Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-05 / 180. szám

tűö ACGÜS2TOS B NAPLÓ S i 8» Ünnepre készülnek a traktorísfák és a dolgosé pttrassíoh Megalakul a gépállomás! tanács oOK'SOK fCUOmeziTTV vyymwiM'f ten búgnak a némctbólyi gépállomás traktorok mellett kék munkaruhás csikók“ jól viselkedjenek, zavartalan ügy mennek azok, hogy a falvakban tok, pedig hát sokféle gép verte már A qséplőigépe& még csak egyre nye­lik ‘jei.h&f ellen vastor kukon a súlyos ké­vék«. A trakiorisita mosolyogva kiál? le! a kévevágóhoz: — Hadd menjen szaporáéi! — Pedig tótban már nem is mehetne az adoga­tás. De a traktorista tudja, ami: a gép mellett sokan mm tudnak, hogy a gyors csépiés és ezzel a bjgvüjési ver­seny elősegítése a legiméltObb üdvöz­let ér. egyben felajánlás a gépállomás «agy ünnepély:?:: a vasárnapi értekez­letre. — Nagy ünnep ez nekünk — mondja vidáman Takács Árpád. Nemcsak olyan szokásos beszélgetés lesz ez, hanem va­sárnap alakítják meg a gépállomást ta­kácsot, ami igazán gazdája lesz a mi munkánknak ... * Alig pár órája értesüllek a nagy ese­ményről a gépállomás központjában Németbőlyon és máris valamennyi trak­torista készíti a. tervei, hogyan lehetne »ágyon széppé tenni azt a napot, ami- fccr a gépállomási tarács, a környék Valamennyi Krme'.őszövetkczeti csoport­jának, föídművecszövetikezeieinek, a Párt cs tömegszervezetek küldötteiből «Kgalakul. A mnnkás-jiaíaszt szovstság új erőssége Az jrodáhairt Varga István rnolc vég- a a dekoráció» munkák persze a napi munkán kívül. A rá^ro-v egyik félén tisztán olvas­' agynyárád on, Majson, Máriakétnén- cséplőgépei és a vígan zakatoló •aktoristdk vigyáznak, hogy a „vas­legyen a cséplés. De nincs is hiba, ilyen „villdmcséplést“ még nem bit- végig a, szérűket azelőtt. ható a jelmondat, a másik felén csak a ceruza kerete Iá‘6zik a betűsornak: „Éljen a Párt”, „Üdvözöljük a munkás —paraszt szövetség nagy erősségét: a Gépáll omási Tanácsotl” — Nemcsak a gépállomás dolgozói készülnek megünnepelni a tanács alaku­lását, hanem a némctbólyi és a kör­nyéki szervezőtek is mind itt lesznek, hogy jelenlétükkel is kifejezzék ragasz­kodásukat a gépállomási tanács iránt — mondja Pázmár.dd elvtárs, a gépál­lomás vezetője, aki éppen » faluból jött. — Most beszéltem a földműves- szövetkezei vezetőségével, a pár'.szer- vezet«!; meg az Qnmánypusz’íai Nem­zeti Vállalat üzemi titkárával, Csörgő elvíárssal. Elmondták, Iiogy milyen ké­szülődés folyik n álluk is. A fö'ciműves- szövetkezet például ezzel a jelmondat­tal vonul fe:: „A szerződéssel végzett gépi munka nagyobb termést, köny- nyebb munkát, szebb életet bízto fi!” De a MíNSz.v az úttörők is békega­lambos zászló alatt vonulnak majd fel, a dunaszekesői termelőcsopoctok, a majsiak pedig aratókoszorút készíte­nek, amit Simonfai Vera, a kis trakto- risla lány visz egy EPOSz-itsával és egy úttörővel. A németbólyi „herceg“ uradalmi épületeinek helyin Így ünnepelnek majd vasárnap. ŰnncpKk azt a gép állomási tanácsot, amely a dolgozó parasztság életét szebbé tevő és munkáját nagymértékben megkönnyítő szerződéses gépi műveléssel nagymértékben segíti majd élő a mezőgaz­daság szocialista átalakulását. Minden szövődében bevezetik a Szovjetuniótól tanult időbeosztásos munkamódszert A finomkerámiai üzemek ösiklMásége§okkeEiíése A MATEIP szövődéjében a terme­lés erősen emelkedett, imióta ta­pasztalatcsere útján a szövőnők nagy­része megtanulta a kitűnő időbeosz­tásos szovjet munkamódszert. A Tex­tilipari Szakszervezet a könnyűipari minisztérium fcxtilo-ztályával kir- ö.’tve, a MATEIP szövődéinek dol­gozóival úgy ismertette meg az idő­beosztásos munkamódszert, hogy Te forditlattn a szovjet szövőnök tapasz­talata i alapján készült brosúrát és azt a szövődé minden, dolgozója megkapta. Miután így ^ szövődéi dolgozók megismerték az időbeosztásos mun­kamódszer lényegét, 12 szövőnő je- .entkezett, akiinek termelése csak- himar 20 százalékkal emelkedett. Az eredmények láttán a szövőnők töme­gesen jelentkeztek az új möéL-zcr megtanulásárj. Jelenleg már 277 gép mellett dolgozó szövőnő tért át a MAHÍIP-ben az időbeosztásos mun- kamód-zerre. Az időbeosztásom munkamódszert a MAiEIP-en kívül a Magyar Pa- mutipar Baross-utcai TI. P. S. telepe és a Kistext szövődéjének dolgozói is elsajátították tapasztalatcsere útján­A minisztertanács múlt hónap­ban hozott határozata az építőipar helyzetéről, hatalmas visszhangot keltett. Az építőiparban komoly mozgalmak indultak az építkezé­si önköltség csökkentésére, a munka jobb megszervezésére és általában a tapasztalt hiányossá­gok és mulasztások kiküszöbölé­sére. A minisztertanács határoza­ta konkrét volt és egyenes irányt szabott az építőipar fejlődésének, hogy a ráváró hatalmas feladatok­nak eleget tudjon tenni. Legutóbb az építőipar egyik ága, a finomkerámiai üzemek is csatlakoztak a határozathoz, hogy minden lehetőt megtesznek _ az építőanyaggyártás költségeinek csökkentésére. Ezt az elhatáro­zást konkrét alapokra fektették és például a falburkoló csempé­nél már megállapították, hogy ennél a cikknél a gyártási költ­ségeket 10 százalékkal lehet, azaz J kell is csökkenteni. Ez a tétel egymagában SOO.OOO forint megta­karítást jelent az építőiparban. Közelebbről vizsgálva a dolgokat, még számtalan megtakarítási le­hetőséget találtak. Ezek a lehető­ségek elsősorban az újításokban rejlenek. A finomkerámiai ipar- baá eddig újításokkal összesen mintegy 3 millió forintot takarí­tottak meg és ennek egyedül a budapesti Zsolnay-gyár alagűt- kcmencéjéné! bevezetett újítás *5bb, mint a felét teszi ki. A for*- gótőke' forgási sebességének meg­gyorsítása szintén hatalmas lehe­tőségeket rejt magában. A finom­kerámiai üzemek eddig ezzel az eszközzel közel félmillió forintot fizettek vissza az államnak és ebből egyedül a pécsi Zsolnay- gyár 300.000 forintot fizetett be. A finomkerámiának ez a lépése szép példát mutat valamennyi építőipari iparágnak és egyúttal arra is rámutat, hogy nincs olyan termelési ág, amelyben ne lehet­ne gondossággal és lelkiismeretes munkával módot találni a gyártási önköltségek lecsökkentésére, a termelési feltételek megjavítására és olcsóbbá tételére. Ezek a szá­mok, amelyek a finomkerámiában elért megtakarításokat jelzik, ta­lán nem mutatkoznak országos méretekben döntő jelentőségüek- nek, hiszen az építőiparban mii-, liárdokról van szó. De ha az épí­tőipar minden ágában hasonló eredményeket sikerül elérni — és erre a minisztertanács határo­zata óta már biztató jelek tűnnek fel — akkor rövidesen sikerül közelebb jutni az építőiparban azoknak a feladatoknak a végre­hajtásához, amelyeket az ötéves tervben meg kell valósítania. Király Lajos a FInomkerámía Ipari Kösporit üzemgazdasági osztályának vezetője sztahanovistákat tekintem mintaképül“ Ketten a megjutalmazottak közül A MESZHART pécsújhegyi brikett- éyárának telepén szénportól fekete társak sűrőgnek-forognak a gépek ‘örül. Csak az arcuk és a nyakuk fe- “érlik vakítóan. Budaifölddel védekez- a szurok arcbőrre káros behatása *£en úgy, hogy arcukat bekenik vele. "5 egyik gép mellett ott tevékenyke- Garamvölgyi József elvtárs is, *^re csak a hangjából ismerünk rá. — Mi újság elvtárs? — kérdi gya- dánul, miközben odébtól egy szen- ÍCJ rakott talicskát. Elmondjuk neki, hogy azért jöttünk ®!rrt munkatársai, az üzemi bizottság ® ajánlották a brikeffgyárból ju(alomra k" a Szaksa*, vezeti Tanács a munka- fTsenyben .i'crt kiváló munkájáért és forgalmáért egy bundával ajándékoz­meg. Ciarasivöigyi elvtárs megtörli vercj- "^í-rró homlokát. A szeme felragyog, mosolyra- nyíló szájából kiveszi a ‘•Harmóniát” cs máris eteti a sajtoló jP**. Tudatában van annak, hogy az i,.e.s gépjárat emeli az önköltséget. * aj.a ilyen nincs is. Sőt az egész bri- f-^gyárban sincs, mert ha ilyet lát, 3rri(;Ey és megmagyarázza, hogy ez- saját magának cs népének okoz ff a hanyag munkás. Az ő tanácsát g JS mindenki megszívleli, mert az ®esz üzemben mindenki szereti. Végtelenül örülök, hogy az él- »hkásjelvény ulán még külön jutni* 'f is kapok. Mindig becsület dolgá- uRK vallottam a munkál, de most, h°gy saját magunknok dolgozunk, vsoség is számunkra a jó munka, ben ‘T10lll'ju‘< neki; úgy hallottuk, hogy f csak a munkában jár elöl, hanem Ijjj^Hp^sban is ős a Pártunkban is d_- ;scget tölt be mindenki megelége- cstTe. JjfT, ^‘Vtárs ez kötelesség. Tudom azt, »■y nekem is ott a helyem, ahol Pár­tunk halad Rákosi Mátyás eivtárs ve­zetésével. — mondja szerényen. Ezután kissé elgondolkodik. A fiára gondol, aki Budapesten tanul az egye­temen a demokrácia jóvoltából, in­gyen lakik és étkezik a kollégiumban. — Ezután még nagyobb lelkesedés­sel és eredménnyel dolgozom — mond­ja búcsúzóul. Keményen megfogja a lapátnyelét és olyan gyorsan dobálja a szenet, mintha még mindig harminc­éves volna. Wawra János 1!. este tízre megy műszakra A díványon heveri ki az éjszakai fára­dalmakat. Kezében az aznapi Szabad Nép. Mellette még kél-húrom könyv hever. Ezeket már „elfogyasztotta.” — Ezek a könyvek mindig új erőt adnak a munkához — mutat a Lcni- nizmus kérdései felé. Az erőben nincs is hiba, mcrtWaw- ra eivtárs állandóan 140 százalék kö­rül teljesíti a normát. — A sztahanovisták a mintaképem, azok pedig még többet termelnek — válaszolja. Es elmondja, hogy szereti a munkát, amióta szabad embernek ér­zi magát. Azelőtt a munka nyűg volt minden dolgozó számára. Már tizen­két éves korában lekerült a bányába. Ismeri a bányái és ezeket a tapasztalatokat munkájá­ban hasznosítja. Feleségének mosolyra derül az arca, amikor arról beszélünk, hogy szép bú­tort kapnak ajándékba. — Látod apa ma már tván értc'me a munkának. — mondja clérzékenyü'.ve. — Tudom cn azt — hangzik a ha­tározott válasz. — A népi demokrácia megbecsüli a munkást, mi meg a munkát! Már kilencre jár az idő és Wawra elvtárs elindul az akna felé. Léptei a szokottnál is frissebbek ma. Gróf József. fi Magyar Rádió leütési® a Viglijásági Találkozóra A VSíVgifjűsági Találkozóra lázas ir­galommal készül az ország ifjúsága. A Magyar Rádió is felkészül a talál­kozóm, hogy helyszíni közvetítésein keresztül ismerje meg a magyar dol­gozó nép a V1T eseményeit A rádió már a megnyitás előtt helyszíni ripor­tokban számol be az előkészüleíekről és ismerteti a világ ifjúságának, első­sorban a lenini Komszomolnak mun­káját. A müsorszámok (közül kiemelke­dik augusztus 9-én a Petöfi-rádiőban a „Virágos ablakkal köszön tjük a VIT-ct" című müsorszám. Augusztus 9-től kezdve a Pctőfi-rádióban minden este 21.05 órakor ismerteti a MINSz a VilágifjúsAgi Találkozó híreit. 'Augusz­tus 14-én 20.55ikor a Kossuth-rádió közvetít hangiképeket a VTT megnyi­tó ünnepségeiről. 14-én a «MB Han­gos Újságban riportokat adnak a megnyitás napjának eseményeiről, 22.15 órakor helyszíni közvetítés á főiskolai v” ágba jacks ág megnyitásá­ról. Augusztus 15—20-ig naponta 15 órától félórás világifjúsági híradó, 20.20 órától 21.10-ig riportok a VIT eseményeiről. A főiskolai vSágfoajaok- Ságról augusztus 13—24-ig naponta helyszíni körrotftésetel>e« zzámol ba a rádió. Segített Semegy Bs&mEayának így jutott raktárhoz a zalaiai Földmívcsssövetkeset Sokat tőr .ék a fejükéi a salátái föld- műsiesszöva'Jkefzet verőtől a gaboná­ra klär kérdésében. Nem egy é jszaka világíWtt é’jfclulán is a szövetkezet iro dójának ablaka s bent az asztal főié hajló paraszdíejekbea egyetlen gondolat járt: Hogyan lehetne raktárt szerezni. Nincs a 'községben megfelelő rrtktátr- helyiség, de a begyűjtést meg kell kezdeni. Raktár kell, akárhonnan is — ez volt mindig a megbeszélések vége. De kormán — ez volt viszont a nagy kérdés. Az egyik megbeszélésen aztán fel­vetette valaki a Lajos'any át. — Kérjük d azt — mondotta — ott van alkalmas hely a tárolásra és nincs is messze a községtől. HASZUR-PUSZTAROL A GOZKALAPÁCS MELLÉ Bajanda Cirrendórzsijev, a fia la] ko­vács hosszúnyclü fogóval emeli fel az aréldaraboí. Lecsapja a fényesre csi­szolódott ülőre. Egy gépészlány meg­nyomja az emelő: és erre a hatalmas acéloszlop kényedén a levegőbe emel­kedik. Még egy nyomás s az cgyton- nás kalapács óriási csapással zuhan az acéldarabra. Felemelkedik, újra sújt, fel- emelkedik, sújt... Tompán fújtat a gép, zihál az olajszívó, egymás mel­lett sorakoznak az áifelsző, izzó acél- darabok. A kovács jelt ad a lánynak: gyorsi ra meg a gőzkalapács márkáját, A fiatal kovács nincs megelégedve az alakkal: kissé rombuszíorma felé hajlik, ez pe­dig nem helyes. Ügyességén, fürgesé­gén, leleményességén múlik, hogy ei- éri-e az elö’rt forrná:? efnAeé AUGUSZTUS 1? J-IG „ . , | Cirrendőrzsijev mindösz. uBJSfiUS J sze 19 éves. „Haszúr pusztán“. —' hajdani nomád legeltető helyen szüleit:. Ma már az a falu, ahol meglátta a napvilágot, a Sztálin kolhoz középpontja... A volt pászto­rok, már a'ig-alig emlékeznek régi élet­módjukra, nyomorúságos sa raikra. Bajanda apja kaihoz kovács volt. Éle­tét hazájáért áldozta, Bajanda pedig mindenben hasonlít önfeláldozó, munka- szerető apjára. A mesterségé! még kis- fiú korában ízlelgette s akkor elhatá­rozta, hogy 5 valamikor „gépnek pa­rancsol” majd... Bajanda álma nem vo'i valóraváítha- latif.rJ A hé!osztályos iskola elvégzé­se után Uiá'n-Udo város egyik szak­iskolájában tanul!a mesterségét és az­tán belépett a város mozdonymühelyé- be. Az egylonnás gőzkalapács mellé állították... Nem ment minden simán. Bajar.dánnk sok nehézséggel kellett megküzdenie, míg megismerte gépe minden csínjá’1.-bőiiá'. Akkor aztán olyan lelt a gép, mint a, kezes bárány. Engedelmeskedett már a fiatal kovács­Hosszú nak s men! a munka, min: a karika- csapás. hetekig tartott mégis, __________mig brigádja elérte ki­tűző:] célját. Nem volt könnyű, de se­gített az egyre erősödő szocialista ön­tudat. (Bajanda épp most készül belép­ni a Komszomoltxi) — s ma már ott tartanaik, hegy 125 százalékra teljesí­tik a normátt Ba janda befejezte a munkál. Zuhany alá áll, aztán felveszi szép új ruháját. A klubba megy, vagy a színházba, leg­gyakrabban azonban a (könyvtárban töl­ti szabad idejét. Nemcsak a műszaki irodalom érdekli, hanem egyre nagyobb érdeklődéssel fo-dul a szépirodalom felé is. S még más is kiderül a fiatal kovácsról: munkában eldurvult keze ügycs.n forgatja az ec.se'e‘ s művészi viz festményeikkel d'szí'.i a műhely fali­újságjáig Bajanda méltó tanítványa apjának s volt mesterének. Tiszlelc’reméitó he­lyet foglal el azok között a burját- nomád pásztorleszá’rmazottak között, akik ma a „gépeknek parancsolnak”. — Igen ám — hangzott az el­lenvetés — jó volna a Lajos-tanya, de az Diávaszfárához tartozik, az meg már Samogymegye. Nem adják art oda Baranyának..; Nem fogadták el az ette»vetést. A többség amellett void, bogy el keli kérni a la jós tanyai raktárt. — Ha nekik nincs szükségük rá — biztos ide fogják adná. Ma már nem Te­het ilyen fontos dolgokat helyi sovi­niszta módon intézni — mondották töb­ben. Es nekik lett igazid:. Alig telt el pár nap, megérkezett az értesítés, hogy dr. Horváth János kaposvári alispán „a Drávasztára községhez tartozó La jós- tanyán lévő 32 méter hosszú, 8 méter széles kétemeletes rákiért a Zalátaf Földművesszövetkezetnek utalja ki.“ Rég volt ilyen, boldog napja Zalátá» •r.ak. A dolgozó parasztok egymásnak' mondogatták: — Van raktárunk. Segített Somogy Baranyának. A Két mcsrye testvéri összefo­gásának jegyében zajlott aztán le az első terménybegyüjíés is. Felvirágzóit kocsikon hozták a baranyaiak a gabo­nát a somogyi raktárba. Elő! a zaláíai bíró feldíszített ökrösszekere, utána a többi virágos, nehéz zsákokkal megra­kott kocsi. A raktár előtt a földműves- szövwl kezet igazgatósága, fclügyeiő- bizottságn, a liatúrvadász őrs és a la- jc-stanyaiak, akik mind részt kertek az ünnepségből. Horváth János a szövet­kezet ügyvezetője köszöntő'te az érke­zőket. — E raktár Somogybán van — mond­ja — és baranyai búzát hozunk bele először. Amint itt Csszeölelkezik So­mogy Baranyával, úgy kell egymással összeö.elkezrxi minden becsületes ma­gyar dolgozónak. Aztán egymásután kerültek le a zsá­kok a kocsikról, a dolgozó parasztok villáira, onnan a mérlegre. Kibontották n zsákok száját s a pirosbarna acélos búza elkezdett ömleni a raktárba.

Next

/
Thumbnails
Contents