Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-04 / 230. szám

m» OKTÓBER 4 »md 5 Elkelt a vásáron a tehén, meg a malac VAN MIBŐL TER VKŐLCSŐNT JEGYEZNI »A Jegyző« «ikeréi még külön «láíiunza xz, Hogy" 3 dolgozó parasztság egy része rsak most log a Jegyzéshez és cssfe ezután fogj» eladni burgonyáiét, vagy hízóját, ntnelynek árából * kölcsönt kifizeti." (Rákosi eiv^Srs besnécSaift!) Az októberi vásárok látszólag nem különböztek az év folyamán lezaj­lott többi vásártól. A lacikonyhák felől ugyanúgy szállt a hurkák, töl­tött káposzták és kolbászok illata, mint máskor. A mutatványosok és körhintások recsegő trombitája és buffogó dobjai ugyanúgy festették alá a vásár zsivaját, mint egyéb­ként Talán még az sem a döntő, hogy a vásárok forgalmasabbak voltak, mint az év többi vásárai. Csak ha az okát kivizsgáljuk, találjuk meg a döntő különbséget a mostani és másik vásárok között. Ez a vásár a tervkolcsön jegyében lett ilyen for­galmas. Mostanában nem hoztak fel annyi malacot, süldőt, vagy akár tehenet, mint ezen a vásáron. Kell p pénz a tervkölcsönjegyzésre. Per­sze jut belőle téli ruhaneműre is. Csizmadia József Személyből ho­lott fel hat malacot. Szép rózsa­színű jószágok, el is keltek hamar. Darabja 135 forintért Csizmadia büszkén jelenti ki, 6 már jegyzett mielőtt a népnevelők megjelentek volna nála. Most a malacok árából már ki is tudja fizetni a jegyzett összeget sőt meg is toldja valami­vel. A bidori Végh Lajosnak négy gye­reke van. ö maga kevesli az össze­get, amit eddig a kölcsönre jegyzett de a borba veti a reménységét. Ha a Nemzeti Vállalat előleget ad a borra, megduplázza, vagy három­szorozza a befizetett összeget így mondja: — Hidorban jól sikerűit a szava­zás, mindenki a Népfrontra szava­zott. A kölcsön jegyzésnek még job­ban kell sikerülni, mint a szava­zásnak, mert ha akkor a Népfront mellé álltunk, meg a kommunisták programja mögé, akkor most még inkább kötelességünk odaállni, ami­kor a szó után tenni is kell valamit. Galló Józsefné mánfai asszony el­szontyolodva, kedvetlenül álldogált tehenével a vásár zsongásában. Nem alvadt vevője a tehénnek, pe­dig jó formájú állat. — Mi tesz most — hogyan fize­tem ki a tervkölcsönt? A. tla Bányába Jár dolgozni. csillés Komlón. Az is kitett ma­gáért. 500 forintot jegyzett. Az any­ja se szeretne szégyenbe maradni a fia előtt. A szikár, egyencs&itáad asszony *r- e* fcidw&l, amikor az m érkezik oda egy Teaőrei, aki már előbb atktid- lvnio-tt a tehénre. Ez vehető ki a több­szöri kécKsapdosásbőé. Egyik enged ralanrii, * másik harsát esz. Egyik ma­gasztalja a tehenét, *, másik, a verő pedig fmmigálja. Végül még« létrejön az alkú és Gallóné boldogan nyomra * vevő kezébe a kfttőféSset. Nincs már gond r kötvényekre. Szomszédjuk egy szűrési paraszt ember már tűi ran esen * gondon, mert eladta * tehenét. 1900 forintért. No de most már mindegy, most már mégis befizetheti a kölcsönre szánt 400 fo-rintot. J* » I« már és az ala­csony ember fürgén Sttjflt At a korlát alatt és a marhalevelet lobogtatva el­tűnik a reédu!aház“ irányába. Egy óra után mindinkább oszlik a vásár közönsége, kézben, zsákban, ko­csikon egyre több malac kél útra új otthona felé és a malacok és tehenek előbbi gazdái ráságfiávai, vagy a vá­sárban vett bútordarabbal, ruhanemű­vel jókedvűen indulnak hazafelé. Ez a jókedv és a kocsikra feVakott új holmi sem függetlenek a tervtől, mert a h ár ómé vés terv gyümölcsei ezek i«, «melyeiket még bőségesebben fog teremni az ötéves terv fája., en­nek csemetéjét most ülteti cl a fain és város dolgozó népe a lerrkölcsönnel. Sztahanovista munkamódszer — 300 SZÁZALÉKOS EREDMÉNY Be kell hozssi a lemaradást I „Az A*zí tzániás-wtést terv végrehajtásában bizonyos lemara. dás maiathozih" — mondja a Ma gyár Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának vasárnap nyilvános­ságra kozott határozata. A Politi­kai Bizottság természetesen nem elégszik meg a hiba megmutatásá­val, hanem feltárja a hiba okát is. „Ebben a lemaradásban benne van az osztályellenség keze" — mond­ja a határozat ás ^pártszerveze­teink nem figyeltek lel az ellenség tevékenységére." A Politikai Bizottság határo­zata teljes mértékben érvényes déldunántúli vonatkozásban is. Leszögezhetjük, hogy pártszerve­zeteink nálunk se voltak elég ébe rek, nálunk se tekintették az őszi szántás-vetési munkákat központi harci kérdésnek. Nem voltak elég éberek, mert igen sok helyen falusi funkcioná­riusainkat önteltté tették a leg­utóbbi időkben elért sikerek. Száz százalékra sikerült a választás, győztünk a terménybegyűjtés front­ján, mozgósítottuk a falut a lelep­lezett Rajk-banda ellen, sikereket értünk el a termelőszövetkezet: mozgalomban, óriási lendülettel folyik a tervkölcsönjegyzés. Mind­ezek a sikerek igen alkalmasak arra, hogy elbizakodottá tegye fa­lusi funkcionáriusainkat és hozzá­járuljanak & „nálunk minden megy" hangulatának elterjedésé­hez. Nálunk sem tekintették sok he­lyen központi kérdésnél; az ószí szántás-vetést, mert volt föld- összevonás, volt Rajk-ügy, van tervkőiesön és „arra kell minden erővel rámenní". Ezekben a köz­ségekben dolgozó élvtársaink meg­feledkeztek arról az alapvető le­nini tanításról, hogy a nagy poli­tikai kérdéseket minden esetben össze kell kötni a terme Iái- döntő fontosságú kérdéseivel. Nem ér­tették meg, hogy a Rajk-ügyr.ek, a földösszevonásnak, a tervkol- csönnek és minden politikai kér­désnek nem akadályozni, hanem előreyinni kell a termelést. És végül nem, tekintették sok helyen harci feladatnál; az őszi munkákat s megfeledkeztek arról, hogy ezt í* a kulákok ellen vívott szakadatlan harc közepette kell sikerre vinni, Az időben benne vagyunk, de még nem késtünk el. Kétségtelen, hogy azonnali fordulatot kell végrehajtani. A Politikai Bízottig határozata rávilágít a hibákra, de megmutatja a megoldást is. Ezzel a Politikai Bizottság olyan fegy­vert ad falusi pártszervezeteink kesébe, mellyel feltétlenül győze­lemre vihetik falujukat az őszi szántás-vetési terv végrehajtásá­ban. És ez a győzelem már az ötévé* terv győzelmének része lesz. Benn a műhelyben az egyik sze- :e!5aszta1 mellett egy fiatalember iolgozik. Talán 24 éves lehet, ♦iunkaruhája ujja fel van gyűrve. ■ sapkája alól csapzottan lóg ki v.öke haja. — Ez a negyedik — szól mellette illő munkatársának — és megint <z percet megtakarítottunk. Az asztal szélén van a zsebórája, látekint munkatársára. Közös érzés tikröződik a két szempár találko- ásából; a siker, a kitűzött idő elölt «ló teljesítés felemelő boldog tu­la ta. — Két hete indult a munka, — -ezdl a beszélgetést —, mikor a tajk-bandának a vádiratát olyas­uk. Termelni, termelni, többet termelni izek a szavak jártak gondolatairo- en, ezzel akartam válaszolni ezek­ek a bitangoknak és megbizóik- ak.- .. — Farkas elvtárs — szól a mel- stte lévő szaktársa — mondd meg is, hogy milyen eredményt ér­ünk el a megváltozott munkamód- terrel. A kalapácsok fülsiketítő zajától ■iig halljuk szavunkat, mert csen- esen beszélnek. Nem hivalkodnak redménveikkel. A multheti telje- ítmémyt egyszerű irkalapra írták *f:: Meglátszik rajta a munkáskéz nyoma, de amiről a papírlap tanús­kodik, több minden eddiginél, amit valaha is fel tudlak mutatni. Összeültünk és mcgvitattuk a szaklapokban olvasott sztahano­vista munkamódszereket és itt van az eredéiény. Farkas Elemér elvtárs rámutat a papírlapra. Elsőnek Köhler János nevét lehet olvesni. A név mellett a teljesítmény 313 szá­zalék. Alatta Farkas Elemér 311 százalék, Engelsbach Ferenc 300 százalék. Ennyire teljesítette a nor­mát az elmúlt héten a pécsi Magas­építési NV szegezőlakatosüzemének három dolgozója. A többiek ered­ményei sem maradnak le. mert Horváth László is 293 százalékot ért el. Mindegyik dolgozó kétszáz százalékon túlra teljesítette a nor­mát. —• Élvtársak, ez a norma való­színűleg laza... — vetjük fel a kérdést. Meglepett arccal néznek ránk, aztán bizonyságául igazuk­nak, bemutatják az új, náluk most e,ŐS7.ör alkalmazott munkamódszert. ~- Itt vagyunk négyen, látja elv­társ — magyarázza Köhler elvtárs. Ez a félkész ablak és most fi­gyeljen. Barkas Elemér kezébe fogja a vésőt, Köhlér János a csavarhúzót egy esőmé csavarral, Horváth László ’ •»"■okvasakat és megindul a ' "í*kn. \z csak vés. a másik fúr. a * ev aaJik összevasalja az ablak­rámákat. Nem cserélgetik a szer­számokat. Folyamatos, gyors a munka rövid pár perc és kést a vasalás. — Ebben rejlik a többtermelés és nem a laza normában — mondja Horváth elvtárs. — Abban, hogy új munkamódszert vezettünk be. A pántolásnál az ablakszárnyakat nem véssük ki, hanem a szárnyaknak a hornyába véssük bele a vasalást. Ezáltal egy munkafolyamatot szün­tettünk meg és ez is hozzásegít a magas termeléshez. — Itt van például a másik, — veszi át a szót Farkas elvtárs. — Eddig csavarral kapcsoltuk össze a két szárnyat, most pedig egy újí­tással bereszeljük a zárónyelvet és feleslegessé vált a négyforintos csa­var. Minden ablakszárnyon ezáltal 8 forint megtakarítást érünk el. De még egy percet is megtakarítunk vele és 364 ablakszárnynál ez ugyanennyi perc, több mint 6 óra megtakarítást eredményez. — Ezt azért tettük, mert vála­szolni akarunk és versenyezni az önköltség csökkentésért — mondja Köhler elvtárs. — Most már min­denben versenyezünk. Versenyben jegyeztük a tervkölcsQjit 11 ezer 400 forintot jegyeztünk huszonnégyen, akik ebben, az üzem­ben dolgozunk. A lendületet nem hagyjuk elaludni! Tovább is ter­melni és termelni kell minél töb­bet, minél olcsóbban. A tervkolcsön jegyzésének ver­senyláza magával ragadta a dolgo­zókat és nem csak a Magasépítési NV lakatosüzemében, hanem a többi üzemrészben is lendületesen viszik tovább a versenyt. És így valósít­ják meg Rákosi elvtárs útmutatá­sát, hogy az ellenséget nemcsak politikai téren kell megverni, hanem a termelés frontján is. Húszon József ctqjj jegyeztek kölej&tti A KOLHOZPARASZTOK Mihail 'Antonovics, a zsitomfr-kör- nyéki Ruzsin-kolhoz parasztja, amikor megtakarított pénzét az államköl- csönre fordította, ezeket mondotta: — Nincs a világon hatalmasabb or­szág a mienknél. ZsHomfr és a mi fa­lunk is tokáig hevert romokban. Most nézzetek szét előtártak. A kormos ro­mok helyén újra kivirágzóit az élet, minden szebb és kedvesebb, mint volt. Munkánkkal és munkával szerzett ru­belünkkel tesszük még erősebbé ha­zánkat, amely a béke támasza az egész világon. Kalinin környékén, a „Krasznofio- tyec‘‘-kolhozban a kölesön első alá­írója a legöregebb kolhozparasztnő. Jckatyerina Jcvtifejevna volt. Hajlott kora ellenére még tele van életöröm­mel. Maga vezeti háztartását és dol­gozik a gazdaságban is. Elsőnek sietett a kölcsön aláírásának helyére. — Ne­kem is, mint valamennyiünknek, van megtakarított pénzem. Én is, mint KISLIPPO: 200 SZÁZALÉK is szégyene, a woii „uiiéz" Hét óra tíz perckor kezdtek és hét óra ötvenötkor már készen vol­tak vele. Az egész község egy em­berként állott ki és szavazott le a Népfrontra. Most valamivel később — fel nyolc után — kezdték. Együtt volt az egész falu és az állami gaz­daság dolgozói a kislippói kultúr- házban. Standovári József elvtárs, a kis­lippói párttitkár ismertette az öt­éves tervkolcsön jelentőségét. — Olyan, tisztára olyan, mint sza­vazáskor — szólt oda később a mellette ülő Kátai elvtársnak. Akkor már hat népnevelő irta a jegyzé­seket. ök még a sajátjukét se tud­ták felírni, olyan ütemben kezdő­dött cl a jegyzés, csupán Stando­vári elvtárs zsebében húzódott meg az 500 forintos „Igazolás”, ö még előző este lejegyezte munkahelyén. Szita Mihálvné 65 éves idős asz- sz.ony már jön is kifelé, az elsők közt. jegyzett le. Utána Somorjai Ede 10 holdas kispSraszt követke­zik. Egy pillanatra megáll, mintha gondolkodna. Aztán hangosan Így szól: — Emberek, mi mindnyájan na­gyon sokat köszönhetünk a néni demokráciának. Jegyezzen mindenki annyit, amennyit csak bír. Én 600 forintot jegyzek. Háromszáz — mondja Feszt Jó­zsef 6 holdas kisparaszt. — Kétszáz — hallatszik arrébb Gettó András 4 holdas gazda hang­ja, aztán., mint akinek hirtelen eszébe jut valami, arccal a többiek felé állva marad. — Még szeretnék valamit, mondani. Indítsunk ver­senyt a befizetésre is. Én a magam részéröl kötelezem magam, hogy még a mai napon befizetem a jegyzett kétszáz forintot. — Délután megszorítom a mun­kát és még hat előtt beérek Ma- gyarbólyba a postára — gondolta magában — és biztos első leszek. Nem lett volna azonban ilyen biz­tos a dolgában, ha ifi. Sándor Jó­zsef arcán átsuhanó mosolyt látta volna. Sándor József ügyesen el­került egy előtte álló idősebb asz- szonyt. Az zsörtölődik ugyan egy kicsit. — Azt hiszed, talán csak neked sürgős — mondja. Sándor József valóban elöl akar lenni, de nem a jegyzésben — abban már úgyis megelőzték, hanem a, be­fizetésben. Már az asztalnál van, már írja alá, az ivet, aztán most még nyugodt léptekkel, hogy feltűnést ne keltsen, de annál gyorsabban, mihelyt az utcára ér, indul haza­felé. Pár porc múlva már a kerék­párt tapossa és egy félóra sem telik bele. büszkén mutogatja a befizetést igazoló r.sekszehényt a körüláüók- nak. Első lett. Közben bent egyre folyik a jegy­zés. •— Nem baj Józsi bácsi, majd el­megyünk magához délben — mond­ja az egyik népnevelő Páráé,z Jó­zsefnek. aki türelmetlenkedik, hogy el kell neki menni. — Pedig szerettein volna most mindjárt — mondja elmenőben. Délben alig vannak egy páran, akikhez még cl kell menni. Paska Lászlónál, Feigl Ferencnél, Dohoczki •Józsefné és még egy néhánvuknál járnak a népnevelők. Kivétel nélkül mind jegyez. Legkevesebb kétszázat. Xósry óra felé alig van már egy pár gazda hátra és öt órára azok is lejegyeznek. .Schmidt Engelbert, Har­cos Ferenc, Kovács János 6—600 forinttal szerepelnek az iveken, öt órára a község 22.000 forintos vál­lalása több, mint kétszáz százalékra le van jegyezve. 44.900 forint gyűlt össze, mire lejegyzett az összes gaz­da. Az összes? Nem. Egyetlen egy nem jegyzett. „Vitéz“ Jenei József nem volt hajlandó jegyezni, ö volt az egyetlen Kislippón, aki úgy érezte, nem kell neki hálásnak lennie a né­pi demokráciának. Pedig neki is adott házat Magyarbólyon és arról senki .sem tehet, hogy eljött ide. hogy valakit kitúrjon a lakásából és ez nem sikerűit neki. — Csak az ilvon nem jegyez — mondják mélysége? megvetéssel hangjukban a kislippóiak. — Becsü­letes dolgozó ember ilyet nem c?i nálna meg. De P.ven . csak egyetlen egy akadt Kisiiopón. Más mindenki forró lel­kesedéssel lejegyzett ■ az első napon. Olyan lelkesedéssel, amilven lelke?e: iléss'e! versenyeznek még mindig. Iu>gv az eredeti jcgvzést még ma­gasabbra emeljék, jobban túlszár­nyalják. mindnyájan, jó Szolgálatot akarok tenni az államnak. Jó szívvel adom rubeleimet kölcsön a kincstárnak. Jekatgerina 'Jevtifejevna *gg percig visszaemlékezett a múltra. 'Azután újra megszólalt: — Kedveseim, jól élünk ml a kői hozban. Minden ember előtt nyitó* minden út és mindennel feglaDcotha. tunk, öröm az élet. Az öregasszony észre sem vett» hogg sokan állnak már körülötte, se* kan haltgatják. Amikor befejezte, né haros tapssal ünnepelték. Mindaerg nyiuknak a szívéből szóltak Jekatye rína szavai. Tádzsikisztánban st Volatem. 'és Y» rosilov-kolhoz egymással versenyzl gyapoftermclőit az ültet vényeken fa lálta az új kölcsön híre. 'A brigádot rögtönzött gyűléseket tartottak és <riV negyedórán belül már hed lat szett f hangszórón keresztül: •— Jnnuszov brigádja befejezte at aláírást. Mind a tizenöten jegyeztél kölcsönt. Mankaram 'Karimova, « kolhoz lói dióközpontjának bemondója így fedg tatta: — Miramstr 'Jnnuszov, a Szociális*1 Munka Hőse lép « mikrofon été, ~ Rőgtön utána 'Jnnuszov beszélni fest dett: ~ Villanyfény világítja házainkat villany erő hajtja malmainkat 'ét ( munkapadokat műhelyeinkben. Tat 15 teherautónk. 'A mezőkön traktorai dolgoznak. Mindezzel a szovjet állam a Párt ajándékozott meg bennünket Ennek köszönhetjük, hogy mezőiül hektáronként 50 mázsa fínomszólrv gyapotot adnak. Ennek, hogy kövét gulyák legelnek rétjeinken. Kolho zainknak milliós jövedelmei vannak Jómódban élünk. 'Adjuk hát megtaka ritolt pénzünket az államnak. Á kői csont a nép javára, új gyárak cs üze­mek építésére, a természet átalakítá­sára, a szovjet tudomány fejlesztésére fordítják. Elhangzott a rádióbeszéd és a kol­hozparasztok most egymásután léptek az asztal elé, hogg aláírják a kölcsönt. Örömmel teljesítették hazafias kötele­zettségüket. •4 gyapot földek dolgozói az örmény Köztársaságban is eleget tettek kötele­zettségüknek. .4 „III. Internationale'* kolhozban Oklcmberik F.olozján, v Szocialista Munka Hőse így nyilatko­zott: — 4 mi nagy kolhozcsaládunk Ön­feláldozó munkával segíti építeni <i szovjet népnek a kommunizmust. Et­től n céltól nem sajnáljuk erőnket. Kötelességünk, hagy ne csak becsüle­tes munkával, de rubeljeinkké! is erő. sitsük szereteti hazánk gazdasági ha­talmát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents