Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

DUNÁNTÚLI 5 nap forradalmár szeleméhez mtlién Bnieße'te Pécs és a laesve minden kézségé Pstüfi élő emlékéi Augusztus hatódj kán, szombaton less az MDP megyei káder- konferenciája FSIírsrfi5t a IPetőíi- c* s«t!»-»nlóba®-' VT. Évfolyam, 177. szám Sffltmnmaa ÁRA 6Q FILLÉR­i»® KEDD, 1949 AUGUSZTUS 2 KÉTÉVES A TEKV Egy évvel a stabilizáció után, 194/ augusztus 1-én vetette fel a Magyar Kommunista Párt a há­roméves terv gondolatát. A terv bejelentése kétféle hatást váltott ki. Pkeményt és bizakodást a dol­gozókból, ellenkezést a reakció- . bóL A „mérsékelt polgári ele- srektöl a legszélesebb reakcióig terjedő kórus teletorokkal üvöl­tötte, éppúgy, mint a forint meg­teremtése előtt: lehetetlen! Lehe­tetlen megvalósítani a kommu­nisták tervét s ha egyáltalán Ma­gyarországon újjáépítésre gondo­sak, hatalmas beruházásokra, azok csakis külföldi kölcsön se­gítségével képzelhetők el. , A kutya ugatott, de a karaván, inlen esetben a Terv, azért csak ^gindult és haladt is minden “tkozódás, aknamunka és szabc- tázs ellenére. Anélkül, hogy kül- •°ldi kölcsönt s vele külföldi igát 'ettünk volna fel és anélkül, hogy 7" mint azt egyes polgári bölcsek >6*olták — leszorítottuk voln^ az életszínvonalat. Sőt a háromeves j_erv legfontosabb célja és kiemel­kedő eredménye az volt és az í'e is: az életszínvonal szakadat­ig emelése. „A célunk az elv- ársaim — mondotta Rákosi elv- -4rs 1947. május 11-én a pécsi bányászok előtt — hogy három ejtendő alatt a mostani duplá- e®**. emeljük fel a dolgozók élet- stínvonaiát.“ Most, két esztendővel később, l?®1® nehéz meggyőződni arról, b°gy amit akkor háromesztendős fiatban ígért Rákosi elvtárs, ivr^^Sy évvel előbb megvalósult. L**11» kell mást tennünk, csak néz- ‘Uk meg a háziasszonyok kosarát, JfpÜJc meg a ruhásszekrényeket, •Sot most már a könyvespolcokat jj'bogy megállapítsuk: teljesítettük előtt ezen a vonalon is a ter- ®r Ezt a nagyarányú életszínvonal- ®mdést a termelés fokozásával frtüh el, azt pedig nagyarányú ^húzásokkal biztosítottuk. Ez ami annakidején a pol- bidósok, szakemberek előtt mól vaskarikának látszott, azok ‘°tt, akik azt mondták, hogy életszínvonalat emelünk és kkor nem ruházunk be, vagy pc* ”|g beruházásokat eszközlünk és or életszínvonal emelés he- J®tt összébb kell húznunk a t/ágszíjunkat. , ‘tatalmas beruházásokat tud- ak eszközölni, amellett, hogy . íjnigszjjnnkat is bővebbre eresz- . búk, sőt éppen ezért és elsö- a íban. ezßhnek a beruházások- 3l . köszönhetjük a munkanélkü- fokozatos eltüntetésétől ^zdve a nyaraf&sig mindazt, ami- Tf ma hálás minden dolgozó a A *k­hg Terv ipari vonalon clsősor- tg11 a háborús károk eltüntetését e maga elé. Ennek megfelelő­től. hatalmas beruházások történ- Q,1 ® háborri folyamán elpusztult, v;?.^r°ngált gépeink pótlására, ja- niíl -ára- He a háborútól függetle- rgen sok helyen kellett a ka- alisták jóvoltából elavult, ki- -.®£edett gépeket pótolni. Hogy e jelentős beruházásokat (.'^közöltünk ipari vonalon, arra ha a pécsi nagyobb üzemek .n«clési beruházásait idézzük. Pécsi Bőrgyárban például csak- é^111 3 millió, a Kokszműveknél ?0 .a Sopianában egy-cgy millió iüru^ Hasonló nagy beruházások és fn/°k a többi pécsi, baranyai bis? nai' somogyi üzemekben is, hj' 3 .kaposvári cukorgyár beru- rail’i.'?** is meghaladják az egy- do’°- Ús nemcsak a régit tol- tjjA*1 k‘fpldoztuk, hanem nskilát- Uso’ k^trnn a hatalmas, új alko- t(>rv‘Cr'ak. cleg csak a hároméves 1 .'"égén nagy ütemben épülő ^Ünlt fa Va^y Komlóra tekinte­Rákosi elvtárs pécsi beszédében a mezőgazdaság akkori — 1947 májusi — helyzetét kiértékelve és az újgazdákkal foglalkozva mondotta, hogy „többen közülük még ma is szinte a tíz körmükkel, a legnagyobb nehézségek mellett művelik meg földjüket.“ Ez az áldozatos munka bebizonyította, hogy a dolgozó parasztság haj­landó megbirkózni a nehézségek­kel, de semmicsetre sem jelentet­te azt, hogy ezen nem'kell a leg­sürgősebben segítem. Noshát a Terv elmúlt két esztendeje alatt ezen a vonalon is megtörtént a változás. Állatállományunk meg­kétszereződése mellett a Terv nyomán mindenfelé megjelentek a gépállomások, olcsó és jó gépi munkát hozva a parasztságnak. Ezek jelentőségét ma már nem szükséges bizonygatni, a gépesítés méreteire vonatkozólag pedig elég Somogy példáját említeni, ahol két év alatt 10 gépállomást áhí­tottak fel, Í5 millió forintos költ­séggel. De idézhetnénk itt Dél- dunántúl bármely megyéjéből azo­kat az összegeket, melyeket a dolgozó parasztság megsegítésére fordítottak, akár műtrágya, akár siló, tenyészállat, vetőmagakció formájában. Vagy említhetnénk a mezőgazdasági beruházások kö­zött például Baranyából a püspök­pusztai nővénynemesítő ; telepet, az ormánypusztai mmtaáílal- tenyészetet vagy az ivánbattyáni oltványtelepet. De kapott a dolgozó parasztság a Terv két esztendeje alatt egy mindezeknél még sokkal hatalma­sabb támogatást is. Azt, hogy szívós felvilágosító munkával, fo­kozott gépesítéssel sikerült a dol­gozó^ parasztság egy részét ráve­zetni a mezőgazdasági termelés új útjára: a szövetkezeti terme­lésre. Ez a legnagyobb ajándék, amit dolgozó parasztságunk kap­hatott a Tervtől, mert ez nem pil­lanatnyilag, hanem egyszer sm n- denkorra megoldja a dolgozó pa­rasztság problémáit, biztosítja számára soha nem remélt anyagi és kulturális felemelkedését. Most, amikor például csak Tolnában több, mint negyven termelőcsopori kéri alakulásának engedélyezését és Somogybán és Baranyában is nap, mint nap futnak be az en­gedély iránti kérelmek, már nem kétséges, hogy dolgozó paraszt­ságunk felismerte a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit és mind szé­lesebb tömegekben kér részt belőle. „Számunkra legnagyobb érték az ember" — mondotta Rákosi elv­társ és ez megmutatkozik a terv eddigi szociális beruházásaiban is. A legértékesebb az ember, akinek egészséget kórházakkal, tüdőgon­dozó intézetekkel, egészségházak­kal, szülőotthonokkal, szociális otthonokkal védjük, kinek életét iskolákkal, kultúrházakkal tesszük emclkedettebbé, szebbé. Az üze­mek beruházásai között ennek megfelelően mindenütt ott talál­juk a szociális beruházásokat. Úgyszólván egyetlen olyan délba­ranyai üzemet sem találunk, mely­ben az elmúlt két esztendő alatt ne létesült volna üze,mi konvha, orvosi rendelő, naoközi otthon, melyben ne segítenék elő a dolgo­zók testi és lelki felüdülésével, könyviár, sporteszközök rendelke­zésre bocsátásával, nyaralás bizto­sításával. Egvetlen megyében, Tol­nában egymillió forintot fordítot­tak eddig a lakosság jő ivóvízzel való ellátására. Ugyanitt 43 isko­lát építettek újjá és 2,1-ct szerel­tek fel, Baranyában pedig öt új iskola épült Vajszlón, Sellyén pe­Jid í rí fi P? t n«„ kólák mellé, a napközi otthonok száma, pedig 38-rcl 156-ra emelke­dett. Somogybán pedig 650 új kór­Petőfi Sándort ünnepelte haladé wilffig Budapesttől Moszkváig százmilliók emlékeztek meg a forradalom halhatatlan költőjéről Hatalma« lelkesedéssel, valósággá váló eszméinek fényében ünnepelte az ország Pelőfi Sándort halálának 100. évfordulóján. De ünnepelték Moszkvá­ban. a szakszervezetek székházának oszlopcsarnokában, ünnepelték Seges­vár melleit a fehéregyházi síkon, ün­nepelték Pozsonyim, Prágában, Szó­fiában s ünnepelték a világ megszámlálha­tatlan városában. A magyar írók szövetsége vasárnap délelőtt rendezte ünnepségét a szak­szervezeti tanács székházában. Beveze­tő beszédet Gergely Sándor az írószö­vetség elnöke mondott, majd a szovjee iróküldöMség két tagja emlékezett meg Pe-őfi nagyságáról. Sasovjet írók Petőfiről Andrej Marisko a többi között han­goztatta, hogy Petőfi fénylő lelke tele volt szeretettel az elnyomottak és gyűlölettel az elnyomók iránt. Georgi Leonidze arról bőszéit, hogy Petőfi költészete a barátság közös híd­ja a dolgozó magyar és a grúz nép között. Branieski lengyel költő, Salajan ro­mán. helyettes egészségügyi miniszter a csehszlovák Jahn Drda és a bolgár Szlóján Karlev méltatták ezután Petőfi forradaimáságát, majd felolvasták Paul Eluárd Petőfihez írt új versét. A hall­gatóság hatalmas tapssal fogadta a har­coló francia do'gozó né-p kői Lőjenek versét, mely után Pablo Neruda, a chitei nép nagy* költője emlékezett meg a szatbodiság magyar dalnokáról . t of^idás » UIW.társ»*&£;1 dnÖkmil Vasátrnap délután, a köztársasági el­nök fogadást rendezett, melyen meg­jelentek a Budapestre érkezett összes kül­földi íróküldöttségek tagjai, továbbá a Petőfi emlékbizottság tagjai és a magyar szellemi élet főbb kiváló­sága. A köztársasági elnök rövid be­szédben üdvözölte a vendégeiket. — Boldog büszkeséggel valljuk ma> gunkénak a világszabadság halhatatlan költőjét — mosdotta. A magyar nép fiait mindig boldog büszkeség töltötte el, hogy ilyen azeüeinőriá's születeti I magyar földön és, hogy mint lángoló tüzoszlop mutatta az utat m elnyomott, kizsákmányolt magyar millióknak. Nem véletlen, hogy a hatalmas Szov­jetunió Lenin és Sztálin népe úgy ün­nepli a magyar Petőfit, mint tulajdon nemzetének nagy fiát. — Ezután a köz társasága elnök átnyújtotta a külföldi íróknak a Petőfi emlékbizottságnak az évfordulóra készült bronzplakelljét. Üniaepség a költő szokránól Budapest népe a költő szobránál ün- nepelfo az évfordulót. Az ünnepségen megjelentek a külföldi íróküldöttségek, a kormány tagjai, a néphadsereg lá- bornokai, a politikai és szellemi élet legkitűnőbbjei. Az- ünnepség Pon.gráez Kaimén Budapest műnk ás polgármestere beszédével kezdődött. — Büszkén tekintjük magunkat Pe­tőfi eszmei örököseinek — mondotta, — mert a mi politikánk a magyar dol­gozó népért folytatón munkaIkodásunK beteljesítése mindannak, amiért 5 tollal és karddal harcolt. Ahogy Petőfi csodálattal tekintett a fií.r.cia forradalomra és hőseire, éppen úgy tekintünk fel hűséges ragaszkodás­sal és szeretettel arra a :épre, amely a mi korunkban a népek béke és sza­badságharcának vezetője, a nagy Szovjetunió, élén nagy ve­zérével, a világ dolgozóinak nagy tanítójával, Sztálinnal. Hatalmas tapsvihar válaszolt Po'g- rácz elvtárs beszédére; éljen Sztálin, étjén Sztáiin — zúgják perceikig a dol­gozók. Matesko ukrán író lép ezután a mik­rofon elé. — Vannak költők, akik égő fáklyaként világítják meg népüknek a haladás útját — mondja beszédében — Petőfi Sándor ilyen költő volt. Ezután Georgi Leunidzé a Sztálin- díjas grúz író szól az ünneplőkhöz, majd a Kossuth nóta hangjaitól kísérve elhelyezték a koszorúkat . Az ifjúság megemlékezése A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége által Petőfi haláléinak 100. évforduló­ján rendezett ünenpségen Gábor Zoltán a SzIT főtitkára nyitotta meg. A világ fiataljai a hős Komszomol vezetésével harcolnak a békéért — mondotta, mert csak így tudják biz­tosítaná a világifjúság boldog jövőjét, a szocializmust. Ezután Viktor Chmara a VIT előkészítő bízót Hágáinak tagja szólalt fe! a szovjet Komszomol nevé­ben. jak is megemlékeznek Petőfi ha’áláról — mondotta —, az üzemek, iskolák fia­taljai Pctőfi-sarkokat rendeznek be és ebben is kifejez© re juttatják Petőfi é* a magyar nép iránti szereíetüket. Állí­tom, hogy rajiatok kívül sehol sem sze­retik úgy Petőfit, mént az én hazám­ban és boldog vagyok, hogy éppen ma, halála 100. évfordulóján szülőföldjén lehetek. Budapesten kívül hatalmas ünnepsé­gek voltak az ország minden nagyabb városában. — Ma az én hazámban a Szovjet if­4 Szovjetunió népe ünnepli Peíőfit Petőfi Sándor halálának százéves évfordulóján a magyar néppel együtt ünnepelt a világ valamennyi haladó né­pe és mindazok, akik a szabadság hal­hatatlan költőjével együtléreznek, akik a szabadságért és az emberiség haladásáért küzdenek. Petőfi halálának megünneplésé­vel elsősorban a Szovjetunió, a népek felszabadítója és a nemze­tek szabadságának védelmezője tisztelte meg népünket. Szerte a Szovjetunió területén meg­emlékeztek Petőfi Sándorról és ün­nepségeken szavalták el orosz nyelvre fordított verseit. A moszkvai Zeneakadémia nagyter­mében a Szovjet írók Szövetsége és a VOKSZ rendezett Petőfi-emlékün- nepélyt, amelyen a szovjet zenei és társadalmi éiet kiválóságai jelentek meg. Az emlékünnepélyen Visnyev- szklj, a Szovjet Írók SzövetségcneK !5- titkárhelyettese beszélt. „Méiy szere­tettel küldjük üdvözletünket a ma­gyar népnek. 4- mondotta. Büszkék vagyunk arra, hogy a szabadságért és a békéért folyta­tott közös harcunkban Petőfi har­costársunk és barátunk”. Beszéltek az emlékünnepélyen Tyiho- nov, a kitűnő Petőfi-fordító és Mol­nár Erik magyar követ is. Az emlék- ünnepély során orosz nyelven Petőfi verseket szavaltak és megzenésített Pefőfi-dalokat adtak elő. Kárpát Ukrajnában irodalmi és em­lékestek során és kiállításokon ünne­pelték Petőfit. házi ágy, a mosdódi iskolaszanaió- rium, a barcsi trahoma kórház, a tahi szociális otthon hirdetik az ember megbecsülésének igazságát. Hosszan lehetne még sorolni azokat az eredményeket, melyeket a hároméves terv első két évében sikerült elérnünk. Ezek az ered­mények azonban nem sült galamb­ként repültek szánkba, azt sem le­het róluk mondani, hogy kizárólag a szorgalmas munka gyümölcsei. Ezeket az eredményeket elsősor­ban harcok, kemény harcok hoz­ták meg, melyeket azok ellen kel­lett megvívnunk, akik szabotázzsal, gyújtogatással nróbálták megaka­dályozni népünk felemelkedését. Hatalmas sikereket értünk el, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem voltak hibák is a Terv telje­sítés? körül A hibák között elfő­nek kell megemlítenünk, hogy nem mindenütt és nem minden esetben fordítn'ták a beruházási összege­ket a Tervben előírt célokra. Ter­melési vonalon pedig ugyancsak hibaként kell megemlítenünk azt is. hogy egyes üzemek, bár teljes egészében, átfogólag teljesítették a tervet, nem teljesítették azt rész­leteiben. Ezek azok a hibák, me­lyeket a jövőben elsősorban kí kell küszöbölnünk. De a döntő hiba helyenként másban mutatkozik. Abban, hogy vannak, akik már el­altatják éberségüket, nem veszik észre, hogy tovább tart, még hozzá fokozódó mértékben az ellenség aknamunkája, megismétlődő, elke­seredett kísérlete. Hogy a Tervet megállítsa diadalmas útján. De ezeket a támadásokat, induljon az a kulákok portájáról vagy bárhon­nan is, megsemmisítjük. Minek köszönhető az, hogy dön­tő sikert értünk el a Terv első két évében? Köszönhető annak, hosW nemcsak gazdasági vonalon vith'ik a harcot, hanem nv'ndenck előtt megteremtettük nolitikai síkon a siker előfeltételeit. Annak, hogy a munkásosztály a Párt vezetésével szilárdan kezébe vette és kezében tartja a hatalmat, annak, hogy ma Magyarországon a dolgozók aka­rata érvényesül. Köszönhető a ma­gyar nép munkájának, melyet Rá­kosi elvtárs pécsi beszédében a Terv „aranyalapjának" nevezett. De köszönhető elsősorban annak a támogatásnak, melyet a Szovjet­unió nyújtott a szocializmusért folytatott harc és a szocialista épí­tés példájával, konkrét anyagi se­gítséggel, melynek a jóvátétel 50 százalékos elengedése csak egy ré­szét teszi ki. Ezek a tényezők vitték sikerre a hároméves tervet az első kél év­ben, ezek teszik lehetővé, hogy hét hónappal előbb befejezzük cs ezek biztosítják, bogy a méretei­ben és eredményeiben is még sok­kal hatalmasabb ötéves tervünket is sikerrel megkezdjük és megvaló­sítsuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents