Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-10 / 158. szám

»» Jötms NAPLÓ Mohi ss feli sí országút két- o’da­lin szépen arányló gabonatáblákban gyönyörködik a szem. Lánycsók után néhány kilométernyire azonban itt- ott kőrakások ékelődnek a gabona közé, majd hosszú, rendben felrakos- gatot csíkban folytatódnak. Tavaly ilyenkor még arattak ezen a tájon ée nyoma sem volt a kőnek, téglá­nak, ma pedig sűrűn egymás mellett, hatalmas épületek sorakoznak, a fa- lakat, már két sor ,ablaknyid _sza- kitja meg a legtöbb házon és kőmű­vesek rakják szorgalmasan egy­másra a. téglákat, hogy.ősszel már ideköltözhessen az a sokszáz mun­kás, akik majd a kombinátot fogjak építeni. A hfirak LJLzöH més ^rgul az ősszel elvetett búza.' de kitaposott gyalogutak szelik keresztül-kasul. és középen, átlósan a .kisvasút húzó­dik, amelyen pöfögő kis motoros von­tatja hosszú csillesorrá rakva a tég­lát az épülő házakhoz. Az országút mellett kési ház áll. Ez a mohácsi munkáslakás-építkezés központi irodája, Odebenn I/tpták elvtárs, vezető mérnök fagád és kellő igazoltatás ntán kísérőt is ad. Dóm- sich elvtárs jön velem. Alacsony, nagyon határozott hangú fiatalem­ber. Pécsett tanulta a kőművességet, innen került Budapestre és építésve­zetőnek küldték ki Mohácsra. Most éppen ebédszünet van. Nagy csoportban gyűlnek az ebédelosztó köré. Literes merőkanállal adagolják ki az ebédet; paprikáskrumplit pör­költtel. — Délutánra u adja a* erőt mondja tele szájjal a tagbaszakadt fiatal munkás— de vacsorára kétfo­gásost kapunk. Leves lesz é3 főzelék hússaL Elmondja azt is, hogy reggelire mindig két deci kávé és három deci tej jár. Ez összesen félliter tejeská vét tesz ki, amit kenyérrel fogyasz­tanak el. Szóval . az étkezés ellen itt senkinek'sincs kifogása. De kell is a jó koszt, inert keményen fogják a munkát, hogy augusztusig készen áll­jon a űzéakét kétemeletes munkás lakóház. A normája! itt. mindenki teljesíti, de nem ritka a 140—150 százalékos teljesítmény sem. — Ebhez pedig kell kalória — mondja szakszerűen Domsieh elvtáre. Ai épülő házaktól kiesé távolabb hosszú épület húzódik. Ez a most itt dolgozó munkások lakása- Feléje tartunk a búzatáblán keresztül kita­posott ösvényen, A búzát egyébként csak ott taposták le, ahol feltétlen Szükséges az út. I, Közben Domslch elvtár« elmeséli, hogy a munkát úgy szervezték meg, hogy. először a helybeliek felépítet­ték a "baralkot. Ide költöztek be a tá­volabbról jött munkások, akik' most. a lakóházakat építik. A most elkér szülő lakóházba aztán majd beköltöz­nek azok, akik már a kombinát épí­tésén dolgoznak és közben újabb la­kásokat építenek azok számára, akik majd a kész gyártelepen kapnak munkát. Az építkezésekhez elsősor­ban helybelieket alkalmaztak. Az itt dolgozó hétszáz munkás közül ötszáz helyben és csak 30 százaléka jött tá­volabbi vidékekről. A barak egyik szobájában 2fi ágy sorakozik szépen redben egymás' mel­lett. Rajta keményen tömött szalma­zsák. A munkásoknak csak lepedőt kellett magukkal hozni, a többi kellé­keit az építkezést végző válttal adja. Ebben a szobában csupa bajai kő­műves van. Nincsenek -Itt mind­annyian csak néhányan jöttek be ebédelni. Éppen valami vita folyik. A* egyik szaktárs nem igényelt, szombaton jegyet az étkezésre. így neki nem jutott ebéd. Előbb éktele­nül dühös, de aztán a többiek ér­veire elismeri, hogy hát azért persze Ő is hibás a dologban. A dolog elintéződik, meg fogja kapni a jegyet, csak még a lelkére kötik, hogy máskor ne legyen fegyel­mezetlen. — Hogy vannak megelégedve az ellátással? — Jobb már alig lehetne — hang. zik szinte kórusban a válasz. — És mit szól a család, hogy el kellett jönni hazulról? — Megszoktuk. Ilyen a mi szak­mánk. Mindig oda megyünk, ahol építeni kelL — Hanem akik utánunk jönnek — teszi hozzá Szarka Ferenc, a bajaiak bizalmija — azok már hozhatják a családot is az új lakásokba. A bajaiak minden szombaton haza­mennek a hajóval és hétfőn jönnek — No; lejárt az idő — mondja — dolgozzunk. Azzal elindulnak. Visszafelé még benézünk a bérosz­tályra Megnézzük, hogyan dolgoznak a brigádok. A kimutatások beszél­nek: a vasbetonszerelők és állványo­zók brigádja 149 százalékos teljesít­ményt ért el. A kőműves brigádok közül a legjobb Szente Mártoné 140 százalékkal. Mészáros Ferenc „Tanulunk9 hogy jobban taníthassunk“ 183 tanító tett szakképesítési vizsgát AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL vizsgára gyűltek össze Pécsett azok a tanítók, akik tavaly hathetes tan­folyam hallgatásával indultak el a szakképesítés felé. Jöttek számotad- ni arról, hogyan fejlesztették a tnulta- kat egy év gyakorlati munkájában. Három napon át tartott a vizsga. Most eredményhirdetésre vár a lelkes közösség és el lehet mondani, hogy nem kevésbé izgulnak, mint tanítvá­nyaik. — Na eldől most, H nyaralhat, ki­nek kell tovább -tanulnia — mondja Bujtár István. — Itt ugyanis fordítva van a helyzet, aki ,,elbukik” az mehet nyaralni, a többinek a haladó tanfo­lyamot kell elvégeznie hat hétig, ami­ből ezután egy vagy két év után, tet­szése szerint képesítőzhet. KÉTSZÁZ HARM INCH ARM AN hall­gatták tavaly a tanfolyamokat. Ehhez képest nem nagy a lemorzsolódás, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyik ré­szük a nem jelentkezetteknek testne­velési edzőtáborban van. Baja mellett. Száznyolcvanhárom vizsgázó került a vizsgabizottság elé és a tanítóknak 21 százaléka nem mutatott olyan felké­szültséget hogy tovább folytathassa ebben az évben a tanfolyamot A mohácsi külvárosi vegyes iskolá­ból Jött Erdösl József. Komoly arcából sok kedvesség sugárzik. Igazi tanitó­Már elég régen történt..« Türelmetlenül ' feszengtem a pi­rossal bevont asztalon. • Mi tagadás, beválthatom, hosszúnak tartottam a szónok beszédót és. legszívesebben a a keze alá csúsztam volna, hogy osz- szon már ki. A tü relmettenség' Igazi oka persze nem ez volt Rettentő mód kiváncsi voltam a gazdámra. Azt tudtam, hogy gépgyári munkás, Azt is, hogy régen, amikór én még a világon sem voltam, úgy ír­ják 1945. évben lépett a Pártba. Váj­jon milyen ember lehet? jwost pedig ÚJ 1 8 könyveket — fe­jezte he végre beszédét a szónok. Most már jól éleztem magam, mert én voltam a legelső a sorban. Csen­gőn röppent fel a gazdám neve. — igen — hangzott fel a terem egyik távoli részéből. Bakancskopogá-s. Szerettem volna eléje futni... Olajos volt a ruhája. Tán negyven éves lehet, ráncos már a'homloka, az arcán sok a barázda. Mikor kinyúj­totta kezét felém, átvett egy erős kéz­fogás után,- már tudtam, hogy sze­retni fogjuk egymást. Most már együtt mentünk vissza a terem hátsó részébe. Útközben mosolyogtak ránk, meg-meg fogták gazdám karját. Az büszkén nyitotta ki lapjaimat. Bekerültem a belső zsebébe. Sötét volt és dohányszag, egy kicsit az olaj is átvert a ruhájából. Elég sokat mentünk, mikor — gondolom haza­értünk — gazdám köszöntését hal­lottam. Egy asszony felelt rá és két kis cémahang. — Na, megkaptátok? — hallottam újra a női hangot. — Meg. Na nézd csak, — vett elő és kitett az asztalra. Gyorsan körül­néztem. A gazdám viszont nem és ha az asszony fel nem kap, hát menthe­tetlenül egy levese seppbe ültetett volna. — Nagyon szép— mondta az asz­szony. Aztán áld tattal tette hozzá; — Rákosi elvtárs írta alá. Az ember most újra a zsebe felé nyúlt. Kivette a régi tagkönyvet. — Na, ezt. most. már ellehetem. Elég kopott, őrizd jól meg —- adta át az asszonynak. i 1 kóf gyerek I fp.'tornászt* ma" ............... * 1 gat az asztalra, elé g kicsik. Különösen a fiú, alig ak­kora, mint egyik karja a gazdámnak. Valamit mondott a kisöreg és ki- nyutjotta felém a kezét. A gazdám és felesége el volt foglalva, nem ügyel­tek rám. A gyerek hosszú nyújtóz­kodás után el is ért.. ITuh, zsíros voll a keze, sírni szeretnék mérgemben, akkora foltot csinált a ruhámon, pont' a csillagom felett. Most észre­vette gazdám. Kikapott a gyerek ke­zéből, meglátta foltot rajtam. Ráhú­zott egy nagyot a gyerekre, az el­kezdett rettentő mód bőgnL — Mindenségit, — mondta, nagy haraggal — hát nem a kezébe vette? — J?»l van na, azért nem kellett volna mindjárt megverned. — Nem kellett volna... nem kel­lett volna... — dobogta a gazdám. — De ez az áj tagkönyvem! Szedd ki valahogy a pecsétet Benzint hoztak, de a foil nem múlott el, elhalványodott ugyan, de nagyobb lett Láttam bántotta a gaz­dámat nagyon. De nem sajnáltam, Vigyázott volna jobban rám! Másnap bűntudatosan ment be a* üzletbe. Cclofánpapfrt kórt Otthon aztán szépen rámhúzta a csillogó, sima ruhát Megkönnyebbülten só­hajtottunk, amikor kész lettem. I IKIntán keíftt a7 I » első bélyeg. De az­tán nem minden ment rendjén. Egy hónap után megálltunk újra az ismerős asztal mellett, kicsit tá­volabb tőle. Jönnek az emberek, fi­zetnek. Sarkammal megnyomom egy kicsit gazdám oldalát: „Neked is kel­lene fizetned, vegyünk nekem te egy bélyeget“. Nem fizetett Másnap ős azután sem. Most már a harmadik hónap felé közeledünk. Iszonyú, mód druk­kolok, mert, itt a hátamon föl van írva, ha három hónapig nem fizet a gazdám, elveszik a könyvöt tőle. Jaj, csak mellette maradjak, mi le«» velem, ha elvesznek tőle? Tán össze is tépnek... Mi lesz velem? ... mi lesz velem? Hosszú éjjeleken át nem tudtam aludni. kezdjem? Olyan boMog 1 I vagyok. Kint ülünk a nagy víz partján. Felettünk kék az ég, jó meleg napsugár cirógatja gaz- dá.m hátát. Ez a nagy csillogó vfz a Balaton. Az ám, két hete itt va­gyunk. Hogy a bélyegek? Rendbe* van minden f Má ez a hónap Is ki van fi­zetve. Gondos ember az én gazdám. Hogy néhány hónapig nem ezt mond­tam róla? Hát az is előfordult. De csak fordult. Mert akkor, amikor már majdnem letelt az a három hó­nap, a gazdám nagyon megfogadta, hogy ezentúl sose marad el többet. És én úgy érzem, ezt meg is fogja tartani. E. ifi. bácsi arca van. Szívesen beszél- a fan-; folyamról, vizsgáról. — Már a képesítő után szerettem volna továbbtanulni, tanár akartam lenni. Beleszólt a háború, nem lehetett — Ez a szakosítás az általános is­kolára vonatkozik. Nekünk mindenben arra kell törekednünk, hogy az álta­lános iskolák nívója a régi „polgári” iskolák tananyagánál is többét nyújt son. KÖZBEN KÖRÜLVETTEK bennün­ket Mosolyogva versenyznek azon, ki jött messzebbről és nevetve javít­ják a „rekordokat”. Lovag János, a hevesmegyei Tar községből jött. Horváth Margit Pápa környékéről. Dákéról érkezett és ezt mondja: \ — A muH Iskolarendszere bennün­ket olyan szellemben nevelt, ami ma már nem állja meg a helyét, és olyan nívón tartoltak bennünket, hogy nem tudtunk eleget nyújtani a tanulók ez­reinek. Tovább akarok tanulni, hogy minél többre, minél jobbra és szebbre taníthassam azokat, akiket legjobban szeretek, a tanítványaimat Ráckeresztnr küldte Pálfalvy Évát Halkan, csendesen beszél, de annál komolyabb amit mond a fiatal, kedves, nyiltarcú tanftónéni. — Ereztem, hogy gr általános Isko­lák anyagához és feladatához. keveset tudok. Többet kell adnom, mint ameny- nyi most van bennem Ezért tanulok tovább. — PALÓC A LELKEM — mondják nevetve társai Máté Gyuláról Jól esik hallani Ízes beszédjét. Fehérmegy éh öl jött a tanfolyamra a múlt évben és vizsgázni most — Az ország fij trtekon hated, 8 xi pedagógus, a nevelő sem járhat más­felé Most elérkeztünk oda, hogy a tanító tényleg tudományt adhat a ta­nítványainak, nem üres és hazug esz-* méket, vagy szószátyárkodást. Bodnár Endréné Dun»földváron ta­nít Kemény Ítéletei vannak, de Igaz­ságos. így mondja: — Szerintem nem ts szabadna annak tanítani, aki nem végzi d est • tan­folyamot. Én magamról tudom, hogy tanítottam például történelmet azelőtt és hogyan tanítom most. Király Anna a somogymegye?•Oanrfai községből jött Kétszázötven csemeté­je van a* iskolájuknak. Kevés • tan­erő és bizony sok hasznát veszik a szaktudásuknak, nemcsak JSbbat, de könnyebben és jobban tanítanak a tan­folyam óta. ■ ES HA VÉGTGKÉROTTÍfeK fi; vizsgázók mindegyikét, nem mondaná­nak mást Felszabadult, boldog érzé­sük van a tanfolyam után. S valóság­gá válik az, amit Lenin elvtärs mon­dott és ami kultúrpolitikánt egyik ve­zérelve, hogy a nevelőnek olyan ma­gas polcon kell állnia, mint amilyen magas helyet a polgári társadalomba» sohasem ért el. Keryhe a szája másik Bor­ókába tola szivarját és átni- , :ctt a kezében levő kártya­lapok fölött. Nagy koppanás- j sál kivágta a piros ászt, , majd odaszőtt a pincérnek: — Sanyi, egy dupla ba- | rockot! A kis közjáték után foly- , tatta az előbb megszakadt beszélgetést: — El sem hinnétek, mi­lyen nagy dolgokat tervezünk. , Dunántúl ellátó központjává , tesszük az AZÉRT-ct. A mun­kálatokat már a jövő héten megkezdi a MÉRT. Öt közfa­i lat bontunk le. három kira- i hatot hefalaztatank, egy mel- i lékutcát elzárunk és ..mehet t kocsi". Bizalmasan közöl- ck velem, hogy hamarosan sor kerül a fölér átépítésére is. Ezt persze csak nektek mondom, mert a tárgyalások még nicsenck befejezne és szigorú titoktartásra köle- I Intek' Kél duplám volt, Sa- \ nyi. 1 Vetközés közben odaszőlt la: ágyban könyökölve olvasó I feleségének: ^ — Képzeld, a minisztérium­ból megjött a hozzájárulás a vállalatbővitéshez. Három milliót engedélyeztek. — Nagy vagy, Cnncfkámt — örvendezett az asszony — Ella, az Irigy kutya, hogy fog pukkadni, ha elmondom neki. — Az istenért, ne örülj meg. Nem lehet egy szót se mondani senkinek. Rajtam és most már rajtad kívül senki se tud róla, de nem is szabad, míg a tárgyalásokat be nem fejeztük. Az „irigy kutya" Etta fér­je ebéd után találkozott Zambácscsal, a textilessel: — fíiral másán megsúgha­tom magának — mesélte —. hogy a maga üzletébe kerül az AZÉRT. Nem voltak még magánál tárgyalni a: ügy­ben* öt milliót engedélyez­tek az átalakításokra. Remé­lem, lesz magához való esze és csinos összeget „szakit le." Én a vilumoson hallottam az ügyről. Poszek. a kézbe­sítő beszélte a kocsivezctö. vei: — MR szák Hz miOtóval átépítik a Zambács-üzletet. Oda helyezik az AZÉRT-et. Kerghét az Irodájában ke. restem fel és kértem: mond­jon valamit az új NV-rőI■ /*z íróasztalnál ülve újságot ol­vasott. Merev elutasító arc­cal nézett rám: — Nem mondhatok sem­mit. A legszigonibb irtnsitá- som van a titoktartásra. .4 minisztérium fenntartotta magának a nyilatkozattétel jogát. Forduljon elvtárs a miniszterhez. Olvasta a lo­pott — és az előbb olvasott helyre bökött ujjúval. — Ép­pen ma van benne égy cikk. Azt mondja, hogy az éberség napjaink központi kérdése. — Dp hiszen a villamoson is beszélik mar a dolgot. Láttam a kőműveseket, bont­ják a fo/lat. Tízezer ember látja, amint arra jár. A pat­togatott kukorica-árus szak­előadást tartott az előbb ar­ról, hogy melyik helyiségbe, mi kerül. Húsz ember előtt jelentette ki büszkén: „Lat­iam a terveket-" — Sajnálom, tintára* nem. mondhatok semmit. A ntf- uxsztértam tudja mS. cstriáL Könnyelmű nyilatkozatok sok kárt okoznak. Kerghe szigorúan nézett rám. Felemelte az osetatár& a horgászok családi estjére szőlő meghlvéH betette as íróasztal fiókjába és gondo­san bezárta. — Nem tudom etfggéhan* goztatrrl az éberséget- Item* igar&n nem ngfíatkozhatnm bizalmas dolgokról, még a pártsajtónak sem. A szomszéd szobából to. esegés-ropogás hallatszott és az íróasztal mögötti fedőn csákány dördült. — Mi ezf — kérdeztem Kerghét. — Nem nyilat.-, kezdett bele újra, de nem folyt öt­hattá, mert egg tégla a fe­jére esett. Ruxsffe Endre vissza. Ekörül van még egy kis ké­résük; még nincs kedvezményes jegy az utazáshoz. Azt kémók a MFTR- töl. Szarka Ferenc a megfontolt szavú őszbajszú bizalmi az órára néz:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents