Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-16 / 241. szám

H 8 nő IMS 03TTÖSE2 !« Af54/> 4 ­MÜIPÚUISKÁBÁN NAGY KÜLÖNBSÉG ­E» a raja a napokban lezajlott ausztriai választások Idején jelent meg a* egyik osztrák lapban, A kép a két ország közötti különbsége® mutatta be. Ez 1$ volt a felirata: »Nagy különbség.“ PECK Nemcsak az elmúlt hét nap, ha' nem bosszú időre vissza tekintve messze kimagasló, történelmi ese­mény Sztálin elvtárs levele, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság vezetőihez intézett. Ezt a rend­kívüli horderejű levelet lapunk fő­helyén méltatjuk. A bét külpolitikai eseményeit is azzal az eseménnyel kelt megkez­denünk, amelyről Sztálin elvtárs azt irta: ,jmdnlópont Európa törté­netében.” A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásáról van szó. Napokon keresztül tartott az őrömünnep Németország keleti felé ben, de a nyugati zóna lakosságá­nak nagyrésze is együtt lelkesedett a szabad, demokratikus állami éle­tet kezdő keletnémet dolgozókkal. Európában megjelent egy 20 millió lakosú demokratikus Németország, amely ezentúl állami önállóságot, függetlenséget élvez. A Szovjetunió képviselője a Német Népi Kamara elnöksége előtt jelentette ki a döntő mondatot: „A szovjet katonai köz­igazgatás hatáskörét átadja a Né­met Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának.” Kedden délután nagy lelkesedéssel választották meg a demokratikus Németor­szág első köztársasági elnökét, Wil­helm ,Pieck elvtársat, a német és nemzetközi munkásmoz­galom régi, kitűnő har­cosát. Pieck eivtárs be­mutatkozó beszédében hangsúlyoz­ta: „Minden erőnket tatba vetjük, hogy Német­ország kettéosztottságát leküsdjük és az egységet helyreállítsuk.” Gro- tewohl miniszterelnök elvtárs pedig prorambeszédétoen így szólt: „A Né­met Demokratikus Köztársaság ideig­lenes kormánya a béke útját vá­lasztja, békét és barátságot óhajt a világ valamennyi népével... A béke és a Szovjetunióval v>al6 barátság az előfeltételei a német nép és ál­lam felvirágzásának, sót nemzeti lé­tének.” Az áj, békét akaró, demokratikus Németország megszületése termé­szetesen nem találkozik az impe­rialisták helyeslésével. „Súlyos csa­pást mér a háborús úszitók bűnös tervedre — Írja a Pravda —, ame­lyekkel azok a német támadás tűz­fészkét akarták újra éleszteni.” A halálgyárosok, a tengerentúli nagytőkések és nyugateurópai ba­rátaik között újabb pánik ütötte fel a tejét Még alighogy tudomásul vették a Kínai Népköztársaság meg­születését, máris újabb döntő vere­ségei kénytelenek elszenvedni. Vádlókból vádlottak Nemcsak Ázsiában és Európában, hanem a kerekasztal mellett az ENSZ közgyűlésében sem úgy men­nek a dolgok, ahogy azt az új vi­lágháború szítói elképzelték. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén az amerikaiaknak és azavazógépezetüknek az volt a szándékuk, hogy itt is háborús han­gulatot keltsenek és a békés meg­egyezés lehetőségét felborítsák. Ezért szorították a napirend har­madik helyére a Szovjetunió széles világvisszhangot keltett béke javas­latait. Az imperialistáknak a béke harmadrendű ügy, legdöntőbb szá­mukra a Szovjetunió és a népi de­mokráciák elleni féktelen lázi tás. Ez 'derűit ki a mesterségesen előránga­tott görög ügynél és most Magyar- ország, Bulgária és Románia meg­vádolásánál is. A hazugságok, rágalmak özönét zúdították o három népi demokrá­ciára, a „szabad­ság” és „demo­krácia” szent ne­vében. Do most is , emberükre talál­tak! A Szovjet­unió küldöttségé­nek vezetője, Vi- finszkij elvtárs az igazság fegyveré­nek elsöprő fölé­nyével semmisí­tette meg az im­perialisták táma- li'^ait. Érvet érvre halmozott és b'üi! más felkészültségével szinte le- i :• kázta a vádlói emelvényre f '-maszkodott imperialisták szó- £ 'ólóit. Ahelyett, hogy ezek a sület­len szónokok a népi demokráciák tekintélyén, becsületén akárcsak a legkisebb csorbát ejthették volna, saját magukat, kormányaikat és népellenes rendszerüket hozták kí­nos helyzetbe. Kiderült: az USA és csatlósai csak azért álltak elő gya- lázkodásukkal, hogy „zavart kelt­senek és elvonják a közvélemény figyelmét az angol és amerikai ügy­nökök romboló tevékenységéről, a Fieldek, Chopinek, Berryk és tár­saik működéséről.” A világ népei előtt mutatott rá Visinszkij arra, hogy az imperialisták azért szitko­zódnak, mert „az említett korma országuk érdekeit az amerikai mo­nopoltőkének, amely igyekezett be­hatolni a keleteurópai országokba.." De Visinszkij beszédében nem­csak azt bizonyította be, hogy a megtámadott három népi demokrá­cia tökéletesen betartja a békeszer­ződéseket, hanem támadásba ment át és felfedte az amerikaiak be­avatkozási kísérletét, majd példák sarával igazolta a népi demokra­tikus rendszer magasabbrendűségét a vádló kapitalizmussal szemben. Visinszkij elvtárs ezzel Magyar- országnak és minden népi demo­kráciának, de az egész világbéké­nyok nem voltak hajlandók alávetni nek jó szolgálatot tett. TSnscggjilkos miniszterelnók Franciaországban nem csillapod­nak a politika magasan csapdosó hullámai. Már az új kormány első lépéseinél nyilvánvaló, hogy ez a helyzet sem lesz tartós Amerikai parancsra a le­mondott Queil- le kormány hír­hedt belügy­miniszterét.. Mocht léptet - lék elő a mi­niszterelnöki szélibe. Ennek a tömeggyilkos­nak, akinek kezéhez a hős bányászok vére tapad, megbí­zatását éppen- hogy egy sza­vazattal tudta erak .keresztülhaj- szolni a francia nagytőke a parla­mentben. Ahogy a baloldali sajtó írja: „Moch összelopta a kormány­többséget.” Szélhámosság történt, mert olyan képviselőt is leszavnz- tattak, aki ebben az időben New­MOCH Yorkban tartózkodott... A gyilkos belügyminiszter új megbízatását a francia dolgozók provokációnak minősítették és a vá­rosokban tömeggyűléseken tíz- és tízezrek tüntettek a kihívás ellen. 65.000 bányász, a francia bányá­szok 35 százaléka tiltakozó sztrájk­kal figyelmeztette türelmének hatá­rára az amerikaiak ügynökeit. És nemcsak ők, a vasutasok, egész szakmák dolgozói szüntették be a munkát és követelték a demokra­tikus egységkarmányt Moch miniszterelnöksége bizonyí­tók arra, hogy Franciaországban az amerikaiak már csak diktatórikus módszerekkel, vérszomjas pribékeik­kel remélik a dolgozók megfékezé­sét. Ugyanaltkor Moch miniszter- elnöksége a szociáldemokrácia újabb gyalázatos árulását jelenti. Újra be­bizonyosodott az, -hogy a jobboldali szociáldemokraták a kapitalisták hűséges lakájai, akik a katasztrófa felé rohanó kapitalista szekeret pró­bálják a lejtőn kétségbeesetten és reménytelenül feltartóztatni. Marakodás a „kerekasztaLnÁL” VISINSZKIJ A holland területrablók London és Washington közreműködésével Hágá­ban több mint egri; hónapja durva ko­médiát játszanak, amelyet 6k az in­donéziai kérdések kcrekasztal-értekez- letének neveznek. • A tengerentúli monopóliumok, fel­használva befolyásukat a marshallizált Hollandia kormányára, minden te­ketória nélkül egyengetik a saját út­jukat Indonéziában. A dolog most már nem szorítkozik arra, hogy az ame­rikai tőke behatol az indonéziai gaz­dasági életbe. Arról van szó, hogy Indonéziának egész körzeteit akarják megkaparantina amerikai repülőterek és haditengerészeti támaszpontok cél­jaira. Az amerikai igénylők félretolják nemcsak holland, hanem brit partne­reiket is. Hágában a „kerékasztal“ mellett feszültséggel telítődik a lég­kör. Különösen fellángolnak a viták Uj Guinea miatt. Amerika képviselt, okik arra törekszenek, hogy az indo­néziai szigetvilágnak ezt a részét is tá. maszlerületülcké változtassák, ragasz­kodnak ahhoz, hogy Uj Guineát is ve­gyék be a jövendő Indonéziai Egye­sült Államok kötelékébe. Az angol kormány erre nem hajlandó. Attól tart, hogy a kerékasztal“ értekezlet következtében, fontos pozíciókat veszít el az indonéziai szigetvilágban, ezért a labourista kormány elhatározta, hogy megtesz bizonyos preventív in­tézkedéseket. Általában és végeredményben a hágai értekezlet az imperialista rablók Indo­nézia felosztása körüli marakodásának színhelyévé alakult át. Ezzel kapcso­latban csak egyet lehet mordant: olyasmin osztozkodnak, ami nem a: övék, hanem az indonéz népé. A hercegek jönnek. A grófok mennek LEGENDÁK AZ AMER! KAI TSÉPKAPITALIZMVSRŐL“ 99 As Egyesült AEamo&bas) azt * maas- lagot terjesztik, hogy náluk „népkapi- tá l izmus“ ran. Amerikában mindenki kapitalista. Johnston, a* amerikai ke­reskedelmi kamara volt elnöke. Irt egy könyvet „Határtalan Amerika“ címmel és szégyentelerml azt álhtja benne, hogy az egyszerű munkás, vagy az a tisztviselő, aki az ő bankjában dolgozik, épp oly kapitalista, mint ő. Kérdés, kspftallstánatc érzik-e magukat azok n munkanélküli milliók, akik naponta sorbnálinnk a koidusse- fjélyéri. A munkanélküliség növeke­dése ez év első negyedében az J94S-Í utolsó évnegyedhez képest 70 százalé­kos volt. Rendelkezésre áll egy sta- tisztiko 1915-ből, amely szerint 46 mil­lió amerikai család jövedelme követ­kezőképpen oszlott meg: 9.2 millió család jövedelme évi 1000 dollár volt, 2-1 millió 3000 dollár, 10 millió csa­ládé 5000 dollár alatt és 3.7 millióé volt 5000 dollár fölött. Az Egyesült Államok képviselőházi bizottságának számítása szerint egy közepes nagy­ságú család létminimuma évi 4100 dol­lár. Tíz család közül tehát hétnek lét­minimuma sincs meg. így fest az, amerlhni „mépkapt- talSzmus“, amelynek hirdetői arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Ál­lamokban a „tőke demokratizálása“ folyik. Ez, szerintük abból áll, hogy a részvények a lakosság széles rétegei közt oszlanak meg. Ez otromba csa­lás, mert hiszen a részvények „tulaj­donjoga“ nem jelenti, hogy a részvé­nyes tulajdonossá válik, arról nem is beszélve, hogy a részvények kibocsá­tása puszta eszköz a Lakosság pénzé­nek mozgósítására, a monopolisták ja­vam. A „tőke demokratizálása“ abból áll, hogy a részvények szemfényvesztő XJHIO A győzelmes kínéi néphadsereg ar. oiszág nagyrészét diadalmas harcokban h-lsraDadiiotta- Kínának csak egy kis déli t/^egc lye maradt az áruló, amerikai zso Ideán álló ^ Csang-Kai-Sck-banda kezén. De közel van mér fjj a nap, amikor a négyszázhetvenö! millió lakosú Kinn minden egyes tagja szabad lesz, amikor a Irmaim as, forradalmi nép egységesen láthat neki az országépítő munká­hoz. A Kína térképét «#yeJ.rn felhasználó rajz nemcsak a nagy katonai győzelmet mutáúa be, hanem a néphadsereg 6UC. felsza* "’*t területen a békés, termelő munkát is. Sdbocpáááse mellett, a«* hUttvocnó többsége a pénzügyi plutokrida kezén marad. Már a második világháború elején a* Egyesült Államok tízezer leg­gazdagabb nagytőkése nsdWäien vo® az ország részvénytőkéjének több mint fele. S Mr a „népOmpitafizznus“ hirdetői azt állítják, az amerikai mun­kás «.sért. is kapitalistának érezheti magát, mert érvényben vonnak a „trés ztellenes“ törvények, «emum, még ezek a törvények, sem akadályozzák a termelés és a tőke összpontosításét a monopolisták kezében. Azok, akik az amerikai doígo­rókát és munkanélkülieket „kapitalis­táknak“ gúnyolják, a trösztök, mai, évi 21 milliárd dolárra növelték jöve­delmüket. Következtetni lehet, a „tőke demokratizálásának“ gyorsaságára ób­ból, hogy ez a jövedelem a háború előtt még csak 3.9 milliárd volt- A vál­lalkozók jövedelme 1939-ben 35 száza­lékot, a munkabérek 65 százalékot lei­tek ki; kilenc évvel később er «* arány 40—60 százalékra változott, emit az amerikai tőkések azzal is indokod­nak, hogy másfélmillió dolgozót „elve­szett munkásak“ számítanak;, azokat L i„ akik mór betöltötték 45- életévü­ket és egyszerűen utcára tették tikét. Valójában a szerencsétlenek csak * munkanélküliek 15 milliós táborát nö­velték, de semmi esetre sem járultak hozzá a dolgozók , ,ba pitalizá lódáísá- hoz.“ fjCgend.ltt.it terJesíteneK az amerikai munkabér-színvonalról Mi rejlik emögölt? A statisztikusok szr rint 1947 szeptemberében 59 százalék kai kellett volna emelni a munkabére két, hogy a dolgozók megvásároSbas sák a tétfonosságú cikkeket- A megél' hetés azóta jelentősen rosszabbodott az Egyesült Államokban. Emellett * munkások a társadalombiztosítási di­jakat sa§át bérükből fizetik és míg 1939—1946 között az amerikai munká­sok n biztosítási alapokba több mint 4300 millió dollárt fizettek be, ez idő alatt a tárasadalombiztosító csak 800 millió dollárt juttatott vissza nyugdí­jak formájában. A „népknpitalizmus- ban“ tehát a társadalombiztosítás :* csak a dolgozók kizsákmányolásának eszköze. Szertefoszlatják n legendákat azok a tények is amelyek a munkavédelemben mutatkoznak. Az amerikai munkasta­tisztikai hivatal adatai szerint 1946- ban üzemi baleset következtében 16.500 munkás halt meg és 2 milliárdnál több vált rokkanttá. Különösen nyomorúságos sorsa van az Egyesült Áramokban * kisfarmereknek, földbérlökuek és me­zőgazdasági munkásoknak. A szenátus mezőgazdasági albizottsága is kényt«; len volt beismerni, hogy az amerikai farmgazdaságok 43 százaléka „túlságo­san kicsiny“ ahhoz,, hogy kielégítő megélhetést biztosíthasson. Az államban, ahol „mindenki kapi­talista“, 14 millió néger é.l, 14 millió jogfosztott rabszolga, akik a munká­ért félannyi fizetést kapnak, mint * fehér munkások és ez az arány min­dig rosszabbodik. lerontják az amerikai dolgozók élet­feltételeit a tűrhetetlen lakásviszonyok és a ncmlétczö orvosi ellátás. A lakos­ság egyhntoda — több mint 25 niill'ó ember — különböző idült betegségek­ben szenved. Túlnyomórészt a kisfize­tésű néprétcgikböl kerülnek ki. Rendkívüli kizsákmányolás és nélkü­lözés a része az Egyesült Államok dol­gozóinak, míg az ország urai „ti('1v kapitalizmusról“ és „magas életszl"' vonalról“ költenek hazug legendáké*'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents