Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-14 / 213. szám

IMS SPURTEMBEB « JS, ^ Olyaa kihalt, most minden, . mintha sose töltötte volna bért levegőt a gé­pek dübörgése, mintha sose festette - volna kékre a traktorokból felszálló benzingőz. Az udvaron az iroda előtt egynéhány új alkatrész, még ki sincs ■ csomagolva, most érkezeit. A szín alatt szelektor. Áfást azonban nem ‘ igen- látni. Embert se. Germán .János elvtárs, a péosváradi gépállomás ve­zetőjét és a gépállomás adminisztráto­rit találjuk csak az irodában. — Minden emberünk, minden trak­torunk kinn van — válaszol Germán elvtárs, amikor szóvá tesszük neki a nagy csendet. Beszélgetés közbéri eszembe jut az az. értekezlet, ami Pé­teréit- volt a gépállomást szerződés kö. ■ lések megindulásakor. Akkor is be­szélgettünk Germán elvtárssa], Akikor még neun kötöttek egyáltalán szerző­dést, De Germán clvtírs nem esett kétségbe. ~ MegmagjariázziiK a dolaro- w.ú pérasKtoknak n szerződés elő. nyert -— mondotta, akkor. —- Majd meglátja elvtárs, lesz szerződés, csak győzzünk eleget tenni valamennyinek. Azóta a pécsvftradi gépállomás jó hány ezer holdra kötött szerződést ál­lami birtokokkal, termelőszövetkezeti csoportokkal, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal. .— A legtöbb szerződést kötöttük a megye összes gépállomása között — mondja trióit egy kis büszkeséggel a hangjában. Mentünk egyik községből a másikba, megmagyaráztuk a dolgozó parasztoknak, hogy milyen előnyök­kel 1 jár a szerződés. ­Közben megérkezik * gépállomás vontatója, üzemanyagot hoztak. Kime­gyünk mi >s az udvarra, olyan jól esik végre az élénkséget látni, amint serényen rakodnak lefelé, traktor fojtott dübörgését hallani, ami úgy hozzátartozik a gépállomás hangulatá­hoz. ItajkéKra terelfidifi; a «*6. Hiába, ba nem is akarja az ember, nem tud szabadulni a gondolattól. Most is arról beszélünk, hogy lám a gépállomásokat is megsemmisítették volna a többi vívmányokkal együtt. — Hogy visszaállítsák azt az időt, aminek emlékeként csak ez a felírás maradt meg — mutat a szemközti falra Germán eMárs, melyen nagy be­tűkkel díszeleg a kővetkező felírás: »Ne nyúlj a faáruhoz, sem a gyü­mölcsfához, mert nem a tied!“ — Egy fakereskedő raktára volt itt, — magyarázza meg a hivalkodó felírást az egyik eltvárs, aki ismerős a régi helyzettel. „... mert nem a tied“ -— idézi halkan Germán elvtárs a felírást Itt most már minden'a miénk és ezt akarták visszavenni tőlünk Rajkók — teszi hozzá. Később ismét a szántásról beszél­getünk. T.ovászlietényben, Trefort- pusztán, az erdősmecskei állami gaz­daságban, a nagykozári termelőeso- portnál, Szilágypusztán, Berkesden; Máriakéménden dolgoznak a trakto­rok. Es Pécsváradon. 1*écsyáradról Szcntmsébet felé menet az egyik dűlőt Svá­bok földjének nevezik. Elég jó föl­dek vannak erre, nem termettek rosszul az idén se. Már messziről hallatszik a traktor dübörgése, hol felerősödve, hol meg ismét elhalkul­va, aszerint, hogy erre hozza-e a szél a. hangot, vagy pedig elfújja más irányba a felvert porra! együtt.. A traktor úgy töri magát előre, mint egy tank a győzelmes ütközet­ben. Pedig az ütközet, itt már el­dőlt. Akkor, amikor Kovács István négy és félholdas kisparaszt elhatá­rozta, hogy nem hallgat azokra, akik el akarták ijeszteni a szerződés­től. Dübörögve megy előre a traktor, nyomában az eke belevágódik a ke­mény földbe, ritka porfelhő száll fel utána. Komlód: József keményen tartja kezében a kormánykereket, olajos zubbonyába bele-belekap a SZÓL Szánt. Mintahogy szántanak minden fele a gépállomás traktorai. Törik a ke­mény földet, dübörgésüket elviszi a szél nemcsak a pécsváradi, hanem a szenterzsébeti berkesdi. mária- kérnéndi határba is. Szántanak minden fölé. Szán­tanak az állami gazdaságok hatal­mas tábláin, szántják az új baráz­dákat a frissen alakult termelőszö­vetkezetekben, az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok földjein. Es dolgozó parasztok hajolnak le utá­nuk és megelégedett arccal morzsol­ják kezük közti *t a rögöket. Szántanak mindenfelé, OlajosruhA- jú traktoristák hajolnak a gépre s munkájuk nyomán szaporodnak, gyorsan sorakoznak esrvmá,« mellé az új barázdák. Békés József. A PART A TANÍTÓNK.! így lett a Szocialista Munka Hőse Jekáterma Tretyjakova Mindenben segítségükre leszünk Tanárod hsszninek 3 középiskolák munKás- és parasztfiataljaírél I Apám Mostanában gyakran kérdezik tő­iéin, hogyan lettem a Szocialista Munka Hőse? — kezdi elbeszélni történetét .Tekáterina Trelyjakova munkacsopor tvezető. _Kern egyszerre történt. Az élet­ben szerintem nincs olyan nehéz- rég, ami megakadályozhatná, hogy * szovjet ember valami nagyot, di- esőt el ne érjen. Azért, nincs, mert a Párt tűzi elénk a feladatokat és tahit bennünket. fö ldműves volt Egyetlen lovacskáján fuvarozott fát az erdőből a városba. így kereste kenyerét, mert abban, az Időben szűkösen táplált bennünket a föld, amelyre az idő sok futóhomokot hordott, laza, száraz volt, a szél könnyen hardta. De manapság már ügy terem, hogy az öregeit: csakúgy csodálkoznak rajta. — Ilyet még nem lát talc, — mondogatják. A múlt Mefjole»! » városi-Osoní (népnevelő Tartalomul: HOGYAN DOLGOZZAK KEL NÉPNEVELŐINK A RAJK-BANDA ' BŰNÜGYÉNEK VÁDIRATÁT? NápueireJőipk alapcwiati tanulmányoz­nál; át fi. vádirat teljes szőreiét és a NépiHW'f.lő , e számát; «mélyben meg vai5.E.ak adva azok. a kompon tok, «melyei. wreriot matassák in cg a dol- gór-áknak a Tit-o—Rajk-banda elrete- rotllt aljasságát. A Vádirat kiütött füzetalakban is meg­jeleni- Pártszervezeteink, .népnevelő­ink gondolkodjanak széles körben ralé terjesiítéscről. Ara 20 filter rnacooxoccocüj.c r<^ccoc*cyf)oooc»oo<xcocoooccoor Csodáld tos gyüm öles fa, amely háromszor ad gyümölcsöt Régi legendák szerint volt egy olyan gyümölcs, mely a levelekből nőtt ki és sohasem fogyott cl, mert a letépő(1 levelek helyére új gyümölcs iermelt. A Kísérleti Állomás 18411-ben alakult meg, de tulajdonképpen csak :tz Ok­tóberi Forradalom után kezdte meg munkáját ez a kísérleti állomás, melynek célja » déli szubtróplkns nö- véovei északi zncglionosBá-sa. A mi- est,ríni agrobioiógl» tudósai i.iszenko ze.-etf-'.é1'—' egy oívau körtefát 1 teremtettek, mély # vegeUdív periódus alatt háro:n»*or bo* gyümölcsöt, évben olyan búza ért b« rajta, hogy sok helyen lefeküdt, csak sarlóval tudtuk learatni. Csépeltünk is 20.5 hektáron, hektáronként 29.33 má­zsát. Amikor még iskolás lány voltam, apám nem küldött munkára a kol­hozba. — Ismerd meg előbb a ma­gad mtmkáját, — mondotta —. Ta­nulj! De enge in vonzott a csépiéi, ahol sok a nép és vidámak az em­berek. Egyszer egyedül kimentem a mezőre és odamentem .a cséplőgép­hez. Eleinte nem. tudtam, mihez fog­jak. A munkacsoportvezető oda­állított az asztaghoz, hogy rakjak kévét. Reszkettem, hátha nem fog ^ menni. Sietségemben a tövével előre > nyújtottam a kévét a gépésznek.J Kinevettek, de megtanultam a kéve- ^ rakást. . ' f 1949 február 23-án reggel, vetés­hez készülődtünk, televényföldet fu­varoztunk a mezőre. Váratlanul be­hívtak az irodába. Bemegyek. A kolbpztanáes elnöke a „Szocialista Munka Hőse” magas címmel kö­szönt rám, átadja a kerületi bi­zottság párttitkárának telefonsürgö- nyét. Závárbájöttem, a szívem meg­telt örömmel. Visszatértem a mezőre, közöltem a boldogító hírt munkacsoportommal. Ott helyben elhatároztuk, hogy eb­ben az évben szocialista versenyre hívjuk ki a szomszédos »Kars zna ja Niva” kolhoz ifjúsági csoportját. Legtöbbjük félt az első órától és a Féíelem eknúii az első órán. Mién? Ki segí'eH? Segítettek a neveink, az új ember kovácsai, akik hivatásuknak ér. zik: tani tani, akik megérezték Sztálin elvtárs szavainak igazságáé: „A világ valamennyi ér ékes javai közül a leg­értékesebb és legdöntőbb tőkre az. em­ber. Éppen ezért az embereket gon. dósán és figyelmesen- kell nevelné, mint ahogy a kertész gondozza ked­venc gyümölcsfáját“. Az igazi nevelő, aki nem elfogult­ságának, hanem életcéljának tekinti a nevelés1, mándenü.t szeréténél, végte­len sok segiten-iaikaíássál várta az új tanév, új tanítványait * hatvar. százalékban bekeríti: munkás és paraszt 'gyerekeket. Ez a szeretet feioldotla sz első óráik nehézségeit, ez tette' otthonossá a be­ké: Síit fiatalok szántára az iskola -te hér, számukra még idegeit falait. Mát mond róluk Selymes Ferenc, a pécsi Janus Pannonius gimnázium la. itára. ■ — N*:«m is hiszi mennyivel más ér zéssel megyek be liozzájük, mint a ré­giekhez. Ezek a gyerekek nem úgy ‘ülnek ót:, mint akiket a szüleik oda. vertek, úno>t,t, vagy közömbös arccal. Ezek a gyerekek lesik a szavamat, olyan végtelen nagy ktiUúrszonij van bennük, hogy öröm számukra átadni mindent. Beszélgetünk róla, mi: akar tenni értük, hiszen ezek a gyerekek, különö­sen a vidékről bekerültek, mos: át meneti nehézségekké! küzdenek. — Tudjuk ez:, mpgéretstüik az első óráiban. De bátorítani keli és fogjuk ezd»: a gyerekeket, fokozottabb gond­dal és szeretettel foglalkozik velük az. ember. Tanulókörök, a kollégiumban esti tanfolyamok oíyatn tantárgyakból ahol nehézségeik vannak, például he­ly ctsírás. ma tematika, ereez nyelvb®. Tanulókörökön, béül egy gyerekkel is többe: lel»! foglalkozni. Kérdeznek éj felelünk. így könyebben tanulnak. —- Es még valami nagyon fon <>s. Megismerni őke!. Mindegyike; külön külön. Megismerni a gondolatvilágát, problémáit, csak íay Mhet megtalálni az ú*at a segítséghez. S cm vaiamer.y. nyien nagyon szeretnénk. Fiatal, kedves arcú l.námő.- ArreD beszél, hogy milyen felszabadultan érzi magát ezek között á gyerekek között, mennyire más a hangulat, milyen jó, hogy nem kell „katedráról beszélni” 'tanárnői hozzáférhe.eticn tekintélyéi tartani, hanem'egy őszinte, barátságom kapcsolat épül k,i nevelő és gyermek között. •— öv már megkérdeznek benriönkftt rögtön, ha valamit nem értenek, és ha kell, elmondjuk mindaddig, míg való­ban tudatúikig /fer, amíg valóban meg­értik. Es nagy ereje van annak ’ is — mondja Ortay Jolán —, hogy a tan. tárgyakat necsak megismertessük, de meg is szerettessük. Es ha ez megvan, akkor már segite*- tünk. Debreceni László a Nagy Lajos gimnáziumban tanít, örömmel nézi a* új generációt, komoly 3trctíkrc>! sugár­zik a lelkes munka lénye. — Ezeket a gyermekeket, meg kel! tanítanunk legelőször tanulni. Irt fe, fontos, min; a gyárakban a munka, nál, hogy tanul valaki. Kevesebb erő­vel, jobban, alaposabban elérte: az anyagokhoz, ha megmutatjuk mi, ne­velők a tanulás helyes útját, S ennek a közös munkának meg lest az eredménye. Be fogja bizonyítani *>e p,t. eredmény, ltogy a magyar noveiSk méltók volitak arra a bizalomr.s, amek% lyeí az egész mogj’ar nép kezükbe ad­ta a jövőt, az új ember kialakítás ált. Szovjet tudósok megtalálták a bányalég elleni védekezés módját A Szovjetunió Tndomáryos Akadé­miája geológiai intézetében új el­járás* dolgoztak ki arra, hogyan teher könnyű és tetős módszerrel eftávotf. Cíjnia metánt a bányák szén rétege! bő!. A bányagáz a rmíif.brn igerr so'k s.ze- renosétlenségat okozott és állandóan .veszélyezteti a .bányászok egészségé'. Grigorij liefen, a kuznyecki szénmeden- cébe kiküldött kutatóbizottság veze­tője. a kövoikezőkot mendotia az új eí- járásról: — A legutóbbi hifikig *z rótt a tu­Aíimáíiyos felfogás, hogy a bánpagfecS kiválasztását nem lehet megvaiósítiani. A szovjet tudósok azonban meg'alálték' ennek a módját. Kü’őmiegies lyukakat fúrunk a gátotalanitás oédjájbőü a ezéh. réiegékbe, eizeker* keresz’üi a gázt i föld felszínére vezetjük és ipari cé­lokra hasénál jifk fel A kuznyecki srén- medénce egyiik bányájában, ahol kwta. '■‘ásahiknil vé'gczJtüfl:, e sz énrét egek«* át fúrt lyukakon 2d crátíkitn 700—80Ö köbméter metángázt vezettünk a fel­színre. j Azután [: [beléptem a Komszomol­ba. Apám kezdett ve- j A fezíTÓSÉG Regg c. 8-kor kerestem s vállafatve. lehet versenymoaScát végezni. Hát ___________ u . ________ ___________ o___ — A tnn*tkor Is—haKosnéjraVe^­!e r?«^OTfr^tA. Vl'5'zető elvtársat. Az Eső Pécsi Szurok- tr.ondtam én, hogy Jyea sseraárunál caekot — odajön bazsám s Kisa, í folvamra mentem 'Mbm/z'm^írha81* * fehérítőben dolgozom és észrevettem versenyezzen? Noa? darálóból és azt nxvnd^, rteszak » folyamra mentem Mmiiszmszkba, ]o } u___________________- m* _______hozzá Bencs préspofák. Ha rosszak, ki ke« jntatf: er edménnyel végeztem el és beül- a ~ *—------•7”t’--------------­te m egy „Sztalinec” gép kormánv- i fenyegeti a derítőmö kigyőcsöveh. — elvtár» _ kereke mögé. Öröm volt ezt a gzá- i Egyszóval igen fontos lett volna, !>ogy üzemben is. A csövek iofy.o* elgcc razföldi hajót kormányozni, az A a váfilialatvezető dvtárstó! utíEÍiás bűinek, mert jobban fiítenok. bajok vannak. A desztlTáló 'röc. mint kel­a 1 aranysárga búzatengeren vezetni.} kérjek; mii tegyek? Ezért kerestem, lene. Megtisztelő munka! „Novaja zsizny” A A.g ajtón, azonban csak Bencs elvára Alit tagiadjam, kezdtem elszundlkáini. nevű kolhozunkban a gyümölcsös,23 ^ nézett ki a kopogtatásra és azt mondta. Tíz órát tnuiaíot: * folyosóm a Wlöra, hektárra nőtt Öröm volt látnom az Ahogy várjak, mert ők most értekeznek mikor felriadtam a Kovács Jóska hang­ágakon az első virágot., dz első al-#y -f. * , * • » .4 v\/f 'rf :Auuntv j i\ LeirMem es v;xr am. \z iroda aratón tara: mat. Meg jobban Kezdtem dolgozni# • r J J c , , , |X j, „r és hinnia munkámban. Meggyőződ-5nmos pánla> haWo‘'íaln K* hoe>’!,n **J- “ plvlártjar“ arró1 T3ft KÓ> tem munka közben arról, hogy ailik, az értekezlet. így zajlott: hogy « munkafegyelem... természetet le lehet győzni, át tehet) ES>' liaílK (ahá.. az a Kovács Jóska, -— Tartsunk öt perc ezünetet — in. alakítani. ) a, termelési felelős) így szólt: di:vátayoz:a Javecz elvtárs. A kolhozban megszervezték nt — Szóval efvtársak arról van szó, Az indítványt> eiíqgadtálc, kijöttek mezőgazdasági munkacsoportot. A á hogy a • mugfeafegygfcm meglazi®, meg és beszélhettem 'Javecz elvlárssal. Azt kolhozvezetőség azt ajánlotta: le­gyek és a mun.kacsoportveze'5. Ab­ban az időben a kolhoz komszomol- szervezet titkárnőjeként dolgoztam. Ez a munka megtanított a szerve­zésre, önfegyelemre, megtanultam vezetni az embereket. Figyelmesen hallgattam és teljesítettem, a kol- i hoz mezőgazdászának utasításait. ’ Tanultam nála az agrotechnikai ta­Mi vagyok én? Versenyieküős vagycSLi A préspofákat javasé, ki a javít ómű. frJy. — iavftóni(!h<slyne.k az a dóig* ~* teszt hozzá Bencs. Most a derítőről van szó. De emff nem beszélnék. Visszaesik majd a ter­melés. Megint jön majd- a felelősség- re vonás a termelékenység csökkent黫 meg a magas üzemköltség miatt. —*• M.iért nőm fejezik be mák egyszer?, —Szóival elvtársák... — ez pesízéi Kovács Jóik*. Egy óra drtársak, sár juft V. öé nulókörökben. Liszenko akadémikus f ,MLlytur-0321”-es kel! keresnünk a módját, hogy meg- mondta, hogy eresszem !e, mielőtt el- • értekeefe»1. — indítványozza Javeea sziiárdíllMsstfk. dugul. elvtárs — Igen — mondta szigorú lángján Kisietícm, de már késő volt. Mind- Ajj eöogadíSk, az érfekez.; Javecz elvt-árs (ő a vállalatvezetőnk) egy, most már fgy is, úgy is Te kési ,e,et !czárták. Elcsípem Javeczeíí é£ — a munkafegyelem nálunk gyenge ereszteni a forró szurkot a tartályból, k ^ magyarázni, hogy mi a hely lábon* áll. hát leeresztettem. Miután eldugult. veí a der,UőmüriSL Figyelmesen ha«-' — Néha félnapokat elbeszélgelnck Viriazemeatem, hogy megm^ondjam: jön velem ki az ajtón. A disrí^ toldotta meg Bencs Vendel az ÜB most már sürgősen kell gondoskodni m- munkásai már befejezték az ud'var vagy egyszerűen csak üMő. jobb anyagról, hogy mire kltisztítjuK lrtkarltálsát is, most nem tudják, miti itkár módszere szerint meleg levegővel fclmelegliett geíettünk cl. J .Hniikacsoporíoin s \ gélnek. ,s i — Ejnye — gondoltam bóizút J célozgatnak. Dehiszen f rom' csak hagyják abba, majd nem ülök ha marosan befejeződik lányait a ife. Most éppen valaki hadár odabenn. Da nem fejezik be. FéMizenketíö. — ________ —, kolhozpa-i ...mert képzeljétek elvtársak, ez a Kimegyek az üzembe, megmondom, ra sztoií „v esznj anká -nuk, „Tavasz- j Kovács a ■ íaú'álwV odaii/wro a mh-: be. eze jön a taka­rítani. Visszamegyek. Éppen Kovács Jóska fi velünk, gondozására sem az erőt, időt. c.so* szíd­termefés r<x, vására, azt . mondanám, jóltesztk. De* Javecz már észrevette őket.. — Odanézzetek —; szók a löteiek-»- nek — micsoda fegyémezeiíeaeéig. — Mi itt összetörjük magunkat az üzem­ért és 31c■ nem dolgoznak. Ezért eoflíf n áSunk a termdélcenység. — Hát igen — mond: a Ben ez, —» sem az) Rendben van. De* miért hozza hozzám? szól: ■' a* ember kiköpheti a tüdejét, ekkof, éAzt mondja, ilyen szerszámmal nem — Szóval tívtársak, orról van szó... sem javul meg itó r mujpka.egyeemí lay el mesek hozzánk és törődnek i ‘ortam, hogy ^elkopott”. Jó, hát elko- reiünk, hát mi se sajnáltuk a vetésa részelővei reszelnek. Eikoptxt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents