Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-09 / 235. szám

h m f h 0 ÍSÍS Q¥T<VSE3 9 Ä PEDAGÓGUSOK FELADATAI! AZ ÚJ ISKOLÁBAN A Magyar Népköztársaság a lkot­**■ mánya kimondja, hogy „a Ma­gnó r Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.” Az 1949/50. iskolaév kezdete­kor elmondhatjuk, hogy alkotmá­nyunknak ez a tétele is a valóságos helyzetet tükrözi. Most először va­lósult meg a magyar nép történelme folyamán, hogy a dolgozó nép fiai töltik meg az iskolákat, hogy az is­kolák tanulói között országszerte döntő többségben vannak a munká­sok és dolgozó parasztok gyerme­kei. Népünk legdrágább kincse, a ma­gyar ifjúság színe-java került így a magyar pedagógusok keze alá. Ez teszi a nevelők munkáját ma ha­sonlíthatatlanul szebbé, de egyúttal felelősségteljesebbé is, mint valaha. Makarenko egyik tanulmányában felveti azt a kérdést, hogy vájjon van-e a pedagógus munkájában ú. n. megengedett selejt, mint ahogy az a termelő munkában elkerülhetetlen. Felveti a kérdést, hogy pl. a Szov­jetunióban, 30 millió gyermek neve­lésében mennyi a selejt normája? ,Ma valaki azt állítja, hogy 10% a megengedett határ, akkor ezt az illetőt joggal nevezhetjük a nép el­lenségének, mert 30 millió gyermek íö% -a — az 3 millió gyermek” — mondja Makarenko és hozzáteszi: ,Jl leghatározottabban állítom, egész életemen át hangoztattam: ne le­gyen egyetlen ezreléknyi selejt sem, ne legyen egyetlen elrontott élet.” pTogyan érheti el a pedagógus, hogy munkájában ne legyen «elejt, hogy a rábízott drága érté­kek közül semmi se menjen ve- rvendőbe? Elsősorban alaposan el kell sajá­títania a marxista-leninista ideoló­giát, art az elméletet, amely az egyetlen biztos iránytű, egyedüli megbízható vezérfonala mindenféle emberi cselekvésnek, így a pedagó­giai munkának is. Állandóan tovább kell képeznie magát szaktárgyaiban, hogy mind- 9rt, amit a haladó tudomány eddig alkotott, tovább adhassa tanítvá­nyainak és kiváló szakemberekké, a társadalom művelt, kulturális szem­pontból igényes tagjaivá nevelje őket Tisztában kell lennie a szocialista nevelés alapé Iveivel, módszereivel. Ismernie kell azokat a ragyogó pe­dagógiai eredményeket, amelyek a nagy Szovjetunióban a szemünk előtt születnek meg, a szovjet isko­lákban, komszomolszervezetekben, tudományos pedagógiai kutatóinté­zetekben. Tudatában kell lennie annak, hogy a nevelőmunka nem elszigetelt tevé­kenység, hanem a szocializmust építő munkának egy része, amely csak akkor halad a helyes irány­ban, ha állandó szoros kapcsolat­ban áll a szocializmust épitő társa­dalom haladó erőinek minden kezde­ményezésével. M indez a sok feladat és köte­lesség állandó és céltudatos munkát ró ránk, pedagógusokra, i Nehéz és felelősségteljes munkánk J azonban könnyűvé válik, ha -— is-i mét Makarenko szavait idézve' —} „állandóan benne él munkánkban a # történelmi küzdelem nagyszerű pá- if tosza, amelyet átélünk, ha Allan-f dóan, minden lépésnél ott lebegnek f előttünk harcunk mintaképei, ha f állandóan magunk előtt érezzük at ■Pártot, ■ amely utat mutat nekünk az #' igazi boldogság jelé.’ Szokolszky István. # <* # # * } # # # férlehúzódva kialakította mintegy vé-i (lekérésül, a keletkező polgári roman-if ticizmiist. £ Később Fuchs Gabriella és Kriszto-r vies (másik nevét nem értettük jál)\ bizonyítják, hogy Vörösmarti a „Za-^ Ián futásá‘‘-ban és a „Csongor és Tűn-J dé‘‘-bcn már kiábrándult e romahli-f kából és ezekben és főleg későbben f már a közösség felé fordult. Farányif Márta arra a kérdésre, hogg mclgik f költemény fejezi ki legjobban a köl-f tőnek ezt a közösségi érzését, zavark nélkül felelt: A „Gondolatok könyv-# tárában“ című vers. kérdezi dr Dal­u­Önálló, szabad véleménynyilvánítás a leánygimnazisták irodalomóráján Egy pillanatra visszafordulunk, szempillantásnyi gyönyörködésre a ka. raőszi sétatér fái felé, belépünk n boltíves kapun. A hűvös folyosók han­gulata még erősen emlékeztet a régi, merev, szigorú zárdára, de a belső fo­lyosók élénk, derűs dekorációi már éreztetik a változott élet erejét. ’Az emeleten egyszerű, barnára fes­tett ajtó előtt állunk meg. „Igazgató“ — olvassuk. Belépünk. Az állami'ál­talános leánygimnázium igazgatójának elmondjuk mi járatban vagyunk: egy magyar-óráról szeretnénk riportot ír­ni. A megváltozott tanítási módszer érdekel bennünket. Megkapjuk az en­gedélyt és dr Görcs László igazgató kíséretében elindulunk a IV, osztály felé. Kis, barátságos tanterem a TV, osz­tályé. Üdvözöljük egymást a növendé­kekkel, aztán dr Dalnoki Jenőné ta­nárnő hellyel kínál bennünket és foly­tatja a tanítást. Vörösmarti „Zalán futásá“-nak nyolcadik énekét tár­gyalják éppen. Boros Gizella felel, a belépésünk előli elhangzott kérdésre. Elmondjj. hogy Vörösmartit azelőtt, csak mint romantikus költőt mutatták be az iro­dalomtörténetnek. Igaz ugyan? hogy Vörösmarti eleinte romantikus volt, de Széchenyivel ellentétben. Vörös­marti kitörő lelkesedéssel üdvözölte a forradalom első megnyilvánulásait. — Honnét jött a romantika hazánk­ba? — hangzik az új kérdés. — Franciaországból, — jön a fele­let. 'A francia forradalom után a pol­gárságnak az a rétege, amely nem tu­dott beleilleszkedni az új korszellembe, — Mit példáz? noklné, — A kapitalista kor bukását, lel Farányi Márta. f Minden kérdésre határozott, talpra- # esett válaszokat adnak a növendékek, f Látogatásunk végén mi is felteszünk J egy kérdést: . j — Mi a különbség a régi és a mai f irodalomtanítás között? # MsgérM Moszkvába a magyar ösztöndíjasok X Szovjetunióban tanuló magyar ösztöndíjas csoport pénteken dél­ben megérkezett Moszkvába. A pályaudvaron a Szovjetunió felsőokta­tási minisztériumának képviselői és a magyar nagykövetség kiküldöttei fo^sdtálz Őket. A diákok 3. főiskolások központi házába menték, alion- ran pénteken és szombaton utaztak tovább a Szovjetunió különböző városaiba._ Az ösztöndíjas csoport ISI munkás, paraszt és értelmiségi származású fiatalember és leányból áll,’akik a szovjet nép jóindulatá­ból ős nagylelkű vendégszeretetéből három, vagy öt éven át a világ élenjáró tudományával, a szovjet tudománnyal ismerkednek meg a Szovjetunió egyetemein. Borosa Gizella jelentkezik. Hosszan, J folyamatosan válaszol. Beszél a realiz­musról olyan hozzáértéssel, ami meg­lep bennünket. Elmondja, hogy szinte minden jelentős költőnek akadt né­hány verse, amit elhallgattak, meg­csonkították a költő hagyatékát s meghamisították a róla alkotott ké­pet, Borosa Gizellánál legfeltűnőbben ütközik ki az az önálló véleményalko­tás, amely társai szavaiból is kitűnt már. Később megtudjak, hogy még tankönyvük sincs, jegyzetekből tanul­nak. Furcsán hat, de arra gondolunk, bogy jobb volna így, könyv nélkül tanítani tovább is. Nagyobb önállóság fejlődne ki belőle, szabadabb véle­ménynyilvánítás. Aztán a régi magoló-módszerre gon­dolunk, a feladott féloldalakra, ame­lyeket „muszájból“ szajkóztak be. a tanulók. Pedagógusaink úgylátszik J lassan rátalálnak a helyet útra. A diákok kedvvel tanainak és eredmé­nyes munkát fejtenek ki. Íme egy új, nagyszerű eredménye a népi demokrá­cia kultúrpolitikájának! Az új ember­típus alakul már, hogy nagy hivatását betöltse: a szocialista világ kialakítá­sát. r­NÉPNEVELŐK ÍRTA: MIRMUHSUN 'A zord hideg már Szinte fullaszt, Átéget, átmar a ruhán. A csonttá fagyott út göröngyén Siet Ojumhon szaporán. A lába zsibbad, tépi vad fagy, S az át a telepig is messze váru De szíve szeretettől árad, Mint gátakat törő folyam. Várják Ojumhont minden telepen, ís minden házban szívlelik, Hiszen c nagy, hatalmas ország Az ő szájával szól nekik. Ha jégbe dermedt pariok mentén, Tcánál, szőnyeg-fekhelyen Újságot olvas hangos szóval, ’A csüppogó csibuk pihen, Figyelnek mind rá, néma csendben Findzsákban szőke tea hűt. Bizony nem volt ilyen Ojumhon Múlt évben, még tavasz körül, A teaház gazdája gyakran Kolhpziilóscn rárivalt: — Sipirc, babával játsz, fitoska. Vagy fújd a lányokkal a dalt! — Tizcrihét*'cvcs lesz maholnap. Komoly, merész, tud és tanul, És sok legény utána bámul Titokban égve, szótlanul. A lány szívében más tűz éled, Más hő szerelmi láng lakad, S fagyon keresztül ez segíti, Hogy alkosson nagy dolgokat. Hisz jötte — szíveket dobogtat. Ifjúkét s roskadt vénekét. Feltárja nékik szives szóval f A bölcs, igaz Sztálin-igét, Mit árt, ha zord zimankó fullaszt, Égessen, marjon a ruhán, A csonttá fagyott út göröngyén Siet Ojumhon szaporán. Békés István ford. Oamam: ofdijepanoona MEGKEZDI TANÁRI MŰKÖDÉSIT Tamara Szíycpanovna Titova idén kezdi meg tanári működését, a ribnovi iskolában. Az • ötödikeseket fogja ta­nítani irodalomra és orosz nyelvre. Ö lesz az. osztályfőnök is. Érthető, hogy Titova örömteli izgalommal készül feladata teljesítésire. Anna Afana- sz.jevja Ljalina, aki az osztályt négy éven át tanította, vezeti be Titovát munkájába. Együtt látogatták meg az , ötödikeseket. — Tamara Szíyepanorna ta­nít majd benneteket — mondotta I jalma volt növendékeinek. A gyere­kek nem is leplezték kíváncsiságukat. Érdeklődéssel nézegették Tamarát és azon törték fejüket, milyen is lesz az új lánílónő. A ribnovi iskolában hagyománnyá vált, bogy az alsó négy osztály elvég­zése után az osztály régi tanítói átad­ják tapasztalatukat, gyakorlatukat, azoknak, akik a felsőbb osztályokban r VásTfk* édesapja, Páveí Va szíj ende?, a moz- OSZI'.JE1.V: 'donyjavító műhelyben dolgozott. Páveí VaPzitje- V5C* nagyon szerette a mesterségét. És nagyon sze­rette a mozdonyokat. A nagy dohogó szörnyete­gek, amikor a gőzt orrlyúfcokon kiengedték, élő­lényeknek tűntek előtte. Ha Vászjkávat beszél­getett róluk, gyakran használta ezt a kifejezést: „Egészséges mozdony", vagy „Betcg'mozdony". Vászjkának emlékezetébe vésődött apja el­beszélése: .— ÁH zihál, nehezen foro-g. No, gondolom, beteg a harátocskám. Felveszem az orvosi köpe­nyemet, előszedem a műszereimet és gyerünk, kopogtassuk csak ki minden oldalról, Vaszika csak hatfgatfa, hallgatta éis mind­inkább növekedett benne a vonatok vasfeje Irán ti szeretet. De Fávcl Vaszitjcvics nrróí áfrnodozoft, hogy Vászjkábóí hídérpítőmémök vagy műépítész lesz. Könnyű és jártás vasúti hidakat, vagy nagysze­rűen. minden tényétemmel megtervezett nrodern házakat épít majd j.z emberek számára. . Maga Pivet Vaszitjcvics sok mindent feltalált éíjgazú mester rótt a tafpán. Lakásuk is nagyon «»épen -rótt berendezve. A' bútorokat az öreg i majáit elgondolásai alapján készítette. A gyönyörű Verek szekrény a saját tengelye körüt forog Az tfcidíőazaial körüt fethajtha/ó székek álltak °cs a sxobi nagyon barátságos vott. , — .Mroden munka szereti, ha az ember a Iel- V.SÍ i* beleJtrfca — mondotta Páveí Vasziltjevics. Feleség* »agyon gyönge, beteges asszony voll, de a betegségről nem szeretett családjával be- rréigeáni. Magi íátfa et a kis h 4Sg tudta, Irin-d; mire van szíiks R» a*#»"* ttszicíeíben tartót!ák kávéri« rrtruüg parancs vott ‘•zái nvndVvi tcn_ Jí cam úrul ás nélkül P*v»( lAzi'jcvics maga fogk Vtmn'zD ..Kitinőcn" tanult. Ha néha rosszabb o‘z- Whrf.P.itai jót: haza, ez ritha és kellemetlen úr dottoij Visít a antííúban. ilyenkor ráncbi lufott zlaríá'ft és ! min­> _ M:l gc. Apa é is kis­rödni,. . , ; — az anyát. Hatk <') érmekét. okra cs i uiudíg le, súgta a eijasitettéí söm. Apád tkozott a tiávaí. (cd. Vászjka kitűnően tanul Pávet Vaszitjcvics homloka, a fia été áüt és meg­kérdezte: — Mi történt veted? A nyelved ragadt te? Vagy a fejed nem fogott? Hiszen te ezt a tárgyat úgy ismered, miint a tenyeredet. Az elmúlt évben Vászjki édesanyja ágynak esett és nem, js ké(t fel többé. Pávet Vaszifjevicsre szakadt a háztartás sok gondja, is, de bármennyire is ef volt foglalva, a fiával mégis úgy foglalkozott, mint azelőtt. Minden este; apa és fiú anya, ágya elé űítek. Anya fetkönvökölt a párnákra és úgy hallgatta, hogyan mondja, íef apjának a leckét a fii. Azfán meghalt Vászjka mamája. Iíatáía nagy csapás volt Váveí Visziljevicsra. * Sebolsem találta a hetyét. Kétségbeesetten bo­lyongott az elárvult.. lakásban. Egyik szobából a más'kba ment. Wgv teütt a konyhában az aszti! mellé, nagy vörös, feiét a tenyerébe Jiadotta és hallgatott, hallgatott.. Csak ha fiát meglátta, ugrott fel és kapkodva rakosgatott valamit cs közben folyton beszélt hozzá: — Azonnal, mindjárt!... Mosakodj csak még, kisfiam. Vagy enni akarsz előbb? Utána el­megyünk sétálni, jó? Vászjka hallgatva nézte npiát, aztán arcát párnájába fúrva., rírt. Apja melléje ült, a hátát rímogatti cs folyton csak ismételgette: csináljunk, kisfiam? Belő 'kell tő-, Vagy erősen magához szorította a a gverek könnyeit bajuszával törölve fülébe: v— Apád veted van, kis vörö- ncm hagy cl, sehová nem,megy el tő Es csakúgy in: kis szabad i ele* ét a fiának szentelte. Trübncsevék mellett a szomszéd lakásban egy fogják tanít ami a gyermek okét El azért vált szükségessé, mert négeren az ötödikesek nehezen haladtai előre. Az új tanárok nem ismerték «Jéggé s gycrpkgi-:ct, tuszen a nevelömnnika oroszlánrészót az alsóbb osztályok ta- nólői végezték el. Ar. öíödifc tanév nasrJ«l«w»tA Séffíí a gyerekek életében. Eddig egyetlen tn ni tó foglalkozott: eaaV ve­lük. Ezentúl minden tárgyat más ta­nító tanít. Sok pedagógiai készség, ül- dús és gyermekszeretet kell ahhoz, hogy megértessék a gyerekekkel c vál. tozás lényegét, hogy a diákok, hozzá- igazodjiöialv új feladataikhoz, jól és egj'enletesen tanuljanak. Az iskolában ezévben határozták el először, hogy rendkívüli pedagógia ta­nácsot létesítenek. Az új iskolaév ele­jén összegyűlnek az ötödik o.sztály tanárai cs azok, akik előző évben ta­nították a negyedikeseket. A tanárok köziik addigi megfigyeléseiket és vál­, t. . , n ,»• f toztatnak az egyes gyerekek jellemzé­16 éves Tanya nevű komszomoíka é t i. ha ez 5ZÜkségeiÁck látszik. Tanya mej» akkor került fel a faluról nagy ? n mamájához, amikor Vásziki anyja étt. Utóbb a? A szomszédos falvak elemi iskolái- najym'ama is mcjihalt és Tunya egyedül maradva# hói negyvenhét kis diák lép *.r. ötö- najiyon ragaszkodott j Trubacscv-csafndhoz. fdhív osztályba. Ük még csak most fog- Pávet Vaszitjcvics munkát szerzett a kislány-fiiak megismerkedni új osztálytársaik­nak. Egy gyermekotthon betegszobájának a fel fkai, a ribnoi iskola tanítói azonban ügyclönöjc lett s esténként a felnőttek iskolájában f már régebben ismerik őket. Még is- tanult. f vasszal'ellátogattak a falvakba, hegy Pávet Vnsziljevicsnek naűy tekintélye volt a f megismerjék a teendő ötödikeseket. Ta.- kislány előtt, aki nagyon hallgatott rá. , Vászjkátf „inra Titovát lenyűgözi a . tanári kar nagyon sajnálta és anyja halála után, amennyire#0j?0S ,;s átgondolt munkája Elcírtte • töte tett, vigasztalni 'próbálta a gyereket. Jnagyon izgatott volt, hogy énpen az Vászjka szeretett Tanya világos !k:s szobája-1öfö.Iik osztályba kelt majd tanítania, bm szaladgálni. Valaha sokat harcurozott itt af Mi lcsz. }m ncln tudok megbirkózni nagymama széfé? ágyán, a parnahe-jfyekcn. Af., feladattal — gondolta —, hiszen nagymamának vou ciiv zöld cserépkakusa cs haf V, fenv •agymamanak you egy zom cserepKaKiisa cs navm am is ,.sak ,, tnvass/a, végrz|p.m faszjkn rosszalKodott, a nagymama mindig meg-f |z iskoUijma(... Az isko)a Unári kart enyege.te: , . azonban segítette Tamarát feladata _m'í m,'? MeSyck a,kajarir,t---j teljesítésében, z maid eHatja . az liven rossz.gyerek clotgat...f — És Vászjka félt a cserópkakasfóí. # A tanítás megkezdése előtt mi»zt Amint nőtt Vászjka, szófogidó lett és gyakran*szokásos, mind a Hz osztály tanulói nevetve kérte az anyját: # összegyűllek az iskola Ürmeiben.. át — Me-élj c-ak nekem arról, hogy féltem én a#ötödikeseket felkeresték a korasro­kakastól... fmolisták is. Ttibnov. komszomolistái Pávet Vasziljevics özvegyen maradva sokat#mór régebb, óla ismerik őket A kom- gondolkpzoft Vászikiról: . fszomolislák,, akik a felsőbb osztä® — Most mar nemcsak az apja,- de az , anyja is# Ivókba járnak, maguk is beleszóltak: vagyok... — mondogatta. , rabba, ki alkalmas az. ötödik osztályba É'jet. mert otthon olyan rendet, akart tartani,# való felvételre. Megismerkedtek ar. mint amilyen vend felesége életében volt. alvásra# (.|cmi iskolát elvégzett gyerekekkel; el. csak kevés ideié jutott. Fia kedvűért, mindent pneg-f beszélgetlek szüleikkel, megun »gyáré*, tett és bi valaki észrevette, vagy megjegyezte,#|ak közepfokú oktatás jelentőségéi, hogv rossz színben van. vagy (csóvám odott, min # , , .. dU azt felelte: # Az 0 s" ol':’ ,,lan ,!,rriara S'yopá­" —'F.z nem fonto-. Lehet, talán azért.. mcrt*»ovna tudta, hogy ötödikeseinek sok sokat bajtóclok a, háztartás-ni. Macámhoz kellene#lelkes barátja van. Ezek éppúgy, mint hívnom a nővéremet. De kérdés, eljönne c? #azl akarják, hogy a gyerekek so­Vás/jkit mc,«i nem erteile meg, milyen nitfy t? r, . . , , . . 1 .. r > . . u Jknl rs ulnposiin tanuljanak, igazi s7.ov­her van apján es c/rrt azt mondta: r f — Nem kell hívni... Jól megvagyunk mi kct-rji’-l nnhcrckku, a jövő cpílöivc cs irá­tesben 1*. k# nyílóivá váljanak.

Next

/
Thumbnails
Contents