Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-15 / 162. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ A bányáizrezetők következetes munkája fordulatot hozott a pénzügy igazgatóságon Nemes vetélkedésből 118 százalékos termelési eredmény született a Zsolnay-gyárban Jelentős megtakarítást értek e! a dolgozók a mohácsi JräUHja ázs építésénél A megváltozott Dtináiatiil A választási eredményeket a nagy győzelem harmadnapján így foglalta össze Rákosi elvtárs: „Eltűnt az a különbség, ami az­előtt a haladó keleti cs az elma­radott nyugati megyék között volt." Hasonlóképpen nyilatkozott a Dunántúlról Kovács István elv­társ is a Központi Vezetőség előtt május 31-én elmondott beszédé­ben, hangsúlyozva, hogy a Dunán­túlt már nem lehet úgy tekinteni, mint demokráciánk gyenge pont­ját. Rákosi elvtárs beszédekor még nem állottak rendelkezésünkre a végső eredmények, akkor azon­ban, amikor Kovács elvtárs el­mondotta beszédét, már az egész országban tudták, hogy Baranya megye érte el a legjobb ered­ményt az országban és Tolna, So­mogy is a legelsők között végzett. Vájjon ez a változás a válasz­tások idején történt-e, vájjon a választásokat előkészítő sz.vósés lelkiismeretes munka eredménye mutatkozott meg a választás szá­maiban? A felelet erre csak egy­féleképpen hangozhat. Megmutat­kozott ez is. Megmutatkozott túrnak a hatalmas felvilágosító munkának eredménye, melyet Pártunk vezetésével maga a dol­gozó nép végzett a nép körében. Amellett azonban, hogy a válasz­tási agitáció hatalmas jelentőségét a legcsekélyebb mértékben is le­becsülnénk, meg kell állapítanunk: nemcsak ennek eredményei mu­tatkoztak meg május 15-én. „A sok kicsi újra sokra ment" — mondotta a május 3í-i beszéd­ben Rákosi elvtárs, a népi demo­krácia cs Pártunk erejének növe­kedéséről szólva. A sok kicsi sokra ment a Déldunáníúlon is. Sokra ment az a sok kicsi, ame­lyet mi úgy neveztünk, hogy „aprómunka“. Sokra ment ennek az aprómunkának eredménye és a minden megyére kiható országos vívmányok, a kampányszerű fel- világosító munka mellett elsősor­ban ez mutatkozott meg a válasz­tásokon. Ezek az eredmények már ki­bontakoztak, részben a választá­sok előtt is. Akkor még nem tűn­tek annyira szemünkbe, kisebb mennyiségi változásokat jelentet­tek, melyek a válassiás napján csaptak át minőségi változásba. Ilyen változásként említhetjük azt a 'lényt, hogy a terület utáni zsírbészolgáltatásban Például Ba­ranya megye a második lett az országban, messze maga mögött hagyva politikailag hala- dottabbnak, sokkal harcosabbnak elismert keleti vármegyék hosszú sorát. Ila figyelembe vesszük, hogy a terület utáni zsírbeszolgál- tatás a kulákokat korlátoló ren- cciKezések egyike és annak vég­rehajtása döntően politikai harc kérdése, akkor meg kell állapí­tanunk, hogy a változás egyik biztos je.e volt ez az eredmény. Hasonló, talán még mindíö mennyiségi, de semmi esetre sem elhanyagolható változásokat tük- \?z. ,v.11sfz® méá a választások előt­ti iánkból a termelő szövetkezeti csoportok szama és minősége a három megyében. A csoportok számat tekintve, igen jól áll a megyek kozott Baranya, Somogy és Tojna s ezek a csoportok mi­nőségileg is megálliák a versenyt a legtöbb tiszántúli termeiöcso- porttal. Tegyük hozzá: a jóslások ellenére, hogy Dunántúlon terme­lőcsoportokat legkevesebb _ egy évvel később lehet létrehozni. Számos egyéb politikai és gaz­dasági tényt lehetne még például felhozni, annak bizonyítására, hogy „a nagy változás" már meg­indult a választások előtt és a választás a változások eddigi eredményeit csak összefoglalta, ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette. A változás eredményei és bizo­nyítékai azóta is egyre szaporod­nak. Egyre újabb tények bizonyít­ják, hogy valóban nem lehet már a Dunántúlról, mint demokráciánk gyenge pontjáról beszélni. Újabb bizonyítékait szolgáltatták ennek a nemrég lezajlott megyei szö­vetkezeti választmányi ülések. Ezeken a gyűléseken a szövet­kezeti parasztoknak olyan fejlett, olyan harcos megnyilatkozásai hangzottak el, amilyeneket az­előtt csak a Viharsarokban lehe­tett hallani. A tolnamegyei köz­gyűlésen például 34 felszólaló volt, akik túlnyomó részben a termelőszövetkezetek kérdéseivel foglalkoztak. A dolgozó paraszt­ság küldöttei olyan érdeklődést tanúsítottak a társas gazdálkodás irányában, hogy az háttérbe szorí­tott csaknem minden egyéb prob­lémát. Erről a közgyűlésről álla­pították meg a SzöyQSz. központi kiküldöttei, hogy nükfjlvabb, ered­ményesebb volt, mint akár a Vi­harsarok szívében megrendezett megyei választmányi ülés. ’ A parasztság mostani fejlettsé­gét a többi kérdések mellett elsősorban az dönti el: hogyan viszonyul a társas gazdálkodás, a szövetkezeti termelés kérdéséhez. És ez a fejlődés megnyilvánul ab­ban, hogy a dolgozó parasztok ön­ként, saját elhatározásukból ter­melőcsoportokat szerveznek. Ez történik Baranya, Somogy és Tol­na megyékben is, például az utób­biban több, mint harminc új, alakulóban levő szövetkezeti ter­melőcsoportot tartanak nyilván. De a fejlődés megmutatkozik ab­ból is, hogy a már meglévő ter­melőcsoportok tagsága új ta­gokkal bővül, illetve az új gazda­sági évre bővülni fog. Nap, mint nap szaporodnak 'a jelek, melyek bizonyítják, hogy a változás megtörtént a dunántúli dolgozó parasztságban, sőt a fej­lődés sem állt meg, az edd gi eredmények tovább fokozódnak. Olyan tények, hogy az ódalmandi, ormánypusztai és a többi dél­dunántúli állami gazdaság az or­szágos versenyben előkelő helye­zést ért el, az, — hogy egy egy­szerű példát említsünk — ha jó parasztkáderre van szükségünk, akkor már nem megyünk „köl­csönkérni" Békésbe vagy Csong- rádba, hanem behozzuk Mayer Józsefet Dunaszekcsőről a pécsi Mezőgazdasági Igazgatóságra, sőt ha kell, hát parasztasszony-kádprt is adunk a Földművelésügyi Mi­nisztériumnak, mint Dölles Já­nosnét a tolnamegyei Ozoráról, bizonyítják ezt a napról-napra fokozódó fejlődést. Győzelmek ezek mind, az egyik kisebb, a másik nagyobb. És a győzelem szervezője Tolnában, Somogybán és Baranyában is a Párt volt, az vezette a harcot, melynek eredményeképpen meg­született, halad cs fejlődik a meg­változott Dunántúl. Hz ausztráliai szénbányászok a teljes gyizelemig folytatják harmadik hete tarló sztrájkjukat A bányászok harcát Ausztrália egész munkásosztálya támogatja Az amerikai kormány meghamisítja a munkanélküliekről szótő kimutatásokat Ar amerikai villamossági munkások szakszervezete azzai vádolja Truman kormányát, hogy a gazdasági helyzet sú.ycsságál elrejtő jelentéseket közöl l>:' Gnus köpet nyújt, különösen a munkanélküliségró1. A kormány a mun­kanélküliek száméi 3,800.000-beii jelölj meg, holott a valóság az, hogy a tel­jes munkanélküliek száma több mint 6 mjlliá. Az ausztráliai szénbányászok általá­nos sztrájkját a munkáspárti kormány fasiszta módszerekkel próbálja elfojtani. A kormány az ausztráliai nagytőkések akaratához híven mindent megtesz a sztrájk letörésére. A bányászok azon­ban a munkásosztály és a haladó szel­lemű közvélemény támogatásával el­szántan harcolnak jogaikért. Az ausztráliai bányászok elviselhe­tetlen körülmények között élnek. Fize­tésük nem múlja felül egy napszámo­sét és még a legelemibb életfeltételeket sem biztosítja. A bányászoknak fizelésükből kell megvásárolnak bányászfclszerelé- süket. Az eknult három hónap alatt védőbe­rendezések hiánya miatt 11 ember vesztette életét a bányákban. A bá­nyászok má'r több ízben követelték a munkafeltételek javítását, a tárgyalá­sok azonban nem vezeitek eredményre és a bányászok nagy többséggel meg­szavazták az általános sztrájkot június ,27-ére, arra az esetre, ha követelései- .két addig nem teljesítik. . Félmillió dolgozó Tette !e a «mánkát A kormány a sztrájk meghirdetése ulán a bányatulajdonosok melletl fog­lalt állást és gyors intézkedéseket ho­zott a szénkitermelés korlátozására. Ez a bányászok tömeges elbocsátását vál­totta ki egész Auszráliában. A kor­mány intézkedései arra vezeitek, hogy az ipar különféle ágaiban mintegy 500.000 dolgozó sztrájkba lépett. A nagyobb városokban élelmiszerhiány állt be a vasúti szállítások csökkentése következtében. A hangulatot az előállt helyzetért a bányászok ellen akarták fordítani, hogy így megfélemlítsék őket és letörjék a sztrájkot. De a reakció sötét tervei kudarcba fulladtak. A bányászok szilárdan ellen- ál'tak a „munkáspárt” ravasz provo­kációjának. A közvélemény Is a sztrájkoló bá­nyászok mellett foglalt állást. Több iparág szakszervezetei közös nyi­latkozatot lettek közié, amelyben ha­tározott támogatásukról biztosítják a béremelésért és a heti 35 órá's munka­időért sztrájkoló bányászokat. A bá­nyászok sztrájkja Ausztrália más szer­vezett dolgozóinak életszínvonala meg­javításáért is folyik — mondja • nyi­latkozat. A bányászok harca tehát Auszt ália egész munkásosztályának ügyévé vált. Töm f'Sgyűl és a ^Tárosban Alig, hogy megkezdődött a sztrájk, Evvatt, Ausztrália íőáüamügyésze tör­vényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely drákói intézkedéseket tar­talmaz. Többek közt megtiltja, hogy bármilyen, szervezet anyagi támogatást nyújtson a sztrájkoló bányászoknak. A bányászokat megbüntetik, ha ajándé­kot vagy pénzadományokat fogadnak e! barátaiktól. A bányász szakszervezet vezetősé­ge kijelentette, hogy minden megtor­lás a bányászok ellen csak szilárdab­bá leszi azt az elhatározást, hogy a teljes győzelemig folytassák a? általános sztrájkot. Az ausztráliai szénbányászok általá­nos sztrájkja harmadik hetébe lépett. A lapok rámutatnak, hogy a üteg- egyezést hátrányosan befolyásolják a bíróság megtorló' intézkedései a szak- szervezeti vezetők ellen. A Sydneyben tartott vasárnapi gyűlésen több mint 20.000 munkás vett részt, a különféle szakszerve­zetek képviselői szólaítak itt fel a sztrájkoló bányászok mellett és határozatot fogadtak el, amelyben követelik a sztrájkellenes _törvények vi sszavonását. Tovább terjed a londoni dokkírniukások bérharca * A londoni kikötőmunkások sztrákja tovább tart. Aitke miniszterelnök teg­nap az alsóházban kísérletet tett, bogy a sztrájkért a felelősséget a munká­sokra hárítsa. Arra hivatkozott, hogy a dokkmunkások „nem akarnak hall­gatni a szakszervezeti vezetőkre“. Azt elhallgatta a brit miniszterelnök, hogy az angol szakszervezeti vezetők többsége imperialista zsoldban álló munkásáruló, aki nem a munkások, hanem a mun­káltatók érdekeit képviseli. Ugyanezen a vonalon mozgott a kon­zervatív-párti Eden felszólalása is, a volt külügyminiszter sajnálatát fejezte ki, hogy a „szakszervezeti vezetők te­kintélye csökkeni“. A sztrájkhoz egyébként egyre újabb munkások csatlakoznak. A sztrájkolok száma tizennégyezer fölé emelkedett. Az ország minden részéből, gyárakból, szakszerveztekböl a dolgozók százez­reitől kapják a biztató sürgönyöket a sztrájkoló dokkmunkások. Az angol alsóház jóváhagyta a szükségállapot kihirdetését. A kom­munista képviselők és több munkás­párti képviselő a javaslat ellen szó­lalt fel. «T i»< ■ ' ' Legalább 50 munkáspárti képvi­selő ellen eljárást indít a „mun­káspár.", mert r.em jelentek meg a szavazás alatt az alsóházban. Ezek a képviselők helytelenítik, hogy a kormány „kommunista összeeskü­vés“ rémmeséjével takarja saját te­hetetlenségét. Az angol munkáspárti képviselők között nö az elégedetlen­ség a kormány munkásellenes politi­kájával szemben. A londoni kikötőmunkások sztrájk­jával szolidáris francia kikötőmunkások szövetsé­ge megtagadta az olyan angol hajók kirakását, amelyeknek sze­mélyzete nem szakszervezeti ta­gokból áll. Az olasz kikötök munkásai megta­gadták a kanadai hajók kirakását. A lengyel szállítómunkások szakszerve­zetének tagjai önkéntes adományokat ajánlottak fel a kanadai tengerész szakszervezet javára. Manchester és Salford 5800 vasúti munkása elhatározta, hogy folytatja * „Lassan dolgozz“ mozgalmat a heti 10 shilfinges munkbér emelési követelés * kiharcolására. Egymillió építőmunkás általános sztrájkja Csütörtökön hatalmas méreteket öl­tött az olasz építőipari munkások szlrájkja is. Mint Rómából jelentik, már egymillió olasz építőmunkás mondila ki az általános sztrájkot. Július 12-én Piemont, Liguria és Lom­bardia építömunkásni álltak le. 13-án csatlakoztak a sztrájkotokhoz a tosca­nai és emiMai építőmunkások, 14-én pedig Róma környékén szüntették Só a munkát. 700.000 olasz vas- és acélipart munkás 24 órás tiltakozó sztráj­kot tartott, mert a munkaadók nem voltak landók tárgyalásokat kezdeni a bérek emeléséről. A július 14-i ünnepségeken a Allan!! Egyezmény megbuktatásáéit áll! csatasorba a francia nép Július 14-cn egész Franciaországban megemlékeztek az 1789. évi francia forradalomról. A forradalom 160.- év­fordulója alkalmából Cacliin az Huma- nité vezércikkében rámutat a francia nép tij forradalmi feladataira. Páris cs Franciaország népe — írja Cachin — július 14-én a kormány reakciós kiil- és belpolitikája ellen tiltako­zik. A pénzügyi oligarchia épp úgy, mint 1789-ben a nemesség, kivonja magát az adók alól, amelyeket a munkások­kal és a kisemberekkel fizettet meg. Az indokínai nép ellen vívott háború éles ellentétben van a francia nép ha­gyományaival. A francia nép erélyesen tiltakozik az ellen, amely csak a kapi­talisták érdekeit szolgálja. A nép azt is kinyilvánítja július 14-én, hogy a békét akarja és nem a háborút a Szovjetunió ellen, amely döntő szerepet játszót# Franciaország felszabadításában. A ncp kifejezi függetlenségi akaratát, azt az akaratot, hogy megbuktassa az Atlanti Egyezményt, mert nem haj­landó engedelmeskedni az amerikai trösztök uralkodási vágyának. A nép teljes erejével- tiltakozik vezetőink szégyenteljes árulása ellen. A nép szabadságot, függetlenséget, beket, emberi fejlődést, erős népi demokráciát akar. A páriskörnyóki St. Denisben tartott nagygyűlésen Tiüon volt légügyi mi- niszter hangoztatta, hogy az ellenál­lás szelleme tovább él és azt nem tud­ják megsemmisíteni a győzelem sza­botálok fi csehszlevák nemzetgyűlés gyászúlésen kénéit D'mHrmr emlékének A csehszlovák nemzetgyűlés szerdán gyászülést tartott, amelyen megjelen­tek a kormány tagjai, a hadsereg kép­viselői a diplomáciai kar tagjai és az elnöki hívtál képviselője. Qldrich John, a nemzetgyűlés elnö­ke hosszabb beszédben hódolt Georgi Dimitrov emlékének. Az ö peldaadása —■ mpudo .a — számunkra is értékes voll olyan időszakban, amikor megva- iósítolluk népi demokráciánkat, a vá­rosi és falusi dolgozó ncp egységéi. A? ö példaadását követtük akkor" is, amikor 1948 februárjában a szocialtz mus építésének útjára léptünk. Emlék« szoros összekötő kapocs közöttünk éi rendíthetetlen együttműködésben i a bolgár nemzet között. Ez a baráísáj Szovjetunióval, egyik biztosítéka a né pc«? szabadságának, békéjének cs . •szocializmusnak. A Franciaországban élő köztársaság spanyolok a párisi \Vagram-tcrembe; rendezett gyászülésen emlékeztek mej D-mitrovrót, a spanyol ncp nagy ba rútjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents