Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-08 / 208. szám

1949 SZEPTEMBER 8

K Ä F In O

s

AMIRŐL AZ ÜZEMI BETEGLÁTOGATÓK JEGYZŐKÖNYVEI TANÚSKODNAK

■W

Elhatároztuk, hogy a pécsi Bőrgyár béteglátogatóival körsétát teszünk, hogy megbizonyosodjunk arról: valóban vannak-e olyan munkások, akik betegség ürügyével húzzák ki magukat a termelőmunkából.

Kern volt szerencsénk. ,A bctcg- látogató-csoport „pillanatnyilag“ (azaz közel egy hónapja) nem működik. Csak most kezdik el újra a beteglátogatást. Ma nem mennek ki. \ iszogat tegnap volt látogatáson egy . beteglátogató-pár, annak a jelentése itt fokszik áz üzemi bizottság szociális ügyosztályának asztalán.

A jelentés eimondja, hogy Ilia Mária ós Marton Sándoruó meglátogatták Máthé dánost, aki szeptember

3-án jelentett beteget, MeUhártya- gyuttadása van.

fi látogatók nsai mennek üres kézzel

A betegséget orvos állapította ' meg, s » látogatók is meggyőződhettek róla, hogy Máthé János valóban otthon fekszik, lázas beteg. Javaslatot is tesznek: Azt ajánlják, hogy mivel Máthé János miír másodszor kapott a száraz, meleg cseres- műhelyben inellhártyagyulladást, a vállalatvezfítőség tegye át egy másik műhelybe.

_A beteglátogatások tulajdonképpeni célja éppen az, hogy megvizsgálják a boteg körülményeit és javaslatot tegyenek megsegítésére vagy — mint Máthé János esetében — a munkahely megváltoztatására. A látogatók sohasem mennek üres kéz- ' sei a beteghez. Az üzemi szakszervezet szociális osztálya külön alappal rendelkezik árra, hogy a beteglátogatók mindig vehessenek valami apró ajándékot. Férfiaknak cigarettát, esetleg bort, nőknek virágot, vagy más kedves apróságot szoktak vinni. Nem ritka eset az sem, hogy * látogató — ha szükség van rá — elvégzi a beteg helyett a házkör üli Jhpnkákat,' vacsorái főz, mosogat, kimossa a betegség alatt összegyűjt Mennyes ruhákat, kitakarít.

Birielea gyógyuló „betegek“

„beteg” minden egyebet csinált, csak éppen az ágyat nem nyomta. Utánanéztek és az orvosi vizsgálat kiderítette; hogy a munkás vígan dolgozhatott voltul — ha lúdtalpbetétet kap. Semmi más baja nem volt, mint az, hogy a talpboltozata megereszkedett és emiatt nehezére esett a járás.

Ezt magyarul lúdtalpnak nevezik és az orvosok szerint szinte minden ember lúdtalpat kap, aki hosz- szabb ideig kénytelen kemény és egyenes talajon járni. De hogy valaki a lúdtalpa miatt kilenc teljes hónapig jogtalanul táppénzt húzzon és kilenc hónapig kivonja magát a termelőmunkából — ez szinte példátlan dadog még a leggyakorlottabb szimulánsok történetében is.

Olyasmi viszont számtalanszor megtörténik a Bőrgyár beteglátogatóival is, hogy — legtöbbnyire hétfőn — a művezetők új betegeket jelentenek. Erre kiménnek hozzájuk és ez elég alihoz, hogy kedden reggel már hiánytalanul — kissé pi- vulva — jelentkezzenek munkahelyükön.

A bőrgyári munkásoknak «szerint tzinte kellemes a betegség, amíg a bóteglátogató-csoport tágjai rendsze- "TOfléfl kijárnak hozzájuk. Ebbo. következne az iá, hogy ha esetleg néhány hétig szőne tói a látogatás, ak- kor a betegek számának csökkennie kellene.

A gyakorlat sokszor ellentmond *s okoskodásnak. Ebben az esetben is. A kimutatások ugyanis arról bedéinek, hogy a látogatás szünetelése alatt nemhogy csökkent volna a betegek száma, hanem felemelkedett ötvenre. Viszont most, amikor meg %>pencsak elhatározták a látogatások megkezdését, máris „hirtelen gyógyult“ a betegek egy része és *na már csak -26 beteget jelentettek J>e a művezetők. Erősen valószínű, kogy ezek. a „hirtelen gyógyuló betegek csak azért lették olyan hir- “ápn egészségesek, mert tartottalt a beteglátogatók megjelenésétől. Síért b beteg látogatók sem mindenkivel olyan kedvesek. Ha észreveszik, "°gy valaki csak szimulál, azonnal jelentik az üzemorvosnak. Az megvizsgálja és ha úgy. találja, hogy valóban- nem beteg, akkor mehet vissza a munkahelyére, ha odaenge- : k'k munkatársai, akik minden mas- , aál jobban megvetik az ilyen csalást és tetetóst, ami őket és a nép államát károsítja meg.

Ilyen eset is előfordult A legnevezetesebb az az eset volt ami- jfer a beteglátogatók ajándékokkal '^szerelve megjelentek az egyik beidnél. Arra számítottak, hogy a • Vptegnek komolyabb segítségre is fás szüksége, mert már régóta, ki feac hónapja nyomja az ágyat. De feikor odaértek, kiderült, hogy a

A beteglátogatás eszerint igen hasznos intézmény. A betegek számára is, mert megkönnyíti gyógyulásukat és az egészségesek számára mert megakadályozza, hogy a szimulánmk meglopják őket De az eddigiekből úgy látszik, hogy a beteglátogatók működése mégsem elég. Nem elég, mert alig, hogy abbahagyták a látogatást, azonnal megjelentek a táppénzcsalók, mert megelégedtek azzal, hogy a szimulánsokat egyszerűen dolgozni küldjék, mert a szociális ügyosztály még most is — . miután a Párt nagybudapesti választmánya keményen rámutatott ezekre a hibákra és megmutatta a követendő eljárást is — kijelenti, hogy nem mondja meg a táppénzcsalók és a vizsgálatnál felelős OT1 orvos nevét, mivel „sajnálja őket és nem akarja, hogy bajba kerüljenek.” Ebben a kérdésben pedig nem lehet sajnálkozni. Aki ilyen alattomos módon károsítja meg munkástársait, az a legszigorúbb büntetést érdemli.

Menjünk be és válasszunk

Zsúfolt raktárak, olcsó árak a cipőíizletekben

Ma már kissé meg kell erőltetni az emlékezetünket, hogy inasunk elé idézhessük: mennyi esámpas volt közöltük, l'élrelaposott sarokkal és - ” talppal koptatták a kövezetek A felsőrészük ’sem volt mindig kifogástalan. Sok volt köztük _ a koravén-formájú, ráncos, repedte- zettbőrű. Kivesztették fiatalos, csillog»* kztúlikét és helyette valami szürke sápadtság ülte meg » bőrüket. a.mi talán legjobban .az út porához hasonlított.

Uégen volt. ez már, több évvel ezelőtt. Ma már szinte hihetetlen, hogy akkor a cipöflzlet előtt megállni és az arannyal mért cipészmüremeke- ket — még akkor is, ha ^használt“ jelzésű táblácska díszelgett rajtuk — megcsodálni csak sóhajok kíséretében lehetett é? vágyálom volt a lábunkra képzelni egy-cgy Ilyen livigkalitkábtt zárt ritka lényt.

Súlyos mulasztásért 8 évi fagyházra ítéltek egy vasúti áüomásfelvigyázót

8 évi fegyházr®, h>v*tafbót v»fó elmozdításra,

Berta Lajos MÁV tóvirászt és Fekete Sándor váltókezelőt hivatali kötelesség megszegésének vétségéért 1—1 évi fogházra és állásukból való elmozdításra ítélte, míg Arac.s Józsefet felmentette. Megállapította a bíróság Hajnal Józsefnél a szándékosságot, mérlegelte, hogy mar 24 esetben volt büntetve szabálytalanságokért, valamint azt, hogy a népi köztársasággal semmi kapcsolata nincs, inkább nyugati kapcsolatai v*»- nak, idegen érzek».«.

Az ítélet ellen ár. Huszár István ügyészségi elnök súlyosbításért, az elítéltek pedig enyhítésért fellebbeztek. A példás ítélet a vaíotas&ág körében helyesléssel találkozott, mert elsősorban ők ítélik eí a szándékosságból és hanyagságból okozott mulasztásokat. *

Súlyos szofgáfati mulasztások' következtében majdnem vasúti katasztrófa történt július 29-én este háromnegyed ÍO óra körül Kisbicsérd és Mecseknlja-cserkut között a nyílt pályán, mert egymással szembe menesztettek két tebervonaíof. Az egyik Dombóvár felől Pécsre tartott, a másik Pécsről indult el 23 kbcsivai. A két szerelvénynek Kisbicsérden keltett volna találkoznia.

Az utolsó pillanatban elhárított összeütközésnek okozója elsősorban Hajnal József kisbicsérdi MÁV állomásielvigyázó volt, aki

a két szerelvény keresztezését önkényesen áthelyezte a mecsck- a!jai állomásra,

erről azonban értesítési nem adóit, ellenben szembe indított»» a vonalot, bár telefon útján tudta, hogy - « Pécsről jövő szerelvényt Mecsekaíja tovább engedte.

A vasúti szerencsétlenséget úgy sikerült elkerülni, hogy a zavaró * jelzésekre felfigyeltek a különböző szolgálati helyeken dolgozó vu'-utusok és mind Kisbicsérden, mind pedig Mec-ckalján figyelmeztették a zavarra a szolgálattevőket.

Isry sikerült a férkőzőr segítségével a két fehersz erei vényt a nyílt pályán megállítani, mielőtt az összeütközés bekövetkezett volna.

A viz-gálat megállapította, hogy Hajnal Józsefen kívül mulasztás terheli Berta Lajos mecsekaljai MÁV segédtisztet. Fekete Sándor mecsek- aljai és. Aracs József kisbicsérdi váltókezelőket.

Az ügyet szerdán tárgyalta a törvényszék büntető tanácsa, amely Hajnal Józsefet közforgalmi közlekedés biztonság megzavarásának büntette miatt

dvÁács ÖMfy fefíd a-stéd tanul, tavákkasato*

— Kérem Véd an tin Katajev „Hajrá!” című könyvét mondotta a könyvtárosnak.

Néhány perc múlva könyvvel a kezében megindult hazafelé. Még aznap nekilátott az olvasásnak. Három este a késő éjszakai órákig olvasta, míg a végére jutott Megállapította, hogy a munka és a Irüzdö akarat diadalmas eposza ez a regény.

— így kellene dolgozni nálunk is, altkor nem lenne olyan drága az építkezés — gondolta magában Somogyi János elvtárs, a Pécsi Magasépítési NV szakmunkása.

Másnap naé?r kritikusabb szemmel figyelte a munkáját, mint azelőtt. És maga elé képzelte a könyvben olvasottakat. Különbséget tett a könyvben szereplők munkája és saját munkájuk között.

hogy ők mennyire le varaink maradva. Ekkor határozta el, hogy 5 is áttér a szovjet minta követésére, a futószalag rendszerű falazásra. Elhatározását tett követte. Már az első napi kísérletezés után rájött, hogy kisebb fáradsággal sokkal többet lehet falazni, ha a szovjet módszerrel dolgozik. És máris megszületett a másik elhatározás: mint szakoktató ezután szovjet minta szerint fogja tanítani az átképzés alatt álló munkatársait.

Az emberek általában nem lelkesednek az újításért, idegenkednek tőle. így volt ez Somogyi elvtárs csoportjánál is. Először hiába magyarázta el munkatársainak, hogy a szovjet minta szerinti munka- módszer a helyes és csak azzal tudjuk az építési szorzószámot csökkenteni. Míg ott volt a hátuk mö-7 gött, úgy csinálták,- ha elment, új- f bó! visszatértek a régihez. Somogyi# eivtárs azonban nem olyan legény, # aki meghátrál az első sikertelen-# ségre. r

Keni arra tanította őt a és Rákosi Mátyás elvtárs. Meg- \ tanult küzdeni kommunista módraj a múltban a bérharcok idején, ? miért ne küzdene mast is, amikor ? arról van szó, hogy hogyan lehetne? többtermeléssel az önköltséget le- ? csökkenteni és ezzel nemzetgazda- ? ságunk alapjait megerősíteni. j

Látja, hogy Tóth Ferenc és# Brukner János nem úgy dolgoznak, í ahogy elmagyarázta. Odamegy hoz- # zajuk és elismétlí nekik: #

— Elvtársak! Úgy csináljátok, # hogy egyik a maltert rakja végig# a falon, a másik téglarakással men- # jen utána és így tovább. Ha min- t denk! mindig ugyanazt a munka- # mozzanatot végzi, gyorsabban do!-# Sózhattok. Sőt azzal is időt nyer-# tek, hogy nem kell minden pilla- J nátban szerszámot cserélni. És ami f szintén nagyon fontos, nem kell* annyit hajladozni a szerszámokért. J Ha így csináljátok, meglátjátok, J estére nem fáradtok eL

— Már így szoktuk meg — válaszolt Tóth elvtárs. — De azért én is helyesnek tartom azt, amit te magyaráztál szaki — mondotta némi gondoikodás után.

IKV ilolgo/.íKSomogyi elvtárs, a jó kommunista és a jó agitátor, aki mindent észrevesz és a hibákra azonnal figyelmezteti munkatársait. De nemcsak ezt teszi! Megmagyarázza milyen munka,módszerrel lehet köny- nyebben, többet termelni. Szabad idejében késő éjszakáig szakkőnyva- ket olvas csak azért, hogy képezze magát, hogy elsajátit»» a szovjet munkamódszereket, hogy azokat másoknak Í3 átadhassa. Somogyi elvtárstól tanulhat minden kommunista.

Gróf József.

Ez már elmúlt. Tegnap láttáin csat igazán, hogy mennyire elmúlt,. Egy kirakat előtt állt két ember. Szorosan összetartózhattak, mert szorosan egymás mellett álltak, sőt karjaikat is egymás derekára fűat-ék. Három sorban álltak a cipők a kirakatban, sarkukkal karcsú üvegoszlopokra támaszkodva*

A két ember beszélgetett.

— Válasszunk egyet, ez a régi már ugyanis tönkrement —- mondta a. nő és arra se érdemesítette a t (inter áment jószágot, hogy ránézzem, mgy legalább rámutasson, csak a lábával tett egy Ins mozdulatot.

Vártam, hogy a férfi azt- mondja, hogy jó ez még, nem kell új. ns nem ezt mondta.

— Válasszunk — szólt röviden.

Azután válogattak. Sokáig, mert

közben elmentem mellettük és visszafelé jövet még olt túléltem őket. Akkor állapodta}; meg egy SS forintos világosszínü kecses tipuscipőriél. Aztán bementek és biztosan meg is vették. Nem vártam meg, mert ma a cipővétel nem úgy megy, mint néhány évvel ezelőtt, hogy a kereskedő bizalmas mosolygással honolt elő egy pár cipóit: „Nézze kérem,

az utolsó pár, csak magának meg- szánútom kétszáz forintba“ Nem, ex régen elmúlt. Most ar. ember válogat. És különösen a nók.

Ä

Van is miből válogatni és ami a legfőbb: van miből megvenni, mert az ára ma már nem magas. Nem is igen látunk csámpás cipőt. Akirakatokban ott állnak a fiatalos színekben és töret • len fénnyel ragyogó cipők, 19-es gyer- niektopánkátöl 46-os „csónakig” — és nemcsak állnak, hanem el is fogynák. Auguszta* 18-tól szeptember 1-ig egyedül a Cipőértékesítő NV pécsi kirendeltsége 140.000 pár cipőt osztott szét a kiskereskedőknek és a Népbolt fiókoknak. A cipőgyárak pedig ontják az utánpótlást. Mióta egy gyár csak egyféle cipőt gyárt, például a bonyhádi csali férfi, a szigetvári pedig csak az úgyneveit „ágó” hői cipőket, azóta egyre jobbak ia.

Igyekeznlök is kell a cipőgyáraknak, mert a dolgozók Igényei egyre magasabbak lesznek. A Népbolt bányatelepi fiókjainál például arról panaszkodnak, hogy nem vásároknak náluk, mert kevés a választék. Persze nincs is náluk annyi, mint a pécsi, elosztónál, de azért van 8—10 féle. Mégis, különösen a bá- nyászasszonyok és bányászlányok inkább vásárolnak a városi kereskedésekben nehogy véletlenül is ketten egyforma cipőt hordjanak.

Itt sincs azért minden hiba nélkül. A nyár elején keresték a köny- nyű nyári cipőket, női szandálokat és szandaletteket, de nem volt. Most megjött, amikor már nem érdemes megvenni. Jó lesz erre vigyázni, mert a dolgozó ma .már megválogatja, hogy mit húz a lábára. Ma már nemcsak azt nézi, hogy melyik az olcsóbb, hanem azt is, hogy melyik a szebb és jobb, melyik való nyárra és melyik télre. Ma nem az a jelszó a cipőknél» hogy „mindegy csak talpa legyen”, hanem az, hogy „válogassunk!” Cipőgyárainknak és cipőkereske- dőinknek pedig arra kell ügyelni, hogy a munkás és dolgozó paraszt valóban válogathasson.

ORSZÁGOT A TENGEREN AT

Bakti, az olajodros, " áspi-tengor partján Gk$zik.. A város ggor- ,r,rt növekvő fejlődése szükségessé tette, hogy " legrövidebb ■ idő alatt teherautók számára járható összeköttetést létesítsenek a város és az Apscronszk-sziget között.

4 sziget néhány kilométerre fekszik a tengerparttól. Hidat épiie- n<t Ilyen híd építése r'nyeteg pénzbe kerül, a 'oéfg tengervízben a pH- ^reíc alapozási munkái jelentenek könnyű ',elitd'jiot. A több kiloméí.-- hosszú híd noha! rak» miing számra 'tyeiné a vasat és cementet. Ezenkívül az

építkezése sokezer munkáskezet foglalkoztatna.

A szovjet mérnökök elhatározták, hogy a szigetre item hidat, hanem — országutat építenek. Hozzá is láttok a terv megvalósításához. Az át megépítéséhez nem kell sem vas, sem cement. A tengerparton bőségesen található kőbőt és homokból kiváló utat lehet építeni.

Hogyan oldották meg ezt a nagyszerű mérnöki feladatot? 1 part egyik pontján kőzúzdát létesítettek és a követ n létesítendő útvonal két széle mentén eggsze. rűm beszórták o tengerbe és megszilárdították. lau két jiárhuzaVÖRÖS OKTÓBER KOLHOZ LMHÖRIUMA6AN

— Széles lépcsőn haladni; fel a Vörös Öktó- ber kolhoz kultűrhúzá- nal. második emeletére,

írja <1 IJ1 erőt urnája Gazda tudósítója. — A taye.s szobában könyv- szekrénye!. , széles us:to. tok, tervrajzok, kimutatások, gabonakalászok mintadarabjai. Ar asztalokon mikroszkópok, prábacsővck, tudományos eszközök. Ez itt « kolhoz mezőgazdasági laboratóriuma, 24 esztendős kékszemű leány, Valjn ilagarinova vezeti •> laboratóriumot.

— Sok dolgom van — meséli Valjn, — i>olt idő mikor nitrogént is magam állítottam elő. Tadja mi az? — kérdezi tőlem.-T- A műtrágya készítésnél használják A műtrágyázás után kolhozistáink hektáronként 5 mázsával több búzát arattak. Most meg a Micsurin-intézetbpl új almaoltványokat hoztak — szükségünk tx van rá! — Látja mennyi munkám van?

Valja nem agronómns és nem agrokémikus. tS4V-ben fejezte be a 10. osztáiyt és 19i6-ban talán egy hónapot járt mindössze a Timirjáztv mezőgazdasági akadémia tanfolyamára. Ez az egész agronómiái kép. zettsége. De n kolhoz laboratóriumában végzett néhány éves niuir ká/g megismertette őt szakkönyvekkcl, amelyekből sok mindent tanult.

Gyakran járnak Voljá. Iioz kolhozparasztok, fiatotok, öregek, a Szocialista Munka Hősei, tgg-egg kérdést megbeszélni. Es abban, hogy a Vörös Október kolhozban nem kevesebb, mini 15 Szocialista Munka Hőse van, Valja szerepe nem csekély.

— Ahány folyóirat, annyi újdonság —- folg- tatja Valja —, a mi tudósaink napról-napra adnak valami újat számunkra. Es ezeket az újításokat hamar el kel! sajátítanunk, alkalmaznunk kell helyi visza. rajainkhoz. — A könyvekre mutat — tnélkül a felszerelés nélkül bizony nem lenne olyan bőséges aratásunk, mint amilyen most polt. lie nemcsak a tudomány segít bennünket. Ggokoriati tapasztalata!’,kát mi is közöljük a- intézetekkel cs igg ai is segítjük, etűreaisszól: a tudósok munkáid*üív* j/nt icit auii} n/f.u t ty

védelmet nyújtott a hullámok és a tenger moz. gása ellen. Egy másik helyen a parton erős vlzsugárral homokot mostak ki s a homokot vízzel keverve egy csövön át a két elkészült kő-ágy közé vezették. A homok a csendes vízben leülepedett, a töltés egyre nőtt. Végül is a huger vize fölé emelke- deli és az át egyre tó- f vebb haladt a tengerben! a sziget felé. Ilyen rná- , dór. szállítóeszközök i nélkül, kevés munkás- < sál, gyorsan és olcsón { felépítették n szovjet i

mérnökök a több kito-1 méter hosszú tengeri (

utat. 1