Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-17 / 164. szám
0 'S Sorozatos mulasztások akadályozták meg a | Sopiana üzemrészének időben való leiépítését A világ minden táján lelkesen késsülnek a fiatalok a budapesti találkozóra Miniszteri rendelet a községi terv- beruházások felülvizsgálatára VI. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM ____________________________________ARA 60 FILLÉR____________________________________________VASÄRNAP, 1049 JÜLIUS 17 Sz tálin elvtárs útmutatása Sztálin elvtárs a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának teljes ülésén, 1937. márciusában nagy- jelentőségű beszédet mondott „A pártmunka fogyatékosságairól s a trockista s egyéb kétkulacsosok felszámolását célzó rendszabályokról". Ezt a beszédet a széles tömegek számára most adta ki a Magyar Dolgozók Pártjának könyvkiadója, a Szikra. Nem véletlen, hogy éppen most került sor erre: hazánkban, Pártunkban ma hasonló jelenségeknek vagyunk tanúi, minthogy a szocializmusért folyó harc során minden országnak lényegileg a Szovjetunióéval hasonló utat kell megjárnia. Épp ezért számunkra felbecsülhetetlenek a Bolsevik Párt nagy vezetőinek tanításai. Rákosi elv- társ mondotta nemrégiben, hogy iónéhány hibát kerülhetünk el, ha behatóan tanulmányozzuk és magunkévá tesszük a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait. Mit tanulhatunk Sztálin elviárs 1937-es beszédéből? Röviden szólva: megismerhetjük legfontosabb feladatainkat, közvetlenül előttünk álló tennivalóinkat, a pártmunka, az osztályharc, az országépítés terén. Most, amiko: dolgozó népünk lcgbecstelenebt és legveszedelmesebb árulóival, a magyar trockista bitangokkal számolunk le, egyszerűen nélkülözhetetlen számunkra Sztálin elvtárs útmutatása. Amire a világ dolgozóinak nagy vezére elsősorban figyelmeztet bennünket, az a politikai gondatlanság leküzdése. „Fel kell számolni a Párt szervező munkájának gyengeségét és a Pártot hozzáférhetetlen erőddé kell változtatni, hogy abba egyetlen ket- kulacsos se hatolhasson be ... Véget kell vetni a pártpolitikai munka lebecsülésének és döntő fordulatot kell tenni e munka legmesszebbmenő fokozása irányában, a politikai éberség fokozása irányában." Ez számunkra is a központi feladat, hogy hozzáférhetetlen erőddé tegyük Pártunkat. És mondjuk ki őszintén, hogy ehhez bizony még hosszú út vezet. Szinte napról-napra adódik olyan esemény, ami azt bizonyítja, hogy egyes pártszervezeteink 1 alapvető, egyszerű feladatokat sem tudtak eddig megoldani, mint például a pártokmányok hűséges megőrzését és hasonlókat. A mi elvtársaink tekintélyes része sem vette eléggé figyelembe, hogy milyen Veszett, mindenre elszánt bandát jelent a jórészt már szétivert, de részben még meglévő kapitalista osztályellenség. És különösen nem számolnak azzal, hogy mit jelent számunkra a kapitalista környezet, az, hogy országhatáraink közösek az imperializmus ugródeszkájává • kiépített és a kémek gyülevészliadá- ;nak gyűjtő medencéjévé tett "Ausztriával és Jugoszláviával. A trockista orvgyilkosokat fel ikell ismernünk és meg kell sem- ímisítenünk. Mégis akadnak nálunk, akik a trockizmust holmi „elvi elhajlásnak", a Párt jelenlegi vonalától való kisebb, vagy nagyobb- folcú eltérésnek tekintik. Ezeknek erősen figyelmükbe ajánljuk Sztálin elvtárs szavait: „A mai trockizmus nem politikai áramlat a munkásosztályon belül, hanem kártevők, diverzánsok, ellenséges felderítők, kémek, gyilkosok, elvtelen, minden eszmei tartalmat nélkülöző bandája, a munkásosztály esküdt ellenségeinek külfö’di államok kémszervezeteinek zsold- jábán működő bandája." A hazaáruló bitangok, a befészkelődőtt árulók megsemmisítéséért folyó harcunkat megnehezítené, ha a politikai feladatokat a gazdaságiak mögé szorítanánk, ha az alapvető pc.itikai munkát elhanyagolnánk. Márpedig ilyen jelenségekkel elég szép számmal találkozunk. Üzemi pártszervezeteink egyrésze belemerült a gazdasági problémák, olykor csip- csup ügyek intézésébe. Sokszor nem fordítunk elég gondot arra, hogy a gépállomásokon, a termelő csoportokban munkánk szilárd alapjává a politikai öntudat, a pártszervezet megszilárdítását állítsuk. Gyakran hivatkozunk gazdasági sikerekre és gazdasági intézkedésekre s azt hisszük, hogy ezzel minden problémát megoldottunk. Sztálin elvtárs erről így szól: „Nem csoda, hogy a szocialista építés terén elért nagy sikerek közepette megterem a kérkedés hangulata, megterem sikereink parádés fitogtatásának hangulata, megterem ellenségeink erői lebecsülésének, a saját erőink túlbecsülésének hangulata és mint mindennek következménye: megjelenik a politikai vakság”. Mi más, mint politikai vakság az, — hogy csak egy példát hozzunk fel — most a beszolgáltatás során akad pártszervezetünk, amely azt jelenti, hogy a kulákok semmiféle ellenállást nem fejtenek ki, minden zokszó nélkül eleget tesznek súlyos kötelezettségüknek. Súlyos politikai vakság borítja jó- néhány elvtársunk szemét, akik azt hiszik, hogy a kizsákmányolás felszámolása holmi rózsaszir- mokon való sétát jelent, nem pedig a legkíméletlenebb osztályharc megvívását. Észhez téríthetné őket az, hogy Baranyában a kulák legyilkolta cselédjét, Hajdúban a termelőszövetkezet földjére aknát helyezett el, úgy gyilkolt, másutt raktárát gyújtott fel és mindenütt minden lehető módot megragad arra, hogy a dolgozók hatalmának kárt tegyen. Döntő jelentőségű, hogy a Sztálin elvtárs által 1937-ben meghatározott 12 alapvető tennivalót, mi is munkánk alapjává tegyük. Nekünk sem szabad belesüllyednünk a napi apró események hínárjába, hanem a nagy politikai kérdések felé keld fordulnunk, meg kell javítanunk pártszervezeteink politikai színvonalát, a nevelést, tanulást előtérbe kell állítanunk. ,-Meg kell magyaráznunk, hogy maguk a gazdasági sikerek, azok tartóssága és huzamossága teljesen a szervezeti és politikai pártmunka sikereitől függnek, hogy enélkíil a feltétel nélkül a gazdasági sikerek homokra éoí- tetteknek bizonyulnak.“ És sokkal elszántakban kell a trockista szörnyetegek- szétzúzásáért folytatott harcunkat vívni, az osztályellenséggel szemben nem a hazúg osztálybékére, hanem kíméletlen magatartásra van szükségünk. „Mennél jobban haladunk előre — tanít bennünket Sztálin elvtárs — mennél több sikerünk lesz, annál jobban fognak dühöngöm a szétzúzott kizsákmányoló osztályok maradványai, annál inkább folyamodnak majd a harc élesebb formáihoz, annál inkább igyekeznek majd ártani a szovjet államnak, annál inkább nyúlnak majd a legkétségbeesettebb harci eszközökhöz, mint a pusztulásra kárhozottak végső eszközeihez." Azért, hogy „a pusztulásra kárhozottak" minél kevesebb kárt tehessenek, hogy minél zavartalanabbá és gyorsabban vezethessük előre hazánkat a szocializmus útján, szükséges, hogy a Bolsevik "árt tapasztalatait magunkévá tegyük. Sztáln elvtárs útmutatása, beszéde kiváló fegyver harcunkban, vegyük kézbe minél többení Az angol dolgozók ott állnak a sztrájkoló dokkmunkások mellett Élesedik a bérharc az imperialista országokban Anglia minden részéből érkeznek üzenetek és táviratok a londoni dokkmunkásokhoz és ezekben a munkások biztosítják sztrájkoló társaikat szolidaritásukról. Az angol gépipari szakszervezet északlondoni bizottsága elhatározta, hogy a kötelékébe tartozó dolgozók szolidaritási sztrájkba lépnek, ha a kormány nem enged a dokkmunkások követelésének és nem törli el a szükségállapotot. A Szakszervezeti Világszövetség teljes anyagi és erkölcsi támogatásáról biztosította a kanadai tengerészek szakszervezetét. Közölte, hogy a sztrájktörőkkel dolgozó kanadai hajók ellen világbojkotott fog indítani. Az angol szállító munkások Scarborough! értekezletének határozata felszólítja az angol kormányt, hogy kövessen el minden lehetőt az angol kereskedelem növelésére a Szovjetunióval és a keleteurópai demokráciákkal. Ez emelné az angol nép életszínvonalát, fékezné a hidegháborút, lehetővé tenné a fegyverkezési kiadások csökkentését és könynyítené Anglia gazdasági talpraálll- tását akadályozó súlyos terheket. Az értekezlet Deakin főtitkár heves tiltakozása ellenére elhatározta, hogy felszólítja a kormányt, oszlassa fel az Anders hadsereg katonai átképző szervezetét és küldje vissza hazájukba a lengyel katonákat. Az ausztráliai bányászok sztrájkját semmi erőszak sem törheti le Az ausztráliai bányászszakszervezet egyesült tanácsa elvetette az ausztráliai szakszervezeti tanácsnak azt a javaslatát, hogy a bányászok függesszék fel a sztrájkot, még mielőtt a hatóságok megvizsgálják a munkások követeléseit. A bányászokat sztrájkjuk folytatásában semmiféle erőszak sem akadályozhatja meg. Az AF newyorki jelentése szerint Newyork város autóbuszüzemének dolgozói négy szerelőtársuk elbocsátása miatt csütörtökön sztrájkba léptek. A sztrájk pénteken tóvább terjedt. Most már 30 autóbuszvonalon szünetel a közlekedés. A sztrájk miatt egymillió 125 ezer utas kénytelen volt más közlekedési eszközt igénybe venni. Öleséiig; és gprsaisli lesi ai építkezés A minisztertanács nagyfontosságú határozata az építőiparról Az 1949-es beruházások és az ötéves terv építőipari beruházásainak tervszerű és gazdasági teljesítése érdekében a minisztertanács megvizsgálta az építőipar helyzetét. A minisztertanács megállapítja, hogy az építőipar nagyvállalatainak 1948 tavaszán végrehajtott államosítása óta mind a magas-, mind a melyépítőipar jelentős előrehaladást tett a tőkés építőipar szétforgáltságának megszüntetése terén s megteremtette a szocializmus felé haladó népgazdaságunk építőiparának alapjait. Az építésügyi, valamint a közlekedés- és poslaügyi minisztérium megszervezte az állami tervezőintézeteket, létrehozta a kivitelező nemzeti vállalatokat és ipari központokat. A háború előtt is drága és korszerűtlen, az inflációban teljesen lezüllött építőipart az államosítás tette képessé a hároméves terv feladatának elvégzésére. Az államosítás révén jelentős” eredményt értek el az építőipar szezonjellegének felszámolása terén. Az államosítás egyúttal lehetővé tette az 1947-es tiz-ti- zenegyszercs építőipari szorzószám csökkentését. Az elért sikerek mellett — melyek jórészt az államosítás és népgazdaságunk egyéb területein végbement fejlődés következményei — az építőiparban, különösen a magasépítés terén azonban komoly hiányosságok tapasztalhatók. egyik kerékkötője. Egyes tervezéseknél a szakszerűtlenség, műhibák, zavartkcltő késé* sek súrolják a szabotázs fogalmát. A felelősek felderítése és megbüntetése nem történt meg. Építőiparunk még mindig magáit viseli a kézműipari jelleget. Ez a munkaerőt és költséget emésztő nehéz fizikai munka és szállítás gépesítésének hiányában a munkatempó lassúságában, elavult munkamódszerek alkalmazásában és az alacsonyfokú szervezettségben mutatkozik meg. Egy-egy építőipari vállalat munkahelyeinek száma a hatvanat-nyolo- vanat is meghaladja. A vállalatok országos jelentőségű beruházások mellett, apróoseprő javítási munkálatokkal is kénytelenek foglalkozni Ilyen körülmények között hatékony tervszerű vezetés elképzelhetetlen. Ennek következményei megmutatkoznak az egyes építkezések színhelyén uralkodó laza szervezettségben. Általában feleslegesen sok, ugyanakkor egyes épületeknél túlságosan kevés munkás foglalkoztatása, az anyagszállítások késése, a gépek, állványzat rossz kihasználása, a különböző munkák egybehangolásának és időrendi sorrendjük betartásának' hiánya mindmegannyi önköltséget növelő tényező. A sztahanovista módszerek Az építkezési Idő, az előregyártás, gépesítés hiánya, az anyagellátás és munkaerőíclhasználás szervezetlensége következtében, túlságosai* hosszú. Amíg az állványzatra, gépekre más épületeken égető szükség lenne, a munka elhúzódása miatt az értékes felszerelés kihasználatlanul áll. Az épftővállalatok felesleges forgótőkét kötnek le. Később készülnek el a lakások, az új gyárak, később indíthatják meg a termelést. A munkások téli foglalkoztatása még mindig nem kielégítő. A téli munkák kijelölése nem elég tervszerű. Az építési költségek felét kitevő építési anyagok átlagos árszínvonala hél- és félszerese az 1939- esnek. Ez magasabb az átlagos ipari árszínvonalnál. A Szovjetunióban már évtizedek óta bevált sztahanovista munkamódszerek nálunk az építőiparban a gyakorlatban még mindig ismeretlenek. A hároméves terv fejlődésével az építőipar nem tudott lépést tartani Az építkezés költségei jóval meghaladják az iparban kialakult árszínvonalat. Míg az iparban a háború előtti árakhoz képest a szorzószám mintegy ötszörös, addig a magasépítő iparban 1948-ban még mindig nyolcszoros volt a szorzószám. Az építőipart a hároméves terv nagy feladatok elé állította és különösen nagy követelményeket támasztanak az ötéves terv beruházásai. Az 1949. évi 340 millió forint értékű építkezéssel szemben 1949-ben 1,300.000 millió forint, 1950-ben 1,900.000 millió forint lesz az állami magasépítő ipar termelése. A legnagyobb munkásiétszárn 1948-ban 20.000 volt, 1949-ben ez a létszám 65.000-re, 1950-ben 90.000-rc fog emelkedni. A magas önköltség okai A magas önköltség okai az építőipar minden területén megtalálhatók. Az állami tervező intézetekben a gazdaságos tervezést nem tekintik központi kérdésnek, nem népgazdaságunk mai helyzetéből indulnak ki, nem veszik figyelembe az ország teljesítőképességét. Alesztétikai szempontokra hivatkozva, a dolgozók ízlésének megíelelő, de ugyanakkor gazdaságos megoldások helyett- gyakran felesleges fényűzést fejtenek ki. A4ég nem állanak kellő szánkban rendelkezésre a sorozatosan épülő lakóházak, mezőgazdasági, szociális és kulturális célú épületek leggazdaságosabb, rendeltetésüknek legmegfelelőbb típustervei. A tervezők — ahol még típusterv nincs — kénytelenek annyi új tervet Ezzel a hatalmas fejlődéssel az építőipar nem tudott lépést tartani. Az ötéves terv során magasépítésre — gyárak, mezőgazdasági épületek, lakóházak és szociális, kulturális intézmények építésére —■ 14 milliárd forintot fogunk fordítani. Megengedhetetlen, hogy ezt a hatalmas összeget a mai indokolatlanul magas önköltség mellett fektessük be. ' Az ötéves terv 14 milliárdnyi beruházásának csak 1 százalékos önköltség- csökkentése is 3.000 új kétszobás, fürdőszobás lakás felépítését teszi lehetővé. Szükségessé vált tehát, hogy a minisztertanács feltárja az építőipar hiányosságait és meghatározza a munka megjavítására szolgáló intézkedéseket. készíteni, ahány új épület épül. Ennek következtében a tervezőirodák túl vannak terhelve munkával, terveik rosz- szabbak és az építkezés költségei magasabbak. Gyakran előfordul, hogy épületeket terv és költségvetés nélkül kezdenek el építeni és c?ak menet közben derül ki, hogy a befejezéshez az előirányzatnál jóval nagyobb összeg szükséges. Ez egyrészt az építtetők hibája, akik építési szándékaikkal és igényeik pontos megjelölésével később jelentkeznek a tervezőintézeteknél, másrészt a tervezőintézetek túlterheltségének, gyakran a rossz szervezésnek következményei. Általában a tervek késése gyakori jelenség éa az épületen való jó munkaszervezésnek