Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-14 / 239. szám

t 1949 OKTÓBER 14 NAPLÓ $ Ifrp fefeztáic && a vÁÍWh UaidúdS ei&tt 7Z &áv,%t a siáiiislSiáSfl állami gazdaságban a búzavetést 1949. október hó 12-ón Gyenge Károly elvtárs, n németbólyi Állami Gazdaság igazgatója a következőket jelentette az 1.11 fi’ megyei bizottságá- nak: tegnap esti ellenőrzés kapcsán az űzetni háromszög megállapította, hogy az állami gazdaság mindhárom régi üzemegysége ' a vállalt- október 13-i határidő elölt 72 órával, oklóber. lO-éii káZuvrtésél befejezte". A Hz« laki Özem egység traktorbri- ffádját. arról nevezték el. aminek Se­regi Péter traktorista több kenyerét, jobb ruháját, szebb életét köszönheti és amitől többet vár — és joggal — ennél i;;. Terv-brigád a neve. — Ma megszorítjuk — mondta reg­gel (ez szeptember 24-éfl volt) Se­regi Péter s segédve7.e*öjének. Meg 'kell nverni a versenyt, lékeli hagynia Jlavkovics Istvánt, akivel páros versenyben állanak — folyton ez járt. a fejében, míg a traktor dü­börögve' törte magát elun. a földön. Ezen a napon 150 százalékra telje­sítette a normát és ezzel biztosította az elsőséget magának. — Ha nvm nyomjuk meg, lehagy­nak bennünket. Takaróék — mondot­ta. Müller Lajos, a Petőfi növényter­melő brigádban. október másodikén társának, Kovács Istvánnak. A szé­les, tizennyolcsoros ve tógép nyiko­rogva haladt, előre. A csoroszlyákból .szaporán peregtek a szemek .a föld­be. , Müller Lajos és Kovács István ezen a- napon 140 százalékon felül .teljesítették normájukat. Elhagyták Takaró Pétert és Bódi Józsefek — Fontos, hogy- a Petőfi brigádból valók hagytak le — mondotta más- ■náp Takaró Péter, amikor meghallot­ta, hogy Miillerék lehagyták. A Petőfi brigádnak 160 .hold búza- vetésterülete volt. Meß kell nyernünk a versenyt — Elvtársak, meg k<dl nyernünk a brigádok közti versenyt . —- szólt a Petőfi brigád egyik nemrég lezaj­lott értekezletén Kovács Istvánná brigádvezetö. Meg kell mulatnunk a Kossuth brigádnak .. — Megmutatjuk! — negyvenhat brigádtag kiáltotta ezt egyszerre. És a Petőfi-brigád-még jobban fo­kozta lendületét. Zengett a határ a brigád énekétől, égett a munka a kezük alatt. A vetőgép csikorgott a földeken, a lovak serényebben lép­tek. Müller Lajos is még gyorsabban lépkedett a v erőgép mellett. —- Nemcsak az a fontos, hogy Takarónkat lehagyjuk, mondta Ko- rács Istvánnak. Elsőnek kell lennie #. brigádunknak.-re BIviársak — mondta az egyik üzemi értekezlet végén Kovács Jó­zsef párttitkár — tudjátok, hogy versenyben vagyunk a németbólvi és az ónnánypusztai üzemegységek­kel. Rajtunk múlik, hogy ; ebből a versenyből ki kerül ki győztesként. Egyetlen fogat se volt másnap, amelyik csak egy fél percet is ké­sett volna. A földre ki az utat Is gyorsabban tették meg. A határ még hangosabb lett az énektől s a kezek még serényebbek. K APOLLO Í9-Ó iß Ez Amerika . Szülőföldem A daloka- énekli: PAUL ROBESON. gj ^adások; 5, 7, 9 órakor. öeé.nib.TííI %y «"«ín 'cány onfo.áldozó szerelme: 1 maclovia 2 Főszereplők: MARIA FÉLIX CARLOS LOPEZ MOCTEZUMa' (Meyikóí film). Előadások 6 és 8 órakor. — Nem hagyjuk, hogy Ormány­puszta vagy Németboly lehagyjon bennünket — szólt, oda kifelé menet Klieber Ádámné Sun Józsefijének. ' — De nem óm! — kiáltott az'jó­kedvűen vissza. — Ha így megy, lehagyjuk Bárt — mondta ugyanezen a napon a németbolyi központi Irodában, ahova mind a három üzemegység tarlozlk. Gyenge elvtárs Csörgő Kálmán elv­társnak, a központi pártlitkárnak. Oklóber 10. A németbolyi állami gazdaság vizslalaki üzemegységében már csak a Kossuth-brigád vét. A Petőfi-brigád rné-g szombaton, 8-án befejezte a vetést — Ma ők is befejezik — mondja délelőtt tíz óra tájban Kovács Ist­ván DÉFOSZ titkár Zábi László agrenovnusnak. 1?. óra. Egy ember előreszaladt a Kossuth-brigádból. Kopogás női­kül szalad be az irodába. — Kész vagyunk! Zábi elvtárs telefonál. , — A vizslaki üzemegység befe­jezte a búzavetést — jelenti Gyenge elvtársnálc,1 Németbolyra. A németbolyi központba még az­nap befut az ormány pusztai és a németbolyi üzemegység jelentése is: ,.A búza vetését befejeztük.” Október 11. Ellenőrző körút a bá­rom üzemegységben. Október 12. Gyenge elvtárs: — Elvtársnő, legyen szíves írni: „MDP Megyei Bizottságának, Pécs. A tegnap esti ellenőrzés során megállapítottuk, hogy az állami gazdaság mindhárom régi üzemegy­sége ...” Serényen kopog az írógép. „... a. vállalt októbpr 13-i határ­idő előtt 72 órával...” * Gyenge elvtárs egy pillanatra el­hallgat, Visszagondol a lelkes, jó munkára. És keményen mondja ki az utolsó két szót: .a búzavetést befejezte.” Tízmillió forint költséggel építik meg az esőviz-levezető csatornát Az ötéves terv megváltoztatja az 1 Pécsett eddig ugyanis csak ország arculatát és olyan, évtizedek szennyvíz-csatornarendszer van, ide óta vajúdó problémákat is felszá- esővizet tilos volt bevezetni. Most hat hálózatban megépül az esővíz­levezető csatorna. első tervében a Xavér-utca, Kiosztották a nyereségrészesedést, 0 Mii Magasépítés! HV iegjoii’t dolgozóid mól, mint például a Mecsekről le­zúduló esővíz kérdése. Pécs a középeurópai városok so­rában egészen különös helyet foglal el és ezt a helyet a mecseki eső­víznek „köszönheti”. Pécs egy „hegyi Velence”, hiszen egy-ogy ki­adós nyári zápor után a hegynek menő utcák úttestét elönti a víz. Ilyenkor az átjárás csak ideiglenes fapallókon, vagy állandóbb köhida- kon lehetséges. A megáradt esővíz már nem egy­szer komoly károkat, sőt baleseteket Is okozott, Egész kő- és törmelék­hegyeket sodor magával a város utcáira. Éveken át készítették a város szakemberei a terveket a kérdés megoldására, de hiába készültek a tervek, mert a hatalmas munkála­tok elvégzésére sem lehetőség, de még csak kilátás sem volt. Az ötéves terv ezt a kérdést is felszámolja. Tízmillió forint van erre a célra beállítva a város ter­vezetébe. Minden tervévben 2 mil­lió forint összegben készül a csa­tornahálózat. A komlói Magasépítési NV szak- szervezeti nap keretében adta ki csütörtök délután az üzem élenjáró dolgozóinak a harmadik negyedévi nyereségrészesedést. A szakszervezeti napot Faragó Sándor' elvtárs, ÜB elnök nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és beszélt arról a fejlődésről, amelyet az üzem a közelmúltban elért, majd Oroszi Gyula elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára vette át: a szót. — Brigádjaink megmutatták, hogy nem rettenünk vissza az újtól, hogy szívesen tanulunk a szovjet sztáhánovisfáktól,' valamennyiünk, az egész dolgozó nép javára. Ebben a munkában nem ismerünk meg­állást. az eredményeket fokozni akarjuk és fokozni is fogjuk az öt­éves terv érdekében, mindig köny- nyebb, mindig jobb munkamódsze­rekkel. Oroszi elvtárs szavait taps kíséri, amikor a brigádokról beszél, az út­törő brigádosok népszerűek lettek az üzem öntudatos dolgozói előtt. Denkinger Mihály újítási meg­bízott és Rédler Mihály vállalat­vezető szavai után kiosztásra ke­rült a nyereségrészesedés az üzem legkiválóbb dolgozóinak, de jutal­mat kaptak a brigádok tagjai is. ■ Ez a nyereségrészesedés még csak kezdet, és.hogy ez több le­gyen, azért nekünk kel! dolgoznunk — mondja Rédler elvtárs. Az ünnepély megerősítette a kom­lói Magasépítési NV dolgozóiban is azt a tudatot, hogy ez az ország valóban a dolgozóké, hogy érdemes jobbat, többet termelni, mert a ha­szon is azoké, akik a munkát vé­gezték. /l Hamerliban nemcsak Az Petöfi-utca, Fiume-űt, Szilágyi Dezső-utca, Múrtlrok-útja alácsa- tornázása és a vasút alatti árok készül el 130 centi széles és 80 centi magas csatornával. A második tervévben készül éJ az Irgalmas-ulca, Bajcsy Zsilinszky- uti hálózat 180 centi széles és két méter magas, úgynevezett békaszáj szelvényes csatornával. Egyúttal természetes a ■ házak ereszcsatornájának a vizét sem az úttestre, hanem a vízlevezető csa­tornákba vezetik. Eltűnnek tehát., a télen olyan sok lábtörést okozó jár­dái vascsatornák és végleg a föld alá bújik a mecseki esővíz. Évtizedeken keresztül a leg­nagyobb probléma és egyszerűen megoldhatatlan kérdés volt az eső­víz-csatornák megépítése. Az ötéves terv monumentális munkái mellett ez a kérdés szinte eltörpül, de fő, hogy megvalósul. A Dolgozók Gépipari Gimnáziu­mának első osztályában élénken figyelik a hallgatók Medovarszki László tanár szavait. Éppen ma­gyar óra van, s annak az anyagát vitatják meg közösen az osztály­beliek. Kevés ideje ülnek itt az iskola padjai között. Egy órával ez­előtt Hajós Ödön még az ÁVESZ műhelyében volt, ott dolgozik. Rá­dió- és villanyszerelő szakmát ta­nult, de amikor kint járt a Szov­jetunióban, nagyon megszerette a vasas szakmát. Ez késztette arra, hogy egésznapi fáradságos munka papíron maradi a határozat: Vajkban megszűntek a reggel! késések A B I£ J 14-éu> :i I A történelem színes lapjai. Népballadák hőseinek éje e. Volga, Volga I t» E'őadások 6 és 8 órakor. üzemek csoportos látogatása. A bérletek váliorattehul ér vényben vannak, korlátozás nélkül 5 r*i Míg a portás kiállítja-a belépési'en­gedélyt, eszünkbe jut, hogy a Hameríi kesztyűgyár dolgozói a szeptember ele­jén tartott termelési értekezletükön ha­tározatot hoztak a munkafegyelem megszilárdítására és a sorozatos késé­sek megszüntetésére. Vájjon végrehaj­tották-e a dolgozók határozattokai? — Kihúzunk egy bélyegző lapot. Szabó Ferenczné, aki mjnden reggel 6 óra 50 perckor érkezett, tehát nem késett el mostanában. De hátha a többi? — Néz­zük csak. Takács József érkezési ide­je '6 óra 40 porc. Válogatunk tovább, de nem találunk olyant, aki később jött volna. Pedig a Hamerli kesztyű­gyár valamikor „híres" volt a reggeli késésekről. — A, hiába keresi az elkésoket — szól ki mosolyogva András elvtársnő az iroda ablakán —, ilyen már nincs nálunk, egyszerűen megszűntek 3 ké­sések, mióla meghozták a határozatot a munkafegyelem megszilárdítása érde­kében. Itt van például Sztlpánovics András- né. aki a múltban állandóan -késett és most az érkezési kartonja szerint min­dennap 10 percec! előbb érkezik mun­kahelyére. Ugyanígy Pigecz Györgyné, aki szintén a „notórius” élkésők közé’ tartozott, mindennap rendes Időben ér­kezik a gyárba. A termelési 'értekezlet óta valóban megváltozott a helyzet — mondja Acs elvtársnő, 3 párt it kár —, mert a dolgo­zók saját maguk rájöttek, hogy mi­lyen veszteséget jelent a gyárnak ás ezen kérésziül saját maguknak a mim- •kridő későbbi kezdése. Lenn a csomagoló helyiségben asz­szonykezek csoportosítják a számlásra váró kesztyűkéi. Közben beszélgetnek. Szóbakerül a tervkölcsönjegyzés, a zsírnak és búsnak az olcsóbbodása, de a késések megszűnése és a munkafe­gyelem megszilárdítása is. Többet nem engedhetjük meg, hogy késésekkel csökkentsük a lerme- est, mert olyan nincs, hogy majd -be­hozom. Nem, ez nagy tévedés, meri amit cl Késett az ember, soha nem ttui- ’a behozni — magyarázza öntudatosan Pigecz Györgyné. — Azelőtt én is el­késtem, de a budapesti Pár1 választ-, many és az üzemben tartóit termelési értekezlet óla megértettem; hogy a ké­sésnek meg kelt szűnni nálam és dol­gozó társaimnál egyaránt. — teszi hozzá Hományi Józseíné. Ugyanígy beszél a többi dolgozó is 0 varrodától kezdve a szabászmühclyig. A HamerH-gyár dolgozói levetkőzték régi rossz „szokásukat” és idejében ér­keznek nap, mint nap a gyárba. — A munkafegyelem megszilárdítása elengedhetetlenül szükséges, ha szocia­lista termelést akarunk folytatni és ha sikerrel akarjuk .megvalósítani az öt­éves tervet — ezzel búcsúznak tőlünk a Hamerliban, ahol valóban megszűn­tek a késések. Esti iskolákon tanulnak a dolgozók iskolákat látogatják. Én például a» ÁVESZ-né! mindennap tanulási Időt kapok, amit természetesen mag is fizet a vállalat. Emellett — ugyan­csak a vállalattól — minden, tan­évre kapok százötven forint tanul­mányi segélyt. Ezen vettem a könyveimet. — Én a Szovjetunióban tnfet* hadifogoly láttam gyönyörű példá­ját annak, hogy a dolgozók milyen szorgalommal, milyen kitartással tanulnak. Ott határoztam el én is, hogyha hazajövök, tanulok és to- vábbképzem magam. Nem sajnálok semmiféle fáradságot célom elérése érdekében. Ugyanilyen szorgalommal tanú! ifj. Sranczi Mihály, az egyetem géplakatosa is. — Nem most kezdtem tanulni —1 memdja Sranczi Mihály. — 1947-ben a Fíume-úti dolgozók általános is­kolájába jártam. Én is csak art mondhatom, hogy kimondhatatlanul hálás vagyok ezért a gondosko­dásért., amelyet Népköztársaságunk biztosít a dolgozóknak.. G Apásam ér­nék szeretnék lenni és mint a mű­szaki értelmiség tagja szeretném majd jó munkával meghálálni mind­azt, amit államunk értem' és többi dolgozó társamért tesz. Így beszßl a Dolgozók Gépipari Gimnáziumának két hallgatója. Es így beszélnek valamennyien azok tt dolgozók, akik megértették azt, hogy a tudás hatalom. A v-api mun­ka titán szorgalmasan járnak az esti iskolába, ahol kitartó szorga­lommal tanulnak, ök lesznek az öt­éves terv műszaki értelmisége, ipa­runk, a szocialista építés elöharco- sál után a dolgozók iskolája,ba járjon és magáévá tegye azt a tudást, amellyel az új műszaki értelmiség­nek rendelkeznie kell, — Kimondhatatlanul hálás vagyok Pártunknak azért, hogy megnyitotta a dolgozók legszélesebb tömegei előtt az iskolák kapuit — mondja komolyan. — De nemcsafc megnyi­totta, hanem a legmesszebbmenő­kig támogatja, is azokat, akik az HIZO LESZ A JUTALOMBÓL ANTAL ELVTÁR Mindig 17z elsők között van“ An­tal Pál I. vájár csapata. És amikor vasárnap, délelőtt átvették a kerületi vámőrzászlói. Antal elvtárs szívére, ott a sok többi bányász között, rá­futott valami jó melegség. Tudata annak, hogy a győzelem kivívásá­ban része vau. Ennél tahin akkor sem volt boldogabb, amikor felolvas­lak nevét azok közölt, akik nyere­ségrészesedést kaptak. — Persze jól jött. e, nyolcszáz fo­rint, a pénznek mindig helye, vau. De a vándorzászló az más dolog. Akárhogy is nézem, több ennél. így mondja Aulai eletárs. Szent Istvdn-okna vájára, llároin év elől talán nem ezt mondta volna. De az­óta, sokat változtál; a bányász elvtdr- sak. Máskép értékelődnek a dolgok. Akkor, amikor az ezer forint lerv- kölesönt' jegyezte, nem tudta azt, hogy pár nap múlva majdnem az egészet vlsszakagja. — Nem számítottam rá. és egész szívvel adtam a kölcsönt. Azzál, hogy magamnak, lányaimnak, a kis unokámnak és a nagyobbik család­nak, ami közösségünknek adom. As­zni, hogy érdemes, ynert csupa jó belőle. Ezer forint...szép uénz. Nem is keres minden hónapban annyi! Antal I'ál. De nem erre gondolt, amikor nevét odahijnyarUolla az ívre. Épülő házakat, gyárat,• iskolát, traktorokat látott magú elölt, — Év magam is jő érzéssel vettem át a pénzt, de az itthoniak öröme még nagyobb volt, amikor megtud­ták, hogy én is kaptam nyereség- részesedést. Nyolcszáz kemény forin­tot — mond ja Antal eletárs. Megbeszél lék. hogy kin hízó tesz belőle,, mégpedig hamarosan. — Most megyünk majd megnézni, itt nem messze, Mccsekrdkoson vese- szák. Azt mondjál; szép darab jó­szág. No majd meglátjuk. Csal; szé­pet akarunk ennyi pénzért — teszi hozzá, s a hangjában már benne van az a kicsit büszke öröm, ahogy ma jd minden reggel benéz a jószághoz, megeteti, megUatja, amikor ideje lesz. Mert nem hagyja, csak az asz- szunyta, meg a lányára. Szép dolog vesskülödnl egy ilyen jókora jószág­gal. És ha majd nekitúmaszkodlk, mi közben a koca eszik, a szép tiszta ólnak, eszébe jut a múlt. Amikor •lem hízóhoz, de cgy-cgy kiló disznó- hüslíöz is ritkán jutott a család. Nem bányászoknak híztak akkor a. malacok és nem osztottak nyereség* részesedést vájároknak, csilléseknek. — Elosztották azt az ural; maguk között, a bánynbdrók, mag cinkos- társaik, Mi meg éltünk zslroskcnyé- ren. Meg azzal á hittel, hogy majd máskép lesz, ha mi vesszük kezünk­be a dolgot —• szippant, nagyot ciga­rettájából Antal elv társ. — El is érkeztünk hozzá. És élni tudunk vele. így értünk el aztán odáig, hogy a több csille, szénből nekünk lesz ruha, cipő. rádió, bútor, vagy akár egy szép hlzó. — Meg egyetem, ahol majd Imre latiul.'.. — a fiam — 'magyarázza Aulai eletárs. Egyszer megkérdezte föle. „hát mi i.s lesz belőled tulaj­donképpen édcsfiam“. Ennek az év­nek eleién volt még. A fiú kicsit bátortalanul, de ágy felel/, mint akit nehéz lesz eltéríteni töte: „Orvos akarok lenni...“ — fia ezelőtt fi.: érvel mondja, megijedek tőle. Most bíztathatom a gyereket. Mert tanul is ám rendesen. Én pedig érzem, s ennek bizonyítéka ez a nyolcszáz forint nyereségrésza- sedés is, hogy az ország a miénk, a segítség, a jutalom nem szólhat, másnak, csak annak, aki dolgozik benne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents