Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-27 / 224. szám

SZEPTEMBER 2? m & p l o „MÉM LEHET OLYAN ÁLDOZAT, amit ne vállalnék örömmel..." Varga Lajos elvtárs elmondja, Äogy mii kapott eddig a népi demokráciától itaggelizés közben kitekint az ab­lakon. A napfényben bíborfeihők szállnak a Kokszmű és a villamos centra ló kéményéből, a hálófülke ablakából pedig a Mecsekoldal hű­vös zöldje örvendezteti. Munkába- induláskor visszatekint a házra. A ragyogó ablakok mögül felesége mo­solya int búcsút. Olyan szép mind­ez Olyan megnyugtató az egymást követő napok biztonságos érzete. Mindez százszorosán értékesebb lett; Varga Lajos elvtárs MF.SZ- HABT asztalos szemében, amikor meghallotta, milyen pokoli tervet szőttek Rajk és bandája a dolgozó nép ellen. — ügy éreztem, mintha egyene­sen ellenem és a. családom ellen törtek volna. Szinte hallottam a puska ropogását és a munkástár- saim halálkiáltását -- és Varga elv- társ vegigslm.il a homlokán, mintha rossz álmot akarna elűzni. — Ha ezek a bitangok kerültek volna, felül csak néhány napra is, nem lett volna irgalom számunkra, akik szeretjük Pártunkat és hűsé­gesek vagyunk népünkhöz. Elve­szett volna minden, amit Pártunk es a Szovjetunió segítségével kihar­coltunk. Visszajött volna a múlt, minden kegyetlenségével és meg­aláztatásával. Jöttek volna újra a munkanélküliség keserves napjai. Reménytelen vándorlás a kenyérért az ország egyik végéből a másikig. _ Nem, ne is beszéljünk róla! In kább arról beszéljünk — mondja Varga elvtárs, hogy mi az, amit nekem szóméi y esen keltett volna védelmeznem- Mi az, amit én a népi demokráciától kaptam. Varga ehrtái* itt elsősorban em­líti azt, amit igen kevesen említe­nek és éreznek át úgy mint — Varga elvtárs.' — Itt van elsősorban r biztos ke­nyér. Van-e szebb érzés annál, hogy nyugodtan mehetek munkába? Ma is, holnap is. Tudva biztosan, hogy nem adják ki a munkaköny­vemet, nem lódítanak az utcára. Aztán itt van a házam, amibe egy éve lakom. A demokrácia építette nekem ott Meszesen- A magaméban lakom. Senki sem mondhatja fél a lakást, ha a gyerekek lármáznak.. Még fürdő­szobánk is van. Lajosként VIII. általánosba jár. Az iskolában kap mindennap finom ebédet, és ebédszünet után tanárok készítik elő a másnapi leckére. Azelőtt csak burxsujok engedhették meg magúknak, hogy gyerekükkel instruktor foglalkozzon. Most meg tanárak fog'atkoznafe velük — in­gyen, hogy könnyebben tanulhassa­nak. Jó! is tanul a gyerek! mert tudja, hogy miért tanul. Építész­mérnök akar lenni ... — Érdemes volt küzdeni,, érde­mes volt dolgozni és érdemes volt hinni a Pártunkban — mondja Varga elvtárs • zengő hangon. —Pe­dig tudjuk jó!, hogy ez még csak a kezdet. Jóformán még el sem indul­tunk. Csak az ötéves tervben kez­dődik meg igazi felemefcedésiink. — Persze tudom, hogy azt sem adják ingyen. Keményen megdolgoztunk a három­éves terv minden vívmányáért. Min­denki emlékszik azokra a napokra, amikor korgó gyomorral mentünk ki a munkára. Ma már ezen túl va­gyunk. Rendíthetetlen hittel és bi­zalommal nézhetünk a jövőbe. Pár­tunk mutatja az utat és mellettünk All a Szovjetunió. — Ha a véres polgárháborúban ret­tentő nélkülözések közepette har colö görög munkástestvéreink lát­nák ezt a mi életünket és azt az 3 éves terv által Ígért fölemelke­dést, csak azt mondhatnák, amit én is mondok: semmi áldozat sem le­het sok és dolgozó társaimmal vál­lalunk is • mindent azért, amit népi demokráciánktól, kaptunk és amit a szocialista jövő tartogat számvr’kra. Seprőn sop nyerte el a SZtíVOSZ vlitezásziajit Soproni jelente- szerint vasárnap défútán szövetkezeti nagygyűlés volt Kapuvirott. abból az alkatom» 61, "hogy a SZÖVOSZ vándarzászíajáf Sopron megye nyerte el a szövetkezeti tagtoborzáson elért kiváló eredmé­nyeiért. Feh ér Mihály, a SZ8YOSZ oktatási‘főosztályának vezetője a több mint ötezer főnyi hallgatóság elölt kimutatta, hogy ;t termetöcsoportok or­szágos átlagban közel kétszereséi termelik annak, mint az egyénileg gaz dálkodö parasztok. Ez a tény mutatja, hogy — amint jzt a magyar nép bölcs vezére, Rákosi Mátyás kecskémét; beszédében megállapította — a szőVetkezés útja ex a helyes át. amely felemelkedéshez vezeti a falu dolgozó népét. A BANYAMESTER 0«w*n ülnek az asztal körül. ÍM Egyik-másik az asztal szélén, kinek hova jutott hely. Hét ember. Mosonyi Sándor bányamester és a reggeles aknászok. így láttuk meg először Mosonyi Sándort. így is hagytuk ott munkában, az akná­szok között, hogy megkeressük szálakat; hogy vájárok, csapat veze­tők, aknászok és üzemvezető mond­ják el, milyen műszaki vezető Jlfo- sonyi elvtárs. A Farkas-brigádnál }(£ ismerik. Gyakran jár jeléjük, úgy érzik, mintha különös gondja lenne <t bri­gádja. Pedig nehéz fejtést adott nekik. De ebben van elismerés is Mármint az, ahogy Mosonyi elvtárs mondja: a „legkeményebb fiúkat a legkeményebb helyre.” De beszéljen róla Farkas Ferenc III, a legjobb brigád vezetője. — Hát én rosszat semmit nem. mondhatok a Mosonyi efortársra. Csalt jót — mondja egy kicsit men­tegetőzve. — Kern is kell rosszat, csak ka ven — oszlatom rí a. kételyeit. — Szívesen hallgatunk jót is. — Szóval, hogy jó szakember az biztos — mosolyog felbátorodva Farkas elvtárs. — Olyan beosztása van a munkában, amilyet — pedig most végiglátogattam a telepeket, sehol se láttam. Mosolyogva, mintha valami hun­cutságot mondana, úgy folytatja: — A Mosonyinak mindig van két- három biztos fejtése tartalékra. Ha valahol tűz van, elgátoljuk, aztán kész. Nem akad meg a termelés sem. Másnap reggel már új fejtés­ben. dolgozunk. A képhez még egy-két ceruza­vonást kapunk. Mosonyi elvtársról úgy tudják, hogy „ahol lehet segít”, úgy ismerik, hogy ,,mindig jóked­vű”. A magatartása úgy különben? _ Mosonyinak mindig van két­o. z fúr — így mondja Farkas Fe­renc III. Körvonalak vannak Mosonyi elv­társról. De nekünk kép kell róla. Eleihű kép. _Elmondhatok róla minden rosz­sz at? — nevet ránk Szokola Fe­renc. _Mindjárt az elején kezdem. Ez a legnagyobb „hibája”. Nagyon tud bánni az emberekkel. Megbeszél velük mindent. Ha egyik nap fenn­akadás van, másnap behívja a csa­patvezetőket. „Elvtársak, mit csi­nálhatnánk?... Nézzétek, te kiadsz öttel,... te tízzel többek Te Farkas tizenöttel, mert nálatok jobb a fej­tés.” így beszél velük. És tényleg meg is szorítják a munkatársak, másnapra megvan a hiányzó meny- nyiség. De példán! nagyon szigorú ember­nek ís ismerik. í> mégis szeretik. Hogv miért? Tudják, hogy ez a szi­gorúság nem a hajcsáré, nem ba- sáxlwdds, hanem a jó munkafegyel­met teremti meg, aminek nagy ré­sze van abban, hogy Pécsbányán sok szép eredményt tudnak felmu­tatni. Ss Szokoö ehrtdn towfbb beszél róla. — Ahol pfJ&wtatnyüng nem ju­tunk előre, tőle mindig megkapjuk a megjelelő tanácsokat. — Kicsit mintha titkot súgna, úgy mondja: — Rugalmas ember... ahol má­sok órákig gondolkoznak, ott S tíz pere eJc.it megvan a megoldással. És meg Is meri csinálni. Nem rágó­dik órákig semmiségeken. Átmegyünk a szobán, ahol Mo- sonyl bányamesterék tanácskoznak. Még mindig. Egész András-akna problémái tzSba jönnek. Jókora füstben ülnek, redutunkra szinte érthetetlen „tolvaj nyelven” beszél­nek. Ha úgy leírnám, mit sem ér­tene belőle legtöbbünk. De Ok na- , gyem értik. Olyanok így, mint <if tegkomolf/abb hadtanács. J Lugosi György üzemvezető mér~\ nőkkel beszélgetünk Mosonyi efv - társról. Uj vonást kép újra a raj: niajdnem kész, már meg van a „ki fejezőre”. — Mosonyi munkatárs nagyszer szervező a munka terén. Előre!át t És azzal, hogy alkalmazkodik a tér hes, emberekhez, tudja elérni a } eredményt. És mit mond végül Mosonyi Sán dór magáról? Beszél az életérő arról, hogy már a nagyapja is bá nyász volt, arról. hogy ez élete • felszabadulásig olyan keserves voli mint a többi bányászé. __A munkáért dicséret sose ju to lt. Csak hajsza volt. Miért? Azért hogy az a pár csirkefogó jól éljer a népet meg nyúzták. — Most? Mindenhol mi vagyunk munkások. És tudjak, hogy miér dől gazunk.-1 Nemcsak forintokért, ha nem egy új rend, a mi rendünk ki alakításáért, megszilárdításáért. Beszél az újításról, a széngyalu ról, amit senki sem akart ki pró hálni, ö vállalta. Kinevette az egér. telep. De megmutatja, hogy sike­rülni fog. Belgiumi mintára készüli ha kicsit átalakítják, itt is ttagi megtakarítást hozna az aknának. — Szóval nekünk —• Így mondjt Mosonyi elvtárs. A szúztizenkihmces szobában Tár mi Ferenccel és Szabó József titká elvtársakkal beszélünk. Ujattudunl NEM VETÜNK KONKOLYT A máíomi DÉFOSZ asszonyvezetői példásan megszervezték a vetőmagtisztítást Mintha vásár, vagy legalább is piac volna a községháza környé­kén, olyan nagy állandóan a sürgés­forgás.. Vagy pedig, mintha itt volna a szövetkezet terménybevé !tó helye és benne volnánk a begyűj­tési ., kampány .. közepében, annyi kocsi jön-megy állandóan gaboná­val telt zsákokkal. Azonban .ha jól megfigyeljük.' rögtön meglátjuk a különbséget, hisz innen visszafelé is tele zsákokkal mennek el a kocsik. Nem is iérménylaadás folyik itt, túl van azon már a malomi dol­gozó parasztok legnagyobb része. A községháza tanácstermé­ben gépek, gabona zsákok és dolgozó parasztok. A gépek ga- bonatisztitásra szolgáló triörök, a gabona zsákok b an részben már tisz­tított, részben pedig még tisztítat- lan vetőmag. — Ugyanis a szövetkezetnek nin­csen szelektora — magyarázza meg a helyzetet Lukács Lajosné, a má- Ipmi DÉFOSZ elnöke. — Tavaly, ha egy dolgozó paraszt tisztítani akarta a vetőmagját, akkor vagy hetekig várnia kellett, míg a község tulajdo­nában levő kis. triör elérkezett hoz­zá. vagy pedig a kólákhoz kellett mennie könyörögni, hogy két-három napi gyalogmunkáért nagyhegyesen kölcsönadja a trlörjét. A harmadik lehetőség, amit sajnos tavaly még nagyon sokan voltak kénytelenek választani, az, hogy tisrtítatlnn ga­bonát vetettek el a földbe. — Ez volt az, amit mindenkép­pen meg akartunk akodályozni — vészi át a szót özv. Zsebe Istvánná, a DÉFOSZ munkávtagozatának ve­zetője. István, aki most lett kész a .tisztí­tással. Két mázsa búzáról, egy mázsa' roezról és egy mázsa árpáról állítja. ki neki a cédulát Lukácsra?.. — Bezzeg örültünk mi énnek a megoldásnak — folytatja tovább Erős István —. Tavaly például én is kénytelen voltam tisztitntlan magot elvetni, mert a" községi triör • nem érkezett el hozzánk- idejében, alm­iakhoz pedig néni akartam elmenni. Erős István helyét Földi Lajos 0 és féiholdas gazda foglalja el a triörnél. Szép, nagyszámú búzát önt !>ele, aztán tempós mozdulatokkal kezeli forgatni. Két tekhőbe folyik a búza. 'Áz egyikbe szép, tiszta, egészséges szemek, a másikba a szemét, a konkoly, az apadt, . vagy törött szemek. ' ~j j napokat »esztoltcm eV a I aVRÍV j teenagyobb men ka ide- ----------------jén — mondja — m?C A két asszony tneg Mosoni/ i elv társról. És itt meg­törik a. vonal, a kép, amit eddig róla alkottunk. Mosonyi elvtárs nem tart elég szoros kapcsolatot a Párttal, a párt- szervezet vezetőivel. Elvégzi a mun­káját jól, az igaz. Mit te mondott Rákosi rívtárs? „A jó púrtm.nuka próbaköve a ter­melés. Nem lehet jó pártmunkás az, aki rosszul termel.” De ea fordítva is iß. Lehet-e jó munkát végezni úgy, hogy nem fo­nódunk össze szorosan a Párttal > ha azokkal, okik a Pártot képvise­lik, nem dolgozunk teljes összhang­ban együtt? Nem lehet. így a jó eredménynek nincs meg a célja, nincs tartalma, nincs meg az ér­telme. . Es ezen keß gondolkoznia Mosonpí elv társnak, akiről munka- társai elismerik, hogy egyike a leg­jobb műszaki vezetőknek. De mi azt a fiS? SiÄ | aTTho^ne tehessen a legjobb kemmunu, tártnak.. [ ettenőrfzni, hogy milyen gabonát vet Lorenz Márta el, — atiA bele a beszélgetésbe Erős szavaiból az­tán kibonta­kozik, hogyan oldották meg Mólomban, hogy min­den gazda idejében szelek t orozd ás­son és egynek se kelljen magát ki- ezolgáltatrü a kulák kénye-keevére. A községben levő öt triőrt össze­szedték, (a gazdáknak a hivatalos díjat térítik értük) As beállították a községháza tanácstermibe. Ide jönnek most már majd egy hete a máíomi dolgozó parasztok, és anél­kül, hogy bárkinek te meg kellene atázkodniok, ugyancsak hivatalosan megállapított használati díj fejében megtisztítják vetőmagjukat. — így aztán azt te ellenőrizni tud­juk, hogy kltisztitja-e minden gaz­da a vetőmagját — mondja Zsebe Istvánná. — Ugyanis Itt mindenkit feljegyzünk és akt nem volt itt, vagy pedig valamely szomszédos szövetkezettől, vagy a gépállomás­tól írást hozni nem tud, arról tud­juk, hogy még nem tisztította ki vetőmagját. — Minden dolgozó paraszt őrült ennék a megoldásnak, egyedül Ke­len fi Ferenc kuIáknak nem tetszett veszi át ismét a szót Lukácsné. ö nem akarja forgatni a triőrt. Azt mondta, 6 majd hazaviszi a ga­bonát és otthon tisztit vártam a községi triörre. Nem mentem ki s földre, mert mindennap azt mond­ták,, hogy ma már hozzám kerül. Most meg eljöttem, lerakodtam és mindjárt neki is foghattam a íteztitósnak. Az egész meg van oldva egy pár órává’ és egy pár forinttal és biztos leszek benne, hogy nem velők szemetet. A szomszédos triőrt Gyón,is József forgatja,. Jókedvű fü-lyftrészése csak köreiről hallható, egyébként elvre* * gépek zajában. — Én próbáltam tswly kérni r Jört­iákoktól triőrt — mondja, de nem ad iák ide. A , kőzéppnravrtókéra és a községére annyi volt a jelentkező, hogy nem került rám sor. Nem ma­rni haltam el a vetéssel, mert abból még nagyobb baj származott volna, mit tehettem mis, elvetettem tiszti- tctianul. Moot vígan fütvörőszre forgatja # triőrt, mellette meg Óvári István 14 holdas Jfőzépparaszt dolgozik szorgal­masan. Halad is a munka és egyszer­esük azon veszik észre magokat, hogv nz utolsó szem is kihullott s .trióiból. Akkorára már ott ill is következő gazda. Mert jönnek, egyr* jönnék a gabonászsákokat, hisz Mólomban minden dolgozó paraszt tudja, ózzál hogy tisztított gabonát rét nemcsak st országnak, a dolgozók állatnának, hu- nem saját magának jólétét boldogulá­sát segíti cló. fi fermsíőszöveftezeíi esspsrM nsgysieríí eredményei a Vásárán Az őszi Vásáron a témtelőszővri kezetek kiáülííáeán ö’.Ie'.e»» csoporto. »flott, képekileel illusztrált adaltA, ü. állít ott «enndoyek mtfT.jik be: nttfc nyújtót; a szövetkezés a doflgozó' p®- nasjjt®ágwikinak. A 5-á‘oga'ök mege so­ri ál; ók a -nagyszerű eredrnényejíeh a kocslkeréíc nagyságú tököt, » rended, né] háromszor nagyobb papríkáll, M- hű'tían, féreigirnentes almát, körtét, « kkünő rrmgyar Tfest. Méndesméi mrtpgyőzfW)ek inon!*« aziók az adatok, amelreJcbőt kitűnik, meimtyivel jobb eredményt érték eí * termteöesoporiok, miut m egyéni gaz­dálkodók. Csuk néhány példa: A páhö a kiszombori íermelöcsoporiswk 18. az ogyérri gazdáfkcdólmak 10, r, tót korraVrti termelőcsoportnrik 19, #r egyéni ps.rdí?kodökmk II m&nst ter, m«‘.t hoW®dként, TAMEL TARYA A BÉKÉÉRT KÜZD A mát ér operán a „Bertsevik" kel. házban 3ct&orkoiorét, feléjén a 130 éve» Kadis' Aikhba végig1 jár ín • főfeíeácet és meryriwigiföta irályén eredménnyel dolgoztuk * „gyerekek“. Temet lár­vához érve nteg&t, majd fefcoíeszen:: — Te gyerek, te jó/ doí-gortál. 130 evés. vagyok, a tógvéuebb a faluban, de ekkora tengeriíermést még éie- •temben rém • Iá! iám — mondta nioso. iyogva. A. „sj-errir akit Kadlr meg­dicsért. Tamd Tarr*, 65 éves rcét. Kissé furcsán ban-gzort, hogy gyerek­nek szóífiotia, de a fokiban inár min deák.) megszokta, .hogy Ka dir szemé­ben csak gyerek, A dicsére: jogos volt. Tömet e»o por3ja fmeg*érdemche. 'Hektó rockén: 225 mázsa kukoricát "erme't z főid ’ ez vHágreftord! Tamel T&rvu étekében sói minden! íátpr, iferpasatatt. 45 éves koráig éllé a szegén y paca sz !o& éledt, Gsi faéké. vei Mítaotla íöicecs.kéjét és iegeíief- > állatait. Mis nem b érdekelte. — Gor.d6l.rai rent balad’ak Mi faluja, t:i abhiziai Mokva határán. 1929-bon ebben a faluban is meg alakúit' a kolhoz & egyszeri bet) minden megváltozol:. Tamel totRaroran meg. tr'ele, mi: jelent a szegényparasz- tolcnaik a közős • gazdálkodás. Belépt)!: a kolhozba és 'társai ő: vifoszfollá.r cne^ eftsf&Sné. ígi* íri, de «» ft«n vrí.: olyan eigyuzerű, ki* iwf rrí?. Tű­inél Terra még a revét sem tudf.a le­írni, j»R(% egy fcoCwwcin-címek . sok iratot k*C aláírnia, tolt. trirete:* mást, 45 éves Itcorálsab megtantitt Irni.of- iraimí. Araöcor sníicrrri tevtergázost, íxj'dogan kiáltott- fri: — Úgy érzwtn, liogy most Sántám estik meg a vffágott A „Boásevík“ kei Ind raópen, fejSűdöttt, a pcirasz:o!c gaz­dagod'.sík, míg egyezer cmk ebibe a derű*, boldog ételbe beteszáT'.i Hitler gyaláásios támadása. A kolhoz fiatal léríitagjai elmen fok k.rixxänak. Tarn« Tarva már öreg embernek ez.ímí'oi't, nem -kelteti > fegyvert fognia, de nőm maradt otthon. • • (JuKént «Imént hsrealnl a Grúzia feíé veszedelmese», kőzetei. dő elJensög el-te. Évelőig harcot* a fronton, hatvanéves (korában belépeti a Pártba, s a háború diódáim«« befe- jterése után vissza;ért falujába. Mái nemeseit • kolhoz elnök volt, hanem át. verte a • falusi pártszervezet titkári teendőit is. Elragad:e a rersenyláz, aölety elfpeía. a Isizájukat újjá'é-pí'ó szovjet embereket. Egyizbm Gyiláva, a járási pírtjtMkár így szóit hozzá: — A szomszéd járásban Tamoí Tarva 170 mázsás fengeritermést ért cl hektáronként, a Szocialista Munka Hőse lőtt. Nézd, téged is Tarnet Tár vának hívnak, tói dolgozol, m ért ne Maid t* fo ma «rrdméayi ni? Gondofkorg ezen. Ha k-etl, hát segítünk. Tarnet Tarra harauRwnrt jfcndol' kod.ni kezdett, de aesnsokáig. Tana* íásba fogott. SzaJckönyTt“k*t olvasott, az agronómumsal tárgyalt, papír és ceruzával a kezében «zAmotta, hogyan lehetne egy hektáron 50.000 tengerit ültetni r miként lehetne mindegyik­ről legalább két csövet törni. Idáig fejlődött Tameí Tarra, hogy tudo­mányos alapon látott « munkához. Ki­számította, hogyan kell vetni, • vé­gül elhatározta, hogy háromszor fel­szántja a, földet. Először januárba®, másodszor februárban és h«Knadszor vetés elölt. S így született meg a nagy sikers a 225 mázsás világrekord tér més. Tarnet Tarra nagyon örült az ered­ménynek, do elhatározta, hogy meg­dönti saját rekordját és jövöre 250 mázsás termétt takarít be. f7 alamitwwp egyszerű paramtí vottírm, art »cm indtara mi történik a falna túl — mondotta a kolhoz-érte­kezleten, ahol -a 250 mártás termés ígéretét, tette. — Ma. már tudom mi a politika és politizálok. Tudom mi történik nálunk az országban és mi történik nyugalom S tudom azt is. hogy a nyugatiak háboriVra készülnek &;■ a mi népünk védi -a békét. Én munkámmal akarok beállni a békét védő milliók seregébe.

Next

/
Thumbnails
Contents