Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
} t&m jQuvs j ä p h 6 1 Aratásban? hehordáshan, csépléshen ©gyáréi int segíti a gépállomás é&lg&%& parm®stságoí Á TcapiitŐl végig 3 nagy gópmühelvig és traktorszínig rendben sorakoznak a MA.VÁG és a Hofherr csép- Jőszekrénvek, a vontatók pótkocsijai és a benzinraktár, a vadonatúj gépek mellett pedig a javításra kerülő tö- rnkrázó és felvonó. Az egyik Hofherr lOOO-es cséplőbe most emelik be a dobot. Harsány szavak röpködnek a levegőben, a traktoristák és a szerelők biztatják egymást. — Rajta elvtársak, ez is a pontba ír.ámít. — A másik rámondja: — Mi győzünk a versenyben biztosra veszem, ügye jól állunk, Zákányi . elvtárs? A szentlőrinci gépállomás vezetője Zákányi József etvtárs, mosolyogva válaszol a cséplőgép tetején dolgozó t.raktoristának: — Ha Így megy továbbra is a munka, mint, ahogy mostanáig, akkor máris megnyertük a versenyt. De a végét kell kivárni és addig még sok a tennivaló ... Valóban sok munka vár a gépállomásra. Az idén állnak ki először az állomás cséplőgépei a szérűkre, hogy megmutassák, müven tökéletes munkát végeznek a csépléshen, nem úgy, mint a kulák bér csépi ők, akik ott csapták be a népet, ahol csak érték. Es nemcsak a cséplésben segítenek. — Már az aratásban is segítünk. Kaszáló gépet adunk a reménypusztai és pellérdi termelőcsoportnak, — mondja Kovács Mihály elvtárs, a helyettes vezető. — A behordásban pedig a vontatókkal is segítünk, ott, ahol szükség lesz ránk, ahol legjobban megszorul a munka Olajos kezével egy csomó papírlapot szorogat, a frissen elkészített versenykihívás van rajta. Mindjárt el is dicsekszik vele: — Versenyre hívtuk M a többi baranyai gépállomást. Azt hiszem, hogy amilyen g-yorsan elvégeztük eddig a csóplési előkészületeket és amilyen jól felkészültünk a nagy munkára, ez biztosan a mi gépállomásunk elsőbbségét jelenti. A versenyszellem hatja át a gépállomás valamennyi dolgozóját Nemcsak a németbólyi, a páprádi és a kisharsányi gépállomást hívták ki versenyre az aratás, cséplés, begyűjtési munkában, hanem a szentlőrinci gépállomás brigádjai is versenyeznek egymással. A Dózsa-brigád vezet eddig. Ok heten azok, akik az előkészítés oroszlánrészét. elvégezték. Most is élesítik az ekevasakat., a kohó tüzóben fehéren izzik a . 6-os ekefej. Az esztergapad és a satu fölé hajolva, finomabb motor és más alkatrészeket javítanak a brigád tasrjai. Tankó György és Bak Gyula szénportól maszatosan készítik elő tarlóhántásra a hatalmas traktor- ekéket Mindenki dolgozik, mindenki gyors munkával igyekszik minél több jó pontot szerezik/ brigádja és a gépállomás részére. TANULJUNK EGYMÁSTÓL — Mi már teljesen felkészültünk a nagy munkára — mondja Zákányi elvtárs. Tíz cséplőgéppel fogunk kiállni, három traktort kiadtunk a szövetkezeteknek, meg egy villanymotort hajtóerőnek. De valamennyi traktorunk készen várja, hogy a gép elé fogjuk őket. Zákányi elvtárs rámutat a benzintárolóra és elégedetten mondja: — üzemanyagunk is van annyi, hogy az ősszel is még ezzel szánt hatunk. A tarlóhántásra, behordásra. cséplésre egyaránt készen állunk. Segíteni fogunk a reménypusztaiaknak, a esobokai állami gazdaságnak, de segítünk mindenben a DÉFOSz-on keresztül a szövetkezetek dolgozó parasztságának. Es elmondom azt is, hogy mi valamennyien járjuk a falvakat, és ahol kell, ott szakmai és politikai tanácsadást végzünk. Az egyik cséplőgépet nemrég hnzatták be Csonkamindszentröl. Rozsdás az egyik fele, a másikat már rendbehoz- ták a traktoristák. Ok mondják el. hogy a cséplő kulák tulajdonosa nem gondozta és most, a földműves- szövetkezet részére javítják ki. — Megjavítjuk a szövetkezetek gépét anélkül, hogy előbb a pénzt kérnénk. Segítünk a csonkamindszentieknek is... — közli Zákányi elvtárs. A szentlőrinci gépállomás fgy készült fel az „új élet“ betakarítására. A Dunántúli Napló június 30-i számában jelent meg egy cikk a jó vállalatvezetőről. A pécsi Dohánygyár vállalatvezetőjének, Kautz elvtársnak a munkáját mutatja be és többek között ezeket írja: „Cseppet sem lenne szégyel- nivaló, ha a vállalatvezetők, akik maguk is fizikai munkások voltak, átvennék a munkások nagyszerű mozgalmát (a tapasztalatcserét) és tanulnának egymástól." örömmel olvastam ezt a cikket, amely az én korábbi gondolataimat öntötte szavakba. Mi valóban nem szégyelhetjük, hogy 3ok még a tanulnívalónk, hiszen fizikai munkásokból lettünk vezetők. A régi rendszerben nem volt lehetőségünk arra, hogy megismerkedhessünk az üzemvezetés tudományával. A tőkés gyárvezetők szentélyét, az irodát csak kívülről láthattuk, ami odabenn történt, az hét pecséttel lezárt titok volt számunkra. Most a munkásosztály azzal bízott meg bennünket, hogy ezt az előttünk ismeretlen munkát folytassuk. Mi vállaltuk, mert tudtuk, hogy erre most feltétlenül szükség van és mert a Párt segít bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy most már minden munkás, aki vállalatvezetővé lett, teljes mértékben el tudja végezni feladatát- Számtalan veszély veszi körül a vállalatvezetőt és ha nem vigyáz, könnyen hibát követhet cl. Van olyan vállalatvezető, aki beült az irodába és valósággal belefulladt az adminisztrációba. Mások pedig az adminisztrációval, mint nekik ismeretlen munkakörrel, nem mertek foglalkozni, csak a termeléssel törődtek, a vezetést ellenőrzés nélkül átengedték azoknak, akik még a tőkés szakemberei voltak. Hogy ezeket a hibákat elkerülhessük, valóban szükségünk van tanulásra. És kitől tanulhatnánk elsősorban, ha nem egymástól? Ha a vállalatvezetők éppúgy, mint a tapasztalatcseremozgalomban résztvevő munkások, időnként megbeszélést tartanának és kicserélnék tapasztalataikat, sokat tanulnának és eredményesebb munkát tudnának végezni. Szeretném, ha ez az ötlet nem maradna felhasználatlanul, ezért javaslom, hogy a megye valamennyi vállalatvezetője. egy megbeszélt időpontban üljön össze, ezt az összejövetelt rendszeresítsük és hetenként cseréljük ki tapasztalatainkat. iff- Sári Sándor a Gyapjűfonó NV vállalat- vezetője. // SZAKTARS, nem úgy kell azt fogaik halom szerszám hever a munkapadon a pécsújhegyi villamos centié felső-műhelyében. Majdnem olyan, mintha rendetlenül oda lennének dobva. pedig „kézhez” vannak azok leértve, hogy Paüai Antal elvtárs gyakorlott kézzel mindig éppen a megfelelői vehesse elő. Éppen egy szivattyú javításán és összeszerelésén fárado- *fk. A legkülönbözőbb alkatrészek boszorkányos gyorsasággal kerülnek a helyükre, még egy csavarszorítás és már készen b van. Pedig közben még magyaráz is. Rajnai József áll a háta mögött és lesi minden szavát, minden mozdulatát. f ö magyarázza meg: P í> elvtárs talál_____ _____1J ta ki. A szivatytyú hengeren „stelkarika” volt azelőtt,, de ez gyakran okozott üzemzavart az-! set, hogy beégett. Pallai olvtárs ezért ^ herédé ki a karikát golyóscsapággyal. { ~ Úgy van! — néz hátra Pallai í ®vtárs is. Látszik rajta: örül annak,í , eredménye volt nemcsak a mun-f Rínak, hanem a tanításnak Is. A szivattyú kész. Pallai elvtárs sze-! me máris más néznivalót talál. A ] munkapadnál Palotás Jenőj birkózik egy kíziíurógéppel. Nem< könnyű^ kezelni az engedetlen szerszá- ( mot, mindűntalan elmozdul és azzal fe-1 nyeget, hogy a íúró hegye bel etörik1 a lyukba. < — Szaktárs, Nem úgy kell azt fog-] Hi lép oda Paüai elvtárs, aztán ( megmutatja, hogyan kelL Mindjárt, jobban és gyorsabban megy a fúrás, i f - Többet ősszel, I mint er5'”e1' ■ — _______« — mondja i mé g Pallai elvtárs. — Minden munká- uak megvan a fogása, csak meg kell1 taAlni. Mikor én fiatal munkás voltam, mindenki úgy' vigyázott a tudására, mtnt a szeme fényére. El nem árulta vo.na a „titkait", a fogásokat a világér. sem. Ma viszont nekünk is az ;> jo, ha mine! többen el tudják sajátítani az erelményes munka titkát És máris újabb munkához fog. Csak annyit mond még: Nem én vagyok Itt az egyetlen. Itt minden munkás tanítja a másikat. Valóban. Az ember azt hinné,'hogy például a csilletola^nál nines sjcvnriii tanulni való. Ez tévedés. . A szénelőkészítő iszaptelepén négerbarnára sült hátú munkások szállítják a lóvontatású csillékben a széniszapot, ami a pécsieknek „slant” néven közismert fűtőanyaguk. A csilléket az iirt- 'őliöz gördítik, ott aztán megragadják és kiborítják a tartalmát. Ez Gibicz Sándor élmunkás munkaterülete. A kezel egry tonna súlyú csillét felbon tgatni nein valami könnyű feladat. Botos János, aki é.ppen most ért egy csillével az ürítő fölé, bizony alig tudja kifordítani belőle az iszapot. Gibicz elvtárs azonban észreveszi az erőlködést és odamegy. — Így kell act — mutatja — a lábát feszítse Ide alá és azzal nyomja addig, míg fel nem borult. így nem erőlteti meg annyira a hasizmait. Botos eiv.iárs megiögadja a jótanácsot és a következő csille már minden erőlködés nélkül űrül ki. — Nem is hittem volna — nevet rá Gibicz elvtársra —, hogy ennyivel könnyebb lesz a csille. Aprí dolgok, egyszerű fogások, amit így elmondanak egymásnak, de ezek teszik köny- nyebbé a munkát. Valamikor — mint Pallai elvtárs is mesélte — előfordult, hogy virtuskodásból kihívta egyik a másikat, hogy „ezt csináld meg, ha tudod”, de ha az új munkás nem tud- la megcsinálni azt amit régi, akkor ki, nevették. Azt mondták: „Majd idővel rájössz le is” és hagy ák kínlódni, inig magától vagy rájött, vagy nem a munka fogásaira. Ma más a helyzet. Pallai elvtárs, Gibicz elvtárs és a többiek azon fáradoznak, hogy ne legyen gyenge munkás, mindenki a lehető legjobb teljesítményt érje el. Ameny- nyivei több jó munkás lesz, annyival előbb érjük el a szocializmust. A hajnal elsőnek találja a mezőn f. versenyben álló EPOSz brigádokat A hajnali köd fehér uszálya borítja be a búzatáblákat. Égve lien ember se leliet látni az egész környéken, meri a falu is még csak ébredezik. A dűlő' úton szekerek nyomai Játszanak, mély barázdákkal az agyagos, talajban. Az ti: kanyarula ában feltűnik két ember, kik sietve közelednek. Az egyik kezében össze tekert kötélcsomót lőbál, a másik pedig élénken magyaraz. Ahogy közelebb érnek látjuk, hogy mindketten fiatalok. Vájjon mi- kereshetnek ilyen korán a határban? A gyalogúinál megáll az egyik legény, társa kezébe nyomja a kötél végéi, aki aztán megindul a búzatábla másik vége felé. Érdeklődéssel figyeljük a munkájúkat, mer: nem tudjuk elképzelni mit akarhatnak a kö'ét'el, amit krfeszítenek a 'búzakalászok felett. — Indulhatunk — kiált az idősebb és együ't mgindulnak. A kötél a búzakalászok tetejét súrolja és a rárakódott harmat lehullik a kötél nyomán. Mikor visszaérnek megszólítjuk az egyik ifjút, hogy mi a célja munkájuknak. Benkő Gyárin mosolyogva vámú-tú-M-it miíuLenki „legdi” A motorost nagy néptömeg vette körül. Az emberek általában kiváncsiak, különösen akkor, ha nincs egyéb dolguk. Ennek a vasárnap délutáni tömegnek pedig valóban nem volt egyéb dolga, amíg a mozi- előadás kezdetét várta. Jól esik ilyenkor egy kis szórakozás. A motoros ilyen tekintetben a legigényesebb várakozást is Idelégíteite. Elszánt buzgósággal, nekivörösödött arccal rugdalta motorját, a csillogó, vadonatúj jószágot, de az makacsul ellenállt. A párviadalra egyre több néző sereglett össze. Résztvevő lélek nem igen akadt köztük, inkább kárörvendő, gunyoros. Röpködlek az ingerkedö „bemondások". tie rngöaija szegényt, nem az a hibás! — lőtte ki mérges nyilát az egyik. — Mégis csak szép dolog egy ilyen motor... — sóhajtotta gúnyosan egy ,kevésbbá találékony másik. — Gondoskodjék éji szállásról — ajánlotta egzj gyakorlati gondolkodású néző. Később kiderült, hogy „szakemberek” is vannak itt szép számmal. Szenvedő hősünk éppen rövid pihenőt tartott. Vógigsímitotta verejlékes arcát és töprengő vonásain látszott, hogy észre sem veszi ezt a '„prózai”, gúnyolódó tömeget. Minden érzékét az 'átkozott masina fel villany ozásának szentelte. Megszületett benne az új elhatározás, kinyitotta a szer- i számtáskát és elővett egy tucatnyi csavarkulcsot és 1drótkefét. Tűnődve vizsgálgatta őket, melyiket sze- 1 resse, melyiket vegye a kezébe? Ekkor szólalt meg az első szakember: — Nézze 1 csak meg a gyertyát, biztosan „beköpte”! I HősiinEc t rút ás szeisielilíol nézett az ötlet i gazdájára, aztán kicsavarta a gyertyát cs tanácstalanul vizsgálgatta. Az előbbi hang újból megszólalt: — Na, ügye megmondtam, csupa korom és olaj. i — Harminc fej szoros gyűrűje hajóit fürkészve az i apró alkatrész fölé. , » — Olajos ám a keresztanyja térde! — mondta 1 fölényeskedő hangon egy vállas fiatalember. > — Nem látja, hogy szétállnak a pólusok, üsse ► kissé összébb és futni fog! t — Úgy éljen a hatszögletes feje — vágott vissza J <>z „olajos”. — Még elront alja vele azt a jó gyertyát. * Adja vissza az isleolapénst. — Na aztán jó lesz ám, ha lejebb ereszti a hangot, mert magát is összébb kalapálom — riposztozott az előbbi „okos”. Már úgy látszott, hogy nyomosabb érvekhez nyúlnak a szakemberek, de a túlhevített hangulatot leszerelte egy újabb vicc: — Biztosan elgörbült a kompresszió. A kis intermezzó után újra a szerencsétlen motoros felé fordult a figyelem. „Olajos” nem akarta feszíteni tovább a gyertya körüli vitát és békülé- kenyen nézett „Kalapálás” felé. — Alighanem a karburátorral lesz a hiba, beszívott valami szemetet. — „Kalapálás” azonban nem kapta be a békehorgot, hanem lecsapott a „ziccerre”. — Beszívott ám maga itt a kocsmában! Mondja, magánál hány fröccs után van baj a karburátorral? „Olajos” most már szintén kezdett kijönni a sodrából: — Magát fejire ejtették, attól ilyen szellemes. „Kalapálás” órájára nézett, talán azt nézte, hogy a mozi kezdetéig mennyi ideje van, aztán lehúzott egy pofont „Olajosnak”. — Il ii az anyád...— és mellbevágta a „Kalapálást”. — De uraim az istenért, ne essenek egymásnak, inkább nekem segítsenek — kérlelte őket a motoros. A nekivadult „Olajos” dühösen nézett a motorosra, mintha azt is mellbe akarná vágni: — Majd ellátjuk a maga baját is —. ordította — úgyis maga, meg az ócska motorja miatt van az egész balhé. Közben néhány rendőr is odajött a szakvizsga színhelyére és szétválasztották a kakasként szemben álló szakembereket. A jelenetnek hirtelen véget vetett a moziból kihangzó csengő berregés. A nézőközönség és a két sztár otthagyott csapot-papot és karburátort, s tódult be moziba. A motoros lesújtva nézett utánuk, mintha utolsó, reménységét is elveszítette volna. Körülnézett és a közelben álló gyereknek egy forintot adott, hogy „tolja" be a motort. Az árván hagyott motoros; komor klippel felült, a gyerek tolni kezdte. Itt tűntek el a Kórház-tér kanyarjában, az ismeretlenség homályában. R. E. laszol: — Minden reggel régigoéirffk a földeket és ahcJ erre szükség van, leverjük a barma ot a búzáról, nehogy rozsdát kapjon. Natp-mant nap, már a kara reggeli hajnalban megkezdik a munkájukat a bakócai EPOSz szervezet tagjai, mert komoly feladatokat vállaltak a (érmés őrzésében é> betakarításában. — Brigádot alakitól tünk, a rétek fűkaszái áíá-a — mondja Szabó József, amint megyünk befelé a faluba a sáros úton. Megtudjuk, hogy j<5S működik az ifjúsági szervezet a faluban, közösen végzik el a vállait rmmkájittka . Hangos jóroggvít köszönve !óp ki az egyik házból Zsiirman Ferenc, aki szintén EPOSz tag. Vállán a kasza, most tudni munkába. A saját rétjüket lekaszáS- ta már, de most brigádja ’ agjatva! íeikaszálják a hadiözvegyek é* hadi- gondozottak rétjeit, amit ök is hordanak be. — Az aratás own ér készületlenül bennünket — mondja Ben kő Gyula —, mert megalakítottuk az ifjúsági ara'ó- brigáldokat és versenyre frvjuk a ) szomszéd község fiataljait. * — Megnyerjük a versenyt — fogad| kozík Szabó József, — mert ml vata- | mennyien úgy dolgozunk, ahogy még j sohasem. > Nagy verseny lesz a baranyai EPOSz ! szervezetek fia aljai között, mert a jó | munkát végzőit szervezetek fiataljai J mennek majd Budapestre az Ifjúsági ] Világtalálkozóra. Nagy a lé', nagy a vetélkedés a liataiok között és a biÍ rálónak nehéz lesz eldönteni, hogy a sok jól dogozó brigád közül melyiket } illeti a páima. <3\et a c^ovjefunióban 1 A ZAPOROZSJE vidék kolhozai rendűimül gazdagok gyümölcsben. Több ] mint ezer kolhoz 20.000 hektár kőzös- , ségi gyümölcskerttel rendelkezik, de hatalmas gyümölcskertjei vannak a vidék szovhozainak Is. A Nagy Októberi Forradalom 31 éves évfordulóján a kerületben 6ö0 hektár új gyümölcskertet létesítettek. Gyümölcskertet talár lünk majdnem minden kolhozlakos háza mellett Is. * PARFENTJEV egyetemi magántanár és Popov, az ismert szovjet hangmérnök, a Moszíilm stúdió numkadársai, újfajta erősítési eljárással lényegesen emeUék a hangosiilmfelvételek hangminőségét, A felveri liaugct úgynevezett többcsatornás erősítőn át többszörös felvételben rögzítik és így >s , adják vissza. Az újabb szovjet hangosfilmek már mind az új eljárás sze- irirtíi hangfelvéte'iel készülnek.
