háború előkészületei ellen. Ezért kénytelen Austin úr, mint az USA küldötte, minden esztendőben meghallgatni a szovjet békejavaslatokat. Tények az amerikai háborút készülődésekről — Milyen tények vannak birtokukban? 1945 szeptemberében Hensel, a haditengerészeti miniszter munkatársa nyílt sajtókonferencián jelentette ki, hogy „az Egy.eSült Államoknak meg 'kelt erősíteniök a haditengerészeti támpontok háború utáni gigantikus gyűrűjét." A hivatalos adatok szerint a háború folyamán az Egyesült Államok 256 különböző nagyságú és típusú támaszpontot építettek ki a Csendes-óceánon, továbbá 2il8-at az Atlanti-óceánon, ami összesen 484 támaszpontot jelent. Napjainkig a támaszpontok száma még növekedett. — 1948 októberében Londonban bivataíos nyilatkozatot adtak ki, amelyben megerősítést nyert, hogy Angliában az amerikai sztratoszféra- lájjiérödök állandó támaszpontokkal rendelkeznek és ezekben a támaszpontokon 90 légierőd tartózkodik. 1949 november 4-én a Newyork Timas jelentést közöl, amelyben a következő ált: „A brit kormány huszon- mégyórás nehéz megfontolás után november 3-án végül is hozzájárult az UíiA javaslatához, hogy Angliába 70, „2Ö-es" típusú bombázót szállítanak. Miről beszélnek ezek az elvitathatat- lasi tények? Elsősorban arról beszélnek, hogy Anglia beismeri katonai gyengeségét, hogy országa sorsát teleszi *z amerikai fegyveres erők kezébe. Ezenfelül még arról is beszélnek ezek a tények,, hogy Anglia amerikai liaditnmponftá változik, ahonnan a támadás célpontjai könnyen elérhetők. De milyen célpontok? Gondolkodjanak ezen a kérdésen. Kit szándékoznak megtámadni? Talán Francia- Országot? Belgiumot vagy Luxemburgot? Svédországot? Norvégiái? Tehát akkor kit? Önök hallgatnak, de hallgatásukkal máris megadták a feleletet. — Az USA támpontokat épít idegen területen és ugyanakkor azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy fegyveren fámdá-t készít elő. Ebbőt az derül ki, hogy aki ka- Vmni támpontokat épít, nem ké- nzflt támadásra, aki pedig nem épít, az támadásra készül. Önök azt gondolják, hogy akad valaki, aki ennek a logikának hitelt ad? Titkos megállapodás Francoval és Portugáliával — Menjünk tovább, 1948-ban a ITe-'íryork Times jelentést között arról, hogy Ciprust amerikai és angol haíritámpontlá építik ki, amelynek a ■zovjet terjeszkedéssel szemben táf naszpontul kell szolgálnia. Ez azt ;e- enti, hogy Ciprust is beiktatták a Szovjet unió etlen irányuló támadás rendszerébe. — 1948 szeptemberében Gamey szenátor, az USA szenátus véderö- bizottságánaik elnöke találkozott Francovaí. A Daily Mail madr'.dii tudósítója jelentette, hogy cserébe az USA-nak nyújtandó támpontokért Franco azt követelte, hogy Spanyol- országot vegyék fet az ENSZ szervezetébe és részesítsék a marshallizált országok „előnyeiben". Adatok vannak arra vonatkozólag, hogy az USA még 1947-ben titkos megállapodást kötött Spanyolországgal* amelynek értelmében jogot szerzett t'zenhárom támaszpont építésére spa- nyo! területen. Egyidejűleg Portugáliával is megegyezésre jutottak, mely bői kifolyólag Portugáliában hét, a portugál gyarmatokon pedig öt támaszpontot építenék. — 1949 júliusában az Associated Press jelentette, hogy az Egyesüít Államok elsőrendű légitámaszpontok létesítésére dolgoznak ki terveket a Sarkvidéken és azt is megmagyarázta, hogy az USA-nak erre miért van szüksége. Azért — mondja a jelentés —, mert a repülőgépek ezen a helyen ki tudnák egészíteni üzemanyagukat az észatká póluson keresztül folyó hadműveletek alkalmából. Legyenek olyan szívesek, mondják meg, ki ellen irányulnának ezek az északi póluson keresztül folytatandó hadműveletek? — Austin úr igyekezett meggyőzni bennünket az USA békeszerető politikájáról, Ha az Egyesült Államaik politikája valóban arra irányul, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete útján biztosítsa a békét, akkor hogyan lehetett létrehozni egy olyan szervezetet, mint , az Eszakatlartti Szövetség, amely kívül ál! az Egyesült Nemzetek Szervezetén? A szövetségben tizenkét állam vesz részt és az ENSZ-nek ötvenkilenc tagállama van. Ez már egymagában is meggyőzően beszél arról, hogy az USA politikája teljesen más célokat követ, mint aminőkről itt Austin úr beszél. Elegendő erőnk és megfelelő eszközeink vannak, Iiogy megvédelmezziik gazdasági és politikai függetlenségünket — Austin úr nincs megelégedve azokkal a szovjet javaslatokkal sem, amelyekben az atomfegyver megtiltásának .gyakorlati rendszabályairól és a tilalom betartásának nemzetközi •ellenőrzéséről van szó. Amikor Austin úr erről beszél, mintha valódi költővé változott volna. Ha félredobjuk az irodalom selymét és a költői kifejezés erőltetését, akkor csak egy marad meg Austin úrnál: az ingerültség. Csupán az ingerült állapotai és az önuralom elvesztésével lehel megmagyarázni, hogy Austin kijelentette: állítólag mi nem veszünk tudomást a közgyűlés döntéséről, hogy minden veszélyes atomnyersanyagot egy olyan nemzetközi szerv kezébe adjuk, amelyet az amerikai küldöttek „nemzetközi szövetkezetnek" neveznek. Ez nem felel meg a valóságnak. Ellenkezőleg, mi lelepleztük és bebizonyítottuk, hogy az alomnyersanyag és a földolgozását szolgáló üzemek átadása ennek az úgynevezett „nemzetközi szervnek", el fogadba (a (tan dolog. Azt is bebizonyítottuk, hogy miért. Kijelentetiük, hegy valamenv- nyi ország atomtartalékait, a földolgozást szoLgáló vállalatokat, az úgynevezett határiparok — kohúszafti, yegyi, stb. — valamennyi vállalatát, valamint minden tudományos kutató munkát lehetetlen a nemzetközi ellenőrző szerv tulajdonába juttatni, minthogy ez megbénítja az egiész gazdasági rendszert, különösen azokban az országokban, ahol az energia-gazdálkodásnak döntő szerepe van, az alomerő pedig különös szerepet játszik a nemzetgazdaság fejlesztésében. — A dolog lényege nem az állami szuverenitásról szóló elméletben van, bár ezt is nagymértékben érinti. Az ország életérdekeiről van itt szó és azok, akiknek etekinjetben nincs vesztenivalójuk, vagy akiket a történelem menete képtelenné tesz az ellenállásra, azoknak nincs választásuk. Mi azonban nem vagyunk, nem is voltunk és sohasem is leszünk ilyen helyzetben. Elegendő erőnk és megfelelő eszközeink vannak, hogy megvédelmezzük gazdasági és politikai függetlenségünket. Szilárdan lekinlünk a jövőbe, mert nagy múlt áll mögöttünk, miénk a nagyszerű jelen, melyet szovjet népünk zsenije alkotott, és elutasítunk minden tervet, amely országunkat külföldi tőkésszervezetek ellenőrzése alá akarja rendelni. „Önök nem akarják az alom fegyver l>ctil$ását ‘ — A szovjet javaslatok lényege az az indítvány, hogy a közgyűlés adjon irány tadó ut asítást az atomeröbizott- ságnak, hogy az ne engedjen meg további huzavonát, foglalkozzék gyakorlati intézkedésekkel. Nem szavakra van itt szükség, hanem gyakorlati intézkedésekre. Ezért fordulunk a politikai bizottsághoz és rajta keresztül a közgyűléshez azzal az egyetlen kéréssel, hozzon olyan határozatot, mely kötelezően kimondja, hogy kezdjenek hozzá a dolog gyakorlati részéhez. Önök azonban nem akarják a gyakorlati intézkedéseket, Ez feljogosít bennünket, hogy az egész világ előtt állítsuk: önök nem akarják az atomfegyver eltiltását. Gyila'7, Bevin lanítványa Yisinszkij beszéde további részében rámutatott arra, hogy a Tito-, klikk képviselője gyanúsításokká.! próbált hadakozni a Szovjetunió ós a népi demokráciák országai ellen. Hangjával csatlakozott a szocializmus országa ollen ordítozó, rágalmazó és ellenséges kórushoz. — Gyilasz úr, aki ennek a csoportnak nevében felszólalt, ológedetlen, mert a szovjet javaslatok — mint mondotta — a háborús propagandának nem teljes és egyoldalú meghatározását adják. Azzal próbált vá dőlni bennünket, hogy nyomást gyakoroltunk Jugoszláviára, sőt felbontottuk a barátsági szerződé t. Vájjon nem Tito bontotta e fel a Jugosz'áv- Szovjet Dunahajózási Részvénytársaságra vonatkozó szerződóst? Vájjon nem Tito boutotta-e fel. a Szovjet- Jugószláv Légivállalatra vonatkozó szerződést? Vájjon kinek a kezdeményezésére bontották fel a vegyes vállalatokra vonatkozó szerződéseket? Vájjon nem a TittPkorraánv engcd!e-c meg magának, hogy szovjet embereket tömegesen letartóztasson? Gyilasz a szovjet javaslatokat bí- t rálva, majnem szószerint megismételte azt, amit Bevin mondott a közgyűlés szeptember 20-i ülésén. Bevin akkor is azt jelentette, hogy javaslataink „súlyos csapást jelentenek a béke megerősítésére irányuló együttműködésre, reményekre“. Gyilasz megismétli Bevint. — „Ez ■— mondja — súlyos csapás a béke megerősítése ellen.“ Nem mondhatjuk, hogy a Tüo-klikket képviselő urak rossz tanítványok. — Gyilasz igen sok időt szentelt a Rajk-pernek. Igyekezett bizonygatni, hogy ennél a pernél „kilóg a lóláb“. Ez az állítás sem újdonság. Sok szót vesztegetett arra, hogy befeketítse az egész pert. Meg kell azonban állapítani, hogy mindebből semmi sem sikerült. Egész sor fontos, a Rajk-perben felderített, a Tito-klikkre nézve lesújtó tényt hallgatott el. Elhalgatta például Gyilasz Brankov vallomásait. Pedig Brankov nem utolsó a Ti-to- Gyilasz-Rankovics társaságban! Vallomásai széles körben ismertek. Vájjon Gyilasz elfeledkezett róluk? Emlékeztethetem. Visinszkij itt Brankov vallomásából idézett s ezzel bizonyította Tito- ck kapcsolatát az angolszász kém- szervczetekkcl. — A Rajk-pBr sok mindent föltárt, ami eddig ismeretlen volt és ami örök szégyennel borítja a Tito- kiikket. A Tito-klikk azt állítja, hogy a jugoszláv népet képviseli és hogy —- '.ám-lám — a szocializmus építője. Éppen ezért merült fel a szovjet kormány előtt a Jugoszláviával 1945- ben kötött barátsági szerződéssel kapcsolatos további viszony kérdése. Gyilasz persze tudja: a szovjet kormány szeptember 28 i jegyzéke rámutatott, hogy az államellenes bűnös Ó3 kém Rajk és bűntársai — akik egyben a jugoszláv kormány ügynökei is voltak — perében kiderült, hogy a jugoszláv kormány hosszú időn át folytatott a Szovjetunió ellen mélységesen ellenséges aknamunkát. Ugyanakkor szemforgatóan a barátsági szerződés mögé rejtőzött, pedig ilyen módon a jugoszláv kormány már akkoriban lábbal taposta ezt a szerződést. Ezek a tények. Másfél óra után az első cífo'al r — Gyilasz után Martin kanadai küldött, az[ hiszem szenátor szólalt fel. Beszéde a szitkok és hisztérikus kitörések özöne volt. Azt mondatta, hogy az ENSZ előtt a félelem és a nyugtalanság problémája áll. Ezt a félelmet és nyugtalanságot — Martin szít int — „azok a területek idézik elö, amelyek a Szovjetunió uralma alatt állanak." (Martin itt félbeszakítja a szónokot, megjegyzi, hogy nem szenátor.) — íme, látják, midőn valamilyen tény nem felel meg a valóságnak, mindjárt lehet arra válaszúink Ez öröme! okoz nekem, mer' már másfél óra óta beszélek és még csak első ízben cáfolnak meg. — Mint mondottam, Martin láthatólag nyugtalankodik Lengyelország miatt. Lengyelország nem nyugtalan kodik sajátmaga miatt. Martin nyug lalankodik Románia és Magva:ország miatt. Ezek az országok sem kérik azonban a kanadai küldöttet, hogy miattuk „nyugtalankodjék.“, különösen azért nem, mert a kanadai kormány akadályozza, hogy ezeKel az országokat felvegyék az ENSZ be. Az is nyugtalanítja Martint, hogy a marxizmus-leninizrntis tanfiása szerint a háború az emberiség történetében elkerülhetetlen, pedig Martin —1 mint állítja — nem akarja, hogy háború legyen. Hát akkor miért nem hajlandó Martin ezt Uemeztközi okmányban, megfelelő nemzetköz* szerződésben lefektetni* Miért nem akarja akkor támogatni javaslatunkat, hogy az öt hatalom kössön békemegszilárdító egyezményt* Miért menekül a békének ez a híve Javaslatunk elöl, mint az ördög a töra- jénfüsttöl? A demokratikus erők int'nuiiatSályoziáli a liáhorúi Martinnak Lenin müveiből vett, sónak ereje rosszindulatúan elferdített idézetett Visinszkij fölényesen utasította s issza, majd így folytatta.: *— Annak ellenére, hogy a háború a kapitalizmus sajátsága, a demokratikus erők abban a helyzetben vannak, hogy meghiúsítsák a háborút, erőik tömörítésével és elszántságukkal megakadályozzák a háborút. Minél erősebb lesz a nópíömegek egysége a háború elleni küzdelemben, minél erősebben fog hangzani a népek tiltakozó hangja i háború eben, annál gyorsabban semmivé válik o háború veszélye. A békeszerelő népek szolidaríláképes megbénítani olyan jelenségek hatását, mint a háborús előkészületek és megmenthet! a világot ettől a borzalmas katasztrófától. Ezért kell abszurdnak minő «(lenünk, midőn az urak itt egyes, mélységes tudományossággal megalapozott helyeket idéznek tanítóink munkáiból és bizonygatni próbálják, hogy abban az esetben, ha elismerjük hogy például a válság sajtásága a kapitalista társadalomnak, akkor ez következésképpen azt jelenti, hogy ösztönözni akarjuk ennek a válságnak fejlődését. Ha úgy vélik hogy a háború a kapitalista társadalom sajátsága, úgy önök következésképpen a háború oldalán
