Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-24 / 222. szám

©« 5ZÖTEMBÉS 24 u a F L 6 MIN íf£^, az ellenség malmára hajtja a vizet HATMILLIÓ PAR CIPŐ a hároméves terv utofsó évében A pécsi Mag&sépf-éSi NV telepének Vejáialátho« lr«Weo körük. ki » szé- gyerHáfóa. Hét név sorakozol ts;í* tagy fehér hetükkel, de szerdán már csak kenő. A Magasépítési NV mun­kásai és asz viselői megtanulták, hogy nom krilemes a szégyentábián szere- 'heinj, de megtanult ák azt is, hogy rt. nden percnyi késés a termelést hát. rá!‘a'ja, országunkat gyöngíti, minden percnyi becsületesen végzett munka viszont országiunkat erősíti az impe­rialisták és ügynökeik eilen. ehhez az ötüudalos több sóghez tartozik, azt I Alti nem aoryfivsi később épül fel • s*eciaUz mus. Nézi*® szolt most közbe Wagner Antal is — én már öreg ember vagyok, so­kat dolgoztam a tőkéseknek is. Akkor egy.két perc nem számító'.;. A mi tő késünk becsapott egy másik tőkés; és nem veszített semmi;. De mi nem csaphatjuk be magunkat. Bennünket csak be akartak csapni. Tudja, azok a gazemberek, akik ellenünk szövetkéz. [.Ilinek $ sz.égyesvtábla tanítja meg arra, hogy | pontosan jöjjenek az üzembe. De ; szégyen tábla csak azt jelzi, hogy k lépte ál későn a gyár kapuját, hogy a kapun it'd mi történik, az már dolgozók ön tudatosságán, becsületessé gén és munkáisiánsaik éberségén mű Ük. Gyakori volt eddig, hogy a munkás aki pontosan belépeti a kapun, nem kéjeit, egy pillana ót som, de az át öltözködés után cekiáSt rakosgat« p szmogra, a munka konjiyc-bb végé keresni, ahol elkezdje és jó félóra midvta fohászkodott csak neki: „No kezdhetjük!“ A tisztviselőnő pontosan érkezett de hé; óra lilán még sürgősen e „kell“ mesélnie reggeli vitáit a ház mesterrel, a szomszéddal, a villamos kalauzzal és ez nem megy olyan rö­vid idő alatt. Rövid percek ezek munkakezdés' elő' i nekifohászkodások de nagy ká-r; okozhatnak. Farkas 1st. várt. gépmester tudja ezt legjobban már Minden réséről / pontosan —;—i ----------------1 a munkaidő ke« d­ténél jóval előbb a helyén van. — Átért 1m nem lennék itya grl-pek nem kezdenének porrosan dolgozni — magyarázza — ez. azt jelentené, hogy 1iiáb3 várnak a gépek, hiába várnak a , munkások, a vállalat e-iertszolgál­tat ás nélkül fizcli ki a bért. — Mondjuk ajtó okot gyártunk. A fok hat gépen megy át egymásután, mig elkészül. Ha mármost valamelyik gép kezelője félórával kérőbb kezdő, né * munkál, azt jelentené, hogy csak a ruták a gépnek az állasa miatt fél­óra ala:t 50—100 forintot veszítene a vállalat De ez az egy gép nem egye. díft dolgozik, hozzá van kapcsolva a többi öt is, egymásnak dolgoznak, egymást látják el. így kiesik nem egy. de hat gép. munkája, nem 50—100, hansm 3—600 forint lehet a kár. A Magasépítési NV asztalos-üzemé, ben még nem fordult elő ilyesmi. Ép- pert'azért, mer: Farkas István tudja, hogy ' a gép minden percnyi ál.iá'sa, minden perc, ami üresen, termelés nél­kül tetik el, a termelékenység rová. 'sára megy, ahány percig áll a gép, lek nyomort és csendőröket ekar'ak hozni az országra. De nem sikerült nekik, mert ebben az' országban min­denki ' tudja a fefedadát. Rákosi elv. tá's — én nem vagyok a Pár.ban, mert gon dől'a ni egy ilyen öreg em­ber mint én, már nehézkes, úgysem veszik hasznán, do ha megengedik, így szólítom a mi Rá,kosi elvtársunkat — meg a Párt vigyázol: arra, hogy ezeknek a kémeiknek ne sikerüljön visszahozni a tőkéseket, ök tudják, hogy vigyázni keit a nép jövőjére. Én meg tudom, hogy a gépem egy óra «lati 250 folyóméter parkettái ad és ha félórával később kezdenénk a mun­kát, az már 125 méter kiesés. De csak tíz perce- késsek, máris kevesebb van 40 mé.crrel. Sz átnő‘na Wágner Antal tovább is. hogy egy percre négy mé!er jut, ami még mindig komoíy összeg, de csak elmosolyodik. szaporítom a szót — mond. ja — mi tudjuk, hogy miért nem szabad a gépnek állni, mlér. kell minden percet kidolgozni. Szóval nem nekünk ralá.Vák ki a szé­gyentáblát. De vannak még egypáran, akik nem tudják. Azok csak hadd ke­rüljenek oda és hadd mutassanak rá. iuk ujjal a többiek, hogy ,jú ez is a Rajkoak, meg Titcmak akar segíteni“. Mert aki nem tudja a kötelességé; és hagyja üresen futni a perceket, az az ellenségnek segít. Farkas István és Wágner Antal nem az ellenségnek akar segíteni. — Maguknak erősítik az országot, min­den perce: kihasználva, hogy az el­lenség itt se találjon rést. A szófiával épülő új házak várják az ajtótokokat, parkettát. Farkas Istvánon, Wágner Antalon és a többieken műik, hogy idejében el is jusson oda. Ez az ő feladatuk az imperiialisák elleni harc­ban a szocializmusért folyó harcban és minden perc gyengíti vagy erősíti a mi frontunkat, ök és minden, ön. udatos munkatársuk csak azt akar ják, hogy erősí se. Mészáros Ferenc. Közeledünk a három év©» terv -ré­géhez. Most, három hónappal a befe­jezés «főtt már felmérhetjük, milyen hatalmas utat tett meg három év alatt az 1938. évi 4,7 mlCTió párral. Er *t szám a hároméves, terv etsö évében 3.9 millióra növekedett. A terv utolsó évében már ugrásszerű emelkedés ta­/95Sq jt ró-^/? a J ó» * a magyar ipari termelés, A felszaba­dulás után a »ok nehézséggel, a mun­kásság áldozatos munkájával újjáépí­tett és megindult cipőgyártás 3 millió párt aipőt termeit 1946-ban, szemben p asztalba tó: 1949-ben 6 milUo p* bőrcipőt és 1.3 miTífő pár granicipö termettünk. Ebbőt a 6 millió párbé 3.9 millió gyáripari, 2.1 millió pá pedig kisipari termelés. ZDRASZTVUJTJE MALAGYÓZSE! Szép, egyenes sorokban üt a padok között i harmincegy gyerek. Okos, fényfő szemük, kissé kamnszos arcuk c-upa figyelem, Két hatalmas fekete tábla. Rajta az otome a-bé-oé, vagyis a „ruszki jffabét“. A kis falitáblán -katonás rendben sorakoznak egymás­után az alfabét rejtelmes betűi, az „a, bé, vé, gé, je, i, ji és a többi. A falon kis virágtartókban piros mus kátíik virítanak. Az ablakon beözön tő napsugár ráhull az. újonnan bekö­tött füzetekre a szépen kihegyezett ceruzákra. Vígan láncol végig *z orosz nyelvkönyv fedőlapján, aztán megáit az új magyar címeren. Mintha gyönyörködnék benne. Áz uram ott maradt a Donnál, az öcsémnek nincsen lába... Özv. MÁRKUS GYULÁNÉ TÍZ KÖRMÉVEL IS MEGVÉDI A BÉKÉT — Anyát tetszik keresni? Anya dolgozik, a Zsolnay-gyárban. De jön mindjárt. Már fújtak... — ahogy ezt mondja Józsika a kedves, tiszta szobában a számtanfüzet előtt ülve, érezni, hogy figyeli, hogy várja mindig a fújást, és várja a kapu zörrenését, várja Anyát. Nyílik a kapu, erős, biztos lépé­sek kopognak végig a folyosón. Hazajött özv. Márkus Gyuláné. Ma kicsit tovább maradt a gyárban. Most folyik az MNDSZ üzemi cso­port szervezése, ö a nöfelelős, rá hárult a nagy munka. — Büszkén lobogtatja meg a kitöltött jelentke­zési lapokat. EsténKént «Mkts kiállítani a könyveket. Másnap már viszi is a tulajdonosoknak. Hadd örüljenek. — Mert ha nehezen is megy ERŐD A PUSZTÁN "A Ui*?, ahonnan a kombájnok ftunkdjuJcra kigördülnek, er Tarasz levcsenho gép- és traJHoráUemás. •A' huszas évek közepén errefelé, 'Odessza vidékén, még ritkíts volt a Uaktor. A Scvcscvko-szovhoz helyén ezelőtt, egy német földesiír uradalma terült, el, A szegényparasztok ábrán­dozni is alig mertek arról, hogy valamikor nekik is lesz gépük. — Ingyen senkinek sem adják — mon­dogatták. gúnyosan a gazdagok. — Aki hozzásegített bennünket a földhöz, segít majd a gépek megszer- ■merzésébm is! — válaszolták a sze- 'gények, akik a környező tanyákon végül is elhatározták, megérdeklödik a szovhozban: nem bérelhetnének-e onnan traktorokat, A szovhozban megmagyarázták a dolgozó parasz­toknak, vegyék számításba, hogy a traktor nem dolgozhat keskeny föld- sárokon — térre van szüksége. Ez a körülmény heves viliiket vál­tott. ki. A parasztok nagyobb része a: on a véleményen volt: egyesítsék kis parcelláikat, hogy áttérhessenek a föld gépi megművelésére. Nchá- Pyan, akiket a kidákok támogattak, ellene voltak ennek. Akadtak inga­dozók is. Végül elhatározták. hogy kezdetül a traktorok a száz földet és a parlagot művelik meg. A Seresen- ko szovhozzal az első szerződést a Sévcsenko-tanya újtél égései kötötték meg. A tanyaiak társas-tulajdonba vett földjének traktoros megmiív lésére vonatkozó szerződést 1927 tavaszán Írták alá. A szovhoz-szervezte első traktor oszlopban, amelyet kiküldtek a pa rasztok földjére, mindössze 10 géj volt. Ez még nem volt traktorállo másnak mondható. Mégis, eszel a né hány géppel a Sevcsenko-szovho történelmi jelentőségű eseménynél lett szülője: lerakta az alapját o Szovjetunió mezőgazdasági új. a gé­pesítésén nyugvó szocialista átalakí fásának. Megszületett, az első gép állomás a Szovjetunióban. Félévvel később a tanyák néjfí elhatározta, örökre végeivel a: egyéni gazdálkodásnak és véglegesei, a kolhozgazdálkodás útjára lép. El határozásukat levélben közölték és ezt a levelet 1927 december 2-án n Bolsevik Párt XV. kongresszusán maga Sztálin olvasta fel. — Több ilyen példány kellene elvtdrsak — mondotta — és akkor ezt az ügyet messzi előre lehelne vinni. A sztálini szavak hatalmas fel­hívásként zenglek végig az ország­ban és az eltelt huszonhét év alatt fells mérhetetlen ül megváltozott Odesz- sra vidéke. Mintha a földet is kicse­réltük volna. Már a kolhozrendszer első évtizedében megkétszereződött n gabonancműek átlagtermése. Az Odessza-vidéki pusztákon úgy áll a szovjet ország első traktorállomása, mint valami erőd. Tarasz Sevcsenko unokái építik maguknak az új kol­hozboldogságot. eleinte a dolog, nem is hiszed elv­társnő, milyen örömmel veszik az után kézbe a könyvecskéjüket. - Sok olyan asszonyt szervezett be Márkus elvtársnő, akit eddig senki­nek sem sikerült mellénk állítani. Elmondja ennek a titkát: — Az asszonyok azt hiszik, hogy a politika valami ördöngösség. Én megmagyarázom nekik, hogy a po­litika a bölcsőde, a napköziotthon, a balatoni üdülés, az üzemi kony­hánk, a jobb ruhánk, hogy a gye­rekeink tanulnak. Ez mind politika. így azután nem is csoda, hogy a megszokott szólamok helyett az életükről beszélve, átáramlik az asz- szonyokba a lelkesedése, nem csoda ha szeretik és hallgatnak Márkus elvtársnőre az üzemben. Pedig nem mindig volt Ilyen ele­ven, jókedvű, sokszavú. Egyszerű, hallgatag, félénk parasztkislány volt. Otthon tizennégyen voltak testvé­gek, hét fiú és hét lány. Mint a mesében. De az életűk nem volt olyan szép, rrrint a mese. — ö leplezte le ezeket az aljas gazembereket, Rajkot és a bitang- ságban hű társait. Hallgattam a vádiét, azt mondta Rajk, hogy gyű­lölte a munkásokat. Hát én azt mondom, hogy mi is ugyanúgy, sőt még jobban gyűlöljük őt. Gyűlöljük, mert az imperialisták kezére akarta játszani a mi országunkat. Az im­perialisták pedig egyek a háború­val. És a háború? Egy azzal, hogy nincs férjem, egy azzal, hogy — megcsuklik a hangja — öcsémnek nincs lába, egy azzal, hogy holnap elvinnék, megölnék a kisfiámat is. — Amit ők akartak, amit ők szántak nekünk, azt kapják. Mert megérdemlik. Még többet is. Mi pe­dig tanultunk újra. És még edzet­tebbek leszünk a harcban, és meg­fogadjuk, ml asszonyok Rákosi elvtárs zászlaja alatt újra, hogy megvédj ük békénket, otthonunkat, felszabadult életünket és apát és fiút nem adunk többet ágyutöltelé- kül az imperialistáknak. Ezt üzen­jük Rajkáknak és ezt üzenjük gaz­dáinak is. Lorenz Mária „Etsö orosz könyvünk“. Ez i cím« az ötödiké», hatodikos orosz nyelv­könyvek, Belelapozunk. Rajzok, ver­sek, dalok, és szórakoztató olvasmá­nyok. váltják egymást. Ebből a könyv­ből nem lesz nehéz tanulni. Dolmány Laci figyelmesen hajol a könyv fölé. Éppen azon > lapon nyi­totta fel, amelyen Oíeg Kosevojnak az „Ifjú Gárda“ hősiének a képe látható. Nem új neki a kép. — Én már ismerem Otegoi — mondja lelkesedve — ö vezette az Ifjú Gárdát a németek ellen. Szeret­nék én is olyan lenni mint 6 volt. örülök, hogy a képe benn van a könyvemben. — Zdrasztvujtje matagyózsel — Üdvözöllek ifjúság! — köszönti Máté Miklós, tanár a diákokat. Elkezdődik az első óra. Az a-bé-cé betűivel is­merkednek. Odairányul most mindé* figyelem. — Ismeritek ezeket a Hetüket?, A gyerekek már iameriki előre ta­nulmányozták, megkérdezték. Van aki olvasni is tad. Kórusban rengik: — e, zsé, je, já, de — olyan iszorga- fommal és lelkesedéssel csinálják, hogy csak pár perc és már tudja is az osztály az orosz a-bé-cét. Csak a lágyítójel a evő megy ejfy kicsit nehezebben. Ezt többszőr íe- métlík. — O-bo-rot-no-je-znák. O-bo. rot-no-jeznák. Ütemesen zengve száll a levegőbe a sok tiszta gyerekhsng. — Szeretném jól megtanulni az crosz nyelvet — mondja a kis. Ber­niül Tibor — mert gépészmérnök szeretnék lenni- — Egy kicsit gondol­kodik, majd lelkesedve folytatja« — Igen, jól akarok tanulni, Hogy ösztöndíjasként kímehessek a Szov­jetunióba. Ott szeretnék egyetemre :árni. Meg eztán szeretek olvasat is. Beraáth Tibi néhány év múlva már olvashatja a többflekkel együtt « nagy szocialista állam íróinak müveit, ere­detiben olvashatják Lenin és Sztálin elvtárs lángelméjü tanításait. Okét már senki sem tudja majd íéfrev* rétes. H. K. . ------------------------­dl kis csillés is trLegmidatqcL. * Csak a m< lámpánk tdlágft és _ nógat végefelé egy másik felel a fé­nyére. Különben sötétben, hallgatva megyünk. Egy csille robog felénk. Olyan gyorsan gördülnek a kerekek, mintha mozdony hozná. De nem le­het, hiszed egyedül fat a csille. Odaér hozzánk, most játjak, hogy mögötte egy nyurga villanószemü fiú szalad. — A kis Pap Jancsi — néz utána mosolyogva Maul elotárs. — 0 a pécs- bányalelepi Széchengi-akna legfiata­labb csillése. Szorgalmas, rendes kis fickó. — Újra zörgés, Jancsi viszi az ürest. Ez a tizennyolcadik. Naponta 25—26 csillét szokott kivinni. Alig magasabb valamivel iránt a csúszda szája. Fekete arcánál csak egy árnyalattal világosabb szeme úgy figyeli az ömlő szenet, mintha arany ömlene, izmos kis keze beletúr a szénbe, igazítja, hogy minél több fér­jen ír csillébe. Míg a csille telik, addig beszélge­tünk vele. Tizenhatéves, komoly kis munkás. .4z ő korában még nem szok­tak csillések lenni. De Jancsit min­denki elismeri. — Csak olyan ereje lenne, mint amilyen ügyes és szorgalmas — néz ”á apás szeretettel a csapatvezető. — Majd leszek is — villán egyet Pap 'János tzeme. ‘— És serért snoú se vagyok én ffgenye, nézte csal hajlítja be Izmos, barna karját: ~~ Azért botolok... teszt még hozzá. Két éve van lent. Tizermégyivet ko­rában kezdte. Persze akkor, nem jó­szántából. Sok éhes száj van otthon, apja bányásznyugdíjat és ’Jancsi ha­mar belátta, hogy dolgozni kell, hogy könnyebben tudjanak élni. Mostl — Nem tudom én azt megmondani; hogyan szeretem én a hányát. "Nem is akarok innen elmenni, ha volna könnyebb munka, akkor se. Szinte nem Is akarjak elhinni. De. a szemének tiszta fénye, a hangja színe erősítik a szarát. Érzik ■ rajta, hogy Őszinte. — És csak a családért dolgozol Já­nosi — próbáljuk meg a kérdést. — Van nekem nagyobb tervem is. Már persze úgg a többiekével együtt; megfogadtuk, hogy előbb fejezzük be a tervet. Tizenegy nappal... — mond­ja nagy büszkeséggel a legifjabb e*rT- iés. — Szóval ezért dolgozok és is, és ami rajtam múlik, az meg lesz téve 1 hangzik, mint komoly fogetdeiom « j tizenhat éves Pap János, a bánya leg- ' fiatalabb csillésének ajkáról a szó. Munkája és lelkesedése legyen példa kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Nem Tolt Könnyebb u asz-^ szonyi életem se. A férjem bányász * volt, a gyerekek hamar jöttek, ve- lük a gond. ^ Azután jött 1943... — Szomorú, t kemény év. Ebben az évben halt ? meg a Don mentén Márkus Gyula, t Azután a két gyerekért Márkus i elvtársnő bejárónő volt orvosnál, ? papnál, tisztnél, dolgozott cement-? üzemben, kapált a mezőn, szőlők- ? ben. Ez a robotos élet csak a fel- ? szabadulás után lett szebb és jobb.? — Azelőtt olyan voltam, mint a ? rossz zseblámpa. Azután egyhóna- ? pos iskolára kerültem Pestre az ? MNDSZ központba. Ott új elemet? kaptam és most fényes vagyok ki- ? vü! belül. Világít bennem a mi* egész új életünk. 1' — Ne nevess ki érte, de nekem olyan boldogság volt, hogy szép \ szandált, kabátot vehettem magam- J nak a gyerekeknek, a Margitnak i „dalárdás” ruhát, nekik is cipőt. J Évről évre jobban telik mindenre ? Ágyneműt vettem, olyan szépet,? amilyenbe sohasem fekhettem az-? előtt. Ezek a mi politikánk ered-? ményei. ? A.In«*K küszönlirtjük V Éntu-f dóm, hogy elsősorban a Szovjet-J uniónak. Es ezért szeretem őket a innen egészen belülről — teszi ki-i dolgozott kezét a szívéhez. — Aztán a a Pártnak és Rákosi eivtársnak, az j o munkájának, éberségének. f Rákosi elvtárs ébersége? Beszél- i gessünk róla! *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents