Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-28 / 199. szám

mu AUGUSZTUS 23 If I P L o 5 'Mm ä 5ZOC/AUSTA FEJLi ..... micdenfifl g.rf látják, hogy w dolgod parasztság között is meg­fogni! az erjedés. Őket j* megcsapía a szoch'tiirta fejlődés szele. Közöl Kik is egyre mélyebb gyökeret ver az a gondolat, hogy a szocialista át* alakulásból a falu sem maradhat ki“ — állapította meg Rákosi elvtás az alkotmány-javaslatot ismertető beszédében. üiilisssitüfiÉ példaképei « — De a mindenségit ass ilyen em­bernek — mondta félhangosan Kiss Miklós a vasárnapi • szövetkezeti gyű- lésen, midőn Deák Ferenc kijelen­tette, hogy ilyenekkel nem közöskö­dik. Aztán mondott még cifrábba­kat is, a körülötte állók élénk He­lyeslése közepetje, midőn Deák í'crenc tovább folytatta, hogy így az iskolája, ágy az ő tanultsági. — Egye meg a fene az iskoládat — mondta Kiss Miklós — ha nem akarod becsületesen felhasználni azt amit tanultál. — De még őjet is — mondta va­laki mellette. Hasonló kiabálások hallatszottak a terein többi részéből is. Mások ,is elkeztek zajongani, pil­lanatok alatt forrt, zúgott az egész teremi. A „feketeföldesek aknamunkája — Azért vonnak ezek annyira el­lene, ment tudják, hogy így be fel­fűzik a „fekete földnek“ — kia­bálta valaki. Az egész terem he- lyeslőleg mordult fel erre a közbe szólásra. Lászott, hogy ezzel elő­jött a közpon t kérdésV kiderült, hogy hol. van a kutya elásva. A „fekete földek“ elnevezésnél DSyamis Ujpetrén a feketét nem arra értik, hogy jó zsíros fekete tele- vény föld. Korántsem arra. „Fe­kete földnek" az olyan tartalék föl­deket nevezik, amelyekről a föld- slap nem tudja, hogy ki műveli. Van ilyen elég sok Ujpetrén. Aki •>%yea“ volt, az felfogott magának ■dyen fekete földet. Sajátmaga és családja ugyan bírt vele, hisz van mindenkinek éppen elég földje. Ha­rcán ott voltak a svábok. Azokkal tetíveUetjék. Kifizetődő volt, hisz se te beadást nem teljesítettek u>ána. Volt olyan 15 holdas gazda, ebi 20 holdat is művelt meg így fe­ketén, helyesebben műveltetett a sajátja mellett Ezek voltak Ujpetrén a termelő" fsnport esküdt ellenségei- Tudták, bn megáinkul a csoport, akkor az TEja kezelésbe venni a fekete föl­deket Nem hisznek már a rémhíreknek — Márpedig a csoport alakulását **mnii se tartóz.öthatja fel — mon­dották már régebben is azok, akik 151 ár az elmúlt óv decemberében szervezni kezdték a csoportot. -Mom volt könnyű miinkájuk. Eleinte bizony úgy voltok, mint « °beli kőmívesek. Amit egyik nap építettek, az a másik napra ledőlt. fSy ment ez egészen a legutóbbi ’dókig’. A múltkoriban például már ftené/ tübb család is belépeti. Az- te® elkezdtek szállong«ni az nsr,- telyellenség által terjesztett rém­hírek. Hogy Mogyarbólybnn „még i'cnyérrevnlójuk Is alig van a. közö- S(>knek“. Egymásután jöttek az emberek, **égyenkezve szemüket lesütve, de teégig kimondották: kilépnek, Sze- eres Gyula, a csoport elnöke nem teőszakoskodott velük. Majd vissza Jöttök — gondolta magában. Jgv is lett. Hisz a rémhír neim *7ért rémhír, hogy clöbb-uióbb ki he derüljön róla, •hogy hazugság. '.y^rsan összeomlott«k az újpetrei ^mliírok is. Csak egy pár napnak tellett eltelnie, csak annyinak, Jtegy azalatt egy pár ember meg- /h'd'uljon Villányban, meg Magyar. ,0lyon. Azok már hozták n hírt, hazugság az egész. Mind a ét helypa jobb termése volt a csn- •r>r.nak, mint az egyéni gazdáknak, -'ztiír, yoiia.k a olyanok is, aki tecgfordultak hippim. Beszéltek az ° teni csoportlapokkal. "0—4000 forintot kap most egy cso- ''?rV«g és npvnnannvit nz év ve. n újságolták h'lkadczve. kJn már ismét 55 család tagin n ^''Porinak. Körülbelül 400 Imid G földjük lesz, beleértve n tartalék föl­deket is. Beadták állataikat is, úgy döntöttek, hogy mindjárt a III tí­puson kezdik. Ott vannak köztük a község legbecsületesebb, leg- haladoftabb parasztjai. Szekeres Gyula az elnökük. Négy évig volt a Szoojetúniöbnn, ismeri a nagy­üzemi gazdálkodás minden forté­lyát. Kiss Miklós az egyik intézőbizott sági tag. Hajdúsági telepes. A lel­két kitömné a csoportért, úgy sze­reti. A Íííldmívesszövetkezet udvarán találjuk, a szállításokat intézi. Ugyanis' a szövetkezet összes szál­lításai! már a csoport végzi. A be-' adott lovakkal, kocsikkal. Úgy akar ják, hogy mire az őszi munkák megkezdődnek már legyen egy kis pénze a csoportnak. Már van is körülbelül "3.000 fo­rintunk — mondja. Pedig nehéz volt ezt megcsinálni. A földmíves szövetkezet igazgatóságának egyes tagjai ugyanis semmiképpen sem akarták támogatni a csoportot a fn varozás kérdésében. De aztán mégis kiharcoltuk. — És közben még egy csomó más dologra is rájöttünk — folytatja. Még pedig arra, hogy azért tudtunk olyan nehezen védekezni a támadá­sok ellen, mert a rémhírek, a tá­madások részben saját sorainkból indultak el. A földmívesájzovetkezet- bőL Leleplezik az ellenséget Mások is belekap csői óknak a be­szélgetésbe. Odajön Szekeres elv­társ, a párttitkár is. Szavaikból ki­bontakozik az újpetrei helyzet. Ki­derül, hogy a szövetkeze! ügyve­zetője Csurgyok Nándor kornrnu- nistiaellenességéről volt ismert a fa< luban, darálója, szelektora voik neki és úgy lett ügyvezető, hogy ezeket beadta azzal a föltétellel, hogy al­kalmazzák ügyvezetőnek. ö áll a -termelőszövetkezet elle­nes izgatás hútumögött. ö a szene­in i irányítója azoknak a mé&terke déseknek, melyekkel meg akarjak egyesek gátolni a csoport munká­ját. Az ő befolyása alatt áll az igazgatóság jó néhány tagja. Ők és a „feketeföldesek" a nincstelen né­metajkúnk ki zsákmányoló! izgattíak a csoport ellen. — Lévái juh az. igazgatóságot — mondja határozottan Szekeres élv­társ. A többiek helyeslőhág bólinta­nak. — Nem tűrünk meg olyanokat, akik belülről bomlasztják sorainkat. Vasárnap lesz a közgyűlés, azon fogunk újakat választani. Igen Ujpelrét megcsapta a szo­cializmus szele. A forró szél áthe­vítette a legöntudatösabban dolgo­zó parasztok szívét- Megindultak az úton és számuk egyre nő, erejük egyre gyarapszik. Mert az út, amin elindultak, a felemelkedés, a job™ jövő egyetlen útja. Békés József. Üzemeink újabb jelentős, esemény előtt állanak; A munkások gyűléseken, érié kéz Let ekem kiválasztották maguk közüj azokat, akiknek a szíve fölé a jövő héten fe kerül az ölágú ezüst csil­lag, az ólmunká«-jelvény. Ujaibb 3.000 élmunkás sorakozik fel a munkában legkiválóbbak, az élenjárók egyre szé­lesedő táborába, akiknek a szúrna ez. zel 13.000-.re emelkedik. A párunk fejlődését, clz éj szoefta- feüa ipar megalkotásáért vívott küzdelem jelentős eredményét tükrözi vissza az újabb éUnunkások ki'.ünte- léwo. Kifejezése ez annak is, amit al­kotmányunk így rögzít le: „A dol­gozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükké, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tö­kéletesítésével a szociálisa épi.és ügyét szolgálják. A magyar népköz- társaság megvalósítani lőrék szűk a szocializmus elvét: „Mindenki képes, «égtél dzeriinit, mindenkinek munkája szerint.“ Alkoimiálnyunknak ezek a szavai álalán osságban dolgozó né­pünk zömére vofia koznak. Mindenek­előtt azonban azokra támaszkodnak ezek a törvényerejű ’ szavak, akik a munkaversenyben, a munkafegyelem fokozásában, a munkamódszerek tőké­ié eskésében az élenjárnak: az éimun. kasokra. Legjobban ők értik meg, hogy: „Minden munkaképes polgárnak joga, kő!élességé és becsületbeli ügye, ■hogy képességei szerint dolgozzék.“ i% álunk, ahol' liai'aimas ütemben 1 * építjük a szocializmus-, gyor­san változik az élet. Politikai és gaz­dasági eikereink nap, mini nap soka- ,sódnak és hajlamossá tesznek ben­nünket arra,' hogy . természetesnek ve­gyük ezeket a sikereket. Ez alapve ö- en helytelen. Egy pillanatra sem sza­bad elfeledkeznünk arról, hogy a régi kiapitaOiista és iendáilis rend híveivel szemben vívott nehéz, küzdelmes bar­MUNKÁS~ PARASZTFIATALOK „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát," Alkotmányunk Ierögzílése ered- ményeinknek. Nézzük meg, mit tet­tünk ezen a téren, milyen eredmé­nyeket mutat az iskolák szociális összetételének megjavításáért indí­tott harcunk baranyai viszonylat­ban. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jelent, ismerni kell jól a múltat. Mi volt a múlt az iskola, a tanulás frontján? Csak a számok valóságá­val: 9 százalék munkás és nyolc százalék parasztszármazású fiatal, ju­tott el a középiskolákba. És mennyi jutott el tovább? Még kevesebb. yi.a a megyében 1.232 leivé- teli’c jelentkezett elsőosztályos kö­zépiskolai tanuló közül 326 nagy­üzemi, 1?4 kisüzemi munkás, 286 agrároroletár, 57 dolgozó paraszt gyermeke. Ez összesen 6SA százalé­kot jelent. A múltban tehát bara­nyai viszonylatban száz gyermek közül tizenhét, ma száz gyermek kö­zül hatvannyolc munliás-paraszl származású. . Meg kell néznünk, milyen iskolák várnak ezekre a fiatalokra. Mire készítik őket elő a tanulás évei? Itt is visszamehetünk a múltba, hogy értékelni tudjuk, az újításokat az iskolafrcnton. Az elvont, „tudo­mányos síkról” a való életbe visz- szük át iskolapolitikánkat, s az elő­készítés, a tanulás az életre, szocia­lista jövőnk építésére nevel. Ilyen1 újítás a műszaki gimná­ziumok bányaipari tagozata, amely Pécsett, a jelenlegi Pedagógus Fő­iskola épületében kap elhelyezést. A jelentkezők száma igen nagy volt, de a rostálás után 56 maradt meg. Ezek főkép a bánynszpyermckckből kerülnek ki, de vannak köztük pa­rasztgyerekek is, akik nagy érdek­lődéssel indulnak az új iskola felé. íS/enlIorinceii és Jlnhácson mezőgazdasági gimnáziumokat állí­tanak fel, az előbbinél állattenyész­tési" az utóbbinál növénytermesztési tagozattal. Mindkét helyen két osz­tállyal indul a gimnázium. Nagy volt az érdeklődés a közgazdasági gimnázium iránt is. Innen kerülnek majd ki a* jövő vállalatvezetői, a szövetkezeti, tervhivatáli vezetők, akik az új, friss vérkeringést biz­tosítják. Hat elsőosztálya lesz a leánygim­náziumoknak, ahol idáig 300 a ^ je­lentkező. Nagy érdeklődés me.tett nyílik meg az óvónőképző gimná­zium is, ahonnan sok napközi ott­honunk, óvodánk kap lelkes, jó ne­velőt. A pécsi tankerületnek büszkesége a pécsbányatelepi gimnázium, amit ideiglenesen az általános iskola he­lyiségében helyeznek el, az ötéves terv során pedig korszerű felszere­léssel ellátott, modern épületet kap. lío kapott a Jtcí-iitct sportgim- náziumot is, ahol minden bizonnyal sok egészséges, jó tornász, a jö­vendő tornatanárok mellett kinevel­jük a jövő bajnokait is. A kollégiuinokat is átszervezik és több férőhellyel, korszerűbb beren­dezéssel várják a fiatalokat, hogy tanulásukhoz, mint alkotmányunk 43. §-a mondja, biztosítsuk a jogot. De az iskola nem elég, -annak lelke a nevelő, a tanár. Az elmúlt nyarat a tanítók, tanárok, nevelők nagyrésze tanulással töltötte, hogy minél jobban eleget tudjanak tenni hivatásuknak, hogy minél jobban megértsék, mit jelent szocialista, kö­zösségi embert nevelni és nálunk is elinduljanak nevelőink a nagy Szov­jetunió neveléspolitikai, pedagógiai eredményei nyomán. A múlt héten fejeződött be egy háromnapos átképző tanfolyam, mely szintén- ezt a célt szolgálta és a ne­velők legnagyobb része lovábbi egyéni tanulásra jelentkezett. Ta­nulóköröket alkotnak, kéthetenkint összejönnek, hogy tapasztalataikat kicserélve tanuljanak tovább. Tanu­lási konferenciájukat karácsonyi és húsvéti szünetekben tartják majd meg. Ha ezeket az eredményeinket néz­zük, megnyugtatóan ereznünk kell, hogy Magyarországon többé nem jelszó, hanem valóság lett a dol­gozó nép joga á tanuláshoz. Lorenz Mária cok árán, a proletárdiktatúra győzelL mének eredményeképen jirtol tünk sí idáig. Csak a győzelemre jutott proletárdiktatúra lehet képes arra, hogy kitermelje magából a munka hő­seit, a-L élmunkásokat. Csak a mun­kásosztály hatalma, a prole tár dikta­túra részesíti megfejelő megbecsülés­ben a munkát, állítja példaképül min­denki elé és becsüli meg úgy, ahogy keli, a munka élenjáró harcosait. Csak a munkásosztály által vezetett állam képes arra, hogy a régi, a nyűgöt jelentő kényszerből a becsület cis dicsőség legszentebb ügyévé te­gye a munkál. jk kapják az élmunkás-jelvénye- két? Azok, akikben legjobban tudatosodott, hogy mit jelentet: a ki- z sók-mán yolótaak dolgozni és mfe je­lem ma a munkában élenjárva, a szocializmus: építeni. Azok kapják az élraqtnkás-jelvéiny:, akik átérzik a maga teljes nagyságában a tényt: jó mun­kájukkal az egész haladó világot, 3 békeírom arcvonaöáí erősí Ik. Azok­nak a mellén ragyog az ezüst csillag; «kik tudják, milyen kő e'tózei'stégek­kel jáír a munkásosztály hatalma a munkásosziály tag jajra. Kik ér ették meg leginkább ezeket a 'tényeket? Azok, akik a munka fegyvereivel, a munkapadok meHcí-t- sikeresen vívják az osztálybarcot, akik bátor úttörői a termelékenység foko­zásának. akik nem „plafonnak“ tekin­tik a megHévő normáikat, amelynél nem lehet feijetlb menni, hanem a minimumnak, amely a kiindulópontot jelenti új, nagy irijesKnuények eléré­sére. étmunkás, jel vény azonban nem­csak a fejlet; öntudattal vég­zett, kitűnő munka elismerését je­lenti. Az élmunkásjeltvény további kö- .eleze fségeket jelent gazdája számára. Az él munkásnak nemcsak a :»pa£x- í alatt ok, munkamódszerek á'adá&ávm,' de ezek jelentőségének a tudatos írá­sával, tehát politikailag is nevelni kell munka társai:. Az éUnunkás Ügyen eleven agi.áiora a munhaversenynek* mindenek-előí a páros versenynek. Olyan agil Mór, aki elsősorban sze­mélyes péddaadásával, de ezen túl azoknak a forrásoknak tudalosííátsával amelyekből az 5 magasabb •teljesít­ménye táplálkozik; mindig magasabbra ern-vi társainak teljes!menyét is. Az iJvcn munkások, az élmunkások megérdemlik, hogy tisztelet lel és be­csület el övezzék őket. Rászolgáltak pirrai iio^y példaképül áJlfiauk 8k«i munkásosztályunk elé, hogy megikü- Üönbcaiete'.t maga, tar. fet 'tanúsítsunk velük szemben. (H % «’gérdeméik, hogy nevükeé —1 ’■*** mint a Szovjetunióban az élen­járó munkásokét — megismerje az egéiaz ország, fényképeiket közölje « sajtó, arcképeik a gyárak faláról su­gározzák mindenki felé: nálunk » munka becsület és dicsőség dolga. Az új élmumkáaokat, a háromeve« terv siikerrevi'elémk lelkiismarelcs, fáradhat aí!«m harcosait újabb ezrek fogják követni a becsület és dicsőség ú járt. Júli.i.íOu.i nif'j „hurráéi­nál fogadtak, amikor a kéz­besítő letett flf asztalra és öt ,,porcióért" átvett 7.60 fo­rintot. Ott voltam én is a csomóban világoszöld és halványsárga társaimmal' együtt. Július nevet viselő bátyám még kicsit öntelten mosolygott is világoszöld színével. Később, amikor együtt fe­küdtünk a szakácskönyv lapjai között, gonoszkodó kárörömmel mesélte, milyen lélekszakadva futott utána gazdaasszonyunk amikor a szél lefújta « kenyér tete­jéről és apró ugrásokkal li­begett tova a szélben. Jóked­véből és önteltségéből csak akkor veszített, amikor az utolsó sort vágtlfk te róla. [így 20-a felé már o felső részét is alaposan megcson­kították. Asszonyunk bősz- száraii nézett rajta végig, még meg is szidta ot, hogy Igen hamar elfogytak róla a kockák, ö kis Jóska éppen rosszkor kárt kenuéról, mert anyja kezébe nyomta csonka bátyámat: — Nesze itt van! 20 nap alatt megettétek az e,gész hónapra valót, most vehetem a 2.60 forintos szabadkenye- rct. Megennétek apátok ha- jaszálát is. — Aztipn vette erszényét és sóhajtva indult el a botiba a szabad kenyér­ért. Engem Augusztusnak hív­nak és nagyon büszke va- szép zöld színemre. Elsején kézbe veit az (uszonyom, fitymálöan nézett rajtam végig. A kisebbik gyerek meg rászólt a: any­jára: —. Tedd le Anyu, vegyél inkább szép, fehér, szabad kenyeret, hiszen hallottad, hogy szebb lett és olcsóbb. Apu tegnan olvasta n: új­ságból. Erre a zöldségre esők barnát adnak. Ehápadtnm a becsmérlő szavakra, de nem csteni kél- '■éabe. , mert a gyerekek ét- oáoyáj ismerve tudtam, hogy eliőii u: én idom is. így is lelt: Krdd-szcrdáiu nem sok becsületem volt, de csütörtökön, amikor a heti kosztpénz már fogytán volt, mégis csak rám került a sor. így persze lassabban fagytak a kockáim, mint el­tűnt bátyámé, de ennek még kicsit örültem is, mert hosz- sznbh lesz oz élelem. 90-án még teljes két kockával büszkélkedtem. Aznap tör­tént valami, ami lesújtott. Gazdaasszonyom férje han­gosan olvasta a: újságot: ,.A kormány úgy rendel­kezett. hogy szeptember el­sejével eltörlik a kenyérje- gyfit“. — No mit szólsz anya? boldog vagy? — „Anya" arra valóban elpi- rosndolt és n harcim gyérét: indián csataltiállásokat Cmölt- ve táncolta őt körül. Apa, oki máskor nz ilyen üvöltö­zést nem igen törte cd. most esni: mosolyogva nézett. Szörnyű balsejtelem fogott el. Halálos ítéletemet haltat, inni S ezek még itt űvOitö:- nck es táncolnak ti tudáson, felett érzett örömükben. At asszony pillantása éppen rám esett és kíméletlen kéz­zel megragadott. Leszólt az udvarra: — ófond ja szomszédasz­szony, nincs szükségé ke­nyér jegyre? — Pillanatnyi reménykedés fogott el: hátha tesz még részem megbecsülésben. De a válasz visszadobott a kétség- beesésbe. — Köszönöm nem kelt, van mólt nekünk is jócskán. Ott feküdtem szégyenkezve az asszony tenyerében■ Szep­tember nevet viselő öcsémet pedig Jóska lobogtatta a ke­zében. — Add neken ezt a sár­gát anya! — — Tied lehet — volt n válasz, — ágy sem vesszük már semmi hasznát. Jóska letette öcsémet a inaira és ceruzáért ment, hogy firkáljon rá, de abban a pillanatban felkapta a szél és lovavit/r. Senki sem In­tőit ii'rína. • ■ Kuzoits Ibidre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents