Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-18 / 242. szám

f&*3 OKTÓBER J£ NAPLÓ éra alatt stégy Isold vetés! A vizslaki „Terv-brigád“ felére csökkentette a vetés költségét A mtilt b« T&I*meiyik napján történt, hogy ** Oiettd gyűlésen el­határozták * gazdaság munkásai: húszadikára befejezzük a vetést. Ez macában határozatnak is szép volt, hát. mégha azt vesszük, hogy ezeket a macnk alkotta törvényeket min­dig:, minden körülmények között a gyakorlatban is végrehajtják a.z ál­lami gazdaság munkásai. Csakhogy az idő a nyakukon ült és érezték, hocv uapy erőfeszítésekbe kerül • határozatot pontosan, időre megv.nlé- sitanL Amíg a nagy monka teljes lendülettel folyt, az üzemi három- wög, a brigádok minden embere lá- isasaa gondolkodott; hogyan lehetne zagíteni önmagokon, hogyan lehetne megnyerni a versenyt egyik brigád­nak a másikkal, egyik üzemegység- ónk a másikkal szemben. Elmúlt egy nap, hajnalodotí a roá- dkra és nem volt olyan ember Sátor­helyen és Vizslákon, aki jó gazdá­hoz méltóan ne törte volna a lejét valami megoldáson, hisz több, mint «serkétszáz hold búzavetést kellett időben elvégezni. Egy traktor ulán három vetőgép SfnrnkA közben a hhtalmas kuko- rieaszár kévéktől tarka táblákon, vagy munka után a DÉFOSZ-bap, a szövetkezetben, az irodában új ötle­tek születtek, míg a második napon Kovács Vinczo elvtárs, a sátorhelyi kovácsmester előállt egy jó ötlettel: — Elvtársak — mondotta. — No kínlódjunk mi a fogatos vetéssel, így géppel. Akasszunk a traktor vt.án három vetőgépet. Gyorsabb, meg olcsóbb is. És bemutatta a sajátmaga készí­tette húzóberendezést. Vetettek is ve­le, de nem volt tökéletes, mert a traktor után akasztott három vető­gép nem volt rögzítve, ide-oda járt, görbe sorokat hagyott maga után. Látták ezt r vizslakiak és a ková­csok brigádja, a .traktoristák, bogná­rok csapata egv teljes éjszaka és nappal után, sok-sok vasmelegítéssel elkészítették a húzóberendezést A kérőm kúszcsoroszjrte vet.őgcp, mint valami lúd vas szerkezete, szorosan egymás mellett gördült a E 50155-ös traktor mögött, széles csíkban hu! latva a nemes magot Nem nyugod­tak bele, amíg ki nem találták ezt az új vetési formát hogy könnyeb­bé, olcsóbbá és gyorsabbá tegyék a vetést Tudták, hogy saját maguk­nak, egymásnak, államuknak tesznek jót Kint volt mindkét gazdaság apra­ja-n mell (a. A virágcsokrok egymás t füzérben lógtak a gépekről, a trizl:tor pajzsán a díszes Vörös Csillag virított két vörös zászló kö­zött. Ünnepe volt a környéknek ez a nap. Most már negyedik napja folyik így a vetés, a traktor után három nagy vetőgép kúszik és mindegyi­kein egy „gépfaros” eposzista vi­gyáz, hogy ne duguljon el a cső, egyenletes legyen a vetés. Mindhár­man boldog mosollyol állnak a kis padkán és számolják a gyors for­dulókat. Vidáman néznek össze néha Haraszti Gyurival, a traktoristával, szemükből büszkeséggel tüze! a tudat: újat, az eddiginél jobbat és eddig ismeretlent mutatnak most be. Büszkék arra, bogy az 6 brigád­juk kezdte el e vetésnek ezt a for­máját Síelnek te, méltók akarnak tenni jelszavukhoz: Előre „Tervbri­gád” az 5 éves tervért! Már nem nézik az óra percmuta­tóit, tudják, mennyi a teljesítmény. A nagy teherautó alig győzi hor­dani előttük a műtrágyát, alig tud­ják szórni és a két gézekéhez se- hogysem elég a víz, pedig két lajt- kocsi is hordja. A hármasban vető traktor mindig nyomában van az előtte haladóknak. Ég a munka, győzött a józan ész, a gép. a mező- gazdasági munka nagy segítsége. — Magam sem hittem volna — suttogja Kovács Istvánná brigád- vezető, amint a forgón éppen ga­bonát töltenek a „farosok” a gép­ládába. — Egy óra alatt négy hol­dat vet, Hz órában nepj/ven holdat. Ki hitte volnál A Pért leleplezi a csalókat, ezt bizonyítja Simor Dénes esete Páritteh Központi EUenőrzS Bizottsága most rántotta le 9 leplet, a dolgosó nép egyik veszedelmes ellenségéről. Gazdasági életünk kár­tevői és haszonlesői sorra nyerik el méltó büntetésüket, Pártunk lelep­lezi azokat, akik a nép ellen, saját piszkos érdekeiket szolgálva törtet­tek élőre és megrabolták a dolgozó kát. ,Igy számoltunk mi* A vizsláid üzem és Sátorhely ver­senyben áll egymásai, a vizslakiak most Sátorhelynek segítenek. Köny- nyen megy, most már van idő. És mindenki örül az újításnak. Azért is, mert ők maguk találták ki, de főleg, mert most tanultak meg igazán számolni, most látták meg azt, hogy így van igazán ér­telme a munkának. Mindenki el­mondja, traktorista, „gépfaros”, vagy mezá brigádos, hogy a számolás, a fehéren fekete mutatja: egy vető­géppel három lóval, három emberrel napi nyolc, holdat tudtak bevetni. így, három vetőgéppel, traktorral tíz munkaóra alatt negyven holdat vetettek és csak egy traktorista, meg a három gépfaros kellett hozzá. Ugyanezt egy nap alatt öt lófogat, öt vetőgép, öt kocsis, öt lóvezető, öt „gépfaros” tudja csak elvégezni. Az új módszerrel egy hold költsége hat forint 30 fillérbe, a lófogatnál tizen­két forintba kerül. Majdnem még- cgyszer annyiba! — így számoltunk ml — mondták a brigád tagjai. J61 számoltak. Právttz Lajos Cfxliralkőzds a tujtujőrlf, emberi íídije 'Ey. sbrdlgeti rendőrőrsre nép mini nap nagyobb számban jönnek jelent­kezni azok a sváb nemzetiségű dolgn. zófc, akik számára a rendelet biztosít­ja «1 eddigi korlátozások megszűnését. Gimst István napszámos is most tett eleget jelentkezési kötelezettségének. Megkönnyebült, felszabadult arccal jön kifele, mint aki egy negyetekért rakott le a válláról. S valóban ez is történt. A bizonytalanság nyomasztó érzését szüntette mag számára ez a rendelet, mely kimondja, ba valaki kitelepítésre is volt ítélve, de ha most a kitelepítés lezártával Magyarországon tartózko­dik, akkor nem esik semmiféle munka­vállalási, vagy JakóhélyváHortatási korlátozás alá. — A felszabadulás óta nem voítam ilyen boldog — mondja. Ügy £rzem, végre én I« felszabadnltnm. Becsületes jó munkával akarom meghálálni ezt a hatalmas jótéteményt. Közben állandóan jönnek a többiek is jelentkezni, másók pedig jönnek ki a rendőrőrsről. Felben János, Fciber Antal, Bauman János, Róth János után még számosán jönnek. Schüler Mii iái y szintén napszámos, ő is most jelentkezni a feleségével. Azok, akik eddig annyit szenvedtek a kuták ön­zésétől, kizsákmányolásától. A hála, az öröm sngárzik mindkettejük arcáról. Ügy fogják egymás kezét mintha irat­kozni mennének. S azt is csinálják. Feliratkoznak az új, nyugodt emberi életre. A munka életszükséglet és gyönyörűség Szldorenko, Sztyepanov, Andrej- esúk gyakran beszélgetnek, vitat­koznak. Félrevonulnak a „Vörös Sarokba” és kifejtik gondolataikat. Lesz-e különbség a szocialista és kommunista társadalom között? Mit gondoltak elvtársak, a kommuniz­mus talán valami egészen más do­log, mint a szocializmus? — Sem — mondotta Sztyopa­•KiT — A kommunizmus a szo­cializmusból fejlődik majd ld. Én nagyon szeretem a munkámat és sokszor éjszaka is azon töprengek hogyan tudnám gyorsabban és job­ban elvégezni. Azt hiszem, nálunk ezzel mindenki így van, de mégis, ma még a termelékenységünk nem olyan magas, mint majd a kommu- msta társadalomban lesz. Ez a kettő nem választható el egymástól, minél Jobban dolgozol, minél többet ter- meléz, annál hamarabb fejlődünk előre és megyünk át a szocializmus­ból a kommunizmusba. — Ez Igaz — bólogatott Sztdo- penko. — Ma úgy van, mindenki a munkája alapján részesül. Közel vagyunk azonban már ahhoz, hogy — amint Sztálin elvtárs mondotta — mindenki szükségletei szerint fog majd kapni. A legjobb azonban, bogy a murika is életszükségletté vált nálunk és mésginkább azzá vá­lik. Sokszor olvasom, hogy a kapi­talista államokban a munkások kel­letlenül dogoznaik, ami érthető, mert kizsákmányoják őket. Én, ba reggel felébredek," örömmel öltözöm és amikor bejövök a munkahelyemre, minden egyes tárgyat szeretette! né­zek . végig. — Mert ez már mind a mienk — szólt közbe Andrejesuk. — ßn dol­goztam a cári időkben is. Akkor nagyon keserves volt. A feleségem mostanában mindig azt mondja: '"óéven más ember lettél. Azelőtt csak hallgattál és lógattad a feje­det. Most meg, mintha egyre fiata­lodnál — öreg. Vidám vagy és bol­dogan tervezgetsz. Azt mondosa neki, ne bánd minden még szebb lesz, a kis ház is, amit tavaly építettünk. És nem­csak nekem lesz autóm, aki sztáhó- novísta vagyok, hanem mindenki­nek, aki messziről jár be a gyárba — Hál a- pénz? — kérdezte Sztye- panov. — Az megmarad? — Megmarad, legalább is az els< időben. Sztálin elvtárs rámutatott hogy a szabad és elvtársi munka ; jövendő társadalomban majd vala­mennyi szükségletnek épp olyai eltyársi és teljes kielégítését fogj; maga után vonni. Amikor ez meg­valósul, akkor a pénz fölösleges.? válik, de addig elengedhetetlen fel­tétel, hogy a mi szovjet rubelünl erősödjék és még jobban megnőj- jön a mi szovjet kereskedelmünk Ezért is kell nekünk napról-napr; jobban dolgozni, jobban és erednie nyesebben. — Hát igen — mondotta Szidó vejiko — Mi örömmel dolgo zunk, nem is tudnám elképzelni a életemet munka nélkül. A burzsoá! elgondolni sem tudják, hogy m annyira más emberek vagyunk Szovjet emberek. Mi szívünk min den szeretetét, egész lelkünket meg mutatjuk a munkánkban. Gladko- „Eskü”-jében ' Csaronov így beszél „Szeretem a munkapadomat, szere tem a munkadarabokat szépen !e veszíteni, annyira, hogy úgy játsz sza-nak, éljenek a kezemben, mint művészi alkotások. Nem ismerői nagyobb gyönryörűséget, mint az tudni, hogy ezt én készítettem, e nem puszta fém, amelyet a maró géppel gépiesen megmunkáltam, ha nem a lelkem egy darabja. Ez a Pn TD AID ImfnfóoQ? rv» ne ó 1 m o f lan éjszakáim gyümölcse.” íme, elvtársak, ez a szemlélet, ez a gon­dolkodás, az alkotóképességnek ez a megnyilvánulása, amely már a szó cializmpsban jelentkezne, kifejlődik a szocialista munkaversenyben és általános szabállyá lesz majd a fej­lődés későbbi tokán. Simor Dénes Api(észmérnök «rom­nak t karrieristáknak a típusé: köp. v«seMe, akik ellenállás»' nem tűnő fel­lépésükkel és a Párt programjából el. tulajdoni lói; szólamokkal tévesz‘.er»k meg mindenkit. Pécset: e felszabadulás trtári évek­ben txr. építőiparban munkán é'kü'í ség cs lakáshiány uralkodott. Erre alapo. zott Simor Dénes, amikor előtérbe lépett nagyvonalú í érvéi vei és az épí­tőipar hallatlan fellendítéséire vonat­kozó ígéreteivel. Az egyszerű mun­kások örültök, hogy vátóki megoldást hoz a problémáikra é® megbízlak ben. ne. Először a drávámén’,i rocnházatk újjáépítésének a megsze vezésére ka. pol.t megbízást, később pedig Ígéretei­vel sikerült elérnie, hogy a pfesvidéki bányászok lakásépítési szőve tke.ze'et alakítottak. Azt ígérte a bányászok­nak, hogy egy.egy modern családi házat 17—28.000 forintos kékséggé' épít fel. A szövetkezet ennek sz fgé rétnek az alapján alakult meg 300 családi ház építésére. Simor szélhámosságai Alighogy a szövetkeze': tnegaUakub és o bányászok befizették ez első üz­letrészeket, első dolga volt, bogy a szövetkezet igazgatóságának „bebizo. nyitotta”, hogy munkájáért neki 180.000 forint Hr. trónban 6 ebből nagylelkűen csak 70.000 forintot vesz fel. Aztl'in megkezdődött az építkezés. Simor Dénes már előre tud:», , hogy ígéretét nem tudja beválton}. Ezért az építő vállalatoknak azt az máskáét adta, hogy , Igyekezzenek minél több házat megkezdeni és ősszel befejezetle­nül hagyni. így akarta biztosítani a. nagy eredm-é nyék és nagySlemO épííőmun&a lát. szatát, előre számítva arra, hogy 1 befejezetlen házak befejezéséhez ál fenni segítséget fog kapni, — Az igazgatóság néha, furcsállotta Simor Dénes rendelkezéseit — mond. ja Kovács Sándor, a bányász!ákásépf. tő szövetkezet volt igazgatója, de olyan meggyőzően tudta előadni terveit és érvei: és mindig összeköt tetéseire hivatkozott, úgyhogy az igazgatóság gyanutianul engedett ne, Jri végül. így sikerült vásároltatni a szövetke­zettel luxusautót saját használatára és három teherautót, amelyekről azt mondta, hogy a veiük végzendő bér­fuvarral a szövetkezet behozza kiadá­sait. A bérfuvarok bevételei azonban nem a szövetkezetét gyarapították, a gépkocsikból csak a költségeket vi­selhette a szövetkezet.- Nem is sz volt a célja Simor Dénesinek, hogy a bá­nyászok szövetkezetét fellendítse,Sok­kal nagyobb gondot fordított csődbejt flott kereskedők kisegíté­sére és természetesen a saját zse­bére. Meszestelepen — Simor Dénes Ígé­retei ezerint — 300 ház épült volttá fel. Az erre a célra szánt öt ér> félmil­lió forintból azonban csak 64 készült d, a többi pénz ráment Simor mérnök „egyéb cél­jaira." Az olyan költségekre, mkrt mit Szőnyí Oszkártól vett ablaküvegek háromszori kle-odasz állítgatása és összetöréí«. Hosszú Sándor mükőgyárosnak a csőd. bői való kisegítése és más, az építke­zést nem szolgáló kiadás jelentett. Az új házak lakói nem tudják miért lett az öles ónok ígért ház olyan drága, miért lett az ígért 17—28.000 fo­rint helyett 60.000 forint, amit a havi Gzáx forintos részletekkel 50 évig törieszthetnéuek. Most meg­tudták ők is. Az egyik ikeriakásOs házban teklk Acs József és Horváth István családja. — Olvasták, hogy mit csinált ez a gazembert Simor? — szólt át Acsné Horrrungékhoz. — Nemcsak olvastuk, látjuk 1« — szólt vissza Hormmgné — nekünk kerítést is ígért a házhoz, de nem kap­tuk meg, azt már külön kellene fi­zetni. Az ajtót meg úgy csinálták, hogy ha esik az eső, befolyik a viz. Simor azt mondta egyszer, hogy csi­náltassunk elépe üvegverandát. Persze azt is meg kellett volna külön ftzetnL Körmére nézett a Párt Simor Dénes ugyanis a vele jóba- rújságban álló tőkések nagyobb hasz­nára, ilyen külön munkákat is csinál­tatott, amit aztán a bányásznak kellett megfizetnie. — A Párt most körmére nézett * szélhámosnak — vonta le a következtetést a két bá­nyászasszony — többé már Hyenftfc sem fognak a ml bőrünkön élösködrrii • Ezt állapították meg Essterék, Bodoréit, Bukovszklék és a többiek is, akik ezekben az új házakban laknak és olvasták a Párt Központi Ellenőrző Bizottságának közleményét, A Párt a körmükre néz a csalóknak, nem hagyja, hogy megkárosítsák a dolgozó népet és kátyúba vigyék terveinket. A Párt éberen őrködik a dolgozók érdeket' felett. A befura­kodott ellenségeiéről a munkásosztály élcsapata lerántja a leplet és a nép állama sem késlekedik megbüntetés sükkel! TÚLTELJESÍTETT VETÉSTERV szemlélni (A föld azé, akt megműveli!). Fürje* váratl'L. nul belemerült a Szabad Nép egyik, lüiö-btli számába. 1 Néhány perces faggatás áfán kiderült: még csak 900 hol" dal vetettek el, azt is mind , búzával. — Menyi a búza ve­téstervetek* Í5Ö! vágta ki . büszkén Pacsirta. Megdupláz­tuk! Micsodaf nézett nagyot . Potyka elvtárs. — Mi or* , hogy megdupláztuk kontrá- , zott a másik: vezetünk a li- pickepusztaiak előtt. 80 srá- . zalékkal túl is teljesítjük a jövő héten. Mindössze egy áráig tét* | 1 oft amíg Potyka elvtárs Ide t fejtette: a vetési terv arra való, hogy pontosan teljest!- , sék, a rozs helyett éppúgy nem szabad búzát vetni mént ahogy a kukorica helyett 1 vem adhat a malackendert. ■ F.zrn aztán nagyon eiszomo- 1 radoft Pacsirta is, Fürjes is. 1 Búcsúzáékor meg is jegyezte a titkár: „Ti csak leszalad- ' iák ide, clot őrs és tönkre 1 lesztek mindent... olyan jól • álltunk és most megette a \ fene.” 1 Papíron, elvtárs. pnpíron. .. vigasztalta Potyka. Javaslom, - hogy nézzétek meg minden .■határozatotokai meg verseny- . jelentésiekét és ha mim! csak 1 ennyit ér ... használhatjátok : amire akarjátok. (-1 -j elnököt. Hat először Is ma­guk . úgy szervezték meg, hogy mindenkinek az orra plá tartattak egy cédulát, írja alá, a többit majd meg­mondják a gyűlésen. He a gyűlés elmaradt, mert Szitvá- sióknál szüret volt és az egész vezetőség odament kiértékel­ni az új bort. Így van-ef — így, pislogott szomorúan a két vezető. Nahát. Hogy csi­nálták azután? Nem volt itt sok baj mondta újra büszkén Fürjes. Nem a mi ■munkánk ez, azért van itt jegyző. Szépen kiszámítottuk vele mennyit szántson-vessen egy-egy, az­tán megírniuk a cédulákat és kivitte a kisbiró. Háziagitáeiá volt? — Nerr, krll a mi dolgozó parasztsá. Ságunkat félteni, legyintett fölényesen Pacsirta — kiesi, morognak ugyan, de dolgoz­ni nagyon szereinek. Még r Polákok is megcsinálják i dolgot, mióta irányt vellünl fokozott termelésre, hiszer ez döntő fontosságéi központ kerítés. Mennyit vetettetek? szaki tolta meg az eiradalnt Potyka Sajnos, válasz' nem kapóit Pacsirta clvlárs a falon lúgé lltiő-bcli plakátot kezdti — tévesztette el a funkcioná­rius nevét Pacsirta — mi nagyszerűen megszerveztük a dolgot. — J<5 mutasson egy páros versenylapot — mond. ta a vendég. Ügy lett. óz űrlapon ott tündöklőit Liptói János ne­ve. Kihívom Túrós Pétert versenyre ... mondta a szö­veg. óz aláírás valódi volt, hiteles. — Hívjátok csak be, elvtársak ezt a Liptóit — mondta Potyka. Hát Liptói uram, mit is vállalt maga r.zzrl a verseny felhívással? — fordult a belépő zömök férfiú felé sugárzó arccal. — Tudja a fészkes. . . hall­gatta illendően a dolog vé­gét Liptói. Odagyiittek hoz­zám amint kifele jöttem a körből, aztán azt mondta a János — itt Pacsirtára mu­latóit — írjam alá, a többi nem fontos. Nem sok nyomozás kellett ír dologhoz és semmi külö­nös I udo mány nem kellett hozzá, hpgy megállapítsák: Mazsolám hajol: vannak az őszi verseny körül. — He clvlárs. nincs itt semmi baj — próbálta menteni a: ügyet n HEFOSZ-elnök, Fürjes. Megszerveztük... Állj, intette le Potyka az ) Pacsirta elvtárssal. * mo~ t es ólai pártszervezet litkárá- I ont madarat lehetett volna f Ingatni egész nap. Hiadalnm. srin járkált lc-fel és körül­belül olyan arcot vágott, i mintha a kínai néphadsereg J helyett ő foglalta volna el, a 'eszem azt, Nankingot. Erről ^azonban szó sem volt, mind­'s össze annyi történt, hogy a f szántás-vetési verseny állásá­éról igen jó jelentési küldött é ci Kenyeres-Krumpholz. a f jegyző. Amikor pedig n Népi i bizottság ülésén megkérdez- i 'ék, miért a jókedv, félváll- f rád vágta oda: „Végre sike- y rü’-t. Elsők leszünk a megyé­dben, aztán most beszélhet, j aki akar." f óira a jelentést illeti, Mo- r csőin valóban ragyogót pro. t iujzeílt. Potyka clvlárs ter- ^ melési felelős azonban ennek f a ragyogásnak láttán égnek f emelte ökleit és fenyegette f részint az őszi felhőket, ré- V szint és főleg a moesolai vé­tói bizottságot. Aztán autóba t üti és zsebébe dugta a run- \ '■soliuk jelentését. Félóra múlva már Pacsir- á'a elvtárs orra elé tartotta a é arvezetes papírost. Hát dv- é 'őrs — kezdett rá, — hogy f is vagyunk ezzel a szánlás- f vetési dologgal? * — Nézze, Harcsa elvtárs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents