Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-15 / 162. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ A bányáizrezetők következetes munkája fordulatot hozott a pénzügy igazgatóságon Nemes vetélkedésből 118 százalékos termelési eredmény született a Zsolnay-gyárban Jelentős megtakarítást értek e! a dolgozók a mohácsi JräUHja ázs építésénél A megváltozott Dtináiatiil A választási eredményeket a nagy győzelem harmadnapján így foglalta össze Rákosi elvtárs: „Eltűnt az a különbség, ami azelőtt a haladó keleti cs az elmaradott nyugati megyék között volt." Hasonlóképpen nyilatkozott a Dunántúlról Kovács István elvtárs is a Központi Vezetőség előtt május 31-én elmondott beszédében, hangsúlyozva, hogy a Dunántúlt már nem lehet úgy tekinteni, mint demokráciánk gyenge pontját. Rákosi elvtárs beszédekor még nem állottak rendelkezésünkre a végső eredmények, akkor azonban, amikor Kovács elvtárs elmondotta beszédét, már az egész országban tudták, hogy Baranya megye érte el a legjobb eredményt az országban és Tolna, Somogy is a legelsők között végzett. Vájjon ez a változás a választások idején történt-e, vájjon a választásokat előkészítő sz.vósés lelkiismeretes munka eredménye mutatkozott meg a választás számaiban? A felelet erre csak egyféleképpen hangozhat. Megmutatkozott ez is. Megmutatkozott túrnak a hatalmas felvilágosító munkának eredménye, melyet Pártunk vezetésével maga a dolgozó nép végzett a nép körében. Amellett azonban, hogy a választási agitáció hatalmas jelentőségét a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk, meg kell állapítanunk: nemcsak ennek eredményei mutatkoztak meg május 15-én. „A sok kicsi újra sokra ment" — mondotta a május 3í-i beszédben Rákosi elvtárs, a népi demokrácia cs Pártunk erejének növekedéséről szólva. A sok kicsi sokra ment a Déldunáníúlon is. Sokra ment az a sok kicsi, amelyet mi úgy neveztünk, hogy „aprómunka“. Sokra ment ennek az aprómunkának eredménye és a minden megyére kiható országos vívmányok, a kampányszerű fel- világosító munka mellett elsősorban ez mutatkozott meg a választásokon. Ezek az eredmények már kibontakoztak, részben a választások előtt is. Akkor még nem tűntek annyira szemünkbe, kisebb mennyiségi változásokat jelentettek, melyek a válassiás napján csaptak át minőségi változásba. Ilyen változásként említhetjük azt a 'lényt, hogy a terület utáni zsírbészolgáltatásban Például Baranya megye a második lett az országban, messze maga mögött hagyva politikailag hala- dottabbnak, sokkal harcosabbnak elismert keleti vármegyék hosszú sorát. Ila figyelembe vesszük, hogy a terület utáni zsírbeszolgál- tatás a kulákokat korlátoló ren- cciKezések egyike és annak végrehajtása döntően politikai harc kérdése, akkor meg kell állapítanunk, hogy a változás egyik biztos je.e volt ez az eredmény. Hasonló, talán még mindíö mennyiségi, de semmi esetre sem elhanyagolható változásokat tük- \?z. ,v.11sfz® méá a választások előtti iánkból a termelő szövetkezeti csoportok szama és minősége a három megyében. A csoportok számat tekintve, igen jól áll a megyek kozott Baranya, Somogy és Tojna s ezek a csoportok minőségileg is megálliák a versenyt a legtöbb tiszántúli termeiöcso- porttal. Tegyük hozzá: a jóslások ellenére, hogy Dunántúlon termelőcsoportokat legkevesebb _ egy évvel később lehet létrehozni. Számos egyéb politikai és gazdasági tényt lehetne még például felhozni, annak bizonyítására, hogy „a nagy változás" már megindult a választások előtt és a választás a változások eddigi eredményeit csak összefoglalta, ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette. A változás eredményei és bizonyítékai azóta is egyre szaporodnak. Egyre újabb tények bizonyítják, hogy valóban nem lehet már a Dunántúlról, mint demokráciánk gyenge pontjáról beszélni. Újabb bizonyítékait szolgáltatták ennek a nemrég lezajlott megyei szövetkezeti választmányi ülések. Ezeken a gyűléseken a szövetkezeti parasztoknak olyan fejlett, olyan harcos megnyilatkozásai hangzottak el, amilyeneket azelőtt csak a Viharsarokban lehetett hallani. A tolnamegyei közgyűlésen például 34 felszólaló volt, akik túlnyomó részben a termelőszövetkezetek kérdéseivel foglalkoztak. A dolgozó parasztság küldöttei olyan érdeklődést tanúsítottak a társas gazdálkodás irányában, hogy az háttérbe szorított csaknem minden egyéb problémát. Erről a közgyűlésről állapították meg a SzöyQSz. központi kiküldöttei, hogy nükfjlvabb, eredményesebb volt, mint akár a Viharsarok szívében megrendezett megyei választmányi ülés. ’ A parasztság mostani fejlettségét a többi kérdések mellett elsősorban az dönti el: hogyan viszonyul a társas gazdálkodás, a szövetkezeti termelés kérdéséhez. És ez a fejlődés megnyilvánul abban, hogy a dolgozó parasztok önként, saját elhatározásukból termelőcsoportokat szerveznek. Ez történik Baranya, Somogy és Tolna megyékben is, például az utóbbiban több, mint harminc új, alakulóban levő szövetkezeti termelőcsoportot tartanak nyilván. De a fejlődés megmutatkozik abból is, hogy a már meglévő termelőcsoportok tagsága új tagokkal bővül, illetve az új gazdasági évre bővülni fog. Nap, mint nap szaporodnak 'a jelek, melyek bizonyítják, hogy a változás megtörtént a dunántúli dolgozó parasztságban, sőt a fejlődés sem állt meg, az edd gi eredmények tovább fokozódnak. Olyan tények, hogy az ódalmandi, ormánypusztai és a többi déldunántúli állami gazdaság az országos versenyben előkelő helyezést ért el, az, — hogy egy egyszerű példát említsünk — ha jó parasztkáderre van szükségünk, akkor már nem megyünk „kölcsönkérni" Békésbe vagy Csong- rádba, hanem behozzuk Mayer Józsefet Dunaszekcsőről a pécsi Mezőgazdasági Igazgatóságra, sőt ha kell, hát parasztasszony-kádprt is adunk a Földművelésügyi Minisztériumnak, mint Dölles Jánosnét a tolnamegyei Ozoráról, bizonyítják ezt a napról-napra fokozódó fejlődést. Győzelmek ezek mind, az egyik kisebb, a másik nagyobb. És a győzelem szervezője Tolnában, Somogybán és Baranyában is a Párt volt, az vezette a harcot, melynek eredményeképpen megszületett, halad cs fejlődik a megváltozott Dunántúl. Hz ausztráliai szénbányászok a teljes gyizelemig folytatják harmadik hete tarló sztrájkjukat A bányászok harcát Ausztrália egész munkásosztálya támogatja Az amerikai kormány meghamisítja a munkanélküliekről szótő kimutatásokat Ar amerikai villamossági munkások szakszervezete azzai vádolja Truman kormányát, hogy a gazdasági helyzet sú.ycsságál elrejtő jelentéseket közöl l>:' Gnus köpet nyújt, különösen a munkanélküliségró1. A kormány a munkanélküliek száméi 3,800.000-beii jelölj meg, holott a valóság az, hogy a teljes munkanélküliek száma több mint 6 mjlliá. Az ausztráliai szénbányászok általános sztrájkját a munkáspárti kormány fasiszta módszerekkel próbálja elfojtani. A kormány az ausztráliai nagytőkések akaratához híven mindent megtesz a sztrájk letörésére. A bányászok azonban a munkásosztály és a haladó szellemű közvélemény támogatásával elszántan harcolnak jogaikért. Az ausztráliai bányászok elviselhetetlen körülmények között élnek. Fizetésük nem múlja felül egy napszámosét és még a legelemibb életfeltételeket sem biztosítja. A bányászoknak fizelésükből kell megvásárolnak bányászfclszerelé- süket. Az eknult három hónap alatt védőberendezések hiánya miatt 11 ember vesztette életét a bányákban. A bányászok má'r több ízben követelték a munkafeltételek javítását, a tárgyalások azonban nem vezeitek eredményre és a bányászok nagy többséggel megszavazták az általános sztrájkot június ,27-ére, arra az esetre, ha követelései- .két addig nem teljesítik. . Félmillió dolgozó Tette !e a «mánkát A kormány a sztrájk meghirdetése ulán a bányatulajdonosok melletl foglalt állást és gyors intézkedéseket hozott a szénkitermelés korlátozására. Ez a bányászok tömeges elbocsátását váltotta ki egész Auszráliában. A kormány intézkedései arra vezeitek, hogy az ipar különféle ágaiban mintegy 500.000 dolgozó sztrájkba lépett. A nagyobb városokban élelmiszerhiány állt be a vasúti szállítások csökkentése következtében. A hangulatot az előállt helyzetért a bányászok ellen akarták fordítani, hogy így megfélemlítsék őket és letörjék a sztrájkot. De a reakció sötét tervei kudarcba fulladtak. A bányászok szilárdan ellen- ál'tak a „munkáspárt” ravasz provokációjának. A közvélemény Is a sztrájkoló bányászok mellett foglalt állást. Több iparág szakszervezetei közös nyilatkozatot lettek közié, amelyben határozott támogatásukról biztosítják a béremelésért és a heti 35 órá's munkaidőért sztrájkoló bányászokat. A bányászok sztrájkja Ausztrália más szervezett dolgozóinak életszínvonala megjavításáért is folyik — mondja • nyilatkozat. A bányászok harca tehát Auszt ália egész munkásosztályának ügyévé vált. Töm f'Sgyűl és a ^Tárosban Alig, hogy megkezdődött a sztrájk, Evvatt, Ausztrália íőáüamügyésze törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely drákói intézkedéseket tartalmaz. Többek közt megtiltja, hogy bármilyen, szervezet anyagi támogatást nyújtson a sztrájkoló bányászoknak. A bányászokat megbüntetik, ha ajándékot vagy pénzadományokat fogadnak e! barátaiktól. A bányász szakszervezet vezetősége kijelentette, hogy minden megtorlás a bányászok ellen csak szilárdabbá leszi azt az elhatározást, hogy a teljes győzelemig folytassák a? általános sztrájkot. Az ausztráliai szénbányászok általános sztrájkja harmadik hetébe lépett. A lapok rámutatnak, hogy a üteg- egyezést hátrányosan befolyásolják a bíróság megtorló' intézkedései a szak- szervezeti vezetők ellen. A Sydneyben tartott vasárnapi gyűlésen több mint 20.000 munkás vett részt, a különféle szakszervezetek képviselői szólaítak itt fel a sztrájkoló bányászok mellett és határozatot fogadtak el, amelyben követelik a sztrájkellenes _törvények vi sszavonását. Tovább terjed a londoni dokkírniukások bérharca * A londoni kikötőmunkások sztrákja tovább tart. Aitke miniszterelnök tegnap az alsóházban kísérletet tett, bogy a sztrájkért a felelősséget a munkásokra hárítsa. Arra hivatkozott, hogy a dokkmunkások „nem akarnak hallgatni a szakszervezeti vezetőkre“. Azt elhallgatta a brit miniszterelnök, hogy az angol szakszervezeti vezetők többsége imperialista zsoldban álló munkásáruló, aki nem a munkások, hanem a munkáltatók érdekeit képviseli. Ugyanezen a vonalon mozgott a konzervatív-párti Eden felszólalása is, a volt külügyminiszter sajnálatát fejezte ki, hogy a „szakszervezeti vezetők tekintélye csökkeni“. A sztrájkhoz egyébként egyre újabb munkások csatlakoznak. A sztrájkolok száma tizennégyezer fölé emelkedett. Az ország minden részéből, gyárakból, szakszerveztekböl a dolgozók százezreitől kapják a biztató sürgönyöket a sztrájkoló dokkmunkások. Az angol alsóház jóváhagyta a szükségállapot kihirdetését. A kommunista képviselők és több munkáspárti képviselő a javaslat ellen szólalt fel. «T i»< ■ ' ' Legalább 50 munkáspárti képviselő ellen eljárást indít a „munkáspár.", mert r.em jelentek meg a szavazás alatt az alsóházban. Ezek a képviselők helytelenítik, hogy a kormány „kommunista összeesküvés“ rémmeséjével takarja saját tehetetlenségét. Az angol munkáspárti képviselők között nö az elégedetlenség a kormány munkásellenes politikájával szemben. A londoni kikötőmunkások sztrájkjával szolidáris francia kikötőmunkások szövetsége megtagadta az olyan angol hajók kirakását, amelyeknek személyzete nem szakszervezeti tagokból áll. Az olasz kikötök munkásai megtagadták a kanadai hajók kirakását. A lengyel szállítómunkások szakszervezetének tagjai önkéntes adományokat ajánlottak fel a kanadai tengerész szakszervezet javára. Manchester és Salford 5800 vasúti munkása elhatározta, hogy folytatja * „Lassan dolgozz“ mozgalmat a heti 10 shilfinges munkbér emelési követelés * kiharcolására. Egymillió építőmunkás általános sztrájkja Csütörtökön hatalmas méreteket öltött az olasz építőipari munkások szlrájkja is. Mint Rómából jelentik, már egymillió olasz építőmunkás mondila ki az általános sztrájkot. Július 12-én Piemont, Liguria és Lombardia építömunkásni álltak le. 13-án csatlakoztak a sztrájkotokhoz a toscanai és emiMai építőmunkások, 14-én pedig Róma környékén szüntették Só a munkát. 700.000 olasz vas- és acélipart munkás 24 órás tiltakozó sztrájkot tartott, mert a munkaadók nem voltak landók tárgyalásokat kezdeni a bérek emeléséről. A július 14-i ünnepségeken a Allan!! Egyezmény megbuktatásáéit áll! csatasorba a francia nép Július 14-cn egész Franciaországban megemlékeztek az 1789. évi francia forradalomról. A forradalom 160.- évfordulója alkalmából Cacliin az Huma- nité vezércikkében rámutat a francia nép tij forradalmi feladataira. Páris cs Franciaország népe — írja Cachin — július 14-én a kormány reakciós kiil- és belpolitikája ellen tiltakozik. A pénzügyi oligarchia épp úgy, mint 1789-ben a nemesség, kivonja magát az adók alól, amelyeket a munkásokkal és a kisemberekkel fizettet meg. Az indokínai nép ellen vívott háború éles ellentétben van a francia nép hagyományaival. A francia nép erélyesen tiltakozik az ellen, amely csak a kapitalisták érdekeit szolgálja. A nép azt is kinyilvánítja július 14-én, hogy a békét akarja és nem a háborút a Szovjetunió ellen, amely döntő szerepet játszót# Franciaország felszabadításában. A ncp kifejezi függetlenségi akaratát, azt az akaratot, hogy megbuktassa az Atlanti Egyezményt, mert nem hajlandó engedelmeskedni az amerikai trösztök uralkodási vágyának. A nép teljes erejével- tiltakozik vezetőink szégyenteljes árulása ellen. A nép szabadságot, függetlenséget, beket, emberi fejlődést, erős népi demokráciát akar. A páriskörnyóki St. Denisben tartott nagygyűlésen Tiüon volt légügyi mi- niszter hangoztatta, hogy az ellenállás szelleme tovább él és azt nem tudják megsemmisíteni a győzelem szabotálok fi csehszlevák nemzetgyűlés gyászúlésen kénéit D'mHrmr emlékének A csehszlovák nemzetgyűlés szerdán gyászülést tartott, amelyen megjelentek a kormány tagjai, a hadsereg képviselői a diplomáciai kar tagjai és az elnöki hívtál képviselője. Qldrich John, a nemzetgyűlés elnöke hosszabb beszédben hódolt Georgi Dimitrov emlékének. Az ö peldaadása —■ mpudo .a — számunkra is értékes voll olyan időszakban, amikor megva- iósítolluk népi demokráciánkat, a városi és falusi dolgozó ncp egységéi. A? ö példaadását követtük akkor" is, amikor 1948 februárjában a szocialtz mus építésének útjára léptünk. Emlék« szoros összekötő kapocs közöttünk éi rendíthetetlen együttműködésben i a bolgár nemzet között. Ez a baráísáj Szovjetunióval, egyik biztosítéka a né pc«? szabadságának, békéjének cs . •szocializmusnak. A Franciaországban élő köztársaság spanyolok a párisi \Vagram-tcrembe; rendezett gyászülésen emlékeztek mej D-mitrovrót, a spanyol ncp nagy ba rútjáról.
