Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-15 / 214. szám

SS w a f h 6 MEG A NÁCIKNÁL JÓSBAN UTALJUK TITOT ■Délsalév d©Igoaé parasztok mog^otéss©! beszéhok && imperialisták bér©sse©!s,©l Egy község «* többi közül. Oíyun, mint msjdnein minden baranyai Köz­ség; A házak díszítése, * férfiak fe­kete bársony nadrágja, az asszonyok rövid, bö szoknyája, a fejtendő alól Mkandikáló jellegzetes hajviselet azon­ban elárulja, hogy a község lakossá­gának túlnyomó része délszláv. Az egyik ház szérfiskertje fölél a cséplőgép egyenletes bugása kicsit tur- esán hat aa őszies éélislánon. Hisz az emberben • esépíőgép hangja Össze­nőtt * forró július—augusztusi napok, kai. Igaz, hogy 8t »cm gabonát csé­pelnek, hanem fényéit. Most csépelték ei Vrancsics Gergelyét is. Elég szé­pen fizetett, látszik arcán * megelége­dés, mely csak akkor sötétül el, arai­kor a Rajk, majd * Tito-ügy jöu szóba. Nekünk éppen olyan ellenségeink Toltak, mint a Mfcagy&roknak Vraacsics Gcrgeíy 8 hoMas régi gazda, arca gyűlöletet fejez ki, hogy **' ember azt várja, ha megszólal még * gép zúgását is túl fogja harsogni hangja. Ehelyett lassan, minden szót átgondolva kezdi. — Mi tudjuk, hoffy Rajkék nekünk ép olyan rllenségeink voltak, mint a niappar dolgozó paraszt okmik. Tud­juk, hogy minket épúgy ismét szolga- tágba akartak taszítani ezek a bitan­gok, mint a többi akármilyen nemzeti­ségű dolgozót. Hisz talán nem így v*ui Jugoszláviában? Keserű vádként hangzik a kérdés el tanek a délszláv nemzetiségű dolgozó Parasztnak szájéból. A többiek, akik * cséplésre várnak (mert nem a gép tt'egy szérűről sízérörc. hanem idehoz­na' a többi gazda is a' csépelni való (enye.rt) hclycslőlcg bólogatnak. Mind­nyájan. délszláv nemzetiségű dolgozó Parasztok, akik azonban már eddig is ösjstán látták, hogy Titoék uralma c'ak a nyomorba, szolgaságba dönti határontuli testvériket. — Én figyelmesen elolvastam * vád­iratot — folytatja tovább Vrancsics Gergely. ’ Aki ntim tudja, hogy kicsodák 8 jugoszláv nép mostani vezetői, .az °lvassa csak el figyelmesen. Kémek, árulók uralkodnak most tál a hatá­ron. Aztán »rir« terelődik a hzó, hogy meddig fog még Tito bandája a ju­goszláv nép nyakán zsarnokoskodni. — A jugoszlávok mondása akkor az volt — idézi Vrancsics Gergely: „JMen­nél több kivégzés — annál több par­tizán." Én tudom, hogy most is így van Mennél több emberi gyilkolnak le Ti toék, menüéi többet vetnek börtönbe, árinál nagyobb lesz azoknak száma, akik fellázadnak ellenük. — Tako, lakó — úgy, úgy — bólo­gatnak a többiek. Azlán az egyik még ; hozzáteszi: — Arcin kelt nálunk Tito senkinek. Jobban gyűlöljük mi őket tán még n németeknél is. Mert azokról tudtuk, hogy ellenségünk, de róla art hittük, hogy iMM-átunk. Most látjuk, hogy sohse volt az. Jobban gyűlölik még • németeknél is, mondják. Pedig talán sehol nem gyűlölték úgy a fasisztákat, a bunda- sokat, mint ttt. Ez aztán megmutat­kozott néha igen közvetlen formában is. Például mikor Sajnovics elvtárs félbőltra vert egy volksbtmdintái. a. cépaeyeSte eí^re, hogy aeto lm sérelmünk Á tagosítás Nagyharsányban is a dolgozó parasztságot segített® Ennek a vidéknek a mondavilága azt tartja, hogy a barsányi hegy úgy született meg, hogy az ördög felszántotta, a síkságot. Valóban a h&rsányi hegyföl a t-uroayi dombig tartó dombvonulat, amely a síkság szélén emelkedik, egészen olyan, mint a földből kifordított egyetlen gigá­szi barázda. Aztán az ördög — és ezzel mi egészítjük ki a mondák kö­rét — átadta az ekét is, meg a sík­ságot is a grófoknak és a kulákok- nak. Az „Ördög“ által itt hagyott ilyen rendet népi demokráciánk vál­toztatta meg. Ilyenféle gondolatok sarjadzanak ki bennünk, amikor a községháza udvaráról feltekintünk a fölénk ma­gasodó kegy éles gerincére. Tfinkre akarlak fetin! bennünket — És most erekkel, mindenfajta fa­siszta csőcselékkel szövetkezve akar­tak bennünket tönkre tenni — mond­ja. — Vele a községháza előtt talál­koztunk, szikrázó gyűlölettel beszél 6 is Rajkék gyalázatos terveiről. — Látszik, hogy Rajkék Tiiotói ta­nultak —- folytatja —, hisz az is né­meteket, volt SS-ekct vitt a 'jugoszlá- vok nyakára. Biztos a jugoszlávok közt rtem akadt már elég. aki hajlan­dó lett volna gyilkolni és hajcsáros- kodní a parancsukra. Sajnovics János 8 hold földet ka­pott a magyar népi demokráciától, Azelőtt gazdasági cseléd, részesarató, bányász, kútásó, az égvilágon minden volt. — Míg mozogni tudok, addig har­colnék ezek ellen a bitangok ellen, akik a múltat akarták visszahozni — mondja. És a körülállók, akik ludják, hogy Sajnovics elvtárs hatódmagával 150 bundisfát zavart ki a kocsmából, akik tudják, hogy három hónapig ke­resték a csendőrök, hogy’ öt tárgyalá­son állt a katonai bíróság előtt, nem is kételkednék egy pillanatig via a szavában. — Zdrávo Mijó — búcsúzunk Esif- kovics Györgyné &—1 éves kisfiától. Az anyjával beszélgettünk. Aktív tag­ja az MNDSZ-nek és a délszláv szö­vetségnek is. — Nem tetszett az soha nekünk — mondotta beszélgetés közben, hogy a Délszláv Szövetség vezetői, mind túl­ról valók voltak. Most már tudjuk, hogy Tito és Rajlz hozták őket a nya­kunkra. Nem volt ezeknek más cél­juk, minthogy felhasználjanak ben­nünket aljas céljaikra. Egy község a többi közül, Olyan, mint a többi dunántúli község. A há­zak díszítése, a férfiak feketebársony nadrágja és az asszonyok hajviselete árulja csak el, hogy lakóinak túlnyo­mó többsége délszláv. Nem különbö­zik semmiben a -többi községtől, abban sem, hogy itt is izzó gyűlölettel, ha­tártalan megvetéssel beszélnek Rajk és Tito áruló, gyalázatos bandájáról. (—kés) j AháxlKd, I a ,h:^ tövében *___________’ » szinte játékszer­nek tűnik, a ki-bejáró emberekkel együtt, akik töprengő arccal mennek be és örömtől sugározva jönnek ki. X agy harsányban ugyanis tagosítás folyik. A létesítendő állami gazda­ság 700 holdját egy tagba hozzák össze. Magát az állami, gazdaság lé­tesítésének tervét is örömmel fogad­ta a szegényparasztság, amely eddig jórészt a kulákoknál cselédeskcdett. Az új állami gazdaság most majd kiszabadítja a szegónyparasztokat a kulákrabság alól, sok-sok szegény­parasztnak nyújt, állandó foglalkoz­tatást. Nem is szólva arról, hogy a fejlett, jól gépesített mezőgazdasági nagyüzem termelési segítséget is fog nyújtani, a dolgozó parasztságnak és emellett eleven példával bizonyítja számukra a helyes gazdálkodást, a jövő útját. « De örülnek a tagosításnak a kis- ós középparasztok is. Örömük leg­főbb oka az, hogy a községtől 4—G kilométerre fekvő földjük. helyett, ami most az állami gazdaság táblá­jába kerül, ugyanolyan, vagy még jobb minőségű földet kaptak a por­tájuktól egy-másfél kilométerre. A 4—6 kilométeres távolság különösen azokat a . kisparasztokat sújtotta, akiknek nem volt igás állatjuk és a 4—6 kilométeres távolságra történő fuvarért 30 forintokat fizettek a kai ák oknak. Népi demokráciánk honvédelmi WTöányrota tiszti iskolát létesít Pécsett Ilyen .Intézmény már a wencjótsefi időktől kezdve volt Pécsett; a Hadapród iskola. Emlé- ^ezetesdk még az idősebb pécsiek .ott a söttékék ruhába öltöztetett Érlsztohrata és dzsentri csemeték, *K'ik páváskodva, osztályuk egész Rgjével mentek végig az utcákon. Ezt az iskolát a benne lévő nö­vendékekkel és osztályokkal együtt "Söpörte a történelem. Helyére most ál isién!a kerül. Másfajta növendé­kekkel. Egy más osztály fiaival, beiket a keményarcú, hamabőrű Növendékeket nem a paloták és kas­télyok, ' hanem az üzemek és bá­nyák népe küldi Ide. j.KésriHmfor 9i Iskola laktanya udvara most még kissé Csatatérhez hasonlít. Ár. udvar hoss­zában végig lapos földhányás mu­tatkozik, alatta bővebb átmérőjű "Nyomócső, amit azért kellett le- fcktetnJ, hogy az emeleteken is követi légy,an víz, mert a Habsbur- "°k idején épült kaszárnyában “Cnek a hibának a kijavítására bosszú évtizedekig nem kerülhetett sor. Állványok, téglahalmok, homok- “úpacok. A hatalmas területű ud- keleti oldalán hatalmas épít­kezés körvonalai bontakoznak Id. t'Pül a fedett lőtér, a kultúrterem n? tornacsarnok. A falak még csak ^5y méterre vannak kinn a földből, A? október 1-re készen lesz. Farkas yfihály elvtárs kívánja így. Éjjel Fáppa! dolgoznak rajta vállott mű- . bkokkal. I ElJsíilésiien az titívaran ötható rendetlenséggel a készen épületben szinte desztillált tísz- y®Ag és rend uralkodik. A régi Púlet megíf julva,. . korszerűsítve Jüjja a dolgozók iskolába vonuló a't, a tiszti iskola növendékeit. Iikacsos, puha kőből készült rbcső, amin kafonanemzedékek ba­lhésai koptattak mélyedést, a fal mentén cementcsempét kapott. TJJra festve csillog minden. Dienes Ödön alezredes igen büsz­ke a rendre és a tisztaságra és nagyítót ajánl egy porszem felfede­zésére. Az épületben kultúrterem is van, de itt sem találjuk meg a ka­szárnyákat. jellemző ridegséget. A falakon zászló és jelmondatok, - az emelvény előtt pedig új barna ka­rosszékek. Menet közben Hegyi János őr­nagy, politikai« tiszt tájékoztat ben­nünket az iskola szervezésének állá­sáról : \& ntedékefe csak a jsWS r hogy a tiszti iskola a legelevenebb kapcsolatot tartja fenn a dolgozó nép életével ás mindennapi kérdé­seivel, azonnal reagálnak minden eseményre, amely akár a termelés vonalán, akár a politikai életben történik. A termek egy része még üres, más részükben kopácsolás, a munka zaja hallatszik, de egy hónap múlva megtelnek azokkal a munkásfiata­lokkal, akik az üzemekből és a dol­gozó parasztság körébő! jöttek, hogy vezetői legyenek a dolgozó né-p had­seregének. | A tartósító bizottság { elítt ^! 1 ___________________van te­án te­rítve a község határának térkép«. Xz idő lassan alkonyba hajlik, mára mindjárt bejezik a munkát Néhány dolgozó paraszt még a szobában tartózkodik. Elégedett hangon vitat­ják a számukra kedvező megoldást. Csabai István !) holdas gazda jut­tatott földje négy és fél kilométer messze volt. A téli trágyázás, meg a tavaszi cuppogó sár ugyancsak próbára tette egypár lovának erejét és Csabainak is sok idejét rabolta el. Erdős János G holdas gazda igyanesak 4—5 kilométer távolságra lakott földjétől. Boldogan újságolja: — Most a falu mellett, az ország­út, szélébe kaptam esereföldet Bi­zony, amíg a „régire“ leértem * pusztán lévő dűlőbe, más már fél­holdat felszántott. Elindultam hajnal­ban és a barázda végénél szalonáz­tam ebédkor. Most egy kilométerre is alig van az új, így hazajárhatok meleg ételt ebédelni. • — Vagy vegyük a trágyahordáit. Hajnalban keltem, mire a földön a kocsi trágyát ledobtam, dél volt. Szerettem azt a régi földet, de örü­lök a tagosításnak, mert a* „új*1 talán még jobb minőségű is, amel­lett, hogy közel van. így hát si­óját még jobban szeretem. Rfegryven gaacdát __] tagosítás, * ak ik közül 2D kisparaszt volt, 11 p«- dik kulik. Mondanunk sem. kell, hogy a tagosításnál a.kedvező meg­oldást csak a kispárnátok számára keresték. Schlott István Szerint nem is tartottak a kisparasztok a tago­sítástól. — A népnevelők megmondták előre, hogy semmi sérelem nem háramlik ránk. , A tagositó bizottság elnök®, Ko­vács János, gyűdi kisparaszt is elé­gedetten mesél eddigi munkáinkról. Nem volt semmi huza-vona, a kispa- rasztok tnegértsték a tagosítás cél­ját. Helyeselték, Örültek neki Soka” inkább azt sajnálták, hogy az ő föld­jük nem esett bele a táblába és kí­vül maradtak a tagosításon. A nagybarsánvi, meg a többi hát­rányai vagy somogyi kisparaeztók a tagosításon keresztül ifiméi érez­hették, hogy népi demokráciánk min­den rendelkezése a dolgozók nagy Pártjának programja szerint, az & érdekükben történik. GYÜJTŐTÁBOR a Szabadság-szobor árnyékában Pirtnsky, tsz amerikai szláv bizottság főtitkára az ESÍto gyüjtőtáborból levelet írt Prágába a csehszlovákiai szláv bizottságnak. Az a körülmény — írja levelében—, hogy az amerikai hatóságok gyüjtA- tábort létesítették a Szabadság-szobor árnyékában, mindenné! jobbat? rávilágít a reakció képviselőinek politikájára, amellyel a fasizmus út­jára akarják terelni az Egyesült Államokat. Átveszik a német fasiszták legbarbárnbb módszereit, kegyetlenül üldözik és gyilkolják a négere­ket és Ktj-Klux-Klan-azerű szervezeteik segítségével terrorizálják « tekosságot. H1IRC AZ réggel szemben. Xcmrégen meg tt fdent egy kti k3m- vecske a sztábánoo-mnnkáról. Sálimov neve díszelgett tff fedelén. '.4 könyvecskében Smonyin mérnök részletesen kifejti a legkiválóbb gyorsöntő munkamódszereit. A kommunista kohász az elsők között volt, eü tó- sajátította az automata-kohó kezelését. Rövid idő Matt le kellett szoknia évek hosszú során kialakul régi munka­módszeréről. Persze ez nem volt könnyű és nem ment egyszerre. Rövidesen bebizonyította Sálimov, hogy az automata-berendezés segítségével a kohász új erőre tesz szert. Rájött, micsoda távlatok nyílnak előtte, hogy új ötletekkel gazdagítsa az eddigi tapasztalatokat. Sálimov bátran és határozottan járt az új úton, rég# tapasztalatai, melyeket sok esztendőn keresztül gyűjtött, szintén jó hasznára vádiak, hogy az új gépesített körül­mények között a gyorsöntés rekordjait tudja elérni. Rö­videsen három és fél — négy órával römdebb idő alatt végezte munkáját, mint a többi kohász. Más KoItászofE is fseIta|t-es»IödtaÄ az Időért folytatott csatába. Sálimov a komszomolisták közé állt kohásznak és Ptasngikov asszisztensévé fogadta. Néhány öntéssel megmutatta, hogyan kell megszervezni a munkát a brigádban. Ilyen „egyetemet“ más kohók mellett is vezetett. Ezúton egyre-másra tűntek ki az Üzemben a gyorsöntők. ’Az 'üzem főkoKÜsza kidolgozott egy tervet a kohót átalakítására, hogy a termelékenységet megkétszerezzék. A megkettőzött gyorsöntések pótolták az átépítés ideje, alatt leállított kohók termelését. A kohászok megnyerték az időért folytatott csatát és ezt a küzdelmet folytatják- Júliusban hatlatlan mennyiségű gyorsöntést végeztek, de larnlMb A’tkszafdr. SzUjvlep tűnt tí. M gyozsöntisset. j 'X kohók felöl forró, száraz leheltet Smllk. ifikor fel­} nyitják a tisztítónyílást, körös-körül mindent éle* fény x ragyog he. Olyan fénnyel izzik a lány, hogy beletekinteni ! olyan, akárcsak a napba. Megszólal « felzőharang: a híd- > iluní fejünk felett 17 tonnás tartályba repíti a folyékony ^ vasat. f .4 novo-tagili kohóméi marttnüzcmébe. érdeklődők fóh f lek munkamódszereket tanulni. Itt van a Szeröv-gyár ka­Í .húsza is, figyelmesen nézegeti szaktársainak munkáját. Minden, ami itt látható, lelkesíti a vendégeket. Í A munka minden folyamatát gépesítették, ie ami a tagiliak legnagyobb büszkesége: . önműködővé tet­tlék a^gépiberendezést. Minden kohó melleit állvány, ön- f működd irányltberendezéssel. Kürt hangja szál — ez az 5 önműködő izelepirányitó jelzése: csökken a láng a kohó. than. aztán újult erővel csap fel. 7—S perc múlva ismét \ jelez az automata... mennyi időt fordított « kohász \ ennek n szelepirányttdsnak kézi lebonyolítására. A ka* J 'nászokról azt mondják „vezetik az öntést“ s ez a kife- J jezés egész pontosan határozza meg a kohászok szerepét J'c új, gépesített, önműködő üzemben. A novo-tagili ko- ihász szinte egyáltalában nem végez fizikai munkád, az \ izomerő felhasználása, nehéz munka végzése szinte telje- isen feleslegessé vált. A kohász csak irányítja az öntés A munkáját, figyelemmel kíséri az acélgyártás folyamatát. i V régi közmondás nem illik a tagilí kohászokra: „a jó J hír a kályha meltelt ül, a rossz meg világgá fut", i/tert fia tagiliak jó hire bizony világgá futott, f A* Igazi dicsőség persxo « tagiT! gyorsöntöké, i mindenekelőtt Sálimové. Vidám, derüskedvű ember Sáli- r niov, 7Í esztendeje dolgozik a Martin-üzemben. Délről Tjött az Uraiba, a háború alatt egy donyeci gyárból, hogy fiit. Tani Wart teletnem « harcot « hazára rátöm ellen­íOnapDan vonumaa oe, aaaigrat«- lesen elkészülnek az építési és át-' ilakítási munkálatok. A tanári kar' nár együtt van és három . hónapos' előkészítő tanfolyamon Ítészül fel \ jz oktatásra. A tanárok és oktató-, isztek testületének összeállításánál' Is teljes mértékben érvényesült a munkásosztály térhódítása. A folyosón mappával a hóna alatt nyúlánk, bamaarcű százados jön velünk szembe. Amint megszólítjuk, elmondja, hogy Árvái Mihálynak hívják és januárban még a salgó­tarjáni acélgyárban dolgozott mint géplakatos. Most pedig itt az isko­lán tanár lesz. A baranyai fülnek szokatlan palócos kiejtéssel mondja cl, hogy a szakmáját megtanulni se volt könnyű dolog, így hát menni fog ez az új szakma is. Eb­ben nem is kételkedünk, mert ezek az új munkástanárok napi 14—15 órai kemény munkával egészítik ki katonai tudásukat és készülnek fel oktatói feladatukra. | Oíerass atezrfiílss arrő1 a magasabbrendű fegyelemről be­szél, ami itt minden egyes tisztet eltölt. Az oktatásnak ez a lénye­ges alapfeltétele, mert nem csupán a szabályok szigorú alkalmazásával teremtik meg a növendékekben, ha­nem az oktatók példamutatásával. Hegyi őrnagy azt hangsúlyozza.

Next

/
Thumbnails
Contents