Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-02 / 229. szám

Tonrkölcsonjégyzéssé! védd a békét, hazánk függetlenségét! RÁKOSI ELVTÁRS rólunk beszélt\^ & Kertvárosban, a Ga!avnb-u. 8-ban nagy volt a sürgés pénteken este. A rádió skáláját éppen most világította ki a kis izzó és halk bugással köszö­rűbe a 'torkát a készülék. A szomszé­dok is átjöttek, hogy együtt ha'lgas- sák meg, amikor Rákosi elvtárs, a mi dolgozó népünk szeretett vezetője be­számol az. ország és a világ lcgionto- sabb kérdéseiről. Feszült figyelem. A rádióból kiharsogó tapsvihar elül, Rá­kosi elvtárs hangja ,szól. Tisztelt Pártaktíva! — mor.dja a jól­ismert és a dolgozóknak annyira ked­ves zengésű nyugalmat és biztonságot árasztó hang. Do a család, olt a rádió körül úgy érzi, mintha azt mond'a vol­na: /ieäres SzilAgryi elvtársi Mert Rákosi elvtárs hangja most hoz­zájuk is beszél, róluk is beszél. Szilá­gyi Józsel elvtárshoz, a Bőrgyár mun­kásához, Szilágyé Józsefnéhez, négy gyermek anyjához, Lászlóhoz, akinek még egy éve van az érettségihez, hogy az új értelmiség tagja legyen, Sanyi­hoz, az általános iskola erdemrendes diákjához és Bélához, a kis úttörőhöz, Róluk beszél, amikor elmondja, hogy mit akart Magyarországon Tito és ban­dája, ha sikerül cinkosuknak, a liazaáru- ló Rajiénak a terve. Hozzájuk szól, amikor a hadsereg megerősítéséről be­szél, hogy erős néphadsereg védhesse a dolgozó népet és Szilágyi elvtárs büszkén gondol brigádjára, amikor hároméves terv sikereit említi A család és a szomszéd közelebb bú­ik a rádióhoz, pedig elég hangosan szól az, De közelről akarják hallani, mintha itt lenne köztük Rákosi elvtárs. ösezevfcian a szemük: 506 millió fo­rint tervköicsönt jegyeztünk eddig. Ebben berme van a Szilágyi család 1.000 forintja is. — No úgy-e mondtam? — csak eny- nyit szól Szilágyi elvtárs diadalmasan, amíg a rádiót majd szétveli a budapes­ti páríaktíva hatalmas tapsorkánja. A taps vihara elül, a kis csoport újra közelliajol a rádióhoz. Odakint már régen besötétedett, el­hangzott az utolsó egetverő tapsvihar is, elköszönd a szomszéd is, de a né­pes családnak még akad megbeszélni­valója. — Mi lett volna- velünk, ha csak egy kicsit is gyenge a Pártunk, ha Rákosi elvtárs nem veszi észre a veszélyt és nem- virraszt értünk, hogy leleplezhes­se ezeket a gazembereket? ~ kérdezi Szilágyi elvlárs. — Rossz rágondolni — rázkódik meg Szilágyiné — ezek a Titock, ahogy Rá­kosi eivtárs mondta: ez a mindenre el­szánt kalandorbanda egyenesen a tor­kunknak ugrott volna. /! mi kis családunkat sokezer más munkásesa'áddal együtt szétszór­ták volna. Mióta a Szovjetunió felsza­badított, azóta békében és jólétben él­tünk, de ha ezeknek sikerül a terve, akkor a béke helyett háború, jólét he­lyett nyomor jött volna velük. — Arra való a mi hadseregünk, lrogy ezt ne engedje — szól hozzá La­ci is — Rákosi elvtárs is mondta, hogy az imperialistákat valósággal csábít­ja egy fegyvertelen ország, hogy meg­támadják. Nekünk azon kell lennünk, hogy ne nézzenek bennünket fegyver­telennek, legyen erős a hadsereg, amely odacsap, ha valaki ellenünk merne tör- ni. — Látod — mosolyodik el az apja — ezért is jegyeztünk tervkölcsörrt, hogy erősebb tegyen az ország. Mi mindig csak erősebbek leszünk, nem úgy, mint a kapitalista országok. Azok haldokol­nak, kapkodnak fűhöz, fához, leértéke­lik a pénzüket, az amerikaiak meg se­regével küldik mindenhova a kémeiket. Mi pedig addig a saját erőnkből épít­jük magunknak az országot. — Hát mi van az atombombával? — kérdezi Sanyi. — Annyira dicsekedtek vele eddig ... Sok' gyerek, ha nagyot akart mondani, tiát azt mondta: „akár az atombomba”. — Csak addig dicsekedtek — ma­gyarázza cl az anyja — amíg azt hit­ték, hogy csak nekik van. Most rájöt­tek, hogy a Szovjetuniónak is van, az­ért hagyták abba a nagy dicsekvést. De a Szovjetunió nem háborút akar az atombombával, mint ők, hanem tovább­ra is a bekéért harcol. Es mi Tele egryütt a békdérí akarunk küzdeni. — No de fejezzük be a’vitát — tesz pontot Szilágyi elvlárs a beszélgetésre. — Jó, ha megbeszél­jük ezeket a dolgokat, de nem a sza­vaktól lesz erős az ország, a Párt és a hadsereg, hanem a tettektől. Attól, hogy holnap reggel bemegyek a gyár­ba és a brigádommal többet igyek­szünk termelni, mint tegnap, attól, hogy túljegyezzük a tervkölcsönt, at­tól, hogy állandóan és tettrekészen ott állunk Pártunk és Rákosi elvtárs mel­lett A Galamb-utca 8-ban kialudt a vil­lany. Aludni tért a Szilágyi-család, hogy másnap úgy fogjon munkához, ahogy azt Rákosi elvlárs mondta: tár- toríthatatlanul új küzdelmek és új győ­zelmek felé. Mészáros Ferenc. Másfél órán belül az utam több­ször a városháza feló vitt. Ahány­szor a lépcsőn felhaladtam, ugyan­annyiszor vagy ki, vagy befelé tar­tott" egv-egyifjú pár. Ä számvevő­ség ablakában már szinte „fotózás­nak“ fajult a fogadás, hányán jön­nek még 1 óráig. Amíg számoltunk, addig hét volt. Nem elhamarkodott a következtetés, hogy Mohácson, a terv városában szívesen nősülnek az emberek. A születési statisztika is erősen emelkedő vonalat mutat. Kz- i zel ellentétben a halálozások száma gyre kevesebb. Mohácson úgylátszik fősen ragaszkodnak az élethez. Tíazúg képet festenénk, ha a „pros- lerity“ szót használnánk, mert a vi­rágzás a természetben mindig az idö- eges elhalást követi. A mohácsi ,prosperity“ pedig a hároméves terv alajából éppen csakhogy kisarjad- ;ott és a virágzás korszaka ényegében csak ezután következik 'z ötéves tervben, de ezt a virágzást semmiféle elhalás nem követi, mert i szocialista termelésben, népgazda- lágban ismeretlenek a válságok. Ebben az évben kezdődött a ta­paszon és erős félévvel a terv elé szaladt a mohácsi kombinát építke- :ése. Pontosan úgy. ahogy Rákosi •Ívtárs mondotta pénteki nagy beszé­lőben: „Terveinket úgy változtattuk neg, hogyha tennivalókat, amelyeket L050 végéig akartunk elvégezni, jó 'élévvel előbbre hoztuk.“ Mohács, az álmos dumaparti kis­városi, kezdi megszokni az alkotás­nak ezt az új tempóját. A 10 darab háromemeletes munkásbérház egy része éppen ‘tető alá került. Do a tervek 1 szerint ez év végére beköl­tözhető állapotban lesz mind a 330 lakás Gyökeres szakítás ez a múlt hagyo­mányaival. amelyek úgy diktálták a megközelítően hasonló építkezést, hogy előbb a gyár épül, aztán ha lakkokat építenek melléje munkások számára. Most fordítva történik, mi­velhogy ..Megforgattuk az egész vi lúgot“, előbb épülnek a kétszobás fürdőszobás munkáslakások és ami kor a munkásoknak rendes otthonuk van, kezdenek hozzá a gyártépités- hez. Ezzel párhuzamosan két hatalma munka folyik. Egyik a takóíeíepfő a Dunáig vivő szennyvíz főcsatorna másik pedig az őt és féílciloméie hosszú betonút építése a gyártelep nek szánt terüfet peremén. Ez utóbb rész-e a Mohács—budapesti <r beton útnak, amely Budapestrő! kiindulvi valahol Tolna megyében épül. A csa toi-na hossza nem sokkal rövidebi: m’nt a betonúié. Nagy munka mini a kettő. De az emberek megszokták hogy a magasságokat nézzék. Tény hogy a háromemelet magasságba fel szökkenő falak tekintélyesebbek, min A mátomi középparasziot, akinek «dvarán üfünje Fkxs Istvánnak hívják. | Először I időjárásról esik szó.----- ' — Kéne már az cső, — ál lapodunk meg mindenek előtt. r— De pzért lehet szántani — mon- ■doro. — Vetni is, — teszi hozzá. Ugylátszik ebben is egyetértünk. Engem azonban tulajdonképpen nem is ez érdekei. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez a dolgozó paraszt itt párttag, nem is foglalkozik valami aktívan politikával. Miért jegyzett mindjárt az első nap 1000 forintot? — Van egy félórája, hogy itt nyu godlan üljön, míg a hovak esznek? — Van. * — Akkor elmondom. f Siéaszc meg I ff1 ar- Elállói. ^----------------U Ugy-e elcg $ na gy. Belefér néhány jószág. Most^ van is benne. Négy tehén. Na meg <f ez a két ló is ott szokott álíni. Hite ebben az istátíóban, amikor vége lett J a háborúnak egyetlen nyomorúságos J! tehén rágta a szalmát. "* a 1 Más nem maradt. Úgy rúg.dt eli! felettem a háború, hogy elvitt úgy ^ szólván mindenemet. ál Kölcsön lovakkal kezdfem el r szántani, s valahányszor rájuk néz- £ tem, mindig belém sajdult a fájás: mi-\ kor lesz „ekem ilyen? Talán ío-e . . . ? A ztán , beteg lett a tehén. „Le kelt V vágni mondta az állatorvos Pé-V esi mészáros vette meg. kaptam ér }■ te egy jó marék pénzt & u pénzérté mádnak egy zsák korpát. fi — Mondjam azt, hogy őrültem, ami-<! kor nem sokkal ezután meghaítot ő tun, hogy új pénz lesz? Ncm örül-? tem, féltem tőle. Én megértem már a J pengő születését, tudtam mit jelen ^ tett az nekünk 23-ban. Mo-stmár tu 4 dóm, mennyire alaptalan volt a féléi ő me-m. Lett mindennek rendes án ésá sokára már saját lovaimat fog ^ Ism a. saját kocsim elé. Utána vettem v egy üszőt. Fölneveltem, eladtam. Kot-^ töt vettem helyette. Ma négy van. f. ,---------------------------------------- t I —■ Oolgozf.im soUaí de i ■" rasztnak» nly-in a munkája, hogy közbe van^ iocje gondolkozni is. És én mennél^ iöbbet gondolkodtam, annál inkább^ rájöttem, hogy ez a kormány az én^ kormányom, ez a rendszer az cnf rendszerem. Már nem tartottam tőle,^ már azon az újon voltam, hogy sze \ ressem. " ? — Aztán egy nip szerelők jöttek a” faluba Póznákat állítottak fel, a póz­nákra én is azok közt voltam, akik azt mondták mindenkinek, amikor el­mentünk egyegy viílanydúc mellett: — Látjátok, mit ad nekünk a 3 éves tervi — Bevezettettem a lakásba, az is­tállóba, meg az udvarba kei két lám­pát, meg egyet a pajtába is. — A választások előtt, a Párt meg­ígérte, hogy -kapunk autóbusz-járatot. Megkérdeztek tőlem: hiszem-e? Azt mondtam, bogy jobban, mintha én magam mondtam volna. — Júniusban, nem egészen egy hó nappal választás után fordult be. először az autóbusz Máíomba. Bol­dog voltam, hpgy azok közt lehettem, akik, azt mondták ennek láttán: — Na ügye? — Aztán arattunk, csépeltünk, elég szépen lett mindenből. Tegnap pedig eljött hozzám Szíós Béla, hogy je­gyezzek tervköicsönt. Ezer forinto-t je­gyeztem. Ki ií- fogom fizetni. Mikor aláírtam az ivet csak annyit mondtam: „Én is meghálálom” s itgy éreztem, mintha az anyámnak törlesz­tettem volna, amiért fölnevelt. Békés Józspí. ÍZ Mancsaly (ezelőtt Mikics) pczsgősvacsorával iinne- liíe meg az államkölcsön meghirdetését. Pohara össze ccant a plaítnahajú Médy poharával. Aztán, hogy üre- i letette, áldozatkészen tekintet! a platina-csodára: — Ha beüt — amint gondolom —, villát kapsz skuci. „Mókuci“ olvatag pillantással reagált: — Neked ne ütne be Csali, hiszen nagy vagy! Ncm is lett „hiba egy se". Csalinak tényleg be­ült, mert Darányi okos ember, de Csalit se ejtették fejére. Alapjában meg is volt elégedve a dologgal, szomszédos megye lankái között nagv kincstári épít- zés indult, — ő kapta meg. A Tölténygyár építkezésé- I is ő volt a „legszerencsésebb“ ajánlattevő. ..Mókuci“ ;gkap!a villáját pazar házavató ünnepség kíséretében. :t volt a belügyminiszter Is legfrissebb babájával Megrágalmaznánk azonban Mancsatvt, ha elhallgat- ink, hogy ő tisztes, Uözbccsülésbcn átló családapa is. slcségcnek ellágyulva mondogatta szabad estein: — Holnap hozzákezdünk egy új bérfc'ázltoz. Neked item, Adél. Amikor az építőmunkások bérkövetelését zökkenő Ikül, kiparírozta, termeskocsit építtetett magának a AV.nál. Neve fogalommá vált. És egy napon így top­ul be a családi szentélybe: — Kezedet csóko'om Méltósága® Asszony! Kormányfőfanácsos leit. Mindezt köszönhette az ál­^'kölcsönnek, amely a leg jótékonyabb hatást gyakorolta ancsalyék életszínvonalán. Dicsérte is váltig a nagy- erű öttetet: — Minden héten egy államkölcsön és ké: rab Darányi! Élete legnagyobb tragédiája az volt. liogv ttzenötö k bérházát már nem fejezhette be. Ma könnyes bá. Mai emlékezik a srép napokra és undorra! kapcsolta a rádiót, amikor a Tcrvkölcsön felhívást Lemondták. —- Ez nem a ..mi“ köicsönünk — sziszegte. — Je- ■ezzen az öregapám! az 5—6 méter mélyen húzódó és ke­mény munkával épülő csatorna, vagy a kukoricás között hatadó betonút, pedig az a sokezer tonna ketont amit mindkettőbe beépítenek, heggyé halmozva felér a munkásbérházak arányaival. Hát még ha azt vesszük szemügyre, hogy ez utóbbi két munka a Maga»- • építő NV munkálataihoz kapcsolódva mit jdentett Mohácson és környé­kén munka erőgazdátkodásban. Még Mohácson tartózkodtunk az uionnan felszerelt hangos híradó szolgálat kétszer is szétharsogta: „Segédmun­kásokat keresünk a kombinát építke­zéséhez. Jelentkező a Munke erőgaz-, dálkodási Hivatal Kirendeltségénél." Fentjártunk ott. hogv a munka­nélküliekkel beszélgessünk, de ilyent nem találtunk egyet sem. Kétségtelen tény nz, hogy Mohácson és egész ‘környékén teljesen megszűnt a mun­kanélküliség, sőt mint azt Rákosi elvtárs is mondotta, és ez érvényes mohácsi viszonylatra is — munka­erőhiány mutatkozik. Nem egy mo- háoskörnvéki 6—8 holdas, natívobb családé dolgozó para-zt , vállalt munkát a Kombinátnál. A jó kereset mclíett nem kis büsz­keség, ha valaki a kombinát meg­építésében a maga munkájával részt vesz. Nem szabad azonban említő- nélküf hagyni azt sem, hogy mind három nemzeti vállalat nagyszerűen éfeímezj dolgozóit. Napi 4 forintért egésznapi élelmezést nyújtanak, amelyben a feggyakrabbak a pörkölt vagy a székeíygufyás ebédek. Ott­létünkkor éppen a vacsorát állították össze. Szombaton mindig h;dcg va­csora van. Ez mi így afakuít: 5 deka vaj, 15 deka sajt, fél kiló szöfő és 20 deka kenyér. A tervnek ez a legnagyobb be­ruházása már „csirájában” is érez­teti hatását, nemcsak az iparban és kereskedelemben, hanem a város háztartási helyzetében is. A mun­kástömegeknek kifizetett munkabér tekintélyes része a város gazdasági életének vérkeringését duzzasztja, de jelentős'adóbevételt is hoz. Az elmúlt évben a város adóbevétele illetményadóban 465.000 forint volt, közadókból pedig 2.027.000 forint volt. Ezzel szemben az idei év szep­tember végéig illetményadóból 1,360.000, közadókból pedig 3,120.000 forint folyt be. Az illetményadó, — ami az alkalmazottak, tehát a dol­gozók számának megszaporodását jelenti — megháromszorozódott, a közadóbevétel pedig 50 százalékkal emelkedett. Legalább ekkora jelen­tősége van azonban a hatalmas ará­nyú munkának I a tömegnevelésben. jAz itt foglalkozáshoz jutott munká- 'sok tekintélyes része azelőtt — és * itt főleg a faisi dolgozókra gondo­lunk — a kultúrával, az élet érté­kesebb javaival semmiféle kapcso­latban nem állott. Ma ezek a dől-, gozók a sport minden ágát műve­lik, kedvük szerint olvasnak, elő­adásokat hallgatnak és részévé vál­nak a munkásosztálynak és harco­saivá a világot formáló marxista- [ leninista elméletnek. I Ennek hizonyítékát szolgáltatja az la felviharzó lelkesedés, ami a terv­[ kölcsön jegyzésnél mutatkozott meg. A kombinát, dolgozói 436.000 forin- J tot jegyeztek le a jegyzés első két r napján. De Rákosi elvtárs beszéde 'óta megkezdődtek az utánjegy zések, t Megértették a dolgozók azt, hogy Jók, akik munkáink révén aműgyis ? legközelebbi érdekeltjei az ötéves J tervnek, példával mutassák mcgel- J kötelezettségüket a többi dolgozók i felé. it Ruzsifs Endre t ------------------•--------------­t $7 01*1 Í t into crodni^iiyrk Kispest—MATEOSZ 1:1 (1:1), A Kispest nem ió formát, mutatott és J ha a MATEOSZ a multheti formá­iban játszik, győzelmet arathatott I volna. 9 Elörp—Debreceni Lokomotiv 3:3 * '1:0). XT? I. osztályú labdarugó mőr­I közős. ! Moszkvai Dinamó—Sr párták 5:4. Í f '«zombaton délután játszották le, * moszkvai Dinamó ős a Fzpartsik rsa- ^ -'-»t.-i közötti ha inoki labdarúgómér- í közőst. A mérkőzés nagy küzdelem I után a moszkvai Dinamó 5:4 a-án'-ő I ,/vi%A|mAvol vAitt/ÍiIdIK * Holnap jokor kvlek fitim— mondla rekele Hudolf\ ilmunkás a feleségének és elkatttntolta a rádiót. — fíöp- j ggűlést /ártunk, valószínűleg kölcsönjeggzési versenyre 1 hívjuk ki a: iskola építkezési csoportot. Túl akarjuk je-1 gyezni nz eddigi jegyzést. Mit szólsz-? Elég lesz, j\n még! kétszázat jegyzek az eddigi ezerhez? Tedd. ahogy jónak látod — felelte az asszony. —j .4 konyhapénzböt valamit én is hoozálcszek. Ne mondják, t hogy mindig esők a férfiak mutálják a példát ■ . | Antikor másnap délután betoppant, mindjárt meglő-) bagtatta a papírlapot: ) Idesüss. itt nz igazolás! Tíz darab százforintos < nyereménykötvényt és egy kétszázast jegyeztem. Kis csn- | lórii házunk is lehel, ha nvn-lfn jól megy és kihúzzák. | Keked meg biciklit veszek, békás — nevetett n fiára. De I Téged sem hagylak ki. ha hrö1 a szerencse. VI konyha-1 bútort kapsz! < ár asszony elnézően mosolygott: ( — Ne folytasd, mert még a végén egy autóbuszt isi veszek I .izédre nz ember mindennap új hírekkel jött haza. 1 — Befejeztük nz iskolát, öt munkásbérház építésé hr I fogtunk M > ni falazás! mádat vezettünk be. — Vana ilyesmit mondott: 1 Ké tizeid a Ifo/fherhan ma ünnepelték nz ötezredik I Iraki or elkészül1 ét. Az asszony meg Hiténekkel renlikázott: — Olcsóbb lett n harisaim, i'rtlem neked három in-1 get, magomnak egy pár cipőt. Már jól benne jártak nr énben, amikor kezdték hozni a tnpnk a tervk/Hcsnn kötvények sorsolását. Feketévé izgatottan böngészte nz újságot. R/rom; még el is hatvá- nyttll, amikor megpillantotta, bogii a ,10095-ns számú köt­vényI 50.000 forintos nyereményt kisorsollak. Ez n- kötvényük! ) Es elfutott az urához. < — Na mit mondtam — büszkélkedett Fekete —( fgnz. hogy nem a főnyeremény, de így is iá. Megvesz-1 szűk mérés az autóbuszt! I — Inkább orrá! beszéli, mikor megyünk el megnézni( a konyhabútort meg a biciklit Eajcsinak. E: az első i — .4: ám! De azt se felejtsd el, hogy holnap estére( hiúd meg a Juciikat, ünnepi vacsorái csapunk! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents